Zalai Hírlap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

» Jobb együttműködést! Beruházók, tervezők, kivitelezők konzultációja W IWH ahhoz, hogy egy be­ruházás időben és jó minőség­ben megvalósuljon ? Elsősor­ban pénz — mondhatná erre ▼alaki. Aztán egy beruházó, aki megbízatásokat ad, ellen­őriz, átvesz. Kell továbbá egy tervező, aki az elképzeléseket papírra veti, és természetesen egy kivitelező, aki viszont a kész tervek alapján megépíti az üzemet, iskolát, óvodát, böl­csődét vagy éppen lakóépüle­­tét. Valóban ez lenne minden — ■ máris zöld utat kapnának a beruházások? Ha egy iskolá­ban a tanár tenné fel ezt a két­Az együttműködés fontossá­gát igazolja az az értekezlet is, amelyet a zalaegerszegi városi tanácson tartottak a héten, s amelyen a város legnagyobb, beruházással, tervezéssel, kivi­telezéssel foglalkozó intézmé­nyeinek, vállalatainak, szövet­kezeteinek vezetői vettek részt. Mint ahogy Gombos Vilmos, a városi tanács elnökhelyettese vitaindító előadásában megje­gyezte, a beruházások előké­szítése még nem mindenben megfelelő, főleg a döntési sza­kaszokban hosszú az átfutási idő. Előfordul, hogy az építé­szeti és a gépészeti tervek nem fedik egymást, emiatt az ere­deti elképzelés megváltoztatá­sára, a tervek átrajzolására van szükség, s ez ismételten csak az építési idő, a beruhá­zási költség növekedéséhez ve­zet. Ilyen helyzet állt elő pél­dául a zalaegerszegi baromfi­­feldolgozó építésénél, de a helytelen tervezés, a rossz együttműködés példájaként fel lehetne hozni a zalaegerszegi Á tál­szegett utcai kétszer húsz­lakásos épülettömböt is. E té­mában egyébként nagyon éles vita bontakozott ki az értekez­leten. Minden érintett szerv a maga igazát próbálta bizonyí­tani — kevés sikerrel. Az el­hangzottak alapján néhány dolgot tényként kell elfogadni: 1. a beruházók, a tervezők és a kivitelezők már egy eszten­dőst, a diákok a fenti felelet­re a legnagyobb jóindulat mel­lett is csak négyes osztályza­tot kaphatnának. Mert kifelej­tették a legfontosabbat: az együttműködést Az oda-vissza alapon történő, minden rész­letkérdésre kiterjedő kapcso­lattartást Hogy* a jobb kéz mindig tudja, mit csinál a bal — különben csúszik az előre megállapított és szerződésben rögzített átadási határidő, emelkedik a beruházási költ­ség, ■ a megfelelő minőséget csak jelentős többletmunka árán lehet biztosítani. Jővel ezelőtt pontosan tudták, hogy az ivóvízellátást szolgáló, 400 milliméteres nagynyomá­sú fővezeték közvetlenül a há­zak mellett vezet el, s emiatt­­ biztonsági okokból nem le­het majd beköltöztetni a lakó­kat, mégsem történt érdemi intézkedés, csak most, hogy már második hónapja állnak üresen a lakások; 2. hiába hangzott el olyan kijelentés, hogy az adott területen min­den vezeték helyét, arányát pontosan felmérték, a mérés nem megbízható. A DÉL­­VIÉP dolgozói éppen ezért hagyták abba a főnyomóveze­ték és az épület közé előírt vé­dőtámfal építését, mert a mun­ka során újabb vezetékeket ta­láltak, s még azt sem tudták nekik megmondani, hogy azok élő, vagy használaton kívüli rendszerek-e­, S. egy hónappal ezelőtt a ZALABER, a ZALA­­TERV, az Észak-zalai Víz-, Csatornamű és Fürdő Vállalat képviselői megígérték, hogy rövidesen intézkednek, de még ezen az értekezleten sem szü­letett végső döntés, hogy mi­lyen módszerrel kívánják ezt elérni. Az viszont biztató, hogy a városi tanács elnökhelyette­sének kezdeményezésére vég­re közös helyszíni szemlét tar­tanak, s döntenek a hiba ki­javításának módjáról és határ­idejéről. KÖJÁL-t is kötik különféle