Zalai Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

2 Tiszta lappal ilyenkor, félidőben a mező­gazdasági munkákról szóló tudósítások már nem kerül­nek a lapok első oldalára, s a beszélgetésekben sem tere­lődik a szó a mezőre, hiszen ott most a hó, a tél az úr. Egy — részben már télen végzett — mezei munka miatt azonban érdemes még egy kis figyelmet fordítani a határra, illetve az onnan érkező hírre Az történt ugyanis, hogy ami ezideig még egyetlen alka­lommal sem sikerült a megye mezőgazdaságában, a zalai üzemek ezúttal maradéktala­nul elvégezték az őszi mély­szántást. Kétségtelen, hogy az idő­­­járás sokat segített a gazda­ságoknak, hiszen kevés meg­szakítással tulajdonképpen karácsonyig lehetett szántani, az is bizonyos azonban, hogy az üzemek nagy felelősségtu­dattal szervezték meg a mun­kát. Erre utal az is, hogy elő­ször vált széleskörűvé egy­más erőgépeinek igénybevé­tele Akik korábban végeztek átadták traktoraikat, s akik­nek szükségük volt rá, igény­be is vették azokat, felmérve, hogy a kölcsön visszafizetése sokkal kisebb összeg, mintha elmarad a mélyszántás, s ez­által egyrészt szinte „bebizto­sított” a jövő évi alacsonyabb termés, másrészt pedig ta­vasszal elhúzódik a munka Egyébként éppen az utóbbi esehetőség elkerülése miatt a következő időszakot maradék­talanul ki kell használni az erő- és munkagépek javítá­sára, nehogy tavasszal emiatt vesszen el a réven, amit ősz­szel megnyertek a vámon... A téli szünidő alatt is vidám élet folyik a napközis általán»« iskolákban. A kisdiákok játékkal, tanulással, televíziózással töltik a szabadidejüket. Képünkön a zalaegerszegi Landor­­hegyi általános iskola pajtásainak egy csoportjáték közben (Kiss Ferenc felvétele) Napirenden Nagykanizsa IV. ötéves terve 398 millió 758 ezer forint a fejlesztési alap és 354 millió 733 ezer forint a költségvetés Ü­­lést tartott a városi tanács Első alkalommal tartott ülést az új tanácsházban a nagykanizsai városi tanács. A vb. elnökének a lejárt határ­idejű határozatok végrehajtá­sáról szóló beszámolója után interpellációk következtek, majd Nagykanizsa 1971—75-ös középtávú pénzügyi és az 1971 évi részletes költségvetési és fejlesztési tervet vitatta meg. Nagykanizsa fejlesztési alap­ja a IV. ötéves terv időszaká­ban 398 millió 758 ezer forint Az ötéves költségvetés pedig­ 354 millió 733 ezer forint. A fejlesztési alapból 1971 fo­lyamán 58 millió 301 ezer, míg a költségvetésből 63 millió 456 ezer forintot kívánnak fel­használni. A városi tanács határozott, hogy a IV. ötéves terv idősza­kában is kiemelten kell kezel­ni a lakásépítéseket, lakáskar­bantartásokat Erre a célra a fejlesztési tervben és költség­­vetésben 327 millió forintot irányoznak elő. A jelenlegi körülményekre alapozva a vá­rosban az elkövetkező öt esz­tendő folyamán mintegy 3000 lakás felépítésével számolnak. A 3000 lakásból 1000 állami és szövetkezeti, 1000 OTP, 500 koordinációs és vállalati, 500 pedig magán alapon épül. Je­lenleg a városban 100 lakásra 114 család jut. A IV. ötéves terv végére ez az arány 108— 106-ra csökken. Növelik a la­kások alapterületét, az eddigi átlagosan 48-ról 53 négyzet­méternyire. A lakások 8—10 százaléka 3, 80 százaléka 2, míg a többi másfél szobás lesz A lakások 38 százalékát kö­zépmagas épületekben kíván­ják megépíteni. Az építendő lakások fele az új városrészben, mintegy hú­­száz az északi városrészben, négyszáz pedig a város köz­pontjában épül. Korszerűsítik