Zalai Hírlap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

, 1982. május 1. — Felhívták figyelmünket a végrehajtást szervező és segítő munkánk további differenciálására. Ennek egyik fontos eleme, hogy az erősebb pártszerveknek és -szervezeteknek még nagyob önállóságot kell adni, s ezáltal mindjárt adott a lehetőség arra, hogy a gyengébben működőket fokozottan segítsük. Gondosabban kell mérlegelni azt is, hogy mely kérdések igénylik az egységes szabályozást és melyek azok, amiknél a helyszíni reszort- és területfelelősi munka adhat eligazítást, illetve a pártszervezetekben önállóan is eldönthetők. Egyébként ha az élet felvet egy-egy problémát, a járásnak sem áll rendelkezésére mindig kész recept, idevágó útmutatás, határozat, de ez néha kifejezetten jó. Ugyanis önállóságra, alkotó gondolkodásra késztet. Különösen a területi pártmunka módszereinél gyakran vitatott kérdés a szakszerűség mélysége. Az, hogy valamely napirend során milyen mélységben, mennyire szakszerűen nyúlunk bele a folyamatokba, csak konkrétan dönthető el, erre nincs és nem is lehet általános recept, viszont vannak alapelvek. A szakmai mélység olyan legyen, hogy a politikai mozzanat mindig hozzáférhetővé váljék. Amiből egyenesen következik, hogy pártfórum elé eleve az a kérdés kerüljön, ami politikai megítélést, megfontolást, állásfoglalást kíván. E téren sokat javultak módszereink, de meg kell mondani, hogy például az ideológiai, oktatási és módszertani témáknál nem a szakszerűség eltúlzásával van a baj, hanem éppen a konkrétság hiányával, gyakori a túl általános, megfoghatatlan fogalmazás. — A gazdaság területét nem említette, ezek szerint ott kevesebb a gond az aránnyal ? — Az állami irányítás átszervezése, jellegének módosulása növekvő önállóságot, több lehetőséget adott az üzemeknek és persze nagyobb a felelősségük. Bizonyos gazdasági egységek tulajdonképpen szakmainak tekinthető kérdésekben ie igénylik a járási pártbizottság tanácsát, eligazítását és főleg kontrollját. Ennek egy részét jó szívvel, más részét pedig jobb híján kell felvállalnunk. Hasznos lenne, ha kialakulna a megyei állami, társadalmi, tömegszervezetei és a megyei szövetkezeti szövetségek, valamint a járási, városi pártbizottságok kapcsolatának, együttműködésének szervezeti rendszere. Mert a járási—városi „lépcsőfokkal” nem rendelkezők egy részével bizony meglehetősen esetleges az együttműködés. — A pártbizottság és a végrehajtó bizottság viszonyában terveznek-e módosítást? — A végrehajtó bizottság a pártbizottság éves munkaprogramja alapján, az abban foglaltak realizálását biztosítva tevékenykedik, munkájáról félévenként érdemben beszámolt a pártbizottság előtt. Azért használtam a múlt időt, mert a vb a továbbiakban a két pártbizottsági ülés között végzett munkájáról ad számot a pártbizottságnak, függetlenül a félévtől. S további lehetőségek nyílnak még a jobb munkamegosztásban, amelyek egyúttal elősegítik a pártbizottsági tagok frissebb és bővebb informálását, a munkabizottsági tevékenység súlyának növelését, a testületi tagok fokozott részvételét a döntéselőkészítő, elemző és végrehajtást szervező munkában. — Milyen további, módszerrel kapcsolatos állásfoglalásaik születtek? — Sok mindenről lehetne beszélni, a „menetrendszerű” tennivalókról (közbeeső pártbizottságok irányításának módszerei, titkári értekezletek rendszere stb.) szándékosan nem