Zalai Hírlap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

1980. augusztus . ZALAI HÍRLAP sBBCTyiagjaj8s8«^?WWWWWIW!iBWwHWWWlW«8wi»lTO ' ^TOMoaiSiaSSlMa^ «.Z­iaegerszeg, Kertváros. A kép előterében levő területen kezdődik meg az építkezés a Vi. ötéves tervidőszakban. Paksi bedolgozók Zalaiak az első magyar atomerőmű építői, szállítói között A frima mellett. Pakson épül az első magyar atomerőmű. A hely­színen mintegy tízezren dolgoznak az első egység mi­előbbi üzembe helyezésén és a második szakaszon. A vállala­tok tucatjait lehetne felsorolni a kivitelezők között, s legalább ugyanennyi közreműködőt, amelyek saját telephelyeiken különböző berendezéseket, gé­peket, részegységeket szállíta­nak az évszázad magyar épít­kezéséhez. A Zala megye Állami Épí­tőipari Vállalat kezdettől fog­va kiveszi részét a nem min­dennapi munkából. Az idén például 90-en — ácsok, vasbe­ton-szerelők és lakatosok — dolgoznak a több megyei vál­lalatot összefogó dunántúli fő­­építésvezetőség irányítása alatt . Vagy harmincan az első, a többiek a második ütemnél dolgoznak. Ez utóbbi helyen a monolit vasbeton-szerkezetet építjük. Az első félévben az 50 milliós egész éves program időarányos részénél többre fu­totta, közel 27 millió forint ér­tékű munkát végeztünk kifo­gástalan minőségben — mond­ja Szabó Lajos, az állami épí­tőipari vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese. A napokban szállították el a Ganz-Mávag zalaegerszegi gépgyárából a tavalyi esztendő második felében elkezdett ka­zettaátrakó berendezés utolsó vasszerkezeti elemeit. Ez a berendezés fontos része az üze­melő erőműnek, a töltetek cse­réjét végzi.­­ Teljesen automata beren­dezés, különleges anyagokból, különleges technológiával, spe­ciálisan kiképzett szakemberek állították össze a darupályát, kocsiszekrényt, a tartóoszlopo­kat, összesen mintegy 20 ton­na szerkezetet, összeállítás után — amikor felszerelik a működtető és vezérlő egysége­ket — Budapesten az erre a célra készített próbahelyen kell majd a gyakorlatban is bizonyítania berendezésünk­nek — mondja Zurján Pál ter­melési főmérnök, majd hozzá­teszi, hogy hamarosan újabb két kazettaátrakó gyártását kezdik meg. A kapcsolóberendezések tu­catjait gyártották és szállítot­ták Paksra a Vertesz zalaeger­szegi gyárából. Szabó Zoltán üzemvezető-helyettes tájékoz­tatása szerint az 1-as blokk szereléséhez szükséges zala­egerszegi gyártmányok már a helyszínen vannak.­­ Most kezdődik a második blokk berendezéseinek a sze­relése. Több száz C6R-típusú kapcsolóberendezést kell még az idén legyártanunk. A 0,6 kilovoltos speciális, rekeszes szekrények fokozott biztonsági követelményeknek felelnek meg. Sok bennük az import­­alkatrész, ezek tudomásunk szerint már bent vannak az or­szágban, tehát hamarosan meg­kapjuk.­­ A Kögáz kanizsai üzemétől az elmúlt másfél év alatt rö­­videbb-hosszabb ideig minősí­tett hegesztők, lakatosok és esztergályosok dolgoztak Pak­son. Lelkes Andrástól, a gépé­szeti osztályvezetőtől megtud­tuk, jelenleg a siófoki Kőolaj­vezeték-építő Vállalat állomá­nyában egy hegesztő az év végéig továbbra is Pakson dol­gozik. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár szintén a siófokiakkal áll kapcsolatban, vasszerkeze­ti elemeket gyártanak részük­re.­­ Az ő programozásuk alap­ján szállítottunk eddig április­tól mintegy 150 tonna födém- és falburkoló elemet, betonba kerülő hegesztett acélszerkeze­tet. Speciális szénacélból dol­gozunk, erre az évre mi 500 tonnás kapacitást ajánlottunk fel, a megrendelés eddig 400 tonnára szól. Előzetes tárgya­lások alapján 1981-re szintén 500 tonna körüli mennyiséget vállaltunk, s az ideihez hason­ló pontos munkát ígértünk — mondja Hegedűs Miklós, a DKG terv- és vállalkozási fő­osztályának vezetője. Aratnak a Mura mentiek SZERDÁN DÉLELŐTT sű­rűn tekintgettek a murake­resztúri termelőszövetkezet aratói az égboltra. Az éjszakai eső felhőfoszlányai még fölöt­tük keringtek, s félő volt, nem ered-e meg újra Az