Zalai Hírlap, 1982. július (38. évfolyam, 152-177. szám)
1982-07-01 / 152. szám
xaal. jurtuna. Az St kombájn tempósan jár a sárga őszi árpa táblán. Amerre a szem ellát, mindenütt érett árpa sárgállik a semjénházi határban. Egy tömbben kétszáz hektár van a kocsmárosházi határrészen. Itt termelte meg az idén a murakeresztúri termelőszövetkezet az összes őszi árpáját. — Szép a termés — morzsol szét a tenyerén egy kalászt Svélecz József, a szövetkezet főagronómusa. — Hektáronként 3,3 tonnát terveztünk, de nyugodtan számolhatunk 3,5 tonnával. Odébb a többi táblán is teltek a kalászok. A tél egy kicsit megviselte az árpáinkat, mert a hosszú őszön túlfejlődtek, de azért nem panaszkodhatunk. Csak az idő legyen jó a betakarításhoz. Villog a közelünkbe érkezett E—512-es kombájn vezetőfülkéjének tetején a lámpa. Jelzi, hogy telt a tartály. Egy Tfa teherautó melléje fordul. Sárga sugárban ömlik a mag a kocsira. — Tizennyolc százalék a víztartalma — mondja Szilágyi István kerületvezető agronómus. — Hideg levegővel szárítjuk és csak utána visszük a gabonaforgalmihoz. De a hét végén már mérünk a tagoknak is. — Milyen az idei aratás kezdete? — kérdem az ürítő gép vezetőjétől, Kuzma Árpádtól. Proszenyák István legel, hogy ürítéskor minden szem a teherautóra kerüljön. Kombájnosokkal a semjénházi határban — Csak rosszabb ne legyen. Kedvező időt szeretnénk egész nyárra — válaszolja. Régi kombájnos a termelőszövetkezetben, eddig tizenhat nyáron aratott, most mégis izgalommal ült fel a gép nyergébe. Háromévi kerülő után, június közepén jött vissza a termelőszövetkezetbe. — A vasúton dolgoztam közben. De nem bírtam a gépek nélkül, kértem, hogy visszajöhessek. Már a télen beszéltünk róla, de akkor nem volt szabad gép. MTZ-traktort kaptam, most meg az aratás kezdetén, ezt a német kombájnt. Csak az első fordulók voltak idegenek. Proszenyák István, a tsz egyik traktorosa, Rába 180-assal dolgozik, s mint mondják, kitűnően, a legkényesebb munkákat bízzák rá. Most újonc az aratóbrigádban. Kicsit félt a kombájnolástól, de már nincs gondja, fiatal létére gyakorlott gépész. A többiek, Dobos István, Cziczey György, Steier István a Claas dominátorok vezetői ugyancsak a legügyesebb gépészek közül kerültek ki. Versenyben dolgoznak. A közös gazdaság házi aratási versenyt indított, hogy mielőbb, jó minőségben, a lehető legkisebb szemveszteséggel kerüljön fedél alá a több mint 2000 hektár nyári termény, az őszi árpa, a tavaszi árpa, a repce, a búza, a mustár. Nézik a szemveszteséget, a tarlómagasságot, a mennyiséget, és az első három helyezettet díjazzák majd 1200, 510, és 500 forinttal. Az egyik kombájnon a táblán szolgálatot teljesítő műszakiak, Proszenyák László csoportvezető és Vuk János szerelő bütykölnek. Mint mondják, nem nagy dologról van szó, a szemveszteség csökkentése miatt állítanak a gépen. — Mikorra végeznek az aratással? — kérdem a főagronómust. — Ezen a héten elfogy az őszi árpa és átállítjuk a kombájnokat a repcére. Azt a jövő héten kezdjük. Utána a búza következik és a tavaszi árpa, majd a végén a mustár. Sok a munka, de a szomszédokkal együttműködünk. A szepetnekiekkel, a becsehelyiekkel és a letenyeiekkel megbeszéltük már a szénabetakarítás kezdetekor, hogy segítünk egymásnak. Mert előfordulhat, hogy náluk eső miatt nem tudnak menni a gépek, nálunk pedig lehet dolgozni. Ilyenkor átadjuk egymásnak a gépeket. Ha ők előbb végeznek, jönnek hozzánk. Sok az aratnivalónk. Harminchat munkanap kell hozzá. Az esőket is számolva augusztus eleje lesz, mire magtárba kerülnek a terményeink. A felszedő és szállító Hamster kocsi már gyűjti a friss szalmát, utána pedig jönnek a talajművelők. Száznegyven hektáron másodvetésként mustár és napraforgó kerül ide zöldtrágyának. Tavasszal kukoricát vetnek majd erre a területre. Fehér inges, bajuszos idős ember nézi a tábla szélén az aratókat. Széles mosoly van az arcán, és horvátul mondja az ürítésre váró gépkocsivezetők - nek az elégedettséget kifejező szavakat. Haszon Gyuri bácsi, a termelőszövetkezet nyugdíjasa, Semjénháza legidősebb embere, így 89 évesen is kisétált megnézni az aratást. Egész életében dolgozott, a tsz-ben gyalogmunkától a fogathajtásig mindenféle beosztása volt . Ez igen! Ennyi gép. Hányiszer kéne megtenni a kaszát, mire annyival végezne az em- i ber. Szeretem nézni őket. Jól dolgoznak. De nehéz munka volt ez régen ... Megpödri a bajuszát s folytatja: — Szerencsém van, hogy ezt is megértem. Most én vagyok a legnagyobb úr a faluban. Nincs semmi dolgom már, csak nézelődök és örülök, ha szépet, jót látok. A kocsmárosházi mezőn igazán örülhetett Péter-Pálkor Haszon Gyuri bácsi. Bozsér Erzsébet „Szerencsém van. Hogy ezt is megértem” — mondja a 89 éves Haszon Gyuri bácsi. (Kiss Ferenc felvétele) Aratási verseny a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban A már hagyománnyá vált megyei aratási versenyt ismét meghirdette a termelőszövetkezetekben a Teszöv, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a KISZ megyei bizottsága, a Medosz megyei bizottsága és az Agroker vállalat. A cél az, hogy a népgazdaság gabonaprogramja megvalósulását minél hatékonyabban segítsea megye az érott termény időben, jó minőségben és minél kevesebb veszteséggel való betakarításával. Huszonöt közös gazdaság küldte el nevezését, és több mint százhúsz, kombájnos vesz részt különböző típusú gépekkel a vetélkedésben, az ennek megfelelően kialakított kategóriákban. A Medosz megyei bizottsága az állami gazdaságokban ugyancsak kezdeményezett aratási versenyt, amelynek részértékelésére az aratóktelénél kerül sor. iiListtULAf Jó lenne egy kis tudati változás A Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál számítottak a statisztika megugrására. — 1981-ben, sajnos bejött ez a számítás — mondja Wellerbarth Ferenc — de később már külön készültünk rá. Rengeteg ellenőrzést tartottunk és megszaporítottuk az alkalmassági vizsgálatokat is. — Mit változtatott ez a helyzeten ? — Az elmúlt évben összesen 105 üzemi baleset történt a vállalatnál, a kiesett munkanapok száma pedig meghaladta a 2700-at Most májusig 37 balesetünk volt, a kiesett napok száma pedig 947. Az utób Átadás a 7-esen június 15-én (?) Még 2 hét türelmet kérnek az építők Az idegenforgalmi szempontból is jelentős 7-es főközlekedési út Nagykanizsa— Nagyrecse közti szakaszán a nyári csúcs kezdetén nem lehet közlekedni. Nem éppen öröm az autósoknak, hogy néhány kilométer többlettel kell számolniuk a kényszerű kitérő miatt, ráadásul az elhanyagolt útpadka, a szűk úttest, a rengeteg kátyú balesetek tekintetében is megszedte már az áldozatait. Nem elhanyagolható továbbá az a morális kár sem, ami az Európa 96-os út más szakaszainak színvonalához szokott külföldiek véleményéből is kitűnik — alig fél órával országhatárunk átlépése után. Tizenkét kilométeres szakaszon szélesítik a burkolatot a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat emberei, gépei, s közben két hidat is meg kell szélesíteniük. Ez utóbbiak közül a péterfal elkészült. Egy gép meghibásodása — az bontotta a híd régi betonlemezét — 3 hét késést jelentett, majd amikor ezzel mégis elkészültek, kiderült, hogy az oldallemezt is mélyebben kellett lebontani, mint tervezték, mert statikailag nem lehet ráépíteni az áthidalókat. Minden összejött — mondják — ezért a késés. Nem kisebb, mint 60 millió forintos munkáról van szó, melyet egy sor nem várt akadály késleltetett. A beruházó — a KPM Zala megyei Igazgatósága — tavaly elkészítette, a terveket, ezt a kivitelező rendelkezésére bocsájtotta, viszont előre nem látható problémákkal a tervezők sem számolhattak. A 7-es út nagykanizsa— nagyrécsei szakaszán folyó szélesítési és hídépítési munkák eredeti átadási határideje lejárt — június 25. volt. A Bakónaki patak hídjára hét,főn rakták fel az új áthidaló betonelemeket, s közvetlenül a nagyrécsei elágazóban annyi