Zalai Hírlap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
MMpril 1. Új hotelek az MOURISTAK A tervek szerint a következő ötéves tervidőszakban (1981 —1985) a szovjet MTOURIST szállodahálózata további 40 ezer férőhellyel bővül. A program keretében 33 új luxushotelt építenek az ország idegenforgalmi központjaiban: Moszkvában, Leningrádban, a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, valamint a Kaukázus és a Krím üdülőkörzeteiben. E nagy arányú fejlesztést a növekvő ideáli forgalom indokolja. Az elmúlt évben közel száz országból több mint ötmillió külföldi látogatott a Szovjetunióba. Ez év tavaszán a szovjet határokat átlépi az 50 milliomodik külföldi vendég. (1956 óta, ekkor indult meg ugyanis a tömeges idegenforgalom a Szovjetunióba). A tervek szerint a szállodaépítési program megvalósításában jelentős szerep jut a nemzetközi együttműködésnek. Tavaly épült fel a francia SEFRI cég segítségével a moszkvai 1777 férőhelyes KOZMOSZ luxushotel, a kárpátukrajnai Uzsgorodon pedig magyar közreműködéssel épült fel a ZAKARPATJE szálloda. Az INTOURIST a továbbiakban igénybe kívánja venni a lengyel, jugoszláv, finn, magyar, svéd cégek segítségét. Ami a közeljövő feladatait illeti, jelenleg az INTOURIST legfontosabb feladata a nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódó idegenforgalom zavartalan lebonyolítása. BÁRHOL IS kérdezősködők felőle a válaszoknak egy a kicsengése: feig-vérig népművelő és mozgalmi ember Sóstainé Márfi Ibolya, a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ közösségnevelési csoportjának vezetője. Néhány nap óta különösen szép siker fűződik a nevéhez — az országban hatodmagával, s a megyében elsőként kapta meg a kimagasló művészeti alkotónevelő és közművelődési munkát végző fiatalok számára alapított KISZ-díjat. Szepetneki lakásukban induló beszélgetésünket a megilletődöttség csendje vezeti be, aztán a munkás-férj, Zoli „indít”: — Amikor a KISZ KB-ból érkezett meghívót felbontottuk, úgy néztünk egymásra, mintha álomból ébrednénk ... Nem a részrehajló férj beszél belőlem, mikor azt mondom: Ibi mindig a maximális tudásától, energiájával dolgozott annak érdekében, hogy tartalmában fejlődjön a kanizsai és városkörnyéki ifjúsági klubmozgalom. A FIATALASSZONY feküdik, elneveti magát: — Ez a klubos megszállottság lett a „végzetem,”, mert Zolival is egy szocialista brigádklub kiránduláson ismerkedtünk meg... — A beosztásából következtetve hivatalból is közösségekkel kell foglalkoznia. Hogy látja, mi az a szakmai- emberi többlet, amit e rangos díjjal ismertek el? — Elsősorban a kiscsoportos közművelődési formákkal — tanfolyamok, klubok, ismeretterjesztő összejövetelek — foglalkozom ebben a beosztásomban. A kérdése azért is jogos, mert a munkámban gyakran és szükségszerűen, el nem választható módon ötvöződik a hivatalos és az önként vállalt társadalmi feladat. Azt hiszem, ez így a temészetes, a jó, mert szerintem népművelőnek lenni nem foglalkozás, hanem hivatás... KIS SZÜNETET tart, kávéval kínál bennünket, s úgy folytatja: — De hogy ki ne kerüljem a válasz lényegét, tudom, érzem, mi az a szívesen végzett többlet a munkámban. Ezt röviden úgy mondhatnám, hogy sosem csak közművelődési, hanem a tágabb értelemben vett kollektívákban igyekszem gondolkodni, amikor a dolgomat teszem. Mint az ifjúsági szövetség tagja, azt igyekeztem mindig elérni, hogy a mozgalmi és a klubélet alkotó kölcsönhatásban legyen. E tekintetben igen kedvező együttműködést tudtunk kialakítani a KISZ városi bizottságával. — Munkasikereit milyen módszereknek köszönheti? — Azt hiszem annak, hogy