Zalai Hírlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

ISTA, január 14. r Adós, fizess! A vállalatok múlt évi pc -gazdálkodásában egy S3 viságos új vonás alakult ki. A vállalatok, noha pénz­ügyi gondokkal küzdöttek, s esetenként tartozásaiknak sem tudtak eleget tenni, mégis feltűnő türelemmel elnézték, hogy követelései­ket partnereik ne teljesít­sék a jogszabályokban rög­zített időpontig. A vállalati gazdálkodás­ban esetenként óhatatlanul gondokat okoz a követelé­sek teljesítése. Aligha vitás azonban, hogy az említett helyzetet nemcsak a pilla­natnyilag előállt fizetőkép­telenség okozza, hanem a már említett „álhumanitás”. Az, hogy a vállalatok hall­gatólagosan tudomásul ve­szik partnereik tartozását, s követeléseiknek nem is igyekeznek érvényt szerez­ni a törvényes eszközökkel. A miértre csak egy ma­gyarázat kínálkozik. Az, hogy például egy gazdasági döntőbizottsági tárgyalás esetleg rontaná kapcsolatu­kat partnereikkel. Erre utal az is, hogy a vállalatok kü­lönböző módon reagálnak egyes tartozásokra. Amíg a nagyobb partnereikkel el­nézőbbek, addig a kisebb követeléseik behajtását jobban szorgalmazzák. A vállalatok fizetési fe­gyelmének javítása népgaz­dasági érdek. S ez utóbbi arra kell, hogy orientálja az üzemeket, hogy fizetési kötelezettségeiknek igye­kezzenek eleget tenni kü­lönböző mérlegelés nélkül. Ezt a tendenciát azonban nagyban erősítheti az is, ha a vállalatok mint eladók nem veszik tudomásul, nem nézik el követeléseik meg­térítésének halogatását. Ugyanis a vállalatok, ami­kor követeléseik behajtását szorgalmazzák, nem kére­­gető akciót folytatnak, ha­nem a gazdasági élet törvé­nyeit­iit­­at­ják érvényre, az adóz etc pedig nem kegyet gyakorolnak a fizetéssel, hanem kötelezettségüknek tesznek eleget. A gazdasági szabályozók, rendeletek lehetőséget ad­nak a követelések gyors Heha­tására Aligha vitás, ha ezzel a lehetőséggel job­ban élnek a vállalatok, lé­­■ végesen javíthatják fize­­tképességüket, s egyben f­izetési fegyelmet is. Pártoktatáson üsze van, 7 órára jár az idő. A művelődési ház klubter­mében elkezdődött már a színjátszók próbája. Vannak akik a presszóban szürcsölget­nek egy forró feketét, vagy egy üveg sör mellett beszél­getnek A párthelyiségbe is egyre többen térnek be Min­den külön értesítés nélkül jön­nek az emberek, tudják, hogy ez az este akárcsak másutt, Hahóton is a pártoktatás ideje. Még nincs együtt a hallgató­ság, van idő beszélgetésre. A zártkertek rendezéséről esik a legtöbb szó. Marad-e a pince, mekkora lesz a kialakított zártkert terület? •D­e kérdé­sek foglalkoztatják az ittle­­vőket. Jó helyen vitatják, hisz Bakonyi Ferenc, az oktatás ve­zetője egyben a községi ta­nács elnöke is, így első kéz­ből kapják a választ. Egyetér­tés van abban, hogy rendezni kell e területeket, hisz né­hány elhagyott, pusztulásnak indult szőlő, gyümölcsös vagy kaszáló hasznosítása fontos Aztán a termelőszövetkezet ügyei kerülnek szóba. Érthető, hisz a hallgatóság 89 százalé­ka szövetkezeti tag, vagy al­kalmazott. — Jól jár most, aki a múlt évben ledolgozta a 160 mun­kanapot — vélekednek. — Egy hónapi átlagfizetés jut majd a zárszámadáskor, mint nyere­ségrészesedés. — Azort van értelme dolgoz­ni mindannyiunknak — szól egy középkorú termelőszövet­kezeti tag. — Nem úgy mint 3 évvel ezelőtt, amikor hóna­pokig nem kaptunk fizetést. Közben újabb hallgatók ér­keznek. Együtt az oktatás résztvevői. A 22-es létszámból alig hiányoznak néhányan, de ez is rendkívüli esetnek szá­mít, hisz a propagandista nap­lójában az eddig megtartott hat foglalkozás közül ötön tel­jes volt a létszám. Kezdődik az előadás. A beszélgetésnek véget szakítanak, s figyelmü­ket az előadóra összpontosít­ják A