Zalai Hírlap, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

» SALAI HÍRLAP A Minisztertanács jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet (Folytatás az 1. oldalról.) Jeredik a Dunai Vasmű kokszo­lója és salakhabosítója. Az erősáramú iparban befejeződik az akkumulátorgyár, a Transz­­vill és a Csepeli Trafógyár. A műszeriparban pedig a kórhá­zi berendezések gyárának, az elektromos készülékek gyárá­nak, valamint az elektronikus készülékek gyárának bővítése. A textilipar kapacitása 46 000 A nemzeti jövedelem 1961- ben az 1960. évihez képest hét százalékkal növekszik. A nem­zeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapja 4,1 százalék­kal nő. A hároméves terv folyamán a tervezettet jelentősen meg­haladó mértékben megnöveke­dett átlagjövedelem biztosítása mellett a munkások és alkalmazot­tak reáljövedelme 1,8 szá­zalékkal magasabb lesz, mint 1960-ban volt. Az állami kiskereskedelem áruforgalma 4,6 százalékkal nő. Állati termékekből azonban — bár ez évben a tavalyinál több hús, tej, tojás, vaj kerül for­galomba — a lakosság növekvő igényeit nem tudjuk teljesen kielégíteni. A belkereskedelmi forgalom­orsó üzembeállításával bővül, befejeződik a Kispesti Textil­gyár automatizálása. A népgazdaság egész terüle­tén, de különösképpen az ipari beruházásoknál, fokozottabban érvényt kell szerezni a beruhá­zások koncentrálására vonat­kozó korábbi határozatoknak. Biztosítani kell az építési idők és az építési költségek gyor­sabb csökkentését.­ban a bolti élelmiszerek el­adása 3,8 százalékkal, a ruhá­zati cikkeké 3,6 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 6,8 száza­lékkal, a vendéglátóüzemek forgalma pedig 3,6 százalékkal növekszik. Lényegesen több televíziót, hűtőszekrényt, por­szívót, bútort biztosít a terv a lakosságnak. 1961-ben az állam csaknem két és félmilliárd forintot fordít lakásépítésre. Állami kivitelezésben és ma­gánerőből összesen több mint 46 ezer lakás építése fejeződik be. Az egészségügyi ellátás fej­lesztésében a legjelentősebb 1200 kórházi ágy létesítése. A­ kulturális beruházások közül a legfontosabb mintegy 900 álta­­­lános iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az 1961. évi terv sikeres vég­végrehajtása céljából a kor­mány köteleezte a minisztériu­mok és más irányító szervek vezetőit, hogy — a tervek a vállalati kiadáson túlmenően intézkedéseket dolgozzanak ki az előirányzatok valamennyi részletének tervszerű megvaló­sítás­ára. A gazdasági élet minden te­rületén biztosítani kell a szi­gorú tervfegyelmet. A takaré­kosság és a fegyelmezett mun­ka jegyében meg kell akadá­lyozni a pazarlást, a népvagyon herdálását, a nép érdekeit sér­tő fegyelmezetlenséget és laza­ságokat. Ez minden gazdasági vezető alapvető kötelessége. Az 1961. éves terv reális fel­adatokat állít dolgozó népünk elé. Teljesítése feltétlenül megkívánja, hogy a termelés minden terüle­tén az év első napjától kezdve lendületes és jól szervezett munka folyjék. Az 1961. évi terv második öt­éves tervünk első esztendejé­nek terve. Megvalósításával to­vább erősödik és gazdagodik hazánk, a Magyar Népköztár­saság, növekszenek dolgozó népünk jólétének anyagi alap­jai. (MTI) Életszínvonal, lakásépítés, áruellátás A