idegenkedem a sablonoktól, a „módszer-receptektől”. Már alakuláskor, s menet közben is mások a körülményei, gondjai egy gimnazista, munkás vagy egy vegyes összetételű ifjúsági klubnak. Annyi biztos, hogy akár ők keresnek fel problémáikkal, akár én megyek hozzájuk, három dologra feltétlenül választ keresek: Milyen képzett a klubvezető, megvan-e az az aktív mag, amelynek tagjai — megfelelő segítség és tanácsok révén — közösségteremtő erőt jelenthetnek és milyen az érdeklődése, igénye az adott ifjúsági rétegnek? Mintegy ráhangolásként néhányszor bemutatunk kész programokat, de gyakran beszélgetünk a KISZ- szervezetek közművelődési vállalásaival összehangolt módszerekről is. Az előadások, élménybeszámolók tartása és a klubviták vezetése állandó „napirendjeim”. Zoli, mint gyakorlott klubvezető rengeteget segít, mondhatnám a munkatársam. — Mert Ibi mondja az elméletet, én meg a gyakorlati tapasztalatokat — szól közbe tréfásan a férje, aztán a klubmozgalom jól érzékelhető eredményeiről esik szó. A FIATALASSZONY mindjárt hozáteszi: szervezett, céltudatos csapatmunka nélkül zsákutcába jutottak volna. A pályakezdők gyermekbetegsége, hogy „egyedül is megváltja a világot” — őt sem kerülte el. De aztán tanult a kudarcokon, s tett is ellenük. Éppen az említett munkakapcsolatok létrehozása, és rátermett fiatalokból álló aktívahálózat kinevelése révén. Kanizsán és környékén jelenleg összesen 17 ifjúsági klub működik (öt most van alakulóban) s közülük tíz kiváló vagy aranykoszorús minősítésű, s többségük valamilyen módon magán hordozza Loltainé Márfi Ibolya kézjegyét is. Akárcsak az új típusú, klubszerű keretek között dolgozó KISZ-titkári tanfolyamok és a mozgalmi-politikai képzés rendszere, sok-sok módszertani anyaga. — Számomra csak az egyik értékmérő, hogy a klubok száma, kitüntetése vagy az alapszervezetek tettrekészsége hogyan alakul — vélekedik a fiatalasszony. — Legalább ennyire lényeges, hogy a bennük tevékenykedő fiatalok szemlélete, életmódja milyen mértékben válik közösségiközéleti töltésűvé az őket ért nevelőhatások nyomán. Ez és a tartalmas kikapcsolódás adhat csak értelmet a klubéletnek. VAN OKA így vallani hivatásáról, mert nemcsak munkájéban, hanem az önképzésben is magasra tette a mércét: a népművelő-könyvtárosi diploma mellé megszerezte a magyar tanárit és most az Eötvös-egyetem negyedéves levelező hallgatója, népműveléstörténelem szakon. És készül egy másik, nagyszerű hivatásra , az anyaira is. Lukács József Alkotó kölcsönhatásban A megye első KISZ-díjasa: Sántainé Márfi Ibolya ZALAI HÍRLAP És negyed négykor megjött az olaj... Ered az Adria kőolajvezeték A többszáz kilométeres Adria kőolajvezeték Berzencénél lépi át a magyar határt, s Csurgó közelében az első szivattyúállomásnál bújik ki a földből. Pénteken sokan várták izgatottan az érkező olaj első jeleit. — Hozzatok valamilyen rongyot, mert igen hideg ez a cső! — kiáltották társaiknak a türelmetlenebbek, akik fülüket a vezetékre tapasztva hallgatóztak. — Víz van a csőben. Meg aztán az olaj előtt jön a görény, s ha közeledik, meghallani — adta magyarázatát a furcsa testhelyzetnek Mester Jenő, a Gáz- és Olajszállító Vállalat zalai üzemének vezetője. Ugyanis a csurgói szivattyúállomást zalaiak üzemeltetik, akik már az építkezés kezdetétől jelen voltak a helyszínen. Évi 10 millió tonna Az évi 10 millió tonna kőolaj szállítására alkalmas távvezeték magyar szakasza már egy évvel ezelőtt is fogadhatott volna olajat. Annak ellenére, hogy a kárai szivattyúállomás építése — a zalaiak második nagy létesítménye — még nem fejeződött be. A csurgóinál beépített