Zalai Hírlap, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-01 / 178. szám
WZ________________ vjftow.MiiVnWimia álma A dél-afrikai kormány „feketelistára” helyezett 96 személyt Pretoria (AFP) A Dél-afrikai Köztársaság hivatalos lapja hétfőn 96 személy nevét tartalmazó jegyzéket tett közzé. A jegyzéken szereplő személyeket a kormány felforgató elemeknek nyilvánítja, következésképpen a június végén megszavazott „szabotázs-törvény” alapján megvonja tőlük azt a jogot, hogy nézeteiket akár szóban, akár írásban nyilvánosan ismertessék. A „feketelistán” szereplő, s így hallgatásra ítélt személyek között van a nemrégiben Nobel-díjjal kitüntetett Lubhuli afrikai vezető, az afrikai nemzeti kongresszus elnöke is. (MTI) Goulart a földreformról és egyéb reformok szükségességéről Rio De Janeiro (TASZSZ) Joao Goulart, Brazília elnöke vasárnap két beszédet tartott Paraiba államban. Mindkét beszédében a küszöbön álló reformok szükségességéről beszélt. Kijelentette: itt az ideje, hogy végezzünk a latifundiumokkal. Mint mondotta, egy centimétert sem hátrál abban a harcban, amely a brazil földreformért és azért folyik, hogy megszűnjék a kevesek kiváltsága és sokak nyomorúságos helyzete. Hangsúlyozta, hogy egyéb reformokra is szükség van. Olyan törvényt kell például hozni — mondotta —, amely megállítja az idegen társaságok hatalmas hasznának kiáramlását az országból. Az indonéz parasztok földreformot követelnek Djakarta (ADN) A BTI, a legnagyobb indonéz parasztszervezet 6. kongresszusa vasárnap befejezte egy hétig tartó munkáját. A kongresszus szembefordult az európai gazdasági közösség politikájával és követelte Indonézia kereskedelmének kibővítését a szocialista államok felé. Hasonlóképpen a kongresszus síkraszállt a következetes földreformért és a mezőgazdasági termelés népi ellenőrzéséért, valamint a mezőgazdasági termékek tervszerű elosztásáért. Nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban a BTI-be tömörült indonéz parasztok képviselői kijelentették, minden erejükkel támogatják a Nyugat-Irián felszabadításáért vívott harcot, követelik az amerikai csapatok kivonását minden külföldi amerikai támaszpontról, és elítélik az Egyesült Államok dél-vietnami, laoszi, kubai, tajvani stb. intervencióját. Súlyos földrengés Kolumbiában Bogota (AFP) Hétfőn Kolumbiában heves földrengés volt, amely számos emberéletet követelt és súlyos károkat okozott az ország különböző vidékein. A földrengés magában Bogotában is heves és hosszú időtartamú volt. A főváros és több város között megszakadt az összeköttetés. Botrány Manilában New York (TASZSZ) Manilából érkezett jelentések szerint Macapagal, a Fülöp-szigetek elnöke eltávolította tisztségéből Fernando Sison pénzügyminiszterhelyettest. Az intézkedés azzal a botránnyal függ össze, amely annak nyomán támadt, hogy Harry Stonehill amerikai milliomos megvesztegette a fülöp-szigeti kormány több magasállású személyiségét. A botránnyal kapcsolatban lemondott a manilai kormánynak egy másik minisztere is. Öngól hegymászók szerencsétlensége a Pamir fennsíkon Moszkva. (TASZSZ) A Komszomolszkaja Pravda keddi száma beszámol arról, hogy Wilfred Noise író és Robin Smith főiskolai hallgató, angol alpinisták, a pamiri Garmacsúcsról való leereszkedés közben leszakadtak a kötélről és mindketten szörnyethaltak. Minthogy a holttesteket nem lehet elszállítani, a brit küldöttség tagjai hozzájárultak ahhoz, hogy a két hegymászót a Vavilov-jégmező felső szakaszánál, a Garmo-csúcs közelében temessék el. Az expedíció többi tagja folytatja a Kommunizmus-csúcs (7495 m) korábban