Zalai Hírlap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

______ Lengyel kazettás magnetofon A varsói „Kasprzak” Rádiógyár Lubertowban működő fióküzeme legyártott® az „MK—121”-es kazettás magnetofon próbasorozatát Ez az első eredeti lengyel konstrukciójú kazettás magnetofon. Ezekben az üzemekben eddig két magnetofon-típust gyártottak: Varsóban az „MK—125”-öst, Lubertowban pedig az „MK—122”-est, mindkettőt a Thomson-cég licence alapján. Az új lengyel kazettás magnó az eddigieknél kisebb és könnyebb — mindössze 1,4 kg. Kezelése is egyszerűbb. Az „MK—121”-es sorozatgyártását ez év júliusában kezdik meg. Addig a már elkészült 100 darabot különböző megfigyeléseknek és próbának vetik alá, hogy még a szériagyártás beindulása előtt kiküszöbölhessék az esetleges hibákat. Lubhertowban az idén 20 ezer darab újtípusú magnó készül. Ezzel egyidejűleg a Thomson cég licence alapján 60 ezer „MK—122”-es kazettás magnót gyártanak. (BUDAPRESS—INTERPRESS) A Bács-Kiskun Megyei Állami Építőipari Vállalat 1974 szeptemberében fejezi be az új, kétezer vagonos gabonatároló építését. (MTI fotó : Horváth Péter felv. — K.S) ZALAI HÍRLAP Gyermekruhát vásárolni Asszonyok a kormányrúdnál A zalaegerszegi Pajtás bolt vezetője egy köteg fiúnadrágot tesz ki a pultra. Olyan nadrágok ezek, amelyekre árstopot rendeltek el. Változatlan áron kell lenni belőlük bőven. És van is, sok színben, különféle mintákkal. — Általában nem kell attól félni, hogy egyenruhába öltöztetjük a gyerekeket — mondja Ambrus Tiborné üzletvezető. — Tessék nézni ezeket a Gabi nadrágokat, ugyancsak árstoposak. S máris egy ügyes együttes — egybeszabott mellény és nadrág — köteg kerül a pultra. A kék legkülönbözőbb árnyalatai, piros és pepita is van belőlük. Olcsóbban — többet A boltban azt mondják, mind a leszállított, mind az árstopos árukból van bőven. Olcsóbb lett a svájci és a nylon alsónemű. Két svájci nadrágocska korábbi áráért például hármat kap most a vásárló. A polcokon színes, divatos ingek, napozók, s van már mutatóban néhány darab az őszi cikkekből is. A divatos Olimpia melegítő drága, 260 forint az ára. Van viszont árstopos melegítő is, műszálas, formatartó, a mérettől függően 150—180 forintért. A fiúk számára két fazonban készül iskolaköpeny, műszálas, könnyen kezelhető anyagból, 120 forintért Ha csak arra gondolunk, mennyi ruhát lehet megkímélni vele, máris érdemes megvenni. És vannak több színben, mintás balloningek — de milyen szépek! —, a tavalyi 160 forint helyett 128—140 forintért. Őszintén sajnálni kezdem, hogy fiaim kinőttek a 2—12 éves korból. Mert a kamaszholmikkal már nem állunk ilyen jól. — Tessék nézni ezeket az öltönyöket vezet a fogassorhoz az üzletvezető. A hajdan egyeduralkodó sötét, „öreguras” öltönyök mellett sok a színes, fiatalos is. Megtalálható a szürke és a barna sok árnyalata, a széles reverrel, újszerű vállmegoldással készült ruhák között. — Most mégsem kellenek úgyszólván senkinek — vált panaszkodásra az üzletvezető. — Tavaly mindenki valami újat, színeset keresett, akkor nem volt, most itt van, és nincs kereslet. Talán, majd ha közeleg az ősz... Észrevenni a kamaszokat is! Lehet, hogy jövőre megint csak a régi lesz? Ez majd elválik. Az viszont tény, hogy egy kamasz kardigán 500 forintba kerül. És persze nem minden szülő képes megvenni a növekedésben levő gyermeknek, hiszen alig megveszik, s máris kinőtte. A kamasz pulóverek és kardigánok mérete is rossz. A bőségük megvan, de a hosszúik?! Mennyi szó esik arról, hogy gyermekeink megnyúltak, túlnövik szüleiket — de van ahol ezt még nem hallották meg. Mint ahogy azt sem veszik figyelembe, hogy 1—1,5 éveskorban is hordanak ingeket az apróságok. Mert ig sincs elég! A Hófehérke leányka ruházati bolt vezetője, Farkas Imréné éppen egy specifikációs tárgyalásról érkezett vissza. A jövő év tavaszi kabátjait mutatta be az ipar. — Közülük különösen két fazon nyerte meg a tetszésemet. Különben a leányka divatban jövőre akarcsúsított, a midi, a maxi méret helyett a rövid