Zalai Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

HilljJej Együtt a párttagsággal 13. o.) Ketrecek a házaknál tmmKimSI Postánkból (4. o.) A Zala megyei vendéglátósok idei terveiből (5. o.) A hajnyírástól 5 a bőrnadrágig ( ló. 0.) j u i____________________________i (3. o.) Világ proletárjai, egyesüljetek! BfiV 91 # M&maaKtHBPw KsSs. i kk* C* # * Jf A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 26. szám Ara: 1,20 forint 1980. február 1., péntek MÉM felmérés Csökken a mezőgazdaság energiafogyasztásának növekedési üteme A következő években lehetőség lesz arra, hogy a mezőgazdaság energiafogyasztásának növekedési ütemét jelentősen, akár felére csökkentsék — ezt állapította meg a MÉM átfogó elemzése, amely az energiagazdálkodási tennivalókkal foglalkozik. Bár a mezőgazdaság nem tartozik az energiát egyoldalúan csakis felhasználó ágazatok közé, hiszen a napenergia és a fotószintézis jóvoltából végül is megnégyszereződik a terményekben felhalmozódott energiatartalom, mégis, az energiahordozókkal való körültekintő gazdálkodás hozzásegítheti az üzemeket jövedelmük fokozásához. Annál is inkább, mivel a termelési költségekben az olaj, a földgáz, a villamos energia mind nagyobb részt követel, a takarmányszárításban például 50, az üvegházi termelésben pedig 70 százalékot. A mezőgazdaság energiafogyasztása tíz év alatt — öszszefüggésben a korszerű gépek, technológiáik alkalmazásával, valamint a növekvő hozamokkal — megkétszereződött. Az összes energiahordozót olajra átszámítva — azaz az olajegyenértéket alapul véve — 1,7—1,8 millió tonna volt a tavalyi felhasználás, amelynek növekedési üteme azonban — a korábbi intézkedések nyomán — máris fékeződött. Az 1970—74 közötti tízszázalékos évi fogyasztásbővülés az elmúlt időszakban 6 százalékra mérséklődött, s azzal számolnak, hogy ez a tendencia tartós marad. Mindössze 3 százalékos növekedést terveznek a következő évekre, ami azt jelenti, hogy bár a felhasznált energiahordozók mennyisége tovább nő, egységnyi termék előállítására mégis kevesebb energiát használnak fel. A geotermikus energia felhasználásában a magyar mezőgazdaság a nemzetközi élvonalban van. Jelenleg mintegy 100 hektáron fóliasátrakat üzemeltetnek, további 60 hektáron pedig üvegházakat fűtenek termálvízzel. A lehetőségeknek határt szab, hogy a víz hőtartalma viszonylag alacsony, ennélfogva szállítása nem kifizetődő, csakis helyhez kötve hasznosítható. Noha a víz végsősoron ingyen van, egy-egy kút fúrási költsége 8—10 millió forint, így a termálvizes gazdálkodás szintén alapos műszaki előkészítést igényel. A következő években józan számítások alapján megkétszerezik a geotermikus energia felhasználását, helyettesítve ezzel a drága fűtőolajat. A mezőgazdaság energiafelhasználásának mintegy 40 százalékát kitevő hajtóanyagok mennyisége mérsékelhető azzal, hogy motordiagnosztikai állomásokat és jól felszerelt szervizhálózatot alakítanak ki, és gondoskodnak a traktorok, erőgépek gazdaságos kihasználásáról. Önerőből is többet kell tenni! Az illetékesek tanácstalanul tárták szét a karjukat, de hát miből adjunk? A kultúrház vezetője viszont egyre azt ismételgette, hogy pénz nélkül nem megy. A költségvetési keret elfogyott —, mert rendezvényeik nagyobbik része deficites —, így hát vagy kap még valami póttámogatást a tanácstól, vagy bezárhatják az intézményt az új pénzügyi év kezdetéig. Ez azonban lehetetlen , jutott egyetértésre végül mindkét fél, s utóbb meglelték a