Zalai Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

1980. február 1. 300 ezer ajtó a lenti Epfá­tól a forgácsot és sűírészport is értékesítik A lenti Epfa az elmúlt év­ben termelési értéktervét más­fél millió forinttal túlteljesí­tette, nyereségtervét azonban csak 93 százalékra. A legfőbb gondot a fenyő fűrészáru hiá­nya jelentette. Mintegy három millió forintos kieséssel járt a hajópadló gyártás megszünte­tése. Az ebben a munkakörben foglalkoztatott dolgozóknak nemcsak munkalehetőséget kellett biztosítani más terüle­ten, hanem mindezt úgy kel­lett intézni, hogy az átszerve­zés jelentőségét, szükségessé­gét az érintett munkások meg­értsék. Ehhez a munkához a gazdasági vezetés igen nagy segítséget kapott a pártszerve­zettől, szakszervezettől. Igaz, tulajdonképpen csak tizenöt dolgozót érintett ez a szükségintézkedés, de tizenöt dolgozó jó, vagy rossz munka­kedve, munkahelyi közérzete sem mindegy a gyár egésze szempontjából, s ezért fordí­tottak megkülönböztetett gon­dot az érintettek új munka­helyen történő beilleszkedésé­re, amit végül is mindkét fél — dolgozók és a vállalat — megelégedésére megnyugta­tóan rendeztek. Nincs hulladék Pontosabban: nincs veszen­dőbe menő hulladék. A köztu­datban ugyanis egy olyan jel­legű üzem munkájával kapcso­latban mint a lenti apfa, el­terjedt nézet, hogy fadarabok, forgács, fűrészpor , természet­szerűen veszendőbe megy, s ebben az esetben a veszendő alatt érthető a tüzelőként való felhasználás is. A valóságban volt is ilyen veszendőbe menő hulladék, ami tűzifaként ke­rült felhasználásra. A gazdasá­gossági számítások azonban arra ösztönözték a gyár veze­tőit, s valamennyi dolgozót, hogy a tüzelésnél hasznosabb formában értékesítsék a legki­sebb darab deszkát, lécet, sőt a forgácsot, fűrészport is. Miután az üzem teljes kapa­citásával nyílászáró szerkeze­­­­tek — ajtók, keretek és beté­tek — gyártására állt át, techi­nológiát dolgoztak ki arra, hogy a korábban félredobott szélhulladékot is felhasznál­ják. Az ajtókeretek esetében például szélességi toldást al­kalmaznak. Kiszámolva a ra­gasztó, a ragasztásra fordított munka és a fa, mint nyers­anyag értékét, megállapították, hogy a ragasztás gazdaságos, s ezenkívül foglalkoztatási le­hetőséget is biztosít a felsza­badult munkaerő számára. Az anyagtakarékosságot szolgálja az a kezdeményezés is, hogy az üzembe érkező anyagot a beérkezés után szélesség sze­rint válogatják, osztályozzák, s irányítják arra a feldolgozó helyre, ahol a méretből ere­dően a feldolgozás során a leg­kevesebb hulladék keletkezik. Azt a hulladékot pedig, amit ragasztással nem tudnak fel­dolgozni — fűrészpor, forgács — már nem égetik el, hanem értékesítik­ egy részét a sopro­ni forgácslap gyárnak, s me­zőgazdasági üzemeknek adják el, de jelentős az a mennyiség is, ami külföldi piacra kerül. Nyolcezer űrméter osztrák pia­con talál gazdára... Ily mó­don az évi mintegy harminc­ezer köbméter faanyagnak az a része, amit nem hasznosíta­nak valamilyen formában, csak ezrelékekben fejezhető ki. Kétmilliós megtakarítás A vállalatnak évek óta meg­oldhatatlan gondot jelentett a nagy mennyiségű feldolgozásra érkező anyag szállítása, vago­nokból történő kirakása. A múlt év első felében a MÁV mintegy hétszázezer forintos számlát nyújtott be kocsiállás­­pénz címén, m­ert a megérke­zett