Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
. Ék három legjobb és további huszonegy Vetélkedés az Egyesült Izzó Fényforrásgyárában a gyár legjobb brigádja címért Az Egyesült Izzó nagykanizsai Fényforrásgyárában egész éven át folyik a vetélkedés a gyár ötvenegy brigádja között „A gyár legjobb brigádja” cím, illetve a vele járó vándorzászló elnyeréséért, amit a gyár versenybizottsága negyedévenként a legjobb teljesítményt nyújtó kollektívának ítél oda. Az elmúlt negyedévben a címet és vándorzászlót az Asztalos János brigád tartotta birtokában. Nos, a " vándorzászló a harmadik negyedévi teljesítmény alapján másik kollektívához került. Ezúttal a Petőfi Sándor szocialista brigád szerezte meg. Mivel érdemelte ki ez a hét fős kollektíva, amelynek Kercsmarics Lajos a vezetője, a gyár legjobb brigádja címet? A Petőfi Sándor egyszeres szocialista brigád az előkészítő üzemben dolgozik, a fénycső ballonok bemérésével foglalkoznak. Jó, vagy rossz munkájukkal nagy mértékben befolyásolhatják a gyár eredményes működését. Ezúttal a jó munkájukkal jeleskedtek. Az egyik felajánlásuk az volt, hogy a norma által engedélyezett ballontörést 0,2 százalékkal csökkentik gondos, körültekintő kezeléssel. Vállalásukat nemcsak teljesítették hanem jelentős mértékben túlteljesítették. A harmadik negyedévben a ballontörést 0,45 százalékkal csökkentették. Ezek a termeléssel összefüggő legfontosabb teljesítményei a Petőfi Sándor szocialista brigádnak, de más vonatkozású felajánlások teljesítésében is kitettek magukért. Így a harmadik negyedévben egyetlen késés, igazolatlan hiányzás, baleset sem fordult elő, a brigád valamennyi tagja olvasója lett a szakszervezeti könyvtárnak, sőt még kollektív kirándulásokat is szerveztek. A gyár legjobb brigádja címért folyó versenyen túl, a két nagyüzemben, a lámpában és a fénycsőben is versenyeznek a brigádok az ugyancsak negyedévenként odaítélendő „Az üzem legjobb brigádja” címért. Ez alkalommal a lámpaüzem legjobb brigádjának az Ady Endre szocialista címért küzdő brigád bizonyult. Munkahelyük a nagyteljesítményű normál sor. Vállalásuk minden pontját jelentős túlteljesítéssel zárták a harmadik negyedévben. Többek között 16,3 százalékkal teljesítették túltermelési tervüket, a vállalt kétszázalékos többlettermelés helyett. A selejtet — és ez rendkívül nagy eredmény — 3,6 százalékkal csökkentették a tárgyidőszakban. Anyagnorma megtakarításuk 4,9 százalékos a felajánlott 1 százalékkal szemben. Felajánlották továbbá, hogy az általuk gyártott termékek 90 százaléka exportképes lesz. Ezzel szemben a harmadik negyedévi termelésük 95,1 százaléka bizonyult exportképesnek. jobb brigádja cím elnyeréséért, itt az Edison háromszoros szocialista brigád bizonyult a legjobbnak. A fénycső üzem fejelő brigádja többek között a termelési terv 1 százalékkal való túlteljesítését vállalta. Tényleges túlteljesítésük tíz százalék. Felajánlották, hogy a fejelésnél a selejtet hat százalékról négyre redukálják, ezzel szemben 3,5 százalékra csökkentették. A felajánlott 80 óra társadalmi munka helyett 129 órát dolgoztak, az egész gyáron belül ez a brigád csatlakozott elsőnek az 1 százalékos mozgalomhoz is. Az Edison brigád méltán nyerte el a fénycső üzem legjobbja címet. További huszonegy brigád Az Egyesült Izzó nagykanizsai Fényforrásgyárában dolgozó ötvenegy szocialista, illetve szocialista címért küzdő brigád közül huszonegy brigád zárta meg számottevő túlteljesítéssel a harmadik negyedévet, illetve teljesítette túlvállalását, míg számos brigád a vállalat által meghatározott tervfeladatoknak tett eleget. S önmagában ez sem lebecsülendő eredmény. A versenyértékelő bizottság véleménye szerint az 1 százalékos mozgalomban vállalt kötelezettségeiknek — időarányosan — maradéktalanul eleget