trapéz és a bébi fazon lesz a divat Az üzletben szemlátomást rengeteg ruha van. Az árstopos cikkekből minden kapható, s van már készlet az őszi holmikból — melegítő, iskolaköpeny, trevira kardigánok stb. — is. Sajnos, itt sem egyértelmű az öröm. Nincs például elég bakfis fürdőruha, nagyon sokan keresnek — sajnos hiába — könnyű anyagból készült rövid ujjú blúzokat — a bébitől az 5 éves korosztályhoz tartozóknak — s hiába keresik a könnyű pólóingeket is. Öröm viszont, hogy amíg két héttel ezelőtt még hiányzott a műszálas tipegő, most van belőlük bőven, és csütörtökön nagyobb szállítmány érkezett a Krisztina-kelméből készült kis nyári játszóruhácskákból is. — De nincs fehér zokni — sóhajt az üzletvezető. — S hogy ez milyen gond, azt csak mi tudjuk igazán, akik nagyon gyakran kénytelenek vagyunk színeset ajánlani, vagy vásárlás nélkül elengedni a vevőket. Kedvező tapasztalatok A gyermekruházati cikkek egy részének árát a forgalmiadó mérséklése révén leszállították. Egy részükre árstopot rendeltek el. Szükséges intézkedések voltak, hiszen hova- s tovább a gyermekruházati cikkek ára megközelítette a felnőtt ruházati cikkekét. Gondoljuk csak meg. 500 forintért már felnőtt férfi kardigánt is lehet venni, nem is akármilyent. S ennyibe kerül egy kamasz kardigán is.. . Az intézkedés, amely most gátat szab az áremelési törekvéseknek, amely bizonyára elvezet oda is, hogy az alacsonyabb jövedelmű, többgyermekes családokban is anyagi megrázkódtatások nélkül lehessen szépen öltöztetni, a gyermekekét, a két bolt dolgozóinak tapasztalatai szerint kedvező visszhangot váltott ki. Mik a megyei tapasztalatok? A kérdésre a megyei tanács kereskedelmi osztályán Király Gyula osztályvezető és Arkovics István árelőadó válaszolt. Az osztály dolgozói, a városi tanácsok és a járási hivatalok szakigazgatási szervei is ellenőrzik az árstopra és az árleszállításra vonatkozó rendelkezések betartását, és ezzel együtt természetesen az ellátás alakulását is. A tapasztalatok kedvezőek. A vállalatok megértették, hogy nem szezonvégi kiárusításról van szó, hanem egy hosszú távra szóló intézkedésről, s ezért gondoskodnak arról, hogy a rendeletben érintett árukból folyamatos legyen az ellátás. A nagykereskedelmi vállalatok is a fentiek szellemében jártak el. Egyrészt nem igyekeztek az árleszállítás előtt kijuttatni a kereskedelemhez ezeket az árukat, másrészt, amit megőrzésre már korábban kiszállítottak, azt is új áron számolják el a kiskereskedelemmel és igyekeznek folyamatossá tenni az ellátást — mondják. A nagyobb nyomaték kedvéért előkerülnek az ÁFÉSZ-s éktől érkezett jelentések, amelyek egyértelműen kedvező tapasztalatokról tanúskodnak. Gyermek ruhát vásárolni ma könnyebb és olcsóbb, mint csak egy évvel korábban is volt, mert jobb az ellátás, általában kedvezőbbek az árak is. Az elismerés sajnos ma sem lehet egyértelmű. A bébik inget kérnek, a kamaszok szeretnének divatos és olcsó pulóvereket, kardigánokat, olyannokat, amelyek nem keltik rajtuk azt a benyomást, mintha már kinőtték volna őket. Nagykanizsán, az Árpád utcában semmi jel sem utal ar-ra, hogy valahol itt székel a Kanizsa Ruhaipari Szövetkezet — Pedig megvan ám az új táblánk, csakhát nincs, aki feltegye — mondja nevetve Wolf Mihályné elnök és Halász Lászlóné, a szövetkezeti bizottság elnöke. — Ilyenkor jó volna a férfi a háznál. — Csak ilyenkor? Itt aztán meg is szakad a beszélgetés tréfás vonala, hiszen nem is oly régen még ez nagyonsúlyos” téma volt a szövetkezetben, de a városban is. Elvégre ilyen változás eddig még egyetlen gazdasági egységben sem következett be, mint e ktsz-ben: egy csapásra leváltották a három férfi vezetőt, az elnököt, főkönyvelőt és műszaki vezetőt, s helyükre csupa nő került, Wolf Mihálynéval, az eddigi párttitkárral az élen. Az „operáció” sikerült Azóta nem egészen másfél év telt el, s az eredmények minden téren a cserét kezdeményezők elgondolását igazolták. Az ilyen természetű változtatáshoz mérten rendkívül kevés idő alatt valamennyi lényeges