Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

, 12___ Tizenkettő hiányzik Az Észak-zalai Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége mellett működő nyolctagú nőbizottság — a szövetséggel közösen — az elmúlt hetekben azon fáradozott, hogy a tsz-ekben megalakuljanak a nőbizottságok. Ez a munka azonban nem mindenütt járt sikerrel. Ennek elsősorban az az oka, hogy a gazdaságokban sok gondot jelentett a tagoknak és a vezetőknek a soron levő tennivalók elvégzése, nehezen tudtak időt szakítani négyülésekre. Másodsorban érdektelenség is tapasztalható. Sok helyen félretették a tsz-szövetség nőbizottsága által küldött levelet és a feladatokat tartalmazó írást. Így alakult ki aztán az a helyzet, hogy Észak-Zalában 12 helyen még mindig nincs termelőszövetkezeti nőbizottság. Tokár Zoltánné, a tsz-szövetség nőbizottságának titkára elmondta, hogy a lenti járásban haladt a leggyorsabban a szervezés. E területen néhány tsz-ben már hosszabb ideje működik nőbizottság. A járásban mindössze egy közös gazdaságban nem alakult meg a nőszervezet. A tapasztalatok szerint a zalaszentgróti járásban reagálnak legnehezebben a közös gazdaságokban a nőbizottságok létrehozására történt felhívásra. Valószínűleg a szemlélettel van itt baj, amin sürgősen változtatni kell. Az őszi-téli időszakban már megkezdik munkájukat a termelőszövetkezetekben alakult új nőbizottságok. Ehhez segítséget kíván nyújtani a tsz-szövetség nőbizottsága. A legutóbb tartott ülésükön megtárgyalták a munkaprogramjukat, amely felöleli a tsz-ekben dolgozó nőket érintő és érdeklő kérdéseket. Programjukban tanácskozások, tapasztalatcserék is szerepelnek. Az őszi időszakban a nőmozgalmi munka összehangolása céljából tsz-elnökök, párttitkárok és nőbizottsági elnökök részvételével tartanak tanácskozást. Hasznos tapasztalatszerzési forrásnak ígérkezik a TOT nőbizottságának Észak- Zalában tartandó kihelyezett ülése is. Munka közben a rakodógép (Nemecz Ferenc felvétele) Az elszürkülés veszélye fenyeget Több támogatást érdemelne a szövetkezeti könyvterjesztés Az ősz majd télbe fordul, jönnek a hosszú esték, amikor falun is több idő jut egy-egy könyv elolvasására. A cél az, hogy minél több családhoz eljusson a könyv. Az irodalom megszerettetése, népszerűsítése egyik legszebb kulturális feladatunk. A szövetkezeti könyvterjesztés, az egész magyar könyvterjesztés 21 százalékát jelenti. Az elmúlt tizenhárom év alatt hatszorosra emelkedett a forgalma, de sajnos, az utóbbi két évben stagnál. Hogy miért? Afelé tartunk, hogy inkább kereskedelmi aktus lesz, mintsem társadalmi üagy a könyvterjesztés? Hajdanán színes és programokban gazdagok voltak a szövetkezeti könyvhetek napjai. A MÉSZÖV szervezésében írók és költők találkoztak a falvak lakóival. A bizományosok házról házra jártak, s árulták a könyveket. Aki korábban nem fogott a kezébe könyvet, az is felfigyelt rá, mert hatásos eszközökkel dolgozott a propaganda. A könyvtárak és a tanácsi szervek, a Hazafias Népfront, a nőtanács együttes összefogással hirdették: olvasni jó, olvasni kell. S mi van most? Nehéz megfogalmazni. A MESZÖV-nek nem feladata a könyvterjesztés, a tanács élénken figyel mindenféle kulturális megmozdulásra, s hajlandó is segíteni bármiben, de a kezdeményezés jogát ez esetben nem tekinti sajátjának. Tehát a Szövkönyv Vállalat, s 156 könyvüzletből álló hálózata egyedüli felelőse lett az őszi szövetkezeti könyvhetek szervezésének A napokban megnyílt új könyvesbolt, a zalaegeri . járás könyvterjesztésének ügyét fogja össze, összesen 84 község tartozik hatókörébe, s 130 bizományos segíti munkáját. Ha megyénk könyvforgalmát összehasonlítjuk az országos forgalommal, be kell látnunk hogy a fellendítés érdekében szüksége lesz az illetékes szervek segítségére. Országos átlag szövetkezeti vonatkozásban: egy év alatt egy fő 31 forintot költ könyvre. Zala megyében 21 forint az átlag, s a zalaegerszegi járásban csak 18 forint. Az új könyvesbolt 600 ezer forintos készlettel nyílt meg, tavaly 