Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 27. szám

Több biológiailag értékes élelmiszert fogyaszthatunk Előzetes összesítés az élelmiszeripar tavalyi eredményeiről A Mezőgazdasági­ és Élel­mezésügyi Minisztériumban elkészült az előzetes összesí­tés az élelmiszeripar tavalyi eredményeiről. Az adatok ar­ról tanúskodnak, hogy az ága­zat összességében teljesítette a népgazdasági tervben elő­irányzott leglényegesebb fel­adatait. A termelés növelésé­vel az új, korszerű gyártmá­nyok bevezetésével és a vá­laszték számottevő bővítésé­vel általában nyugodt és ki­egyensúlyozott belföldi ellá­tást lehetett biztosítani. Az élelmiszeripari vállala­tok nem végleges adatok sze­rint 5 százalékkal növelték termelésüket. Úgy­szólván va­lamennyi iparág előbbre lé­pett, de legalábbis az előző évivel azonos termelési szin­tet ért el. A kedvező vállalati eredmé­nyek összefüggnek a mezőgaz­­daság tavalyi kiemelkedően jó termésátlagaival. Ennek kö­szönhető például, hogy a vál­lalatok könnyebben hozzá­jut­hattak a mezőgazdasági ere­detű nyersanyagokhoz, több szántóföldi és kertészeti ter­méket vásároltak, mint 1968- ban. Vágósertésből azonban — mint a jelentés rámutat — nem sikerült annyit felvásá­rolni, mint az előző évben. Az élelmiszeripar tavaly 8 százalékkal több árut, termé­ket adott a belkereskedelem­nek, mint 1968-ban. A fogyasz­tói árszínvonal az év folyamán általában nem változott, sőt egyes termékekhez olcsóbban lehetett hozzájutni (ilyen például a baromfi és — idő­szakosan — a sajt és a bor). Az állati eredetű fehérjéket tartalmazó élelmiszerekből mintegy 9 százalékkal több fogyott, ami azt jelenti, hogy megnőtt a biológiailag érté­kesebb élelmiszerek iránti igény. Húsból és húskészítmé­nyekből például 5 százalék­kal, vágott baromfiból kere­ken 50 százalékkal, sajtból pedig 14 százalékkal többet vásárolt a lakosság. A kon­­zervellátás is javult, 15 szá­zalékkal több konzerv fogyott és a választék is gyarapodott. Az italfélék iránt is megnőtt a kereslet és a kínálattal sem volt baj. A likőripar 12 szá­zalékkal, a boripar pedig 10 százalékkal növelte szállítá­sait. Sörből 210 000 hektóval kapott többet a kereskedelem, mint 1968-ban, ebből 70 000 hektó hazai termelésű volt. „75 éves a magyar állami hajózás” címmel kiállítás nyílt Budapesten, a Közlekedési Múzeumban. A kiállításon hajó­­modellek segítségével mutatják be a magyar hajózás fejlő­dését napjainkig. Képünkön: A kiállítás legszebb darabja, a magyar tengerhajózás büszkesége, az 1969-ben vízre bocsá­tott hatezer tonnás Budapest tengerjáró modellje. (MTI fotó : Kovács Sándor felvétele) Több mint 31 ezer fiatalt várnak? 37 féle szakra képeznek a szakközépiskolák A szakközépiskolák iránt év­ről évre növekszik az érdeklő­dés. Ennek figyelembevételével állapították meg az illetékesek az idei felvételi keretszámokat a Művelődésügyi Minisztéri Esfti Szakoktatási Főosztályán az MTI munkatársának elmondot­ták, hogy az 1970—71-es okta­tási évben a különböző szak­­középiskolák első osztályaiban 31—32 ezer fiatal kezdheti meg tanulmányait. Ez csaknem 50 százaléka a középiskolák nap­pali tagozatára felvehető összes elsős diákok számának. A szak­­középiskolák ma már 37 féle szakra képezik a tanulókat. A művelődésügyi miniszter — az érdekelt főhatóságokkal egyetértésben — szabályozta a felvételek lebonyolítását. A leglényegesebb tudnivalók a kö­vetkezők: alapvető feltétel a ta­nuló egészségügyi alkalmassága a választott szakra. A szakkö­zépiskolába jelentkező fiatalok az egyes szakok jellegének megfelelő speciális orvosi vizs­gálaton is részt vesznek. A fel­vételről történő döntésnél