Zalai Hírlap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
1980. február 1. 300 ezer ajtó a lenti Epfától a forgácsot és sűírészport is értékesítik A lenti Epfa az elmúlt évben termelési értéktervét másfél millió forinttal túlteljesítette, nyereségtervét azonban csak 93 százalékra. A legfőbb gondot a fenyő fűrészáru hiánya jelentette. Mintegy három millió forintos kieséssel járt a hajópadló gyártás megszüntetése. Az ebben a munkakörben foglalkoztatott dolgozóknak nemcsak munkalehetőséget kellett biztosítani más területen, hanem mindezt úgy kellett intézni, hogy az átszervezés jelentőségét, szükségességét az érintett munkások megértsék. Ehhez a munkához a gazdasági vezetés igen nagy segítséget kapott a pártszervezettől, szakszervezettől. Igaz, tulajdonképpen csak tizenöt dolgozót érintett ez a szükségintézkedés, de tizenöt dolgozó jó, vagy rossz munkakedve, munkahelyi közérzete sem mindegy a gyár egésze szempontjából, s ezért fordítottak megkülönböztetett gondot az érintettek új munkahelyen történő beilleszkedésére, amit végül is mindkét fél — dolgozók és a vállalat — megelégedésére megnyugtatóan rendeztek. Nincs hulladék Pontosabban: nincs veszendőbe menő hulladék. A köztudatban ugyanis egy olyan jellegű üzem munkájával kapcsolatban mint a lenti apfa, elterjedt nézet, hogy fadarabok, forgács, fűrészpor , természetszerűen veszendőbe megy, s ebben az esetben a veszendő alatt érthető a tüzelőként való felhasználás is. A valóságban volt is ilyen veszendőbe menő hulladék, ami tűzifaként került felhasználásra. A gazdaságossági számítások azonban arra ösztönözték a gyár vezetőit, s valamennyi dolgozót, hogy a tüzelésnél hasznosabb formában értékesítsék a legkisebb darab deszkát, lécet, sőt a forgácsot, fűrészport is. Miután az üzem teljes kapacitásával nyílászáró szerkezetek — ajtók, keretek és betétek — gyártására állt át, techinológiát dolgoztak ki arra, hogy a korábban félredobott szélhulladékot is felhasználják. Az ajtókeretek esetében például szélességi toldást alkalmaznak. Kiszámolva a ragasztó, a ragasztásra fordított munka és a fa, mint nyersanyag értékét, megállapították, hogy a ragasztás gazdaságos, s ezenkívül foglalkoztatási lehetőséget is biztosít a felszabadult munkaerő számára. Az anyagtakarékosságot szolgálja az a kezdeményezés is, hogy az üzembe érkező anyagot a beérkezés után szélesség szerint válogatják, osztályozzák, s irányítják arra a feldolgozó helyre, ahol a méretből eredően a feldolgozás során a legkevesebb hulladék keletkezik. Azt a hulladékot pedig, amit ragasztással nem tudnak feldolgozni — fűrészpor, forgács — már nem égetik el, hanem értékesítik egy részét a soproni forgácslap gyárnak, s mezőgazdasági üzemeknek adják el, de jelentős az a mennyiség is, ami külföldi piacra kerül. Nyolcezer űrméter osztrák piacon talál gazdára... Ily módon az évi mintegy harmincezer köbméter faanyagnak az a része, amit nem hasznosítanak valamilyen formában, csak ezrelékekben fejezhető ki. Kétmilliós megtakarítás A vállalatnak évek óta megoldhatatlan gondot jelentett a nagy mennyiségű feldolgozásra érkező anyag szállítása, vagonokból történő kirakása. A múlt év első felében a MÁV mintegy hétszázezer forintos számlát nyújtott be kocsiálláspénz címén, mert a megérkezett