Zalai Hírlap, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
1980. augusztus . ZALAI HÍRLAP sBBCTyiagjaj8s8«^?WWWWWIW!iBWwHWWWlW«8wi»lTO ' ^TOMoaiSiaSSlMa^ «.Ziaegerszeg, Kertváros. A kép előterében levő területen kezdődik meg az építkezés a Vi. ötéves tervidőszakban. Paksi bedolgozók Zalaiak az első magyar atomerőmű építői, szállítói között A frima mellett. Pakson épül az első magyar atomerőmű. A helyszínen mintegy tízezren dolgoznak az első egység mielőbbi üzembe helyezésén és a második szakaszon. A vállalatok tucatjait lehetne felsorolni a kivitelezők között, s legalább ugyanennyi közreműködőt, amelyek saját telephelyeiken különböző berendezéseket, gépeket, részegységeket szállítanak az évszázad magyar építkezéséhez. A Zala megye Állami Építőipari Vállalat kezdettől fogva kiveszi részét a nem mindennapi munkából. Az idén például 90-en — ácsok, vasbeton-szerelők és lakatosok — dolgoznak a több megyei vállalatot összefogó dunántúli főépítésvezetőség irányítása alatt . Vagy harmincan az első, a többiek a második ütemnél dolgoznak. Ez utóbbi helyen a monolit vasbeton-szerkezetet építjük. Az első félévben az 50 milliós egész éves program időarányos részénél többre futotta, közel 27 millió forint értékű munkát végeztünk kifogástalan minőségben — mondja Szabó Lajos, az állami építőipari vállalat műszaki igazgatóhelyettese. A napokban szállították el a Ganz-Mávag zalaegerszegi gépgyárából a tavalyi esztendő második felében elkezdett kazettaátrakó berendezés utolsó vasszerkezeti elemeit. Ez a berendezés fontos része az üzemelő erőműnek, a töltetek cseréjét végzi. Teljesen automata berendezés, különleges anyagokból, különleges technológiával, speciálisan kiképzett szakemberek állították össze a darupályát, kocsiszekrényt, a tartóoszlopokat, összesen mintegy 20 tonna szerkezetet, összeállítás után — amikor felszerelik a működtető és vezérlő egységeket — Budapesten az erre a célra készített próbahelyen kell majd a gyakorlatban is bizonyítania berendezésünknek — mondja Zurján Pál termelési főmérnök, majd hozzáteszi, hogy hamarosan újabb két kazettaátrakó gyártását kezdik meg. A kapcsolóberendezések tucatjait gyártották és szállították Paksra a Vertesz zalaegerszegi gyárából. Szabó Zoltán üzemvezető-helyettes tájékoztatása szerint az 1-as blokk szereléséhez szükséges zalaegerszegi gyártmányok már a helyszínen vannak. Most kezdődik a második blokk berendezéseinek a szerelése. Több száz C6R-típusú kapcsolóberendezést kell még az idén legyártanunk. A 0,6 kilovoltos speciális, rekeszes szekrények fokozott biztonsági követelményeknek felelnek meg. Sok bennük az importalkatrész, ezek tudomásunk szerint már bent vannak az országban, tehát hamarosan megkapjuk. A Kögáz kanizsai üzemétől az elmúlt másfél év alatt rövidebb-hosszabb ideig minősített hegesztők, lakatosok és esztergályosok dolgoztak Pakson. Lelkes Andrástól, a gépészeti osztályvezetőtől megtudtuk, jelenleg a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat állományában egy hegesztő az év végéig továbbra is Pakson dolgozik. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár szintén a siófokiakkal áll kapcsolatban, vasszerkezeti elemeket gyártanak részükre. Az ő programozásuk alapján szállítottunk eddig áprilistól mintegy 150 tonna födém- és falburkoló elemet, betonba kerülő hegesztett acélszerkezetet. Speciális szénacélból dolgozunk, erre az évre mi 500 tonnás kapacitást ajánlottunk fel, a megrendelés eddig 400 tonnára szól. Előzetes tárgyalások alapján 1981-re szintén 500 tonna körüli mennyiséget vállaltunk, s az ideihez hasonló pontos munkát ígértünk — mondja Hegedűs Miklós, a DKG terv- és vállalkozási főosztályának vezetője. Aratnak a Mura mentiek SZERDÁN DÉLELŐTT sűrűn tekintgettek a murakeresztúri termelőszövetkezet aratói az égboltra. Az éjszakai eső felhőfoszlányai még fölöttük keringtek, s félő volt, nem ered-e meg újra Az