nagyteljesítményű szivattyúk ugyanis alkalmasak arra, hogy eljuttassák az olajat a Dunai Kőolajipari Vállalatig, azaz Százhalombattára. — A jugoszláviai Krk-szigettől a határig tartó 280 kilométeres vezetéken — amely leágazik a pancsovai finomítóhoz is — évente 34 millió tonna olajat lehet szállítani, ebből 10 milliót a magyar és csehszlovákiai finomítókhoz továbbítanak a vezetéken. Virjáig már korábban feltöltötték a vezetéket, most a magyar szakasz van soron. Jugoszláv kollégáink először azt jelezték, hogy már reggel megkezdik a nyomtatást. Valami közbejöhetett, mert még semmi jelét nem látjuk, halljuk — tájékoztatott bennünket Darás István, a Gáz- és Olajszállító Vállalat üzemviteli főosztályvezetője, így legalább lehetőség nyílt arra, hogy néhány érdekességről beszélgessünk. Arról, hogy a vezeték az első magyar szivattyúállomásig 700, onnan pedig 600 milliméter átmérőjű. A magyarországi 190 kilométeres szakasz feltöltéséhez 68 ezer köbméter olajra van szükség. Az olaj a szerződés szerint 8 atmoszférás nyomással érkezik, s ahhoz, hogy el is érjen a dunai finomítóhoz, 64 atmoszférára kell növelni nyomását. Erre négy szivattyú áll rendelkezésre, amelyek szerelésében a csehszlovákiai Prinostav-cég szakemberei annak idején közreműködtek. Százhalombattán mérő és hitelesítő állomáson keresztül tartályokba kerül az olaj. Innen a mindenkori igényeknek megfelelően a 140 kilométeres vezetéken Tupáig lehet eljuttatni a csehszlovákiai finomítóba. Közben érkezik a jelzés — közvetlen telefonösszeköttetést építettek ki a jugoszláv oldalon a Virja-i állomással —, hogy 10 óra öt perckor útnak indították az olajat. Mindenki az óráját nézte. Ha sípol a levegő — lesz belőle vagy négy óra, mire átér hozzánk — közölte Darás István. — Ugyanis 7500 köbméter olaj tölti fel a köztünk lévő szakaszt, s óránként 1200 köbmétert nyomnak. A berzencei szakaszolónál ügyeletet tartó járőr jelentkezett: sípol a levegő, valóban elindult az olaj. A csurgóiak még izgatottan gyülekeztek a vízleeresztő csonkhoz. Tíz óra 30 perckor érezhetően itt is megmozdult a levegő, ezt be is jegyezték a naplóba. Majd alig negyedóra múlva a kutasi, később a jutai járőrök jelezték ugyanezt. Ha az olajvezeték az energiahálózat érrendszere, akkor a telefonvonalak az idegrendszer szerepét töltik be. Minden vezeték mellett öt méterre ott halad a mi kábelünk. Ehhez megfelelő pontokon kézitelefonnal lehet csatlakozni, s azonnali kapcsolat létesíthető a csurgói központtal, közölhető az észlelt jelenség — magyarázta Papp János, a GOV kanizsai hírközlő üzemének szakembere. Megjelent a rozsdás víz, a beszélgetés félbeszakadt. Siettünk megörökíteni ezt a pillanatot mi is, meg a televíziósok is. Jelezték a szolgálatban lévők, hogy emelkedett a csővezetékben a nyomás , majd Mester Jenő és Simon István műszakvezető megbeszélték a teendőket, mit is kell csinálni, ha a tisztítószerszám és az olaj megérkezik. Százhalombatta felé — Ne izgul Pista, ugyanúgy ahogy azt szárazon már eljátszották — nyugtatta társát Miholcsek István, a csurgói szivattyúállomás vezetője. — Vizsgáztatok is. Nem lehet baj. Nem is lett. Pénteken délután 15 óra 30 perckor az olajjal együtt „befutott” a csőgörény Csurgóra, s négy perccel később útnak indították mára,Százhalombatta felé. Ez még a csővezetékben marad, de a következő szállítmányt már egyenesen a tartályokba fejtik, s kezdődik a feldolgozás. Takáts Sándor Még egy utolsó ellenőrzés a szivattyúknál. Egyszerűbb, egységesebb lesz a szakmunkástanulók létszámtervezése Új elem a szabályozásban, hogy — ellentétben a múlttal — a tervezés valamennyi