katonaélet legszebb napján Esküt tettek Néphadseregünk zalaegerszegi alakulatának harcosai Várakozással teli, ünnepé­lyes percek. Az alakuló téren felsorakoztak az esküt tevő hon­védek. Megérkezett a Honvé­delmi Minisztérium képviselő­je, Garai ezredes elvtárs, az emelvényen elfoglalták helyü­ket a vendégek. Csokona Sán­dor elvtárs, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt megyei bi­zottságának titkára, Gazsó Sándor elvtárs rendőralezre­des, a megyei rendőrfőkapi­tányság vezetője, dr. Hadnagy László elvtárs, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, a fegyve­res testületek, a városi tanács, a tömegszervezetek képviselői. A katonaélet egyik legfonto­sabb, eseményekkel teli, leg­kiemelkedőbb emlékű napjá­ról Kucogi József őrnagy szólt az esküt tevő katonákhoz. Szólt az eskütétel jelentőségé­ről, majd így fejezte be kö­szöntő beszédét: — Kedves esküt tevő katona barátaink! Kívánjuk, hogy es­küjükhöz híven, becsületes, je­gyei mezeit, hazánkat forrón szerető, jól képzett katonákká váljanak. Becsüljék meg a magyar munkáskéz alkotta fegyvereiket. Büszkék legyenek katona mivoltukra és hivatá­sukra. Kívánjuk, hogy idősebb elvtársaik segítségével, pa­rancsnokaik vezetésével válja­nak kiváló katonákká, szüleik, barátaik és hozzátartozóik örö­mére és büszkeségére. Kívá­nunk az egész személyi állo­mánynak a katonai eskü be­tartásához katona-szerencsét és erőt, egészséget! Kucogi őrnagy üdvözlő be­széde után a harcosok meg­kezdték az eskü letételét. Az egyik fiatal katona mellett könnyező szemű édesanyja, a másik mellett testvérhuga, a harmadiknál idős, régmúltra emlékező édesapa állt megha­tott arccal. S hallgatták az eskü szent szövegét: — Én... honvéd, a magyar dolgozó nép fia, esküszöm... A tér felett színes rakéták szálltak a magasba, a levegőt robbanás rázkódtatta meg. Az ifjú katonák esküt tettek a haza védelmére, a külső és belső ellenség elleni harcra, a katonai szabályok betartására, fegyvereik megőrzésére. Te­kintetük a hazát jelképező csa­patzászlóra szegeződött, míg az egész életre szóló fogadalmat mondotta ajkuk. Az esküt tett ifjú harcosokat Teleki Lajos alezredes köszön­tötte. Emlékeztette őket a Magyar Néphadsereg honvédeinek di­cső elődeire, a végvári vitézek­re, Rákóczi katonáira, a Ma­gyar Tanácsköztársaság hadse­regének harcosaira. Szólt azok­ról a magyar internacionalis­tákról, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­méért együtt küzdöttek a Szov­jetunió Vörös Hadseregével. A partizánokról, azokról a hő­sökről, akik az ellenforrada­lom elleni harcban vívtak di­cső csatát, s közülük sokan életüket áldozták a magyar proletárdiktatúra védelmében. Megemlékezett az alakulat két hősi halottjáról, arra fi­gyelmeztette az ifjú harcoso­kat, sohase feledjék, hogy csa­patzászlójuk selymét két hős vére teszi még ragyogóbbá. Még el sem halt a zúgó hajrá a tér felett, amikor Ka­rácsony honvéd az esküt tett katonák nevében szólásra je­lentkezett. Valamennyiük ne­vében ígéretet tett a katonai esküben megfogadottak mara­dék nélküli megtartására. Az ünnepség utolsó aktusa­ként az alakulat egységei dí­szelgő menetben vonultak el a csapatzászló előtt. Aztán közös ebéd, vidám be­szélgetés kezdődött a