az ál­talános iskolákban elért tanul­mányi eredmény vizsgálata a hetedikes évvégi, és a nyolca­dikos félévi átlagra, s különö­sen a választott szakemberek szempontjából fontos alapozó tantárgyakban elért tanulmányi eredményre terjed ki. Ilyen pél­dául ipari szakkö­zépiskolák esetében a számtan, és a fizi­ka, mezőgazdaságiaknál a ké­mia és az élővilág. Figyelembe veszik természetesen a tanuló személyiségének egész fejlődé­sét, családi körülményeit, szo­ciális helyzetét is a felvételi ké­relem elbírálásánál. A jelentkezőket a szakközép­­iskola igazgatója a tavaszi szü­netben behívja annak megálla­pítására, hogy a szakiránynak megfelelő legfeljebb két alapo­zó tárgyból milyen ismeretek­kel rendelkeznek. Ez alkalom­mal a tanulók szakmai ráter­mettségét is vizsgálják, egysze­rű gyakorlati feladatok megol­dása útján. (MTI). ZALAI HÍRLLAP Reflektorfényben a termelékenység Bútorgyári tervek és lehetőségek A Zala Bútorgyár 172 millió forint értékű bútort gyárt az idén. Ennyit irányoz elő a vállalat terve. A term­elés több mint 22 százalékkal lesz na­gyobb a tavalyinál. Hasonló ■ütemű termelés felfutást a korábbi években is produkált a gyár. Ez önmagában nem érdemelne különösebb figyel­met. A fejlesztés forrása an­nál inkább. A gyár ugyanis alig több mint 15 százalékkal növeli csak a létszámát, s a gyárban a munka termelé­kenységének 6,7 százalékos növekedésével számolnak. Szervezési intézkedések, gépesítés Mire alapozza terveit a bú­torgyár? Tóth Jenő főmérnök két alapvető tényezőt említ Szervezési intézkedéseket haj­tanak végre, s újabb gépeket állítanak termelésbe.­­ A II-es számú telepünk nagycsarnokában jelenleg nagy a zsúfoltság. Az épület szomszédságában új vasvázas szint állítunk fel, ahova át­telepítjük a szabászatot Ez az intézkedés nemcsak az üzem területét növeli, hímem módot ad a technológia fejlesztésére is. A területtel megnövelt sza­bászat egyúttal osztályozó is lesz. Ezzel egyrészt elejét vesz­­szük annak, hogy selejtes anyagok is utazzanak, más­részt elkerüljük, hogy a fel­dolgozó csarnok félkész rak­tár legyen. Amíg korábban öt napi alkatrész-szükségletet tá­roltak a csarnokban, a jövő­ben csak egy napra való kerül oda. Ez az intézkedés számí­tásunk szerint az egész II-es üzemben félszázalékkal növeli a termelékenységet, — mond­ja erről a főmérnök. A viszonylag kis ráfordítás gyümölcsét már márciustól élvezheti a gyár. Emellett to­vábbi terveik is vannak. Még az idén további építkezést kezdenek meg és fejeznek be ezen a telepen. Új csarnokot, forgácstárolót építenek, illet­ve bővítik a szociális épületet és kazánházat Az építési célzatú beinvesztál­ással pár­huzamosan — s ez érdemel különös figyelmet — számot­tevően korszerűsíteni szándé­koznak a gépparkot is. A ter­vek szerint mintegy 8 millió forint költséggel automata felületkezelő gépsort állítanak üzembe Ez a beruházás jelen­tősen növeli majd a munka termelékenységét.­­Jelenleg a lakköntés után 24 órát kell várni a további művelet meg­kezdéséig, a fényezésig. Ez a várakozási idő az új gép ese­tében mindössze 7 perc lesz, s a munkát a jelenleginél lé­nyegesen kisebb létszámmal tudják végezni.) Említést ér­demel az is, hogy a következő években döntően csak a gép­park korszerűsítésére fordítja anyagi erejét a gyár. Nagyobb hozzáértéssel Az említett tervek megva­lósítása természetesen nem történik és nem is történhet meg egyik napról a másikra. Tendenciája azonban feltétle­nül helyes irányú, és támoga­tást érdemel Hasonlóan azok­hoz a tervekhez, amelyek a munkaerő hatékonyabb ki­használását célozzák. Közülük talán a legjelentősebb az ipar­vágány kialakítására