Zalai Hírlap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

4 (MTI fotó : Gyertyás László terv. — KS) ötven helikopter és repülőgép •műszaki középjavítását vég­zik a MÉM Repülőgépes Nö­vényvédő Szolgálat kapos­új­laki repülőterén. A gépek ja­nuárban megkezdik a műtrá­gyák szórását a termőföldek fölött. Új vetélkedő a televízióban Művészeti vetélkedő kezdő­dik az új esztendőben a kép­ernyőn: kedd esténként jelent­­kezik a Játék 3 percben című sorozat. A TV-híradó első ki­adását követő műsorban költé­szet, képzőművészet, zene vált­ja egymást, a versrészleteket neves előadóművészek­ tolmá­csolják, a festészet, a szobrá­szat remekeit színesben vetítik, és felcsendül a zene is. " A rádió népszerű. Ki nyer mar adássorozatának televí­ziós változatában a versenyzők Iránom kérdésre válaszolnak: ki az idézett vers költője, ki a festő, vagy a szobrász, s ki­ a zeneszerző, akinek műve lát­ható, hallható. A játékra levelezőlapon vagy levélben lehet jelentkezni a Magyar Televízió címén. Ze­nei Főosztály, Budapest, 1810., „Játék 3 percben”. A verseny­zőket a jelentkezők közül a Műsorainkat ajánljuk adásai­ban sorsolják ki, s levélben ér­tesítik az adás időpontjáról, helyszínéről. A sikeresen sze­replők pénz-, könyv-, vagy le­mezjutalmat kap­tak. Az új műsor első alkalom­mal január 6-án este 20 óra­kor jelentkezik , Berkes Zsu­zsa vezetésével. A további adá­sokban műsorvezetők­ént mu­tatkozik be többek között Kud­­lik Júlia és Takács Mária is. A műsort Apró Attila szer­keszti. (MTI) ZALAI HÍRLAP A munka és az üveg szerelmese SOMOSKEŐY ISTVÁN, a Nagykanizsai Üveggyár igaz­gatója arról beszél, hogy éppen öt éve került Kanizsára, s eny­­nyi idő után egészen másként látja a várost, mint az első hónapokban. — Tíz évvel ezelőtt jártam először Kanizsán, valami mű­szaki probléma miatt. Idekerü­­lésemig, 1975 szeptemberéig, aztán nem is voltam itt többet. Az első út azonban örökké em­lékezetes marad: hazautazás­kor a vonaton ellopták a kabá­tomat, s bizony dideregtem. A város — lehet, hogy a rossz emlékű utazás miatt — kezdet­ben idegen volt. Salgótarján­ban, ahol korábban dolgoztam, még az épületekhez, a járdák­hoz, a parkokhoz is kötődtem, mert társadalmi munkában részt vettem az építésükben. Itt meg csak igazgatóskodtam. Valahogy hiányzott a plusz munka, az olyan megbízatások, amelyek a gyökeret­eresztés érzetét keltik az emberben — mondja. Egy kicsit az „energiaforrá­sáról” árulkodik. Arról, hogy akkor képes igazán jelentős eredményeket elérni, ha köz­vetlenül érzi, rá figyel, s vár tőle valamit a közösség. — Nem volt, s most sincs könnyű dolgom a gyárban. De valahogy úgy éreztem, hogy üresség vesz körül, hiányzott a mozgalmi munka, vagy va­lami ilyesmi. A városban pró­báltam társadalmi megbízatást keresni, azt a választ kaptam, „produkálj eredményt a gyár­ban, ez most a legfontosabb feladatod.” Aztán a kapun be­lül felfedeztem egy nagyszerű kis közösséget, a gyár mun­kásőreit, akik háromszor értek el kiváló címet. De lehetett számítani rájuk a legnehezebb helyzetek megoldásánál is. A gyár hulladéktelepe köré pél­dául, egy délután építettek meg egy betonkerítést. Szóval, négy évvel ezelőtt azért kér­tem a