tettek. Sz. Z. A mezőgazdasági repülők rekordja A mezőgazdasági repülőgépflotta főszezonja rövidesen befejeződik, mindez azonban nem jelenti, hogy ősszel és télen nem lesznek újabb felszállások. A szolgálat szakemberei felmérték az elkövetkezendő hetek igényeit és ennek alapján szervezik meg a munkát. Amennyiben kedvez az időjárás, idén 100—150 ezer holdas terület felett húznak még el a mezőgazdasági repülőgépflotta egységei. Sok munkát ad a műtrágyázás és a növényvédőszerek kiszórása. A mezőgazdasági légügyi szolgálat számára az idei év rekordot hozott. A pilóták eddig 1,4 millió holdas teljesítményt értek el — ekkora területet láttak el a levegőből különféle vegyszerekkel. (MTI) A KERÉKPÁRT odatámasztotta a tanácskirendeltség falához. Szerencsére sem Bókaháza, sem Esztergályhorváti nincs messze Zalaapátitól, így a két kirendeltség látogatása — ha jó az időjárás egy — csak egy kis testedzés Scheller János tanácstitkárnak. A kirendeltségek ellenőrzése, támogatása is az ő feladata. Pluszmunkát jelent ugyan, viszont Scheller János 20 éves gyakorlata és tapasztalata áthidalja a nehézségeket. A bókaházi kirendeltségen beszélgetünk. Csendes, halkszavú ember. 57 éves. Ebből húszat a zalaapáti községi tanácson töltött el, mint vb-titkár. — Mit jelentett ez a húsz év az életében? — Életemnek egy értékes, szép időszaka volt, sajnos már elmúlt. Ez azért is sajnos, mert elszállt az idő, lassan a nyugdíjra gondolhatok, remélem, a tanácstól fogok nyugalomba vonulni. 1950 október 22-én választottak meg először. Előző évben kezdtem Zalaapátiban, mint községi jegyző. Eleinte tartottam attól, hogy ilyen múlttal vajon meddig maradhatok a falu vezetésében. Aztán tapasztaltam, hogy az emberek érdemesnek tartanak a bizalomra, akkor megnyugodtam, családot alapítottam. Mit hozott Zalaapáti életében a húsz év? Erről beszél. A község sokat fejlődött, ebben nagy szerepe volt a tanácsnak is, önerőből, saját beruházásból nagy dolgok nem születtek. De a kisebbek is nagynak számítanak annak az embernek, akit érintett a villamosítás korszerűsítése, a három és fél kilométernyi új járda elkészülése, az iskolai napköziotthon létesítése. — Új iskola épült pedagóguslakással. Bővítettük a kultúrházunkat — igaz a mozival közösen —, de azért a mi erőnk is benne van, tanácsterem, klubhelyiség épült hozzá. Épületet vásároltunk, átalakításával öt pedagógusnak oldottuk meg a lakásgondját. Azt hiszem, nem gazdálkodtunk rosszul. __ — A húsz év alatt akadtak bizonyára nehéz időszakok is. Mi okozta az ön munkájában a legtöbb nehézséget? — A legtöbb munkám a mezőgazdaság szocialista átszervezésénél volt, 1959-ben. A legnehezebb időszak viszont 1965—66-ban volt, amikor nem volt gazdálkodási előadónk, s ezt a munkát is nekem kellett ellátni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy időközben nem adódtak nehéz feladatok. De mindezek azért vannak, hogy megoldjuk őket. Itt van például a tanácsok megnövekedett önállósága. Ha csak a gazdasági területet nézzük, bizony nem kis feladatot kaptunk. Két évvel ezelőtt a gazdálkodás országos normarendszer alapján történt, hogy milyen címen, milyen rovaton mit lehet tenni, teljesíteni, mennyit lehet költeni. Most csak a végösszeg a meghatározott, ezen belül az anyagi ráfordítás ránk van bízva, hogy az eddigi tapasztalataink alapján, a község igényeinek megfelelően, a fejlődés követelményeit figyelembe véve mit valósítsunk meg. Jó dolog, hogy helyben, mi mérlegelhetünk s élünk is ezzel a lehetőséggel. POLGÁR JÓZSEFNÉ, a zalaszentgróti járási tanács titkára említette egy alkalommal, hogy Scheller János kitűnő utánpótlást nevelt a zalaapáti tanácson. Bármelyik fiatal tanácsi dolgozóra rá lehetne bízni egy kirendeltség teendőit, mert tájékozottak, beavatta őket a munkába Amikor ezt