szocialista humanizmus van napirenden Az itt levő emberek többsé­ge az imént még a szövetke­zet majorjában, vagy gépmű­helyében végezte mindenna­pos munkáját, s most eljötték­, hogy a humanizmus és az osz­­tályharc, a közösség és az egyén viszonyáról, az alkotó munkáról, mint az ember for­málójáról beszélgessenek. Va­jon miért? — Mindig érdekeltek a vi­­lág eseményei, országunk tár­sadalmi és gazdasági fejlődé­se — szól Ott László. — A na­pilapokat olvasva sok minden­ről tudomást szerezhet az új­ságolvasó ember, de betűkkel nem vitatkozhat , ami nem teljesen világosan van megfo­galmazva, nem lehet rákér­dezni. Itt van lehetőség a vitá­ra, a saját vélemény kinyilvá­nítására, s kérdezhetünk is. Fiatal koromban, a felszaba­dulás előtt nem volt módom hogy tanuljak, képezzem ma­gamat. Az utóbbi két és fél évtizedben megnyílt ennek a lehetősége. Igyekszem kihasz­nálni, Szili Lajos bácsi felváltotta a hatodik X-et. Mégis egyik­­ legszorgalmasabb résztvevője az oktatásnak. — A magamfajta paraszt­embernek a múltban nem volt lehetősége tanulásra — mondja. — Vasárnaponként, vagy téli estéken a kocsmák­ban a magunk módján igye­keztünk képet alkotni a világ­ról. Nem sok eredménnyel. Nem volt, aki a vitatott kérdé­seket tisztázta volna előttünk Erre nem is törekedtek. Most adott a lehetőség mindenki számára. Ha idős vagyok is, élek ezzel. Azért valami még „ragad” rám, így aztán job­ban eligazodik az ember a mai világ bonyolultságában. — És Bedő Pista bácsi? — Minden pénteken ez a mi szórakozásunk — válaszolja. — Azt mondom, hasznos. Be­tekintést nyerni az ország ne­gyedszázados fejlődésébe, meg­ismerkedni olyan fontos doku­mentummal, mint a kommu­nista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról ki­adott közlemény, sokat jelent a mai ember számára, így van ez jól, hogy minden embernek adva van a lehetőség a tanu­­láshoz. Bár fiatal korom­ban lett volna ez. A propagandista befejezte előadását. A szó a hallgatóké Mindenekelőtt a szocialista munkafegyelem az, ami az anyag kapcsán leginkább fog­­lalkoztatja a hallgatókat. Az életből veszik a példákat d­­r. ZALAI hÍRLAP Többezer szakmunkásra van szükség a tsz-ekben A pályaválasztást az új törvény alapján készítik elő A Zala megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya megvizsgálta a mező­­gazdasági üzemek szakember- és szakmunkás-ellátottságát, valamint a szakmunkásképzés helyzetét. A jelentést a napok­ban készítette el Egyedi János és Végh Jenő oktatási szakfel­ügyelő. 1969-től 1973-ig 285 felsőfo­kú képesítésű szakemberre van szükség, s ebből 116 ren­delkezésre áll. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tsz-ek­ben elég nagy a szakember­fluktuáció, aminek oka egy­részt az, hogy sok helyen nem tudnak megfelelő lakást biz­tosítani, néhol szakmai félté­kenység üldözi el a fiatalokat, máshol pedig a vezetésben le­vő ellentétek nehezítik a pá­lyakezdők munkáját. A szak­­igazgatási szervek segítik az iskolából kikerülők első lépé­seit, azonban a gazdaságok­ban nem mindenütt törődnek azzal, hogyan találják meg a helyüket. A jövőben ezen se­gíteni kell, a szakemberekre nagy szükség van a megye mezőgazdaságának. A technikus is kevés A tsz-ekben 173 felsőfokú technikus is hiányzik, de kö­zépfokú technikusból sincs meg a szükséges létszám.