felvételemet a munkás­őrségbe, mert éreztem, egy ilyen közösség hiányzik nekem. Megmondom őszintén, nem mertem az alkalmasságom bi­zonyítása nélkül felvételre je­lentkezni. Nem akartam bal­laszt lenni a szakaszban. AZ ÜVEGGYÁRBAN most jól mennek a dolgok. Olyan légkört alakított ki az igazga­tó, amelyben nyíltan monda­nak véleményt az emberek. — Alapvető, hogy egymást elfogadjuk. Az életem eddig úgy alakult, hogy soha sem értem rá a másokra áskálódók­ra figyelni. Csak azokra hall­gathattam, akik mögött ered­mény is nőtt. Ha valaki meg­próbálta a másikat eláztatni, megtettem, hogy fogtam a tele­font és behívtam azt, akit sza­­pultak. Néha ilyenkor furcsa igazságok derültek ki. Nem akarom, hogy nagyképűségnek tűnjön, de az eltelt évek során volt módom megismerni az életet. Hamar rájövök arra, hogy a beszélgetőtársam őszin­tén szól a dolgokról, vagy kö­dösít. Minden esetben megvizs­gálom azt is, hogy miért tette azt az az ember, amit tett, s miért nem valósította meg, amit meg kellett volna. A vé­leménymondásnál, kapcsolat­­tartásnál ez fontos dolog. Haj­lamosak vagyunk ugyanis ar­ra, hogy megelégszünk az „azért tettünk valamit”-tel, s elkerüljük a mélyebb elemzést. Ilyenkor ugyanis szembe kell nézni önmagunkkal, s válaszol­jtunk kel arra a kérdésre, megtettük-e maximálisan a tőlünk elvárha­tót, azt, amire képesek va­ ■ gyünk... MIRE KÉ­PES egy em­ber? Ki többre, ki kevesebbre, ki maga sem tudja, mert nem merte, vagy csak lusta volt próbára tenni önmagát. Nézem a hévvel beszélő igazga­tót, aki negy­­venkedik, rit­kul a haja, de olyan friss és élénk a tekinte­te, a mozgása, mint egy hu­szonévesé. Tizennyolc éve dol­gozik az üvegiparban. Valami­kor lakatosként kezdte, munka mellett tanult, diplomát szer­zett, megtanult két nyelvet, volt tényleges sorkatona. Min­den szakmát, beosztást végig­csinált az igazgatóig bezárólag. Közben úgy beleszeretett az üveggyártásba, hogy semmiről sem képes olyan szépen beszél­ni, mint erről a titokzatos, gyönyörű anyagról, mesterség­ről Szerinte az üvegiparban vannak olyan szakmák, ame­lyek művelésére csak a szüle­tett tehetségek képesek. „Amikor meglátom a képlé­keny, fényes anyagot alakulni az üvegfúvók csövein, megbor­­sózik a hátam a gyönyörűség­től” — jut eszembe egy koráb­bi találkozáskor hallott vallo- i­mása az üvegről. „Akik őszin­tén, tudásuk legjavát adva dol­goznak ezzel az anyaggal, igen közel állnak hozzám” — mond­ta még akkor. Félbeszakítom: — Milyennek vén a kapcso­latát a gyár dolgozóival? — kérdezem. — Úgy érzem, elfogadtak. Sikerült talajt fognom Kani­zsán. Aki olyan fajta, mint én, azt bántja a rendellenesség, a sikertelenség. Azokat az embe­reket, ,akik tenni akarnak a jobbért, sikerült felsorakoztat­nom a legnehezebb feladatok megvalósításához is ... A SIKERRŐL beszélgetünk. Mert azt az eredményt, amit Somosheöy István vezetése alatt a gyár elért, méltán lehet sikernek nevezni. Termékei körét szélesítve állja a ver­senyt a gyár a világpiacon. A dolgozók bére öt év alatt több mint ötven százalékkal emel­kedett Az igazgató azt mond­ja, egyszerűen csak jól, fegyel­mezettebben dolgoztak, s en­nek ilyen eredményei lettek...