Zalai Hírlap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

2 Tavaszi színekbe öltöztetik a zalaegerszegi parkokba, ját­szóterekre kerülő padokat, já­tékokat. A több mint három­száz padot és játszótéri felsze­relést a következő napokban szállítják ki a pihenőhelyekre. Újításban is „dobogós“ a DKG A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár újítási előadója, Dus­­noki Gyula nemrégiben vette át ezt a tisztséget, de máris olyan lelkesedéssel beszél e nagyon fontos műszaki tevé­kenységről, mintha örökké ezzel foglalkozott volna. „ Öröm látni az „ezermes­­terkedők” sikerét, azt, hogy az egyéni munkasikerek, ötletek az egész gyárat, a kollektívát érintik. Mert ha valaki kita­lál valamit, az többnyire gazdasági hasznot is hoz. Va­lamilyen költség csökken, a termelékenység valamelyest nő, korszerűsödik a munka­eszköz, hatékonyabbá válik a termelés, nő a termelési érték, szaporodik a nyereség, és így tovább. Mi ez, ha nem örö­met jelentő ügyintézés? — mondja egy szuszra. Induljunk ki a tavalyi ered­ményekből. 1972-ben 109 újí­tó nyújtotta be javaslatait. Ebből 101-et fogadtak el, 74-et már hasznosítottak, a többi kísérlet alatt áll. Aránylag szép szám ez, de mit mutat a gazdasági megtakarítás? — Tavaly az újítások nyo­mán 1,61 millió forint gazda­sági megtakarítást értünk el. A kifizetett újítási díj csupán 116 ezer forint volt — mutatja az Országos Találmányi Hi­vatalnak küldött jelentés egyik másolatát. Ebből a jelentésből még azt is kiolvashattuk, hogy az „A” kategóriások közül 37-en, a „B” kategóriás fizikai állo­mányú dolgozók közül 72-en adtak be valamilyen javasla­tot. Figyelemre méltó, hogy ez az arány megmutatkozik a díjazásnál is, nevezetesen a munkásoknak 71 ezer forintot fizettek ki. Nincs külön újítási feladat­terv, az éves műszaki intéz­kedési tervben szerepelnek a megoldásra váró dolgok.­­ Ami nem szerepel e terv­ben, azt pályázattal, kiváltjuk megoldani. Ezeknek is nagy szerepük van újítási tevékeny­ségünkben. Az újítási hóna­pokon mindig érezhetően fel­lendül a kedv. Talán a gyor­sabb ügyintézés, a magasabb dotálás is vonza a dolgozókat, mindenesetre a májusi újítási hónap mindig tartogat megle­petést — mondja Dusnoki Gyula. Az egyszemélyi elbíráló a technológiai osztály vezetője, de végsősoron az igazgató hagyja jóvá, aki tartalmában is „megszűri” az újításokat. Így magas színvonalat tart­hatnak, az „ésszerűsítések” címszó szinte hiányzik is a vállalati­ újítási szabályzatból. Ezzel a témával úgy foglal­koztak, hogy ez munkaköri kötelesség, az illetékes üzem­vezető dönt saját belátása szerint az ésszerűsítésekről. Érdekes állásfoglalás, de csak ott lehet így felfogni, ahol más irányú „jelentkezők” bő­ven vannak. Az egyik újítócsoport pél­dául — a Deák—Bedő—Gáb­riel hármasról van szó — a műszaki intézkedési tervben is szereplő MUP 320-as maró­gépet sorozatgyártásra tette alkalmassá. Az újítók számí­tásai alapján közel félmilliós gazdasági hasznot jelentene a megoldás a vállalatnak. Az újítás kísérlete alatt áll. A Zug­­gó Károly által készített he­gesztett tolózárház és gyűrű vonalköszörű készüléke a na­gyobb termelékenység mellett megszünteti a balesetveszélyes kézi munkát is. Lehetne sorolni tovább, hi­szen már ebben az évben eddig 26 újítási javaslat ér­kezett be, amelyekből hatot be is vezettek. Az újítások so­rában egyre több a közös munka, a szocialista brigádok rájöttek, hogy közösen köny­­nyebb. Tavaly hét brigádja­­vaslat volt, s az idén eddig már négyet jelentettek be. