Zalai Hírlap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
1982. június 1. Kölcsönkért asszonyok Termelőszövetkezetek szélesedő együttműködése A sármelléki termelőszövetkezet burgonya tárháza dugig tele volt a tavasszal burgonyával. Mintegy ezer tonnát a Zöldértnek tároltak, s ott volt még az eladnivaló saját készlet és az idei termesztéshez szükséges vetőgumó. Mivel export lehetőséget kapott a gazdaság, a nagymennyiségű készletet rövid idő alatt kellett szállításra előkészíteni. A gazdaságban hozzászoktak a munkacsúcsok okozta feszültségekhez, a gyors intézkedésekhez, a munkaerő átcsoportosításokhoz. Ezúttal azonban hiába mozgósították a kertészeti, a szőlészeti brigádokat, hiába mozdultak meg lelkesen és segítőkészen a nyugdíjasok, a napi száz-százötven ember is kevésnek bizonyult, így fordultak a szomszédokhoz, a pacsai és a cserszegtomaji termelőszövetkezethez segítségért. ■ beszédtéma: Egyrészt annak örülnek, hogy eddig még soha nem sikerült ennyi — naponta 1 30—40 — nyugdíjast munkába invitálni. Most — látva a szorult helyzetet — készséggel jöttek és példamutatóan dolgoztak. Ősszel is számítanak rájuk A munka befejeztével a gazdaság vezetői kirándulást ígértek nekik és bíznak benne, hogy az őszi szezonban, amikor összejönnek ismét a tennivalók, újra lehet számítani a helytállásukra. Arról is sok szó esik, hogy a kölcsönkért asszonyok révén a segítségnyújtással a szomszédos gazdaságok közelebb kerültek , egymáshoz, szélesedett az együttműködés. Mert a segítségnyújtás eddig sem volt ismeretlen, de csak a gépekre korlátozódott. A zalaapáti tsztól például elkérték a hegyi kombájnjukat a dombosabb kukoricaterületek learatásához, máskor meg ők adtak erőgépet. A pacsaiakkal is régóta tart az ilyen jellegű együttműködés, a cserszegtomajiakkal viszont ezzel a segítséggel kezdődött. — A cukorrépatermesztés kapcsán a kéthelyi gazdasággal a betakarításban működtünk együtt, és megbeszéltük a hahótiakkal, hogy segítünk majd a répaszedésben — mondja a főágazatvezető. — Jó az, ha van kihez menni egy kis segítségért és bizony úgy érzem, az együttműködésben már lehetne előbbre tartani. Ezalatt azt is értem, érdemes volna egymásnál jobban körülnézni, sűrűbben találkozni , kicserélni a tapasztalatokat. A szomszédot is lehet tanulni Az | a tapasztalatom, legtöbbször egy harmadik kezdeményezőre | van szükség, , hogy összejöjj jünk. Most a MAE szervezet | foglalkozik vele, hogy klub formájában rendszeressé váljanak a találkozások. Jó gon | dolat, talán a gazdaságok együttműködési készségét is erősítené. További tartalékok Az összefogás, az együttműködés sokféle lehetőséget kínál, különösen a jelenlegi közgazdasági helyzetben, amikor a fejlesztésekre kevesebb jut. És nem biztos, hogy egy üzem meg tudja vásárolni, ki tudja használni a korszerű, nagykapacitású eszközöket, béren- féezéseket. Azonkívül adód- - hatnak ilyen szorult hely- zetek is, mint most a tavasz- a szál Sármelléken. Nagy tarta- lékok vannak még ezen a területen megyénkben. B. F. | Jól jött a segítség — Húsz—húsz asszonyt kaptunk kölcsön — mondja Kálmán József, a termelőszövetkezet növénytermesztési főágazatvezetője. — Nagyon jól jött a segítség, így a Vetőmagtermeltető Vállalat közreműködésével 460 tonna, vetőburgonyát szállíthattunk román exportra. Azonkívül 250 tonna étkezési burgonyát válogattak, osztályoztak szovjet és csehszlovákiai szállításra. Több mint 200 tonna vetőburgonya a belföldi piacra került, 600 tonna vetőgumót a tavaszi ültetéshez készítettünk elő. Ipari minőségű burgonya még mindig van a tárházban, ezt pedig a keszthelyi áfész segítségével a boltokon keresztül adjuk el, de vihet mindenki a gazdaságból is. Ezt egy ötvenért adjuk kilónként. — Mennyit termelnek az idén? — A tavalyihoz hasonlóan 164 hektáron ültettünk. Szépen kikelt. A fajtaösszetételben van változás. Kilencvennyolc hektáron áruburgonyának Dezirét, 35 hektáron Magyar rózsát termelünk, van egy kevés Adretta, vetőgumót pedig Deziréből 19, Rozalie-ból 14 hektáron szaporítunk. A burgonyaakció május elején lezajlott, de még ma is Gyógyvíz palackozó Vállalatok, szövetkezetek összefogásával gyógyvíz palackozó üzemet építenek Bükfürdőn. A Vas megyei Bük község határában 1957-ben olajkutatások során tíz atmoszféra nyomással feltört termálvíz legnagyobb értéke a jelentős kalcium, magnézium és hidrokarbonát tartalma. A termálvizet 1965-ben gyógyvízzé nyilvánították. Fürdőként mozgásszervi megbetegedések utókezelésére, nőgyógyászati bántalmakban szenvedők gyógyítására alkalmas ivókúra formájában gyomorsavtúltengés, gyomor- és epebántalmak kezelésére hatásos. Az illetékesek évek óta foglalkoznak gyógyvíz palackozó üzem