Zalai Hírlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

1959. október 1. II néphadsereg napinak kanizsai ünnepségei A néphadsereg napjának ün­nepségei során kedden meg­koszorúzták a nagykanizsai Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Az alakulatok laktanyáiban pedig megemlé­kezéseket rendeztek, amelye­ken részt vettek a városi párt­­bizottság tagjai, valamint az üzemek dolgozóinak­­küldött­ségei. A laktanyas ünnepsége­ken számos honvédet, tisztest, tiszthelyettest és tisztet kitün­tetésben, dicséretben, juta­lomban részesítettek a katonai kiképzésben és a politikai fog­lalkozásokon elért kiváló ered­ményeiért. Néphadseregünk több tagját a városi pártbi­zottság is jutalomban része­sítette. Az ünnepi megemléke­zéseket minden alakulatnál díszebéd követte. A délután folyamán az egyes alakulatok legénységi és tiszti labdarúgó, röplabda és kézi­labda csapatai között izgalmas és színvonalas mérkőzéseket rendeztek, valamint vidám kultúrműsorokkal szórakoztat­ták az ünneplő katonákat. Este a Helyőrségi Tiszti Klubban hangverseny volt az alakulatok tisztjei, hozzátarto­zóik, a mehívott vendégek és a kiképzésben élenjáró katonák számára. A Budapesti Kamarakórus, dr. Paulovics Géza vezényleté­vel, Verdi, Muszorszkij, Puc­cini, Bizet, Gounod, Lehár, Kálmán műveket és népdalo­kat szólaltatott meg. A kórus színvonalas, értékes produk­cióját az ünneplő katonák lel­kes tapssal köszöntötték. Az ünnepi hangverseny után táncmulatsággal, vidám han­gulatban fejezték be az idei néphadsereg napja nagykani­zsai ünnepségeit. Tolmácsolom dolgozóink problémáit Kelemen Józsefnét, az os­­ty­agyár- pártszervezet tagsága tisztelte meg azazl, hogy kül­döttnek választotta a városi pártértekezletre. 1952 óta ta­g­ja a pártnak, csoportvezé­r­­ként dolgozik az Ostyagyár­ban. Öt kezdő lépett a napokban a nagykanizsai ej­tőernyősök közé. Ezzel az MHL nagykanizsai ejtőernyős klubjá­nak a létszáma 25 főre szapo­rodott. Mint értesültünk, a klub vezetősége továbbra is szeretettel várja azokat a fia­talokat, akik a bátrak sportját kívánják űzni. Beszélgetek a pártonkívü­liekkel Balázs Ferenc elvtársat, mint pártszerveztünk titkárát, az I. körzet kommunistái választot­ták küldöttjüknek. Kőműves a szakmája, jelenleg nyugdíjas, pártunknak 1945 óta tagja. — A kongresszusra és az ezt megelőző pártértekezletekre való felkészülés nagy esemény minden kommunista életében — nyilatkozott Balázs elvtárs. — A pártértekezletre való ké­szülés egyik legnagyobb fel­adatának tartom, hogy párt­­szervezetünk minden tagját konkrét munkával lássuk el. Jelenleg ugyanis tagságunknak csak 50 százaléka kapott meg­ ZALAI HÍRLAP I pártélet HÍREI A csúcsvezetőségek újjává­­lasztására készülnek a zala­egerszegi járás nagyobb köz­ségeiben, ahol több pártszerve­zet működik. Andráshidán ok­tóber 2-án, Pölöskén 5-én, Za­­laszentmihályon 7-én, Zalalö­­vőn pedig 8-án választják újjá a pártszervezetek a községi csúcsvezetőséget. Október 4-én, vasárnap dél­előtt 9 órakor ünnepi összejö­vetelre gyűlnek egybe a Nagy­lengyel­ Kőolajtermelő Válla­­lat és a Fúrási Üzem pártszer­vezeteinek küldöttei. Ezúttal választják újjá a kommunisták az üzemi pártbizottságot. A zalaegerszegi járás mint­egy 40 nagyobb községében tar­tottak nyilvános