előírások, rendeletek, ame­lyeknek betartásáért és betar­tatásáért egyaránt felelősek. De ha nem így lenne, akkor is, hogyan adjanak engedélyt, ha­­ például a MOM zalaeger­szegi üzeme esetében — még azt sem tudja senki megmon­dani, hogy az adott üzemcsar­nokban milyen anyaggal dol­goznak majd, milyen gépeket használnak, hogyan alakul a létszám stb. Látatlanban nem lehet szakvéleményt adni. E tanácskozásnak is az a tanul­sága, hogy az eddiginél lénye­gesen jobb, rugalmasabb együttműködésre van szükség, mert csak közös összefogással valósítható meg mindaz, amit a város építése, szépítése, a la­kosság életkörülményeinek, la­káshelyzetének javítása érde­kében a városi tanács negye­dik ötéves terve előirányzott- CX 7. Az előkészítés hibái Még mindig a szakipar. Solsban fejtették ki a vélemé­nyüket a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat munkájá­val kapcsolatban is. Egyönte­tű megállapítás volt, hogy az alagútzsalus építési technoló­gia alapvetően jó, csak a szak­ipari munkát kell jobbá, gyor­sabbá tenni. A vállalat képvi­selőjének elmondása szerint a garanciális javítások megszer­vezését sok esetben az anyag­hiány gátolja. Az egy-két esz­tendővel ezelőtt átadott laká­sokban alkalmazott szőnyeg­­padlókat, tapétákat most nem lehet kapni, vagy hónapokat kell várni rájuk. Kénytelenek például egy kis szakadás miatt az egészet kicserélni, ami je­lentős többletkétséget okoz. (Csak közbevetve jegyezzük meg: érdemes lenne közvéle­ménykutatást tartani, igény­lik-e egyáltalán a lakók a sző­nyegpadlót és a tapétát?) Egy másik gond, amit jobb együtt­működéssel meg lehetne szün­tetni, a személyfelvonók dol­ga. A Fürst Sándor utcában például még mindig nem jók a felvonók, a Lenin út—Rákó­czi út sarkán épülő 101 laká­sos épülethez pedig — amit december 15-én (!) adnak át az építők —, márciusra ígérik a lifteket a Ganz-MÁVAG fel­vonószerelői, holott az erede­ti szerződésben december 15-e szerepelt végső dátumként. A hatóságnak sem könnyű Sok szó esett a tanácskozá­son arról is, hogy a szakható­ságok — KÖJÁL, ÉDÁSZ, KÖ­­GÁZ, vízmű — csak hosszas huzavona után adnak enge­délyt az üzembehelyezésre. Látszatra valóban így van, azonban nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy például a A Zalaegerszegi Állami Gazdaság aszaló üzemében szeptem­bertől márciusig tart a szezonmunka. Az alma, szilva, csip­kebogyó aszalásában és a dió szárításban nagy segítséget nyújtanak a diákok és a katonák az üzem dolgozóinak. Ké­pünkön: a zalaegerszegi József Attila általános iskola tanulói szeletelik a szárításra kerülő almát, mely a cso­magolás után exportra megy. ZALAI HÍRLAP Lakcímbejelentés: a tanácsnál A lakcímbejelentésekről szóló belügyminiszteri rendelet ér­telmében december 1-től Za­laegerszegen is a városi ta­nács végzi a lakcímbejelentés­sel kapcsolatos feladatokat. Zalaegerszeg központi terüle­tén a bekövetkező lakcímvál­tozásokat — az erre szolgáló és a postán beszerezhető nyomtatványon — a városi ta­nács vb igazgatási osztálya né­pességnyilvántartó csoportjá­nál kell bejelenteni. A csoport munkanapokon — csütörtök és szombat kivételével — délelőtt 9 és 12 óra között intézi a lak­­címváltozások nyilvántartásba­­vételét A közigazgatásilag a város­hoz csatolt — Andráshida, Sá­god, Neszele, Nekeresd, Pózva, Csácsbozsok, Zalabesenyő, Ebergény, Vorhota, Szenter­­zsébethegy — területeken és az azok külterületein lakóknak a lakcímváltozásokat a tanács szakigazgatási kirendeltségei­nél, az ott közzétett hivatalos idő alatt kell bejelenteniük. Kormányhatározat az úttörők