Zalai Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

2 Világszínvonalon álló mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások a devizahitelekből A mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek tavaly összesen 311 millió forint beruházási devizahitelt kaptak a Magyar Beruházási Banktól A kamatokkal együtt legfeljebb három év alatt visszatérítendő devizahitelből — a MÉM szakembereinek összesítése szerint — az üzemek olyan világszínvonalon álló berendezéseket vásároltak amelyekkel növelhetik a külföldi igényeknek megfelelő exportáruk termelését. A szigorú feltételek mellett folyósított devizahitelekkel — a termelők például szubvenciót nem kérhetnek termékeikre — a gazdaságok, vállalatok igyekeztek úgy gazdálkodni, hogy biztosítsák a legtöbb esetben szükségessé váló termelési Struktúra-változtatást is. A fizetési mérleget javító beruházási devizahitelekért benyújtott ajánlatok közül tavaly a Beruházási Bank öt állami gazdasági kérelmet fogadott el, ezek együttes összege elérte a 175 millió forintot A Helymenti Állami Gazdaság például 400 ezer dolláros devizahitelt vett fel a modern sertéstenyésztő és hizlalóberendezés importjára, a balkániai és a nyírlugosi állami gazdaságok 1,1 millió dollár értékben vettek igénybe devizahitelt és ebből már meg is vásárolták az osztrák gyümölcs-hűtőtárolót, illetve az angol gyümölcs-sűrítő berendezést A Bábolnai Állami Gazdaság 350 000 dollárért vásárolt keltetőgépeket, amelyeket már munkába is állítottak, a hitelt a tenyésztői ás- és a naposcsibe-exportból fizetik vissza. A Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat 12,1 millió forint értékű devizahitelt kapott, ebből zöldségszárító gépet vásárolt Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a dobozos sonkagyártás fejlesztésére 23 millió forintot fordított, a konzervipari tröszt pedig 30 millió forint értékű devizáért paradicsomporító gépet vásárolt A szakemberek arra számítanak, hogy idén különösen az élelmiszeripari üzemek érdeklődése nő a beruházási devizahitelek iránt A tárgyalóteremből A kanizsai trió ölükbe ejtett kézzel, meglehetősen egykedvűen ülnek mind a hárman a vádlottak padján. Egyiküket fegyőrök kísérték ide. Nem rebbennek össze a folyósóról behallatszó gyermeksírásra sem. Pedig egyikük gyermeke sír oda kinn... — Csak az egyik bűnömet ismerem be! — emelkedik fel határozottan Kocsis Ferencné. — Melyiket? — Hát azt a nyolcszázforintosat ... — A H. L. ügyet? — Nem. A másikat. Ja, mégsem azt. Tényleg a. H. L ügyet. A hallgatóság közül többen elmosolyodnak. Kocsisné — mi tagadás — elszólta magát. A rábizonyított bűnök közül viszont csak az egyikről hajlandó beszámolni. — Még az ősszel történt. Bementem a kanizsai Magyar utcai kocsmába. Odajött hozzám ez a H. L. és kérdezte, nem iszom-e valamit. Ittunk, aztán azt mondta, menjek el vele... Elvittem az anyám lakására, a Magyar utcába. Nem is tudom miért mentem oda. Én nem akartam semmit. Aztán elvettem a pénzt a kabátja zsebéből .. H. L., a sértett története izgalmasabb. — Ő mondta, hogy fizessek neki a kocsmában. Egy másik nővel volt. Fizettem, aztán elhívott. Ahogy a Magyar utcai lakásra értünk, belülről rögtön beriglizte az ajtót, aztán lecsavarta a villanyt. A kabátomat egy szegre akasztottam. Ezután kopogtatás hallatszott. Kocsisné egy térítőt dobott a fejemre, hogy meg ne lásson a belépő. Persze