szóltam, hiszen ezek köztudott dolgok. A következőkben is néhány „apró”, de mégis lényeges törekvést említenék. Ilyen például, hogy a testületi ülésekről nagyobb bátorsággal kell elhagynunk olyan témákat, amelyek az alsóbb pártszervek szintjén, továbbá az állam, vagy tömegszervezeti testületekben is megtárgyalhatók. Gyakorlattá válhat az is, hogy bizonyos kérdéseket először a helyi pártbizottságok, pártvezetőségek tárgyaljanak meg, s itt eldőlhet az is, hogy szükséges-e azzal a járási pártbizottságnak foglalkoznia? Gyakorlattá kell már válnia, hogy ha a korábbi határozat jó, csak végre kell hajtani, ilyenkor felesleges az újabb írásos anyag gyártása, újabb határozat kierőlködése. Egyszóval az észszerű témaválasztás, az időszerűség, a súlyponti kérdések megragadása a testületi munka színvonalemelésének és persze demokratizmusának is az egyik fő alapja. Ide tartozik továbbá, hogy a községi, üzemi pártbizottságok és pártvezetőségek függetlenített titkárait az apparátus tagjaiként kell kezelni, a magasabb szintű pártmunkába való bevonást, a továbbképzést és a beszámoltatást illetően egyaránt. S természetesen nagy lehetőségek rejlenek a pártmunka további társadalmasításában, az aktívahálózat bővítésében. — Hogyan segíti a járási pártbizottság az irányítása alá tartozó pártszerveket és -szervezeteket a saját munkamódszerük alkotó megvitatásában és további teendőik megjelölésében? — Nagy segítséget jelent, hogy a megyei pártbizottság ide vonatkozó határozata máris hozzáférhető minden alapszervezet számára Természetesen a mi testületünk dokumentumaiban foglaltak is maradéktalanul eljutnak a pártbizottságokhoz, pártvezetőségekhez és az alapszervezetekhez, méghozzá minél több helyre ne borítékban, hanem pártbizottságunk képviselőinek személyes közvetítésével, ami különben is mindenkori feladatunk és a pártmunka módszereivel kapcsolatos beszélgetéseken ismételten aláhúzták jelentőségét járásunk kommunistái — mondotta befejezésül Lendvai Miklós. Kovács Ferenc ZALAI HÍRLAP Brigádnézősben — tíz év múltán — Jónapot, János bácsi — nyújtom a kezem a pufajkamellényes férfinek. — Adj’ Isten — köszön, aztán bemutatkozik: — Ábrahám János. — Ne vacakoljon, nem ismer meg? Zavart mosoly az arcán, tanácstalanul széttárja a kezét. — Segítek. Dolgozott itt tíz évvel ezelőtt egy fiú, aki a téi estéken a túlórázáskor maga mellett rakta a pallót a csillére. — Jaj, na nézd, hát maga az? Hm. Hát azóta bizony sok év telt el. Talán a munka is könnyebb lett, de most is a szabad ég alatt vagyunk. — Egészséggel bírja? — A palló nehéz, kikészül az ember dereka. De most már más. Nem kell óriás depókba rakni a pallót, meg aztán becsillézni a műhelybe, mint akkor. Jön a targonca és beszalad vele. A többi az asztalosok dolga — mondja és helyére tesz egy pallót, amiből ezerszám hever itt a kapornaki állomás sínei mentén, ahova a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat asztalosüze-mét építették fel évekkel ezelőtt. A régi, kis huszonnyolc millió forint évi termelést produkáló üzemből korszerű gépekkel felszerelt „nyílászáró gyár" lett. Évi termelési értéke meghaladja a kilencvenmillió forintot. Ki gondolta volna csak tíz évvel ezelőtt, hogy pár év elteltével minden így megváltozik? Igaz azóta az emberek is kicserélődtek. De van itt más is, a régi ■ „emlékek” közül az ablakok, ajtók továbbra is vetemednek, az újonnan átadott