aratásban érdekeltek vagy a molnári telephelyen, vagy a semjénházai határban várták az indulást. — No azért akad tennivaló is — mondja Svélecz József, a gabonaágazat vezetője. — A kombájnokon mindig van mit ellenőrizni. — Eddig négy teljes napunk esett ki az esőzések miatt — mondja Proszenyák László, a szerelők csoportvezetője. — Máskor meg a későn felszáradó harmat, a köd, vagy az éjszakai esőzés csonkítja a munkanapot. Az egyik 62 hektáros búzatábla sarkában most is várakozik a kilenc kombájn. A szélső semjénházi ház alig 50 méter, de a brigád minden tagja a gépe mellett van, mindenki talál szerelni valót. — Ezt az időt is kihasználjuk, hogy amikor indulhatunk, ne kelljen megállni — száll le az egyik E—512-es nyergéből Kuzma György ügyeletes szerelő. TÁRSA, SZABÓ KÁLMÁN szintén előkerül, majd sorra a többiek is. A brigád „papája” Rodek Márton alig múlt 40 éves, de rangidősnek számít a csikócsapatban, a legfiatalabb Turóczi Tibor, 19 éves. — Esztergályosként szabadultam, majd traktoros lettem, most pedig életem első aratásán ver ?Jó részt. Munka van bőven, de győzöm, csak az időjárásfelelős lenne jobb szívvel hozzánk — mondja. A két új Class dominátoron Dobos István és Andróczi László ül. Az utóbbi szintén a debütáló aratók közé tartozik. — Csak mint kombájnos — igazít a mondaton. Andróczi László. — Három nyarat szerelőként, hármat segédvezetőként értem meg, szóval van már mögöttem némi tapasztalat A többiek, ifjabb Svélecz József, Kramanics Gyula, Rezsek Miklós, Steier József és Töreki István szintén csak a harmadik iksz felé haladnak, de több-kevesebb időt már kombájnoltak, újoncnak egyik sem tartja magát. Steier József a hiányzóknak szentel néhány mondatot. — Nem lenne teljes a csapat, ha róluk nem szólnánk. A karmester, Lukács István gépcsoportvezető. Nem ismer lehetetlent. S hogy minden reggel már hétre a gép mellett lehessünk, este pedig az ágyunkban, arról Horváth Márton gondoskodik, ő a nap 18 óráját tölti talpon, vagyis zömmel a volán mögött. Hozza az ebédünket, a szükséges segítséget a műhelyből, s egyben ő a hűsítőintéző, azaz az ebéd utáni Coca Cola felelős szállítója. MINT A TOVÁBBIAKBÓL kiderül, az időjárás mellett egyéb gondok is vannak. Körülbelül 120 hektáron a tavaszi fagyok miatt megritkul a tóállomány, s bizony a gyom alaposan felütötte a fejét — mondja az ágazatvezető. — Sok bajunk van a viharok miatti dőléssel, bizony nem ritka, hogy csak egyirányban arathatnak a gépek. — Szerelmére az alkatrészellátás jó — kezdi a jobb hírekkel Proszenyák László. — A legszükségesebbeket időben beszereztük, amit lehetett, mi újítottunk fel. Az első héten különösebb műszaki hiba nem fordult elő. A 400 hektár repcével végeztünk — nettóban 20 mázsát adott —, a 125 hektár őszi árpa is jól fizetett, a betervezettnél 6 mázsával többet. A 880 hektár búza is jó termést sejtet, de jobb időjárás kellene, hogy sikerüljön betakarítani. Van miért szorítani, mert búzából még csak 200 hektárral végeztünk, a 185 hektár tavaszi árpa, s a 120 hektár mustár is vissza van. MINDERRE eredetileg 20 munkanapot számoltak a murakeresztúriak, de a sok félnapos aratás miatt már a 30 nappal is kiegyeznének. Közben a tarlóhántás is megkezdődött. Igaz, nem úgy, ahogyan azt tervezték. Számítottak a Rába Steigerre, de bizony a garanciális szerelők és az ezzel foglalkozók lassúsága miatt jó három hétre kiesett, így a tarlóhántók pillanatnyilag elmaradtak az aratóktól. Ez azonban nem gond, a gép szükség esetén segítséget kap, hogy szinkronban legyen a kombájnokkal. A molnári határban a másodvetés is megkezdődött, ide 20 hektáron borsós napraforgó kerül takarmánynak. A murakeresztúri szárítónál Radai József gépkezelő fogad. TAVALY ŐSSZEL már vizsgázott a B—15-ös szárítónk, amely óránként 150 mázsára képes. Három műszakban dolgozunk, s 4—5 IFA tehergépkocsink éjjelente is szállít a kanizsai keverőüzembe. Mi győzzük, csak az