anyagot nem tudták időben kirakni. Éves szinten ez az összeg mintegy kétmillió forintot tenne ki, ha nem találtak volna rá megoldást. Régóta tárgyaltak már róla, társulni szerettek volna más vállalattal, üzemmel a rakodás gépesítésére, s mivel partnert nem találtak,megoldották maguk. Autós darut vásároltak, amit nemcsak a vagonok kirakásánál tudnak hasznosítani, hanem a belső anyagmozgatásban is. A vállalkozás — azon kívül, hogy nem érkezik számla a MÁV-tól — élő munkaerő megtakarítást is eredményez, hiszen míg korábban tizennégy személyt foglalkoztattak a rakodásnál, jelenleg mindössze öt személy végzi el a munkát időben akkor is, ha egyszerre tizenöt vagon áru érkezik vasúton. Ez a kétmilliós megtakarítás is része annak a 250 milliós termelési értéknek — 8 milliós nyereségtervnek — amelyet a gyár 1980-ra tervezett. Ez a termelési érték húsz százalékkal több az 1979. évinél, mintegy háromszázezer komplett ajtót kell gyártania a lenti Epfának, hogy tervének maradéktalanul eleget tegyen. A gazdaságosságra való törekvés keretében természetesen vannak olyan részfeladatai is az üzemnek, amiket csak a vele üzleti kapcsolatban álló más vállalatokkal közösen tud megoldani. Ilyen többek között a szállításoknak az eddiginél gazdaságosabb megszervezése. Az üzemben készült nyílászáró szerkezeteknek közel nyolcvan százalékát darabáruként fuvarozzák el. A népgazdaságnak és az üzemnek s a kereskedelemnek egyaránt az az érdeke, hogy a tehergépkocsi a teljes terheléssel távozzon, ne három-négy ajtót szállítson egyegy Tüzépre, hanem nagyobb mennyiséget. Nemcsak a gépkocsi kihasználása, hanem a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében is. Alkotó véleménycsere Azokon a tanácskozásokon, amelyeket évenként két alkalommal szerveznek az üzem vezetői a szűkebb munkahelyi kollektívák részére, ezekről a gondokról is szót váltanak munkások és vezetők. Ez a véleménycsere is alapját képezi annak a bizakodásnak, ami abban a meggyőződésben kap hangot, hogy idei tervét maradéktalanul teljesíti a gyár. Buni Géza Munkaidőben Naponta átlag négy—ötszázan keresik fel a zalaegerszegi városi tanácsot különféle ügyeik intézése végett. Egy 1976-ban hozott minisztertanácsi határozat értelmében a tanácsoknak biztosítaniuk kell azt a lehetőséget, hogy a dolgozók munkaidejükön túl intézhessék ügyes-bajos dolgaikat. A munkából kiesett idő csökkentésére több módosítást vezettek be a megyeszékhelyen. Jól bevált például, hogy a szakigazgatási szervek idézésükön három időpontot is feltüntetnek, ezzel biztosítva a választás lehetőségét, hogy délelőtt, délután, illetve szombaton tudják munkaidőn kívül rendezni ügyeiket. Nem talált ilyen egyértelműen kedvező fogadtatásra az a tavaly bevezetett módosítás, amelynek értelmében a szerdai ügyfélfogadás idejének meghosszabbításával kínáltak lehetőséget a dolgozóknak a munkaidőn túli ügyintézésre. Továbbra is a délelőtti órákra esett a csúcsforgalom, ugyanakkor a fél hatig meghosszabbított félfogadási időt mindössze néhányan vették igénybe. A közelmúltban ismét felhívták a munkahelyi vezetők, szakszervezeti bizottságok figyelmét erre a lehető ■ vagy azon túli ségre. Remélhetően tovább csökken azoknak a száma, akik munkaidejük alatt intézik ügyeiket, s dolguk végeztével