Zalai Hírlap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

MM­­pril­ 1. Új hotelek az MOURISTAK A tervek szerint a követke­ző ötéves tervidőszakban (1981 —1985) a szovjet M­TOURIST szállodahálózata további 40 ezer férőhellyel bővül. A prog­ram keretében 33 új luxusho­telt építenek az ország idegen­­forgalmi központjaiban: Moszkvában, Leningrádban, a szövetségi köztársaságok fővá­rosaiban, valamint a Kauká­zus és a Krím üdülőkörzetei­ben. E nagy arányú fejlesztést a növekvő ideáli forgalom indo­kolja. Az elmúlt évben közel száz országból több mint öt­millió külföldi látogatott a Szovjetunióba. Ez év tavaszán a szovjet határokat átlépi az 50 milliomodik külföldi ven­dég. (1956 óta, ekkor indult meg ugyanis a tömeges ide­genforgalom a Szovjetunió­ba). A tervek szerint a szálloda­­építési program megvalósítá­sában jelentős szerep jut a nemzetközi együttműködésnek. Tavaly épült fel a francia SEFRI cég segítségével a moszkvai 1777 férőhelyes KOZMOSZ luxushotel, a kár­pátukrajnai Uzsgorodon pedig magyar közreműködéssel épült fel a ZAKARPATJE szálloda. Az INTOURIST a továb­biakban igénybe kívánja ven­ni a lengyel, jugoszláv, finn, magyar, svéd cégek segítsé­gét. Ami a közeljövő feladatait illeti, jelenleg az INTOURIST legfontosabb feladata a nyári olimpiai játékokhoz kapcsoló­dó idegenforgalom zavartalan lebonyolítása. BÁRHOL IS kérdezősködők felőle a válaszoknak egy a kicsengése: feig-vérig népmű­velő és mozgalmi ember Sós­­tainé Márfi Ibolya, a nagyka­nizsai Hevesi Sándor Művelő­dési Központ közösségnevelési csoportjának vezetője. Néhány nap óta különösen szép siker fűződik a nevéhez — az or­szágban hatodmagával, s a megyében elsőként kapta meg a kimagasló művészeti alkotó­nevelő és közművelődési mun­kát végző fiatalok számára alapított KISZ-díjat. Szepet­­neki lakásukban induló be­szélgetésünket a megillető­­döttség csendje vezeti be, az­tán a munkás-férj, Zoli „in­dít”: — Amikor a KISZ KB-ból érk­ezett meghívót felbontot­tuk, úgy néztünk egymásra, mintha álomból ébrednénk ... Nem a részrehajló férj beszél belőlem, mikor azt mondom: Ibi mindig a maximális tudá­sától, energiájával dolgozott annak érdekében, hogy tartal­mában fejlődjön a kanizsai és városkörnyéki ifjúsági klubmozgalom. A FIATALASSZONY fekü­dik, elneveti magát: — Ez a klubos megszállott­ság lett a „végzetem,”, mert Zolival is egy szocialista bri­gádklub kiránduláson ismer­kedtünk meg... — A beosztásából következ­tetve hivatalból is közössé­gekkel kell foglalkoznia. Hogy látja, mi az a szakmai-­ emberi többlet, amit e rangos díjjal ismertek el? — Elsősorban a kiscsoportos közművelődési formákkal — tanfolyamok, klubok, ismeret­­terjesztő összejövetelek — fog­lalkozom ebben a beosztásom­ban. A kérdése azért is jogos, mert a munkámban gyakran és szükségszerűen, el nem vá­lasztható módon ötvöződik a hivatalos és az önként vállalt társadalmi feladat. Azt hi­szem, ez így a temészetes, a jó, mert szerintem népművelőnek lenni nem foglalkozás, hanem hivatás... KIS SZÜNETET tart, kávé­val kínál bennünket, s úgy folytatja: — De hogy ki ne kerüljem a válasz lényegét, tudom, ér­zem, mi az a szívesen végzett többlet a munkámban. Ezt rö­viden úgy mondhatnám, hogy sosem csak közművelődési, ha­nem a tágabb értelemben vett kollektívákban igyekszem gondolkodni, amikor a dolgo­mat teszem. Mint az ifjúsági szövetség tagja, azt igyekez­tem mindig elérni, hogy a mozgalmi és a klubélet alkotó kölcsönhatásban legyen. E te­kintetben igen kedvező együtt­működést tudtunk kialakítani a KISZ városi bizottságával. — Munkasikereit milyen módszereknek köszönheti? — Azt hiszem annak, hogy idegenkedem a sablonoktól, a „módszer-receptektől”. Már alakuláskor, s menet közben is mások a körülményei, gond­jai egy gimnazista, munkás vagy egy vegyes összetételű ifjúsági klubnak. Annyi biz­tos, hogy akár ők keresnek fel problémáikkal, akár én me­gyek hozzájuk, három dologra feltétlenül választ keresek: Milyen képzett a klubvezető, megvan-e az az aktív mag, amelynek tagjai — megfelelő segítség és tanácsok révén — közösségteremtő erőt jelent­hetnek és milyen az érdeklő­dése, igénye az adott ifjúsági rétegnek? Mintegy ráhango­lásként néhányszor bemuta­tunk kész programokat, de gyakran beszélgetünk a KISZ- szervezetek közművelődési vállalásaival összehangolt módszerekről is. Az előadások, élménybeszámolók tartása és a klubviták vezetése állandó „napirendjeim”. Zoli, mint gyakorlott klubvezető renge­teget segít, mondhatnám a munkatársam. — Mert Ibi mondja az el­méletet, én meg a gyakorlati tapasztalatokat — szól közbe tréfásan a férje, aztán a klub­­mozgalom jól érzékelhető eredményeiről esik szó. A FIATALASSZONY mind­járt hozáteszi: szervezett, cél­tudatos csapatmunka nélkül zsákutcába jutottak volna. A pályakezdők gyermekbetegsé­ge, hogy „egyedül is megvált­ja a világot” — őt sem kerül­te el. De aztán tanult a kudar­cokon, s tett is ellenük. Éppen az említett munkakapcsolatok létrehozása, és rátermett fia­talokból álló aktívahálózat ki­nevelése révén. Kanizsán és környékén je­lenleg összesen 17 ifjúsági klub működik (öt most van alakulóban) s közülük tíz ki­váló vagy aranykoszorús mi­nősítésű, s többségük valami­lyen módon magán hordozza Loltainé Márfi Ibolya kézje­gyét is. Akárcsak az új típusú, klubszerű keretek között dol­gozó KISZ-titkári tanfolya­mok és a mozgalmi-politikai képzés rendszere, sok-sok módszertani anyaga. — Számomra csak az egyik értékmérő, hogy a klubok szá­ma, kitüntetése vagy az alap­szervezetek tettrekészsége ho­gyan alakul — vélekedik a fiatalasszony. — Legalább ennyire lényeges, hogy a ben­nük­­ tevékenykedő fiatalok szemlélete, életmódja milyen mértékben válik közösségi­közéleti töltésűvé az őket ért nevelőhatások nyomán. Ez és a tartalmas kikapcsolódás ad­hat csak értelmet a klubélet­nek. VAN OKA így vallani hiva­tásáról, mert nemcsak munká­jéban, hanem az önképzésben is magasra tette a mércét: a népművelő-könyvtárosi diplo­ma mellé megszerezte a ma­gyar­ tanárit és most az Eöt­­vös-egyetem negyedéves leve­lező hallgatója, népművelés­történelem szakon. És készül egy másik, nagyszerű hivatás­ra , az anyaira is. Lukács József Alkotó kölcsönhatásban A megye első KISZ-dí­jasa: Sántai­né Márfi Ibolya ZALAI HÍRLAP És negyed négykor megjött az olaj... Ered az Adria kőolajvezeték A többszáz kilométeres Ad­ria kőolajvezeték Berzencénél lépi át a magyar határt, s Csurgó közelében az első szi­vattyúállomásnál bújik ki a földből. Pénteken sokan vár­ták izgatottan az érkező olaj első jeleit. — Hozzatok valamilyen rongyot, mert igen hideg ez a cső! — kiáltották társaiknak a türelmetlenebbek, akik fü­lüket a vezetékre tapasztva hallga­tóztak. — Víz van a csőben. Meg aztán az olaj előtt jön a gö­rény, s ha közeledik, meghal­lani — adta magyarázatát a furcsa testhelyzetnek Mester Jenő, a Gáz- és Olajszállító Vállalat zalai üzemének ve­zetője. Ugyanis a csurgói szi­vattyúállomást zalaiak üze­meltetik, akik már az építke­zés kezdetétől jelen voltak a helyszínen. Évi 10 millió tonna Az évi 10 millió tonna kő­olaj szállítására alkalmas táv­vezeték magyar szakasza már egy évvel ezelőtt is fogadha­tott volna olajat. Annak elle­nére, hogy a kárai szivattyú­­állomás építése — a zalaiak második nagy létesítménye — még nem fejeződött be. A csurgóinál beépített nagytel­jesítményű