a Lenin utat és az Eötvös te­ret. A IV. ötéves terv idején végrehajtják az új városrész egységes rendezését, lebontják a régi földszintes házakat a Rózsa és az Attila utcában. A lakásépítésekkel párhuza­mosan 100 személyes óvoda, 60 személyes bölcsőde, 16 tanter­mes általános iskola, két fel­nőtt és egy gyermek körzeti orvosi rendelő és közös beru­házásokkal összesen 1500 négyzetméternyi alapterületű kereskedelmi és szolgáltató létesítmények építését terve­zik. Szerepel még a város IV. öt­­­­éves tervében egy 400 adagom­­ napközis konyha, két fiók­­könyvtár, ifjúsági pinceklub, s ifjúsági park építése. Ebben az időszakban építik fel a kor­szerű városi művelődési há­zat. A tanács határozott, hogy minden lehetőséget fel kell ku­tatni a tisztasági fürdő és fe­dett uszoda építésére, szorgal­mazni kell, hogy az építkezés a IV. ötéves terv idején meg­kezdődhessék, s ha csak egy mód van rá, befejezést is nyerjen. A IV. ötéves terv fejlesztési alapjának és költségvetésének új vonása, hogy a szükséges összegek nagy részét a helyi bevételekből kell biztosítani. A vállalati befizetésekből átenge­dett bevételek aránya a ko­rábbi 11,3-ről 84,4 százalékra emelkedik. Az állami támo­gatás viszont az 1970. évi 73,3 százalékról 1971-ben már 4,0 százalékra csökken.­­...­­A nagykanizsai városi ta­nács a fejlesztési és költségve­tési tervet alaposan megvitat­ta, majd határozattá emelte. Ezután a nagykanizsai ifjú­ság helyzetéről Petikó Antal vb elnökhelyettes tájékoztatta a tanácsot. A továbbiakban a városi ta­nács rendeletet alkotott a sze­mélygépkocsi garázsok építé­séről, használatáról, megvitat­ta és jóváhagyta a városi ta­nács és a végrehajtó bi­zottsá­­g 1971. évi első féléves munka­­tervét és második féléves munkan­pgramiát. SALAI HÍRLAP Akár a hajdani gróf kisasszonyok... Egyik fiára bízza a szerfán lógó disznó további bontását, aztán a tor ismerős szagával teli konyhán át egy szobába invitál, öles termetű, jó ke­délyt és töprengést egyesítő arcú ember a házigazda, Steinhardt László, akiről ne­héz elhinni, hogy már a 62. évét tapossa. De így van, kol­légái tudósítottak, hogy 42 év pedagógusi szolgálat után most megy nyugdíjba, mint a m­iklósfai általános iskola já­­rásszerte köztiszteletben álló igazgatója. S azután egy má­sik bizonyosság: felfedezem a húszéves, délceg fiatalembert azon a kissé megfakult fény­képen, ami a bajai tanítókép­ző egykori, 1928—29-es végzős évfolyamának növendékeit áb­­rázolja. Mosolyogva pillant fel. ' *— Rég volt. Nem jöttem azonnal haza, 39-ig Sármellé­ken tanítóskodtam, mert azok­ban az időkben minden diplo­más, de még a falusi tanító is örülhetett, ha álláshoz jutott. Amikor aztán hazatértem — mert miklósfai vagyok, apám is itt, meg a szomszédos Bagó­tén tanítóskodott — zűrzava­ros esztendők következtek, évente behívtak, majd magam is megjártam a Don kanyar poklát. Mindezt már egy emlékeit szomorkásan­ tűnődve tallózó ember mondja. — Hogy miként maradtam meg? Talán a hivatás segített ehhez. Tiszta lelkiismerettel jöhettem haza — földet oszta­ni, szövetkezetet szervezni, új­módi iskolát építeni. Az ifjú­ság örömei mellett falatnyi jó emlékem sincs abból a letűnt világból. Ebben a faluban, de a környéken, Zákánytól Mi­­háldig mindenfelé egy IS ezer holdas, Bárczay kegyelmes, a MÉP országos „vezérhelyette­se” volt az úr, gyűlölt még a neve is az idősebbek előtt, az iskolában pedig a felekezeti irányítás maradisága