pártnapokat az elmúlt napokban. A párt­napok a pártonkívüliek részé­ről is nagy számban látogatot­tak voltak. A pártszervezetek a VII. kongresszusra való ké­szülődést és a kongresszus je­lentőségét ismertették. Készülődés a pártértekezletre Beszélgetés három nagykanizsai küldöttel A pártszervezetek vezetőség­választó gyűlésein a tagság ki­jelölte azokat, akikkel képvi­selteti magát a városi pártér­­tekezleten. Kanizsán Október második felében kerül sor erre a nagyjelentőségű eseményre. Felkerestünk a napokban há­rom küldöttet, megtudni tőluk, miként használják fel az elkö­vetkező napokat, hogyan ké­szülnek a városi pártértekez­letre? Segítséget kérek Tollár József igazgató elv­társ, a Vegyesipari Vállalat kommunistának küldötteként vesz részt a városi pártértekez­­leten. Ácssegéd a szakmája, a pártnak 1950 óta tagja, a vál­lalat igazgatói funkcióját 1957 júliusa óta tölti be. — Pártszervezetünkben hár­munkat választottak meg kül­döttnek a városi pártértekez­­letre — felelt kérdésünkre. — S­gy tervezzük, mindannyian megkérdezzük választóinkat, a­mit szeretnének, ha elmon­danánk a pártértekezleten. Ré­szemről üzemrészenként a pártonkívüliek véleményét is ki szeretném kérni .Már eddig is mind a kommunisták, mind a pártonkívüliek közül jó né­­hányan tudomásomra hoztak néhány kérdést, amit majd a felszólalásomban el kívánok mondani. Felszólalásomhoz az anyag gyűjtögetését megkezd­tem. A pártértekezletnek sze­retnék beszámolni vállalatunk munkájáról, eredményeiről, de szólni kívánok azokról a hiá­nyosságokról is, amelyek meg­akadályozzák némely esetben termelésünket, így többek kö­zött tanácsot szeretnék kérni majd a pártszervezettől arra vonatkozóan, hogyan javasol­nák még jobbá tenni a város, lakosságának szolgáltatási ellá­tását. E téren ugyanis még nagyon sok a probléma, s a párt segítségére, tanácsaira lenne szükség. Válallatunk dolgozói megbíztak, hogy a pártértekezleten ejtsek szót a szociális körülményeink gond­jairól is. Válallatunk 150 dol­gozójának ugyanis sem mosdó, sem öltöző, sem ebédlő nem a­d rendelkezésére. A párt tud majd segíteni ezen a kérdésen, ha az értekezlet javasolja a felsőbb gazdasági szerveknél e mostoha körülmények felszá­molását. — Beszélni akarok még az egyes elvtársak túlterheléséről ■s, és ezzel kapcsolatban bírá­lom a pártbizottságot. Jó lenne ■zz eddigieknél sokkal jobban és bátrabban bevonni minden téren a pártmunkába a fiatal erőket, pártunk új tagjait. — Nagy jelentősége lesz n­aapannyiunk csetepen a párt­­kongresszusnak és a pár­térte­­kezletnek — mondotta. — meg­mondom őszintén, nagyon úgy esett, h­ogy az em­­arsak niznak bennem és küldöttnek válasz­tottak. Ez a bizalom azonban kötelez. Igyekszem is meglen­ni minden­t, hogy pártszerveze­tünk tagsága és üzemünk par­­lamávati dolgozói ne csalód­janak bennem. — A kongresszus és a ha­marosan elkövetkezendő városi pártértekezlet tiszteletére most a napokban felajánlást tet­tünk. Mintegy ötvenen, idő­sebbek, fiatalok vegyest, ön­kéntes társadalmi munkát vál­laltunk a sánci általános is­­kola építésénél. — A pártérteik üzleti felszó­lalásra megbíztak dolgozó tár­saim. Üzemünk egyik égető problémájának megoldására kell segítséget kérnem a párt­­értekezlettől. Nagy gond ná­lunk az, hogy évenként átlag két-három hónap kiesés van a munka folyamatosságában.