Zalai Hírlap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

A Csepel Művek Szerszámgépgyára a hagyományokhoz hí­ven az idén is részt vesz a Hannoveri Szerszámgép Világ­kiállításon. Hatféle szerszámgéppel szerepelnek, közülük legérdekesebb és a legújabb a Yasda japán cég lcencével készülő precíziós megmunkáló központ. A képen: A precí­ziós megmunkáló központ vezérlő berendezését ellenőrzik. (MTI fotó: Ha­das János felvétele — K.L) Tekintélyt a szabályoknak­ zabályok, rendeletek, törvényes előírások szö­vevényében éljük életünket Olyan dzsungel ez, amely­ben az azok betartatásával hivatalból foglalkozóknak is nehéz az eligazodás, hiszen csak az évente meghozott központi rendelkezések is kö­teteket tesznek ki. Ha ehhez még hozzátesszük a szakmi­nisztériumok, a különböző szintű tanácsok előírásait, rendeleteit is, akkor már nemcsak kötetekről, de ki­sebb könyvtári anyagról be­szélhetünk. Szerencsére a ci­vilizáció, a kultúra, a mű­veltség elterjedésével, az em­berek többségének kialakult az egészséges jogérzéke, s így számos dologban különösebb jogtudás nélkül is tudjuk teendőnket Akarjuk is tudni, hiszen hazánk polgárainak túlnyo­mó többsége törvénytisztelő. Méghozzá nem is a retorzió­tól való félelem miatt tartjuk be azokat. Vagyis nem azért nem lopunk, sikkasztunk, ga­rázdálkodunk, mert a Btk. megfelelő paragrafusai illő büntetést helyeznek kilátás­ba, hanem mert erkölcsi tar­tásunk nem engedi, hogy tör­vénybe, rendeletbe ütköző cselekményt kövessünk el. Vannak azonban esetek, amikor a legtörvénytiszte­­lőbb polgár is kénytelen át­hágni bizonyos előírásokat. Hogy ez mikor és hol követ­kezik be, képtelenség lenne számbavenni az élet minden területét. Vegyünk most csak egyet — hiszen csupán me­gyénkben is tízezreket érint — a 7 közlekedést. MJT­­ az az autós, aki nem tudná, hogy a Kresz a leghatározottabban tiltja a pirosba való behajtást. Jogos a szigorú tiltás, hiszen bor­zalmas baleset okozója lehet a szabálytalankodó. Ám mégis mi történt? Zalaeger­szeg központjában elromlott a villanyrendőr. Ez ugyan túlságosan gyakran megesik, de ezúttal úgy romlott el, hogy a sárga villogó jelzés helyett állandóan pirosat mutatott. Az autósok egy da­­rabig várták, közben számuk alaposan felszaporodott, visz­­szafordulni nem tudtak, mi mást lehetett tenni: átóvatos­kodtak a piroson. Szörnyű szabálysértés! — kiálthat­nánk fel, s ennek súlyát nyil­ván érezték azok a bizonyos autósok is, de ha az átmeneti időre nem megy ki rendőr a forgalom irányítására — vagyis az autósok nem kap­nak lehetőséget a szabály be­tartására — kénytelenek át­hágni az előírást. A piros-tilos­nál maradva, szintén nem tartozik a ritka esetek közé, amikor a­ vasúti átjáróknál elromlik a fény­­sorompó,­­ állandó pirosat mutat. Az autós nem tudja, hogy rossz, tehát vár. Miután azonban telnek-múlnak a percek, a fénysorompó nem jelez szabadot, körülnéznek, s mivel vonatnak se híre, se hamva, áthajtanak a síne­ken. A nagykapornak­ vasúti át­járónál az is előfordul időn­ként, hogy a fénysorompó pi­rosat jelez, majd anélkül, hogy vonat elhaladt volna, át­vált fehérre. Ugyancsak gyakori, hogy az autós útjavítást jelző táblá­hoz ér, negyven kilométeres sebességkorlátozással. Mivel