Zalai Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Hö zebb és gazdagabb új esztendőt Sokféleképpen lehet mérleget készíteni egy esztendőről. Fel lehet sorolni, értékelni lehet közéleti-politikai eseményeit, összegezni lehet gazdasági és más, mérhető eredményeit, összevetve a terveket a megvalósulással, vagy túltekintve az ország határain fel lehet tenni a kérdést: mit jelentett ez az év a haladásért folyó harcban a világnak. De persze minden ilyen számvetés csak jelzés lehet, szükségszerű esetlegességekkel; már csak azért is, mert a naptári esztendőt az évszakok váltása kerekíti egységgé, életünk folyamatai azonban nemcsak, sőt egyre kevésbé függvényei az évszakok diktálta ritmusnak; ahogy társadalmunk és benne az ember magasabbra lép, urává válik a körülményeknek, szélesedik látóköre és gazdagodnak eszközei, úgy tekinthet túl egy-egy esztendő határán, tervezhet és gondolkodhat egyre nagyobb időegységekben. Az 1970-es esztendő távozásakor azért is tűnik ez szembe, mert ebben az évben emlékeztünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról, léptük át az új, a szocialista úton haladó Magyarország második negyedszázadának küszöbét. Nagy mérlegkészítés ideje volt ez a jubileum, nemcsak társadalmi és állami ünnep, hanem mindazoknak legszemélyesebb emlékező számvetése, akik annak idején, romok és sírok között azzal a szándékkal láttak munkához, hogy új, más, igazságosabb és boldogabb országot építenek az elpusztult és a pusztulásra ítélt régi helyébe. Nem a kerek évszám tette ilyenné ezt az évfordulót, hanem az, hogy ennyi idő, két és fél évtized magaslatáról már át lehetett tekinteni és a maga tényleges jelentősége szerint besorolni mindazt, ami ebben a küzdelmes korban történt. A nemzedék, amely alkotó évei javára nézett itt vissza, immár történelemként vehette számba alkotó erőfeszítéseinek eredményeit, nagyszerű művét, a szocializmus betetőzésén munkálkodó Magyarországot. Hogy mennyi keserves áldozat és hány kudarc, mennyi újra nekifeszülés és nem egy tévedés övezte a megtett utat, persze ez is hozzátartozott a mérleghez, mégis mintha módosultak volna az arányok: a fejlődés nagy ívének láttán élesebben elvált egymástól, ami valóban történelmi és maradandó, és biztos alapja a jövendőnek — attól, ami csak zavaros mellékága volt a fősodornak. Sok szó esik mostanában a nemzedékek vál- ' tásáról, arról, hogy olyan generációk foglal- ják el helyüket a termelésben és a közéletben, amelyek nem élték át a régi világot és ezért nem értékelik eléggé a változást Ez igaz, és valóságos problémákat is okoz, ám mennyivel szívesebben vállalhatjuk ezeket a nehézségeket, mintha fordítva lenne és azzal marasztalhatná el az ifjúság szülei nemze■dékét, hogy alapjában nem teljesítette hivatását! Az elmúlt esztendő persze más időegységben, más összefüggésben is emlékezetes volt; ez volt a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje és egyben a gazdasági életben bevezetett reform harmadik éve. Azért is indokolt ezt a kettőt egy mondatban említeni, mert a reform a tervgazdaság elvét erősítette meg: az új irányítási rendszer, jóllehet növelte a vállalatok, az üzemek, a szövetkezetek, a különféle gazdálkodási egységek önállóságát — elképzeléseinkhez híven — a központi tervek megvalósítását is hatékonyabbá tette; miközben egyénileg és kollektívan érdekeltebbé tette a dolgozókat, biztosítani tudta, hogy a nagy kollektíva, a nép, az ország érdekei is jobban érvényesüljenek. A III. ötéves terv minden fontos célkitűzéseit elértük, jónéhány tekintetben túl is haladtuk. De talán a legértékesebb eredménye a gazdasági életben végbemenő megújhodásnak és egyben a legnagyobb biztatás a jövőre, hogy az utóbbi években — s leginkább éppen ebben az esztendőben — erősödött a magyar társadalomban a szocialista elkötelezettség és felelősségtudat hangja. Mint minden új dolog, a reform bevezetése sem mehetett végbe konfliktusok nélkül, de az olyan jelenségek, mint az indokolatlan munkaerővándorlás, egyes vállalatok közös érdekeket sértő ügyeskedései, mások közönyös passzivitása, amelyet az egyéni nyerészkedő törekvésekkel szemben itt-ott tapasztalni lehetett — nagyon hamar és nagyon határozott elutasításra találtak: a párt és a kormány ebben az irányban tett intézkedései olyan támogatásban részesülnek, amely ugyancsak bizonyítja a szocialista közgondolkodás növekvő erejét és egyben a dolgozó embernek azt a készségét, hogy tettekkel, munkájukkal segítsék a vezetést. A negyedik ötéves terv, amelynek valóraváltásához most fogunk hozzá, programként hirdeti meg hazánk felemelését a fejlett ipari országok sorába. Ez nem kis feladat, de ha