Zalai Hírlap, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

s­ság proletárjai, egyesüljetek! H lei _ | -gHT | 2S. W_ A p­­_ AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. évfolyam, 204. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1963. szeptember 1. vasárnap ■ ---------------------------------------------------------------------------— Az új tanév kezdetén kéthónapos csend után is­mét gyermeksereg népesíti be megyénk iskoláinak és nevelő intézményeinek folyosóit, ter­meit. Édesanyák és édesapák gyermekeikkel együtt némi szorongással, ugyanakkor büsz­keséggel jelennek meg az óvo­dák és iskolák kapujában. A gyermek aggódva tekint az is­kolára, s a szülő is elgondol­kozik, vajon gyermeke be tud-e illeszkedni az új környezetbe, meg tud-e felelni az iskola ál­tal támasztott követelmények­nek. Újra benépesülnek a reggeli vonatok, a diákok egyre na­gyobb tömegét szállítják a kör­zeti iskolák székhelyére, s egy­­­­re nagyobb számban a közép­iskolákba. Mindez a készülő­dés a hirtelen ősziesre forduló időjárással együtt jelzi, hogy vége a nyárnak, a vakációnak, és megkezdődik az 1963—64-es tanév. Évtizedek óta megszoktuk, hogy szeptember elején a szü­lők, sőt az egész társadalom fi­gyelme is az iskola felé for­dul. Hiszen a tanév megkezdé­se a gyermekeken, az unoká­kon, a testvéreken keresztül majdnem minden családot érint. De szocializmust építő társadalmunk ú­i vonása, hogy ez az iskola felé való fordu­lás nem korlátozódik a tanév­kezdés időpontjára. Nemcsak azért nem, mert államunk egyik legdrágább kincsének te­kinti a gyermekeket, s így te­vékenységének jelentős szín­helyét, az iskolát is, hanem azért is, mert a művelődésit, a tudást, kultúrát terjesztő, gyer­meket és felnőttet formáló is­kolai és művelődési intézmé­nyeknek jelentős szerepet tu­lajdonít a szocializmus építé­sében. Ezért foglalkozott pár­tunk VII. és VIII. kongresz­­szusa oly sokat az iskolával, és a művelődéssel, ezért előzte meg olyan jelentős társadalmi vita az iskolareform megalko­tását, s ezért tartja egész tár­sadalmunk igen jelentős határ­kőnek az 1961. évi III. számú törvényt amely megjelöli és törvénybe foglalja iskolarend­szerünk fejlesztésének felada­tait. A most induló tanév az isko­lareform megvalósításának harmadik esztende­je. Ez némi könnyebbséget is jelent hisz rendelkezünk az előző évek ta­pasztalatával, de gondjaink nem kisebbedtek, mert felada­taink egyre nagyobbak. Peda­gógusaink már rendelkeznek az új általános iskolai tantervek­kel, az elmúlt esztendőben megszületett — először a ma­gyar iskola történetében — a nevelési terv is. Az új tanterv már a korszerű alapismeretek tanítását teszi az általános is­kola kötelességévé, a nevelési terv pedig tartalmazza mind­azokat az erkölcsi normákat, világnézeti követelményeket, amelyeket növendékeinkkel meg kell értetnünk, bennük ki kell alakítanunk. Nevelőink — óvónőink, ta­nítóink, tanáraink — a megér­demelt nyári pihenés mellett részben egyéni munkával, rész­ben tanfolyamokon már megis­merkedtek ezekkel a tervekkel, amelyek megvalósítása a kö­vetkező esztendők igen ne­héz,­­de igen szép feladatát is jelenti. A tantervet, de méginkább a nevelési tervet iskoláink csak úgy tudják megvalósítani, ha embert formáló munkájukban egyetértésben, azonos célokért dolgoznak a szülői házzal, az ifjúsági szervezetekkel, az üze­mekkel, az egész társadalom­mal. Ezért kérjük a szülőket, hogy ők is ismerkedjenek meg a nevelési tervvel, az ott meg­jelölt világnézeti tes­t erkölcsi követelményekkel, és minden szülő a maga lehetőségeihez mérten segítse a pedagógusok munkáját. Elsősorban a gyer­mek érdekében kell mielőbb megszűnnie a kettős nevelés­nek. Hiszen