anyagot nem tudták idő­ben kirakni. Éves szinten ez az összeg mintegy kétmillió fo­rintot tenne ki, ha nem talál­tak volna rá megoldást. Rég­óta tárgyaltak már róla, tár­sulni szerettek volna más vál­lalattal, üzemmel a rakodás gépesítésére, s mivel partnert nem találtak,­­megoldották maguk. Autós darut vásárol­tak, amit nemcsak a vagonok kirakásánál tudnak hasznosí­tani, hanem a belső anyag­­mozgatásban is. A vállalkozás — azon kívül, hogy nem ér­kezik számla a MÁV-tól — élő munkaerő megtakarítást is eredményez, hiszen míg koráb­ban tizennégy személyt foglal­koztattak a rakodásnál, jelen­leg mindössze öt személy vég­zi el a munkát időben akkor is, ha egyszerre tizenöt vagon áru érkezik vasúton. Ez a kétmilliós megtakarítás is része annak a 250 milliós termelési értéknek — 8 milliós nyereségtervnek — amelyet a gyár 1980-ra tervezett. Ez a termelési érték húsz százalék­kal több az 1979. évinél, mint­­egy háromszázezer komplett ajtót kell gyártania a lenti Ep­fának, hogy tervének mara­déktalanul eleget tegyen. A gazdaságosságra való tö­rekvés keretében természete­sen vannak olyan részfelada­tai is az üzemnek, amiket csak a vele üzleti kapcsolatban álló más vállalatokkal közösen tud megoldani. Ilyen többek között a szállításoknak az eddiginél gazdaságosabb megszervezése. Az üzemben készült nyílászáró szerkezeteknek közel nyolcvan százalékát darabáruként fuva­rozzák el. A népgazdaságnak és az üzemnek s a kereskede­lemnek egyaránt az az érdeke, hogy a tehergépkocsi a teljes terheléssel távozzon, ne há­rom-négy ajtót szállítson egy­­egy Tüzépre, hanem nagyobb mennyiséget. Nemcsak a gép­kocsi kihasználása, hanem a lakosság igényeinek jobb ki­elégítése érdekében is. Alkotó véleménycsere Azokon a tanácskozásokon, amelyeket évenként két alka­lommal szerveznek az üzem vezetői a szűkebb munkahelyi kollektívák részére, ezekről a gondokról is szót váltanak munkások és vezetők. Ez a vé­leménycsere is alapját képezi annak a bizakodásnak, ami abban a meggyőződésben kap hangot, hogy idei tervét mara­déktalanul teljesíti a gyár. Buni Géza Munkaidőben Naponta átlag négy—öt­százan keresik fel a zala­egerszegi városi tanácsot kü­lönféle ügyeik intézése vé­gett. Egy 1976-ban hozott minisztertanácsi határozat értelmében a tanácsoknak biztosítaniuk kell azt a le­hetőséget, hogy a dolgozók munkaidejükön túl intézhes­sék ügyes-bajos dolgaikat. A munkából kiesett idő csök­kentésére több módosítást vezettek be a megyeszékhe­lyen. Jól bevált például, hogy a szakigazgatási szer­vek idézésükön három idő­pontot is feltüntetnek, ezzel biztosítva a választás lehető­ségét, hogy délelőtt, délután, illetve szombaton tudják munkaidőn kívül rendezni ügyeiket. Nem talált ilyen egyértel­műen kedvező fogadtatásra az a tavaly bevezetett mó­dosítás, amelynek értelmé­ben a szerdai ügyfélfogadás idejének meghosszabbításá­val kínáltak lehetőséget a dolgozóknak a munkaidőn túli ügyintézésre. Továbbra is a délelőtti órákra esett a csúcsforgalom, ugyanakkor a fél hatig meghosszabbított félfogadási időt mindössze néhányan vették igénybe. A közelmúltban ismét fel­hívták a munkahelyi veze­tők, szakszervezeti bizottsá­gok figyelmét erre a lehető­ ■ vagy azon túli­ ségre. Remélhetően tovább csökken azoknak a száma, akik munkaidejük alatt in­tézik ügyeiket, s dolguk vé­geztével ottlétük