módját, hogy valahonnét átcsoportosított pénzekből az év még hátralevő hónapjaiban is funkcionálhasson a helyi művelődés centruma. Aligha volt ez jól, pedig nem egyszer fordult elő itt-ott. Tervszerűtlen, kapkodó, a valós helyi igényekre kevéssé ügyelő közművelő gyakorlatot dokumentált. S egy rossz szemléletet. Nevezetesen azt, miszerint majd csak kisegít a fenntartó szerv, hiszen a közművelődés otthona nem zárhat be holmi anyagiak hiánya miatt. Arra viszont a legutóbbi időkig többfelé nem igen gondoltak, hogy ehelyett saját portájukon tegyenek rendet. Pontosabban annak felismerése hiányzott, hogy a rendelkezésre álló forintokkal a közművelődési intézményeknek is meg kell tanulniuk gazdálkodni. Ennek híján rendre különféle felügyeleti szervek vizsgálatai tudósítottak elgondolkoztató tényekről. Kis falvak kultúrházai vásároltak például olyan méregdrága, reprezentatív programokat, amiket — eleve látszott — lehetetlen a belépődíjakból kifizetni. De hát a jelentésben jól festett a közismert nevű vendégek felsorolása, s bár a deficit miatt a rendszeres, tartalmi munka feltételei kerültek veszélybe, végül is a kirakatpolitika szempontjai döntöttek. Nyilvánvaló, hogy ezt akkor is fel kellett volna számolni, ha nem intenek a közművelődés terén is felelősebb és takarékosabb munkára közismert gazdasági gondjaink. Márpedig ez napi realitás mostanság. Szerencsére a kultúrmunkások körében is egyre inkább tudatosul, hogy a közpénzekkel okosan kell sáfárkodni. Főként a nagyobb, centrális kulturális intézményekben látták be ezt elsőként, ahol eddig is csak úgy tudtak megélni, hogy maguk teremtették elő működési költségeik sokszor talán nem is kisebbik hányadát. Ma éppen náluk tapasztalni leginkább a takarékosabb, ugyanakkor a színvonalból, s az eredményekből mit sem feladó, újszerű gyakorlat jeleit. A Megyei Művelődési Központ például átértékelte módszertani kiadványozását, s ezután csak a legfontosabb anyagokat adja közre, mind olcsóbb kivitelben. Az is üdvös részükről — és valamennyi érdekelt számára is jelentékeny megtakarítást eredményez —, hogy megyejáró útjaikat egyeztetik más kulturális szervek kiszállásaival. Többfelé kezdenek rájönni arra is, hogy örökzöld, napi témák megvilágítására szükségtelen méregdrága pesti előadót felkérni, ugyanis jól ellátja ezt helyi szakember. (Hiszen korántsem a nagy név, hanem ehelyett a közérdekű, a sokak által igényelt téma vonzza rendszerint a közönséget!) Örvendetes kezdeményezésnek bizonyul nem egy szakkör, klub, csoport részéről, hogy a működésükhöz szükséges anyagiakat — ötletes vállalkozásokkal — mindinkább maguk igyekeznek előteremteni. Az öntevékeny jelző egyébként is feltételezi, hogy a közös munka lehetőségeinek megteremtését —, amint az régen szinte általános volt —,a különféle csoportok, művelődő közösségek ne ölhetett kézzel várják, hanem maguk is tegyenek érte. Mindezek — és sorolhatnánk további hasonlókat — kisebb-nagyobb fontosságú lépések, ám hatásuk végül is nem csupán a kiegyensúlyozottabb, az anyagi zavaroktól mentes gazdálkodásban mutatkozhat meg. Ennél többről van szó. Nem is csak arról, hogy a takarékosabb út révén nyilván több juthat például újszerű közművelő formák bevezetésére, s itt-ott — főként faluhelyen neuralgikus pont ez — az elavult berendezés és technika sürgető korszerűsítésére. Ennél nagyobb nyereségül szolgálhat az — és ez a lényeg —, hogy ily módon rendkívül sokat erősödhet a közművelődés társadalmi