lakásokat járva a tulajdonosok arról panaszkodnak, hogy befütyül a szél. — Hogy’ van ez? — kérdem a régi cimborától, Simon Gyulától, a gépműhelyben. Gyula egy kupacra mutat Selejt. Felemelek egy ilyen fát, s jól látom, hogy görbe, s meg a fenyő bele is kilátszik. — Ezeket félreteszem, mert később csak baj lenne velük. Sajnos nem egyforma minőségi gű áru érkezik hozzánk, bár az elmúlt években sokat jajvult az anyag. Ám az igazi baj nem ez. Ami innét tovább megy, azt mérheted akár tolómérővel is, mert az pontos. A késztermékek tárolása nem megfelelő. Ha kikerül az épületre az ajtó, az ablak, rossz idő van, teleszívja magát vízzel a fa és megdagad. Passzítani kell, a kinti asztalos tehát meggyalulja. Később szárad a fa, aztán ujjnyi rések keletkeznek. Én azért rakom itt félre" a rosszat, hogy az anyag miatt ne legyen baj. Ha mindenütt klappolnának a dolgok, nem bántana minket senki. Nekem is mondják, hogy rosszul dolgoznak az asztalosok, s ez bántó általánosí-tás — ,mert törekszik az em-ber. — Nem gondoltál arra, hogy máshol próbálkozol? — Miért mennék el? Az üzem közel van, Orbányos ún lakom, a busz a házunk előtt tesz le, s hoz ide, meg azért ■ ebben az új műhelyben a munka is más már. Hidd el, ezt a kritika ellenére mondom, össze sem lehet hasonlítani a tíz évvel ezelőtti minőséggel a '[ mostanit, az ember azért megtanul dm dolgozni. □ A műhely végét —, mert hiszen egyetlen hatalmas csarnok az egész üzem — kézimű-helynek hívják. Itt szerelik össze az ajtókat, ablakokat, s más termékeket Úgy tűnik, minden kisebb lett. Legalábbis a több méter széles erkély- paneleket nem látom sehol , sem. Hej, pedig annak idején az embert elöntötte a forró- ság, amikor ezeket odébb kellett emelgetni az összeállítás- kor. Szóvá is teszem Kálmánt Pistinek, a vékony dongájú brigádvezető helyettesnek. — Nem sírjuk vissza őket, mert igen „lusta’’ jószágoké voltak. Most kisebb, szűkebb darabokból állítjuk össze ezekket a falakat. A mostani tér-méhek egészen mások- Látod, már zöld xiladekorral festett panelok is készülnek- Megnézheted, nincsen rajtuk egy milliméter hézag. — Jól érzed magad még mindig a kéziműhelyben? — veszem észre a lelkesedését. — Persze. Meg aztán nincs is mit ugrálnom, mert tudod, sajnos egyedül maradtam a fiammal. A feleségemet öt éve elütötte a vonat. A legnagyobb támaszom ez a műhely. A gyerek gimnáziumba jár, jól tanul. Hogy fás lesz-e? Lehet, de nem asztalos, mert a madárfüttyöt jobban szereti a gyalugépek zajánál. Erdésznek készült □ Hompó Feri, aki most is gyártáselőkészítőként dolgozik az üzemben, behív a festőműhelybe, majd a készáruraktárba vezet. A festőknél kinyit "egy xiladekorral kezelt, beüvegezett ablakot, a azt mondja: — Olyan pontos, mint a lénia. Ezeket az ablakokat műinyagfóliába csomagoljuk, és úgy szállítjuk. Nem érheti semmi baj. Persze csak elvileg. Először Zalaegerszegre, a központi irodaházunkhoz vittünk így ablakot. Ha most megnéznéd őket, egyen sincs fólia, pedig még szerelni is így, becsomagolva kellene. Letépték róla. — Mi lesz velük emiatt? — Hogy mi? Vetemedni, dagadni fognak a szerkezetek. Mondjam tovább? Nem, inkább nézd meg ezeket a redőnyös, xiladekorral kezelt ablakokat, színes ajtókat — mutatja a készáru raktárban a szintén fóliába csomagolt termékeket — Ezek a szemünk fénye. Most küldjük őket az Építési Minőségellenőrző Intézetbe bevizsgálásra. Ezek már minden