igazolását kérik annak bizonyítására, hogy okkal hiányoztak a munkából. Hasonlóan kevesen éltek az elmúlt hónapokban azzal a lehetőséggel, hogy szabad szombaton is rendelkezésük­re áll az ügyfélszolgálati iroda, amelynek hatáskörét az elmúlt évben tovább bő­vítették. Jelentősen gyorsít­ja az ügyfélforgalmat és eredményesen tehermentesí­ti a szakigazgatási szervek ügyintézőit, hogy a felvilá­­­­gosító, tájékoztató jellegű munka mellett az egysze­rűbb ügyeket azonnal elin­tézik. Az ügyfélszolgálati iroda hatáskörébe került például a talált tárgyak át­vétele és kezelése, a hagya­téki eljárások rendezése, a lakcímváltozással kapcsola­tos bejelentések nyilvántar­tásba vétele, összességében az elintézendő ügyek har­madrészét képes elvégezni az iroda. Általános forgalma ennek megfelelően emelke­dett az elmúlt hónapokban, azonban a szabad szombati vagy a szerda délutáni meg­hosszabbított ügyintézési le­hetőséggel ez idáig itt is ke­vesen éltek. v ZALAI HÍRLAP Ketrecek a házaknál A nyúltenyésztés haszna Nyulászkodó megye lettünk, mondta egyik ismerősöm a mi­nap. Meg is magyarázta miért. Szerinte egyre többen kapnak kedvet a nyúltenyésztéshez, mivel jó mellékjövedelmet biz­tosít. Vajon így van-e? Beko­pogtunk két nyúltenyésztőhöz, mondják el ők­­:" ' foglal­koznak nyúllal’ Jóllakottan, kicsit álmosan néznek a belépőre. Piros sze­müket bánthatja a havon meg­­bicsak­ó éles fehér fény, mert szaporábban kezdenek pislog­­ni. A bazitai Bátorfi Géza büszkén int a ketrecek felé. — íme, itt az én kis nyúl­­farmom. Nem olyan nagy, hogy irigyelni lehessen, de van ak­kora, hogy mindennap munkát adjon. Általában reggel és este is egy—másfél óra az etetésük, gondozásuk, míg hetente két alkalommal valamilyet hoszabb időt vesz igénybe az almozás. — Mióta foglalkozik nyúlte­­nyésztéssel ? — Nyolc éve — hangzik a válasz. — Megéri-e a velük való foglalkozás? — Nekem 15 anyanyulam van. Ennek szaporulatára szerződtem a zalaegerszegi áfésszel, hasonlóan húsz tag­társamhoz, akikkel tagjai va­dítunk a szövetkezet nyúlte­­vitészta szakcsoportjának. Évente négy—ötszáz nyulat adok le. Az átvételi ár most télen, mikor többe van a jó­szág kilónként 44 forint, nyá­ron öt forinttal kevesebb — mondja és benyúl az egyik el­lető fészekbe. Mikor visszahúz­za a kezét, benne eggy kis nyú­­lacska rúgkapál. Még néhány napig szopik, aztán külön köl­töznek anyjuktól, hiszen an­nak február közepén már újra kicsinyei lesznek. — Újzélandi fajta. Elég szapora, viszonylag gyorsan növekszik. Évente négyszer, ötször, sőt ha lehet hatszor kell elletni, csak így gazdaságos — mondja a tulajdonos. — Ha valaki kedvet kap a tenyésztéshez, hogyan kezdjen hozzá? — jelentkezik igényével az áfésznél, segítik ott a kezdőket, de a gyakorló tenyésztőket is. — Ilyen egyszerű? — Hát nem egészen, mert a nyúl elég igényes állat. Érteni kell hozzá. Néha gond is akad. Mostanában az, hogy nem ki­elégítő a szemestermény ellá­tás. Miért fontos ez? Amióta megdrágult a nyúltáp, előtér­be kerül a tápba keverhető zab, árva, hiszen azzal olcsób­ban hizlalhatnánk a nyulakat. Reméljük, javul az ellátás. Zalaegerszegen talán egyike a legrégebbi nyúltenyésztők­­nek Simon István. — Nekem már akkor voltak nyulaim, amikor még semmi­nek nem hívták őket. Idestova negyven éve tenyésztem ezt a szép kis állatot. Nálam