ottlétük igazolását kérik annak bizonyítására, hogy okkal hiányoztak a munkából. Hasonlóan kevesen éltek az elmúlt hónapokban azzal a lehetőséggel, hogy szabad szombaton is rendelkezésükre áll az ügyfélszolgálati iroda, amelynek hatáskörét az elmúlt évben tovább bővítették. Jelentősen gyorsítja az ügyfélforgalmat és eredményesen tehermentesíti a szakigazgatási szervek ügyintézőit, hogy a felvilágosító, tájékoztató jellegű munka mellett az egyszerűbb ügyeket azonnal elintézik. Az ügyfélszolgálati iroda hatáskörébe került például a talált tárgyak átvétele és kezelése, a hagyatéki eljárások rendezése, a lakcímváltozással kapcsolatos bejelentések nyilvántartásba vétele, összességében az elintézendő ügyek harmadrészét képes elvégezni az iroda. Általános forgalma ennek megfelelően emelkedett az elmúlt hónapokban, azonban a szabad szombati vagy a szerda délutáni meghosszabbított ügyintézési lehetőséggel ez idáig itt is kevesen éltek. v ZALAI HÍRLAP Ketrecek a házaknál A nyúltenyésztés haszna Nyulászkodó megye lettünk, mondta egyik ismerősöm a minap. Meg is magyarázta miért. Szerinte egyre többen kapnak kedvet a nyúltenyésztéshez, mivel jó mellékjövedelmet biztosít. Vajon így van-e? Bekopogtunk két nyúltenyésztőhöz, mondják el ők:" ' foglalkoznak nyúllal’ Jóllakottan, kicsit álmosan néznek a belépőre. Piros szemüket bánthatja a havon megbicsakó éles fehér fény, mert szaporábban kezdenek pislogni. A bazitai Bátorfi Géza büszkén int a ketrecek felé. — íme, itt az én kis nyúlfarmom. Nem olyan nagy, hogy irigyelni lehessen, de van akkora, hogy mindennap munkát adjon. Általában reggel és este is egy—másfél óra az etetésük, gondozásuk, míg hetente két alkalommal valamilyet hoszabb időt vesz igénybe az almozás. — Mióta foglalkozik nyúltenyésztéssel ? — Nyolc éve — hangzik a válasz. — Megéri-e a velük való foglalkozás? — Nekem 15 anyanyulam van. Ennek szaporulatára szerződtem a zalaegerszegi áfésszel, hasonlóan húsz tagtársamhoz, akikkel tagjai vadítunk a szövetkezet nyúltevitészta szakcsoportjának. Évente négy—ötszáz nyulat adok le. Az átvételi ár most télen, mikor többe van a jószág kilónként 44 forint, nyáron öt forinttal kevesebb — mondja és benyúl az egyik ellető fészekbe. Mikor visszahúzza a kezét, benne eggy kis nyúlacska rúgkapál. Még néhány napig szopik, aztán külön költöznek anyjuktól, hiszen annak február közepén már újra kicsinyei lesznek. — Újzélandi fajta. Elég szapora, viszonylag gyorsan növekszik. Évente négyszer, ötször, sőt ha lehet hatszor kell elletni, csak így gazdaságos — mondja a tulajdonos. — Ha valaki kedvet kap a tenyésztéshez, hogyan kezdjen hozzá? — jelentkezik igényével az áfésznél, segítik ott a kezdőket, de a gyakorló tenyésztőket is. — Ilyen egyszerű? — Hát nem egészen, mert a nyúl elég igényes állat. Érteni kell hozzá. Néha gond is akad. Mostanában az, hogy nem kielégítő a szemestermény ellátás. Miért fontos ez? Amióta megdrágult a nyúltáp, előtérbe kerül a tápba keverhető zab, árva, hiszen azzal olcsóbban hizlalhatnánk a nyulakat. Reméljük, javul az ellátás. Zalaegerszegen talán egyike a legrégebbi nyúltenyésztőknek Simon István. — Nekem már akkor voltak nyulaim, amikor még semminek nem hívták őket. Idestova negyven éve tenyésztem ezt a szép kis állatot. Nálam