Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

. Ék három legjobb és további huszonegy Vetélkedés az Egyesült Izzó Fényforrásgyárában a gyár legjobb brigádja címért Az Egyesült Izzó nagykani­zsai Fényforrásgyárában egész éven át folyik a vetélkedés a gyár ötvenegy brigádja között „A gyár legjobb brigádja” cím, illetve a vele járó ván­dorzászló elnyeréséért, amit a gyár versenybizottsága ne­gyedévenként a legjobb telje­sítményt nyújtó kollektívának ítél oda. Az elmúlt negyedévben a címet és vándorzászlót az Asz­talos János brigád tartotta birtokában. Nos, a " vándor­zászló a harmadik negyedévi teljesítmény alapján másik kollektívához került. Ezúttal a Petőfi Sándor szocialista brigád szerezte meg. Mivel érdemelte ki ez a hét fős kollektíva, amelynek Kercsmarics Lajos a vezetője, a gyár legjobb brigádja cí­met? A Petőfi Sándor egyszeres szocialista brigád az előkészí­tő üzemben dolgozik, a fény­cső ballonok bemérésével fog­lalkoznak. Jó, vagy rossz munkájukkal nagy mértékben befolyásol­hatják a gyár eredményes működését. Ezúttal a jó mun­kájukkal jeleskedtek. Az egyik felajánlásuk az volt, hogy a norma által en­gedélyezett ballontörést 0,2 százalékkal csökkentik gondos, körültekintő kezeléssel. Válla­lásukat nemcsak teljesítették hanem jelentős mértékben túl­teljesítették. A harmadik ne­gyedévben a ballontörést 0,45 százalékkal csökkentették. Ezek a termeléssel összefüg­gő legfontosabb teljesítményei a Petőfi Sándor szocialista bri­gádnak, de más vonatkozású felajánlások teljesítésében is kitettek magukért. Így a har­madik negyedévben egyetlen késés, igazolatlan hiányzás, baleset sem fordult elő, a bri­gád valamennyi tagja olvasó­ja lett a szakszervezeti könyv­tárnak, sőt még kollektív ki­rándulásokat is szerveztek. A gyár legjobb brigádja cí­mért folyó versenyen túl, a két nagyüzemben, a lámpában és a fénycsőben is versenyez­nek a brigádok az ugyancsak negyedévenként odaítélendő „Az üzem legjobb brigádja” címért. Ez alkalommal a lámpa­üzem legjobb brigádjának az Ady Endre szocialista címért küzdő brigád bizonyult. Munkahelyük a nagyteljesítményű normál­ sor. Vállalásuk minden pontját jelentős túlteljesítéssel zárták a harmadik negyedévben. Töb­bek között 16,3 százalékkal teljesítették túl­termelési ter­vüket, a vállalt kétszázalékos többlettermelés helyett. A se­­lejtet — és ez rendkívül nagy eredmény — 3,6 százalékkal csökkentették a tárgyidőszak­ban. Anyagnorma megtakarí­tásuk 4,9 százalékos a fel­ajánlott 1 százalékkal szem­ben. Felajánlották továbbá, hogy az általuk gyártott ter­mékek 90 százaléka export­képes lesz. Ezzel szemben a harmadik negyedévi termelé­sük 95,1 százaléka bizonyult exportképesnek. jobb brigádja cím elnyeréséért, itt az Edison háromszoros szocialista brigád bizonyult a legjobbnak. A fénycső üzem fejelő bri­gádja többek között a terme­lési terv 1 százalékkal való túlteljesítését vállalta. Tény­leges túlteljesítésük tíz száza­lék. Felajánlották, hogy a fe­jelésnél a selejtet hat száza­lékról­ négyre redukálják, ez­zel szemben 3,5 százalékra csökkentették. A felajánlott 80 óra társadalmi munka helyett 129 órát dolgoztak, az egész gyáron belül ez a brigád csat­lakozott elsőnek az 1 százalé­kos mozgalomhoz is. Az Edison brigád méltán nyerte el a fénycső üzem leg­jobbja címet. További huszonegy brigád Az Egyesült Izzó nagykani­zsai Fényforrásgyárában dol­gozó ötvenegy szocialista, il­letve szocialista címért küzdő brigád közül huszonegy bri­gád zárta meg számottevő túl­teljesítéssel a harmadik ne­gyedévet, illetve teljesítette túl­vállalását, míg számos brigád a vállalat által megha­tározott tervfeladatoknak tett eleget. S önmagában ez sem lebecsülendő eredmény. A versenyértékelő bizottság véleménye szerint az 1 száza­lékos mozgalomban vállalt kö­telezettségeiknek — időará­nyosan — maradéktalanul ele­get tettek. Sz. Z. A