­­ Amikor vége az ostyasütési időnek, akkor mindig el kell bocsátani az időszaki dolgozó­kat. Kanizsán amúgy is nehéz a női munkaerők helyzete, meg kellene hát oldani végre a mi üzemünk folyamatos ter­melésének a­­kérdését. A párt­értekezletet kérem majd segít­ségül arra vonatkozóan, hogy lyan cikkekre is gyártási en­gedélyt és lehetőséget kapjunk — keksz, nápolyi szelet stb. — amelyek biztosítják a két-há­­rom hónapos üres időszak munkával való kitöltését. — Bírálni fogom a párt- és tömegszervezeti osztályt, hogy a jövőben több segítséget nyújtson pártszervezetünknek. A mi pártszervezetünk instru­­álásával is megbíztak egy elv­társat, azonban amikor az be­tegsége miatt akadályozva volt a munkában, nem helyettesí­tették mással, noha ezt mi több alkalommal kértük. Az instruktor hiányát pedig meg­­érezttük a munkánkban. Sok kérdésben könnyebben, job­ban tudtunk volt ra tájékozód­ni és döntést hozni, ha az instruktor segítségünkre lett volna­ bízást. A pártértekezletig el akarjuk érni, s ott szerveze­tünk nevében jelenteni szeret­nénk, hogy az öregeken és a betegség miatt akadályozotta­kon kívü­l mindenkinek párt­­megbízatása van. Lényegesnek tartjuk a pár­­tonkívüli tömegekkel való szo­ros kapcsolat további építését is. Pártszervezetünk Vorosilov úti helyiségében e héttől kez­dődően minden este inspekciót tartunk, amelynek célja, hogy a körzetünk területén élő la­kosság felkereshessen bennün­ket problémáival és mi igyek­szünk segítő kezet nyújtani számukra ügyes-bajos dolgaik megoldásában. A pártértekez­letre való felkészülés során terveim között szerepel, hogy magam is felkeresek néhány pártonkívüli családot és véle­ményüket kérem pártunk poli­tikájáról. A pártértekezleten majd az I. körzet kommunistáinak problémáiról szólok. Elsősor­ban — miután ez pártszerveze­tünk összetételéből adódik — az idős elvtársakkal való fog­lalkozásról mondok el néhány jó és rossz tapasztalatot. Mert sokat tettünk ugyan az idő­sebb elvtársaink érdekében, de mégis előfordul, hogy egy-egy velük kapcsolatos fontos kér­dés elsikkad. — x — íme, így készül a pártérte­kezletre három küldött, akik minden tudásukkal, képessé­gükkel választóik bizalmának akarnak eleget tenni. Tímár Ede 3. Az őszi vetési munkák eddi­gi tapasztalatairól lapunk mun­katársa beszélgetést folytatott Pogacsics Károly elvtárssal, a megyei tanács elnökhelyettesé­vel. Pogacsics elvtárs az idő­szerű mezőgazdasági munkák­kal, teendőkkel kapcsolatosan a következőket mondotta: — A megyében az őszi kalá­szosok vetése nagy szorgalom­mal folyik. A termelőszövet­kezetek és az­­ egyéni dolgozó parasztok az elmúlt héten — annak ellenére, hogy a földek eléggé kiszáradtak —, jó ütemben hozzáfogtak az őszi vetésekhez, a burgonya betaka­rításához és helyenként meg­kezdődött a kukorica törése is. Az elmúlt napokban bősé­ges csapadékot kapott a megye, amely kedvezően hozzájárult az őszi vetési munkák fokozottabb meg­gyorsításához.­­ Pártunk és kormányunk biztosított a termelőszövetkeze­teknek és az egyéni dolgozó parasztoknak jó minőségű ve­tőmagot cserébe. A vetőmag­vak a búza kivételével a köz­ségekben a Terményforgalmi Vállalat raktáraiba leszállítást nyertek, ahol a termelőszövet­kezetek és az egyénileg dol­gozó parasztok csere ellenében átvehetik.