ez hobbi és másodállás is. Mert amúgy kereskedelmi dolgozó lennék — kezdi a beszélgetést a nyúltenyésztő körökben nagy tekintélynek örvendő Simon István. — Milyen előnyei vannak egy szakcsoport -tagnak? — Itt először arról kell beszélnem, hogy miért tenyésztek nyulakat. Nos azért, mert most megéri. Annak ellenére mondom ezt, hogy megemelkedtek 20 százalékkal a tápárak. Viszont jelentősen emelték a nyúl felvásárlási árát is, hiszen a téli ár 37 forintról 44- re ugrott míg nyári időszakban 39 forintot kapunk a nyulak kilójáért, az eddigi 34 helyett. Nyulat pedig eddig is érdemes volt tartani — nekem 24 anyaállatom van — mivel megfelelő odafigyeléssel anyánként évente 1000—1400 forintot hoz tisztán. Nem titok, én tavaly 60 ezret kaptam kézhez — mondja, miközben az előtte heverő papírra csak úgy hevenyészve néhány számoszlopot ír, majd így folytatja. — A szakcsoporttagság előnyös. Nem gond a tápbeszerzés, a gyógyszerek vásárlása, háztól viszik el a nyulat. Ezenkívül a tapasztalatcserék, aminek hasznát látja az érdeklődő tenyésztő. Jó partnerünk mindehhez a zalaegerszegi áfész. Mindenben segítséget nyújtanak. — Betegség nem tizedeli néha az állományt? — Ha a nyúl tisztán van tartva, ellenállónak bizonyul. S bár tavaly 627 nyulat értékesítettem, garantáltan egészségesek voltak — válaszolta, majd megmutatja patikatisztaságú, tágas, világos tenyészetét. Hófehér nyulak nyújtóznak a ketrecekben, vagy éppen ropogtatják az eléjük tett szénát. Egy városi ember, hogy jut szálastakarmányhoz? — Hát itt a Hock János utcában nehéz is lenne kaszát fogni ilyen pillangósra — neveti el magát a gazda, aztán elárulja, hogy van egy kis szőlőhegye, ott terem meg a téli szénaszükséglete nyulainak. A hasznos kedvtelés végül is kettős haszonnal jár. Jól járnak a mellékes jövedelemhez, amolyan fizetéskiegészítéshez jutó kistermelők és jól jár a népgazdaság is, hiszen a házinyúl keresett exportcikkünk. Tavaly a zalaegerszegi áfész mintegy 80 tonnát vásárolt fel a környék kistermelőitől. Gombocz Tibor A Füszért nagykanizsai raktárában A Füszért nagykanizsai fiókja nyolcszáz, úgynevezett vevőegység részére százhatvanezer fő élelmiszerrel és vegyicikkel történő ellátását biztosítja. A 864 négyzetméter alapterületű, magas raktározási technológiával ellátott alapvető élelmiszeráru raktárában 120 vagon áru fér el. Képünkön : Schöff Gábor elektrom- targoncával rakja fel az árut. 3 . Együtt a párttagsággal Munkában a Vértes* új pártvezetősége Három héttel ezelőtt választotta meg az alapszervezet új vezetőségét a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat zalaegerszegi üzemének 21 fős kommunista kollektívája. A háromtagú vezetőség öttagú lett és a korábbihoz képest alaposan megváltozott. Sámson Zoltán a párttitkár, Peszlen József termelési felelős, Nagy László ágit-propos, Cserti Józsefné gazdasági felelős új tagként Tuboly István szervezési felelős mint a régi vezetőség tagja került a párttagság bizalmából e felelős tisztségbe. — Az, hogy új tagként kerültünk a vezetésbe, nem azt jelenti, mintha ismeretlen lenne előttünk a mozgalmi munka — mondja Sámson Zoltán. — Jómagam már voltam korábban vezetőségi tag — persze a mostani felelősség egészen más — és szerencsére társaim sem most ismerkednek a