­­ Gond az is, hogy a kellő gya­­­­korlattal nem rendelkező fia­tal technikusoktól idegenked­­­­nek a tsz-vezetők, és az isko­­­­lákból kikerülők közül sokan más munkaterületen helyez­kednek el. Amíg korábban a lányok, most már a fiúk mun­kába állása is körülményes. Könyvelőből ugyancsak szükség lesz még RR-ra 1972-ig. Itt azonban nem a létszám okozza a legnagyobb gondot, hanem az, hogy a főkönyvelők zöménél nincs meg a szüksé­ges elővégzett­ség. számviteli főiskolával kevesen rendel­keznek Jelenleg az 501 köny­velő közül mindössze 122-en dolgoznak felsőfokú képesítés­sel. Nem biztosított azonkívül a mérlegképes és képesített könyvelők továbbképzése sem. A mezőgazdasági ipari szak­mák iránt az üzemek és a ta­nulók egyaránt jobban érdek­­­­lődnek Jelenleg a 29 szakma­­i­ban 1027-en dolgoznak, és­­ 573-ra lenne szükség. A I hiányzókból ?RR-an tanulnak I a különböző szakmákban. A I tsz-ek igényeit elsősorban azért nem lehet kielégíteni, mert nincs elegendő fiú je­lentkező. A hiány két és fél ezer Szakmunkásokból a szüksé­gesnek még a fele sincs meg a zalai termelőszövetkezetekben Jelenleg 871-en dolgoznak 16 mezőgazdasági szakmában, vi­szont 2548-ra van szükség. Ebből 746-ot felnőtt képzéssel lehet biztosítani, a többit azonban fiatalok tanításával kell megoldani. Betanított munkásból ugyancsak nagy az igény a korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz. Jelenleg 5069 dolgozik, de 7175-re van szük­ség. A hiányzó 2106-ból 1546-ot tudnak biztosítani fel­­nőtt képzéssel. A termelőszö­vetkezetek szak- és betanított munkás gárdájának kialakítá­sa elég sok nehézségbe ütkö­zik. Az idősebb tsz-tagok nem szívesen tanulnak már, s a tagság zöme idős. Gondot okoz az is, hogy a fiatalok még mindig nem ér­deklődnek kellően a mezőgaz­­dasági szakmák iránt, sokan csak átmeneti megoldásnak választják, ezért nagy a le­morzsolódás. Az utóbbihoz az is hozzájárul, hogy az üzemek vezetői nem törődnek eléggé az ifjú szakmunkásokkal, nem különül el a bérezésnél a szakképzett és a szakképzet­len munka, sok esetben nem a képzettségüknek megfelelő munkakörbe helyezik őket. A szövetkezetek zöme központi­lag várja a szakmunkáshiány megoldását anyagi áldozatokat nem szívesen vállalnak. Van­nak tsz-ek, ahol megértették a szaktudás fontosságát és ez közvetlenül jelentkezik a gaz­dálkodás eredményeiben. Az 1968—70-es tanévben összesen 330 fiatalt iskoláztak be, a tervezetthez viszonyítva 23-mal kevesebbet. Ez a dif­ferencia abból adódik, hogy a mezőgazdasági szakmákra nem jelentkeztek kellő szám­ban a tervezett 193 helyett csak 163-an. A kehidai szak­munkásképző iskolában 6 osz­tályban 132-en szerzik meg az állattenyésztő szakmát, a za­laegerszegi szakmunkás isko­lában pedig 247-en tanulnak. Nem kielégítő a felszerelés Figyelemre méltó, hogy a kehidai iskolába jelentkezett tanulók tanulmányi átlaga az elmúlt években 2,5—2,8 volt, a múlt évben viszont már 3,0— 3,1. A zalaegerszegi iskolában pedig újdonság az, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztő oszt­ályok mellett egy húsipari osztály kezdte meg a tanulást. A felmérés azt is megállapít­ja, hogy egyik iskolában sem kielégítő a felszerelés a gya­korlati oktatáshoz, a korszerű szakismeretek megszerzéséhez többre van szükség, ezért ja­vaslatokat tesznek új beruhá­zásokra. Ezekben a hetekben már megkezdődött a pályaválasz­tás előkészítése. A járási ok­tatási szakfelügyelőkkel, az iskolavezetőkkel hozzálátnak a nagy munkához. Tanulmá­nyozzák az új szak-munkástör­vényt, amely várhatóan lénye­ges segítséget ad a mezőgaz­dasági szakmunkás-­15 *]ág­hoz is. K. E. Mit, mennyiért? Körúton a zalaegerszegi piacon A vásárcsarnokban igazi árukínálat egyetlen helyen van csak: a MÉK pultsorán. Krumpli, alma, zöldségfélék, fok- és dughagyma mindez mennyiségben. Még paradicso­mot is kínálnak 36 forintért, igaz, nem olyan szép pirosat, mint nyáron, de mégiscsak paradicsom. „Aki vesz, annak lesz­, tes­sék, tessék" kiáltja az arra já­rók felé az elárusító Almát is kínál 4 forintért, de 2,60-ért is van, igaz, hogy ez nem a legszebb, de olcsó. Baromfiból most kevesebb mennyiséget