­­ Lehet — meditálok. Minden­esetre az eredmény annak is köszönhető, hogy a gyáriak közül sokan felvették azt az életritmust, munkatempót, amit az igazgatójuk az elmúlt évtizedek alatt önmagának diktált. Győrtty hívta Január 1-131­00 új országos szabvány 4 Csaknem 400 új országos szabvány lép életbe az új esztendő első napjától, iga­zodva a technika fejlődésé­hez és a nemzetközi együtt­működés igényeihez. Az új szabványok közül 150 egyút­tal KGST-szabvány is, ame­lyek nagy segítséget nyújta­nak a szocialista országok közötti munkamegosztásban az árucsereforgalom bővíté­séhez. Az új szabványok a mű­szaki-gazdasági élet szinte minden területét érintik. Új műszaki előírások­ készültek különféle ércek, építési anya­gok, ásványolaj termékek minőségi követelményeire és vizsgálati módszereire. Sok szabvány gépi alkatrészekkel és szerszámokkal foglalkozik, de az előző évekhez képest több az olyan műszaki elő­írás is, amely az áruk szál­lítás közbeni védelmét, óvá­sát szolgálja. Népgazdasági szempontból elsősorban azok­nak az MSZP KGST-szabvá­­­nyoknak van nagy jelentősé­gük, amelyek az elektro- és hőtechnika, valamint a fa­anyagok és a fűrészipari ter­mékek műszaki kövejtelmé­­­­nyeit tartalmazzák. A vegy-­i ipari fejlődés hozta magával, hogy e témakörben is több mint 20 új, illetve a régit korszerűsítő előírás lép élet­­be. Ezek között szerepel a személygépkocsik radi­ál-gu­miabroncsainak méreteit és üzemeltetési előírásait tartal­mazó szabvány, de a kerék­pár gumiabroncs köpenyének minőségére is új előírások születtek. Az­­ élelmiszerek közül ezúttal a szalámifélék, a sűrített tej és a tejpor, a vaj és a margarin különféle vizsgálataira vonatkozó mód­szereket egységesítették.­­ A szabványok készítésénél a világszabványok előírásait vették figyelembe, mintegy kényszerítve a magyar ipart és kereskedelmet, hogy a vi­lágpiacon elfogadott méret-, illetve minőségi követelmé­nyek szerint készítsék és for­galmazzák a magyar termé­keket 1981. január . Fordulat a szolgáltatásokban? A MOSZ el­nök­helyettese a kisipar fejlesztéséről Az utóbbi időben visszatérő téma a lakossági szolgáltatá­sok alakulása. Sajnos, az illetékesek egyetértenek abban, hogy a lakosság igényeit jelenleg az állami, a szövetkeze­ti szektor és a kisipar együttesen sem képes maradéktala­nul kielégíteni. A szolgáltató iparnak tehát sürgető felada­ta, hogy megtalálja azokat az eszközöket, ösztönzőket, ame­lyek elősegítik a lakossági szolgáltatások színvonalának emelkedését, valamint a lakosság rendelkezésére álló ka­pacitások növelését.­ Napjainkban a lakossági szolgáltatásoknak csaknem a fe­lét kisiparosok végzik, tehát az új szabályozókra, intézke­désekre elsősorban ezen a területen van szükség. Vajon ho­gyan alakult a kisipari szolgáltatások helyzete 1980-ban és milyen változás várható az új esztendőben? Kérdésünkkel ezúttal Neményi Endréhez, a Kisiparosok Országos Szerve­zetének elnökhelyetteséhez fordultunk. ★ ★ ★ — Mindenekelőtt a múlt esztendőben elért eredmé­nyekről szeretnék szólni — kezdte a beszélgetést Nemé­­nyi Endre. — 1980 első felé­ben a kisiparban a fogyasztá­si szolgáltatások értéke csak­nem 5,4 milliárd forint volt Ez az előző év első feléhez