1 millió 200 ezer forint volt a forgalma, s jövőre szeretnék elérni az 1 millió 400 ezret. Lesz tehát dolguk bőven. A megnyitás előtti hetekben sok gond és sok egyéb plusz munka volt, s ez az egyik oka annak, hogy az idei őszi könyvhetek programja nem lesz valami eseménydús. Maga a megnyitó azonban ünnepélyes volt. Három helyen is tartottak író-olvasó találkozót. A hajdanán gazdag és jól szervezett őszi szövetkezeti könyvhetek programja majdhogynem egy napra, a megnyitó napjára redukálódott. A tanács most is segítene, a Hazafias Népfront is tudna valamit tenni, csak nincs, aki megmondaná, mit és hogyan. A Szövkönyv és a boltok dolga elsősorban kereskedelmi jellegű, ez világos. Azt a plusz munkát, ami viszont alapvetően kulturális feladat, a könyv propagandája, népszerűsítése csak akkor tudná maradéktalanul ellátni a Szövkönyv hálózata, ha a társadalmi szervek éppúgy, mint régen, kedvvel és hittel támogatnák a szövetkezeti kiiterjesztés ügyét. M. K. ZALAI HÍRLAP Gépesített rakodás a Nagykanizsai ÁG gyümölcsösében Könnyedén emeli magasba a rakodólapokra helyezett almival teli 32 ládát a DUTRA 4400-as traktor. A két embernek nincs egyéb tennivalója, mint hogy az emelősínt hozzákapcsolja a láncokhoz. A többi már a traktoros és az erőgép feladata. — Kísérleten van ez a pép nálunk — magyarázza Hargitai József, a Nagykanizsai Állami Gazdaság bánfapusztai gyümölcsösének egyik brigádvezetője —. Mondhatom, ötletes szerkezet. — Tehát bevált? — Eddig kitűnően vizsgázott — feleli —. Napi 10—12 vagon gyümölcsöt képes felrakni a szállító járművekre, csupán 3 ember segítségével. E módszerrel 18—20 ember nagyon fárasztó munkáját takarítjuk meg, s ráadásul a gépkocsik és a vontatók is jobban ki vannak használva, hisz egy 5 tonnás tehergépkocsi megrakása 8—10 percet vesz igénybe. — Javasolják a sorozatgyártását? — A magunk részéről feltétlenül. Az említett jó tulajdonságai mellett az is előnye, hogy minőségileg is jobb áru kerül raktárainkba, mivel nem rázódik, a gép simán helyezi a platóra a ládákat, amire több száz láda megemelése után az ember már képtelen. — És gépészetileg? — Nagyszerű ez a gép — mondja Szirti Dezső traktoros —. Gépészetileg is kitűnő, semmi hiba nem volt vele. Ha a traktor kap majd egy szervokormányt, akkor még tökéletesebb lesz. Óriási segítséget jelentett gazdaságunknak. Bizonyára a gyümölcs 80 százaléka még itt lenne a gyümölcsösben, ha nem kapjuk ezt a gépet, így azonban folyamatosan tudjuk végezni a rakodást és a szállítást. — A traktor is bírja a nagy terhelést? — A motorja még többet is, csak a nagy súly feldüledtené, így is az első kerekekre 460 kilónyi súlyt kellett helyeznünk, s levegő helyett ugyan, csak az első kerekekbe egyenként 170 litert vizet nyomattunk, így a billenés veszélye kizárt. A kanizsai állami gazdaságban bevált a gépesített rakodás és sorozatgyártásra ajánlják a rakodógépet. Ahogy képzelte... Jankó József fiatal kertészmérnök élete úgy alakult, ahogyan az egyetemen a könyvek lapozása közben néhányszor megálmodta. — Bizonyára elégedett. — Nagy baj az, ha odáig jut az ember. Akkor megszűnik a hajtóerő, ami újabb tettekre ösztönzi — mondja munkahelyén, a gógánfai gyümölcsösben. A huszonhét éves fiatalember ötödik éve a Zalaszentgróti Állami Gazdaság gógánfai üzemegységének vezetője. — Ha jól számolom, mindjárt az egyetem befejezése után idekerült. — Hatvanhat február végén kaptam meg a diplomámat és utána mindjárt gyakornokként kezdtem meg a munkát a gazdaság központi gyümölcsösében. Májusban, egy szerdai napon — sohasem felejtem el — megkerestek azzal, hogy az igazgató akar velem beszélni. Bementem a Bíró elvtárshoz, és ő tájékoztatott, hogy Gógánfára helyeznek át. Nem tartottam különösnek a változást, hiszen a gyakornoknak az a jó ha több munkaterületet ismer meg. Nem is kérdezősködtem. Másnap azután, amikor munkába álltam, bevallom őszintén, egy kis remegés futott a gyomromba. Nem gyakornokként, hanem megbízott üzemegységvezetőként kellett dolgoznom. — A huszonkét éves vezetőt hogyan fogadták? — Ha visszagondolok, nem volt nagyobb zökkenő kezdetben sem. Somogyi Géza bácsiban, a brigádvezetőben jó munkatársra leltem. A gógánfai üzemegység a gazdaság gyümölcstermesztő részlege. 