Zalai Hírlap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
1981. május 1. ZALAI HÍRLAP Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért is Egymásrautaltság az érdekvédelemben és a termelésben A bizalmiak és a főbizalmi együttműködése a Zil karbantartó üzemeken A Zalai Kőolajipari Vállalatnál korábban műhelybizottságok látták el azokat a szakszervezeti feladatokat, amelyek tavaly április óta a bizalmiakhoz, illetve a főbizalmiakhoz tartoznak. A karbantartó üzem szakszervezeti tisztségviselői szerint az új felállás azért jobb, mert demokratikusabb. Korábban például ha kiváló dolgozókra kellett javaslatot tenni, akkor ezt az az 5 fős műhelybizottság tette, amelynek tagjai nem biztos, hogy minden munkást ismertek. Most viszont sokkal többen mondhatják el véleményüket ezzel kapcsolatosan. Ki legyen kiváló dolgozó ? A másfél száz embert számláló karbantartó üzemből az idén hatan kaptak kiváló dolgozó kitüntetést. Hogyan történt az elismerésre javasolt személyek kijelölése? A kérdésre az egyik bizalmi, Gyüki Sándor lakatos válaszol: — Először is a művezető megkérdezte tőlem, ki az, aki szerintem megérdemli a kitüntetést. Több személy is szóba került, s végül Herman Ferencre, a hegesztők és lakatosok csoportvezetőjére esett a választásunk. Az ő nevét terjesztettük föl a főbizalmunknak és az üzemvezetőnek. Őhozzájuk a többi csoporttól is befutottak a nevek, majd mérlegelés után eldöntötték, ki legyen az a hat személy, akit kitüntetésre javasolnak. A névsort, rövid indoklással együtt kifüggesztettük a faliújságra, majd a jelvények és a 2 ezer forintos jutalmak odaítéléséről a termelési tanácskozáson született végső döntés. A javaslatok megalapozottságára vall, hogy végül is maradt az előzetesen összeállított lista; a tanácskozáson a fölszólalók mindegyike a jelöltek mellett foglalt állást. — A valóban demokratikus eljárásnak semmilyen mellékzöngéi nem voltak? — fordulunk Kerkai Jánoshoz, a kőművesek, festők és ácsok bizalmijához. — Mindig vannak olyanok, akik irigylik a sikert a munkatársaiktól. Talán azért van ez így, mert ők eleve nem számíthatnak ilyesfajta elismerésre. A bizalmi tisztségének fontosságához nem férhet kétség. A dolgozók annak alapján ítélik meg egy-egy szb munkáját, hogy a hozzájuk legközelebb álló bizalmi milyen kapcsolatot tart velük, hogyan képviseli az érdeküket. Ez utóbbiból adódóan nem egy alkalommal kell tárgyalni a gazdasági és a politikai vezetőkkel. — Persze, azért nem kell ám minden apró-cseprő ügygyel az igazgatóhoz szaladni — kapcsolódik a beszélgetésbe Sipos Lajos lakatos, a karbantartó üzem főbizalmija. (Rajta kívül még 9 főbizalmi van a vállalatnál). — Nagyon sok kérdésre helyben tudunk megoldást találni. Természetesen ha a szükség úgy hozza, akkor én is az első számú vezetőktől kérek segítséget. A karbantartók hosszabb ideig kifogásolták, hogy nem tudják elérni azt a prémiumot, amit a teljesítménybérben dolgozók. A tmk-terv teljesítése esetén ugyanis maximum 10 százalék jutalmat kaphattak, szemben például a bitumenüzemiekkel, akik jó munka esetén akár a 25 százalékig is elmehettek. Az, hogy ők ilyen eredményekre képesek, abban nekünk is van némi szerepünk, ugyanis eredményesen termelni csak megfelelően karbantartott gépekkel lehet — folytatja a főbizalmi. — Észrevételeinket meghallgatták a vállalat vezetői, s január elsejétől a korábbi 10 helyett 15 százalék prémiumot kaphatunk. Ez negyedévre vetítve dolgozónként maximum ezer forint pluszt jelent. Oktatás és üdülés A bizalmiak és a főbizalmi eredményes ténykedésének egyik záloga az informáltság, az egymás kölcsönös tájékoztatása. E területen fontos kívánalom, hogy a főbizalmi „levigye” azokat a döntéseket, amelyeket az szb hoz. — A legutóbbi bizottsági ülésen éppen a szakszervezeti oktatásról volt szó. A tanácskozás után összehívtam a bizalmiakat, elmondtam nekik az elvárásokat, s közösen határoztuk meg a beiskolázással kapcsolatos tennivalókat. — Nekem