hozzá­tartozókkal, vendégekkel. A díszebéden a hadsereg­vezetés nevében Garai ezredes elvtárs, a megyei pártbizottság nevében Csokona Sándor elv­társ, a fegyveres testületek ne­vében Kovács István elvtárs és Teleki alezredes mondott po­hárköszöntőt. ­ Motaras Várható időjárás vasárnap estig: felhős, párás, többfelé ködös idő, ma legfeljebb néhány helyen, hol­nap több helyen havazás, havaseső, ónos eső. M­érsék­elt déli—délnyugati szél alól Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1-9, legmaga­sabb nappali hőmérséklet vasárnap mínusz 1-plusz 9 fok között. <x>cx>00<x>000c>0c>00<xxx>000<xxx>oc*000oooooooo A Zala megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat __DIVATSZALONJA 1961. január 9-én, hétfőn este 9 órati kezdettel nagyszabású műsoros] ruhabemutatót rendez a zalaegerszegi Ady Moziban. Bemutatjuk legújabb ruha- és kabátmodelljeinket. A műsorban fellépnek: Ákos stefi és Kreitner János táncdal-énekesek. Konferál: DARVAS SZILÁRD. Jegyek elővételben a divatszalonban kaphatók 10, 12, 14 és 16 Ft-os áron. 30838 oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc* RAB FERENC: 9 9 (33.) Eljöttem hazulról, de útköz­ben meggondoltam magam és a Gellért-fürdő helyett inkább beléptem Pista bácsihoz az ét­terembe. — A festő már két napja nem volt itt — fogadott az öreg —. Nem tudom, mi lehet vele? Vállat vontam. Ha nem jött, hát nem jött. Gondolataimat inkább lekötötte most Lucy, aki személyesen húzott el ko­csijával tegnap éjjel a határig. Lucy egész idő alatt könyör­­gött, amikor az osztrák fővá­rost elhagyták, átadta a kor­mányt, s ő mellém ült, fejét a vállamra hajtotta. A reflektor fényében meg-megvillantak a fehérre meszelt kilométerkő­, veri. Friss, nyári szél csapott be az ablakon, az olasz lány hosszú, fekete haját néha ar­comba csapta. — Meg tudod tenni? — kér­dezte akkor Lucy és nem vála­szoltam. Borzalommal töltött el az a tudat, hogy Juditnak meg kell halnia, amennyiben meghajtom a fejemet Lucy és az amerikai kívánsága előtt. De Juditot nem akartam megölni. Szere­tem, olyan kimondhatatlanul, hogy inkább gondolkozás nél­kül mást ölnék meg, aki kezet emelne rá. Arra képes lennék. És mi lenne, ha... Lucyt öl­ném meg. Itt van a lány revol­vere a kocsi ajtajának zsebé­ben. Lucy mindig itt hordja a fegyverét. Bal kezemet levet­tem a kormányról és kezem fe­­jét odaértettem a zsebhez. A fegyver ott dudorodott a huzat szövete alatt... De ennek nem lenne semmi értelme. Ott van Carry! Keze előbb­­utóbb elérne, hiába maradnék Magyarországon. A legköny­­nyebb megoldás lenne számá­ra, hogy a magyar hatóságok fegyelmét felhívná rám és már le is buktam. Ettől pedig félek, mert akkor elveszíteném Lucy után Juditot is. Legjobb eset­ben is néhány esztendőt a nya­kamba sóznak... Lucy aggódóan nézett rám. — Mire gondoltál most? — kérdezte. — Semmire — feleltem, egy­kedvűséget színlelve —. Azaz, hogy rád gondoltam. Legszíve­sebben megfordítanám a kocsit és visszamennék veled... Lucy ábrándozva mosoly­gott: — Majd egyszer ... Annak is eljön az ideje. A határon aztán elbúcsúztam az olasz lánytól. Lucy szenve­délyesen belémkapaszkodott — ígéred meg, hogy megte­szed ... — ígérem ... — feleltem szá­raz hangon. — Énnekem kötelességem