szivattyúk ugyan­is alkalmasak arra, hogy el­juttassák az olajat a Dunai Kőolajipari Vállalatig, azaz Százhalombattára. — A jugoszláviai Krk-szi­­gettől a határig tartó 280 ki­lométeres vezetéken — amely leágazik a pancsovai finomí­tóhoz is — évente 34 millió tonna olajat lehet szállítani, ebből 10 milliót a magyar és csehszlovákiai finomítókhoz továbbítanak a vezetéken. Virjáig már korábban feltöl­­tötték a vezetéket, most a magyar szakasz van soron. Jugoszláv kollégáink először azt jelezték, hogy már reggel megkezdik a nyomtatást. Va­lami közbejöhetett, mert még semmi jelét nem látjuk, hall­juk — tájékoztatott bennün­ket Darás István, a Gáz- és Olajszállító Vállalat üzemvi­teli főosztályvezetője, így legalább lehetőség nyílt arra, hogy néhány érdekes­ségről beszélgessünk. Arról, hogy a vezeték az első ma­gyar szivattyúállomásig 700, onnan pedig 600 milliméter átmérőjű. A magyarországi 190 kilométeres szakasz fel­töltéséhez 68 ezer köbméter olajra van szükség. Az olaj a szerződés szerint 8 atmoszfé­­rás nyomással érkezik, s ah­hoz, hogy el is érjen a dunai finomítóhoz, 64 atmoszférára kell növelni nyomását. Erre négy szivattyú áll rendelke­zésre, amelyek szerelésében a csehszlovákiai Prinostav-cég szakemberei annak idején közreműködtek. Százhalombattán mérő és hitelesítő állomáson keresztül tartályokba kerül az olaj. In­nen a mindenkori igényeknek megfelelően a 140 kilométeres vezetéken Tupáig lehet eljut­tatni a csehszlovákiai fino­mítóba. Közben érkezik a jelzés — közvetlen telefonösszekötte­tést építettek ki a jugoszláv oldalon a Virja-i állomással —, hogy 10 óra öt perckor út­nak indították az olajat. Min­denki az óráját nézte. Ha sípol a levegő — lesz belőle vagy négy óra, mire átér hozzánk — kö­zölte Darás István. — Ugyan­is 7500 köbméter olaj tölti fel a köztünk lévő szakaszt, s óránként 1200 köbmétert nyomnak. A berzencei szakaszolónál ügyeletet tartó járőr jelentke­zett: sípol a levegő, valóban elindult az olaj. A csurgóiak még izgatottan gyülekeztek a vízleeresztő csonkhoz. Tíz óra 30 perckor érezhetően itt is megmozdult a levegő, ezt be is jegyezték a naplóba. Majd alig negyedóra múlva a kuta­­si, később a jutai járőrök je­lezték ugyanezt.­­ Ha az olajvezeték az energiahálózat érrendszere, akkor a telefonvonalak az idegrendszer szerepét töltik be. Minden vezeték mellett öt méterre ott halad a mi kábe­lünk. Ehhez megfelelő ponto­kon kézitelefonnal lehet csat­lakozni, s azonnali kapcsolat létesíthető a csurgói központ­tal, közölhető az észlelt jelen­ség — magyarázta Papp Já­nos, a GOV kanizsai hírközlő üzemének szakembere. Megjelent a rozsdás víz, a beszélgetés félbeszakadt. Siet­tünk megörökíteni ezt a pilla­natot mi is, meg a televízió­sok is. Jelezték a szolgálatban lévők, hogy emelkedett a cső­vezetékben a nyomás , majd Mester Jenő és Simon István műszakvezető megbeszélték a teendőket, mit is kell csinál­ni, ha a tisztítószerszám és az olaj megérkezik. Százhalombatta felé — Ne izgul­ Pista, ugyan­úgy ahogy azt szárazon már eljátszották — nyugtatta tár­sát Miholcsek István, a csur­gói szivattyúállomás vezetője. — Vizsgáztatok is. Nem lehet baj. Nem is lett. Pénteken dél­után 15 óra 30 perckor az olajjal együtt „befutott” a csőgörény Csurgóra, s négy­­ perccel később útnak indítot­ták mára,­­Százhalombatta fe­lé. Ez még a csővezetékben marad, de a következő szál­lítmányt már egyenesen a tar­tályokba fejtik, s kezdődik a feldolgozás. Takáts Sándor Még egy utolsó ellenőrzés a szivattyúknál. Egyszerűbb, egységesebb lesz a szakmunkástanulók létszámtervezése Új elem a szabályozásban, hogy — ellentétben a múlttal — a tervezés valamennyi nap­pali képzési