mezőgazdasági repülők rekordja A mezőgazdasági repülőgép­flotta főszezonja rövidesen be­fejeződik, mindez azonban nem jelenti, hogy ősszel és té­len nem lesznek újabb felszál­lások. A szolgálat szakemberei felmérték az elkövetkezendő hetek igényeit és ennek alap­ján szervezik meg a munkát. Amennyiben kedvez az időjá­rás, idén 100—150 ezer holdas terület felett húznak még el a mezőgazdasági repülőgép­flotta egységei. Sok munkát ad a műtrágyázás és a növényvé­dőszerek kiszórása. A mezőgazdasági légügyi szolgálat számára az idei év rekordot hozott. A pilóták ed­dig 1,4 millió holdas teljesít­ményt értek el — ekkora te­rületet láttak el a levegőből különféle vegyszerekkel. (MTI) A KERÉKPÁRT odatámasz­totta a tanácskirendeltség fa­lához. Szerencsére sem Bóka­háza, sem Esztergályhorváti nincs messze Zalaapátitól, így a két kirendeltség látogatása — ha jó az időjárás egy — csak egy kis testedzés Schel­ler János tanácstitkárnak. A kirendeltségek ellenőrzése, tá­mogatása is az ő feladata. Pluszmunkát jelent ugyan, vi­szont Scheller János 20 éves gyakorlata és tapasztalata át­hidalja a nehézségeket. A bókaházi kirendeltségen beszélgetünk. Csendes, halk­­szavú ember. 57 éves. Ebből húszat a zalaapáti községi ta­nácson töltött el, mint vb-tit­­kár. — Mit jelentett ez a húsz év az életében? — Életemnek egy értékes, szép időszaka volt, sajnos már elmúlt. Ez azért is sajnos, mert elszállt az idő, lassan a nyugdíjra gondolhatok, remé­lem, a tanácstól fogok nyuga­lomba vonulni. 1950 október 22-én választottak meg elő­ször. Előző évben kezdtem Za­­laapátiban, mint községi jegy­ző. Eleinte tartottam attól, hogy ilyen múlttal vajon med­dig maradhatok a falu veze­tésében. Aztán tapasztaltam, hogy az emberek érdemesnek tartanak a bizalomra, akkor megnyugodtam, családot ala­pítottam. Mit hozott Zalaapáti életé­ben a húsz év? Erről beszél. A község sokat fejlődött, ebben nagy szerepe volt a tanácsnak is, önerőből, saját beruházás­ból nagy dolgok nem szület­­tek. De a kisebbek is nagynak számítanak annak az ember­nek, akit érintett a villamosí­tás korszerűsítése, a három és fél kilométernyi új járda el­készülése, az iskolai napközi­otthon létesítése. — Új iskola épült pedagó­guslakással. Bővítettük a kul­­túrházunkat — igaz a mozival közösen —, de azért a mi erőnk is benne van, tanácste­rem, klubhelyiség épült hozzá. Épületet vásároltunk, átalakí­tásával öt pedagógusnak oldot­tuk meg a lakásgondját. Azt hiszem, nem gazdálkodtunk rosszul. __ — A húsz év alatt akadtak bizonyára nehéz időszakok is. Mi okozta az ön munkájában a legtöbb nehézséget? — A legtöbb munkám a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésénél volt, 1959-ben. A legnehezebb időszak viszont 1965—66-ban volt, amikor nem volt gazdálkodási előadónk, s ezt a munkát is nekem kel­lett ellátni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy időköz­ben nem adódtak nehéz fel­adatok. De mindezek azért vannak, hogy megoldjuk őket. Itt van például a tanácsok megnövekedett önállósága. Ha csak a gazdasági területet néz­zük, bizony nem kis feladatot kaptunk. Két évvel ezelőtt a gazdálkodás országos norma­­rendszer alapján történt, hogy milyen címen, milyen rovaton mit lehet tenni, teljesíteni, mennyit lehet költeni. Most csak a végösszeg a meghatá­rozott, ezen belül az anyagi ráfordítás ránk van bízva, hogy az eddigi tapasztalataink alapján, a község igényeinek megfelelően, a fejlődés köve­telményeit figyelembe véve mit valósítsunk meg. Jó dolog, hogy helyben, mi mérlegelhe­tünk s élünk is ezzel a lehe­tőséggel. POLGÁR JÓZSEFNÉ, a za­laszentgróti járási tanács tit­kára említette egy alkalom­mal, hogy Scheller János ki­tűnő utánpótlást nevelt a za­laapáti tanácson. Bármelyik fiatal tanácsi dolgozóra rá le­hetne bízni egy kirendeltség teendőit, mert tájékozottak, beavatta őket a munkába Amikor ezt megemlítem