irányuló elképzelés. Jelenleg 52—55 embert köt le a gyárban az anyag-, illetve a késztermék szállítása Az iparvágány be­kötésével — amellyel kapcso­latban már folynak a tárgya­lások — 10 százalékos munka­erő-megtakarítást érhet el a gyár. Érthető, hogy a terv végrehajtása érdekében anya­gi áldozatra is kész az üzem. A munkaerő hatékonyabb kihasználására egyéb lehető­ségek is adottak. Jelenleg a munkásgárda 30 százalékát teszik csak ki a szakmunká­sok. Különösebben nem kell bizonygatni, hogy nagyobb hozzáértéssel, szakmai kép­zettséggel hatékonyabb mun­kát lehet végezni. E tekintet­ben tehát — mint az említett számadat is mutatja — nagy tartalékkal rendelkezik az üzem. Hasznosítása érdekében ugyancsak tervszerű munka folyik. Tavaly 60, az idén már 120 ipari tanulót igényelt a gyár, s ezt a szintet a jövőben is tartani igyekszik. Ezzel pár­huzamosan szervezett formái­ban foglalkoznak a munkában már begyakorlott dolgozók szakmunkássá nevelésével.­­Más kérdés miért csak az elmúlt évben és az idén került előtérbe a szakmunkásképzés. A főmérnök egy mondattal válaszol erre a felvetésre: most van a lehetőségünk arra, hogy az igényeink szerint kér­jük az ipari tanuló létszámot. Korábban keretszámot kap­tunk.) A munkások megtartásáért A termelékenység egy to­vábbi tartaléka — munkaerő oldalról — a törzsgárda meg­­erősítése. A bútorgyáriak egy főre eső termelési értékét az elmúlt években kedvezőtlenül befolyásolta az a tény, hogy nagy volt az üzemben a fluk­tuáció. 1968-ban 450, tavaly 250 munkás lépett ki. Ezt a nagy munkaerő-mozgást a több ezer fővel termelő válla­latok sem tudják termelési érték­kiesés nélkül elviselni. Még kevésbé a Zala Bútor­gyár, ahol alig több mint ezer főt tesz ki a létszám. Indo­kolt követelménynek lehet te­hát tekinteni, hogy a gyár te­gyen hatékony intézkedéseket a munkaerő-vándorlás csök­kentésére. Az idei tervek arra mutatnak, hogy ezért is töb­bet tesznek az eddigieknél. Mint már említettük is, tovább javítják a szociális körülmé­nyeket, s igyekeznek jobban a vállalathoz kötni a munká­sokat 30 százalékkal több nyereségrészesedést kapnak azok, akik 10 éve a gyárban dolgoznak. S amitől még sokat várhatnak, az idén összesen 7 százalékkal emelik a bér­­színvonalat. Vagyis maximáli­san kihasználják a bérpoliti­kai szabályozók által nyújtott lehetőségeket. A nyereség ter­hére éven át elismerik a jobb teljesítményeket a bérben is. A Zala Bútorgyár tervei, amelyeket a termelékenység növelése érdekében szándé­koznak végrehajtani, kétség­telenül sokoldalúan szolgálják népgazdasági szinten is egyik legalapvetőbb törekvésünket, a munka hatékonyságának fo­kozását. A tervek azonban ön­magukban még nem jelente­nek eredményt. Azon is sok múlik, miként, milyen inten­zitással szervezik meg a vég­rehajtást. A gyárban bizakod­nak, hogy a realizálással sem lesz hiba. Mindenesetre biz­tató, hogy a feltételek valóban kedvezőek. Javult az anyag­­ellátás, s a gyár teljes kapa­citását lekötötte a kereskede­lem. Karvalics László Folytatódik a Zalába került olaj kiszűrése Tegnap újabb „csapdákat“ állítottak fel A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói tegnap teljes erővel folytatták a Za­la mentén a folyóba jutott nagymennyiségű olaj kiszűré­sét, eltávolítását.