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár tavalyi újítási ered­ményei alapján az OKGT ve­zérigazgatója által kiírt orszá­gos versenyben az igen elő­kelő, második helyet és az ezzel járó pénzjutalmat sze­rezte meg. — Takáts — ZALAI KŐOLAJIPARI VÄLLALAT eladásra felajánl 1 db ZUK A/13 típusú kistehergépkocsit üzemképes állapotban. Ügyintéző: Hantos. Érdeklődni: a tl-320A70-es telefonon: 131 846 ZALAI HÍRLAP RÉGI FEDÉL JUHI - IQ TECSIKIÍI Az állattartók korszerűsítése új építőberuházások nélkül a Nagykanizsai Állami Gazdaságban Kápolna-puszta a Nagykani­zsai Állami Gazdaság­ egyik üzemrésze. Valamikor ősztől­ tavaszig teljesen el volt zárva a világtól, az úttalan út lehe­tetlenné tette a közlekedést. Ma aszfaltozott úton járva közlekedhetnek a vontatók, a gépkocsik és természetesen a telepiek. A gazdaság építette az új utat. De ennél több vál­tozás is látható a valamikor találóan pusztának nevezett, ma korszerű üzemegységnek joggal mondható területen. Sertés­ tenyésztő és hizlaló te­lepet létesítettek, s nem is akármilyet. Megszűnt­­ ■ „vegyesbolt“ Éveken keresztül tehenek, növendékállatok, juhok és ser­­tések kaptak helyet a gazdaság kápolna-pusztai majorjában. Valamennyi felsorolt állatból volt egy kevés. Szakosítani kellett a majort, valamire profilírozni az itteni üzem­részt. Először a tehenészetet szüntették meg, s költöztették át az állatokat a Behiákon kialakított telepre. Aztán a nö­vendékek is elkerültek Ká­polna-pusztáról, majd a ju­hok „száműzetése” követke­zett. Maradt a sertés, de ak­kor még alig néhány kocával. Már eldöntött tény volt, hogy azok itt nyernek végső elhelyezést, itt alakítják ki a gazdaság sertéstelepét. A 16 millió fo­rint értékű beruházás az el­múlt esztendőben fejeződött be. A régi épületek új köntöst kaptak, s felszerelték őket a lehetőségekhez mérten korsze­rű technológiával. — A régi hizlaldában vöd­rökben cipeltük a darát, vagy a hizlaló tápot az állatoknak — idézi a nem is oly rég múl­tat Horváth Dezső sertésgon­dozó. — Még nehezebb munka volt az itatás. Sok vödör vizet kellett az öreg gémeskúttól be­hozni. Estére bizony elfáradt az ember. — Most nem? — Annyira nem, az biztos. Pedig több állat gondozása jut ránk mint korábban. A régi hizlaldában 120—130 sertést kellett ellátni egy gondozónak fárasztó munkával, most 400— 450 állatot etetünk és tartunk rendben sokkal kevesebb fá­radsággal. Aztán ami ugyan­csak fontos, jobban értékesítik itt a takarmányt az állatok mint a régiben. — Minden kilogramm ser­téshús előállításához 3,92 kiló takarmányt használunk fel — veszi át a szót Kocsmár Géza üzemegységvezető. — Vala­mikor felül voltunk az 5 kilo­gramm takarmányon. A vá­lasztástól a végsúlyig a havi átlagos súlygyarapodás 14,2 kilogramm. Nem rossz ered­mény. De még mindig javu­lást várunk a teleptől. Mint négyen­. Az itt dolgozó embereknek ma sok minden könnyíti a munkáját. . — Ezért tudunk a korábbi­nál jóval több állatot gondoz­ni — szól a sertések másik gondviselője, Kecskés József. — Aztán a fizetésünk is több lett, mint a régi ütött-kopott telepen, ahol pedig kimondot­tan nehéz munkát kellett vé­geznünk. Tavaly a havi átlag