létrehozásával, s ennek most értek meg a feltételei. Tizenkét vállalat és termelőszövetkezet társasági szerződést kötött a palackozó üzem felépítésére. Az építési munkákat a gyógyfürdő területén már a napokban meg is kezdik. Új típusú adapterek Két új kombájn részegység — egy kukorica csőtörő és egy napraforgó betakarító adapter — mintapéldányait készítették el a Békés megyei Mezőgép Vállalatnál. Az újdonságokat a legnagyobb NDK-beli mezőgazdasági gépgyártó vállalat, a Fortschritt kombinát által gyártott gabonakombájnokhoz fejlesztették ki. A próbára az idei nyáron, ősszel kerül sor; ha az új típusú adapterek beválnak, megkezdődik a sorozatgyártásuk is Békéscsabán. Arcok közelről KÖZELEBB VAN a nyolcvanhoz mint a hetvenhez a szentmargitfalvai Varga József, de a termelőszövetkezetnek még mindig egyik állandó munkása. Kemény, szívós embernek tartják, olyannak, akin nem látszik meg a kor, tíz esztendőt letagadhatna éveiből. — A tsz erdejében találják — mondja a felesége. — Miért fárad még mindig? — Én is ezt kérdezem tőle. Az rá a felelet, hogy egészsége is van, szereti is a munkát, nem fárasztó neki az élet. — 76 évesen sem? — Nem néz ki annyinak, megláthatják, ha megvárják. Annyira szeretném, ha nem járna már munkába, de szombat és vasárnap kivételével minden napját az erdőn tölti. — Talán a pénz hajtja? — Nem olyan ő. A nyugdíjból és a kis háztájiból beosztva, öregek módján szépen megélünk. Elmúlt már négy óra, amikor találkozunk Varga Józseffel. Az imént érkezett haza az erdőből, de már újabb elfoglaltságot keres magának. — Sokára lesz még este, látja már fogom a kulcsot, indulok a hegyre — mondja. — Ilyen munkabíró ember az én férjem, nem is hiszi el, hogy beteg vagyok, megpirongat, amikor nyögdécselek — teszi hozzá az asszony. — Nekem is van ám bajom — Hogyne, ha iszol egy jót AZ ÖREG nem tiltakozik a feleség megjegyzésén, csak huncutul mosolyog. — Későn érkezett mihozzánk a termelőszövetkezet, korábban szakszövetkezetiek mondták a mi laza közösségünket. Nem is figyelt ránk senki, amolyan mostoha gyerekek voltunk. 1973-ban fordult a mi életünk is, a szemenyecsernyei termelőszövetkezethez kerültünk. Így aztán hetvenen már felül voltam, amikor nyugdíjas lettem. De azóta is dolgozom, mi mást csinálnék. Én most élem a közösségi életet. Mondja, hogy kettőjük 2420 forintos nyugdíjához szépen keres a tsz-ben havonta, így aztán szebb és jobb az élet öreg napjaikban is. — Ilyen korban a betegséggel is számolni kell, jó ha van egy kis tartalék pénz a háznál. Nincs családunk, magunkra vagyunk utalva. Az idén zárszámadáskor jó munkája jutalmául ezer forintot kapott a szövetkezettől. Nagy örömmel fogadta. Nem a pénz értékét nézte, hanem az elismerést, amiben kevés része volt a múltban, s csak öregségére lett igazi becsülete szorgalmának. — A MUNKA az életem — mondja. — Inkább eljárok a társakkal, mint idehaza tétlenkedjek. Azt nem bírnám sokáig. Szórakozás? Van hat család méhem és vagy ezer tőke szőlőm. Az nekem a kikapcsolódás. Most is oda indulok. N. F. A 76 éves favágó ZALAI Hír LAP mwroff Hanke típusú nagynyomásleres, pontosabban só- nagyhőmérsékletű viszzkozimétert helyeztek üzembe a közelmúltban az SZKFI nagykanizsai laboratóriumában. A nagy mérési határokkal rendelkező berendezést a fúrási öblítőiszapok viszkozitásának mérésére alkalmazzák. Képünkön: Horváth Géza a mérésekhez készíti elő a készüléket. • Mennyit bírnak el útjaink? Beszélgetés Hegyi Kálmánnal, a KPM főosztályvezetőjével Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilométer hosszúságú. Ezzel akiépítettséggel — amely magában foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati utakat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek valójában az útjaink? Megfelelnek-e a közúti személy- és áruszállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hegyi Kálmánnal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. —■' Milyen az utak állapota? Az útleltár adatai szerint az utak jórészének nem elégséges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek második felében egy alkalommal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjárás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett, hiszen a kár többszöröse volt a szokásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett. A jólértesültek, a mindent jobban tudók fölényesen szoktak hivatkozni a Skandináv államok példájára, ahol a mienkénél sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tökre az utakat. Nem, mert a burkolatnak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. Ez utóbbiról viszont nem mondhatunk le, mennél kevésbé rutinosak egy ország gépkocsivezetői, annál inkább igénylik télen