formában egyidő­­ben történik majd. Ezzel nem­csak az összhang teremthető meg, hanem — a fiataloknak a szakmunkásképzőkbe törté­nő jelentkezését hónapokkal megelőzve — a teljes kép bir­tokában, a népgazdaság igé­nyeinek megfelelő szakmai arányok alakíthatók ki. A létszámtervezést megala­pozottabbá teszi, hogy a mi­nisztériumok és az országos hatáskörű szervek a jövőben még a tervkészítést megelő­zően tájékoztatást adnak a megyei tanácsok munkaügyi osztályainak. Ebben jelzik a központi fejlesztési progra­moknak, a beruházásoknak, a szelektív iparfejlesztésnek, vagy a termékszerkezet vál­tásnak a szakmunkásképzést érintő hatásait. A jövőben valamennyi mun­káltató közvetlenül a megyei tanácsok munkaügyi osztályá­hoz nyújtja be igényét. Ezzel egyrészt egyszerűsödik a nyil­vántartás, másrészt kizárt, hogy a vállalatok több iskolá­hoz egyszerre nyújtsák be ugyanazt az igényüket, elkö­dösítve ezzel a tényleges hely­zetet. A jövőben egyébként a munkáltatóknak — ha tanu­lókra lesz szükségük — közöl­niük kell szakmunkásaik lét­számát és kérésüket meg kell indokolniuk. A szakmai szerkezet további javítását célozza, hogy néhány szakmában, ahol amúgy is túl­jelentkezés van — ilyen pél­dául az autószerelő, a fényké­­pész, vagy a kirakatrendező — ezentúl a meghatározott lét­szám felett nem adhatnak pót­keretet a megyei tanácsok. Az 1981—82-es tanévre már­­ a változásoknak megfelelően­­ tervezik a szakmunkástanulók létszámát. (MTI) A szakmunkástanulók felvé­telének megalapozottabb elő­készítése, és a szakmai szerke­zet arányainak javítása vár­ható munkaügyi és oktatási miniszter együttes ren­deletéről, amely a tanulók lét­számtervezését szabályozza. .­ Gömöri János kitüntetése Bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délután a Nagyka­nizsai Sörgyárban, abból az alkalomból, hogy az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta nyugállományba vonulásakor Gömöri János igazgatónak. Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára méltatta a nyolcgyere­kes munkáscsaládból szárma­zó, a párt által kijelölt vala­mennyi poszton becsülettel helytálló kommunista vezető életútját, munkásságát.­­ Gyárépítőként, egy új be­ruházás lebonyolításának fe­lelőseként került huszonhat esztendővel ezelőtt a megyé­be. De nemcsak gyárat épített, hanem az eltelt két és fél év­tized során a gazdasági teen­dők példás ellátása mellett a pártmunk­ában, a közéletben is mindig lehetett számítani Gömöri Jánosra. Sajnos, jól­lehet éppen az átlagon felüli igénybevétel miatt, egészsége megromlott, s emiatt nyugdí­jazását kérte. A megyei veze­tés nevében tisztelettel mon­dok köszönetet munkásságáért, kívánok sok boldogságot a pi­henés éveiben, s ahogy egész­sége engedi, ezután is számí­tunk rá ügyünk szolgálatában — mondotta többek között Varga elvtárs és a jelenlévők — köztük Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter, az iparvál­lalatok képviselői, köztük Trombitás István, a Központi Bizottság tagja, a KFV vezér­igazgatója — nagy tapsa kö­zepette átadta a kitüntetést Gömöri Jánosnak. A söripar kollektívájának jókívánságait Debreczeni István vezérigaz­gat­ó, s a kanizsai utód, dr. Beleki József tolmácsolta. Gömöri János megihatottan mondott köszönetet a kitünte­tésért, az elhangzott méltatá­sokért. Mint mondotta, hu­szonhat évvel ezelőtt „köl­csönbe” adták (a minisztériu­mi pártbizottság éléről) Zalá­nak, ő azonban végleges ott­honra lelt Kanizsán, a megyé­ben, s természetesnek, kom­munista kötelességének tartja, hogy nyugdíjasán is képessé­gei szerint dolgozzék a köz hasznára. Varga elvtárs átadja a Munk­a Érdemrend arany fokozata kitüntetést Gömöri Jánosnak.

Next