állami támogatásáról A Minisztertanács határoza­tot hozott az ifjúsági törvény­nek a gyermek­ korosztályra történő hatékonyabb alkalma­zása, a nevelési feltételek javí­tása és az úttörőcsapatok rend­szeres anyagi támogatásának biztosítása érdekében. A kormányhatározat intéz­kedik arról, hogy az állami szervek és intézmények — az adott terület sajátosságait fi­gyelembe véve — az ifjúsági törvény ágazati és helyi végre­hajtása során ifjúságpolitikai feladataik részeként határoz­zák meg tennivalóikat a gyer­mek­ korosztály nevelésének se­gítését, az úttörőmozgalmi munka támogatását illetően. A vállalati intézkedési ter­vek ugyancsak tartalmaz­zanak ez irányú feladato­kat A mi mértéri­umok (országos hatáskörű szervek), a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok az ifjúság helyzetének két­évenkénti vizsgálata keretében fordítsanak figyelmet a gyer­mek­ korosztállyal kapcsolatos feladataik meghatározására is. A mozgalmi nevelő munka személyi feltételeinek javítása érdekében az úttörőmozgalomban rendszeresen ifjúvezetői munkát végző fiatalokat a pedagógus intézményekbe történő jelentkezésük elbí­rálásánál — azonos pont­szám esetén — előnyben kell részesíteni, azokkal együtt, akik kötelezett­séget vállalnak, hogy felsőok­tatási tanulmányaik befejezése után a számukra kijelölt mun­kahelyet elfogadják. A nevelőmunka anyagi felté­teleinek javítása érdekében a kormányhatározat egyebek kö­zött így intézkedik: 1976. ja­nuár 1-től biztosítani kell, hogy az általános iskolák a diák­sportra már jóváhagyott ta­nulónkénti évi 10 forint mel­lett, további évi 10 forint sze­mélyenkénti kulturális, táboro­zási támogatásban részesülje­nek. Az így képzett évi 20 fo­rint személyenkénti mozgalmi előirányzat felhasználásáról ** Iskola igazgatójával egyetértésben az úttörő­csapat vezetősége dönt. Az V. ötéves terv kidolgozá­sakor gondoskodni kell az út­törőmozgalmi célokat is szol­gáló intézményhálózat fejlesz­tésének központi és helyi erő­forrásokkal való megalapozá­sáról. Az V. ötéves tervben megépülő általános iskolákat — a kormányhatározat rendel­kezése szerint — úgy kell ter­vezni, hogy azok oktatási célú helyiségei alkalmasak legyenek közművelődési, úttörőmozgal­­mi célokra is. (MTI) ­m december . Arcok közelről A műh­elybizottság titkára HUSZONNYOLC esztendő­vel ezelőtt, amikor először lép­te át a zalaszentgróti tejüzem kapuját Hujder Gyula, csak ismerkedett a tejes szakmával. Az eltelt évek alatt nemcsak ismerője, de lelkes híve is lett munkájának. Fiatalokat hív az üzembe, s tanítja, neveli a jö­vő szakmunkásait. — A régi és mostani körül­ményeket nem is lehet egy na­pon említeni — mondja. — Mi még kézzel hajtottuk a fölözőt, s ma 5 ezer literes géppel vé­gezzük ugyanezt a munkát. De nemcsak a munkakörülmé­nyek, az emberek is változtak. „ A változáshoz Hujder Gyula­­ hozzájárult. Alapító tagja volt a szakszervezetnek, majd bizalmi, később műhelybizott­sági titkár lett. Negyedszázada végzi ezt a társadalmi megbí­zatásit és tíz esztendeje veze­tője a járási székhely szakma­közi bizottságának. A beszél­getés során szóba kerültek a kezdeti időszakban végzett ér­dekvédelmi munkák, s az elő­rehaladással változó szakszer­vezeti tevékenység.