pártmunkával. Talán éppen a KISZ-ben és az alapszervezetben végzett munkánk elismeréseként kaptuk az előlegezett bizalmat, aminek a párttagokkal együtt munkálkodva igyekszünk megfelelni. — Több éves mozgalmi múlt áll mögöttem, s mint KISZ-titkár — három évig — és pártcsoportvezető, ifjúsági és szakszervezeti gazdasági felelős is szereztem némi tapasztalatot — mondja Cserti Józsefné. — A közös munkának, amit folyamatosan és következetesen kívánunk végezni, biztosan lesz foganatja. Az első lépéseken már túljutott az új pártvezetőség. Mindenkinek a neki legjobban megfelelő — szakmai és politikai képzettségéhez illő — reszortot adtak, s ezzel egyidőben kötetlen beszélgetés kereteiben szabták meg a soron levő és a távlati tennivalókat. Mindjárt a kollektív munka kezdetén tisztázták a kötelmeket, a munkamódszerüket. Az ezekről folytatott eszmecsere mindannyiunk számára hasznos volt, mert mindenkinek voltait és vannak elképzelései, amit figyelembe veszünk a közös munka eredményességének növelése érdekében. Ilyen módon készült el az ez évi feladatokat tartalmazó tervünk, a vezetőségi ülések napirendje, amelyeken a pártélet, az ideológiai munka javításával párhuzamosan a gazdasági kérdések, a tájékoztató és nevelő munka, a szocialista verseny és sok más kérdés szerepel — mondja Sámson Zoltán. A beszélgetések során szóba került az együttes és a személyi felelősség, a példamutatás is. Nem volt nehéz azonos véleményre jutni, ami akkor is jó kezdet, ha később lesznek is nézetkülönbségek. Nyilván ilyesmire is sor kerül, amikor egy-egy téma a vezetőségi ülés napirendjén szerepel, de úgy gondolom, a nyílt és őszinte véleménycsere, az érvek és ellenérvek ütköztetése nyomár, juthatunk olyan megoldásra, ami legjobban segíti céljaink elérését — mondja Peszlen József. — Nem lesz könnyű megfelelni a termelési reszorton, de úgy érzem, hogy nemcsak a vezetőség tagjai, hanem a gazdasági vezetők és a szocialista brigádok is hathatós segítséget tudnak adni részemre. — A fejlődéssel járó kádermunkára is gondolunk — szól közbe a párttitkár. — Sokan tanulnak nálunk szakmai és politikai iskolákon. Az agit-proposunk is egyéves pártiskolán van. Azt szeretnénk elérni, hogy amire az új helyre költözünk, addigra minden területre meglegyen a megfelelő ember. A párttagok és pártonkívüliek egyaránt többet, jobbat várnak az új pártvezetőségtől, aminek hangot is adnak a személyes beszélgetések során. Mert ezt folyamatosan végzi a vezetőség minden tagja a munkahelyén — a szerelőknél, esztergályosoknál, festőknél, az adminisztratív dolgozók körében — a 18 szocialista brigád tagjainál. Sok hasznosítható észrevétel hangzik el ilyenkor a termeléssel kapcsolatosan, amit a pártvezetőség jól hasznosít a napi pártmunkában. — Mindent megbeszélünk az egész kollektívával és közösen igyekszünk megoldani a ránk váró feladatokat —mondja Sámson Zoltán. A pártvezetőség tagjai alaposan ismerik munkaterületüket, az ott dolgozó embereket. Könnyen szót értenek velük, hiszen közülük kerültek ki és velük vannak mindennap az alkotó munkában. Ezt tartják továbbra is lényegesnek a pártmunkában a vezetőség tagjai, s azt, hogy a saját tevékenységükkel teremtsék meg a saját és a pártvezetőség tekintélyét, amelynek a munka a fedezete. Takács János