az iskola és a szü­lői ház egymásnak ellentmondó elvei között ingadozó gyermek­ből kiábrándult, kétszínű, ci­nikus, iskolát és szülőt egya­ránt lebecsülő ifjú válik. Az egységes célok és eljárások ki­alakításában jelentős segítség­nek ígérkezik a nevelési terv szülők számára átdolgozott vál­tozata, amely az Országos Nő­tanács jóvoltából jut el az édesanyák és édesapák kezébe. Nagy örömmel és nagy gon­dokkal indítjuk el ezt a tan­évet, örülünk azért, mert fia­taljaink egyre nagyobb szám­ban jutnak óvodába, általános iskolába ,ipari tanuló intézmé­nyekbe és középiskolákba. A megye 292 általános iskolájá­ban közel 40 000 fiatal tanul. Hihetetlenül magasra szökött a középiskolai tanulók száma: a megye 13 középiskolájában mintegy 5500 tanuló nyert fel­vételt. Két új gimnáziumunk indul szeptember 1-től: Pacsán és Letenyén. Bővül szakközép­iskolai hálózatunk a két város­ban, s új színt jelentenek az induló nyelvi tagozatos osztá­lyok. örülünk azért is, mert új iskolák építését készítjük elő, avatásokra készülünk, bővül művelődési intézményeink há­lózata. De gondjainkat sem ta­gadhatjuk, és ezeket csak me­gyénk egész társadalmának együttes segítségével enyhít­hetjük. Elsősorban a két vá­rosban, de egyes községekben is nehezíti a nyugodt tanulást a tanteremhiány. Bármennyire sok új iskolánk épült az elmúlt években, még nem tudtunk kényelmes otthont, váltakozás nélküli tanítást, elég napközi otthoni férőhelyet teremteni ál­talános iskolába járó gyerme­keinknek. Zalaegerszegen még a háromváltásos tanítás veszé­lye is fenyegetett, s ezt csak szükség­tantermek igénybevé­telével tudtuk elkerülni. Kö­zépiskoláink, kollégiumaink túlzsúfoltak, a nevelők száma sokkal lassúbb ütemben nő, mint a diákoké. A lenti, pacsai, letenyei középiskolának csak a következő években tudunk megfelelő épületet biztosítani. Középiskolás diákjaink egy részének —kollégiumi férőhely hiányában — órákat kell uta­zással töltenie. Nevelőink mun­kával túlterheltek, a kötelező­nél jóval több órát kell vállal­­niok, hogy minél több fiatal­nak és felnőttnek tudják bizto­sítani a továbbtanulást. Mert nemcsak gyermekeinknek je­lent tanévkezdést, új iskolaévet szeptember elseje, hanem több­ezer felnőttnek is. Mintegy 2700 felnőtt iratkozott be a dolgozók középiskoláinak esti, vagy levelező tagozatára. Ha e számok mögött meghú­zódó tudásvágyra, a kulturális forradalom célkitűzéseire gon­dolunk, ha végignézünk vidám fiataljaink során, ha a gyerme­kek után a szülőket is beírjuk az osztálykönyvbe, úgy érezzük, gondjainkat le tudjuk gyűrni. Ilyenkor nemcsak arra gondo­lunk, hogy nem épült fel még a nagykanizsai gimnázium, a zalaegerszegi gépipari techni­kum ú­i épülete, hanem arra is, hogy készül a pacsai, a le­tenyei, a lenti gimnázium ter­ve. Nemcsak a zalaegerszegi szükségtantermeket látjuk, ha­nem felidézzük az új 16 tan­termes általános iskola jövőre már megvalósuló 1­­-jét és a megyeszerte épülő intézménye­inket. Bízva a pedagógusok, a szü­lők és egész társadalmunk megértésében, segítőkészségé­ben, alkotó erejében, ifjúsá­gunk tudásvágyáb­ajj. szorgal­mában, növekvő kötelességtu­­datában, hisszük, hogy az fl­. tanév is méltó utódja lesz az előzőknek, újabb előrehaladást hoz népünk kulturális fejlődé­sében. Baranyai Sándor, a megyei műv. osztály vezetője Az atomcsend-egyezmény a Szovjetunió Legfelső Tanácsa előtt Moszkva (TASZSZ) A szov­jet parlament két kamarájá­nak , a Legfelső Tanács Szö­vetségi Tanácsának és Nemze­tiségi Tanácsának külügyi bi­zottságai szombaton a Kreml­ben együttes ülésen vitatták meg az atomfegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló moszkvai szerződés ratifikálá­sára vonatkozó javaslatot, me­lyet a Szovjetunió miniszter­­tanácsa terjesztett a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége elé. Washington. A nyugati hír­ügynökségek jelentései szerinti újabb országok csatlakoztak a­ Moszkvában megkötött három-­­ hatalmi atomcsend megállapo-­í­dáshoz. Pénteken az amerikai­ fővárosban Dél-Korea, Nepál­­ és Felső-Volta képviselője,­­­ Londonban pedig Marokkó és­­ Dél-Korea képviselője írta alá­ a szerződést.