­­ Napjainkban a termelés segítése, a dolgozók nevelése került előtérbe. Persze meg­maradt az érdekvédelem is, bár ezt a vállalati ügyrend is szabályozza és az üzem veze­tője be is tartja. Jó a kapcso­latunk, javaslatainkat elfogad­ják — mondja. — A szakszer­vezeti bizottságunk tett lépé­seket például abban, hogy a munkában megöregedett vagy megrokkant társaik könnyebb beosztásba kerüljenek. Hor­váth István sajtforgató volt, Hegedüs Lajos pedig tejkezelő. Nem bírták már erővel az üze­met — mert azért ma is van fizikai munka! —, de nem vál­tunk meg tőlük, hanem por­tásnak javasoltuk őket. Azóta is az üzemben dolgoznak. A SZAKSZERVEZET leg­többet a munkaverseny, a szo­cialista brigádmozgalom szer­vezéséért, értékeléséért tesz. A kongresszusi verseny során tett költségcsökkentő és energia­­megtakarítást eredményező felajánlásukat 160 százalékra teljesítették. A dolgozókkal történt beszélgetések alapján újabb vállalások születnek. Az 54 tagú kollektíva — minden­ki szervezett dolgozó — mint egy nagyobb család tevékeny­kedik. Vezetőik a jövőre gon­dolva, a szakszervezet közre­működésével biztosítják, hogy legyen utánpótlás. Hat dolgo­zó most végzi el a 8. osztályt, s négyen, akik korábban ta­nultak, magasabb ismeretek elsajátítására vállalkoztak. — Az üzemen belüli munká­hoz szervesen kapcsolódik a Szakmaközi Bizottságunk te­vékenysége is — említi Huj­der Gyula. — Részt vállalunk a járási székhely társadalmi munkaakcióinak szervezésé­ben, a kulturális és sportélet fellendítésében. Rendszeres a nyugdíjasok napjának megtar­tása, amelyeken neves főváro­si művészek lépnek föl. Több­ször tartunk összejöveteleket, előadásokat az idősebbeknek. A betegek látogatása, gondjaik enyhítése éppúgy a feladataink közt szerepel, mint a boltháló­zat, az áruellátás társadalmi ellenőrzése, m­egszerveztük a szocialista brigádvezetők to­vábbképzését is, amelyre 22-en rendszeresen eljárnak. Hujder Gyulát ismerik és tisztelik Zalaszentgróton. Ezt azzal vívta ki magának, hogy a munkahelyén mint raktáros, az adminisztráció megbízott vezetője, szakszervezeti tiszt­ségviselő, s­ mint a községi pártbizottság tagja, aktív köz­életi tevékenységet folytat, s nemcsak szavakban, de tettei­vel bizonyítja: minden mun­katerületen megfelel a biza­lomnak. — HA ÉRZI AZ EMBER, hogy megbecsülik, értékelik a munkáját, szívesen és még na­gyobb ambícióval végzi. Úgy érzem az üzemben és a moz­galmi vonalon egyaránt elis­merik, amit végzek. Ennek je­leként értékelem, hogy a Szak­­szervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kaptam. S ahogy búcsúzóul megje­gyezte, még hosszú éveken át kíván hozzájárulni a köz gya­rapításához, csak erő és egész­ség legyen. Takács János Hujder Gyula A XI. PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE A társadalmi ellenőrzés érvényesülése a megye gazdasági egységeiben .EZEKBEN A HETEKBEN különböző testületek, kol­lektívák, de az egyének is számvetést készítenek a X. kongresszus, a pártértekezletek határozatainak végrehajtását értékelve, összegezik a tapasz­talatokat, a mu­n­kasi­kereket eredményező jó módszereket, okulnak a határozatok még eredményesebb végrehajtását hátráltató tényezőkből. Az ilyenfajta mérleg készítése nagy körültekintést kíván, lel­kiismeretes munkát igényel. Ezt teszik az ellenőrzés min­den területén dolgozók, így a népi ellenőrzési bizottságok is. Munkaprogramunk kialakítá­sánál a pártnak és a kormány­nak a társadalmi, gazdasági helyzetet értékelő, a további teendőket tartalmazó határo­zatai, a korábbi évek ellenőr­zéseiből, a lakosság bejelenté­seiből, jelzéseiből leszűrhető, általánosítható tapasztalatok játszanak szerepet. Az utóbbi években a X. kongresszus, va­lamint a megyei pártértekezlet határozatai teljesítésének el­lenőrzése képezte fő felada­tunkat, segítve — a határoza­tokból adódó — az állami szer­vek ezzel kapcsolatos munka­programjának