Scheller János így válaszol: — Úgy érzem, ez kötelessé­gem. A kezdőket segíteni kell, hisz annak idején én is na­gyon hálás voltam, amikor pályakezdő koromban segítsé­get, tanácsot kaptam. Egy tény, nálunk megértették a fiatalok, hogy állandóan ta­nulni kell, mert csak így le­het lépést tartani az újjal, a növekvő követelményekkel. Nálunk az adminisztrátor is érettségizett, s azt hiszem így van ez rendjén. S. M. 20 év­­ tanácsi szolgálattal ZALAI HÍRLAP Tanműhely épül Andráshidán A mezőgazdaságban foglal­koztatott traktorosok nagy ré­sze ma még csak a munka- és eregépek kezeléséhez ért, de nincs tisztában egyes szerke­zeti elemek működési elvével. Ezen a problémán kívánt segí­teni a Zalaegerszegi Állami Gazdaság andráshidai közpon­ti gépjavító műhelye egy hid­raulikus tanfolyam szervezé­sével. Nehézséget okozott vi­szont, hogy a résztvevők igen kezdetleges körülmények kö­zött voltak kénytelenek elsa­játítani a hidraulikus beren­dezések szerelését és javítását. Most a gazdaság elhatározta, hogy a jelenlegi igényeket minden tekintetben kielégítő tanműhelyt épít.­A munkála­tok jó ütemben haladnak, s mint felvételünkön is látható, az ácsok már a födém zsalu­zását végzik. (Kiss Ferenc felvétele) Jó eredmények a zalaegerszegi téglagyárakban Versenyben az első helyért Egymillió darabbal több tégla • A tervezettnél jobb minőség Az év elején a rendkívül kemény tél, a késői tavaszo­­dás, most meg a váratlanul beköszöntött esős, hideg idő nehezíti a téglagyárak munká­ját. Ennek ellenére Zalaeger­szeg mindkét téglagyára szép eredményekről adhat számot. „Magas tervszámot kaptunk a negyedik negyedévre“ Az I-es számú téglagyár dol­gozói eddig minden területen többet adtak az előírtnál. Hat­­száznegyvenkét ezerrel több nyerstéglát, 17 ezerrel több nyers cserepet gyártottak. Égetettből tégla­tervüket 367 ezerrel, cseréptervüket ezer darabbal teljesítették túl. — Ezek, a számok már ma­gukban foglalják az árvízká­rosultak megsegítésére tett vállalásunk teljesítését is — mondja Nagy Tibor gyárveze­tő. — Viszonylag elég jól alakult a minőség is. Termé­keink kilencvenhat—kilenc­­venhét százaléka első osztályú — Milyen eredménnyel zár­ják az évet? — A negyedik negyedévre szokatlanul magas terv­számo­kat kaptunk. Cserépből egy­millió az égetetthatszázezer a nyers, téglából három és fél millió az égetett és egymillió 300 ezer a nyers előirányzat. Ha az időjárás közbe nem szól, akkor szerintem ezeket a mennyiségeket hozni tudjuk. Ez azt jelentené, hogy ebben az évben — terven felül — egymillió darab téglát adunk a népgazdaságnak. Harmincegy gyár között a másodikak A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Válla­lathoz harmincegy gyár tar­tozik. A közöttük folyó szoci­alista munkaversenyben a za­laegerszegi II-es gyáregység már évek óta jó eredményeket ér el. A múlt évben az első­séget is megszerezték. Ebben az évben — pillanatnyilag ugyan a második helyen áll­nak —, szeretnék megismételni a tavalyi „bravúrt”. Eddigi tevékenységük megfelelő ala­pot ad a bizakodáshoz. Ami a mennyiséget illeti, nyers téglából szeptemberig 42 ezerrel, égetett téglából 230 ezerrel adtak többet a terve­zettnél — annak ellenére, hogy a tavasszal 154 ezer darab nyerstéglájuk tönkrement a hatalmas esőzések következté­ben. Rendkívül kedvezően alakult a minőség is: a terve­zett 96,2 százalék helyett 98 százalék volt az első osztályú téglák aránya. A gyár minden dolgozója sokat tett Az eredményekért elsősor­ban a két szocialista brigádot, a Tyereskova nyersgyártó és az Április 4 égető brigádot il­leti dicséret. Ezen túl azonban a gyár minden dolgozója sze­mély szerint is sokat tett a terv túlteljesítéséért, a minél több és jobb minőségű tégla előállításáért. Igen jelentős azoknak a száma, akik majd­nem minden szabadszombat­jukat és vasárnapjukat felál­dozták a többtermelés érdeké­ben. Balogh