ez hobbi és másodállás is. Mert amúgy kereskedelmi dolgozó lennék — kezdi a beszélgetést a nyúltenyésztő körökben nagy tekintélynek örvendő Simon István. — Milyen előnyei vannak egy szakcsoport -tagnak? — Itt először arról kell be­szélnem, hogy miért tenyész­tek nyulakat. Nos azért, mert most megéri. Annak ellenére mondom ezt, hogy megemel­kedtek 20 százalékkal a táp­árak. Viszont jelentősen emel­ték a nyúl felvásárlási árát is, hiszen a téli ár 37 forintról 44- re ugrott míg nyári időszak­ban 39 forintot kapunk a nyu­­lak kilójáért, az eddigi 34 he­lyett. Nyulat pedig eddig is ér­demes volt tartani — nekem 24 anyaállatom van — mivel megfelelő odafigyeléssel anyán­ként évente 1000—1400 forintot hoz tisztán. Nem titok, én ta­valy 60 ezret kaptam kézhez — mondja, miközben az előtte heverő papírra csak úgy heve­nyészve néhány számoszlopot ír, majd így folytatja. — A szak­csoporttagság előnyös. Nem gond a táp­beszerzés, a gyógy­szerek vásárlása, háztól viszik el a nyulat. Ezenkívül a ta­pasztalatcserék, aminek hasz­nát látja az érdeklődő tenyész­tő. Jó partnerünk mindehhez a zalaegerszegi áfész. Minden­ben segítséget nyújtanak. — Betegség nem tizedeli né­ha az­ állományt? — Ha a nyúl tisztán van tartva, ellenállónak bizonyul. S bár tavaly 627 nyulat érté­kesítettem, garantáltan egész­ségesek voltak — válaszolta, majd megmutatja patikatiszta­ságú, tágas, világos tenyésze­tét. Hófehér nyulak nyújtóz­nak a ketrecekben, vagy ép­pen ropogtatják az eléjük tett szénát. Egy városi ember, hogy jut szálastakarmányhoz? — Hát itt a Hock János ut­cában nehéz is lenne kaszát fogni ilyen pillangósra — ne­veti el magát a gazda, aztán elárulja, hogy van egy kis sző­lőhegye, ott terem meg a téli szénaszükséglete nyulainak. A hasznos kedvtelés végül is kettős haszonnal jár. Jól jár­nak a mellékes jövedelemhez, amolyan fizetéskiegészítéshez jutó kistermelők és jól jár a népgazdaság is, hiszen a házi­nyúl keresett exportcikkünk. Tavaly a zalaegerszegi áfész mintegy 80 tonnát vásárolt fel a környék kistermelőitől. Gombocz Tibor A Füszért nagykanizsai raktárában A Füszért nagykanizsai fiókja nyolcszáz, úgy­nevezett vevőegy­ség részére százhat­van­ezer fő élelmiszerrel és vegyicikkel történő ellátá­sát biztosítja. A 8­64 négyzetméter alapterületű, magas raktározási technológiával ellátott alap­vető élelmiszeráru raktárában 120 vagon áru fér el. Képünkön : Schöff Gábor elektrom- targoncával rakja fel az árut. 3 . Együtt a párttagsággal Munkában a Vértes* új pártvezetősége Három héttel ezelőtt választotta meg az alapszer­­vezet új vezetőségét a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat zalaegerszegi üzemének 21 fős kom­munista kollektívája. A háromtagú vezetőség öttagú lett és a korábbihoz ké­pest alaposan megváltozott. Sámson Zoltán a pártti­tkár, Peszlen József termelési felelős, Nagy László ági­t-propos, Cserti Józsefné gaz­dasági felelős új tagké­nt Tuboly István szervezési felelős mint a régi veze­tőség tagja került a párttag­ság bizalmából e felelős tisztségbe. — Az, hogy új tagként ke­rültünk a vezetésbe, nem azt jelenti, mintha ismeretlen lenne előttünk a mozgalmi munka — mondja Sámson Zoltán. — Jómagam már vol­tam korábban vezetőségi tag — persze a mostani felelősség egészen más — és szerencsére társaim sem most ismerked­nek a