bizakodással nézhetünk elébe, akkor ennek oka — a tárgyi feltételek mellett — elsősorban ennek köszönhető: munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk tudatát egyre mélyebben hatják át a szocialista eszmék. Hadd emeljünk ki ennek illusztrálására csak egy példát a távozó esztendő történetéből: a tavaszi árvíz károsultjainak nyújtott társadalmi támogatást, amelyben mintegy sűrítve mutatkozott meg, milyen szintre is fejlődött a mi országunk, a mi népünk. Hogy néhány hónap leforgása alatt a hajlékukat elvesztett családok ezrei újra tető alá kerültek, méghozzá szebb és tartósabb házakba, mint amilyenekben korábban laktak, abban megnyilatkozott rendszerünk, politikánk humanizmusa éppúgy, mint gazdasági erőnk, kapacitásaink növekedése, és megnyilatkozott a dolgozó emberek szolidaritása, áldozatkészsége, a különböző osztályok és rétegek összeforrottsága. A társadalmi gyűjtés, a munkafelajánlások, a tervek egy százalékos túlteljesítésére indult mozgalom — mindmegannyi beszédes jele volt a nemzet egységének, az új, a szocialista hazafiságnak. Persze, akár huszonöt éves, akár ötéves távlatban vizsgáljuk mit jelentett életünkben 1970, nemcsak sikerekről kell magunknak számot adni: sok még a nehézség, a hiba, sok kárt okoz még a felelőtlenség, a hanyagság, a bürokrácia, a kezdeményezés hiánya, és a magát nem restellő önzés. Akik szívükön viselik az ország, a szocializmus sorsát, azok tudják: még sok erőfeszítésre, munkára és harcra lesz szükség, hogy tető alá hozzuk a szocializmus nagy épületét is. Erről beszélt őszintén, kertelés nélkül pártunk X. kongresszusa, amely — összegezve az előző kongresszus óta elvégzett munkát — kritikus elemzés alá vette a társadalmi tevékenység minden területét, és minden életbevágó kérdésben megjelölte a teendők irányát. Nem volt még olyan pártkongreszszusunk, amelyet olyan széleskörű és alapos előkészítés előzött volna meg, a pártban és a párton kívül hónapokon át folyt az eszmecsere, a kongresszusi tanácskozásokon pedig valósággal az egész társadalom jelen volt, hisz nem volt olyan fontos mozzanata, amelyet ne közölt volna a sajtó, nem közvetített volna a tévé. Jó lelkiismerettel mondhatjuk: döntéseit is a közvélemény egésze hagyta jóvá. Az az állásfoglalása, hogy a párt eddigi politikáját jóváhagyta, hogy kimondta: ezt a politikát kell folytatni, mind a társadalmi, a gazdasági és a kulturális területen félre nem érthető, egyhangú helyeslésre talált az országban. S ugyanúgy egyértelmű támogatást kapott a kongresszusnak az a felszólítása, hogy a végrehajtást minden szinten és minden téren következetesebbé kell tenni, hogy a dolgozókat jobban be kell vonni av,inkahelyük, imán az ub,autíkívuk vitatásába és eldöntésébe, erősíteni kell a szocialista és demokratikus ellenőrzést, szilárdítani kell a munkafegyelmet. Nagyon világosan és pontosan határozták meg a kongresszuson a vezetés felelősségét, a gazdasági életben, a munka megszervezésében, a termelés hatékonyságának biztosításában. De nem homályosultak el azok a követelmények sem, amelyeket az előttünk álló feladatok a dolgozókkal szemben támasztanak, egyénenként és kollektívánként is: a jogok és kötelességek elválaszthatatlansága nagy nyomatékkal szerepelt a kongresszus megnyilatkozásaiban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy már a kongresszust megelőzően elfogadásra került az új ötéves terv, amely a szocialista építés egész sor új, nagy művének létesítését irányozza elő, érthetővé válik, hogy az új esztendővel a szocialista haladásunk valóban magasabb szinten folytatódik. Ha nem is egyszerű nemzetközi viszonyok között látunk e munkához, de olyan külső feltételek közepette, amelyek számunkra biztatóak. Ezek sorában mindenekelőtt azt a szoros baráti kapcsolatot kell említeni, amely pártunkat, államunkat, népünket hatalmas szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országokhoz fűzi és amely épp a legutóbb, a december 2-i berlini tanácskozáson nyert újabb megerősítést Nemcsak a harc a kapitalista rendszer agresszív erői ellen teszi megbonthatatlanná e kapcsolatainkat hanem az együttműködés szüntelen fejlesztése, az önálló népgazdaságaink közötti szocialista integráció folyamata. Elsősorban e közösség erejének köszönhető, hogy az imperializmus akciói sem a Távol-, sem a Közel-Keleten nem értek célt ebben az esztendőben sem, s hogy Európában 1970 folyamán jelentős lépések történtek az enyhülés irányában, közelebb kerültünk az európai béke és biztonság problémáinak megoldásához. Mindezek a körülmények életbevágóan fontosak Magyarország a magyar nép szempontjából is; ennek tudatában is veszszük olyan komolyan