­­ Az alsó torkolatnál újabb két „csapdát”, olajfelfogó fa­lat építettünk — mondta teg­nap délután Katovics István, a zalaegerszegi szakaszmér­nökség főmérnöke. — Ezekkel együtt hat helyen történik az olaj eltávolítása. Nagy segít­séget jelent, ha estére megér­kezik az úgynevezett hidro­­fóbizált perlit, amely az eddig alkalmazott vegyszernél job­­ban leköti, s könnyen eltávo­líthatóvá teszi az olajat. A vegyszert az OVH intézkedé­sére Budapestről szállítják. — Jutott-e olaj a Balaton­ba? — A Balatonba még nem jutott olaj, s reméljük, nem is jut. A műszaki alakulatok ál­landó ügyeletet tartanak, az árvízvédelmiek reflektorokkal dolgoznak éjszaka, maximális az erőfeszítés, hogy a „csap­dákat” ne kerülhesse el az olaj. A figyelem nem lankad­hat, hiszen pénteken este még 25 kilométer hosszúságban úszott a folyón az „olajtutaj”. Beosztása: gazdasági felelős Kati erélyes: — Nézd, ez így nem jó! Te titkár vagy, tudnod kell, hogy milyen fontos az elszámolás. — Igazad van. Csakhogy ne­héz utánaszaladni minden tag­nak. — Nem vagytok olyan so­kan. Ha meg nem akarják megvenni a bélyeget, vigyétek taggyűlés elé a dolgot. — Rendet csinálunk. Meg­beszélem a gazdasági felelős­sel. Ezzel az ígérettel távozik a fiú. Kati sóhajt: — Van egy pár alapszerve­zet, ahol késnek az elszámo­lással, változásjelentéssel. Én meg pontosan szeretném fel­­küldeni a megyéhez, időben, de hát látja ... — Sorolja fel a hanyag alapszervezeteket. — Hát... nem szívesen te­szem. — Azzal nem segítünk ne­kik, hogy hallgatunk róluk. — Persze. Szóval a detki, gétyei, zalaapáti, csáfordi, bó­kaházi és a zalaszentgróti II-es alapszervezet miatt késett pél­dául az év végi elszámolásom. — És a jók? — Oh, azok sokkal többen vannak. Például a zalaszent­gróti Schönhercz-területi, az állami gazdasági, a gimnáziu­mi, aztán a bezerédi, zalacsá­­nyi, szentpéterúri, mikosdi lengvári, zalaudvarnoki, kus­­tányi, gyülevészi, zalakoppá­­nyi kiszesek nagyon jól vég­zik a gazdasági munkát. Negyvennyolc KISZ-szerve­­zet gazdasági helyzetét kíséri figyelemmel, irányítja Kiss Kati, a zalaszentgróti járási KISZ-bizottságon. Most egy kis helyiségben, papírhalmazok előtt ül. Válto­zásjelentések, tagdíjfizetési nyilván­tartási lapok, befizeté­si csekkek, anyagkivételezési tömbök, átvételi elismervé­­nyek borítják az asztalt, a ne­ken jutott csak hely a fén kartotékdoboznak, a kis asz­talon a kartonoknak. Hó vég­elszámolás ideje van. — Vannak segítőtársai? — Hogyne! Nem is tudnél boldogulni a járási pénzügy ellenőrző bizottságunk nélkül Napi kapcsolatom van velük Most például az alapszerveze­tek pénztárkönyveit ellenőr­zik, segítenek, hogy naprakész könyvelés legyen. Ez nagyon fontos! Szeretném elérni, hog ne kelljen visszaküldeni a me­gyére tagbélyegeket. Tizenkilenc éves, csino lány. Mai fiatal. Új munkakö­rében — a zalaszentgróti járá­sí KISZ-bizottság gazdasági felelőseként — sikeresen kéz lett, szeretik az alapszervez­­­ekben is, mert határozott i­gazságos. Azt mondja: gazdasági munkát csak ter­emmel, pontosan érdeme csinálni. V. Gy. Néprajzi, tudományos kisfilmpályázat Néprajzi tudományos kisfilm­pályázatot hirdet a Magyar Nép­rajzi Társaság és a Tolna megyei Tanács V. B. a néprajzkutatók és az amatőrfilmesek részére. A pá­lyázók a parasztkultúra bármelyik ágából meríthetik témájukat. A feldolgozás módja lehet elsődle­ges dokumentáció, továbbá egy szűkebb terület, vagy jelenség feldolgozása történeti háttérrel. Végül olyan oktató, vagy mód­szertani kis film, amely iskolaszak­­köri vagy iskolán kívüli nép­művelésben is felhasználható. A filmeket Szekszárdon augusztus 1—13-a között megrendezésre ke­rülő II. Nemzetközi Néprajzi Filmszemlén és tudományos ta­nácskozáson mutatják be, illet­ve díjazzák. A pályázatokat 1970. június 1-ig kell a Szekszárdi Mű­velődési Központba beküldeni. 