té­ged figyelmeztetni, hogy ha gyáván megfutamodsz... ak­kor mi ... azaz, hogy Carry, halálra ítél, s az elől nem me­nekülhetsz el... Meg van rá a mód, hogy ... Karjait lefejtettem magam­ról. Hihetetlen dühre gerjed­tem. — Hát ennyire elvadultál! Képes lennél megöletni?! S ezt éppen Te mondod, miközben csókolgatsz és sírsz a búcsúzás­nál?!! Lucy szó nélkül visszaült a kocsiba, a kormánykerék mel­lé. Elővette a revolverét és fe­nyegető mozdulatot tett: — Nézd, Miklós. Te jelented számomra a boldogságot. Min­den ember a tíz körmével küzd azért, hogy a jussát kive­gye az életből, ami mindenki­nek megjár. Én a saját boldog­ságomért ölni is tudok. Még ha éppen Te leszel az, akit meg kell ölnöm, én akkor is elhú­zom a ravaszt. Mert inkább pusztulj el, s veled együtt a szerelmem is, minthogy a má­sé legyél... Megérted Te ezt? Választ nem várva ezután be­indította a kocsit és elhajtott. Ez történt velem tegnap éj­jel. S most — amint iszom a szo­kásos napi konyakot törzshe­lyemen, ebben a körúti étte­remben — megremeg a kezem. A pohár vékony széle odakoc­­can a fogamhoz... Mit tegyek? Mit tegyek ...? Ebbe bele lehet őrülni!!! — Rossz kedvűnek vélem ma, fiatal barátom ...! Megérkezett a festő, valami­nek örülhetett, mert nagyon jó­kedvűnek tűnt. Fáradt mosoly­­lyal üdvözöltem. — Konyak? Bólintottam. — Egy konyakot és két decit tisztán... ! — szólt oda Pista bácsinak, utána hozzám fordult. — Miért lógatja a fejét? — Nem tudom, hogy lóga­tom-e — feleltem, és mert az egészen bizarr válasz volt, igyekeztem jó képet vágni. — Nézze, látja ezt a tömeget ott a söntést­en? — és kimuta­tott az étterem ajtaján, ahon­nét valóban kilátni a füstös előtérre­l. Még nekik is jó­kedvük van. Ők másfajta törzs­vendégek, mint mi. Azok ott el­isszák a keresetüket, amit al­kalmi munkával megszereztek maguknak. Isszák, vedelik az italt, pedig a bor, az igazi jó­ magyar bor, az tiszteletet kö­vetel magának. A jó bort nem szabad vedelni. Úgy kell meg­inni, áhítattal, lassan, ünnepé­lyesen ... Hogy átjárja az em­ber vérét. Persze keveset.. Sűrűn, de egyszerre csak keve­set. Nézze csak meg ezt a bort... Látja? Zöldes a színe. Ez riz­­ling. Igazi, jó olasz rizling, de van benne egy kis muskotály is .. . Annak van ám zamata! Amikor az ember egyet kor­tyint belőle, a muskotály illata feltolakszik az ember orrába ... Ott érzi. Mint a frissen szedett szőlő, olyan az illata ... Egy­szer, képzelje... (Folytatása következik.) NEMZETKÖZI SZEMLE A népek formálják a boldog esztendőket Száll a szép köszöntés: bol­dog újesztendőt! Ne érjen bá­nat, ne hulljon könnyed, élj békességben! A becsületes, jó­­akaratú emberek százmilliói­nak ajkáról nemcsak szeret­teikhez, közvetlen környeze­tükhöz, népükhöz, de minden néphez, az emberiséghez szól ez a kívánság: élj szabadon, bol­dogan, békességben! Mind szélesebb és szélesebb azoknak a tábora, akik békes­séget, szabadságot, boldogságot kívánnak, valamennyi népnek. De nem pusztultak még el az emberiség ellenségei sem a földről. Éppen ezért nem elég a kívánság, hanem a népek nagy összefogására van szük­ség a mind boldogabb ú­j esz­tendők biztosításához Erről ta­núskodnak a legutóbbi eszten­dők és a most véget ért 1960-as év eseményei is. A változatos, eseményekben bővelkedő év tarka szövevényeiben világmé­retű harc körvonalai mutatkoz­nak meg az építés és a rombo­lás erői között. 