nem lépett be senki. Ma már tudom, hogy ezalatt lopta el a zakómból a nyolcszáz forintomat. Láttam, hogy nem jó helyen járok . .. Kistetterd, ahol két fiatalember állt és megfenyegetett, alig tudtam elmenekülni. Értesítettem a rendőrséget. Kocsisnénál megtalálták a nyolcszáz forintot. Vissza is kaptam. H. L. valóban rossz helyen járt. Csak későn jött rá,ségemnek. Elhittem nekik — mondja megejtő naivsággal a törődött férfi. — Elvittem őket haza, ahol lekapták a falról az esküvői fényképünket, s csókolgatni kezdték. „Ó az! O az! —” kiabálták, s nem mutattak hajlandóságot arra, hogy elmenjenek. Énfáradt voltam, levetkőztem és lefeküdtem. Gondoltam, rokonok, hát itt lehetnek. Mikor késő délután felébredtem, rögtön észrevettem, hogy a nadrágzsebemből hiányzik a 2100 forintom, amit szegény feleségem sírkövére gyűjtögettem. Kocsisné, meg azt hiszem ez a másik volt a vendégem — mutat a vádlottak padján ülő fiatalkorú K. X-re a meglopott férfi. — Felismeri, vagy nem? B. Gy. érthetően bajban van. — Akkor egy terhes nő járt nálam. Ez nem terhes... A folyosón felsír a gyermek. Életkora árulkodik. A hívatlan rokon bizonyíthatóan K. I volt Egyébként a tárgyalást a büntetőtanács kénytelen 10 perces kényszerszünettel megszakítani. I. I. vádlott a folyosóra vonul ,hogy megszoptassa éhes gyermekét Lakatos Ferencné, a női trió legidősebb tagja csak rázza a fejét, amikor felolvassák az ellene szóló vádat. — Semmit sem csináltam — mondja. B. I. — egy harmadik léprecsalt férfi — azonban mást mond. B- X. ittas volt, amikor Lakatosné és Kocsisné karmaiba került, de sok tényezőre világosan emlékszik. Látta például, hogy Kocsisné átadja ama bizonyos Magyar utcai lakás kulcsát Lakatosnénak, s emlékszik arra is, hogy alig töltött kis időt kiszemeltjével, máris megjelent Kocsisné egy férfi társaságában. Neki csak annyi ideje maradt, hogy magára kapva holmiját elmeneküljön. Csakhogy ekkor már hiányzott 800 forintja, gyermekére való tekintettel — felfüggesztett szabadságvesztéssel ússza meg a »heccet”. — Jézusmária! Miért nem mindjárt az erre ítélt! — sipít Kocsis Ferencné hangja, aztán elcsendesül, s eltávozik a fegyőrök kíséretében. Lidérckék felett ítélkezett a nagykanizsai járásbíróság. Mert önkéntelenül a régi, gyermek-ijesztgető mesék lidércei jutnak az ember eszébe. A fel-felvillanó mocsári lángok, amelyek vesztébe sodorják a szerencsétlen vándort A „vándorok” most nem vesztek el. Csak a pénzük. Máskor talán óvatosabbak lesznek... Horváth Ildikó B. Gy-t viszont sehová sem csalták. Saját „barlangjában ejtették el”. — Az a két nőszemély akkor állított meg az utcán, amikor éjszakai portás szolgálatomból indultam haza. Azt mondták, hogy rokonai elhalt fele- J Érdemes volt önállósulniok Eredményen munkát végez az Autóklub malavmentgróti vmervemete KV2 megállapodást kötnünk a zalaszentgróti járás tsz-einek építőipari közös vállalkozásival, melynek műhelyében a klubtagok kocsijait 20—30 százalékos árkedvezménnyel szervizelik és a kisebb javításokat is elvégzik. A napokban újabb szolgáltatást vezettek be a grófi járás Autóklub tagjainak részére. Az említett vállalatnál megfelelő szakember beállításával lehetőség van a sérült karambolozott gépkocsik karosszériájának javítására, a kocsik újrafényezésére is. — Erre az éj „vívmányunkra“ különösen büszkék vagyunk, mert ezzel nem sok vidéki klub dicsekedhet A