1970. február . Kihasználatlan lehetőségek IF K­ülönböző fórumokon sokszor hangzott el a javaslat,, hogy a termelőszö­vetkezetek termelő tevé­kenységük mellett létesítse­nek saját termékeiket feldol­gozó üzemeket, önállóan, vagy kooperálva alakítsák ki melléküzemági tevékenysé­güket. Ezt kívánja a célsze­rűség is. Lerövidíteni az áru útját, s így olcsóbban — az áru felesleges utaztatása nél­kül — kerülhet a termék a fogyasztóhoz. E lehetőség ki­használásával eddig nagyon kevés termelőszövetkezet élt. Különösen a lenti járás közös gazdaságainál nem ta­pasztalható e tekintetben fej­lődés. A járási szervek ille­tékesei több esetben is kez­deményezőként léptek javas­lataikkal a termelőszövetke­zetek vezetői elé, nem sok megértéssel. Korábban ugyan a csömödéri termelőszövet­kezet létesített egy húsfel­dolgozó üzemet, aztán a len­ti közös gazdaság is nagy buzgalommal valósította meg tejüzemét. Más újdonságról nem is nagyon lehet beszélni a járásban. Pedig — akár­csak máshol a megyében — itt is van lehetőség a mellék­üzemági tevékenység kiépít­­ésére és bővítésére. A fentiek ugyan üzembe­­helyezték a tejfeldol­gozójukat, de tejboltot még most sem nyitottak, így a haszon a termékeiket forga­lomba hozó ÁFÉSZ-ekkel kénytelen osztozni. Nem igé­nyelne nagyobb beruházást a vajfeldolgozó gépek beszer­zése sem. Ehelyett a tejszínt utaztatják Lenti és Zalaeger­szeg között, s a megyeszék­hely tejüzemétől kapnak he­lyette vajat Az elmúlt év elején vető­dött fel az a gondolat, hogy helyes és célszerű lenne a gyümölcstermelő gazdaságok — Csömödér, Páka, Gutor­­földe, Nova — közös össze­fogásával hűtőházat létesíte­ni, ahol gyümölcsfeldolgozó üzemet is lehetne létesíteni. A gazdaságok nem tudtak megegyezni. Az elmúlt évben sikerült ugyan eladni az al­mát, de előfordulhat ennek ellenkezője is, akkor pedig késő lesz már az ébredés. Korábban Szécsiszigeten tervbe vették, hogy egy szörpfeldolgozó üzemet léte­sítenek. Ez is csak terv ma­radt. Nem lenne pedig ha­szontalan, hisz a járás több közös gazdaságában is jelen­tős mennyiségű szamócát málnát termelnek, amit egy közösen létesített gyümölcs­­feldolgozó üzemben értékes termékké dolgozhatnának fel. Lehetne folytatni tovább a sort, hiszen egy nagyobb fa­­feldolgozó üzem is elkelne a járás termelőszövetkezetei­nek, annál is inkább, mivel jelentős erdőterülettel ren­delkeznek az itteni közös gazdaságok. Ennek ellenére egyszerűbbnek vélik a kiter­melt fát olcsón eladni, mint létrehozni egy feldolgozó üzemet. A melléküzemági tevé­kenység hiányában te­kintélyes jövedelemtől esnek el a járás termelőszövetke­zetei. Nem kellene mást ten­ni, mint gazdaságossági szá­mítást végezni, aztán nyom­ban kiderülne, hogy mit vesztenek egy év alatt a gaz­daságok csupán azért, mert nem élnek a lehetőségekkel Magyar vállalatok az osakai gépipari nemzetközi vásáron A magyar vállalatok érdek­­ődése megnőtt a japán üzlet­kötési lehetőségek iránt; ezt bizonyítja, hogy a HUNGEXPO rendezésében minden eddigi­nél nagyobb számban vesznek részt az áprilisi osakai Gép­ipari Nemzetközi Vásáron. A magyar kiállítók 150 négyzet­­méteres területet béreltek. A MEDICOR, amelynek orvosi berendezései a tavalyi tokiói kiállításon érdeklődést keltet­tek, most egész sor újdonság­gal próbál betörni a japán piacra. Bemutatják a komp­lett kórházi berendezéseket és az ipari röntgen­készüléket. A kiállítás egyik érdekessége lesz a modern magyar kozme­tikai szalon. A NIKEX ezúttal kizárólag találmányokat kínál eladásra, miután köztudomá­sú, hogy Japán a szabadalmak vételében élenjáró helyet fog­lal el. A Japán második legna­­gyobb városában megtartandó vásáron a HUNGEXPO üzlet­­kötő irodát nyit, ahol az ér­deklődő szakembereket tájé­koztatják a magyarországi ü­z­letkötési lehetőségekről. (MTI)

Next