keresetem 3200 Ft-ra jött ki. Ez 800 forinttal több mint ko­rábban. Persze a gazdaság is most jár igazán jól. Egy em­­­ber lát el annyi állatot mint valamikor négyen tettük. Hat szerfás ólból készítettek korszerű hizlaldát, s két te­hénistállót alakítottak át szin­tén erre a célra, de építettek egy újat is, 800 férőhellyel. Így alakult ki a mostani telep. — Ma az itteni sertéstele­pünkön 250 kocával dolgozunk — mondja az üzemegységve­­zető. — Ezek szaporulatát itt hizlaljuk fel és értékesítjük. Az elmúlt évben még nem üzemelhetett a telep teljes ka­pacitással, de az idei esztendő­ben már 3600 hízót adunk át a vállalatnak. Többségében sonkasertést küldünk feldol­gozásra az iparnak. Egy igazi és komplett egy sertéstelep, ha a hizlalással egyidőben gondot fordítanak a tenyésztőmunkára. Csak így lehet igazán gazdaságos ez az ágazat Most már szívesen Az emberről, a telep mun­kásairól való gondoskodásról árulkodik az új szociális épü­let, ahol fürdő, öltöző és más helyiségek járulnak hozzá a kulturált munkavégzéshez. Ez utóbbit segíti az a technoló­gia is, amivel a régi fedél alatt levő épületeket felszerelték. A közép­etető-folyosós rend­szerben egy-egy gondozó akár 30 perc alatt is végez a reá bízott állatok etetésével. A vízhordástól is megszabadul­tak az emberek, az önitató se­gített rajtuk. De könnyen tart­ják tisztán az állatok férőhe­­helyeit is, pedig éppen ez je­lentette valamikor az egyik legkellemetlenebb munkát. — Ez volt a legterhe­­tetlenebb telepünk, egy sze­keret négy ökör tudott csak átvonszolni a sár­tengeren — mondja Adorján Antal, a gazdaság igazgatója. — Most szívesen dolgoznak itt az emberek, én magam is szí­vesen jövök ide. Jó út, a te­lepet körül­vevő sok fa és gyep barátságossá teszi ezt az üze­münket is. — És mennyi pénzt hoz a a gazdaságnak? — Évente tisztán egymillió forintot. — Már tavaly, ami­kor csak részlegesen üzemelt a telep, 800 ezer forint volt az itt elért tiszta jövedelem. A hajdani sárfészekből egy szép telepet teremtettek. A telepiek azonban még ottho­nosabbá akarják tenni munka­helyüket. Parkosítanak, virá­gokat ültetnek az épületek köré. Úgy mondják, az egyre szépülő környezetben jobb kedvvel végzik munkájukat. Nemecz Ferenc A Horváth Dezső gondozására ázott állatok, gyorsan elérik az átadási súlyt. Tovább fejlesztik a tihanyi tájvédelmi körzetet A tihanyi tájvédelmi körze­tet tovább szépítik, csinosít­ják. Együttesen érvényesítik a turisták és a természetvéde­lem érdekeit. A szigorúan vé­dett körzetben érintetlen ma­rad a természet. Gondoskod­nak a vadállomány, a gazdag madárvilág háborítatlan nyu­galmáról. A belső tó és kör­nyékén továbbra is megma­radnak a levendulatáblák és tovább terebélyesítik a vörös­bort adó szőlőket. Néhány, az idegenforgalom által érintett területen azon­ban a növekvő turizmus érde­keit helyezik előtérbe a Tiha­nyi félszigeten is. Az ősi ha­lász­falu szélén felbontották az egykori halomsírokat, ki­mentették a régészeti értéke­ket és a felszabadult területen autóbuszparkolót hoztak létre. Jelenleg az Akasztó-domb al­ján épül autóparkoló, mert a halászfalu szűk utcái már­ kép­telenek helyet adni a gépjár­műveknek. Rendezték a Tihanyi félszi­get alsóparti szakaszát, az úgynevezett gödrös-strandi te­rületet is. Mintegy fél kilomé­ter hosszúságban feltöltötték a területet, két