terpesz­kedett. Gondolhatja, micsoda kedvvel szabdaltuk szét föld­osztóként ezt a birodalmat! Ismét oldódnak arcvonásai. — Engem is megtisztelt egy hold földdel a falu, igaz, fi­zetséget ekkor még nem kap­hattunk mást. Politika, az újért folytatott harc töltötte ki napjaink nagyobbik felét. Cso­dálkozik, hogy nem iskolai emlékekről beszélek? Egy ta­nító sohasem ragadhat a ka­tedrához, s ha ma jelszó az ér­telmiség társadalmi aktivitása, abban az időben ez mégin­­kább így volt. Járásszerte dol­goztunk az iskolák államosítá­sáért, az első szövetkezetek célja pedig nem csupán a ter­melés, az áruellátás stabilizá­lása volt, hanem a helyi ve­zetők kinevelését is várta a közös úttól a párt. Úgy jelle­mezhetném ezeket az érteket, hogy tanulva tanítottunk, mert az első zalaiakkal együtt ma­gam is elvégeztem a pécsi pe­dagógiai főiskolát. Tűnődve gyűjti össze mind­azt, ami e négy évtized mér­legébe kerül. Az általános is­kola megszervezése Miklósfán már 1945-ben — akkor még Somogyszentmiklósnak hívták a falut —, állami szakfelügye­let a középkori elmaradottsá­­gú felekezeti helyett, 1948-tól teljesen osztott oktatás, majd a szakrendszerű munka kiala­kítása és tucatnyi más mér­földkő példázza e munkás évek értékét. — Mindez alighanem már csak azoknak beszédes, akik magu­k is végigcsinálták ezt a 25 évet, de a kezdetektől — állítja. — A legtöbb ember nálunk azon méri le a válto­zást, hogy ma már a szülők nem tartják otthon „hízibéres­­nek” a gyereket, sőt, ők sürge­tik a legjobban, hogy tanul­jon, szerezzen szakmát. Vala­mikor innét csak az került vá­rosi iskolába a szegénysorról, akit a papok taníttattak a papnak. Ma csak egy-két kis­lány marad otthon, ugyanis a közeli hűtőházban szakma nél­k­ül is havi kétezret kereshet­nek. Jómagam is szüntelen összehasonlítok: akár a hajda­ni grófkisasszonyok, olyan jól­­öltözöttek kisiskolásaink. Felforrósodik a hangja. — Volt tanítványaim között pedig akad egyetemi tanár, or­vos, nevelő, jogász, mérnök — és tábornyi megbecsült szak­munkás. A tantestületben há­rom volt diákommal dolgoz­tam, sőt a környékről is kevés olyan iskolát sorolhatnék, ahol ma ne volna egy-egy örökö­söm e szép hivatás folytatásá­ban. Talán egyszerű boldog­ságnak tartja, de az élet legna­gyobb ajándékának érzem, hogy tehettem egy keveset a világ jobbításáért, s hogy be­csületes emberek százainak oszthattam szét tudásomat, ta­pasztalataimat. — S ezután, a pihenés évei­ben? — Pihenés, hová gondol, szabad percem sem lesz — iz­gatott örömmel, láthatóan ter­vekkel, energiával telve bú­csúzik. Van egy kis szőlőm a Szentgyörgyvári-hegyen, meg aztán a fejekben is szeretnék tovább ..kapál­gat­ni”. Valaha volt egri országos hírű neni együttesünk, ezt szeretném fel­támasztani Sz­­kics László ta­nártársam segítségével. S ha az if­'úszó megtanulná szén régi táncainkat, továbbá a gi­tár m "11"l­ n cMeravangatést is és en-i kór­,tfra ic ‘"t­e erejükből, akkor talán már valóban úgy érezném, rá­­kenhetek. T. A. Ahol sok pénz elúszik Vizsgálták a népi ellenőrök az anyag- és alkatrészbeszer­zést s a nagy értékű erő- és munkagépek megóvását is. En­nek során megálapították, hogy a folyamatos anyag- és alkatrészhiány gyakran gátolja 1971 január . V­an javulás de... Ismételt vagyonvédelmi vizsgálat a tsz-ekben A Zala megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság az elmúlt év második felében vagyonvédel­mi vizsgálatot folytatott a me­gye több