Pált, Balogh Já­nost, Hári Zsigmondot, Döbör Jánost, Major Károlyt, Kon­­kolyi Zsigmondot úgyszólván mindig bent lehetett találni. Áldozatkészségük­­, s nem­csak az övék, hanem vala­mennyiüké — nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy háromne­gyedéves tervüket 105 száza­lékra teljesítették, s így a ma­guk módján járultak hozzá ahhoz, hogy az árvízsújtotta családok feje fölé mielőbb meleget adó otthon kerüljön. Cs. Z. 1910. október 1S. Az íróasztalok mellett is... |^­­a már a legtöbb ember * ■ tisztában van azzal, hogy népgazdaságunk továb­bi erősödésének, a szocializ­mus gyorsabb ütemű építésé­nek és természetesen élet­­színvonalunk eddigieknél erőteljesebb tempóban való növelésének egyik kulcskér­dése az, hogy miként, ho­gyan, azaz milyen hatéko­nyan dolgozunk. Az egyik kanizsai nagy­üzem közelmúltban lezajlott pártértekezletén is gyakran idézgették ezt a szót a fel­szólalók. Elmondották töb­bek között, hogy a gyár előtt álló feladatokat — amelyek a IV. ötéves terv időszaká­ban ugyancsak megnöveked­nek — csak úgy képesek megoldani, ha a dolgozók maximálisan kihasználják munkaidejüket, azaz kellő hatékonysággal dolgoznak. A dolgozók maximálisan kihasználják munkaidejüket, kellő hatékonysággal dolgoz­nak. Mit értünk ezalatt? — folytatta a gondolatot a fel­szólaló. Általában azt, hogy a munkapadok, gépek mel­lett­­dolgozó munkások növel­jék teljesítményüket, hasz­nálják ki jobban munkaide­jüket. Erre kétségkívül, szükség van, mert a drága pénzért megvásárolt gépek, berendezések maximális ki­használása elsőrendű érdek, de arról már jóval kevesebb­­szer esik szó, hogy az író­asztalok mellett ülők milyen hatékony munkát nyújtanak — hangoztatta a felszólaló. A felszólalónak igazat kell adni. Arról van szó, hogy amíg a fizikai munkások szinte naponta vizsgáznak, teljesít­ményük könnyű szerrel mér­hető, addig az íróasztalok mellett ülők — értve alatta a műszaki és adminisztratív állományúakat — teljesít­ményei már koránt sincse­nek ilyen reflektorfényben. Pedig a gyorsabb ütemű előrehaladásunkért nemcsak a munkapadok mellett kell dolgozni az eddigieknél is alaposabban, hanem valóban minden poszton. Sőt, bátran megkockáztathatjuk azt a megjegyzést, hogy a haté­konyság érdekében az író­asztalok mellett ülők, első­sorban persze a műszakiak, tehetik a legtöbbet, ha más­ról nem is szólunk, csupán a hatékony munka feltételei­nek megteremtéséről. J­ól tudja mindenki, hogy a munkaidőt sokfélekép­pen el lehet tölteni a gyár­kapun belül, de a bélyegző­óra nem tesz különbséget jól és kevésbé jól dolgozó kö­zött, mindenkinek egyformán igazolja a gyár területén va­ló tartózkodását. Joggal fogalmazódott meg tehát a kérdés, hogy amíg a fizikai dolgozók teljesítmé­­nyeit állandóan mérik, figye­lik, ki figyeli az íróasztalok mellett ülők teljesítményét, munkájuk hatékonyságát? Persze ez így egy kicsit le­egyszerűsített megfogalma­zása a dolognak, mert az író­asztalok mellett ülő dolgozók munkáját is figyeli, ellenőr­zi valaki. Lógást, csámbor­­gást náluk sem tűrnek el, de az már igaz, hogy az íróasz­talok mellett könnyebb el­kendőzni a semmittevést. Persze még az is az igaz­­­sághoz tartozik, hogy az íróasztalok mellett ülők munkájának hatékonysága a legtöbb esetben rövid távon, nem is mérhető, az csak hosszabb idő elteltével je­lentkezik. Az említettektől függetle­nül az igény, miszerint az íróasztali munka hatékony­ságára is nagyobb figyelmet kell fordítani az eddigieknél , nagyon is reálisnak, idő­szerűnek­­tűnik. A gyár kom­munistái nyilvánvalóan nem kisszerűségből, irigységből fogalmazták meg gondolatai­kat amikor az íróasztali mun­ka hatékonysága növelésé­nek szükségességéről beszél­tek, hanem azért emelték fel szavukat, hogy ne fordulhas­son elő sehol naplopás, tes­­sék-lássék munka. A gépek m­ellett sem, de az íróaszta­lok tájékán sem.

Next