új követelménynek megfelelnek, igaz más helyszíni bánásmódot igényelnek az építkezéseken is. Ezekre a legbüszkébb a főnök is. — Szóval, már ilyet is tudunk gyártani — mondja Bemkő János, az oly sokat követe- tő, akadályt nem ismerő üzemvezető. — Láthatod, nem tétlenkedtek azok sem, akik kitartottak Kapornakon ... Győrffy István Somogyi Ákos és Keveházy Balázs beállítják a kísérletet (Cservenka György felvétele) .A menet élén a KPM -es gépcsasbrigád AZ AKNA FÖLÖTT éppen egy fehér Dada kombit vallatnak a műszerek. Műszaki vizsgára készítik fel az autót, s mint ahogy elmondják, büszkék arra, hogy a géptelepről kikerült autók kifogástalanul szerepelnek a vizsgáztatók előtt. A KPM Közúti Igazgatóságának zalaegerszegi Zrínyi úti géptelepén a megszokott munka képe fogadja az érkezőt Itt és dolgozik a November 7. szocialista brigád, amely elnyerte idén — már másodszor — az Igazgatóság Kiváló Brigádja címet. Tarsolyukban egyre szebben csillogó kitüntetések sorakoznak a zászlótól jutottak el az évek során eddig. Amikor beszélgetésre invitáltuk a brigádvezetőt és a tagokat, azt kutattuk, milyen természetes igény mozog bennük, hogy jobbat, többet alkossanak. — A brigádunk, nyugodtan mondhatjuk, univerzális brigád, szerelők, festők, lakatosok, a gépjárműjavításhoz szükséges minden szakma tudója megtalálható — mondja Czuppon Ferenc brigádvezető. IFA, MÁZ, Tatra, Jeil, Skoda, Zsuk, Mercedes csakhogy a nagyobb járműveket soroljuk fel, sokféle típusú személykocsi kerül nálunk vallatóra, s távozik megújulva. — Persze adódik olyan eset, hogy egy szerelőn kifog a kocsi — folytatja a brigádvezető. Ilyenkor összedugjuk a fejünket, mindenki elmondja az észrevételeit. Senki sem kiváló közöttünk csupán jó szakember, az újat szívesen fogadó, tanuló gárda. Hogy örökké tanulnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszakmást nem is találni tizenkilencük között. A technika fejlődését nyomon követik, s amikor az éppen őket foglalkoztató szakmai dolgokra kérdeznek rá, csak úgy zúdul a sok szakszó, probléma, szakirodalom. SORBAN HANGZANAK el a teljesített vállalások: szó esik a Népköztársaság úti iskola és óvoda patronálásáról, a korcsolyapálya megépítéséről, az andráshidai iskola kerítésépítéséről. Nincs olyan iskola a megyeszékhelyen, ahova ne hívták volna őket. Egyikük Kancsal Miklós, pedig a Széchenyi, téri templom nagyóráját alakította át kvarc-vezérlésűvé... Négy elfogadott újítással is hozzájárultak az eredményességhez. — Ne hagyjuk ki azt sem, hogy részt veszünk egy sor oktatáson — teszi hozzá Szakál Csaba lakatos, aki maga a f Ganz gépipariszakközépiskolába jár, most harmadik éves az általános gépészeknél. A vállalások megtételén® elsődlegesnek tekintik, hogy mi az a plusz, amivel a brigád hozzá tud járulni a tervekhez. Egy évek óta tartó szép eredményről is számot adnak: az anyagárak 30—40 százalékos növekedése ellenére változatlan anyagköltséggel dolgoznak. Büszkén mondják, hogy az itt felújított alkatrész kétszeres élettartamú ahhoz képest, amit kívülről szereznek be. A nyugati alkatrészek helyettesítését is többnyire megoldják. A 118 műszaki vizsgás kocsiból tavaly egy sem bukott meg. — Jó a kapcsolatunk a gépkocsivezetőkkel. Ha jót mondanak, elfogadjuk, hiszen a kocsi jó műszaki állapota közös szülemény — mondják a brigádtagok. — Ez a vállalat egy életre szóló képzés — summázza az elhangzottakat