­­ Most a termelőszövetkeze­ti parasztokon és a még egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokon a sor, hogy éljenek l­ehetőségekkel, cseréljék ki a vetésre szánt terményeiket jó minőségű, nagyobb termést biztosító, fémzárolt, minden­degen anyagtól mentes vető­maggal. Majd ezt követően jól előkészített talajba mielőbb vessék el.­­ A tudomány és a gyakor­lat már régen bebizonyította: a korai vetés félsikert jelent a több termés elérésében. Minden napi késés a termésátlagok csökkenéséhez vezet. — Az őszi vetési munkák­ban élenjárnak a termelő­szövetkezetek. A pölöskei Béke Termelőszö­vetkezet az őszi árpáját 90 szá­zalékban elvetette, a zalaszent­­mihályi szövetkezeti község 118 hold őszi árpát vetett és megkezdte a rozs vetését is. A rédicsi termelőszövetkezeti község ugyancsak elvetette az őszi árpának 85 százalékát, vagy a szepetneki Dózsa Ter­melőszövetkezet az őszi árpa elvetése mellett megkezdte a rozs vetését és nagy szor­galommal készülnek a búza vetésére is.­­ A nagyobb termésátlagok elérését elősegíti a műtrágya és a szervestrágya fokozottabb alkalmazása. Éppen ezért ez­úton is felhívom a megye ter­melőszövetkezeti parasztjait, és az egyéni dolgozó parasztokat, hogy vegyék igénybe a kínál­kozó műtrágya féleségeket és emellett nagy gondot fordítsa­nak az istállótrágya kihordásá­ra és a vetés előtti gondos alá­­szántására is. Az őszi mezőgazdasági munkák során nagy szerep vár a termelőszövetkezetek és az egyéni dolgozó pa­rasztok szorgalmas mun­kája mellett a megye gép­állomási dolgozóira is: traktorosokra, vontatásokra. A gépek jobb karbantartására és szorgalmas, odaadó munkájuk­ra nagy szükség van. Minde­nekelőtt a termelőszövetkeze­tekben, ha szükséges, kettős műszakban is dolgozzanak, hogy az őszi vetéseket időben, jó talajmunkával elvégezzék. Jó munkájukkal a szövetkeze­ti parasztoknak, és ahol erre lehetőség van, az egyéni pa­rasztoknak is segítsenek a jövő évi nagyobb termés elérésében. is idő kedves: ne halogassuk a vetést Pogácsics Károly elvtársitok, a megyei tanács elnökhelyettesének nyilatkozata Érezzék társadalmunk gondoskodását Az öregek hetének nagykanizsai programja Az öregek hetének nagykani­zsai városi és járá­si rendezvé­nyeit a Vöröskereszt szervezi. — Október 1-én az újnép­­pusztai szociális­­thonban ren­dezünk ünnepséget — mon­dotta Lengyel Józsefné, a Vö­röskereszt nagykanizsai titká­ra. — Filmvetítés lesz a prog­ram, majd az iskolások mű­sorral, a pedagógusok pedig ünnepi beszéddel köszöntik az öregeket. Ezenkívül az otthon valamennyi lakójának virággal és üdvözlő kártyával kedves­kedünk és díszebédet is ren­dezünk tiszteletükre. Megtudtuk még, hogy októ­ber 2-án a kanizsai Zetkin Klára utcai és a lazsnakpusztai szociális otthonokban is ha­sonló ünnepségeket rendeznek. Az előbbiben az ipari tanuló­iskola, a lazsnakpusztaiban a Szabadság téri állami leány­­nevelő otthon növendékei kö­szöntik virágokkal és műsor­ral az öregeket. Az 1919-es veteránokat a Vöröskereszt aktívái a laká­saikon keresik fel, a város többi, hatvan éven felüli öre­gének pedig az iskolás gyer­mekek üdvözlő lapokat kül­denek. Az öregek hetének ünnepsé­geihez a városi tanács 20 ezer