ara­tásban érdekeltek vagy a molnári telephelyen, vagy a semjénházai határban várták az indulást. — No azért akad tennivaló is — mondja Svélecz József, a gabona­ágazat vezetője. — A kombájnokon mindig van mit ellenőrizni. — Eddig négy teljes napunk esett ki az esőzések miatt — mondja Proszenyák László, a szerelők csoportvezetője. — Máskor meg a későn felszára­dó harmat, a köd, vagy az éj­szakai esőzés csonkítja a munkanapot­. Az egyik 62 hektáros búza­tábla sarkában most is vára­kozik a kilenc kombájn. A szélső semjénházi ház alig 50 méter, de a brigád minden tagja a gépe mellett van, mindenki talál szerelni valót. — Ezt az időt is kihasznál­juk, hogy amikor indulha­tunk, ne kelljen megállni — száll le az egyik E—512-es nyergéből Kuzma György ügyeletes szerelő. TÁRSA, SZABÓ KÁLMÁN szintén előkerül, majd sorra a többiek is. A brigád „papá­ja” Rodek Márton alig múlt 40 éves, de rangidősnek szá­mít a csikócsapatban, a legfia­talabb Turóczi Tibor, 19 éves. — Esztergályosként szaba­dultam, majd traktoros let­tem, most pedig életem első aratásán ver­ ?Jó részt. Munka van bőven, de győzöm, csak az időjárásfelelős lenne jobb szívvel hozzánk — mondja. A két új Class dominátoron Dobos István és Andróczi László ül. Az utóbbi szintén a debütáló aratók közé tartozik. — Csak mint kombájnos — igazít a mondaton. Andróczi László. — Három nyarat sze­relőként, hármat segédveze­tőként értem meg, szóval van már mögöttem némi tapasz­talat A többiek, ifjabb Svélecz József, Kramanics Gyula, Re­­zsek Miklós, Steier József és Töreki István szintén csak a harmadik iksz felé haladnak, de több-kevesebb időt már kombájnoltak, újoncnak egyik sem tartja magát. Steier Jó­zsef a hiányzóknak szentel néhány mondatot. — Nem lenne teljes a csa­pat, ha róluk nem szólnánk. A karmester, Lukács István gép­­csoportvezető. Nem ismer le­hetetlent. S hogy minden reg­gel már hétre a gép mellett lehessünk, este pedig az ágyunkban, arról Horváth Márton gondoskodik, ő a nap 18 óráját tölti talpon, vagyis zömmel a volán mögött. Hoz­za az ebédünket, a szükséges segítséget a műhelyből, s egy­ben ő a hűsítőintéző, azaz az ebéd utáni Coca Cola felelős szállítója. MINT A TOVÁBBIAKBÓL kiderül, az időjárás mellett egyéb gondok is vannak.­­ Körülbelül 120 hektáron a tavaszi fagyok miatt meg­ritkul a tóállomány, s bizony a gyom alaposan felütötte a fejét — mondja az ágazatve­zető. — Sok bajunk van a vi­harok miatti dőléssel, bizony nem ritka, hogy csak egy­­irányban arathatnak a gépek. — Szerelm­ére az alkatrész­ell­átás jó — kezdi a jobb hí­rekkel Proszenyák László. — A legszükségesebbeket időben beszereztük, amit lehetett, mi újítottunk fel. Az első héten különösebb műszaki hiba nem fordult elő. A 400 hektár rep­cével végeztünk — nettóban 20 mázsát adott —, a 125 hek­tár őszi árpa is jól fizetett, a betervezettnél 6 mázsával töb­bet. A 880 hektár búza is jó termést sejtet, de jobb időjá­rás kellene, hogy sikerüljön betakarítani. Van miért szorí­tani, mert búzából még csak 200 hektárral végeztünk, a 185 hektár tavaszi árpa, s a 120 hektár mustár is vissza van. MINDERRE eredetileg 20 munkanapot számoltak a mu­rakeresztúriak, de a sok fél­napos aratás miatt már a 30 nappal is kiegyeznének. Közben a tarlóhántás is megkezdődött. Igaz, nem úgy, ahogyan azt tervezték. Számí­tottak a Rába Steigerre, de bi­zony a garanciális szerelők és az ezzel foglalkozók lassúsága miatt jó három hétre kiesett, így a tarlóhántók pillanatnyi­lag elmaradtak az aratóktól. Ez azonban nem gond, a gép szükség esetén segítséget kap, hogy szinkronban legyen a kombájnokkal. A molnári ha­tárban a másodvetés is meg­kezdődött, ide 20 hektáron borsós napraforgó kerül ta­karmánynak. A murakeresztúri szárítónál Radai József gépkezelő fogad.