termelőszövetkezeté­ben. A közelmúltban ismét el­látogattak a népi ellenőrök a gazdaságokba, összesen 29 tsz­­be, amelyek közül 16-ban ta­valy is jártak. Szilárdabb bizonylati fegyelem A vagyonvédelem szerteága­zó követelményei közül az egyik legjelentősebb a bizony­lati fegyelem betartása. A népi ellenőrök ezen a területen szinte mindenütt javulással ta­lálkoztak. Hasonló tapasztala­tokat szereztek a termelőszö­vetkezeti pénztárakkal kapcso­latban is. Más kérdés, hogy a pénztárak elhelyezése sokhe­lyütt még mindig nem felel meg a követelményeknek, a készpénz elhelyezése, illetve őrzése pedig meglehetősen naiv módon történik. Rádón például a pénzt tartalmazó vaskazet­tát egy nem zárható asztal­fiókban tartják, Muraszeme­­nyén pedig a páncélszekrény­nek csak a folyosón jutott hely... Előrelépés történt az utalvá­nyozásnál is, lényegesen csök­kent az előzetes utalványozást mellőző gazdasági cselekmé­nyek száma. Az utalványozási jog gyakorlásánál azonban végletek is tapasztalhatók. Egyes helyeken csak az elnök gyakorolja ezt a jogot, másutt viszont olyannyira kiterjesz­tették, hogy az már nem biz­tonságos. Van ugyan középső eset is, amit a zalaszent°róti járás egyik gazdaságában al­kalmaznak­, ám nem ez az elvárt „középút”. Itt ugyanis egyet­len, utalványozásra kijelölt személy sincs, s előfordul, hogy például a raktáros a bizonylat­­ kiállítója, az átvevő és az utas­at erő- és munkagépeit terv­szerű javítását, karbantartását. Az utóbbi munkát egyébként — külön térítés mellett — ál­talában a traktorosok végzik, akik napi egy órát kötelesek erre fordítani. Az ellenőrzés a műhelyvezetők, vagy­ gépcso­port-vezetők, másutt az üzem­egységvezetők feladata, de egyes gazdaságokban a tsz leg­magasabb beosztású vezetői végzik az ellenőrzést. Joggal lehet kérdezni, hogy miféle „ellenőrzés” lehet az­­árút he­lyenként a semmiféle szakkép­zettséggel nem rendelkező gép­csoportvezető végez? Némi javulás tapasztalható az erő- és munkagépek tárolá­sánál is. Mind több tsz-ben építet­ek gépszíneket, de­ ennek ellenére a közös gazdaságok mintegy ötven százalékánál még mindig nincs biztosítva a nagy értékű gépeik szakszerű tárolása. S helyenként nem­csak hogy a szabad ég alatt, de bekerítetten területen áll­nak a gépek, sőt például Orosz­­tonyban és Zalakoppányban a traktorosok udvarán „garázsí­­roz” az erőgép. A népi ellenőrök megállapí­tása szerint további előrelépés történt az állategészségügy te­rületén is. A viszonylag ked­vező átlag azonban számos ne­gatív jelenséget is takar. A közös gazdaságok vezetői pél­dául nem minden esetben vizs­gálják érdemben az elhullások, vagy a kényszervágások mö­gött rejlő személyi mulasztáso­kat. Történetesen Türjen 1969- ben a malacszaporulat 20 szá­zaléka, az átlagos süldő- és hí­­zóállomány 16 százaléka. 1970­­ első háromnegyedévében a ma­lacszaporulat 16, s a süldő- és hízóállomány 10,5 százaléka hullott el, azonban az elhullá­sok érdemi felülvizsgálatáról nincs írásos feljegyzés a gaz­daságban. csija például októberben közel ötezer kilométert szaladt, Új­udvaron pedig éves átlagban napi 150 kilométer volt a SO­GS százalékban az elnök által használt személygépkocsi tel­jesítménye ... Emellett az utóbbi helyen magángépkocsi­­használat címén is jelentős ki­fizetések történtek egyes dol­gozók részére, mégpedig nem a jogszabályban előírt 0,70—0,80 forint, hanem 1,30 forint kilo­méter­ térí­tésse. Ami pedig a beszerzést illeti, itt a