362,5 hold alma és körte, valamint húsz hold szamóca van itt. Jankó József megkapta a lehetőséget. A gazdaságban bátran gazdálkodtak fiatal erejével, tehetségével, s a felelőségteljes poszton megállta a helyét. Nem egyedi eset ez a Zalaszentgróti Állami Gazdaságban. Az öt kerületük közül négyben Jankó Józsefnél alig egy-két évvel idősebb agrármérnökök a vezetők. — Nekem tetszik az, ahogyan nálunk bánnak a fiatal szakemberrel — mondja Jankó József —. Itt nem „szóda !~ezik le az ember magával hozott lendületét, lelkesedését, hanem figyelemmel kísérik a munkáját és időben figyelmeztetik, ha nem helyes az elgondolása Van lehetőség a szakmai ismeretek gyarapítására. Most mérnöktovábbképzőre járok, ez évben fejezm be a növényvédő szakot. — Munkamódszere? — Kezdettől fogva az az elvem, hogy a munkát megkövetetem mennyiségben és minőségben egyaránt. És fontosnak tartom, hogy minden problémát szép szóval, higgadtan intézzünk el. Nincs nálunk soha szócsata. Jankó József már két évvel megtoldotta az ösztöndíjas esztendők ellenében ledolgozott időt. Családot alapított és letelepedett Gógánfán. Kialakult a baráti köre, jól érzi magát a munkahelyén, és a községben. A fiatal, de már régi vezetőnek számító kertészmérnök idén kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, novemberben pedig Olaszországba utazik a gazdaság megbízásából kéthetes szakmai tapasztalatcserére. Jankó József megbecsült tagja a zalaszentgróti gazdaság szakember-gárdájának. Bp. Mindenki ráfizet?! — Drága a zöldség és a gyümölcs — panaszolták nem is egyszer az idei nyáron, de most is a vásárlók. Igazuk volt, hisz valóban nem lehetett a piac olcsóságáról beszélni, így a fogyasztónak aránytalanul sokat kellett e fontos népélelmezési cikkekre fordítania. Gondoljunk csak a kenyér árával versenyző burgonya árakra! — Nem éri meg kertészkedni — mondják a zöldségtermelő gazdaságok a megyében — Még a gyümölcs — azok közül is a bogyós — amit hoz, de a zöldség!.. Sok élőmunkát igényel, magasak a termelés költségei, alacsony a felvásárlási ár. Ráfizetünk! —. Más országokhoz viszonyítva még így is alacsony árrésekkel dolgozunk, éppen ezért zártuk veszteséggel az első félévet. Több mint fél millió forintot fizettünk rá a zöldség-gyümölcs forgalmazására — mondják a Zala megyei MÉK illetékesei. Alapvető probléma Érthetetlen. Mindenki ráfizet. A termelő, a felvásárló és végül a fogyasztó. Legalább is ez tűnik ki az elhangzott véleményekből. Annyi azonban biztos, hogy ha így van, akkor valahol alapvető probléma van. Hogy hol? Talán a felvásárlás és az ellátás szervezésében? Valószínű! De a termelés körül sem lehet minden rendjén. Az ismert okok (kedvezőtlen talajtani és éghajlati adottságok) következtében a megye zöldségtermelése meglehetősen körülhatárolt, s a gyümölcstermeléshez viszonyítva erősen lemaradt. Ennek ellenére az utóbbi években intenzívebbé vált a termelés, jelentősen emelkedtek a betakarított termésmennyiségek és kielégítőbbé vált a megye lakosságának ellátása. Nem ilyen egyértelműen lehet szólni a korai zöldségellátásról. Az e téren elért fejlődés — az inszolációs fűtésű hajtató felületek nagysága 5 év alatt megduplázódott — megközelítően sem tudja fedezni az emelkedő lakossági igényeket. Korszerűtlen termelés A további fejlődés gátja kétségkívül a termelés korszerűtlenségében, a kereskedelmi szervek árkialakításában keresendő. Elegendő munkaerő nélkül, speciális erő- és munkagépek hiányában elképzelhetetlen zöldséget termelni, méghozzá olcsón. Az egyáltalán nem járható út, hogy a nagy költséggel megépült hajtatóházak és hollandi ágyak lehasználatlanul állnak, hogy a kiültetett palánták helyenként a növényápolás hiánya következtében elpusztulnak, a sárgarépát, zöldséggyökeret, vöröshagymát egyes helyeken