­­ Ezzel a szerződést Washing-­ tonban aláírók száma nyolc-­­­vanhatra emelkedett, a londo-­­ni okmányon nyolcvannégy or­­­szág képviselőjének aláírása­­ látható. f péntek délutáni ülése New York (MTI). Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteki ülésén keddre ha­lasztotta a szavazást az izraeli —szíriai konfliktus ügyében beterjesztett határozati javas­latról. Az esti ülésen felszó­lalt marokkói küldött bírálta azt az amerikai—angol közös határozati javaslatot, amely — mint mondotta — egyoldalúan kívánja elmarasztalni Siljíriát az incidens ügyében, s javasol­ta, hogy: 1.) határozati javas­lat ne ítélje el a két izraeli állampolgárnak augusztus 19- én történt meggyilkolását, ha­nem „sajnálkozását” fejezze ki emiatt, valamint; 2.) töröljék az angol—amerikai határozati javaslatból azt az ENSZ-jelen­­tésre hivatkozó paragrafust, amely megállapítja, hogy a tet­tesek „feltehetőleg Szíriából érkeztek.” Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felszólalásában tá­mogatta a marokkói módosító indítványt. Fedorenko, valamint a ko­rábban felszólalt most ameri­kai delegátus javasolta, hogy halasszák el a szavazást a ha­tározati javaslatról, s így ad­janak alkalmat a többi kül­döttnek a marokkói módosító javaslat tanulmányozására A szavazás elhalasztásáról szóló indítványt a Biztonsági Tanács elfogadta. A szavazásra előre­láthatólag a Biztonsági Ta­nács kedden, magyar idő sze­rint este 20 órakor kezdődő ülésén kerül sor. Kennedy nyilatkozata a munka ünnepe alkalmából Washington­ (TASZSZ) Kennedy elnök a hagyomá­nyokhoz híven nyilatkozattal fordult az amerikai néphez a munka ünnepe alkalmából, amelyet az Egysült Államok­ban minden évben szeptember elején tartanak meg. Kennedy derűlátó képet fes­tett az amerikai helyzetről, de a tények — amelyket maga az elnök sorolt fel — arról tanús­kodnak, hogy a kép távolról sem kedvező. A nyilatkozatból kiderült, hogy az Egyesült Államokban a nagyarányú gazdasági akti­vitás ellenére is egyes ún. „ré­gi” gazdasági ágak hanyatla­­nak, különböző országrészek pedig „nem vesznek részt az általános felemelkedésben.” Az Egyesült Álamokban 4 250 000 munkanélkülit tartanak nyil­ván. Kennedy külön szólt az ame­rikai fiatalság kedvezőtlen helyzetéről. Beismerte, hogy ma minden negyedik 16—21 éves korú amerikai nem tanul és nem dolgozik. Az állandó­sult munkanélküliség és a fia­talkorú bűnözés — mondotta az elnök — azt mutatja, hogy „az amerikai társadalom nem tudta felhasználni a fiatal férfiak és nők minden energi­áját és képességét a lényegbe­vágó feladatok megoldására, a fontos célok elérésére.” A VENDÉGEK Három kedves, barátságos ukrán ember tanulmányozta megyénk mezőgazdaságát egy hétig a megyei pártbizottság és a megyei tanács vendége­ként. Alekszandr Petrovics Ba­­rabaj, a küldöttség vezetője, a Herszon területi mezőgazdasá­gi pártbizottság titkára, Pjotr Ivanovics Lomonoszov, a 11 ezer hektáros Kirov kolhoz fő­­agronómusa és Marija Fjodo­­rovna Grisina, az egyik szov­­hoz szőlészeti brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, az Ukrán Legfelsőbb Tanács tag­ja — rengeteg tapasztalattal, élménnyel megrakodva utaz­tak el megyénkből szombaton délután. Most zalai tartózkodásukról mutatunk be néhány képet. A KRITIKA