jólfelszerelt klubhelyiségünkre is örömmel gondolunk, mert ez lehetőséget ad arra, hogy az autósoknak legyen hol ügyesbajos dolgaikat megbeszélni. Az 1909-es évet 96 taggal zárta a zalaszentgróti Autóklub. — A Magyar Autóklub az idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból olyan vállalást tett a vezetőségünk hogy a járás területén lakó személygépkocsi tulajdonosokat maradéktalanul a klub tagjainak sorába toborozza. E téren máris jó irányba haladnak a grótiak, hisz rövid másfél hónap alatt harminccal növelték a klubtagok számát M. F. Még egy éve sincs, hogy a zalaszentgróti járásban levő személygépkocsi tulajdonosok elhatározták: az Autóklub kebelén belül önálló szervezetet alakítanak. Alakuló ülésüket 1969. március 30-án tartották. — Mivel klubunknak sok kezdeti nehézséggel kellett megbirkóznia, olyan agilis személyeket igyekeztünk bevonni a vezetőségbe, akik e téren eredményesen működhetnek. Ebben ezideig nem is volt semmi hiány és az Autóklub megyei titkárságától is megkaptunk minden segítséget — mondja Fischer Sándor, a grófi Autóklub titkára. Az első lépések nem voltak könnyűek. — Még a múlt évben siker Az ítélet nem kecsegtető a trióra nézve. Kocsis Ferencnét — miután hasonló módszerrel elkövetett lopásért volt már büntetve — most három évi szabadságvesztésre ítélik. Lakatosné is hét hónapra búcsút mond a külvilágnak. A fiatalkorú K. X. — kis ZALAI HÍRLAP Árhullám Budapestnél. Már több mint egy éve krónikusan alacsony volt Budapestnél a Duna vízállása, ami sok nehézséget okozott a vízellátásban. Az utóbbi napokban szinte órák alatt négy méterrel emelkedett meg a folyó vízszintje és Budapesten szombaton mintegy hat méterrel tetőzött képünkön: az áradó Duna. A kávé, a szék, a hang és az idézés Az alkotmány által biztosított demokráciát emberek valósítják meg. Jól és rosszul. Az utóbbi időben egyre jobban. Emberséggel, vagy ridegen, „hivatalosan”. Manapság egyre több emberséggel. De azért akad még gyomlálnivaló. Itt van például a kávé, a szék, a hang és az idézés... Kávé Igazán nem nagy ügy. Kávés nemzet lettünk, divat sőt sikk is a kávézás. A „házi főzés mindenütt polgárjogot nyert. Alig van hivatal, iroda, legyen az állami vagy szövetkezeti, ahol egy sarokba állított kis asztalkán ne díszelegne a kávéfőző Eddig rendben is van, nincs semmi hiba. De nyílik az ajtó, jön az állampolgár, az ügyfél, sőt jönnek az állampolgárok, az ügyfelek, s ki-ki intézni akarja ügyes-bajos dolgait. Az előadók iratokat néznek, a csoportvezető rendeletekről magyaráz, az osztályvezető fontos ügyben tárgyal. Az ügyfelek pedig védik, keresik a maguk igazát Közben kicsöpögött a kávé, s a csinos titkárnő, vagy adminisztrátor igazságosan elosztja, kiadagolja hozzá a cukrot majd kedves mosoly kíséretében lerakja az előadók, a csoportvezetők és az osztályvezetők elé. És ők kávéznak. Nemcsak ők, kávézik a hivatal, a számlázás, az adminisztráció, kávézik a könyvelés, a pénztár, kávézik az anyagraktár, a munkaügy, kávézik a szerviz is. Az ügyfelek nem kávéznak, ők várnak. Egyikük-másikuk talán rém is szereti a kávét, ha kínálnák, udvariasan visszautasítaná. De nem kínálják. Már hogyan is kínálhatnának annyi ügyfelet?’ Az ügyeszeties dolgaikat intéző állampolgárok természetesen belátják, hogy számukra a hivatal nem kávéklub, hanem ügyüket intéző munkahely. És a hivatalnokok számára? Szék Egyszerű székről, illetve székekről van szó, mégpedig olyan székekről, amik nincsenek. Hivataloknál, vállalati irodákban ugyanis hiánycikk az ülőhely. Ezért állnak az ügyfelek, ha várakoznak, de gyakran állniuk kell akkor is, amikor már intézik ügyeiket. Hogy fárasztó lehet álldogálni, az most csak másodlagos, lényegesebb az, hogy sértő. Gondoljuk csak végig , hívnak a tanácshoz, hivatalhoz, vállalathoz, vagy magunktól megyünk, mert fontos intéznivaló sürget és még csak azt se mondhatja az illetékes ügyintéző — tessék, foglaljon helyet. Nem mondhatja, mert az irodában az ügyfelek számára egyetlen szék sincs, vagy csak egy van, de az már foglalt, így ott kell állni az illetékes íróasztala előtt.. Kevés a fogas is, vagy egyáltalán nincs, így télen ott áll az ember melegre fűtött irodában, nem veheti le nagykabátját, nincs hova letenni. Az irodák többségét csak az ott dolgozók számára rendezték be, az ügyfeleiének már nem jutott fogas, szék, a szőkébb irodában gyakran még állóhely sem. Tudom, legfontosabb, hogy igazságosan, gyorsan és jól intézzék az ügyeket. De néhány széken azért nem múlhat az ügyfélként bekopogó állampolgárok közérzete. Hang Hát igen, ez is sokat számít. A hang. Ahogyan beszélnek a hivatalokban az ügyfelekkel. Nem gorombán, az biztos, de nem is elég udvariasan. Gyakran ridegen, túlzottan hivatalosan. Igaz az is, hát hogyan beszéljenek egy hivatalban? Persze,ahogy hivatalosan, de... De azért a hivatalokban is lehet, sőt illik visszaköszönni. Az ügyfél benyit, köszön, s gyakorta nem kap rá feleletet. Aztán bemutatkozik az ügyfél, elmondja, honnan jött, mit akar. De az illetékes szemében ő továbbra is névtelen, nem Kovács elvtárs, vagy János bácsi, egyszerűen csak ,maga”. És nem „szíveskedjék”, hanem csak „írja itt alá... Gyakran türelmetlen fiatalok beszélnek így idősebbekkel, méghozzá kioktató stílusban. Idézés Senki sem szeret idézést, fizetési meghagyást, tartozásról szóló értesítést kapni. Pedig de sok ilyet kézbesít a posta. A tanácsoknál, különböző hivataloknál több tucat nyomtatványféleség sok ezer példánya sorakozik a szekrényekben, s ezek előbb-utóbb utóbb eljutnak a lakossághoz, az ügyfelekhez. Nem mindegy, milyen a nyomtatvány szövege, nem mindegy, hogyan szólunk ezeken a papírokon az emberekhez. Még azokhoz is, akik esetleg tartoznak valamivel. Igaz, az utóbbi időben sokat javult ezeknek a nyomtatványoknak a hangja, de azért... Idézet egy térítvényen értesítésből: ......ennélfogva felhívom, hogy folyó évi......... hó .......-n, ...... órakor lakásán tartózkodni, akadályoztatás esetén annak kulcsait megbízottjának a jelzett időre annál is inkább átadni legyen szíves, mert ellenkező esetben kénytelen lesz a pénzügyi osztály a lakását hatóságilag kinyittatni.” Ebben a felszólításban sajátosan keveredik az udvariasság a fenyegetéssel. Bizonyára akadnak olyan állampolgárok, akik számára ez így helyénvaló. Ámde ez sem lehet ok arra, hogy válogatás nélkül mindig és mindenkinek szankciókat emlegessenek. A kötelességtudó honpolgárok joggal elvárják a felnőtt embereket megillető tiszteletet, aminek kifejezésre kell jutnia a hivatalos felszólítások tartalmában és hangjában egyaránt. Az udvariatlan hangon túl a különböző nyomtatványok nyakatekert, értelmetlen szövegezése is idegesíti az embereket. Nem beszélve arról, hogy nem értik meg. A nyomtatványok nagy része nyilván régen készült, éppen ezért nem ártanak felfrissíteni azok hangját, tartalmát. A demokrácia, a szocialista demokrácia kiszélesítésének fogalomkörébe sok minden tartozik. Néhány apróságot szedtem csokorba, olyanokat, amelyek hivatalaink, intézményeink munkastílusát, demokratikus működését érintik. Talán nem kerülne nagy fáradságba, költségbe megszi vtele.. .? M. L. És ha fáj feje?