az volt a teendőm, hogy beszélgessek el a csoportommal — kapcsolódik az előbbiekhez Kerkai János. — Azt hiszem, nem végeztem rossz agitációt, mert a 17 dolgozóból 8-an járnak majd a munkaidő után tartandó foglalkozásokra. Az említett stzb-ülésen a kedvezményes üdülőjegyeket is szétosztották. A karbantartók főbizalmija és a bizalmiak örömmel vették tudomásul, hogy az ő üzemrészükből beérkezett valamennyi üdülési igényt ki tudja elégíteni az stb. Alkalmazni a tanultakat — Mi a titka a jó szakszervezeti munkának? — kérdezzük a főbizalmitól. — Azt hiszem, jól sikerültek a tavalyi választások: a csoportok olyan képviselőket választottak maguknak, akik értik a dolgukat. Talán nem hangzik szerénytelenül, ha megemlítem, hogy én is szót tudok érteni a fiúkkal, mind a 8 bizalmival. Ebben sokat segítenek a mozgalmi tapasztalatok, amiket 1961-től, a szakszervezeti tisztségviselővé történt megválasztásom óta szereztem. Persze, a tanulást azért soha nem lehet abbahagyni. A továbbiakban bizonyára nagy hasznát veszem a minap befejeződött, kéthetes főbizalmi tanfolyamnak, ahol főleg a gazdasági munka segítéséről hallottam igen sok hasznos ötletet. Kitüntetett kertészek MINDIG SZÍVESEN térek be a sármelléki tsz zalavári kertészetébe. Impozáns a hatalmas üvegcsarnok. Hosszúra nőtt uborka csüng alá, paprika dugja ki hegyes orrát a zöld levelek közül, éréshez közel a paradicsomfa termése. Mind megannyi primőr, így nyár vártán a vitaminok — ínyencségek — tárháza. S akik itt dolgoznak — számszerint negyvenen — annyi szép siker után elnyerték a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. Tizenöten az indulástól, huszonketten 12 év óta, s mindössze hárman két éve tartoznak ebbe a nagy családba. PURITÁN egyszerűségű a vezető Tislér László szobája. Ilyen volt 20 évvel ezelőtt is. Íróasztal, szekrény, egy dikóra emlékeztető valami — fagyveszély esetén az ügyeletes pihenője — két szék. Ez minden. Ja, és a szekrény tetején egy vándorzászló. ..A megye legjobb ifjúsági brigádja” felirattal 1961-ből. — Hát igen, akkor még ifjúságiak voltunk. Nem, nem öregedtünk meg, csak az idő múlt el felettünk — mondja enyhe nosztalgiával a tsz szolgálatában immár 22 éve álló brigadéros. A névadóra kérdéseik: — A hatvanas évek elején a keszthelyi egyetem professzora, dr. Jeszenszky Árpád patronálta a zöldségtermesztési, tevékenységünket. Amikor a kollektívánk megalakult, elhatároztuk, hogy az ő nevét veszszük fel. Ebben a könyvben — emelte a polcról egy 1964-ben kiadott, a névadó által írt kötetet a zöldségtermesztésről — mi is számos képben, szövegben szerepelünk. Nézze! Micsoda kezdetleges eszközök! De hát akkor az volt. Mi a zöldségtermesztésben úttörőnek számítottunk. — A brigád útja? — A fokozatosság elve szerint: bronz, ezüst, arany. 1973- ban a Szakma Kiváló Brigádja, közben tizenháromszor Kiváló Brigád és most a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja megtisztelő cím. AZ ELISMERÉS egyértelműen a munkának szól. Az elmúlt év nehézségei ellenére 120 vagonnyi zöldséget adott a fogyasztók asztalára a kollektíva. Kitűnő kapcsolatot alakított ki a Zöldérttel, mely új partnerként a korábbiaknál áldozatkészebbnek bizonyul. Segített meghonosítani a síkfóliás termesztést — anyagilag is — és mindig vevő a sármellékiek termékeibe. Pillanatnyilag a paprikára, uborkára, salátára, zöldhagymára, s a jövő héttől a paradicsomra is. Folyik a munka a melegágyak környékén is. Inkább tenni, mint beszélni akaró aszszonyok vetik a káposzta magját. — Elégedett vagyok a munkahelyemmel. A kereset sem rossz. A számomra a legfontosabb a tisztaság, a rend. Közel lakom, gyakran vállalok vasárnapi ügyeletet. Mert a növény nem ünnepel. Azt vasárnap is öntözni, a melegágyakat szellőztetni kell — mondja Tóth Lászlóné. A KERTÉSZETBEN ötnapos a munkahét. Nem általános a szabad szombat — ami hiányzik, hétfőtől péntekig ledolgozzák. — A háztáji miatt? — Nem annyira. Aki itt helyt akar állni, az