nappali képzési formában egyidőben történik majd. Ezzel nemcsak az összhang teremthető meg, hanem — a fiataloknak a szakmunkásképzőkbe történő jelentkezését hónapokkal megelőzve — a teljes kép birtokában, a népgazdaság igényeinek megfelelő szakmai arányok alakíthatók ki. A létszámtervezést megalapozottabbá teszi, hogy a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek a jövőben még a tervkészítést megelőzően tájékoztatást adnak a megyei tanácsok munkaügyi osztályainak. Ebben jelzik a központi fejlesztési programoknak, a beruházásoknak, a szelektív iparfejlesztésnek, vagy a termékszerkezet váltásnak a szakmunkásképzést érintő hatásait. A jövőben valamennyi munkáltató közvetlenül a megyei tanácsok munkaügyi osztályához nyújtja be igényét. Ezzel egyrészt egyszerűsödik a nyilvántartás, másrészt kizárt, hogy a vállalatok több iskolához egyszerre nyújtsák be ugyanazt az igényüket, elködösítve ezzel a tényleges helyzetet. A jövőben egyébként a munkáltatóknak — ha tanulókra lesz szükségük — közölniük kell szakmunkásaik létszámát és kérésüket meg kell indokolniuk. A szakmai szerkezet további javítását célozza, hogy néhány szakmában, ahol amúgy is túljelentkezés van — ilyen például az autószerelő, a fényképész, vagy a kirakatrendező — ezentúl a meghatározott létszám felett nem adhatnak pótkeretet a megyei tanácsok. Az 1981—82-es tanévre már a változásoknak megfelelően tervezik a szakmunkástanulók létszámát. (MTI) A szakmunkástanulók felvételének megalapozottabb előkészítése, és a szakmai szerkezet arányainak javítása várható munkaügyi és oktatási miniszter együttes rendeletéről, amely a tanulók létszámtervezését szabályozza. . Gömöri János kitüntetése Bensőséges ünnepség zajlott le tegnap délután a Nagykanizsai Sörgyárban, abból az alkalomból, hogy az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta nyugállományba vonulásakor Gömöri János igazgatónak. Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára méltatta a nyolcgyerekes munkáscsaládból származó, a párt által kijelölt valamennyi poszton becsülettel helytálló kommunista vezető életútját, munkásságát. Gyárépítőként, egy új beruházás lebonyolításának felelőseként került huszonhat esztendővel ezelőtt a megyébe. De nemcsak gyárat épített, hanem az eltelt két és fél évtized során a gazdasági teendők példás ellátása mellett a pártmunkában, a közéletben is mindig lehetett számítani Gömöri Jánosra. Sajnos, jóllehet éppen az átlagon felüli igénybevétel miatt, egészsége megromlott, s emiatt nyugdíjazását kérte. A megyei vezetés nevében tisztelettel mondok köszönetet munkásságáért, kívánok sok boldogságot a pihenés éveiben, s ahogy egészsége engedi, ezután is számítunk rá ügyünk szolgálatában — mondotta többek között Varga elvtárs és a jelenlévők — köztük Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, az iparvállalatok képviselői, köztük Trombitás István, a Központi Bizottság tagja, a KFV vezérigazgatója — nagy tapsa közepette átadta a kitüntetést Gömöri Jánosnak. A söripar kollektívájának jókívánságait Debreczeni István vezérigazgató, s a kanizsai utód, dr. Beleki József tolmácsolta. Gömöri János megihatottan mondott köszönetet a kitüntetésért, az elhangzott méltatásokért. Mint mondotta, huszonhat évvel ezelőtt „kölcsönbe” adták (a minisztériumi pártbizottság éléről) Zalának, ő azonban végleges otthonra lelt Kanizsán, a megyében, s természetesnek, kommunista kötelességének tartja, hogy nyugdíjasán is képességei szerint dolgozzék a köz hasznára. Varga elvtárs átadja a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést Gömöri Jánosnak.