forinttal járult hozzá. Ez ösz­­szegből a jövő hét folyamán egy műsoros délután kereté­ben kétszáz öreget részesíte­nek 100—100 forintos rendkí­vüli segélyben. . . A járás községeiben és a vá­rosban is az ifjú vöröskeresz­tesek és az egészségügyi állo­mások aktívái az öregek ház­körüli munkáinak az elvégzé­sével is ki akarják majd fe­jezni tiszteletüket az ünnepelt idősebbek iránt. — Az öregek hetének meg­rendezésével kettős célunk van — tájékoztatott bennünket Lengyel Józsefné. — A fiata­lokat az idősebb korosztályú emberek megbecsülésére, tisz­teletére akarjuk ezzel is ne­velni. Az idősebbek körében pedig azt akarjuk elérni, hogy ez ünnepségeken keresztül is •»«'*, n evezz’''', államunk, tár­sadalmunk törődik velük, gon­doskodik róluk, megbecsülés­ben részesíti azokat, akik éle­tüket becsületes munkában töltötték el és most a gond­talan, jól megérdemelt pihenő napjait élvezik. Kongresszusi olvasókör indul a Ruhagyárban A KISZ őszi-téli-tavaszi program­jának értelmében azokban az üzemekben, ahol a fiatalok egy része nem vesz részt a párt-, vagy KISZ-okta­­táson, ott kongresszusi olvasó­kört kell szervezni. Zalaegerszegen a kongresszu­si olvasókörre a jelentkezések megkezdődtek. Legnagyobb számban a Ruhagyár fiataljai csatlakoztak az olvasómoz­galomhoz. Eddig 182 fiatal je­lentkezett. Indul még nagyobb létszámú olvasókör a Kőolaj­ipari Vállalatnál és az ipari­­tanuló-iskolában is. A jelentkezett fiataloknak a központilag összeállított és le­küldött anyagot kell elolvas­­niok, tanulmányozniok. A kongresszusi olvasókörökön résztvevő fiatalok eleget tesz­nek az »Ifjúság a szocializmu­sért­« próba egyik követelmé­nyének. A kilenc előadáson megismerik a párt történelmi harcát, kommunista mártírja­inkat, felszabadulásunk törté­netét és az SZKP XXI. kong­resszusának anyagát. Az olva­­­­sókörön tanuló fiatalok min­­­­den foglalkozás alkalmával megtanulnak egy munkásmoz­galmi, forradalmi dalt. Az ol­vasókör sikeres befejezése után és a másik két követel­mény végrehajtása esetén a fiatalok elnyerik az «Ifjúság a szocializmusért» próba jelvé­nyét. Az olvasókör október 16-án kezdődik. — Tanító úr, tanító úr!. ... — kiált a széles ajtajú sarokszoba felé az öregedő házi néni — vendége jött­. A homályos folyosón vékony, hosszú­ra nőtt fiatalember jön elém: Németh Ferenc, a szepetneki általános iskola »legújabb« tanítója. Szeptember elsején érkezett a faluba. Egy hónap sem telt el azóta. Rövid idő, de tapasztalatszer­zésre, első emlékek összegyűjtésére sok alkalmat ad. Vajon ki felejtette el pá­lyakezdése első hétköznapjait? Ezért is kerestem fel ezt a fekete hajú, mokány képű legényt, hogy megismerjem a tanévkezdéstől eltöltött napjait, s tőle is megtudjam, milyen elhatározással tör pályájára az ifjú pedagógus, mit érez, tervez, remél, amikor megérkezik. A szobában alkonyati félhomály van, így is kivehető azonban a berendezés. Az egyik sarokban ágy, a másikba­n Szekrény áll, az ablak előtt asztal, mel­lette két szék, igazi legénylakás. Az asz­talon tenyérnyi üres hely sincs, össze­kötözött füzetcsomókkal, könyvekkel, vázlatfüzetekkel van tele, legkésőbb ép­pen a másnapi ének­óra vázlata készült. — A délutáni vázlatkészítés teljesen egyenértékű munka a délelőtti tanítás­sal — mondja