nem nagyon háztájizhat. Viszont egy háziasszonynak összegyűlik annyi dolga hét végére. hogy rámegy a szombatra. Így vasárnap legalább pihenhet — mondja Tóthné. — Miért kapták ezt a magas kitüntetést — kérdezem Óvári Károlynétól, akit a locsolásban zavarok meg rövid időre. — Miért? Hát biztosan jól dolgoztunk. Nemcsak itt, a faluban, Zalaváron is. Legutóbb az óvoda kerítését öntöttük betonból a gyerekek szüleivel együtt. A falu köztereinek a parkosítását vállaltuk. Itt neveljük a szükséges palántákat. Együttműködési megállapodásunk van a tanáccsal, iskolával, hazafias népfronttal. Univerzális emberek vannak a brigádban. Betonozástól a szüretig mindent, elvégeznek. Az őszön egy-egy hétig a szőlőben és burgonyaválogatásban is segítették társaikat. HORVÁTH JENŐNÉ 19 éve dolgozik a kertészetnél. — Bizony ... Azóta a gyerekeim is felnőttek. Három. Van munka, vak gond, de az ember szíve felderül, ha ide belép. Mi lett abból a pici magból, amit a földbe dugtam? Hatalmas paradicsomfa! Hát nem gyönyörű a mi munkánk?! — Én még a névadó professzorral is találkoztam — így Szemes Tiborné, aki a 18. évét tölti ezen a munkahelyen. — Tudta, hogy felvettük a nevét, levelet is írt, hogy ezek után neki kötelességei vannak velünk szemben. Csak aztán megbetegedett, s elkerült Keszthelyről. Most biztosan büszke ránk! A munkáról, a keresetről esik szó. Normában dolgoznak. Nem is egyszerű a dolog. Más, ha üvegházban szedi a paprikát, más ha kint, más, ha darabra, más, ha kilóra. Az asszonyok maguk sem tudják, hogy miért mennyi jár. — Jó ez így? — Jó, mert a vezetőnk soha meg nem csalna bennünket. Mi megbízunk benne, ő tudja, hogy miért mennyi jár, s azt meg is kapjuk — mondja Erdélyi Jánosné. — Tudja, mi a legborzasztóbb? Az, ha valamilyen termékünket nem veszik át. Volt olyan, — szerencsére ez már a múlt, — hogy a paprika itt rohadt el a szemünk előtt, mert görbe volt a vége. Hát ennél rosszabb nincs — állítja Horváth Jenőné. A téli hónapokban politikai oktatásra jártak. Most kirándulásra készülnek. Az Alföldet már megjárták, Kolozsvárra mennek. Szeptemberben pedig 14-en Ausztriába utazhatnak, a szövetkezet fizeti. FESZENGVE ÜLNEK, kifelé tekintgetnek. Nem a norma miatt, az biztosan meglesz. Az idő dolgozni enged, s a kertésznek minden napsütéses órát ki kell használni. Azért még rám kérdeznek: — Tudja, hogyan lehet gondtalanul káposztát nevelni? — Nem. — Fejjel lefelé kell ültetni, aztán nem kell se öntözni, se kapálni — mondják, se nevetve elsietnek. A jól végzett munka öröme csendül hangjukban. Mészáros Ferenc Nagykanizsán a Béke út város bevezető szakasza új burkolatot kap. A Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat az út két oldalán levő nyílt árkok helyén csapadékelvezető csatornákat és kiemelt szegélyt épít. Képünkön, az Afor-telep előtti szakaszon dolgoznak az útépítők. Fiatalosan, példamutatással, elhivatottsággal Jegyzetek a KISZ megyei küldöttgyűléséről Nem reformokra, vagy látványos újításokra van szükség — sokkal inkább a meglevő keretek, értelmes cselekvési lehetőségek önállóbb, fiatalos ötletességel és dinamizmussal történő kitöltésére. Ez volt az egyik alapgondolata a KISZ megyei küldöttgyűlésén elhangzottaknak és a kongresszusi levélről, illetve határozattervezetről összegyűjtött véleményeknek, javaslatoknak egyaránt. Mindjárt hozzátesszük: ugyanakkor majdnem minden, ide kapcsolódó — gyakran igen szenvedélyesen megfogalmazott — gondolatban jelen volt számos mozgalmi tevékenységi terület és módszer megújításának igénye. Ha más-más megközelítésben is, több hozzászóló elemezte: ami nem megy jól, hogyan változtassunk rajta, s ami sikeres, hogyan fejlesszük tovább? Nos, nem receptek — annál inkább világos cselekvési irányt és megoldási módot adó jó példák és kritikák fogalmazódtak meg a tanácskozás során, amelyek két „pillérre építkeznek”. Az egyik: bármely kiszes kollektíva csak akkor képes érdemi programokat kínálni, ha a szűkebb és