aratók csipkedjék magukat. No, de láthatja, nem rajtuk múlik. A repcével nagyjából végeztünk, ha jól tudom 30 vagonnal exportra kerül. Győri András s Zalaegerszeg, Kékváros Következik a mintalakótelep Zalaegerszegen, a földszintes Kertváros folytatásaként többszintes sorházak alkotják a KISZ-lakótelepet. A Jánkahegy lábánál elterülő fiatal városrész arculata szinte naponta változik, újabb és újabb lakóépületek emelkednek a magasba, ezreknek biztosítva korszerű otthont. Új technológiával épít 20 lakásos tömböket a Zalaegerszegi Építőipari Szövetkezet, alagútzsalus módszerrel jóval nagyobb épületeket a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. S már készülnek, az újabb létesítmények kiviteli tervei, amelyek közül három, egyenként tízszintest a Népköztársaság — Átalszegett — Nagylengyeli utak alkotta háromszögben, a domboldalon építenek fel a közeljövőben. Ezt a három magasházat földszintes pavilonsor köti majd össze, helyet adva a most nagyon hiányzó kereskedelmi, szolgáltató egységeknek. A kiépített Hegyalja út erdő felöli részénél újabb ötszintes alagútzsalus épületeket húznak majd fel. Ugyanitt jelölték ki a helyét újabb iskolának, óvodának és bölcsődének, de ezekre minden bizonnyal néhány évet várni kell. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Országos Takarékpénztár, valamint a Zala megyei tanács és Zalaegerszeg város Tanácsa nyilvános pályázatot hirdetett tavaly a zalaegerszegi mintalakótelep tervjavaslataira. A kiírást 109-en vették át, de csak 28 pályaművet küldtek be értékelésre. Ezek azonban kellő alapot nyújtottak a kiírásban szereplő célok eléréséhez, azaz a mintalakótelep egységes kialakításához, a terepadta lehetőségek maximális figyelembe vételével a terület kertvárosi jellegű beépítéséhez. Szamosi György és Gyulay Judit — mindketten a Budapesti Műszaki Egyetem lakásépítési tanszékén dolgoznak — második díjjal jutalmazott pályázatukban — az első díjat nem adták ki — a lejtős területen elhelyezett lakásokhoz kapcsolódó Ids kertekkel a kertvárosi hangulatot megőrizték. Intenzív beépítést javasoltak, közúthálózatuk megalapozott, gyalogos főforgalmi útra is gondoltak. Szilágyi Antal és Hegedűs G. Péternek negyedik díjas pályázatában a garázsok és a fedett parkolók megoldására adnak színvonalas javaslatot. A pályázati anyag alapján készül majd el a végleges terv, majd megkezdődhet a mintalakótelep tényleges kivitelezése. Eredmény, kérdőjellel !vek óta folyamatosan növekszik a termelékenység az iparban, s más termelőágazatokban is. Az eredménynek azonban ára, költsége van, s ez gyakran több, nagyobb, mint ami indokolt Kezdjük egy számsorral: 5,4, 6,8, 5,0, 4,7. A négy adat az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedését jelöli — mindig az előző esztendőkhöz viszonyítva — az 1976 és 1979 közötti években. S egyben tudatja azt is, hogy a termelékenység minden alkalommal gyorsabban emelkedett, mint a bruttó termelés. S idén, január és május között, a termelés ugyan csökkent, ám egy foglalkoztatottra elosztva, szerényen ugyan, 1,4 százalékkal nőtt A gyakran említett, s valóban forntos mutatószám úgy nőtt, hogy az eszközállomány bővülése meghaladta a termelés emelkedésének mértékét. Magyarán: a termelékenység növekedését erőteljesen kisebbíti a ki nem használt avagy a nem jól használt eszközök tömege. A szocialista iparban, a népgazdaság legjelentősebb ágazatában például négy év alatt 8,8 százalékkal (bizonyos iparterületeken ennél is meredekebben) csökkent a termelő állóeszközök egy egységére jutó bruttó termelés. Magyarán: egyre több eszközt fektetünk a termelő munkába, a kamatok azonban mind szerényebbek. Hozzátesszük, mert úgy teljes a kép, hogy a csökkenő eszközhatékonyság nem új jelenség; több középtávú terv időszakán átvonuló folyamat. Tagy árnak tűnik ez az élőmunka termelékenységének javításáért. Csakhogy ráfordítások és hozamok ilyesfajta viszonyát