presztízse. T. A. Mindenütt, mindenkiért Új feladatok előtt a Vöröskereszt alapszervezetek A Vöröskereszt mindenütt, mindenkiért a jelszót választotta idei feladatainak mottójául a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége. Zala megyében több mint ötszáz alapszervezetben 43 ezer felnőtt és tanuló vöröskeresztes tag tevékenykedik. Az elmúlt hónapokban valamennyi alapszervezetben megbeszélték és összeállították azoknak a feladatoknak a tervét, amelyeket az idén kívánnak elvégezni. Elsőrendűen mindenütt azt vizsgálták, milyen lehetőségek kínálkoznak az előrelépésre sajátos munkaterületeiken, a környezeti-egészségügyi kulturáltság növelésében, az idős korúak és betegek ápolásában, szociális gondjaik enyhítésében, a segítségnyújtás más közvetlen formáiban. A megyei vezetőség idei munkaprogramjában is jelentős szerepet kapott az egészséges életmódra nevelés. Az egészségügyi szakmai szervezetekkel közösen kidolgozott és irányított felvilágosító munka fontos részét képezik az egészség megóvását, fokozását propagáló előadások, elsősegélynyújtó és betegápoló tanfolyamok. A tisztasági mozgalmak lendületét, hatékonyságát segítendő új értékelési rendszert dolgoztak ki, amellyel egységesebben, konkrétabban mérhető egyegy kampány hatása és ,az egész évi munka eredményessége is. A vöröskeresztes tagok — tekintettel az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezésére — az idén toltozottabban kapcsolódnak be a dohányzás elleni kampányba. Új mozgalom indul az iskolai alapszervezetekben, amelynek célja, hogy megelőzze a gyermekek és a fiatalkorúak körében a dohányzást. A térítésmentes véradómozgalom szervezésében, irányításában továbbra is jelentős szerep hárul a vöröskeresztes alapszervezetekre. A megye három vértranszfúziós állomásának mennyiségi és minőségi igényeit teljesíteni csak a véradók számának növelésével lehet. Ugyanakkor a sürgősségi, életet mentő véradások szervezettségén is javítani kívánnak. A megyei vezetőség munkatervében megkülönböztetett figyelmet szentel az ifjúság körében folyó hazafias honvédelmi nevelőmunkának. Fúrótorony készül A Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban F-200 típusú fúrótornyot készítenek a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat részére. Képünkön: A November 7. szocialista brigád dolgozói a torony pincerendszerén a részműveleteket készítik elő. — 406-tal több lakás — Átadják a Tó-vendéglőt Ülést tartott a nagykanizsai városi tanács Tegnap délután ülést tartott a nagykanizsai városi tanács. Mózes Pál tanácselnöknek a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról szóló beszámolója után elfogadták a tanács 1980. évi fejlesztési tervét és a költségvetést. A továbbiakban Tollár József országgyűlési képviselő saját tevékenységéről számolt be. Végezetül a kulturális ágazat gazdálkodásának korszerűsítésére, öregek napközi otthonának a létesítésére előterjesztett javaslatokat fogadta el a tanács. ★ ★ ★ A város idei fejlesztési terve 179 millió 251 ezer forint, melynek nagyobbik részét ez évben is lakásépítésre fordítják. Az építés alatt álló 593 lakásból év végéig 440-et terveznek átadásra, melyből 400 a telepszerű többszintes — ezen belül a 84 célcsoportosból tanácsi értékesítésű 28, tanácsi bérlakás 56 és 40 a családi házas. A lakások nagyobb része továbbra is a keleti városrészben, kisebb hányada a Berzsenyi, illetve a Munkásőr utcában kerül átadásra. Ezek elkészültével az ötödik ötéves tervben meghatározott 