­­ TAVALY ŐSSZEL már vizsgázott a B—15-ös szárí­tónk, amely óránként 150 má­zsára képes. Három műszak­ban dolgozunk, s 4—5 IFA te­hergépkocsink éjjelente is szállít a kanizsai keverőüzem­be. Mi győzzük, csak az ara­tók csipkedjék magukat. No, de láthatja, nem rajtuk múlik. A repcével nagyjából végez­tünk, ha jól tudom 30 vagon­nal exportra kerül. Győri András s Zalaegerszeg, Kék­­város Következik a mintalakótelep Zalaegerszegen, a földszin­tes Kertváros folytatásaként többszintes sorházak alkotják a KISZ-lakótelepet. A Jánka­­hegy lábánál elterülő fiatal városrész arculata szinte na­ponta változik, újabb és újabb lakóépületek emelked­nek a magasba, ezreknek biz­tosítva korszerű otthont. Új technológiával épít 20 lakásos tömböket a Zalaeger­szegi Építőipari Szövetkezet, alagútzsalus módszerrel jóval nagyobb épületeket a Zala megyei Állami Építőipari Vál­lalat. S már készülnek, az újabb létesítmények kiviteli tervei, amelyek közül három, egyenként tízszintest a Nép­­köztársaság — Átalszegett — Nagylengyeli utak alkotta há­romszögben, a domboldalon építenek fel a közeljövőben. Ezt a három magasházat föld­szintes pavilonsor köti majd össze, helyet adva a most na­gyon hiányzó kereskedelmi, szolgáltató egységeknek. A kiépített Hegyalja út er­dő felöli részénél újabb öt­szintes alagútzsalus épülete­ket húznak majd fel. Ugyan­itt jelölték ki a helyét újabb iskolának, óvodának és böl­csődének, de ezekre minden bizonnyal néhány évet várni kell. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, az Ipa­ri Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Országos Taka­rékpénztár, valamint a Zala megyei tanács és Zalaegerszeg város Tanácsa nyilvános pá­lyázatot hirdetett tavaly a zalaegerszegi mintalakótelep tervjavaslataira. A kiírást 109-en vették át, de csak 28 pályaművet küldtek be érté­kelésre. Ezek azonban kellő alapot nyújtottak a kiírásban szereplő célok eléréséhez, az­az a mintalakótelep egységes kialakításához, a terepadta lehetőségek maximális figye­lembe vételével a terület kertvárosi jellegű beépítésé­hez. Szamosi György és Gyulay Judit — mindketten a Buda­pesti Műszaki Egyetem lakás­­építési tanszékén dolgoznak — második díjjal jutalmazott pályázatukban — az első dí­jat nem adták ki — a lejtős területen elhelyezett lakások­hoz kapcsolódó Ids kertekkel a kertvárosi hangulatot meg­őrizték. Intenzív beépítést ja­vasoltak, közúthálózatuk meg­alapozott, gyalogos főforgalmi útra is gondoltak. Szilágyi Antal és Hegedűs G. Péternek negyedik díjas pályázatában a garázsok és a fedett parkolók megoldására adnak színvonalas javaslatot. A pályázati anyag alapján készül majd el a végleges terv, majd megkezdődhet a mintalakótelep tényleges kivi­telezése. Eredmény, kérdőjellel !­­vek óta folyamatosan növekszik a termelé­kenység az iparban, s más termelőágazatokban is. Az eredménynek azonban ára, költsége van, s ez gyakran több, nagyobb, mint ami in­dokolt Kezdjük egy számsorral: 5,4, 6,8, 5,0, 4,7. A négy adat az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző esztendőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti években. S egyben tudatja azt is, hogy a terme­lékenység minden alkalom­mal gyorsabban emelkedett, mint a bruttó termelés. S idén, január és május között, a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoztatottra el­osztva, szerényen ugyan, 1,4 százalékkal nőtt A gyakran említett, s való­ban forntos mutatószám úgy nőtt, hogy az eszközállomány bővülése meghaladta a ter­melés emelkedésének mérté­két. Magyarán: a termelé­kenység növekedését erőtelje­sen kisebbíti a ki nem hasz­nált avagy a nem jól hasz­nált eszközök tömege. A szo­cialista iparban, a népgazda­ság legjelentősebb ágazatá­ban például négy év alatt 8,8 százalékkal (bizonyos iparte­rületeken ennél is merede­kebben) csökkent a termelő állóeszközök egy egységére jutó bruttó termelés. Magya­rán: egyre több eszközt fek­tetünk a termelő munkába, a kamatok azonban mind sze­rényebbek. Hozzátesszük, mert úgy teljes a kép, hogy a csökkenő eszközhatékonyság nem új jelenség; több közép­távú terv időszakán átvonuló folyamat. T­agy árnak tűnik ez az élőmunka termelékeny­ségének javításáért. Csak­hogy ráfordítások és hozamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen behatóbban nem vizsgálták. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vonások azonban végül is arra kényszerítették a gazdálkodókat, hogy belás­sák: a végrehajtás módja döntő szerepet játszik a vég­eredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatott­jainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adat­­felvételekor, 1979. szeptembe­rében. Azaz: tényleg mindig új és újabb eszköz kínálta ki­zárólag a haladást, vagy ele­gendő lett volna sok esetben a foglalkoztatás jó megszer­vezésére? Az említett arány ugyanis nemzetközi összeha­sonlításban kedvezőbb, mint a hazánkénál jóval nagyobb termelékenységgel dolgozó országok iparában. A vállalatok jelentős cso­portjánál valóban nagyon el­öregedtek az állóeszközök, s gyakran átgondolatlan, lassú, a technológiai logikát nélkü­löző fejlesztés. Amire fájdal­masan aktuális példát ad napjainkban a ruházati ipar helyzete: kevés korszerű, ver­senyképes áruja mellett ki nem használt, kifizetődően ki nem használható kapacitá­sainak nagy csoportja g­yakran szervezés helyett "­­ került sor beruházásra, újabb eszközök működteté­sére, s olyan vásárlásokra is, amikről kiderült, szükségte­lenek, a gépek nem illeszthe­tők be a termelési mozzana­tokba. Különösen igaz volt ez utóbbi az import berendezé­seknél, így már érthető —, de nem elfogadható —, hogy 1970 és 1979­ között a termelé­kenység a népgazdaság egé­szében 59 százalékkal, az eszközráfordítás viszont 66 százalékkal nőtt. Az eszköz­hatékonyság 1976 és 1979 kö­zött évente átlagosan 1,5 szá­zalékkal csökkent, miközben az eszközök átlagos állomá­nya 5,8 százalékkal bővült. Ezért azután az eszközhaté­konyság 1979-ben kedvezőtle­nebb volt, mint 1970-ben...! Meghökkentő tény még ak­kor is, ha tudjuk: tavaly, az év második felében, s idén, az első hat hónapban erőteljes fékezés következett be az eszközállomány bővítésében, ám elsősorban a szabályozó­módosítások hatására, s csak kevésbé az irányítói, termelői fölismerések tükrözéseként A vállalati elképzelésekről tájé­kozódó tárcák tapasztalatai szerint a hatodik ötéves terv előmunkálatai is arra mutat­nak, hogy még mindig irreá­lis fejlesztési, beruházási, esz­­közbővítési szándékokat dé­delgetnek sok termelőhelyen, s ugyanakkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működtetése mellékes fel­adatként bukkan fel csupán a programvázlatokban. Szó sincs arról, hogy a termelé­kenység alakulása bárhol is ezentúl huszadrangú szerepet kapna, a legfontosabb jelző­számok között marad. Szemben azonban az ed­­­digi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt is elemezni kell, milyen ára van a növekedésnek, kerülhetne-e kevesebbe, lehetne-e olcsóbb a termelékenység folyamatos emelkedése? Ennek vizsgála­tához most tág teret kínál minden vállalatnak a közép­távú tervezés. Mészáros Ottó Fél év alatt 1,2 millió dollárért kelendő a magyar falburkoló csempe A hazai boltokba 1,2 millió négyzetméter falburkoló csempe jutott az év első felé­ben. Emellett a magyar fi­­nomkerámia-ipar történetében először a nem rubel elszámo­lású csempeexportból szár­mazó bevétel hat hónap alatt meghaladta az egymillió-két­százezer dollárt. A javarészt hazai alap­anyagból készülő termék ma már minden piacon gazdasá­gosan értékesíthető. Az idei kereskedelmi siker mellett igazolja ezt az is, hogy a ma­gyar csempe Ausztriában, az NSZK-ban, Dániában, vala­mint a Közel- és Közép-Ke­leten is kelendő. A termékeket a Finomkerá­miaipari Művek budapesti, hódmezővásárhelyi és romhá­­nyi gyárában készítik. A rom­hányi beruházás révén jelen­tősen bővült az áruválaszték. Emellett főként az összehan­golt gyártmányfejlesztés és a gyárak közötti együttműködés javulása tette lehetővé az idei, tervezettnél is nagyobb mértékű dollárbevételt. A megrendelések alapján vár­ható, hogy a falburkoló csempe kiviteléből származó bevétel év végére meghaladja a kétmillió dollárt. (MTI)

Next