mosolyogva —, különösen nekem, aki a szó szoros értelmében kezdő vagyok. Először akadozik beszélgetésünk, az­tán egyre jobban belelendül, s már akár­csak «gyermekei« — így hívja tanítvá­nyait — kérésére tenné, úgy mesél az évekről, amelyek a szepetneki iskola második osztályának katedrájára jut­tatták. — Lehet, hogy kopottan hangzik, amit mondok — mosolyog —, de gyerekkorr­ Az új lámpás... vágyam volt a tanítás, foglalkozás a gyerekekkel. Amikor elvégeztem az ál­talános iskolát, a zalaegerszegi általá­nos gimnáziumba jelentkeztem tovább­tanulásra, azzal a szándékkal, hogy utána majd egyetemi vagy főiskolai bi­zonyítványt szerzek, s azzal megyek tanítani. Az érettségim jóra sikerült, fel is vettek az egyetemre, de családi okok miatt azt megszakítottam. Azóta már rendeződtek a körülmények, s újra tanítani szerettem volna. Beiratkoztam a zalaegerszegi egyéves tanító átképző­be. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy addigra elszoktam a tankönyvektől. Hi­szen »belül» addig is köztük voltam. — Tanultam, gyűjtögettem az órákon, s otthon, hogy majd legyen mit kiadnom magamból. Most elérkezett az ideje. — Amikor kezembe kaptam az okle­velet, s megtudtam, hogy Szepetnekre helyeztek, furcsa izgalom vett erőt raj­tam. Sohasem jártam a faluban, senki ismerősömről nem tudtam ott. Nem tudtam, hány ház van, hány iskolás gyerek, milyen az iskola s a kartársak. — Megérkezésemet sohasem felejtem el — mondja, s szemlátomást szívesen idézik ennél az epizódnál. — Amikor a Nagykanizsáról közlekedő autóbuszról leszálltam a falu megállójánál, két fia­tal férfi várt rám: az egyik tanár és a tanácstitkár. Először az iskolába kísér­tek, ahol tíz kedves pedagógus fogadott. Mintha háztűznézőbe jöttem volna, vé­gigvezettek a szép, emeletes iskolán, a tiszta tantermeken, az új padok között. Megmutogatták a politechnikai­­iktatás­hoz szükséges felszerelést, a szertára­kat, a nevelői szobát, ahonnét a tanács­­titkár és Papp Ferenc, az egyik nevelő­­társam — aki azóta is minden lépésem­nél segít, ha kell — elinvitáltak ebbe a szobába, hogy nézzem meg, megfelelő-e. Ők már előtte berendezték. Az ágyat hátukon hozták a tanácsból, a háziak azt nem tudták biztosítani. Ebédet a község napközijében biztosított az is­kola, reggeliről és vacsoráról magam gondoskodom. A falu boltjában min­denféle élelmiszer kapható. Kétszáz­­negyven iskolás gyermek van a falu­ban; én a második osztályt tanítom számtanra, olvasásra, írásra, fogalma­zásra, énekre, kézimunkára és testneve­lésre. Harmincnégy gyermekem van. — Szófogadó, értelmes kis emberkék va­lamennyien. A tanításban minden se­gítséget megkapok tapasztaltabb kartár­saimtól,­akik maguk is fiatalok, legidő­sebb köztük a 30 éves igazgatónk. Na­gyon jól érzem magam az iskolában, a faluban egyaránt. Körülbelül ilyen ta­nítósorsra gondoltam az iskolapadban. A szülők közül még kevéssel ismerked­tem meg, a falu fiataljaival azonban már szoros a barátság. Tagja vagyok KISZ-szervezetüknek, az MHS-nek, a színjátszó csoportnak, a sportkörnek. Eddig úgyszólván egyfolytában be­szélt Németh Feri, most azonban meg­torpan egy pillanatra. Majd minden át­menet nélkül ezt mondja: — Olvastam Gárdonyitól A lámpás című regényt, A régi tanítósorsról. ... KOVÁCS FERENC

Next