Gáspár László épületlakatos. — De munkánkat megbecsülik, megfizetik. A célfeladatok prémiumai is ösztönöznek bennünket. — Sokszor nemcsak a kivitelezés, de a tervezés is a mi munkánk — teszi hozzá Fekete Ottó villanyszerelő. — Egy épületvillamossági technikusnak tervezni is tudni kell, de az áramvédő kapcsoló javítása is rá vár. — EBBEN A BRIGÁDBAN érvényesül igazán a mondás: annyit érsz, ahány szakmád van. A November 7. brigád, május elsején, a dolgozók ünnepén elől, a megérdemelten kitüntetettek között vonul fel Luis Ibolya 3 Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! A neve egyszerűen: „füstkad Keszthelyi pedagógusok országos sikere Hosszú évek óta dolgozik, egyre sikeresebben, Keszthelyen a pedagógusok alkotó köre; fizikusok, akik nemcsak pótolják a hiányzó szemléltető eszközöket, hanem igyekeznek olyan eszközöket konstruálni, amelyekkel még szemléletesebbé, meggyőzőbbé tehetik a fizika oktatását. — A Tanért eszközei nemcsak drágák, kevés is van belőlük — mondta Keveházy Balázs —, s néha baj van a minőséggel is. — Az is gond — tette hozzá Somogyi Ákos —, hogy a kapott eszközök inkább játékszerek, mint az adott törvényszerűség igazát szemléltetően bizonyító készülékek. Mindezeket előre kellett bocsátani, hogy megérthessük, miért is váltott ki szakmai körökben olyan lelkesedést a keszthelyi pedagógus alkotókör legújabb találmánya. A fizikatanárok hatodik országos — Kaposvárott megrendezett kongresszusán mutatták be az egyszerűen csak „füstkád“ névre hallgató szemléltető eszközüket, amellyel elnyerték a közönség díját. A fizikában tekintélyes helyet foglal el a fénytan, s talán ez egyúttal a leglátványosabb, legizgalmasabb anyagrész. Nos, ezzel a „füstkáddal” — és csak ezzel! — a fénytannal kapcsolatos minden kísérletet be lehet mutatni, élményszerűen, közérthetően, bizonyító erővel. Méghozzá — s ez ugyancsak fontos — térben. A* Tanért fénytani szemléltetőeszköze csupán síkban „dolgozik”, s így nem is lehet minden fénytani törvényszerűség bizonyítására felhasználni. Keveházy Balázs és Somogyi Ákos mindjárt be is mutatják a készüléket. Első látásra kisebbfajta akváriumra emlékeztet. Átlátszó plexiből készült, s minden oldalon, zárt. Belül a füstfejlesztő egyszerű készülék: izzószál égeti a rászórt gyantaport — Sokat törtük a fejünket — magyarázta Somogyi Ákos —■, míg rájöttünk, hogy a gyanta füstje tölti ki a legegyenletesebben a teret. A „füstkádban” manipulátorral mozgatható irányítható homorú és domború lencsék, és pillanatok alatt beszerelhetők a fizikában használatos „tükör-költemények” (ugyancsak kívülről mozgathatók), s máris lehet gyönyörködni a gyantafüst jóvoltából plasztikussá varázsolt fénysugarak érdekesen tudományos játékában. — Könnyen hordozható, nem foglal el nagy helyet — sorolták még a készülék egyéb előnyeit az alkotók —, és tulajdonképpen olcsó is: ezer forintból kijön. A siker jelentőségét csak növeli, hogy a Csányi és a Szendrey általános iskola tanáraiból szerveződött, egyelőre hat tagú alkotókör munkáját a városi tanács művelődésügyi osztálya és a tanintézetek vezetői messzemenőkig támogatják. A „füstkád” mellett a kongreszszuson rendezett kiállításon oklevelet kaptak a hármas inga, a lejtő, az elektromos megosztó készülékükért, s egyedi darabnak számított a hullámzást bemutató eszközük. Somogyi Ákos és Keveházy Balázs megkapták a zsűri első díját Kátai Gábor