A hahóti tsz vezetői nagy tv-iT­rnel köszöntötték a her­­szonokat. Egyikük így invi­tálta a M­ajor megtekintésére Bal­ab­aj elvtársat, aki melles­leg zootechn. : — Nézzenek n­e mindent. Ne sajnálják a hír "+"-t tőlünk. A­ bányászok napján Tizenharmadszor ünnepli ma az ország népe a bá­nyászok napját. Széncsaták hőseit, a vasérc, az olaj és az egyéb ásványkincs lelő­helyek fáradhatatlan mun­kásait, a kutatás és a ter­melés bátor katonáit. Az ünneplésből kijut olajbá­nyászainknak is, akik be­csületes helytállással fára­doznak azon, hogy orszá­gunk földgáz- és olajter­melése növekedjék, készle­­teink szaporodjanak. Zalai olajbányászaink de­­rekas munkával rászolgál­tak a mai köszöntő szavak­ra. A termelő vállalatok dolgozói, a fúrási dolgozók, a gépgyári dolgozók élen­jártak a termelékenység növeléséért, a költségek csökkentéséért vívott harc­ban. A Nagylengyeli Kő­­olajtermelő Vállalat 200 forintról néhány év alatt 132 forintra csökkentette egy tonna olaj termelési költségét. A Dunántúli Kő­olajipari Gépgyárban közel 15 százalékkal nőtt a ter­melékenység egy év alatt, a Fúrási Üzemnél 36 bri­gád szerezte meg a szocia­lista címet. Jelentős változások tör­téntek az olajtermelésben. Az öreg olajmezők leter­melt rétegeiből a másodla­gos termelési módszerek ú­i eljárásaival, vegyszeres rétegkezeléssel, a kémiai és fizikai módszerek együttes alkalmazásával azonos szinten tartják a termelést. Magasfokú műszerezettsé­get dolgoztak ki, s megha­tározták a nagylengyeli mező biztonságos leterme­lésének módját. Jelesre vizsgáztak olajbányászaink az idei kemény télen is. A rendkívüli hideg nehéz kö­vetelmények elé állította őket. Ám a fúróberendezé­sek nem álltak le a legva­dabb hóviharban sem, s a széllel, faggyal dacolva el­érték, hogy az idén tovább nőtt szénhidrogén készle­tünk, új olaj- és gáztem­­csék körvonalai bontakoz­tak ki, nemcsak Zalában, hanem a szomszédos me­gyékben is. A Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat alig maradt le tervének időszak­­os teljesítésétől, de a le­maradást is nagyon gyor­san pótolták. A Déldunán­túli Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalattól januárban és februárban több gázt kért a főváros. A kerettyei­­ek megfeszített erővel biz­tosították, hogy a budapesti munkások otthonai ne le­gyenek hijján a gáznak. A DKG munkásainak újabb sikerét az első hazai fúró­­árbócok jelzik. Az első Ka­­nizsa 250-nel éppen a na­pokban értek 2000 méter alá, s a torony jól állja a sarat. Bányászaink hősi mun­káinak elismerése sem ma­rad el. Minden olajbá­nyász naponta érezheti a társadalom megbecsülését, gondoskodását. Közel 200 lakás épült tavaly, s ugyanennyi épül az idén is olajbányászainknak. Szá­zak tűzhették mellükre a kiváló dolgozó jelvényeket, s az ipar kitüntetéseit, s ezen a napon is százak kapnak jutalmat, elisme­rést helytállásukért. Nem ünneprontás beszél­ni a feladatokról sem. Az idei tervek minden eddigi­nél nagyobb feladatok elé állítják olajbányászainkat. Közel 1 300 000 tonna ola­jat vár a népgazdaság Zab­rából. Nagylengyel teljesíti a tervét, Kerettyén azon­ban éppen a téli kiesések miatt még mindig van tör­­lesztenivaló az olajterme­lésben, a Dunántúli Kő­olajfúrási Üzemnél pedig a méterterv teljesítésében. Ehhez minden olajbá­nyásznak erőt, egészséget, s bányászköszöntéssel jó szerencsét kívánunk. Bányásznapi ünnepségek Olajipari vállalatainknál teg­nap tartották meg a bányász­napi ünnepségeket. A Dunán­túli Kőolajfúrási Üzem dolgo­zói Nagykanizsán a Vasutasok Művelődési Otthonában, a Du­nántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozói saját művelődési ott­honukban, a Déldunántúli Kő­olaj- és Földgáztermelő Válla­lat