kaptak mint az elmúlt télen. Ebben alaposan „besegített” a decemberi zi­­mankós, hófúvásokkal teli tél is. Fennakadás azért nem tör­tént, mindig volt csirke a csa­ládok asztalán, mert az üzle­tekben tisztított, vágott ba­romfi volt elegendő. A gyü­mölcsféleségek ezen a télen lé­nyegesen olcsóbbak. Karfiolból 1968 decemberé­ben mindössze 12 kilogramm volt a felhozatal, 1969 decem­berében pedig 146 kilogramm. Árkülönbség az árban is a ve­vők oldalára állt, mert a ta­valyi 15 forint helyett most 9,10-ért volt kapható Olcsóbb lett a fokhagyma is, most 26,30 az ára a tavalyi 40 forinttal szemben. A felhozatal is több, mint négyszerese az 1968 de­cemberinek. A tojás átlagára továbbra is 2 forint maradt. A zöldpaprika decemberben iga­zán újdonságnak számít, az idén nagyobb mennyiség került a piacra, összehasonlítani itt is decemberi adatokkal tu­dunk. 1988 decemberében 116 kilogramm 1969-ben pedig 500 kilogramm került eladásra. Különböző hopa'aokokat gyártanak a nagykanizsai üveg­gyárban, amelynek jelentős része exportra kerül Képünkön Kummer Mária ballonleszívó-vákuumszivattyú tesziírást VégeSt­ele- n, a­. S Lenin ügyét folytatva 1970 — A Lenin-centenárium esztendeje. Világszerte tiszte­legnek Vlagyimir Ujics előtt akinek nevéhez és tevékeny­ségéhez az emberiség életének­ egész forradalmi korszaka kapcsolódik. A szocializmus amelyet Lenin új következte­tésekkel és felfedezésekkel gazdagított, ma világtört­énel­­mi tény. A szocialista vi­lágrendszer korunk alap­vető forradalmi ereje. Ép­pen ezért a Lenin-évfor­­duló nemcsak a múlt fel­elevenítésére teremt alkalmat, hanem a jelen tudományos vizsgálatára és a jövő tenni­valóinak osztályharcos meg­határozására. A centenárium megünneplé­sének ez a jellege domborodik ki azokból a tézisekből, ame­lyeket a Szovjetunió Kommu­nista Pártja adott ki. „Lenin születésének 100. évfordulójára emlékezve... minden forradal­már harcos szemlét tan erői fölött, meghatározva tevékeny­ségének további távlatait és feladatait, erősíti harci egysé­gét a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért folyó küz­delemben” — olvashatjuk a tézisekben. Az SZKP Központi Bizott­­ágának elgondolásai tükrözik, hogy a lenini örökség olyan érték, amely a forradalmi erők mai harcában nélkülözhetet­len. Ezt mindenekelőtt a mun­­kásosztály új típusú pártjáról szóló lenini tanításokkal bizo­nyítják, amely mind a mai na­pig, s a jövőben is a kommu­nista mozgalom alapkérdése A PÁRTOK törekednek az új történelmi viszonyoknak megfelelő forradalmi stratégia és taktika kidolgozá­ára, az el­mélet és a gyakorlat össze­hangolására, az ideológiai harc fokozására — mindmegannyi Lenin által megfogalmazot fel­adat végrehajtására A lenini eszme konkrét segítséget nyújt a kommunisták mai nemzedé­kének abban, hogy pártjukat a nemzetközi munkásmozgalom még erősebb harci osztagává tegyék. A legméltóbb tisztelgés Le­nin előtt: a leninizmus esz­méinek megtestesítése. Ezek az eszmék pedig a szocializ­musban öltöttek testet. Ért­hető tehát, hogy a tézisek em­lékezetünkbe idézik, a lenini elméletet a szocialista társa­dalom építéséről. Az elmélet egy emberöltővel ezelőtt szü­letett, mégis úgy érezzük, mintha napjaink gyakorlatá­ból születtek volna a követ­keztetések. A közelmúlt tör­ténései újult erővel hívták fel a kommunisták figyelmét arra a lenini megállapításra, mi­szerint az új társadalom épí­tésének fő eszköze a proletár­­diktatúra, amelynél­ legkisebb gyengülése is utat nyithat az osztályellenségnek. Az is rend­kívül tanulságos, ahogy Lenin a politikai szabadságjogokat értelmezte. Mindig osztályál­láspontból indult ki Úgy vél­te, hogy ezek a jogok a dol­gozók szocialista összefogásá­nak, a