megvalósulását, íme néhány főbb vizsgálati téma: — A beruházások előké­szítésének, közgazdasági meg­alapozottságának helyzete, a beruházók és a kivitelezők kapcsolata; — A termelőszö­vetkezetek vállalatszerű gaz­dálkodásának helyzete, a veze­tési színvonal megítélése; — A lakossági szolgáltatások hely­zete; — A MÉK és a mező­­gazdasági üzemek kapcsolata, a lakosság zöldség- és gyü­mölcsellátása; — Állóeszköz­kihasználtság a megye ipari üzemeiben; — A lakóépületek minőségi hibái és a garanciális munkák; — A kiskereskedelmi áruellátás, a fogyasztói árszín­vonal, a fogyasztói érdekvéde­lem; — Az iskolaegészségügy helyzete; — A dolgozó nők élet- és munkakörülményei a mezőgazdaságban; — A közér­dekű bejelentések és panaszok intézésének tapasztalatai a ta­nácsoknál és a gazdálkodó egy­ségeknél. — A lakástörvény végrehajtása a megye két vá­rosában. Azt a politikai erőt, ami ren­delkezésünkre állt, ilyen és ha­sonló ellenőrzési feladatok megoldására összpontosítottuk. A felsorolt témákban végzett vizsgálataink megállapításait nehéz röviden összegezni. Ál­talánosságban azonban el­mondható, hogy megyénk a vizsgált területeken dinamiku­san haladt előre, a hozott ha­tározatokat e vonatkozásban megvalósította. A vizsgálatok által feltárt hiányosságok eseti jellegűek, feloldásukat egyes esetekben anyagi eszközök hiá­nya gátolta, más vonatkozás­ban pedig a hozott határozatok nem teljes körű végrehajtása okozta. A R­ENDETES, hogy gaz­dálkodó egységeink ve­zetőinek többsége ma már nem zaklatásnak tartja ellenőrzé­sünket, hanem abban az ellen­őrzésnek a segítéssel való ösz­­szekapcsolását látja. Megálla­pításainkat elfogadva, határo­zatokat hoznak az általunk fel­tárt hiányosságok kiküszöbölé­sére. Ennek is tulajdonítjuk, hogy téma- és célvizsgálataink realizálása hiánytalanul meg­történt. A megkeresett szervek a népi ellenőrök javaslatait el­fogadták, felhívásaink alapján a szükséges intézkedéseket megtették. Munkánk hatékonyságát nagy mértékben növelte, hogy adott esetekben vizsgálati megálla­pításainkat brigádértekezlete­ken, vezetőségi üléseken, köz­gyűléseken ismertettük a dol­gozók közvetlen tájékoztatásá­ra. Ez a módszer azért is bizo­nyult eredményesnek, mm megelőzött további találgatáso­kat az ellenőrzés „következmé­nyeiről”. A gazdálkodó egységeknél végzett ellenőrző munka társa­dalmi hasznosságát tekintve — jellegénél fogva — túlnőtt a vizsgált szervek körén. Ugyan­is a vizsgálatok kapcsán e szer­vek hatáskörét jóval meghala­dó intézkedések születtek. Az úgynevezett helyzetfeltá­ró vizsgálatok a kellően meg­alapozott döntéseket készíthe­tik, segíthetik elő, vagy már meghozott intézkedések, hatá­rozatok végrehajtásának állá­sáról szolgáltatnak hasznos in­formációt. Egyes vizsgálatain­kat közvetlenül érzékelhető in­tézkedések sorozata követ (jog­szabályok, kormányhatároza­tok, tárcaszintű intézkedések, párt-, tanácsi testületi határo­zatok), más esetekben — ért­hető módon — munkánk tár­sadalmi haszna nem jelentkez­het azonnal. AZ ELLENŐRZÉSI MUN­KA nagyon fontos érték­mérője az is, hogy a feladatok megoldásához milyen társadal­mi erőt mozgat meg. Az utóbbi években a több mint ezer nyil­­vántatott népi ellenőr közül 600—700 fő vett részt a mun­kában. Aktíváink kiválasztásá­nál változatlanul az ellenőrzési feladatok szakmai igénye a meghatározó, s a 60—70 száza­lékos foglalkoztatási arány is e munkamódszer nyomán ala­kult ki. A vizsgálatokban részt­vevők között megtalálhatók munkások, parasztok, értelmi­ségiek, és egyéb kategóriákba tartozók. Egyes esetekben «9»

Next