tiszteli a táblát, az előírást, a fékre lép, s döcög, döcög az előírt negyven kilométeres sebességgel, ■ már nagyobb távolságot megtesz, amikor észleli, az útjavítás az adott szakaszon már befejeződött, csak éppen kintfelejtették a forgalomkorlátozó táblát. S­zőrszálhasogatás — – mondhatnánk. Egyedi esetek, a piros jelzés ettől még érvényben van, s a jel­zőtáblák előírásait attól füg­getlenül be kell tartani. Ez persze így van, mégis egy-egy folyton égő piros lámpa, egy idejétmúlt forga­lomkorlátoz­ó intézkedés al­kalmas arra, hogy csökkent­se a közlekedésben a szabá­lyok tekintélyét. Mert ha az autós az egyik elromlott fénysorompónál ne­gyedórát vár, míg alapos kö­rültekintés után ráhajt a sí­nekre, a legközelebbi piros jelzésnél hajlamos arra gon­dolni, hátha itt sem jön vo­nat. Itt viszont jön. A követ­kezményekről nem is kell szólni. A kintfelejtett ,forgalom­­korlátozó tábla ugyancsak rombolja az ilyenfajta jelzés tekintélyét. „Ha az előbb fe­leslegesen csökkentettem a sebességet, itt hajtok tovább nyolcvannal" — mondja az autós, de ezúttal ráfizet. Túlnyomó többségében tör­vénytisztelők vagyunk — szö­geztük le bevezetőben. Ez így igaz, de az sem áll messze a valóságtól, hogy szeretjük ke­resni az úgynevezett kiska­pukat. Vagyis, ha megszeg­tük a szabályt, kézenfekvő a védekezés: kérem, itt is, meg ott is rossz volt a fénysorom­pó, itt is, meg ott is elavult közlekedést szabályozó táblá­val tal­álkoztunk, azt hittük, itt is úgy van. A közlekedés szabályozá­sa valamennyiünk ér­dekében van. Éppen ezért va­lamennyiünk érdeke is, hogy ezeknek a szabályoknak biz­tosítsuk a megfelelő tekin­télyt. Ezt viszont csak úgy érhetjük el, ha bezárjuk azo­kat a bizonyos kiskapukat. B. Z. ZALAI HÍRLAP Kitérők után, célegyenes felé Jóirányú változások a kisgörbői tsz-ben Nem is olyan régen viharos időket élt át a kisgörbői ter­melőszövetkezet, a személyi ellentétek egy időre el is térí­tették egyenes útjáról a gaz­daságot. Ezt tanúsítja a haté­konysági mutatók akkori rom­lása is, ennek következtében pedig az élmezőnyből egyha­mar a közepesen gazdálkodók közé jutott a közösség. Nem véletlen, hogy akkor és még a jelen időszakban is gyakran rendeli beszámoltatásra a keszthelyi járási párt-végre­­hajtó bizottság ,a mezőgazdasá­gi üzem vezetőit. Mostanában is ez történt, ezúttal azonban már több pozitív vélemény hangzott el munkájukról, mint korábban. Érthető, hiszen az átalakult szakmai vezetés is­mét jól igyekszik kormányoz­ni a termelőszövetkezetet Ezt a járási végrehajtó bizottság is így nyugtázza, hogy m­etre­­lapom a testü­let a véleményét? Egyebek között arra, hogy a gazdaság ugyan a járás legkisebb szö­vetkezete, árbevételét illetve termelési értékét tekintve vi­szont jóval előkelőbb helyet foglal el a tizenegy tsz sorá­ban, az egy hektárra jutó ter­melési értékük tízezer forint­tal több, mint a 27 ezer forin­tos járási átlag. Aztán az is említést érdemel, hogy a kis­görbői tsz-en kívül csak egy gazdaság volt, ahol az előző évhez viszonyítva a múlt esz­tendőben csökkent a termelés költsége. Napirenden: az üzemi terv A közelmúltban a termelő­­szövetkezet VI. ötéves tervé­nek megtárgyalása került na­pirendre. A változatos dom­borzat, a meredek