vi­szonyítva csaknem 17 százalé­kos növekedés. Ezen belül a kiemelt szolgáltatások értéke átlagosan 18 százalékkal emel­kedett, a gépkocsijavítás pedig több mint 25 százalékkal. — A kisiparosok köztudo­más szerint, nemcsak szolgál­tatásokat végeznek, hanem je­lentős termelő tevékenységgel is foglalkoznak. Hogyan ala­kult ez 1989-ban? — A kisiparosok össztelje­sítményének 17 százaléka ter­melés, 83 százaléka pedig szol­gáltatói tevékenység. A jövő­ben is szeretnénk fönntartani ezt az arányt, természetesen az összkapacitás növekedése mellett. Elsősorban azokat a termelőtevékenységeket támo­gatjuk, amelyek a népgazda­ságnak nélkülözhetetlenek és hasznosak. Különösen fontos, hogy a kisiparosok termelő­munkája révén csökkenjen a hiánycikkek száma. Továbbá ösztönözzük azokat a tevé­kenységeket, amelyekkel az importot pótolni lehet hazai termékekkel, és természetesen azokat a kisipari termékeket is szívesen fogadjuk, amelyek exportra alkalmasak. Ennek szellemében látott napvilágot novemberben az új adórende­let is, amely nem fékezi a kis­iparosok termelőtevékenysé- j gét, ellenkezőleg, ösztönzi az ilyen irányú kapacitások nö­velését.­­ A közelmúltban megje­lent egy minisztertanácsi ha­tározat is, amely feladatul tűzte ki az új jogi, gazdasági szabályozók kidolgozását a la­kossági szolgáltatások fejlesz­tésének érdekében. Elkészül­tek-e már az új rendeletek? — Jelenleg a minisztériu­mokkal és az érdekképviseleti­­ szervezetekkel közösen dolgo­­­­zunk az új szabályozókon. Kö­­­­zös célunk, hogy a jövőben a­­ szolgáltató ipar rugalmasab­ban elégítse ki a mindenkori igényeket. Ennek érdekében szeretnénk bevonni a lakossá­gi szolgáltatásokba azokat a szakembereket, akik eddig en­gedély nélkül, úgynevezett „fusi munkában” végeztek ja­vító-karbantartó tevékenysé­get. Munkájukat tehát a jövő­ben törvényes feltételek mel­lett folytathatják. Sem a la­kosságnak, sem pedig ma­guknak a kisiparosoknak nem közömbös, hogy milyen körül­mények között végzik a szol­gáltató munkát A tervezett kapacitás­növelést, valamint a műhelyek korszerűsítését természetesen magánerőből kell megoldani. Az új rendele­tekkel szeretnénk elérni, hogy a kisiparosok érdekeltek le­gyenek a saját tőkéből meg­valósított korszerűsítésben és új gépek vásárlásában. — Milyen támogatást nyújt a Kisiparosok Országos Szer­vezete a szolgáltatás fejleszté­séhez? — Erőnk szerint szeretnénk a kisiparosokat szolgáltató te­vékenységükben segíteni. Ter­veink között szerepel például mesterek házának, munka­­szervező szolgálatnak a meg­valósítása. Remélhetőleg nagy segítséget jelent majd a szol­gáltatóházak építése, felvevő helyek létesítése, valamint műhely­építő és fenntartó szö­vetkezetek létrehozása. Szeret­nénk továbbá a szolgáltató ipar háttérbázisát megteremte­ni, például alkatrészfelújító részlegeket létrehozni. A la­kosság érdekeit figyelembe véve gyorsjavító egységeket te­lepítünk majd a nagy forgal­mú utak mellé, valamint a je­lentősebb idegenforgalmi köz­pontokba. A jól bevált, hagyo­mányos formákat is fejlesz­teni kívánjuk: például több gyorsszolgálatot szeretnénk lét­rehozni, a munka zökkenő­­mentes elosztása érdekében telefonügyeleteket szervezni, valamint