ember dolgozott a padkán lapátokkal, odébb gépekkel, hogy válluk szinte egymáshoz ért. A megrendelő KPM igazgatósága és a kivitelező KÉV vezetői maguk is tarthatatlannak találták a módosított határidőt mely július 31. volt. Volt, szerda reggelig, amikor a két igazgató megállapodott abban, hogy az utat — beleértve a befejező munkálatokat is — e hónap 15-én átadják a forgalomnak. A helyszínen járva Balogh József művezető kedden még nem tudott az igazgatók döntéséről, de maga is úgy látta, hogy két héten belül megszűnhet a terelőút. Németh Vilmos a KÉV építési osztályvezetője kijelentette, hogy gépet, embert annyit csoportosítanak át, amennyire szükség lesz. Bár tettünk egy kérdőjelet a címben szereplő ígéret után, reméljük ez felesleges. Az élőszó ereje Eredményes politikai nevelőmunka a Zefag-nál A nagykanizsai városi pártvégrehajtó bizottság előtt adtak számot a közelmúltban az erdőgazdaság vezetői a vállalatnál folyó politikai nevelőmunkáról. Itt, ahol nincs gyárkapu, a munkahelyeknek csak kisebb hányadát alkotják a műhelyek a zárt üzemek, sajátos körülmények között kell végezni a politikai oktató, nevelőmunkát. Az egyedi adottságokhoz egyéni módszerek kellenek, s ezt a Zefag vezetői megtalálták. A dolgozók a megyében szétszórtan, a fakitermelő munkások jobbára 3—5 fős brigádban valamelyik erdő mélyén teszik a dolgukat Hogy ilyen körülmények mellett is kiemelkedően jó a Zala megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságpolitikai nevelőmunkája, azt külön dicsérettel ismerte el a nagykanizsai párt-vb. Mi van az elismerés mögött, arról beszélgettünk Várhelyi József igazgatóval. — Mit jelent a „sajátos körülmény”? — A Zefag körülbelül 60 ezer hektár erdővel gazdálkodik, s évente mintegy 380 ezer köbméter bruttó fatömeget termel ki. Területünkön közel háromezren dolgoznak. Találhatók köztük egyetemet végzett mérnökök, városnyi területen gazdálkodó fiatal technikusok, időjárástól függően vezényelt erdei munkások. Ahány ember, beosztás, annyi igény a politikai munkával szemben. Propagandista legyen a talpán, aki első látásra eligazodik. Ilyen körülmények között kell lett az évek során kialakítani a megfelelő oktató, nevelői munkamódszereket. — A szétszórtság mellett végül is hogyan oldják meg a politikai nevelőmunkát? — Ahol a körülmények lehetővé teszik, ott a más üzemekben ismert politikai oktatás, tanfolyam, továbbképzés rendszeresen történik. Ezenkí-ivül a sajátos munkakörülmé inyekhez igyekeztünk igazodni. ! Ennek megfelelően vezetőink is és dolgozóink politikai iskolai jó végzettségét nemcsak a szűk 1ékebb értelemben vett termelő munkában kamatoztatjuk. A 35 gazdasági vezető közül tízen, 1 pártoktatást vezetnek, a párttagok száma 357 fő. A politikai iskolai végzettséggel nem rendelkező vezetők elsősorban lakóhelyükön segítik a közéleti nevelőmunkát. Közülük 25 a Hazafias Népfront helyi bizottságaiban, 4 a pártivezetőségekben, 10 a KISZ-vezetőségekben ténykedik. Ugyanakkor minden osztóly, üzem és erdészet élén álló vezető propagandista a maga nemében, ők azok, akik napi munkájuk során személyesen is találkoznak a dolgozókkal. Ilyenkor a legváratlanabb kérdések kerülnek szóba, az üdülőjegytől a Falkland válságig. Ezért van ma már szükség a beosztáshoz illő gazdasági és politikai tájékozottságra, melynek megszerzéséhez minden támogatást megadunk. A különböző politikai tanfolyamokon kívül számos információhoz jutnak a munkairányítók a pártcsoport-értekezleteken, a bizalmi és termelési tanácskozásokon, brigádgyűléseken, munkaértekezleteken, s a sort folytathatnám. Ilyenkor az információáramlás mindkét irányba kölcsönös. — A munkahelyek szétszórtsága miatt, főleg az erdőn dolgozók körében csak elvétve jöhet szóba az értekezlet. Ezen hogyan segítenek? — Abból indulunk ki, hogy minden beszélgetés, problémák intézése, vagy stem intézése erősíti, illetve gyengii a szocialista társadalom iránti bizalmat. S ebben van fontos szerepük a közvetlen munkairányítóknak, akik agitációjukat a napi munka során adódó kiscsoportos beszélgetéseknél tudják kifejteni. A lehetőség adott, mert a technikustól az igazgatóig minden vezető megfordul a munkahelyeken, legfeljebb a gyakoriság változik beosztástól függően. Ilyenkor a szakmai téma mellett van idő a politikai, gazdasági összefüggések megvilágítására. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az emberek igénylik ezeket a beszélgetéseket. Különösen nagy súllyal esik latba e munkában a kommunisták szerepe, akik a helyileg illetékes pártbizottságoktól kellő segítséget kapnak, s beosztásuknál fogva élő kapcsolatot tarthatnak fenn kollégáikkal. Ezeket a módszereket a jövőben erősíteni kívánjuk minden szinten, mert úgy gondolom a politizálás, az élőszó ereje, az emberekkel való rendszeres kapcsolattartás a vezetői munka központi eleme. Qy. A. ». Amióta jövet-menet... Munkavédelmi korkép 1981 óta, ha a dolgozó a munkába tartva rosszul lép le a buszról és kificamodik a bokája, akkor eggyel több üzemi balesetet jegyeznek fel a gyárban. Mindez sok helyen jócskán megduzzasztotta az üzemi balesetek számát. Milyen balesetek történtek tehát úton és útfélen, no meg a munkacsarnokokban? Erről kérdeztük meg az első félév közeledtével a munkavédelmi felelősöket. Szerencsés visszaesés A Ganz-Mávag egerszegi gyárában már most bíznak abban, hogy munkavédelmi szempontból jó évet zárnak. Tavaly sajnos eléggé „kiugrottunk’, az idén azonban visszaesett az üzemi balesetek száma. Elég képtelenségnek tűnik, hogy egyik évben balesetmentesen tudnak dolgozni, a másikban meg nem. Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy jobban oda kell figyelni — mondja Beke János. — Például mire? — Például az anyagmozgatásra. Mert a kampó ott van a darab mellett, de mégsem használják, aztán megmorzsolódik egy-egy ujj. Tavaly huszonkét baleset történt a Sanzban, s az idén még csak tizenhárom. — Igaz, egy csomó munkahelyi intézkedés és rendelet is napvilágot látott — folytatja a munkavédelmis — de a korszerűsítésnek is sokat köszönhetünk. Biztonságos esztergagépek érkeztek, és megkezdődik a munka az új felületkezelő műhelyben. Ez bizonyára elég soknak tűnik, de két olyan emberünk is van, akik immár egy éve betegszabadságon vannak. Az építőknél a tavaszi hónapokban alaposan kiértékelték a munkavédelmi helyzetet, s ennek tapasztalatairól a munkavédelmi előadó a következőket mondja: — A felelősségérzettel és a balesetek elhárítására való készséggel egy kicsit hadilábon állnak a dolgozók. — Mit lehet ez ellen tenni? — Minden alkalmat megragadunk, hogy ez a téma szóba kerülhessen. Fórumok, előadások, brigádértekezletek__, sorolhatnám. Speciális, csak az építőkre jellemző baleset nem nagyon akad. Ez érthető is, hiszen huszonnyolc szakma képviselteti magát az iparágon belül, s a veszélyforrás szakmánként más és más. Hogy mégis mi a jellemző? Az egyszerű balesetek — ha egyáltalán létezik ilyen kategória. A leghétköznapibb példa, ha valaki mondjuk belelép egy szögbe. Jellemző, hogy technológiai hibából az építőknél csupán csak öt baleset történt az elmúlt évben. Lökdösődés miatt. A Zalaegerszegi Ruhagyár — de talán maga az iparág is — speciális helyzetben van. A dolgozók nagyrésze ülő munkát végez, a gépek korszerűek, s aránylag kevés a veszélyforrás, így nem lehet csodálkozni azon, ha a baleseteik zöme most is útibaleset. Baranyai László a következőket mondja: — Eddig 17 balesetünk volt, ebből tíz munkából jövet-menet történt. ■ — Mégis — milyenek ezek a jövet-menet balesetek? — Nagyon egyszerűek. Tolonganak a buszon, s egy százkilós férfi rálép a hölgy lábára Vagy a felszállásnál kificamodik valakinek a bokája A többi — tehát a kimondottan üzemi baleset — általában kisebb körömsérülésekből tevődik össze. Mit tehet ilyen esetben egy munkavédelmis? Mondjuk javasolhatja, hogy szálljanak fel olyan buszra, ahol kevesebben utaznak... P. L