1960-ban is a békeszerető né­pek, élükön a Szovjetunióval, gigászi harcot vívtak az em­beriség szép jövendőjéért. Száz­milliók legszebb álmának volt szószólója a Szovjetunió ebben az esztendőben is, amikor sür­gette az általános és teljes le­szerelés tervének nemzetközi megvitatását, azt, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésén vitassa meg ezt a rendkívüli fontos kérdést. Az emberiség szószó­lója volt a Szovjetunió kép­viselője az ENSZ-ben, amikor kezdeti lépésként részleges le­szerelési intézkedéseket köve­telt, és akkor is, amikor a tíz­­hatalmi leszerelési bizottságot a nyugatiak minden szócséplé­­sével és köntörfalazásával szemben igyekezett munkában tartani, és megóvni a skátyúba­­jutástól. A nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Álla­mok agresszív körei mindeze­ken a tárgyalásokon csupán szólamokat hangoztattak és tényleges intézkedések helyett tovább fegyverkeztek, sőt meg­törték az atomkísérletek terü­letén időlegesen beköszöntött csendet is. Valamennyi impe­rialista hatalom támogatta, vagy legalább is beavatkozás nélkül tűrte, ezzel bátorította a francia kormányt, hogy felrob­bantsa első és második atom­bombáját, az emberiség tiltako­­kozásával már sem törődve, ka­rácsonyi ,,ajándékként” a har­madikat is. Az emberiség és az emberies­ség nevében terjesztette be a Szovjetunió azt a javaslatot, amelynek alapján még az em­beriség legmegátalkodottabb ellenségei is el kellett, hogy fo­gadják tényként azt az igazsá­got, hogy a gyarmati kérdés megoldásának megvitatása to­vább nem halasztható. Száza­dunk, közelebbről emberöltőnk a kizsákmányolás felszámolá­sának időszaka. Az emberiség felszabadulása a gyarmati el­nyomás alól tovább nem halo­gatható. A Szovjetunió határo­zott kiállása e kérdésben min­den nemzetközi­ fórumon, a szovjet kormány mindennemű támogatása a nemzeti felszaba­dító mozgalmaknak meggyor­sítja a felszabadulás folyama­tát. 1960 lfrika éve volt Ebben az esztendőben na­gyobb változás állott be a fe­kete földrészen, mint évtize­dek, sőt évszázadok alatt együttvéve. Az országok egész sora vált függetlenné, a népek sora nyert lehetőséget rá, hogy gazdaságilag is függetlenné vál­jék volt elnyomóitól, kivívja teljes szabadságát. A volt gyarmattartó hatal­mak és a mögöttük meghúzó­dó, de mindig irányító szerepű Egyesült Államok nem nézik tétlenül az eseményeket. Kü­lönösen azokon a pontokon, amelyek gazdaságilag és stra­tégiailag fontosak, ragaszkod­nak az imperialisták görcsö­sen koncukhoz. Tovább tart a fegyveres harc Algériában; ke­gyetlen mészárlás folyik a faj­gyűlöletet nyilvánosan is hir­dető délafrikai kormány intéz­kedései folytán. Kongóban ösz­­szefogott az imperializmus, hogy szétzüllessze a hadsere­get, megakadályozza a törvé­nyes parlament és a parlament választotta kormány munkáját. Az imperializmus, a nemzeti burzsoázia legszélsőségesebb rétegeivel szövetkezve szembe­szállt a haladó erőkkel az ázsiai országokban is, többek között Laosziban, ahol a Nosa­­van-féle reakciós klikk az ame­rikai imperialistáiktól kapott fegyveres