Zalai Hírlap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
2 Télre készülnek a megye útjain a KPM Közúti Igazgatóság dolgozói. Az útpadka letisztításával és karbantartásával biztosítják az őszi és téli csapadék lefolyását. (Kiss Ferenc felvétele) Holnap indul a színházi évad Zalaegerszegen Az immár saját színházzal rendelkező Zala megyében a Somogy—Zala megyei Kaposvári Csiky Gergely Színház előadásával holnap este megkezdődik Zalaegerszegen az 1972—73-as színházi évad. A színház a korábbi évekhez hasonlóan az idén kilenc darabot mutat be Zalaegerszegen és Nagykanizsán. A zalaegerszegi előadások a Megyei Művelődési Központban lesznek. Minden hónapban egy mű kerül színpadra, s ugyancsak a hagyományoknak megfelelően hétfőn, kedden és szerdán rendezik a bemutatókat. Az évad során kilenc darabot láthat a színház közönsége. Az első bemutató Fényes—Halász: Tizenkét lakáskulcs című zenés vígjátéka. Az évad során bemutatásra kerül még Gorkij- Éjjeli menedékhely, Suassuna: A kutya testamentuma, Alan Ayckbourn: Mese habbal, Lehár: Pacsirta. Gyurkó László: Az egész élet, Kellér—Schönzahn: A szabin nők elrablása, Petri György: Martinovics és Moliere: Tartuffe című műve. A bérletezés még nem zárult le, ezideig mintegy ezerháromszáz bérlet talált gazdára Zalaegerszegen. Folyik a szervezés a gyermekszínház előadásaira. A korábbi évekhez hasonlóan főleg a környező községek általános iskolájában mutatkozik nagy érdeklődés az előadások iránt. A négy bemutatóból álló sorozat novemberben indul. A Megyei Művelődési Központ az idén is erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy egy előadásra zalaegerszegi diákokat biztosítsanak. Az ezredik igen Az ismerősök, kollégák már fél 11 tájt összejöttek a zalaegerszegi városi tanácsház előtt. — A Pikiké sem gondolta ▼olna, hogy hintóval hajt be a házasságba — szólal meg mellettem jókedvű csipkelődéssel egy hölgy. S már be is robognak a díszes hintók. Kovács Piroska, a Ganz- MÁVAG adminisztrátora, és a vállas, barna szombathelyi munkásfiú. Bejczi Miklós a vagongyári kiszesek és törők sorfala közt vonulnak életük első nagy állomása, az anyakönyvi asztal elé. Bach orgonamuzsikája teremt ünnepi hangulatot a szép házasságkötő teremben. Minden zaj elnémul. Csak az anyakönyvvezető, Hettinger József szavai csengenek: — Megállapítom, hogy házasságkötésüknek akadálya nincsen. Egy perc múlva halkan, de határozottan felcsendül a két igen. — Most, hogy Önök mondták ki ezredszer e teremben az egymáshoz kötődésnek ezt a szép szavát gratulálok, és sok boldogságot kívánok a tanács dolgozói és a családi ünnepeket szervező iroda névé- italigzu Li Kustos Lajos tanácselnök jubileumi köszöntője, és emlékül díszoklevelet, városcímert nyújtott át az ifjú házasoknak. És újabb meglepetés. — Fényei fogynak a nyárnak It, te örömteli álom, holtomig én ide várlak. A családi ünnepeket szervező iroda — a Reflex Színpad tolmácsolásában — Weöres Sándor lírájából áll Bejczi Miklósnak és Bejczi Miklósnénak. Ahogy Wágner nászindulójának akkordjai elhalkulnak, úgy oszlik el a megilletődöttség a két fiatal tekintetéből. Felszabadult mosollyal fogadják az örömszülők, a hosszú sorban érkező rokonok és munkatársak ölelését, gratulációját. A házasságba hintóval vonultak be, hétfőn pedig autón robognak hévízi nászútra. L. J. Kustos Lajos szól az ifjú párhoz. (Kiss Ferenc felvétele) Magyar—NDK közös nemesítésű kukorica A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet és az NDK-beli Bemburgi Növénytermesztési és Kutatóintézet, a szocialista országok közti tudományos együttműködés keretében, közösen ötven-ötven százalékos részvételi arányban, új, nagy termőképességű silókukoricát állított elő. Az NDK-ban tavaly államilag elismert ,,Béke 270” hibridkukorica nemesítése és elszaporítása hazánkban Németh Jánosnak, a szegedi intézet főosztályvezetőjének nevéhez