dolgozói Kerettyén és Lo­vásziban, a Nagylengyeli Kő­olajtermelő Vállalat dolgozói — közösen a nagylengyeli fú­rási üzemegység dolgozóival — a gellénházi Bartók Béla mű­velődési házban tartották ün­nepségüket. Az ünnepségen megjelentek a párt és szakszervezet képvi­selői. Köszöntötték olajbányá­szainkat, majd a munka ered­ményeinek értékelésére és ju­talmazásokra került sor. Közel egymillió forint jutalmat osz­tottak szét olajbányászaink kö­zött Az ünnepséget mindenütt műsoros est táncmulatság kö­vette. Új diplomás szakma: a kert-építészmérnök Új szakmával bővül a dip­lomás foglalkozások sora: a kertészeti és szőlészeti főisko­lán megkezdik a kert-építész­­mérnökök képzését. A kert­­építészeti szak — amely elő­ször képez Magyarországon ilyen szakembereket — az 1963—64-es tanévben nyílik meg, s 1965-ben adja ki az el­ső okleveleket. A népgazdaságnak most már nagy szüksége van speciális képzettségű kert­építészekre. Az építkezésekkel együtt gyors ütemben bővülnek a zöldterü­letek; az ország jelenlegi zöld­területei — parkerdők, városi parkok, közkertek stb. — ke­reken 15 milliárd forintnyi ér­téket képviselnek, s a 15 éves lakásfejlesztési program továb­bi 3 milliárd forintot irányoz elő újabbak létesítésére. A zöldterületek megtervezé­séhez és karbantartásához nemcsak több, hanem alapo­sabb, specializáltabb képzett­ségű szakember kell. Mind szorosabb a kapcsolat köztünk Jegyzetek a herszoni küldöttség zalai útjáról És Barabas elvtárs élt is a lehetőséggel. Elmondta őszin­tén, hogy nem tetszik neki a trágyakezelés. A föld legérté­kesebb tápanyagát veszni hagyják, nem gondozzák kel­lőképpen. Úgy látszik, használt a bí­rálat. A hahóti tsz tagjai az­óta már kihordták a trágyát a majorudvarból, lesz könnyű — árulta el Lo­monoszov elvtárs. A FÉNYKÉPEZŐGÉP öreg, kopott masina Bala­baj elvtárs hűséges kísérője. Többen felfigyeltek erre, mert szokatlan volt, hogy nem szov­jet géppel dolgozik. A kül­döttség vezetője szívesen meg­magyarázta eredetét. — Partizánparancsnok vol­tam a háború alatt a csernyi­­govi területen. Egy alkalom­mal nagyobb német egységen ütöttünk rajta és szét is ver­tük. Nos, az egység parancs­nokától voltam bátor kölcsön­kérni” a gépet. Azóta nem váltam meg tőle. Kitartunk egymás mellett. A gép történetének rövid is­mertetése kitűnő alkalom volt arra, hogy a két egykori par­tizán — Barabas és Simon Kálmán, az andráshidai gaz­ SZÜLETÉSNAP Hamar híre terjedt a me­gyében, hogy Barabaj elvtárs most ünnepli 51. születésnap­ját. Ebből az alkalomból Zala­egerszegen, Nagykanizsán, Za­­laszentgróton és mindenütt fel­­köszöntötték, amerre csak járt. — Persze, Alekszandr Pet­rovics azt hiszi, hogy ezzel be­fejeztük. Pedig otthon sem ússza meg szárazon. Itt magya­rosan kellett, otthon ukráno­­san kell majd helytállnia. Nem daság igazgatója — kifogyha­­tatlan beszédtémát találjon. A BÚCSÚZÁS Varga Gyula, a megyei párt­­bizottság első titkára, Csokona Sándor és Pohánka József, a pártbizottság titkárai, Török Lajos, a megyei tanács elnöke, Kiss Gyula és Pogácsics Ká­roly, a megyei tanács elnökhe­lyettesei, Koroknai Sándor, a m­egyei pártbizottság és Né­meth László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője vettek búcsút Barabas elvtár­­séktól. Itt szóba került a két test­vérmegye közti kapcsolatok további szélesítése. Ezekkel a szavakkal vett búcsút a kül­döttségtől Varga elvtárs: — Népünk éltető eleme a magyar-szovjet barátság. Tör­ténelmünk során többször is tapasztaltuk ezt. Ezért kíván­juk kapcsolatainkat még szo­rosabbra fűzni. Barabaj elvtárs frappánsan válaszolt a búcsúbeszédre: — Barátságunk legyen olyan erős, mint a magyar cseresz­nyepaprika! Ferencz Győzi

Next