támogatással harcol a haladó erők ellen. Az erőviszonyoknak a szocia­lizmus javára történt megvál­tozása világszerte új feltétele­ket teremtett, és teremt a né­pek harcához, gazdasági és po­litikai függetlenségük kivívásá­hoz. Az Egyesült Államok min­den agressziós fenyegetése elle­nére a kubai forradalom napról napra újabb győzelmeket vív. A kubai nép harca tanulság és példa Dél-Amerika népei szá­mára. A megrettent imperia­listák minden elképzelhető esz­közzel arra törekednek, hogy valamiképpen fenntartsák még magukat, ahol lehet. Folyik a harc a béketábor és az imperialista erők között szüntelenül. Az imperialista agresszorok háborúra készül­nek. A népek azonban tudják, hogy ez a háború elkerülhető, meg lehet hiúsítani. Elsősorban azért, mert döntően megváltoztak az erőviszonyok. Van erő, amely képes megfé­kezni az­­imperializmust. Ez az kezdi az imperializmust. Ez az erő a szocialista tábor egysége, a szocialista gazdaság újabb és újabb győzelme a békés ver­senyben­­az imperializmus fe­lett, a Szovjetunió fölénye a rakétatechnikában, a szocialis­ta tábor együttműködése az im­perialista-ellenes harcban a felszabaduló afrikai népekkel, az úgynevezett el nem kötele­zett országokkal és latin-ame­rikai országokkal, továbbá va­lamennyi ország népének egy­re erősödő békevágya, a Szov­jetunió sikereiben az imperia­lista-ellenes erők világszerte sa­ját győzelmüket látják, az im­perialista hatalmak sikertelen­ségei a népek ellenségeit ret­tentik meg. A kommunista- és munkás­pártok 1960 novemberében ki­adott nyilatkozata tulajdon­képpen az elmúlt esztendők, különösen 1960 eseményeinek vizsgálatán, az erőviszonyok lemérésén, a valóságos helyzet ismeretén alapul. Ez a nyilat­kozat megállapította, hogy el­érkezett az idő, amikor meg le­het hiúsítani az imperialista agresszorok ama kísérletét, hogy világháborút robbantsa­nak ki. A szocialista világ­tábor, a nemzetközi munkás­­osztály a nemzeti felszabadító­ mozgalom, a háború ellen fel­lépő valamennyi ország és az összes békeszerető erő közös erőfeszítéseivel el lehet hárí­tani a világháborút. A népek összefogtak és a kiáltvány fokozza ennek az összefogásának céltudatossá­gait és erejét. A megérett tör­ténelmi szükségszerűség még szilárdabbá kovácsolta az egy­séget. Aktív és határozott harccal kényszeríti majd rá az emberiség az imperialistákat a leszerelésre, a még függő or­­száok felszabadítására, az el­nyomás megszüntetésére. A Moszkvában kiadott békakiált­­vány újból leszögezte, hogy az emberiség előtt életbevágó al­ternatíva áll: a különböző tár­sadalmi rendszerű országok bé­kés együttélése, vagy a törté­nelem legpusztítóbb erejű vi­lágháborúja. A békés együtt­élés eszméje magával ragadta az emberiség legjobbjait, és az eszme mögött felsorakoznak a százmilliók. A világméretű bé­keharc a békés­ együttélés je­gyében zajlik és ebben a harc­ban nincs ,.tűzszünet”. A bé­kéért folyó harc zajlik ünnep­napokon, hétköznapokon egy­aránt. A népek nem várják, hogy az égből ereszkedjék alá a függetlenség, a béke, a bol­dogság ,.csodamalma”, saját ke­zükkel formálják és védik meg azt. A népek összefogása ad ér­telmet és hitelt a szép kíván­ságnak­: „Boldog új esztendőt az emberiségnek!” III. tanár 1

Next