is a fekete útburkolatot. — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minősége? — A KPM ilyen célra nagyon sokat áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igazgatóságunkat elláttuk úgynevezett mozgó tengelyterhelésellenőrző mérlegekkel, és telepítettünk ilyeneket a legforgalmasabb határátkelőhelyekre is. Ezzel az a célunk, hogy kiszűrjük a megengedettnél nagyobb tengelynyomású szállító járműveket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk közútjaink használói számára. Új módszereket, technológiákat alkalmazunk a felújításban. Az utak gyógyítása hosszú folyamat. Úthálózatunk értéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell. Ebben a tervidőszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szolgálni. Mindent el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretekből a lehető legtöbbet produkáljuk Fel-használunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az olcsóbb helyi anyagok és ipari melléktermékek felhasználására mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik A múlt tervidőszakban az érvényben levő rendeletek, szakmai szabványok figyelembevételével összegyűjtöttük az úthálózatunkat jellemző valamennyi adatot. Annak a négymillió adatnak a birtokában, amelyeket számítógépbe tápláltunk, már könnyebb a munkánkat fontosságuk sorrendjében rangsorolni. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városainkban együttvéve 600 kilométernyi lakótelepi út épült. Javult a tanácsok és a közlekedésépítő vállalatok együttműködése, s ez még a kisebb falvainkban is érezteti kedvező hatását. — Milyen feladatokat vállalt a mostani tervidőszakban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd forint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 milliárdra van megrendelés. Ez természetesen magába foglalja a felújítás, a karbantartás, a korszerűsítés, híd, metró, útköltségeket is. Közutakra negyven milliárd forint jut. Ennek a tetemes pénznek az egyharmadából autópálya, út és híd épül. — Halad-e a sok éve megkezdett autópálya-építési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elkészül az M 1-es Tatabányát elkerülő mintegy húsz kilométeres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabányaés Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Ugyanakkorra az M 3-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost. Az M 3-ason előbb is átadunk újabb szakaszt, méghozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomópontig. Épül, félautópályaként, az M 5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Újhartyánig készen lesz 1985-re. Mindent egybevetve, a tervidőszak végére lesz 200 kilométer teljes és 130 kilométer féli autópályánk. — Körgyűrű nem lesz a főváros körül? — Most foglalkozunk az autópálya-építés 15 éves távlati tervével, amelyben szerepel a körgyűrű egy szektora is, a hozzátartozó Duna-híddal együtt. A végleges döntés az Állami Tervbizottságra vár. — Melyek a további fontos feladatok? — Az országos főutaknak a nagyobb városokon átvezető szakaszait a legutóbbi években már több helyen — együttműködve a tanácsokkal — korszerűsítettük. E program tovább folytatódik. A hatodik ötéves terv időszakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb településeket, a városközpontokat. Tavaly készült el a miskolci átvezető új út, az idén pedig Sátoraljaújhelyen, Pécsen és Székesfehérváron nyitunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük, éppen a napokban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelő szakaszának hat évig tartó átépítése. Az út több helyütt teljesen új nyomvonalon halad, hatalmas völgyhíd, és felüljáró építésével tettük lehetővé, hogy a történelmi belvárost elkerülje a nagy autóforgalom. — Van-e az útfenntartásban és -építésben speciális feladatokat adó területe az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest megyén ugyanis a nyolcas út kivételével áthalad minden egyszámjegyű főút, és az autópályák is. Ezeken a forgalom 70, az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal nagyobb mint az országos átlag. Nagy a teher- és az idegenforgalom. Itt tehát még inkább szükség van az erők koncentrálására mint másutt. Az idén megkezdik a szakemberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak megépítésével kezdődik. És ugyanitt még egy nagyon fontos építkezés előkészítése folyik : a Budapest—Szentendre közötti út négynyomúsításáé. Az ország más részein a debreceni, a nagykanizsai és a veszprémi, átkelési szakaszok munkálatai, a Körös, a Rába, a Sajó, a Hernád és a Zagyva fölött csaknem húsz új, közepes méretű híd építése a legközelebbi feladat. Fejér Gyula Rádióizotópos vizsgálat az M 7-esen