lejtők nagyi­ban meghatározzák földjeik hasznosítását, s ebből indul­tak ki, amikor középtávú el­­képzeléseiket papírra vetették. Maguk is úgy fogalmaznak, hogy tervezőmunkájuk során nagy figyelmet fordítottak a gazdálkodást meghatározó he­lyi adottságokra, az értéke­sítési feltételek javítását célzó központi döntésekre, s nem utolsó sorban a szövetkezeti tagság megfelelő foglalkozta­tására. Ezután főként olyan növé­nyek termelésével szándékoz­nak foglalkozni, amelyek a­­ múlt tapasztalatai alapján a legkedvezőbb költségráfordí­tással, az eddigieknél maga­sabb árbevétel realizálásával termelhetők a gazdaság hatá­rában. Az egyik ilyen árunö­vény a búza. Ezt termelik a legnagyobb területen, de te­kintélyes mennyiségű szántót foglal el ezután évenként visz­­szatérően az­ őszi és a tavaszi árpa is. Visszaszorul majd a kukorica, amit kedvezőtlen költségráfordítással tudtak csak megtermelni — pedig ta­valy is ötven mázsán felüli hektáronkénti hozamot értek el —, a jövőben csak saját állataik szükségletét állítják elő. A felszabadult helyet az említett kalászosok foglalják el A termelés egyszerűsítésére törekednek azzal, hogy , a szántóföldi takarmánytermesz­tés sokféleségét megszüntetik, a lucerna lesz az uralkodó nö­vény, mérséklik a silókukorica termesztését, e lédús takar­mánynövény ugyanis mosta­nában rendre meghaladta az állatállomány szükségletét Az így nyert szántókra is majd gazdaságosan termelhető áru­­növény kerül majd. Ezzel kialakultnak is tekint­hető a növénytermesztés. Csak termelni kell, méghozzá úgy, hogy búzából elérjék a saját maguk diktálta 4,8 tonnás hek­táronkénti átlagot, őszi árpá­ból a 4,3-at, tavasziból a 3,6-ot, kukoricából pedig a hat tonna legyen az általános. Állatnevelés a közösben és a háztájiban Nagy átrendezést terveznek az állattenyésztésben is. A tervidőszak végére kimondot­tan tejhasznú holstein-frizzel keresztezett utódok váltják fel a tehenészet magyartarka ál­lományát Méghozzá a mosta­ni kétszáz helyett ötvennel több lesz a jól tejelő jószág, s ezek átlagosan már négyezer liter tejet termelnek, kilenc­­száz literrel többet, mint pél­dául az elmúlt évben. Ezzel együtt pedig 12 millió forin­tos költséggel istállórekonst­rukciót szándékoznál­ végre­hajtani, amihez az anyagiak legtöbbjét a melléküzemágnak kell előteremteni. Pillanatnyilag az az elhatá­rozásuk, hogy a borjakat főleg a tehénállomány pótlására, vagy növelésére állítják az is­tállókba, nagyobb részét vi­szont növendékállatként, hízó­nak való jószágként értékesí­tik. Elképzelhető persze, hogy ez utóbbi szándékukról le­mondanak, ha a mostaninál kedvezőbb lesz meghizlalni a marhát, s úgy értékesíteni a vágásra kés állatot Hiszen a broiler-csirkét is száműzték a közösből, most azonban fon­tolgatják, hogy újra teret ad­nak a csirkéknek is az üzem­ben, a vindornyaszőlősi telep felújítása után évente legalább hatvanezret meghizlalnak, szá­mításaik szerint megért Az eddigiekhez hasonló gondossággal kezdik, ápolják az üzemi erdőt, s 12 százalék­kal akarják fokozni a kiter­melendő fa mennyiségét Ez­zel együtt növelik a szép pénzt hozó ipari, építőipari tevé­kenységüket miközben pedig a háztáji termelés, ezzel együtt a kereskedelmi tevé­kenység bővítésével