porton jelentős előrelépés kiszett be. Az egyik legfontosabb például a szövetkezet munkával való ellátottsága. A korábbi partnereknek nyilvánvalóan megvolt a jó okuk arra, hogy elkerüljék ezt a ktsz-t, s így vagy nem kaptak megrendelést, vagy a bizonytalanra dolgoztak. Jórészt ebből eredt, hogy igen alacsony keresetet tudtak biztosítani, ami természetesen nem szült jó hangulatot, társulva olyan tényezőkkel, mint a szociális ellátottság elhanyagolása, a technikai fejlődés megrekedése stb. Noha veszteségbe még nem csúszott a szövetkezet, az -1.operáció” az utolsó pillanat-ban történt. S hogy jól sikerült, azt a „beteg” állapota tanúsítja. Jelenleg ugyanis megbízható, jó partnernek tartják a Kanizsa Ruhaipari Szövetkezetet, s nem csak hazai megrendelésekkel látják el őket, de tekintélyes exportmegbízatásokat is teljesítenek. többnyire a Szovjetunióba kerülnek a termékeik, de a közeljövőben nyugat-európai munkájuk is lesz. Igaz, kez-detben OKISZ támogatással, de , sikerült előrelépni a bérezés-ben is, másfél év alatt 15—16 százalékkal emelkedett a kereset. Közben javítottak a szociális körülményeken, jelentős összeget költöttek új varrógépek beszerzésére. De talán mindennél többet mond, hogy most, az első félévi eredményeik alapján tulajdonképpen elérték azt a nyereséget, amit egész évre terveztek. Az ajtó mindig nyitva áll Mindez persze így kissé bűvésziesen hangzik, hipp-hopp, hókusz-pókusz, csiribi-csiriba, s minden megváltozott. A valóságban persze nincs ilyen „bűvészkalap”, egy gazdasági egységnél nagyon keményen meg kell küzdeni minden jó minőségű végtermékért, minden nettó forintért. Ezt tette a kanizsai szövetkezet kétszázhúsz dolgozója, s új vezetői is. S tegyük hozzá: női dolgozói, és női vezetői. Merthogy fentebb, a cégtábla kitűzésével kapcsolatban Wolfné tréfásan ugyan, de a valóságról szólt, hiszen ezt a vállalatot — két félműszakos nyugdíjast leszámítva — mindössze két férfi, egy gépkocsivezető és egy műszerész látogatja munkahelyenként. Itt tehát speciális feladatai is vannak a vezetőnek, s mint kitűnik, e követelménynek a teljesítése nagyon is sokat nyom a latban. — A nőknek, köztük csellaaanyáknak sajátos gondjaik vannak — mondja Halászné. — Ezeken persze nem csak női vezető tud segíteni, hanem a férfi is, s nagyon sokan meg is teszik. Azonban egy nőt mégis könnyebb felkeresni, hiszen olyan témákban is szót válthatnak, amiről férfival nagyon kényelmetlen dolog beszélni. Példának említik, ha nőgyógyászhoz kell elmenni az üzemből, történetesen ahhoz a bizonyos bizottsághoz. Ilyenkor kicsit anya szerepet is betölt az elnökasszony, vagy a műszaki vezető, s a többiek, akik nemcsak mint varrómunkásért éreznek felelősséget. .. S hogy mikor és hol találják meg jelenlegi vezetőiket a szövetkezet tagjai és alkalmazottai? Fogadóóra nincs, az ajtó mindig nyitva áll, de sűrűn találkozhatnak velük a munkahelyen, a gépek mellett is. S ez a közvetlen kapcsolat igen értékes hajtóerővé tud válni. A közelmúltban például igen gyorsan kellett teljesíteni egy export-igényt. Ha nem teljesítik vagy csak részben, akkor sem szólhat rájuk egy rossz szót senki, s éppen ezért a vezérkar nem is rendelt el túlmunkát. Csak elmondták, hogy miről lenne szó, mit jelentene ez a szövetkezetnek most és a továbbiakban. Mindenki bent maradt, két nap alatt négy napi teljesítménynek megfelelő munkát végeztek és teljesítették a megbízatást. Speciális gondok Speciális nő gondokról szóltak az előbb, de hát ha a vezető is nő, úgy ő vajon hogy’ áll ezzel a specialitással? A válasz egy részét telefoncsengetés adja meg az elnökaszszony szobájában. — Megyek, nincs olyan szerencséd, hogy elvesztem volna — nevet a kagylóba az örökké jókedélyű Wolfné. Mint kiderül, a két óra tájt már erősen éhező férj-uram érdeklődött, vajon ma sor kerül-e az ebédre? Halásznét meg roppant sürgősen hivatják, de a hírnök — kívülálló számára megfejthetetlenül — kacsint egyet hozzá. Hát itt meg az húzódott a háttérben, hogy a férj a szülőknél