megemlítem Scheller János így válaszol: — Úgy érzem, ez kötelességem. A kezdőket segíteni kell, hisz annak idején én is nagyon hálás voltam, amikor pályakezdő koromban segítséget, tanácsot kaptam. Egy tény, nálunk megértették a fiatalok, hogy állandóan tanulni kell, mert csak így lehet lépést tartani az újjal, a növekvő követelményekkel. Nálunk az adminisztrátor is érettségizett, s azt hiszem így van ez rendjén. S. M. 20 év tanácsi szolgálattal ZALAI HÍRLAP Tanműhely épül Andráshidán A mezőgazdaságban foglalkoztatott traktorosok nagy része ma még csak a munka- és eregépek kezeléséhez ért, de nincs tisztában egyes szerkezeti elemek működési elvével. Ezen a problémán kívánt segíteni a Zalaegerszegi Állami Gazdaság andráshidai központi gépjavító műhelye egy hidraulikus tanfolyam szervezésével. Nehézséget okozott viszont, hogy a résztvevők igen kezdetleges körülmények között voltak kénytelenek elsajátítani a hidraulikus berendezések szerelését és javítását. Most a gazdaság elhatározta, hogy a jelenlegi igényeket minden tekintetben kielégítő tanműhelyt épít.A munkálatok jó ütemben haladnak, s mint felvételünkön is látható, az ácsok már a födém zsaluzását végzik. (Kiss Ferenc felvétele) Jó eredmények a zalaegerszegi téglagyárakban Versenyben az első helyért Egymillió darabbal több tégla • A tervezettnél jobb minőség Az év elején a rendkívül kemény tél, a késői tavaszodás, most meg a váratlanul beköszöntött esős, hideg idő nehezíti a téglagyárak munkáját. Ennek ellenére Zalaegerszeg mindkét téglagyára szép eredményekről adhat számot. „Magas tervszámot kaptunk a negyedik negyedévre“ Az I-es számú téglagyár dolgozói eddig minden területen többet adtak az előírtnál. Hatszáznegyvenkét ezerrel több nyerstéglát, 17 ezerrel több nyers cserepet gyártottak. Égetettből téglatervüket 367 ezerrel, cseréptervüket ezer darabbal teljesítették túl. — Ezek, a számok már magukban foglalják az árvízkárosultak megsegítésére tett vállalásunk teljesítését is — mondja Nagy Tibor gyárvezető. — Viszonylag elég jól alakult a minőség is. Termékeink kilencvenhat—kilencvenhét százaléka első osztályú — Milyen eredménnyel zárják az évet? — A negyedik negyedévre szokatlanul magas tervszámokat kaptunk. Cserépből egymillió az égetetthatszázezer a nyers, téglából három és fél millió az égetett és egymillió 300 ezer a nyers előirányzat. Ha az időjárás közbe nem szól, akkor szerintem ezeket a mennyiségeket hozni tudjuk. Ez azt jelentené, hogy ebben az évben — terven felül — egymillió darab téglát adunk a népgazdaságnak. Harmincegy gyár között a másodikak A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalathoz harmincegy gyár tartozik. A közöttük folyó szocialista munkaversenyben a zalaegerszegi II-es gyáregység már évek óta jó eredményeket ér el. A múlt évben az elsőséget is megszerezték. Ebben az évben — pillanatnyilag ugyan a második helyen állnak —, szeretnék megismételni a tavalyi „bravúrt”. Eddigi tevékenységük megfelelő alapot ad a bizakodáshoz. Ami a mennyiséget illeti, nyers téglából szeptemberig 42 ezerrel, égetett téglából 230 ezerrel adtak többet a tervezettnél — annak ellenére, hogy a tavasszal 154 ezer darab nyerstéglájuk tönkrement a hatalmas esőzések következtében. Rendkívül kedvezően alakult a minőség is: a tervezett 96,2 százalék helyett 98 százalék volt az első osztályú téglák aránya. A gyár minden dolgozója sokat tett Az eredményekért elsősorban a két szocialista brigádot, a Tyereskova nyersgyártó és az Április 4 égető brigádot illeti dicséret. Ezen túl azonban a gyár minden dolgozója személy szerint is sokat tett a terv túlteljesítéséért, a minél több és jobb minőségű tégla előállításáért. Igen jelentős azoknak a száma, akik majdnem minden szabadszombatjukat és vasárnapjukat feláldozták a többtermelés