is­számul­nak. Egyetlen példa erre, amíg az idén kilencvenezer csirke felvásárlását tervezik, addig a tervidőszak utolsó esztendejé­ben 440 ezer brojlert várnak a kistermelőktől. Pozitív végeredmény Szándékaik megvalósításá­hoz, az említett istálló felújí­táson kívül további összegeket fordítanak majd a termelés feltételeinek az eddiginél jobb megteremtésére, gépek, beren­dezések vásárlására, szerviz és szerelőműhelyek korszerű­sítésére. Tervükben a végeredmény: 17 százalékos bruttó jövede­lemnövekmény, a mérleg sze­­­­rinti nyereség növekedése pe­dig meg kell, hogy haladja a 16 százalékot Mindezek ismeretében a já­rási párt-végrehajtó bizottság ülésén az a vélemény alakult ki, hogy a szövetkezet párt-és gazdasági vezetése az el­múlt év közepétől — figye­lembe véve az útmutatásokat — javította vezetési stílusát, a tsz gazdálkodása pedig jó irányt vett. Nemecz Ferenc Anyagilag is ösztönzik a tárolást Közzétették a téli alma és burgonya átvételi árát A MÉM — az Országos Anyag- és Árhivatallal egyet­értésben — közzétette az őszi érésű téli alma és a burgonya idei átvételi árát. Az elmúlt évhez képest az alma kilójáért általában 40 fillérrel többet ad a külkeres­kedelem. A belföldön forga­lomba hozott gyümölcsért szintén többet adnak, mint egy évvel korábban; az áremelés mértéke mintegy 7 százalékos. A téli alma tájékoztató árát, amelytől a felvásárló szerve­zet és a termelő megegyezésé­vel föl- illetve lefelé 15 száza­lékkal térhetnek el; az elkövet­kező hónapokra nem egysége­sen, hanem hét részidőszakra bontva állapították meg. Ter­mészetesen azért, mert ahogy előrehalad majd a tél, illetve eljön a tavasz, növekszik az áru értéke. A helybentartást­­ anyagilag is ösztönzik, éspedig úgy, hogy például a Hungaro­­fruct az átvételi időszak ele­jén kilónként 10 fillérrel ala­csonyabb árat kínál azzal, hogy ezt a különbözetet, amely országosan több mint 20 mil­lió forint, a későbbi időpont­ban az átvételi ár emelésére használják fel. A Hungaro­­fruct által felajánlott átvételi ár egyébként az idén szep­temberben a különleges minő­ségi osztályban kilónként 7,40 forint, az első osztályú almá­nál kereken 5 forint, 1982 áp­rilisában ugyanezért a minő­ségi osztályért már 10,10 fo­rintot, illetve 7,60 forintot fi­zetnek. Az őszi érésű burgonya tá­jékoztató áránál a felvásárló szervezet és a termelő a meg­hirdetett ártól közös meg­egyezéssel fölfelé és lefelé leg­feljebb 20 százalékkal térhet el. Az I. fajtacsoportnál 100 kilónként 360 forintot, a II. csoportra pedig 300 forint át­vételi árat hirdettek meg. (MTI) s A lakosságtól „fáradtan99 sem érkezi kidobott olajtonnák lám és propagandakampá­nyunk ellenére is, hogy a fá­radtolajat például eltüzelik, elfolyatják. Úgy tűnik, a tée­­szeknek is nyűg a gyűjtés. A gyűjtőedény sokszor szinte megközelíthetetlen helyen található. Teher a vállalatok­nak is , hiszen kétezer lite­ren alul nekik kell az Aforhoz szállítani. Hiába hirdeti a la­kosságnak is nagy figyelem­felhívó tábla minden benzin­kútnál, hogy „gyújtsd a fá­radtolajat”, a vele való koor­dinált törődés még hiányzik. Az Áfor zalaegerszegi ki­rendeltségén brigád­vállalással is megpróbálják előrébb len­díteni a fáradtolaj begyűjtést. 