pártmunkával. Talán éppen a KISZ-ben és az alap­szervezetben végzett mun­kánk elismeréseként kaptuk az előlegezett bizalmat, ami­nek a párttagokkal együtt munkálkodva igyekszünk megfelelni. — Több éves mozgalmi múlt áll mögöttem, s mint KISZ-titkár — három évig — és pártcsoportvezető, ifjúsági és szakszervezeti gazdasági felelős is szereztem némi ta­pasztalatot — mondja Cserti Józsefné. — A közös munká­nak, amit folyamatosan és következetesen kívánunk vé­gezni, biztosan lesz foganatja. Az első lépéseken már túlju­tott az új pártvezetőség. Mindenkinek a neki legjob­­ban megfelelő — szakmai és politikai képzettségéhez illő — reszortot adtak, s ezzel egyidőben kötetlen beszélge­tés kereteiben szabták meg a soron levő és a távlati tenni­valókat. Mindjárt a kollektív munka kezdetén tisztázták a kötelmeket, a munkamódsze­rüket.­­ Az ezekről folytatott eszmecsere mindannyiunk számára hasznos volt, mert mindenkinek voltait és van­nak elképzelései, amit figye­lembe veszünk a közös mun­ka eredményességének növe­lése érdekében. Ilyen módon készült el az ez évi feladato­kat tartalmazó tervünk, a vezetőségi ülések napirendje, amelyeken a pártélet, az ideo­lógiai munka javításával párhuzamosan a gazdasági kérdések, a tájékoztató és nevelő munka, a szocialista verseny és sok más kérdés szerepel — mondja Sámson Zoltán. A beszélgetések során szóba került az együttes és a sze­mélyi felelősség, a példamu­tatás is. Nem volt nehéz azo­nos véleményre jutni, ami akkor is jó kezdet, ha később lesznek is nézetkülönbségek.­­ Nyilván ilyesmire is sor kerül, amikor egy-egy téma a vezetőségi ülés napirend­jén szerepel, de úgy gondo­lom, a nyílt és őszinte véle­ménycsere, az érvek és ellen­érvek ütköztetése nyomár, juthatunk olyan megoldásra, ami legjobban segíti céljaink elérését — mondja Peszlen József. — Nem lesz könnyű megfelelni a termelési reszor­ton, de úgy érzem, hogy nem­csak a vezetőség tagjai, ha­nem a gazdasági vezetők és a szocialista brigádok is hathatós segítséget tudnak adni részemre. — A fejlődéssel járó káder­munkára is gondolunk — szól közbe a párttitkár. — Sokan tanulnak nálunk szak­mai és­ politikai iskolákon. Az agit-proposunk is egyéves pártiskolán van. Azt szeret­nénk elérni, hogy amire az új helyre költözünk, addigra minden területre meglegyen a megfelelő ember. A párttagok és pártonkívü­­liek egyaránt többet, jobbat várnak az új pártvezetőség­től, aminek hangot is adnak a személyes beszélgetések so­rán. Mert ezt folyamatosan végzi a vezetőség minden tagja a munkahelyén — a szerelőknél, esztergályosok­nál, festőknél, az adminiszt­ratív dolgozók körében — a 18 szocialista brigád tagjai­nál. Sok hasznosítható észre­vétel hangzik el ilyenkor a termeléssel kapcsolatosan, amit a pártvezetőség jól hasznosít a napi pártmunká­ban. — Mindent megbeszélünk az egész kollektívával és kö­zösen igyekszünk megoldani a ránk váró feladatokat —­­mondja Sámson Zoltán. A pártvezetőség tagjai ala­posan ismerik munkaterüle­tüket, az ott dolgozó embere­ket. Könnyen szót értenek velük, hiszen közülük kerül­tek ki és velük vannak min­dennap az alkotó munkában. Ezt tartják továbbra is lénye­gesnek a pártmunkában a vezetőség tagjai, s azt, hogy a saját tevékenységükkel te­remtsék meg a saját és a pártvezetőség tekintélyét, amelynek a munka a fedezete. Takács János

Next