sávban au­tópar­kírozót alakítottak ki, míg a­­ gyalogosoknak betonjárdát­ építettek. Lebontották az Au­tóstrand kiöregedett pavilon­jait is és tetszetős műanyag-­­ elemekből építettek újakat a kereskedelmi egységek szá­mára. (MTI) 1973- Aprista L Új fórum előtt a dolgozók munkaügyi vitái EZ ÉV január 1-től a vál­­­­lalatok és a dolgozók vitás­­ ügyeiben nem a területi mun­kaügyi döntőbizottságok, ha­nem az igazságszolgáltatás új szervei, a munkaügyi bírósá­gok — Zala megy­ében a Za­laegerszegi Munkaügyi Bíró­ság — járnak el. Az ügyészségi vizsgálatok ta­pasztalatai szerint még min­dig beszédtéma az üzemekben, hogy mi tette szükségessé a munkaügyi bíróságok szerve­zetének létrehozását. Felvetik a dolgozók, hogy talán a te­rületi munkaügyi döntőbizott­ságok munkája nem volt ki­elégítő? A területi munkaügyi döntőbizottságok — az orszá­gos tapasztalat szerint — nagy szakértelemmel oldották meg feladataikat, évente mintegy 16 ezer ügyben döntöttek. Megyénkben ez a szám évi átlagban 250—300 volt, 1972- ben a területi munkaügyi döntőbizottság 275 munkaügyi vitában járt el. Az említett szervezeti vál­toztatást az élet, a gyakorlat követelte meg, mert szüksé­gessé vált, hogy a vállalaton kívüli igazságszolgáltatás is az egységes bírói szervezetre épüljön, és ezzel megszűnjék az a kettősség is, amely a munkaviszonyból származó vitákat két csoportra osztotta. Az új szervezeti szabályozás folytán ez a kettősség meg­szűnt. A vállalati, illetve a közös munkaügyi döntőbizott­ság határozata ellen ugyanis kizárólag a munkaügyi bíró­sághoz lehet fordulni A MUNKAÜGYI bíróság háromtagú tanácsban jár el, az elnöki tisztséget szakbíró tölti be, mellette két ülnök vesz részt a viták eldöntésé­ben. Ez év július 1. után az Igazságügyi Minisztérium irányelvei alapján a megyei tanács által négy évre meg­választott ülnökök működnek majd, akiknek személyére a szakszervezeti szervek tesz­nek javaslatot. Addig a mun­kaügyi bíróság tárgyalótaná­csában az ülnöki tisztséget a megszűnt területi munkaügyi döntőbizottság tagjai látják el, számuk megyénkben jelenleg 85. A területi munkaügyi dön­tőbizottságok határozatai ellen a megyei főügyészség óvással élhetett. Az óvás indokoltsá­ga felett végsőfokon a Mun­kaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa közös bizottsága dön­tött. E vonatkozásban jelen­tős változást hozott az új szabályozás. Bevezeti a mun­kaügyi bíróságok határozata elleni fellebbezés lehetőségét, azonban csak egészen szűk körben. Mégpedig a vállalat anyagi felelőssége tárgyában" (például az üzemi balesetből, foglalkozási megbetegedésből " eredő kártérítési ügyekben)­­ hozott határozatok ellen, to­­­­vábbá a dolgozó anyagi fele­lőssége kérdésében hozott íté­let ellen, ha a marasztalás olyan rendelkezésen alapszik, mely szerint a kárt okozó dol­gozó felelőssége korlátlan, el­éri vagy meghaladja annak másfél havi keresetét. A fel­lebbezést a megyei bíróság bírálja el. Az említetteken kí­vül, tehát az ügyek jelentős többségében nincs lehetőség fellebbezésre, a munkaügyi bíróság ítélete végérvényes, jogerős. E döntésekkel szem­ben azonban a legfőbb ügyész, illetve a Legfelsőbb Bíróság­­ elnöke törvényességi óvással­­ élhet. A munkaügyi bíróság jog­körébe tartozik az új eljárás lefolytatására irányuló kezde­ményezés kérdésében való döntés joga is. Számos