fűződik. Munkájáért a Német Demokratikus Köztársaság Erdészeti és Mezőgazdalista Munka Kollektívája” kitüntetéssel jutalmazta. A kitüntetést az NDK nemzeti ünnepén, október 7-én nyújtják át. A Béke 270 silókukorica vetőmagjából hazánkban tavaly 100 tonnát állítottak elő, az idén pedig már 2500 holdon folytattak vetőmagszaporítást a pápai, a mezőfalvi, a dalmandi, a felsőnyomási állami gazdaságban, valamint a földeáki Kossuth, a makói Úttörő, az orosházi Béke tsz-ben. Ennek eredményeként körülbelül 4000 tonna vetőmag áll rendelkezésre, amit a baráti országba szállítunk. (MTI) ZALAI HÍRLAP Kati, a főállattenyésztő Pölöskefőn a termelőszövetkezet főállattenyésztője fiatal, energikus lány. Horváth Katalin 1970-től tölti be ezt a posztot, előtte üzemgazdászként dolgozott a gazdaságban.• Mosonmagyaróváron tanultam általános mezőgazdasági szakon, de mindig az állattenyésztés vonzott. Szeretem a munkámat és azon vagyok, hogy korszerűbben dolgozzunk. Persze ez nem megy könnyen, hiszen a lehetőségeket a gazdaság anyagi ereje határozza meg. Azért lassacskán előbbre jutunk. Nemrég kezdtük el egy harminc férőhelyes fiaztató építését és lesz új, hatvan férőhelyes kocaszállásunk is. Ez azt jelenti, hogy a kocaállomány száma százhúszra növekszik, a hízottsertés kibocsátás pedig eléri az 1500—1600-at. A pölöskefői tsz-ben a sertéstenyésztés, hizlalás a fő ágazat. Kati kapásból sorolja a hizlalási mutatókat. Hét hónap alatt 95—100 kilós súlyt érnek el az állatok, s egy kiló hús előállításához 4 20 kiló takarmánytápot használnak fel. Azok közé a gazdaságok közé tartozik a szövetkezet,, ahonnan rendszeresen visz az állatforgalmi külföldre, nyugati államokba is hízott sertést. — Elsők között vettünk Kahib, kaposvári hibrid kocákat, s a szaporulatukat szívesen vitte a vásárló. Tizenöt van belőlük jelenleg. — Ezzel a hibriddel fejlesztenek? • — Nem. A tapasztalataink szerint jó fajta, bevált nálunk is, csak az épületeink nem a legalkalmasabbak a tartására. A magyar nagy fehér lesz helyette, amelyik éppen olyan jó tulajdonságokkal rendelkezik. — A szarvasmarhaállomány ? — Az idén fejeződik be a tbc-mentesítés. Nagy munka. Kacorlakon teljes állománycserére van szükség. Harminc tenyészüstöt vásároltunk az egészséges állomány kialakításához. A mentesítés mellett is tartjuk a tavalyi tejtermelési szintet. Persze nem sok a tej, a tehenenként átlag 2200 liter. Ezt feltétlenül növelni kell. Viszont a tej minősége jó. A zsírtartalom 3,9— 4,1 százalék között mozog.■ Még azt is hozzáteszi, hogy az állattenyésztési ágazat az idén is teljesíti a tervet: 1000 hízott sertést és 100 hízott marhát értékesítenek. Mindebből látszik, hogy Horváth Katalin főállattenyésztő fontos ágazat irányítására hivatott,s ez nem kis munkát jelent számára. Ráadásul ki vannak centizve a napjai, ugyanis megfelelő szolgálati lakás híján Nagykanizsáról jár naponta a munkahelyére. Reggel fél hétkor érkezik a busszal, s este nyolc óra körül ér haza. A két időpont között kerékpáron járja a két üzemegységet, szervez, irányít, ellenőriz, ki is tudná röviden összefoglalni mi mindent csinál egy nap a szakember. — Mindkét üzemegységben brigádvezető működik, s így egy kicsit könnyebb a dolgom — jegyzi meg. S ha bejáró is, Pölöskefőhöz kapcsolódik szorosan. Tagja a szövetkezetnek, a pártalapszervezetnek, s őt választották a nőibizottság elnökének. — Meg kell mondanom, hogy a nőbizottság csak van nálunk. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesül a gazdaságban. Ezzel nincs gondjuk az asszonyoknak. Más egyéb problémájuk pedig simán elintéződik. Persze akad azért, ami hiányzik. Például a szociális létesítmények sehol sincsenek meg a szövetkezetben. Csakhogy ez anyagiakon múlik. Igaz, azért lehetne valamit tenni. Van egy villanybojler, amit felhasználhatnánk zuhanyozásra. Ez nem is kerülne sokba! Erről érdemes lesz beszélni. Talán egy kicsit érdemes lenne jobban körülnézni, s bizonyára akadna más is, amivel a nőbizottság foglalkozhatna, ami a nemsokára készülő munkatervben helyet kapna. Horváth Kati szívesen vállal, ezért is vágott neki a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosító tagozatának. Filozófia szakos, s most kiegészítő szaktárgyként a politikai gazdaságtannal foglalkozik. Véleménye szerint a politikai képzettség fokozása ma már természetes igény. A pölöskefői fiatal szakember jó lendülettel kezdte a pályafutását. B. E. Műhely — hátul az udvarban. Nagykanizsán, az egyik Béke úti ház udvarában bújik meg az Irodagépjavító Vállalat kanizsai kirendeltsége. — Valamikor régen istállónak használta a gazdája — jegyzi meg Bánfalvi István kirendeltségvezető. — Persze a régi rendeltetésére már semmi sem emlékeztet. Éppen nagy a felfordulás. Festéshez készülődnek a műhely dolgozói. — Saját maguk festik ki a munkahelyüket? — Társadalmi munkában csináljuk — mondja a vezető. — Egy kicsit helyrepofozzuk a helyiséget, az asztalokat meg lelakkozzuk. Két nap alatt végzünk, a kiesett munkaidőt pedig két szabadszombaton ledolgozzuk. A létszámról érdeklődöm, s úgy látszik, érzékeny pontot érintettem, mert Bánfalvi István azt mondja: " 14-en vagyunk a két tanulóial együtt, de ha tízzel többen lennénk, az se lenne sok. Sajnos, nincs jelentkező. Három ipari tanulót vehettem volna fel az idén, de csak kettőt sikerült szerezni. A műhely profiljába az író-, számoló- és a kis köny- velőgépek javítása tartozik. — Elektronikával egyelőre nem foglalkozunk. Egerszegen van két szakembere a vállalatnak, ők el tudják végezni a munkát. Nálunk új az As-cota kiskönyvelőgép. Ezt az idén kezdtük el javítani. Az elektronikus változatával jövőre talán mi is foglalkozunk már — mondja. — Mostanában gyakran hangzik el itt is, ott is hogy nincs alkatrész. — Ez a mi vállalatunknak is gond. Magyarországon nem gyártanak irodagépeket, s így az alkatrészt is külföldről kell beszerezni. A húsz év előtti típusokhoz ráadásul már nem is gyártanak alkatrészt s ilyen esetben vagy régi, kimustrált gépekből használunk fel kellékeket, vagy ha ilyen sincs, akkor magunk készítünk. A kirendeltségnek körülbellül 60—70 kilométeres a körzete. Zala megye déli részét, Somogy megyét járják egészen Nagyatádig. Havonta mintegy 130—150 gép fordul meg a műhelyben. Raktárukban szinte minden tenyérnyi hely foglalt. — Nagyobb helyiségre volna szükség, de egyelőre nincs rá pénze a vállalatnak. Né-hány év múlva talán már sikerül egy tágasabb műhelyben dolgozni. Addig viszont igyekszünk ezt barátságosabbá tenni — mutat a szorgoskodó műszerészekre. •— Talán a brigádvállalásuk-hoz tartozik ez a felajánlás? — Igaz, hogy mi is harcolunk a szocialista brigád címért, de annak eléréséhez komolyabb dolgokat vállaltunk. — Például? — Először is meghatározott ; tervtúlteljesítést, takarékoskodást a vállalati kocsi kilom 1 méterszámával, aktív brigádéletet, közös programok szervezését és így tovább. A vállalaton belül 200 brigád van. Kimagasló teljesítmények szükségesek a szocialista brigád cím elnyeréséhez. Ez a festés csak ráadás — mondja búcsúzóul Bánfalvi István, TM. Munkások a pártban Az MSZMP X. kongresszusának határozata kimondja: „Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt munkásjellegének erősítésére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók legjobbjainak kommunistáim nevelésére és a pártba való felvételére”. Horváth György, a Ganz- MÁVAG forgácsoló üzemének vezetője készséggel válaszol a kérdésre. — Nagyon örülök, hogy tőlem kér véleményt, ugyanis én voltam az egyik ajánlója Csejtei elvtársnak. Nézze csak, ő az — mutat az egyik esztergapad fölé hajló alacsony emberre. — A gyáregység kiemelt munkáján dolgozik! A Diesel-motorok előkamráit esztergálja. Nagyon kényes munka, három századmilliméter tűrés lehet csak a