tervbe vett megmászását. (MTI) Nehéz feladat (Gerő Sándor rajza) ZALAI HÍRLAP Arthur Dean hétfőn este Kennedy elnökkel tárgyalt Washington. (MTI) Arthur Dean, a genfi leszerelési értekezleten résztvevő amerikai küldöttség vezetője Bush külügyminiszterrel és egyes katonai vezetőkkel folytatott tanácskozás után hétfőn este a Fehér Házba ment, ahol Kennedy elnök fogadta. Ezen a megbeszélésen is részt vett az elnök polgári és katonai tanácsadóinak nagy része: Bush külügyminiszter, Menamara hadügyminiszter, Foster, a leszerelési hivatal igazgatója, Lemnitzer tábornok, vezérkari főnök, a NATO fegyveres erőinek leendő főparacsnoka, Mccone, a CIA hírszerző szolgálat igazgatója és Seaborg, az atomenergia-bizottság igazgatója. A megbeszélés a Fehér Házban körülbelül egy és háromnegyed órát tartott, és hírek szerint a hét folyamán még több hasonló tanácskozást folytatnak. Dean csütörtökön, vagy pénteken tér vissza Genfbe. Washingtonban valószínűnek tartják, hogy a Fehér Ház nyilatkozatot ad majd ki a Dean jelenlétében megvitatott újamerikai javaslatokról, amelyeket az atomkísérletek ellenőrzésével kapcsolatban elő akarnak terjeszteni Genfben. Tüntetés Jean Gabin birtokán , és ami mögötte van... Párizs (MTI) A vasárnapi és a hétfői francia lapok hosszú, színes tudósításokat közöltek arról, hogy szombatra virradóra, hajnali négy órakor több száz feldühödött paraszt Orne megyében behatolt egy versenylótenyésztő gazdaságba és felverte ólmából a tulajdonost, Jean Moncorget urat, akit a mozivászonról az egész világ Jean Gabin néven ismer. A feldühödött parasztok fenyegetésére Gabin kénytelen volt ígéretet tenni, hogy a gazdaság egy részét ősszel eladja, vagy bérbeadja a földéhes parasztoknak. Mint utóbb kiderült, a parasztok Brigitte Bardot tanyájának megtámadását is tervezték. Jean Gabin az utóbbi években több kis gazdaság felvásárlásával 160 hektáros birtokot szerzett magának. A parasztok, akik egyre nehezebb helyzetbe kerülnek amiatt, hogy földjük egymás után városi emberek, bankok és vállalatok kezébe kerülnek, a parlament által most elfogadott, a mezőgazdaság irányításának kiegészítéséről szóló törvényjavaslat következtében, teljes joggal még inkább fenyegetve érzik magukat, s azt a dühöt, amit ez kiváltott, a parasztszervezetek egyes jobboldali vezetői látványos akciókkal igyekeznek mellékvágányra terelni. Arra számítottak — és nem egészen alaptalanul —, hogy az ilyen akció főleg az említett személy, Jean Gabin népszerűsége miatt nagy port ver fel a sajtóban, és emögött homályban maradhatnak a félrevezetett parasztok előtt azok, akik a valóságban kihúzzák lábuk alól a földet. Hétszázezer-nyolszázezer kisbirtokos sorsa van veszélyben. Azt pedig, hogy az olyan nagy parasztszervezetek, mint a mezőgazdasági termelők országos szövetsége és a fiatal mezőgazdák országos szövetsége miért nem ezek ellen foglal állást, a L’Humanité három jellemző példával magyarázza meg: 1. Deleau, a mezőgazdasági termelők országos szövetségének egyik vezetője hatósági segítséggel kitúrt földjéről egy parasztot, hogy 50 hektárral növelhesse 215 hektáros birtokát; 2. 