1981. első félévében például 115 tonnát teljesítettek, ami a tavalyi év időarányos részéhez képest 5 százalékkal több. Ahol nagyobb mennyiséget tá­rolnak, azoknak cserehordót is biztosítanak. De ezen túl — csak a szép szó meggyőző esz­közével élhetnek. A megye 23 töltőállomásán mindenhol kiírt van egy-egy hordójuk, amely­be a lakosság fáradtolaját gyűjthetik. A kútáro­k viszont nem szívesen foglal­toozatak ve­le — anyagilag sem érdekel­tek, valamint elenyésző része a tevékenységüknek, a bevé­telüknek. Bár ez is relatív, hiszen a megyében mostaná­ban feltűnt egy „konkurrents" cég is: a győri MÉH felfedez­te Zalát, mint „fáradtolaj-le­­lőhelyet” és átjárnak össze­szedni. Valamiért megéri ne­kik .. . ORBÁN IMRÉT, a kaposvá­ri igazgatóság kereskedelmi vezetőjét is megkérdeztük: mi a véleménye, Zala megye hol áll a fáradtolaj begyűjtésben? — Zalában a vevőkkel, a vállalatokkal való kapcsolat­­tartás kielégítő. Az igazgató­ság ez évi terve kétezer tonna, fáradtolaj begyűjtése, tavaly 1700 tonna volt. Időarányosan már 1300 tonnát teljesítettünk, • jelentős túlteljesítéshez Za­la speciális „olaj-megye" vol­tából következően hat men átte­­vően járult hozzá. — Milyen teendők vannak mégis a begyűjtés javítása ér­dekében? — Nagyon sok olaj tűnik el a kisfogyasztóknál. A lakos­ság által vett olaj 90—95 szá­zalél­áról nem tudunk semmit! Zala megye 300 ezer fölötti lakosság számához vegyük, hogy körülbelül minden tize­dik embernek van kocsija. Ez évi két olajcsere mellett ko­csinként 3 kilogramm olajjal beszorozva több tonnányi mennyiség eltűnését jelenti. Kiöntik, homokkal beszórják a helyét, szennyvízbe, az erdők­be, útszélre, ki tudja hova ke­rül. AZ AFOROSOK egyelőre még nem tudják, mivel tud­nák a lakosságot arra ösztö­nözni, hogy olajcsere után a fáradtolajat adják le a ben­zinkutaknál elhelyezett gyűj­­t­őhord­ókba? Talán a kutasok figyelmét is jobban fel kelle­ne hívni a jobb propaganda érdekében. Nem aprópénzről van szó, hanem népgazdasági millióról, valamint környeze­tünk védelméről. Luis Ibolya BÁRSONYOS szirmú ró­zsák, csipkés szélű szegfűk fogadják az Áfor zalaegersze­gi kirendeltségére érkező láto­gatókat. A hatalmas udvaron kaviccsal leszólt mini utcák között szurkosfekete hordók, bendőjükben különböző ola­jok, kenőanyagok. Csak hátul, a legmesszebb lévő sarokban szaglászik gyanúsan az ember — itt bizony jócskán kifolyt az olaj, barnás-szürkésre fest­ve a fehér kavicsot. — Több mint kétszáz hor­dóba gyűjtjük a fáradtolajat. Most is van 30 tele hordónk, 220 pedig még üres — szá­molja össze a szabályos rend­ben sorakozó hordókat Tóth János, a kirendeltség vezet­ő­­­je. — Sajnos ezt az olajfoltot i­s nem tudjuk eltüntetni, mert amikor átszivatjuk a beérkező­­ gyűjtőedényből a fáradtolajat, a csőben maradó mennyiség­­ kifolyik a földre. Nem tudjuk a­ zárt rendszert biztosítani, ehhez tartályokra volna szük­ség. Ha nyolcezer liter összegyű­lik, Kaposvárról máris érke­­­­zik az egyik begyűjtő kocsi,­­ aztán Pécsre, majd Nyírbog­­dányba szállítják az olajat, ahol a desztillálóban különbö­ző termékek készülnek belőle. — Sajnos a begyűjthető mennyiségnek csak a töredé­ke érkezik hozzánk — véleke­dik Tóth János. — Sok helyen tapasztalható még ma a rek­

Next