méreténél, tehát ha a dolgozó csak egy fél hajszálnyit téved, el lehet dobni az előkamrát, ezer forint a kár. — Mennyi a selejt? — Nincs! Így dolgozik Csejtei Jenő esztergályos. — Miért ajánlotta őt a pártba ? — Mert pontos, lelkiismeretes, szorgalmas munkás, megbízható szakember. Mert munkatársait önzetlenül segíti. Nézze csak, most is egy tanulót oktat a munkája mellett, pedig normában dolgozik. Csejtei elvtárs nagyon fogékony, érdeklődő a politika iránt, jól politizál, tanul, sok társadalmi feladatot vállal... Aztán, hogy mást ne mondjak, még az idős emberek is őt kívánták brigádvezetőnek, amikor alakult a brigád. — Régóta ismeri? — Hatvannégy óta. Itt nőtt fel a szemünk előtt, köztünk, velünk együtt. Szerény mosollyal fogad Csejtei Jenő. 23 éves, másfél éve nős, felesége ebben a gyárban gyártásközi meós. — Most szülési szabadságon van. Nagyon szeretjük a gyereket, annyi örömünk van benne! A szüleimnél lakunk, de lesz saját otthonunk! Társasházat épít a vállalat, ide fizettünk be. Húszezret már fedett vagyok a fizetésemmel, ha van szorgalom, itt lehet keresni. Jó a légkör, érdemes igyekezni. A szakmájáról beszél, amit rajongásig szeret. Olyan munka ez, amit semmiféle beosztásért, íróasztalért nem adna. Azt mondja, a másik ,,kedvence” a politika. Főleg a nemzetközi helyzet ismerete, mert valahogy efelé terelődik a beszélgetés még a munkapad mellett is. Kell, hogy az ember tudja, jól lássa, ami körülötte történik. — Ezért is iratkoztam be most a marxista középfokú iskolára. Szerettem a KISZ oktatásra járni, most egy könyvet olvasok az afrikai felszabadítási mozgalomról. Ma is KISZ vezetőségi tag. A KISZ taggyűlés volt a másik ajánlója. Áprilisban vették fel párttagnak, megbízatásként a KISZ-munkát és a szocialista brigád szervezését kapta. Június közepén meg is alakult a 11 tagú brigád, jó teljesítményekkel kezdtek, s például a maximálisan elérhető 10 pontból hetetmegszereztek társadalmi munkájukért. Minden megmozdulásban részt vesznek, megbecsülik őket a vezetők, számítanak rájuk. — Ezt érezni különösen jó — mondja Csejtei Jenő. Saját magáról szűkszavúan beszél. Sokára derül ki, hogy a felesége a gyári KISZ vb tagja és szinte egyszerre vették fel a házaspárt a pártba. — Talán valami baj van a fiúkkal? — kérdez vissza Adravecz József, a Közúti Építő Vállalat gépcsoport vezetője. — Szeretem, féltem őket. Gádor Géza és Tóth László kitűnő munkások, éppen ezért kísérem figyelemmel a sorsukat. Gádor Géza egy gépkocsit vizsgál. Módszeresen, türelemmel nézi végig a vezetékeket. Percek múlva megszólal: — Megvan a hiba. Most beszélgethetünk. Tömören fogalmazva válaszol a kérdésekre: autóvillamossági szerelő, sok a munkája, mert egyre több és bonyolultabb gépet használnak az útépítésnél. Életcélja: megmaradni a szakmában és kiválóan dolgozni. Jó kereset a 2400 forint, de az embernek nemcsak a pénzért, hanem a társadalomért is dolgoznia kell 1972. október 1. Hová lesz a zalai bor A szüret közeledtével Balatonvidéki állami gazdaságok pincészetének megbízottai jelentek meg a pogányvári hegyhátakon, illetve a szőlősgazdák lakásán. Rálicitálva a pincegazdaságra tettek árajánlatot, s aztán megtörtént a megállapodás a gazdák és a gazdaság között. A bort nem a pincészetnek adják, hanem egyik vagy másik állami gazdaságnak. Az, hogy a Mecsek-vidékieknek versenytársuk is akad a felvásárló piacon, önmagában még nem lenne baj. Nagyobb hiba, hogy a zalai borok sorsa rejtélyes és talán nem is véletlenül szóbeszédre ad okot. Miért van szüksége híres szőlőtermelő, borászkodó mezőgazdasági üzemeknek a zalai borra? — kérdezik sokan, s érdeklődésünkből a kételkedés csendül ki. Vajon a viszonylag olcsón felvásárolt pogányvári később nem badacsonyi, vagy boglári borként kerül drágán a fogyasztókhoz? De ha már nekik jó, nem lehetne ezeket végre zalai termésként, palackozva is forgalomba hozni?