“ AZ ELMÚLT ÉVI felvásár-lásról, kiskereskedelemről, vendéglátásról és az idei tervekről folytatott beszélgetés végén Szalai Román, a letenyei ÁFÉSZ elnöke megjegyzi: — Nem lenne kedve lejönni a klubunkba? Éppen KISZ oktatás folyik, szövetkezetünk Letenyén dolgozó fiataljai a résztvevők. Érdekesek, hasznosak a foglalkozások, úgy véljük, segítséget nyújtanak a fiatalok neveléséhez, látókörük szélesítéséhez. És az ilyen eredménynek nem kevésbé örülünk, mint a tervezett forgalomnövekedés túlszárnyalásának. Az irodaépület alagsori heviségében amolyan pinceklub fogadja a belépőt. Ízléses berendezés, a pódiumon rádió, televízió, lemezjátszó. Barát- ságos otthon. Meg tart az elő-adás, Balassa József, a járási KISZ bizottság titkára a Barátság, szerelem, házasság című témáról beszél. A hallgatóság, vagy húsz csinos lány, s mindössze egy fiú, mint később kiderül, a KISZ titkár, Tolnai György Itt-ott jegygyűrű csillan. Egy fiatalaszszony és néhány menyasszony is van a csoportban. AZ ELŐADÁSNAK vége. Balassa József hozzászólásra, kérdések feltevésére buzdítja a résztvevőket Hozzátéve, hogy esetleg nem mindent tud ő sem megmagyarázni Nagy a derültség, hiszen valamiféle jóságos atyaként semmiképpen sem beszélhet azon egyszerű oknál fogva, hogy ő is a hallgatók korosztályába tartozik Nem kevésbé hat derűt fakasztóan, amikor a munkában szigorú „főnök”, a kövérséggel egyáltalán nem vádolható igazgatósági elnök is felajánlja, hogy „teljes mellszélességgel” áll a kérdések elé. Oldott a hangulat, ha ennek ilyen tárnánál így is kell lennie. Az első felszólalás egy reklamáció. — Ne haragudj Jóska, de te a jó házasság öt alapfeltételét jelölted meg, s csak négyről beszéltél. Hamarosan előkerül az ötödik is, a kölcsönös tiszteletben tartással kapcsolatos követelmény. Egy lány nagy sóhajtással a homlokához nyúl: — Nagyon fáj a fejem. Kész a konkrét példa. — No, mit várnál el ilyenkor a férjtől, ha hazaérsz? — Mindenek előtt azt, hogy vegye észre. — Miből? — Hát abból, hogy nem olyan a hangulatom, mint máskor. Egy másik kérdés: — Mi legyen, ha valamelyik házastárs egyáltalán nem kíváncsi arra a problémára, amit a másik hazavitt a munkahelyéről? Rövid vita után kialakul az állásfoglalás: — Ilyennek nem szabad megtörténnie! Mindig meg kell hallgatni a másikat, s nem „rutin” tanáccsal, vagy vigasszal szolgálni. Kivel szemben legyen nyílt, őszinte valaki, ha nem a házastársával? A másik dolog meg az, hogy a problémát el kell mondani. Semmiféle titok ne legyen egymás előtt. EGY KÖVETKEZŐ kérdés a társas sexszel kapcsolatos? Mi köze van annak a szerelemhez? Az előadó és az igazgatósági elnök — mint ígérték — igyekeznek válaszolni. Nyitott kérdés persze marad, de valamilyen formában előbb, vagy utóbb megfogalmazódik rá a válasz, ha nem a foglalkozáson, akkor a munka közbeni, vagy a szabad időben folytatott beszélgetéseken. S e beszélgetéseknek hasznos témát adni — ugyancsak nem jelentéktelen szerepe a KISZ oktatásnak. K. F. 1970. március .