érdekében. Balogh Pált, Balogh Jánost, Hári Zsigmondot, Döbör Jánost, Major Károlyt, Konkolyi Zsigmondot úgyszólván mindig bent lehetett találni. Áldozatkészségük, s nemcsak az övék, hanem valamennyiüké — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy háromnegyedéves tervüket 105 százalékra teljesítették, s így a maguk módján járultak hozzá ahhoz, hogy az árvízsújtotta családok feje fölé mielőbb meleget adó otthon kerüljön. Cs. Z. 1910. október 1S. Az íróasztalok mellett is... |^a már a legtöbb ember * ■ tisztában van azzal, hogy népgazdaságunk további erősödésének, a szocializmus gyorsabb ütemű építésének és természetesen életszínvonalunk eddigieknél erőteljesebb tempóban való növelésének egyik kulcskérdése az, hogy miként, hogyan, azaz milyen hatékonyan dolgozunk. Az egyik kanizsai nagyüzem közelmúltban lezajlott pártértekezletén is gyakran idézgették ezt a szót a felszólalók. Elmondották többek között, hogy a gyár előtt álló feladatokat — amelyek a IV. ötéves terv időszakában ugyancsak megnövekednek — csak úgy képesek megoldani, ha a dolgozók maximálisan kihasználják munkaidejüket, azaz kellő hatékonysággal dolgoznak. A dolgozók maximálisan kihasználják munkaidejüket, kellő hatékonysággal dolgoznak. Mit értünk ezalatt? — folytatta a gondolatot a felszólaló. Általában azt, hogy a munkapadok, gépek mellettdolgozó munkások növeljék teljesítményüket, használják ki jobban munkaidejüket. Erre kétségkívül, szükség van, mert a drága pénzért megvásárolt gépek, berendezések maximális kihasználása elsőrendű érdek, de arról már jóval kevesebbszer esik szó, hogy az íróasztalok mellett ülők milyen hatékony munkát nyújtanak — hangoztatta a felszólaló. A felszólalónak igazat kell adni. Arról van szó, hogy amíg a fizikai munkások szinte naponta vizsgáznak, teljesítményük könnyű szerrel mérhető, addig az íróasztalok mellett ülők — értve alatta a műszaki és adminisztratív állományúakat — teljesítményei már koránt sincsenek ilyen reflektorfényben. Pedig a gyorsabb ütemű előrehaladásunkért nemcsak a munkapadok mellett kell dolgozni az eddigieknél is alaposabban, hanem valóban minden poszton. Sőt, bátran megkockáztathatjuk azt a megjegyzést, hogy a hatékonyság érdekében az íróasztalok mellett ülők, elsősorban persze a műszakiak, tehetik a legtöbbet, ha másról nem is szólunk, csupán a hatékony munka feltételeinek megteremtéséről. Jól tudja mindenki, hogy a munkaidőt sokféleképpen el lehet tölteni a gyárkapun belül, de a bélyegzőóra nem tesz különbséget jól és kevésbé jól dolgozó között, mindenkinek egyformán igazolja a gyár területén való tartózkodását. Joggal fogalmazódott meg tehát a kérdés, hogy amíg a fizikai dolgozók teljesítményeit állandóan mérik, figyelik, ki figyeli az íróasztalok mellett ülők teljesítményét, munkájuk hatékonyságát? Persze ez így egy kicsit leegyszerűsített megfogalmazása a dolognak, mert az íróasztalok mellett ülő dolgozók munkáját is figyeli, ellenőrzi valaki. Lógást, csámborgást náluk sem tűrnek el, de az már igaz, hogy az íróasztalok mellett könnyebb elkendőzni a semmittevést. Persze még az is az igazsághoz tartozik, hogy az íróasztalok mellett ülők munkájának hatékonysága a legtöbb esetben rövid távon, nem is mérhető, az csak hosszabb idő elteltével jelentkezik. Az említettektől függetlenül az igény, miszerint az íróasztali munka hatékonyságára is nagyobb figyelmet kell fordítani az eddigieknél , nagyon is reálisnak, időszerűnektűnik. A gyár kommunistái nyilvánvalóan nem kisszerűségből, irigységből fogalmazták meg gondolataikat amikor az íróasztali munka hatékonysága növelésének szükségességéről beszéltek, hanem azért emelték fel szavukat, hogy ne fordulhasson elő sehol naplopás, tessék-lássék munka. A gépek mellett sem, de az íróasztalok tájékán sem.