1961 őszén Giscard d’Esting pénzügyminiszter 453 hektáros birtokot vásárolt magának; 3. Von Heimann, a Wehrmacht volt ezredese 232 hektárnyi földterületet vásárolt Cher megyében, ahol egy másik német is vásárolt ugyanekkora birtokot. A jobboldali parasztszervezetek azonban — írja a lap egyik esetben sem szerveztek tiltakozást. (MTI) Szervezett fegyveres felszabadító mozgalom Dél-Vietnamban Szórványos partizán-akciókból aránylag rövid idő alatt erőteljes nemzeti felszabadító mozgalommá fejlődött a délvietnami hazafiak diktatúra-ellenes és Amerika-ellenes mozgalma. Erről szól Wilfred Burchett útijegyzete, aminek külön időszerűséget ad az, hogy a napokban volt a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmény aláírásának nyolcadik évfordulója. DÉL-VIETNAMOT 1960-ban valósággal elborították a parasztfelkelések hullámai. A felkelések egyike-másika spontán, egymástól függetlenül tört ki. A parasztok megszöktek a koncentrációs táborokká alakított falvakból, s lassanként több száz falu — főként a Mekong folyó deltavidékén és az ország nyugati fennsíkjain — lényegében kivonta magát a Diem-hatóságok ellenőrzése alól. Ismeretes, hogy 1960 december 20-án — hat héttel a saigoni tisztek felkelése után — Dél-Vietnamban megalakult a nemzeti felszabadító front, amelynek minden tartomány-ban és területen voltak bizottságai. Ez év február 16 és március 3 között a nemzeti felszabadító front megtartotta első kongresszusát egy faluban, amelynek nevét mindaddig nem hozták nyilvánosságra, amíg amerikai bombavetők cirkálnak az ország légiterében. A kongreszszus több mint száz küldötte pontosan nyolc nappal azután kezdte meg munkálatait, hogy Saigonban berendezkedett az amerikai katonai parancsnokság, és az USA megkezdte a közvetlen katonai beavatkozását Dél-Vietnamban. A nemzeti felszabadító front három politikai pártból tevődik össze: az 1944-ben alakult Demokrata Párt azokat az értelmiségi köröket és kis vállalkozókat képviseli, akik elejétől fogva támogatták az ellenállási mozgalmat a franciákkal szemben. A Radikális Szocialista Párt, amely 1961-ben jött létre, Saigon és más városok értelmiségi rétegeit képviseli. Az 1962- ben alakult Forradalmi Néppárt pedig a munkások, parasztok és az értelmiség legaktívabb rétegeit egyesíti. Mindhárom párt széleskörűen képviseltette magát a kongresszuson. A megnyitó beszédet dr. Phung Van Kung, a front, ideiglenes Központi Bizottságának tagja tartotta. Van Kungi doktor Párizsban végezte tanulmányait, 1946-ban a franciák megpróbálták beszervezni hadseregükbe, de sikertelenül. Ekkor kezdte támogatni az ellenállási mozgalmat. 1960 októberében — vállalva a dzsungelélet viszontagságait — családjával együtt megszökött Saigonból. Kung doktor a többi között rámutatott arra, hogy a dél-vietnamiak százezreit vetették börtönbe, és százával lövik agyon őket Diem büntető osztagai. A falvakon éhínség pusztít, a városokban a munkanélküliek tömegei sínylődnek nyomorban ... „Ezért döntött úgy 14 millió honfitársunk — mondotta —, hogy a vietnami nép forradalmi hagyományaihoz híven, minden erejéből harcolni fog az élethez való jogáért” ... így jött létre a nemzeti felszabadító front, s ma már ott tartunk, hogy számos tartományban a nép maga szervezi meg szabad gazdasági életét. Most a legfőbb feladat: véget vetni Diem rendszerének, és olyan demokratikus koalíciós kormányt alakítani, amely semleges külpolitikát folytat és legfőbb célja az ország békés újraegyesítése”. TIZENÖT NAPOS megfeszített munka után jóváhagyták a programot és egy nyilatkozatot, s megválasztották a Központi Bizottság 31 tagját. További 21 helyet fenntartottak azoknak a szervezeteknek, amelyek minden valószínűség szerint csatlakozni fognak a fronthoz. A tíz pontból álló program célkitűzései: Diem népellenes háborúja befejezésének és az amerikai csapatok kivonásának kivívása, szabad és becsületes választások megtartása a köztársasági elnök és az új nemzetgyűlés megválasztására, a koncentrációs táborok felszámolása és a politikai foglyok szabadon