zalaszentgrótiak látszanak meglehetősen ráérő emberek­nek. Íme: 1969. évi tervük elő­irányozta egy Mercedes 190­ D gépkocsi vásárlását Ezt a köz­gyűlés 1969. április 2-án hagy­ta jóvá, azonban a vásárlás — 240 000 forint értékben — már február 26-án megtörtént egy budapesti lakostól. A tsz a Mercedest egy évi használat után 290 000 forintért eladta, s helyette egy fóti lakostól Fiat 2300-as gépkocsit vásárolt. Rö­vid idő múlva a tsz egy buda­pesti lakossal cserét bonyolí­tott le, amelynek során a Fiat helyett — 125 000 forintért — egy Citroen gépkocsit kaptak. 1970 októberében pedig egy za­­laszentgróti lakostól újfent vá­sároltak egy Fiat gépkocsit Most tehát — többek között — megvan a Fiat is és a Citroen­­ is, de átírásuk még nem tör­tént meg a szövetkezet nevére. Az autóvásár-dzsungel ügyé­ben a járási népi ellenőrzés vizsgálatot folytat. Egyelőre nem tudni, milyen eredmény­nyel, annyi azonban bizonyos, hogy az efféle üzletelés enyhén szólva nem szorosan vett ter­melőszövetkezeti tevékenység... 11 ' ---­Azok a gépkocsik... Indokolatlanok voltak a fur­csálló tekinteteik, a fennhéjá­­zás vádja, amikor a negyébe is megérkeztek az első terme­lőszövetkezeti személygépko­csik. A gazdálkodás fejlődése, az önállóság növekedése, s nem utolsósorban a nagyobb területű, több községre kiter­jedő üzemek kialakulása szük­ségessé tette a szövetkezeti ve­zetők közlekedésének meg­könnyítését, korszerűsítését, személygépkocsik beszerzését. A felhasználás körül azonban koránt sincs minden rendben. A gépkocsik használatának utólagos ellenőrzését megnehe­zíti például, hogy a tsz.-ek egy része a menetlevél vezetését nem tette kötelezővé, s így szinte lehetetlen a felvett üzemanyagról való elszámolta­tás is. Egyes helyeken pedig arra kell gondolni, hogy va­jon a vezetők nem kaptak „au­tómérgezést”? De talán még indokoltabb az a kérdés, hogy mikor volt idejük a gazdaság­gal érdemben foglal­kozi? Az orosztonyi tsz személygépko- Hiányos ellenőrzés A meglevő hibák — a népi ellenőrök ismételt észrevétele szerint — jórészt arra vezet­­hetők vissza, hogy a termelő­szövetkezetekben továbbra is hiányos az ellenőrzés, az ellen­őrző bizottságok nem fejlődtek a szükséges mértékben. Első­sorban a hozzáértés hiányzik, ami szorosan összefügg azzal, hogy a vizsgált tsz-ekben a 137 ellenőrző bizottsági tag közül csupán egy rendelkezik felső­fokú végzettséggel, középfokú­val egy sem, 8 általános isko­lai osztállyal 31, 105 főnek pe­dig 6 elemi a legmagasabb is­kolai végzettsége. 29-ből 14 tsz­­ben pedig hat eleminél maga­sabb képzettséggel senki sem rendelkezik a bizottságok tag­jai között. Ilyen körülmények között különösen helytelenít­hető, hogy a tsz-szövetségektől a bizottságok csupán egy-két esetben kértek érdemi segítsé­get. A javulás ellenére tehát jócs­kán van még tennivaló a va­gyonvédelmi munkában. Eh­hez a népi ellenőrök észrevé­telei nagy segítséget jelente­nek, de még több öntevékeny­ségre van szükség a szövetke­zeti vezetők és a tagság részé­ről is. Kovács Ferenc A PAMUTFONÓIPARI VÁLLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA FELVESZ 13—16 éves korú, általános iskolát végzett leányokat egy éves fonóipari tanáiénak Jelentkezés általános iskolai bizonyítvánnyal 1971 január 25-én délelőtt 10 órától a gyár telephelyén. (Kaposvár, Jutar u. 6.) Korszerű leányotthonunkban szállást biztosítunk. A felvételt nyert tanulók a jelentkezést követően itt is maradnak.

Next