a kis községekben heti egy-két alkalommal ren­delésfelvételt szervezni, illet­ve bővíteni a különböző szak­munkákra. — Az új rendelkezések elő­reláthatólag mikortól érvé­nyesek? — Az új adóügyi jogszabály bér- és árrendelet 1981. ja­nuár 1-től lép hatályba. Az egyéb ösztönző szabályozók a tervek szerint az év első felé­ben lépnek életbe, 1981. de­cember 31-ig pedig az említett határozatok végrehajtását be kell fejezni. Ez azt jelenti, hogy az új év várhatóan je­lentős fejlődést hoz majd a la­kossági szolgáltatások alaku­lásában. Árokszállási fiús Filmközpont Zalaegerszegen Korszerűsítik a hévízi, a lenti­­ és a kanizsai mozit 1980-ban sok történt a me­gyeszékhelyi Ady-filmszínház korszerűsítéséért, eddig 3,5 millió forintot költött erre a Zala megyei Moziüzemi Vál­lalt Az újjávarázsolt nézőtér mellett az év újdonsága volt, hogy megkezdhette működé­sét itt a Figyelő Szemek Klub­mozi, mely tematikus soroza­tokkal máris népszerűvé vált A továbbiakban még kétmil­liót igényel a korszerűsítés, aminek végső célja az, hogy három vetítőhelyes, modern filmközpontot hozzanak létre az Ady-filmszínházban. Az emeleti dohányzó felhasználá­sával alakítják ki a 3. vetí­tőhelyet E 80 férőhelyes újabb klubmoziban elsősorban tévé­filmek, képmagnós­ adások, rövidfilmek, diák stb., megte­kintésére nyílik majd lehető­sége a közönségnek — 1981 nyarától Az emeleti klubmozi filmel­látó bázisa az öt éve alapított filmtár lesz, ahol jelenleg is háromezer ismeretterjesztő, dokumentum, oktató, munka­­védelmi stb. film közül válo­gathatnak a megrendelők. (Az 1980-as évben több, mint 150 ezer nézője volt megyeszerte a filmtárból kikölcsönzött fil­meknek). Nyolcvan órányi képmagnós-adás is rendelke­zésre áll itt, főként az élet­móddal kapcsolatos műsorok anyaga, de iskolamozi-műso­­rokhoz is hozzájuthatnak az érdeklődők. Megtalálható a filmtárban egyébként vala­mennyi, eddig megyénkről forgatott kisfilm is. 1981. márciusában elkezdő­dik a hévízi mozi korszerűsí­tése, az ötmilliós értékű mun­kálatok az év végéig befeje­ződnek, s ennek eredménye­ként az üdülő-gyógyhely je­lentőségéhez méltó filmszín­ház fogadhatja a nézőket. Ezt követően kezdődik a lenti és a kanizsai filmszínház rekon­strukciója, ez utóbbiban 1981- től ugyancsak rendszeres klub­­mozi-vetítéseket tartanak majd. Gépjárművezetői vizsgalehetőség Nagykanizsán Nagykanizsán a városi ta­nács és a lakosság kérésére kirendeltséget létesít a gép­­járművezetői vizsgabizottság Zala megyei szervezete. A Zrínyi Miklós utca 62. szám alatti kirendeltségben január 4-től várják a városból és a járásból érkező­­ügyfeleket. A kirendeltségvezető és a két előadó igen kulturált kö­rülmények között végzi a g­épjá­rművezetői vizsgákkal kapcsolatos valamennyi ügy intézését. A megfelelő okta­tót­ermek kialakításával a vizsgára való felkészítés is elfogadható körülmények kö­zött történik. Ami pedig a kresz- és műszaki vizsgákat illeti: ezeket ugyancsak min­den esetben Kanizsán tart­ják meg a városban lakók­nak, illetve azoknak, akik a járás községeiből akarnak jogosítványt szerezni. A gya­korlati, forgalmi vizsgákra korábban is mint — eddig — szintén Nagykanizsán kerül sor.

Next