bocsátása, az erőszakos besorozás megszüntetése, a Diem-család gazdasági monopóliumának felszámolása, békés és semleges külpolitika. A kongresszus Nguyen Huu Tho-t választotta meg a Központi Bizottság elnökévé. Az ismert saigoni jogász 1950-ben kezdte meg politikai tevékenységét, akkor, amikor három amerikai hadihajó odaérkezésekor a tiltakozó mozgalom élére állt. Személy szerint ugyan nem vett részt az ellenállásban, de mélyen felháborította az, hogy az Egyesült Államok támogatja Franciaország „piszkos háborúját”. A tömegjellegű tüntetést követő napon az amerikai hadihajók felszedték a horgonyt, és eltávoztak. A tüntetés élén haladó Thao-t a francia hatóságok letartóztatták és Lai Chauba száműzték. A genfi egyezmények aláírása után Saigonban volt ügyvéd, de Diem hatóságai hamarosan letartóztatták a békemozgalomban való részvétel vádjával és a közép-vietnami Tuy Hoa-i börtönbe zárták. Csupán 1961- ben szabadult ki innen, más politikai foglyokkal együtt, amikor a partizánok megtámadták a börtönt. A Központi Bizottságba többek között beválasztották a saigoni és hue-i értelmiség hat neves képviselőjét, akik azonban érthető okokból nem vettek részt a kongresszuson és fedőnéven szerepelnek ... ... Utóbb alkalmam volt elbeszélgetni a Központi Bizottság egyik tagjával, aki hangsúlyozta, hogy a kongresszustökéletes biztonságban ülésezett. „Hála a nagyszerű rádióadókészülékeknek, amelyekkel az amerikaiak ,elláttak’ bennünket — mondotta mosolyogva —, állandó kapcsolatban álltunk az ország minden vidékén működő bizottságainkkal”. Megkérdeztem, hogyan vannak felszerelve a front haderői? — Minden nagyméretű hadműveletnél zsákmányolt amerikai fegyvereket használunk — mondotta. — És sok fegyvert hoztak maguk a katonák, akik átálltak hozzánk. Gyakran egész egységek jönnek át. Sok fegyvert zsákmányoltunk a harcokban. Tavaly szeptemberben például megtámadtuk Phuok Tanh tartomány székhelyét. A szó szoros értelmében három perc alatt a helyzet urai voltunk. Akkor négyszáz különféle fegyvert, ágyúkat, géppuskákat zsákmányoltunk. Trang Sup helység elleni támadásunk után ezer fegyvert szereztünk. Az amerikaiak mindig a kellő pillanatban és oda „szállítják” nekünk a fegyvereket, ahol éppen szükségünk van rájuk. És nemcsak fegyvereket, hanem más, számunkra igen fontos dolgokat is... AMI AZOkAT a területeket illeti, amelyeket a nemzeti felszabadító front ténylegesen ellenőrzés alatt tart, ismerősöm ezt mondotta: — Térképen nagyon nehéz lenne meghatározni e terület kiterjedését. Ennek sokféle magyarázata van, azonkívül minden területen más-más a helyzet. Általában azt mondhatjuk, hogy Diem tartja ellenőrzése alatt a stratégiai városok és országutak többségét, mi pedig a falvak és más helységek körüli vidékeket. Vannak olyan területek, ahol nappal az ellenség végzi őrjáratát, éjjel pedig mi ellenőrizzük. Ne felejtse el, hogy aránylag nem rég bonta-bz tartuuk ki harcunkat... Anglia elismerte a perui katonai juntát Lima (MTI) Limában az angol nagykövetség hétfőn bejelentette, hogy kormánya hivatalosan elismerte az új perui katonai kormányt. Prado volt elnök szerdán repülőgépen elhagyta Perut és Párizsba repül. 