eset­ben előfordul, hogy a válla­lati vagy a közös munkaügyi döntőbizottság határozata jog­erőre emelkedik annak foly­tán, hogy a hozott határozat ellen jogorvoslattal nem él­tek. Megeshet, hogy a dolgozó ezt követően szerez tudomást olyan új körülményről, ille­tőleg olyan tény vagy bizo­nyíték birtokába jut, amelyet a munkaügyi vita során még nem bíráltak el és mindezek ismerete reá nézve kedve­zőbb határozatot eredménye­zett volna, ilyen esetekben — az említett határozat jogerőre emelkedésétől számított 6 hó­napon belül — új eljárás kezdeményezhető. Ennek megengedhetősége tárgyában végérvényesen a munkaügyi bíróság határoz. TÖBB HELYÜTT felvető­dött az a kérdés is, hogy mi­ként tölti be szerepét a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­ság intézménye, hozott-e je­lentős változtatást az új szer­vezeti átalakítás? A munka­ügyi gyakorlat törvényességé­ben változatlanul jelentős sze­repük van a munkaügyi dön­tőbizottságoknak, amelyek egyúttal az üzemi demokrácia kibontakozásának jelentős fó­rumai is. Az általuk hozott határozatok rendkívül nagy nevelő hatást biztosítanak egyrészt úgy, hogy a sérelmet szenvedett dolgozónak igazsá­got szolgáltatnak, vagy más­részt úgy, hogy a helyes vál­lalati intézkedéseknek érvényt szereznek. E követelményeknek a munkaügyi döntőbizottságok mindinkább megfelelnek. A megyénkben 1248 taggal mű­ködő 189 vállalati. Intézményi, hivatali, illetve közös mun­kaügyi döntőbizottság egyre nagyobb hozzáértéssel jár el, évi mintegy 900 vitás ügyben. Működésük színvonalasabbá tételére a Szakszervezetek Zala megyei Tanácsa gondot fordít úgy is, hogy a tisztség­viselők részére évek óta bent­lakásos tanfolyamokat szervez. A közelmúltban Balatonlellén két turnusban, egy-egy hetes tanfolyamot tartottak, melye­­ken a szakmai előadásokat követő konzultációk, valamint az igen szép eredménnyel zárt, jutalmazással egybekötött vetélkedők azt igazolták, hogy a munkaügyi döntőbizottság tagjai — ezek a lelkes társa­dalmi munkások — sz­ívür­vük­­nek tartják az említett célki­tűzések megvalósítását. Változatlanul érvényes a Munka Törvénykönyvének azon alapvető rendelkezése,­­ hogy minden munkaviszony­­­­nyal kapcsolatos vitában első­fokon a vállalatoknál kell ki­mondani a döntő szót. E ren­delkezés egymagában is meg­határozza a vállalati munka­ügyi döntőbizottságok helyét, szerepét és szükségességét jogrendszerünkben. T­én­yeges változás eljárásunkban — elsősorban az oda fordulók szempontjából —, hogy a döntéseik ellen nem „felleb­bezéssel”, hanem „keresettel” lehet élni. A keresetet — mely lényegében az új szabá­lyozás előtti fellebbezésnek felel meg, és ennek helyébe lép — a vállalati b­urk-'etvi döntőbizottság határozatának kézhezvételétől számított 30 napon belül kell a sérelmezett határozatot hozó vállalati munkaügyi döntőbizottságnál benyújtani, mégpedig eggyel több példányszámban, mint ahány fél az ügyben szerepel. A keresetet és a vonatkozó iratokat a vállalati munka­ügyi döntőbizottság küldi meg a munkaügyi bíróságnak ér­demi döntés végett. AZ ÜGYÉSZI tapasztalatok szerint a dolgozók munkavi­­­­szonyból származó vitás­­ ügyeinek intézése mind a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­­s­­ágok előtt, mind a mun­ka­­­ügyi bíróságnál jó kezeléss­ van. dr. Szeliánszky Zoltán megyei főügyész helyett.

Next