eddig sem az irányításban, sem a termelőhelyen behatóbban nem vizsgálták. A gyakorlat fölmutatta mind erőteljesebb kedvezőtlen vonások azonban végül is arra kényszerítették a gazdálkodókat, hogy belássák: a végrehajtás módja döntő szerepet játszik a végeredmény alakulásában. Seregnyi lehetőség van a változtatásra. A szocialista ipar fizikai foglalkoztatottjainak 49 százaléka volt szakmunkás a legutóbbi adatfelvételekor, 1979. szeptemberében. Azaz: tényleg mindig új és újabb eszköz kínálta kizárólag a haladást, vagy elegendő lett volna sok esetben a foglalkoztatás jó megszervezésére? Az említett arány ugyanis nemzetközi összehasonlításban kedvezőbb, mint a hazánkénál jóval nagyobb termelékenységgel dolgozó országok iparában. A vállalatok jelentős csoportjánál valóban nagyon elöregedtek az állóeszközök, s gyakran átgondolatlan, lassú, a technológiai logikát nélkülöző fejlesztés. Amire fájdalmasan aktuális példát ad napjainkban a ruházati ipar helyzete: kevés korszerű, versenyképes áruja mellett ki nem használt, kifizetődően ki nem használható kapacitásainak nagy csoportja gyakran szervezés helyett " került sor beruházásra, újabb eszközök működtetésére, s olyan vásárlásokra is, amikről kiderült, szükségtelenek, a gépek nem illeszthetők be a termelési mozzanatokba. Különösen igaz volt ez utóbbi az import berendezéseknél, így már érthető —, de nem elfogadható —, hogy 1970 és 1979 között a termelékenység a népgazdaság egészében 59 százalékkal, az eszközráfordítás viszont 66 százalékkal nőtt. Az eszközhatékonyság 1976 és 1979 között évente átlagosan 1,5 százalékkal csökkent, miközben az eszközök átlagos állománya 5,8 százalékkal bővült. Ezért azután az eszközhatékonyság 1979-ben kedvezőtlenebb volt, mint 1970-ben...! Meghökkentő tény még akkor is, ha tudjuk: tavaly, az év második felében, s idén, az első hat hónapban erőteljes fékezés következett be az eszközállomány bővítésében, ám elsősorban a szabályozómódosítások hatására, s csak kevésbé az irányítói, termelői fölismerések tükrözéseként A vállalati elképzelésekről tájékozódó tárcák tapasztalatai szerint a hatodik ötéves terv előmunkálatai is arra mutatnak, hogy még mindig irreális fejlesztési, beruházási, eszközbővítési szándékokat dédelgetnek sok termelőhelyen, s ugyanakkor a szervezés, a meglevő eszközök hatásosabb működtetése mellékes feladatként bukkan fel csupán a programvázlatokban. Szó sincs arról, hogy a termelékenység alakulása bárhol is ezentúl huszadrangú szerepet kapna, a legfontosabb jelzőszámok között marad. Szemben azonban az eddigi gyakorlattal, most már nagy alapossággal azt is elemezni kell, milyen ára van a növekedésnek, kerülhetne-e kevesebbe, lehetne-e olcsóbb a termelékenység folyamatos emelkedése? Ennek vizsgálatához most tág teret kínál minden vállalatnak a középtávú tervezés. Mészáros Ottó Fél év alatt 1,2 millió dollárért kelendő a magyar falburkoló csempe A hazai boltokba 1,2 millió négyzetméter falburkoló csempe jutott az év első felében. Emellett a magyar finomkerámia-ipar történetében először a nem rubel elszámolású csempeexportból származó bevétel hat hónap alatt meghaladta az egymillió-kétszázezer dollárt. A javarészt hazai alapanyagból készülő termék ma már minden piacon gazdaságosan értékesíthető. Az idei kereskedelmi siker mellett igazolja ezt az is, hogy a magyar csempe Ausztriában, az NSZK-ban, Dániában, valamint a Közel- és Közép-Keleten is kelendő. A termékeket a Finomkerámiaipari Művek budapesti, hódmezővásárhelyi és romhányi gyárában készítik. A romhányi beruházás révén jelentősen bővült az áruválaszték. Emellett főként az összehangolt gyártmányfejlesztés és a gyárak közötti együttműködés javulása tette lehetővé az idei, tervezettnél is nagyobb mértékű dollárbevételt. A megrendelések alapján várható, hogy a falburkoló csempe kiviteléből származó bevétel év végére meghaladja a kétmillió dollárt. (MTI)