nemzetközi kötelezettségeinket, szolidaritásunkat a világ forradalmi és haladó erőivel, aktív részvételünket a békéért folytatott küzdelemben. Abban a meggyőződésben köszöntjük az új esztendőt, hogy folytatva és előbbre lépve azon az úton, amelyen eddig is haladtunk, újabb eredményeket érünk el. Szilvesztert az emberek családjuk, barátaik körében ünnepük, a legközvetlenebb környezetben kívánnak egymásnak boldogságot sikereket. Hadd csatlakozzunk mi is a köszöntőkhöz, hisz annak a harcnak és annak a munkának, amelyről szólottunk, nincs más célja, mint az, hogy a magyar családok, a nők és a férfiak, az ifjak és az öregek élete szebb és gazdagabb legyen. Társadalmunk minden erőfeszítésének ez a célja és más nem is lehet. * ly /1 h) • RI sság proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVII. évfolyam, 1. szám Ara: 1 forint .1971. január 1., péntek Zárójelentés az árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről •• Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás résztvevői elsősorban az integráció programjával kapcsolatos okmányok kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széleskörű társadalmi összefogás eredményeként a vártnál is jobb eredményre vezettek. Szabolcs-Szatmár megyében november 10-ig az előirányzatot túlteljesítve 4171. december- Pisiz pétik? 467,1 lakás kér . C. ifjtúd, és Szolnok megyében ez év végéig 898 lakos épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi vállalat, számos kisz és kisiparos végezte. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területeik lakói. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormánybiztosnak zárójelentését'' jóváhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi résztvevőjének. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslata alapján a kormány hozzájárult, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruházást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó építkezések befejeztével a cementellátás legfontosabb problémái megoldódnak. A mn/1*1 Arlecy ovityini évforig a magyar—szovjet, kormányközi kulturális együttműködési bizottság VII. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok szerepeltek: együttműködés a társadalom- , tudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalati csere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon történ nő részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végre hajtásának elemzése a szín- s ház-, zene- és filmművészet teerületén, valamint az 1971— 72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta. A Minisztertanács titkárságának vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott képviselői javaslatokról. A Minisztertanács felhívta a miniszterek figyelmét a javaslatok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Újévi jókívánságon Moszkva. (MTI) A Moscow News angol nyelvű szovjet hetilap legújabb száma megkezdte az államférfiak újévi jókívánságainak közlését. Nyikolaj Ivolgorcij, a Szovjetunió idegr'?lső Tanácsa el-nyi"Av.'eutk elnökezt a meggyőződését fejezi ki, hogy az új esztendő, amelynek során összeül az SZKP XXIV. kongresszusa, újabb sikereket hoz a Szovjetúniónak az építés és a haladás útján. Nyikolaj Podgornij hangsúlyozza: az építő munkát végző szovjet emberek alapvető érdeküknek tartják a békét és a nemzetközi enyhülést. Ez magyarázza, hogy a szovjet állam sohasem takarékoskodott és sohasem fog takarékoskodni e nemes célok elérésére irányuló erőfeszítéseivel. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában a többi között rámutat: hazánk egész társadalmi és politikai tevékenységét áthatja a nép és az egész világ sorsa iránti felelősségérzet. Szocialista társadalmat építünk, erősítve baráti kapcsolatainkat . (Folytatás az 5. oldalon.) Levélváltás Herszon terület és Zala megye vezetői között Az újév alkalmából levélváltásra került sor Herszon terület, valamint Zala megye párt és állami vezetői között A. Kocsubej, az Ukrán KP Herszon területi bizottságának titkára és D. Procenko, a területi tanács vb. elnöke Varga Gyula, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Újvári Sándor, a megyei tanács vb. elnöke címére küldött levelet, amelyben nekik, s rajtuk keresztül a megye valamennyi kommunistájának, dolgozójának eredményekben gazdag új esztendőt kívánnak. „Fejlődjön és erősödjön a szovjet és a magyar nép. Herszon és Zala megye dolgozónak testvéri barátsága és alkotó együttműködése” — hangsúlyozzák levelükben. Varga Gyula és Újvári Sándor ugyancsak levélben üdvözölték Herszon párt és állami vezetőit, a terület kommunistáit és dolgozóit az új év alkalmából. Kiss Ferenc felvételét