felveti a gaz és a gyom, így természetszerű, hogy drágán tudják megtermelni a gazdaságok a zöldséget. Éppen ezért nem a zöldségtermesztés felszámolásának gondolatával kellene ezeknél a gazdaságoknál foglalkozni, hanem több gondot kellene fordítani a korszerű zöldségtermelésre, az elegendő munkaerő biztosítására. Nem lehet vitás, a kereskedelem is segíthetne a gazdaságok problémáinak megoldásában. Hogy milyen módon? Mindenekelőtt jobban szervezhetnék a felvásárlást, s végre módot kellene találni, hogy az áru útja a termelőtől a fogyasztóig lerövidüljön. Korábban erre voltak törekvések, amikor a gazdaságok kertészetükből egyenesen a boltokba, vagy a piacra szállították az árut Ez azonban csak pillanatnyi fellángolás volt, az új gazdasági mechanizmus kezdetén. Sajnos, a kereskedelem nem minden esetben — többször nem, mint igen — veszi figyelembe a termelőüzemek alapvető értékesítési igényét, s ezzel együtt az ágazat jövedelmezőségét. Ugyanis a MÉK által alkalmazott 50—80 és több esetben 100 százalékot meghaladó árrések csak a kereskedelemnek kedveznek. Csak egyetlen példa erre: július 23-tól a MÉK a szerződéssel lekötött I. osztályú paradicsom kilóját 4 forintért, a II. osztályút 2 forintért vette át. A szabad felvásárlási ár még ennél is kevesebb volt. Ugyanekkor az I. osztályú paradicsomot 12 forintért, a II. osztályút 8 forintért árusították a MÉK boltjaiban. Kétség kívül ellentmondásosnak tűnik, hogy ilyen nagy árrés mellett veszteséges a zöldségforgalmazás, de ez csak egy kiragadott példa, amiből nem lehet messzemenő következtetést levonni — mondja Farkas József, a MÉK főosztályvezetője —. Nem ez a jellemző kereskedelmünkre, általában nem dolgozunk magas árréssel. — A termelő és a fogyasztó nem ezt mondja! — Ők sajnos nem tudják, hogy ez a szakma menyi kockázattal jár. Lehet, hogy ezt nem tudják, de azt annál inkább, hogy az alma esetében is hasonló történt a nyár végén, az ősz elején, amikor az almát is több mint 100 százalékos árréssel hozta forgalomba a MÉK. Tehát a paradicsom nem egyedi eset. De mégis, hogyan lehet, hogy az értékesítő központnál is ráfizetésről beszélnek, aztán az év végén nyereséggel zárnak. Nem is kevés nyereséggel. Tavaly például több mint 3 millió forinttal. Akkor honnan van e nagy nyereség? — Az exportból ami nagy volumenben jelentkezik és a vöröshagyma feldolgozásból — mondja a főosztályvezető. Mi a fő profil? * Ezért hozták volna létre annak idején a MÉK-eket, ezért, hogy fő profilja a vöröshagyma válogatás legyen? Nem valószínű! Inkább azért, hogy elsősorban területén belül oldja meg a zöldség-gyümölcs termeltetést és ellátást. Válogatásról, mint fő profilról nem volt szó. De úgy látszik, a pénz az nagy úr a MÉK-nél is, s ezért szívesebben foglalkoznak inkább a vöröshagyma válogatással, mint a termeltetés és az ellátás olyan megszervezésével, hogy mindenki — a termelő, a felvásárló és a fogyasztó — megtalálja számítását. . Ez nehezebb feladat lenne. Bizonyára ezért inkább a vöröshagymát helyezik előtérbe, amit ráadásul nem is a megye gazdaságai termelnek. Sőt, mi több, a hűtőházat is nagyrészt ennek szolgálatába állítják, pedig az is inkább a zalai gyümölcs tárolására épült. Vagy Zalában nincs gond az alma tárolásával? Amikor mindennél előbbrevaló a nyereségszerzés, s ezt kizárólag a nagy volumenű exportból és a vöröshagyma feldolgozásból kívánták elérni, miközben a kisebb hasznot hozó megyei ellátás másodrendű, nem lehet csodálni, ha mindenki vesztesnek érzi magát. Hogy mikor lesz e tekintetben változás? Talán a felsárlási központ átszervezése hoz valami jót a termelőnek és a fogyasztónak egyaránt. Elkelne! Nemecz Ferenc A „VISZÉK” SZÖVETKEZET ÉS A MANSFELD KOMBINÁT (NDK) hegesztőgép ismulatót rendez október 19—20—21-én, Nagykanizsán, a Dunántúli Kőolajipari Kutató és Feltáró Üzem Kompresszor házában, Nagykanizsa, Vár u. 6. Bemutatásra kerülnek a legkorszerűbb hegesztő áramforrások. Érdeklődőket szívesen lát a 9 * ..VISZEK’1 SZÖVETKEZET 1970. október 10.