járt, s elcsomagolt néhány cseresznyésrétest, amit aztán erre jártában „becsempészett” az asszonykának. Ezek persze csak aprócska jelek, de annyi bizonyos: a női vezető jó munkájához a jó, megértő, segítőkész férj is nagyon fontos... — Szörnyű lenne otthoni gondokkal, veszekedéssel, viszállyal beérkezni reggelente — mondja Wolfné. — Ha akad is valami baj, azt kívül kell hagyni, akad itt benn is elég. Néha azért elfogy a türelem, s előfordult, hogy hallottam az ajtó előtt: „Vigyázz, anyátoknak máma elborult a kedve”. Elnevettem magam, s ennyi elég is volt, hogy a bejövő ne lássa morózusnak az „anyját”. Kovács Ferenc A tokaji borok minőségének fokozása érdekében a tolcsvai Rákóczi-pincéhez korszerű tároló-érlelő üzemet építettek. Ide kerül végső kezelésre a tokaji bor és itt palackozzák. (MTI foto — Balassa Ferenc — KS) Fejlődésünk el CZINTE MEGLEPŐ, hogy a politikailag tudatos közvéleményben is milyen vágyódás él egy ellentmondásoktól mentes állapot iránt. Pedig nagyon sokan tanulták, ismerik a marxista dialektikának azt az alapvető törvényét, hogy a természet és a társadalom minden jelensége, folyamata szükségszerűen hordoz belső ellentmondásokat. Ismerjük Leninnek azt a megállapítását, hogy az antagonizmus eltűnik, az ellentmondások viszont megmaradnak a szocializmusban is. Sokan mégis megütköznek azon, ha ilyeneket tapasztalnak, s szinte vádosan kérdezik: hát mikor érjük már el a feszültségektől mentes harmónia állapotát? Pedig az ilyen feltételezés nem egyéb illúziónál. ..A történelemben előbbre lépni lehet, de kilépni belőle — azaz megszüntetni a társadalmi mozgás ellentmondásosságát — nem lehet! — mondotta Aczél György az országos agitációs és propaganda tanácskozáson. „ Az ellentmondások nem tekinthetők pusztán negatívumnak, létezésük, megoldásuk és magasabb szinten való újrakeletkezésük a társadalmi fejlődés feltétele, alapja.” Alapjában téves tehát az olyan vélemény, mely szerint az ellentmondás a szocializmusnak valamiféle fogyatékossága, valami véletlen dolog, vagy a vezetés hibáiból, az emberek helytelen viselkedéséből származik. Az ellentmondások szükségszerűen, akaratunktól és szándékainktól függetlenül léteznek a mi társadalmunkban is. Nem abból áll tehát a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között, hogy az előbbiben vannak, az utóbbiban nincsenek belső társadalmi ellentmondások. Hanem abban — és ez nem csekélység, ez roppant fontos dolog! —, hogy a szocializmus ellentmondásai öszszeütközések és mélyreható konfliktusok nélkül megoldhatók az új társadalom viszonyai között, azok állandó fejlesztésének talaján. A kapitalizmus lényegi ellentmondásai viszont, mivel azok mögött antagonisztikusan szembenálló, csak egymás rovására kielégíthető osztályérdekek húzódnak meg, csupán a tőkés rend megdöntésével oldhatók fel. Miért vannak, s milyen jellegűek a mi társadalmunkban mutatkozó ellentmondások ? Számos ellentmondás forrása a múlt öröksége, az előző társadalomtól örökölt tényezők és a jövő igényei között feszülő ellentét. S amikor a múlt örökségét említjük, távolról sem csupán a gyakran emlegetett burzsoá maradványokra, hagyományokra,, tudati megnyilvánulásokra gondolunk. Ezek is jelen vannak még életünkben, szerepet játszanak, olykor zavarokat, konfliktusokat is okoznak. Különösen azért, mert hatásuk összefonódik a két társadalmi rendszer világméretű szembenállásának és kölcsönhatásának állandóan érezhető következményeivel. Ez a mi társadalmunk szempontjából külső ellentmondás sokféle közvetítésen keresztül kapcsolódik belső ellentmondásainkhoz, visszatükröződik bennük, s ezért a problémák megoldásánál soha nem hagyható figyelmen kívül. SÁÉ A MÚLT ÖRÖKSÉGE sokkal szélesebb fogalom: mindazt magában foglalja, amit a kapitalizmustól egészen a felépült kommunizmusig vezető átmenet során le kell küzdenünk, át kell alakítanunk gyökeresen újjá kell formálnunk. A termelőerők színvonala, a munkamegosztás, a emberek szakképzettsége, műveltsége, a szükségszerűen 1973. július .