1962. augusztus 1 Rabok a szabadlábon A szocialista országokból emigrált és disszidált politikusok minden évben keresnek egy időpontot, amikor magukra irányítják a figyelmet. Amerikai pénzen és néhány szélsőséges amerikai politikus támogatásával nyélbe ütik az úgynevezett „rab nemzetek” hetét, amikor elkezdenek emlékezni és gyűlölködni. Szótárukba beiktatják a gyűlölet és átkozódás szavait, banketteken siratnak minket, miséken imádkoznak lelki üdvünkért, gyűléseken emlékeznek azokra az időkre, amikor ők, hej, a Nagy Ferencek, Varga Bélák, hatalommal rendelkeztek. Azelsikkasztott pénzek, a hazaárulásért kapott salláriumok, a hajdani politikai mesterkedések szép emlékei keringenek agyukban, s közben felfelkiáltanak, hogy hű, de másként is lenne, ha még ma is ők lennének itthon a hangadók! Hát mi tűrés, tagadás, ez igaz. De másként is lenne. Akkor bizony nem kellene nekik Amerikában ünnepelni a „rab nemzetet”, lenne nekik itthon kéznél egy. Ez hiányzik nekik. Ezért a bánatuk, ezért a felhajtás. Nagy Ferenc feltűnési viszketegségében már odáig elmegy, hogy az ünnepségeken kitüntetéseket ad át nyugati, főleg amerikai személyiségeknek. Kitüntet, adományoz, nyilatkozik, sír és átkoz, hazudik és kesereg. úgy nevezik ezt a kicsit gusztustalan rendezvényt, hogy „rab nemzetek” hete. Pedig lehetne ehelyett valami jobbat is keresni. Hogy mit? Például azt, hogy „rab expolitikusok” hete. Expolitikusoké, akik gyűlöletük, rögeszméjük rabjai. Egy kis zűr exkirályéknál Noha Olaszország már sok esztendeje köztársaság, azért bizonyos arisztokratikus körökben még mindig dívik a monarchizmus. A királypártiak jobb ügyhöz méltó buzgalommal hódolnak — mitsem törődve az alkotmánnyal — a Portugáliába vándorolt Umbertónak. Leveleznek vele, figyelemmel kísérik egészségi állapotát, és számtalan módon kifejezésre juttatják alattvalói tiszteletüket. Aminek az exkirály nagyon örül, bár az elveszített korona füstbement jövedelmeinek bizonyára még jobban örvendezne. Most azonban udvariatlanabb hangú üzenet érkezett az egykori királyságból — írja a Münchner Illustrierte. A rojalisták elég keményen értésére adták elszármazott bálványuknak, hogy jó lenne egy kicsit szigorúbban körülnézni a maga portáján. Mert, íme milyen kellemetlen hírek keringenek: Mária Gabriella, Umberto 22 esztendős leánya például a világ szeme láttára flörtöl egy spanyol lovászfiúval. Ez már mégis csak sok! Hiszen — mondják a méltatlankodó királyhívek — egy keleti fejedelem is komoly szándékkal közeledett Mária-Gabriellához, de ez az alantas viszony elriasztotta. Nem is beszélve a spanyol Juan Carlos hercegről, akit szintén nyilvántartottak a férjjelöltek listáján, és akit ugyancsak a lovászfiú vetett ki a nyeregből. És ott van a 28 éves Mária Pia, György szerb hercegnek e felesége. Már két ikergyermek anyja, idősebb is, tehát komolyabbnak gondolná az ember. Mégis mi történt? Tudomásukra jutott az olasz rojalistáknak, hogy Mária-Pia törzsvendége ez L’Etable elnevezésű párizsi éjjeli mulatóhelynek. Ahol bevett szokás az, hogy a férfivendégek nemcsak a nagykabátjukat, hanem a nadrágjukat is a ruhatárban hagyják. Végül pedig a nemlétező trónus örököse, a 25 éves Victor Emmanuel. Tetszik tudni, hogy az kinek udvarol? Bizonyos Dominique Claudelnek! És tetszik tudni, hogy kinek az unokája ez a Dominique Claudel? Valami Paul Claudel nevű francia poétának! Ilyen szégyent! A múltkoriban neki is mentek kocsijukkal a fának, kissé megsérültek, és erre mit követeltek? Hogy ugyanabba a kórházba szállítsák őket! A királyfit a firkász unokájával. — Szedje ráncba a családot, Felséged, mert különben lőttek az alattvalói tiszteletnek. Ilyen botrányok közepette egyre nehezebben vallja magát monarchistának az ember. Mert a hódolat a pletyka növekedésének arányában csökken ... Umberto válaszát még nem ismerjük. És nem is tudjuk, hogy lesz-e benne elég férfias erő olyan lépésekre, amelyek némileg megnyugtathatják szegény sopánkodó olasz monarchistákat. M. E.