szocialista ideológia ter­jesztésének feltételét is ma­gukban foglalják, amelyek ki-­ zárják a szocialistaellenes pro­■ paganda „szabadságát”, az el­­­­lenforradalmi erő,a szervezke­■ dásének „szabadságát’'. A té­zisek azzal is nagy szolgálatot tesznek Lenin követőinek, hogy segítik összevetni a szo­cialista építés nemzeti sajátos­ságait a Lenin által feltárt ál­talános törvényszerűségekkel. Márpedig ez az összevetés, a nemzeti sajátosságok és az ál­talános törvényszerűségek összhangja a szocializmus épí­tésének fontos feltétele. A LENINIZMUS a XX szá­zad osztály csatáinak igen szé­les színterére vetit fényt Na­­gyoxi taia-pan mond,ak ni az­t sük­ leznet, hogy „csak a le­nini tanítást követve tehet megesteni a világban végbe­menő forradalmi változások lényeget és jelleget, helyesen értékeini az ezelben részt ve­vő erők szerepét, helyesen ki­­tűzni a szocialista cuágforra­­dalom kiporita,zoztatá­sának távlatait". Éppen ezér­t a lenini eszmék felvázolása egyben a marxista—leninista világkép felrajzolását is jelenti. Ennek kulcspontja pedig az a tény, hogy a szocializmus történelmi offenzívában van. Ennek fel­tartózta­tására szövetkeznek az imperializmus erői. ám en­ek­nek stratégiáját éppen Lenin eszmei örök­ségét felhasznál­va látja tisztán a kommunista mozgalom, de a lenini hagya­ték, ahhoz is segítséget nyújt, hogy ez a mozgalom politikai­lag éretten, ideológiailag fel­vértezve szálljon szembe ellen­­ségeivel. Főleg arra figyelmez­tet, hogy a harc siker e soraink egységétől, s korunk külön­­böző forradalmi áramlatainak összefogásától is függ A leninizmus hatékony fegy­ver a burzsoá ideológia el­leni küzdelem­ben. Olyan fegy­­ver, amelyet kérlelhetetlenül, kompromisszumok nélkül kell forgatni. A marxisták—leni­nisták elutasítják az ideológiai területen való békés egymás mellett élés opportunista té­telét. A mai világban is osz­tályok harca folyás, nincs és nem is lehet semmiféle osz­tályon kívüli vagy osztályok feletti ideológia. M­ntha ma hangzanának tehát Lenin sza­vai arról, hogy „a szocialista ideológiának mindennemű le­kicsinylése, az ettől az ideoló­giától való mindennemű eltá­volodás valójában a burzsoá ideológia erősítését je­len­ti.” A lenini úton a legmaga­sabbra eddig a Szovjetunió ért: a kommunizmust építi. A tézisek szembetűnően erze nyit­ják, miként válnak ve­lóra Len­nin hazájában a világ első szo­cialista állama megalapít­ójá­nak elgondolásai, előrelátásai­ .Lenin ügyét folytatva a szov­jet nép kemény munkával gya­rapítja a társadalmi javakat fejleszti a szocialista demok­ráciát, a tudományt és a kul­túrát, lankadatlanul gondot fordít a szocialista haza vé­delmi erejének növelésére, építi, az emberhez méltó éle­tet." A TÉZISEK olvasása közben sokszor foglalkoztat­ja az em­bert a gondolat, íróként lehet lenini módon élni és harcolni, melyek azok a tulajdonságok, amelyek képessé teszik az em­bert arra, hogy valóra váltsa a történelem minden próbáját kiállt eszmét. Vannak, akik a mindent leküzdő akaratban, a tömegekbe vetett határtalan hitben, a következetes inter­­nacioinalizmusban látják a kö­vetendő példát. Igazat lehet nekik adni. Mások az eszmei céltudatosságot emelik ki, ők is helyesen gondolkodnak. S miközben ezen elmélkedik az ember, eljut a tézisek utolsó szavaihoz, ahol a bolsevikek utódai, a szovjet kommunisták megfogalmazták a választ: „Lenini módon élni és harcolni annyi, mint minden erőt, tu­dást, energiát latba vetni a föld leghumánusabb és leg­igazságosabb ügyéért, annak a harcnak az érdekében, amely a dolgozóknak az elnyomás a kizsákmányolás a­lól val­ó tel­­jes felszabadulásáért, a kom­munista eszmények győzel­méért, az emberiség jobb jö­vőjéért folyik.” Pálos Tamás

Next