tágabb társadalmi környezet politikai—gazdasági—közművelődési céljai és lehetőségei szerint tervez, s nem sablonokkal. Szorosan kötődik ehhez a másik pillér: az említett kínálat csak akkor lesz vonzó a közösségen belül és hat „kifelé” is, ha az alapszervezetek és bizottságok a működési területükhöz tartozó ifjúsági rétegek valós igényeit is gondosan feltérképezik. Ide kívánkozik egy eléggé gyakori, módszerbeli hiányosság mielőbbi feledtetése. Nemcsak az alakuló, de még sok régi kollektíva tagjai sem ismerik eléggé egymás emberi értékeit, érdeklődési körét — magyarán, az értékes és önkéntes munkáltatás kiindulópontjait. Joggal merül fel ennek kapcsán, hogy a vezető- és aktivistaképzés — többek által sürgetett — tökéletesítésébe bele kell, hogy tartozzék bizonyos pedagógiai ismeretnyújtás is. ★ Jó érzés volt nyugtázni azt az egészséges türelmetlenséget, amely — számos hozzászólásban és a kongresszushoz továbbítandó javaslatokban — a KISZ termelési, tanulmányi és alkotó mozgalmaival, versenyeivel és közművelődési tevékenységével kapcsolatban megnyilvánult. Például elsősorban ne ott indítsanak energiatakarékossági „KISZ-radart”, ahol a munka és a termékek minőségével, a gazdaságos előállítással vannak gondok. Vagy: akkor van értelme helyi védnökségeknek, ha azok oltalma alatt valamilyen többletértéket képesek nyújtani, a munkahely, a köz, az egész népgazdaság javára a fiatalok. Annyi bizonyos, hogy — szenvedélyes hangon szóltak erről is — legyen az szakmunkkásokat és műszakiakat egységbe vonó szakmai vállalás, ifjúsági brigád alakítása vagy védnökség — a gazdaságunk javát szolgáló kiszes munkaformák sikerének is csak egyféle garanciája lehet: ha mindenki ott áll helyt legjobb képessége szerint, ahová az élet állította. ★ Élénkebb, fiatalosabb politizálást — de hogyan? Több kongresszusi ciklus óta visszatérő, egyaránt tartalmi és módszertani gond ez, így volt a küldöttgyűlésen is. Egyik póluson a világ, az ország sorskérdései, megoldandó feladatai, a politikai—társadalmi jelenségek sokasága — a másikon eligazodásra, válaszra váró fiatalok hada, vagy a közömbösök kisebbsége. A kettő között pedig: viszonylag kevés vérbeli, minden helyzetben gyors magyarázatra kész propagandista; a kiválóktól a sablonokba merevedettekig húzódik az ifjúsági vitakörök és klubok skálája; gazdag érzelmi hatású tömegpolitikai összejövetelek, kezdeményezések és nem kellő gonddal ápolt mozgalmi hagyományok ... Nos, a megoldást illetően csak egyet lehet érteni azokkal a szóbeli és írásbeli véleményekkel, miszerint korosztályokhoz, rétegekhez igazított, észre és szívre egyaránt ható polémiákra és politizálásra serkentő „mögöttes” programokra van szükség. Kevés a jól felkészült kiszes propagandista? Nem is annyira képletes, hogy csak a karunkat kell kinyújtani — és sok-sok magasan képzett, az ifjabbakkal is szót érteni tudó felnőtt kész segíteni. Ráadásul úgy tűnik, mintha pazarlóan bánnánk a rendelkezésre álló szellemi—politikai tőkével: a párt- és tömegpolitikai oktatások, ifjúsági vitakörök témáiban — következésképp a vitavezetők szerepeltetésében — még gyakori az átfedés. ★ Alig negyedóra alatt a gyermekélet minden derűjét a küldöttgyűlési terembe varázsolták a 30 ezer társuk nevében játékosan-dalosan felszólaló kanizsai úttörők. De szereplésükkel és a magukkal hozott „léggömbvontatta” meghívócsomagocskákkal megszívlelendő üzeneteket is magukkal hoztak. Szavaik, kis céduláik ezt sugallták: „Mi vagyunk a párt gyermekszervezete, az ifjabb testvéreitek. Egyre többször találkozunk veletek, s a szerény számban megnövekedett ifivezetői gárdával —, de számunkra mindez még mindig kevés. Varázsoljatok ti is élményeket. Azzal, hogy nemcsak közénk jöttök, hanem amikor csak lehet — együtt is éltek, vitatkoztok, társadalmi munkáztok vagy sportoltok és túráztok velünk. Hiszen szeretnénk még okosabbak, ügyesebbek, vidámabbak és egyszer majd példamutató kiszívták is lenni... ” Lukács József