2400 lakás helyett 2806-tal gyarapodik a város. Még az idén befejeződik a Hevesi úti 150, a Kossuth téri 100 férőhelyes óvoda, a Rózsa úti 80 férőhelyes bölcsőde építése, átadják rendeltetésének a 300 adagos Tó-vendéglőt. A vízgazdálkodási ágazat beruházásaira fordítandó 51 millió 800 ezer forint lehetővé teszi a szennyvíztisztítómű építésének befejezését, melynek üzembehelyezése után napi 12 500 köbmétert, szenny- és csapadékvíz teljes mechanikai és biológiai tisztítását tudják elvégezni. Folytatódik a murai vízmű második üteme fejlesztésének műszaki előkészítése is. A tervezett ütemben halad majd a Landler Gimnázium bővítése, megkezdődik a Hevesi úti szolgáltatóház építése, elkészül az új autószerviz kiviteli terve, melynek építéséhez még ebben az esztendőben előkészítik a területet. A tanács 25 millió forint értékű társadalmi munkát vár a város lakóitól, melyet elsősorban a kiránduló parkerdő építésének foly tatására, az ifjúsági park fejlesztésére, az Inkey-kápolna környékének rendezésére, valamint a közterületek, — parkok, játszóterek, játszótéri sportlétesítmények és óvodák, bölcsődék felszereléseinek felújítási, karbantartási munkáinál kérnek kifejteni. A tanács által jóváhagyott éves költségvetés 182 millió 368 ezer forint, melyből a kulturális ágazatra 62, egészségügyi és szociális célokra 42 millió forintot fordítanak, öt általános iskolai napközis csoportot is létrehoznak és további 50 gyermeknek biztosítják a menzai étkezést. A tanács a terveket elfogadva, utasította a végrehajtó bizottságot, hogy a központi, megyei irányelveknek megfelelően, a helyi sajátosságok figyelembe vételével biztosítsa a takarékos és célszerű gazdálkodást, s a feladatok végrehajtásának rendszeres ellenőrzésével, az egyéni felelősségvállalás következetes érvényesítésével érje el a gazdálkodásra vonatkozó szabályok betartását, a tervszerűség fokozását. em sikeres esztendő a GTE nagykanizsai szervezeténél A város három gépipari üze- lmének — DKG, Épgép, Izzó Gépgyár — szakembereire épülve, 1969. december 17-én alakult meg Kanizsán a Gépipari Tudományos Egyesület helyi csoportja. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a szakem-berek megismerjék egymás munkáját, kialakítsák az együttműködést, szervezetté tegyék a továbbképzést. Kialakították, rendszeressé tették kapcsolataikat az ország jó más területein dolgozó szakemberekkel, s a velük közösen szervezeti tapasztalatcserék, s különböző rendezvények szervezésével segítették a műszaki fejlesztés, a gyártmány- , és gyártáskorszerűsítés vállalatoknál folyó munkáját. Tíz év alatt 127 önálló rendezvény fűződik a GTE nevéhez. Ezeken 6645-en vettek részt a városból, s az ország más területeiről. A kapott új információk továbbadása, gyakorlati hasznosítása, mindennapos tevékenység lett a szervezetben. A tagok megtalálhatók a munkapad, a tervezőasztal mellett, a tagvállalat fejlesztési terveit, jövőjét eldöntő bizottságokban, részt vesznek az újítások, a város és a megye távlati fejlesztésének szakvéleményezésében, s az egyes vállalatok, intézmények továbbképző tanfolyamainak előadói között is. Az évek során tapasztalatokban gazdagodó GTE szervezeti életére befolyással volt a tagvállalatok intenzív fejlődése is. Az új ismeretanyagok, megannyi még nem alkalmazott technológia, korszerű gépek és berendezések üzemeltetési tapasztalatai szükségesssé tették, hogy az egyesületi munkában is specializált munkabizottsági tevékenység kezdldődjön el.