Zalai Hírlap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
4 „Ezt a házat én még eredetiben láttam” Barangold a skanzenben A liliom édeskés, nehéz illata álmosító nyár-délutánok hangulatába ringatja a falut. A sövénykerítéseken futórózsák igyekeznek helyet szorítani maguknak, a zsúptetős házak ablakaiban muskátli szerénykedik. A kovácsműhelyben mintha csak most hallgatott volna el a kalapács, pedig már régtől nem zenél alatta az üllő. Az előtte pihenő eke már régen hasított barázdát, s csak ritkán lát kovácsot a hatalmas ősi bőrfújtató. A feketeruhás, mélyen homlokbahúzott fejkendős öreg nénét hiába várjuk, hogy kiüljön a pitvarban, a padra, vagy szemet szórjon a majorságnak. A falucska mégsem kihalt, a sövényfalu méhei körül gyermekek zsinatolása hallatszik, s fiatal párok sétálnak a hídon át a szigetre. A falu ugyanis múzeum, vagy ahogy a zalaegerszegiek szépen hangzó magyar neve ellenére nevezik: skanzen. — Nézzétek mekkora garázs visít fel egy kisfiú a nézelődő idegennyelvi napközistábor nebulói közül. Nehezen hiszi, hogy az egy náprádfai különleges pajta, a pajtafiával együtt. Arról is nehezen lehet lebeszélni a gyerekeket, hogy kipróbálják az 1842-ben készült szecskavágó gépet. Körülzsongják a boronafalu gémeskutat, s inkább kétszer isznak, csakhogy mégegyszer lássák alá, s felmerülni az ostor végén a vödröt. Nemcsak a gyermekeknek tartogat soha nem látott csodát a faluni múzeum. Egy nagymamának is idegenvezető kell ahhoz, hogy megmagyarázza a folyton kérdező gyermekeknek, hogy mi is az a „lüka”, s hogyan használták a köles, s a hajdina hántolására a régi parasztaszszonyok. A szövőszék nagyokat ásít a földszagú, hűvös szobában, unalmán csak néha-néha enyhít egy munkabemutató alkalmával a népművészek által leszőtt néhány méter szövet. — Tudod gyerekem, ezt a házat én még eredetiben láttam Zalalövőn — meséli Magyaros Józsefné az unokáinak. „öreg" Kovácsék laktak benne, ha jól emlékszem a nevükre. Akkoriban, amikor ez épült, még sok volt a füstöskonyha. Nem volt kéménye, az ajtó felett keresett magának utat a füst, csípte is az asszonyok szemét. Még most is érződik a füstszag, úgy beette magát a falakba, gerendákba. A falu egyszerű, virágos és nyílt. Az erdőben gazdag megyéhez híven szinte mindennek az alapja a fa, a házak, kamrák, pajták keresztvéges boronafalúak, fa a kerítés is, s a haranglábak. A lakóházak többnyire konyha, szoba, kamrából állnak, a jómódúbb családoknál esetleg két istállóval, hisz inkább az állatállomány száma jellemezte a gazdaságot. És persze a szobák berendezése. Bármelyik mai háziasszony szívesen díszítené a legmodernebb franciaágyat is a kávász szoba felvetett ágyára púpozott horgolt-hímzett párnájával, ágyneműjével. — Úgy látszik régen nem volt kocsma — jegyzi meg egy fiatalember. — Mert nem kellett — hangzik rá az idegenvezetői válasz — hisz minden valamirevaló gazdának volt szőlője, és itta mindenki a maga borát. És persze maga főzte pálinkát. A téma éppen nagyszerű alkalom arra, hogy alaposan szemügyre vegyék a Lentiből ide rándulók a csődös pálinkafőző kunyhót. Ez egy hétszögűre épített, szalmás sárral tapasztott boronaépület, a hagyományos pálinkafőző szerkentyűkkel. A kászúrót igazán kevesen tudják mire használták. Esetleg akkor rémlik valami, ha hozzátesszük a jelzőjét: terménytároló. A skanzenben található példány rekonstrukció, az eredeti Kustánszegen őrizte a gabonát. Emeletes építmény, a fölső szintet gabonával pakolták meg, a földszintet kamraként használták — az ismertetést éppen két kustánszegi fiatalember tartja, akik gyermekkori emlékekből merítették a tudományukat. A Zala holtágán átjutva „igazi” szőlőhegyen bolyonganak a látogatók. A pincék, vagy ahogy Göcsejben mondják, hajlékok mellett ott vannak a hagyományos tokák is, amik az esővizet gyűjtögették a permetező gazdáknak. Nem hiányoznak a bádogdíszes fakeresztek sem, amelyek másai még ma is őrt állnak a zalai utak mentén a szőlőhegyeken. — Kár, hogy nem kapni itt egy csepp bort sem — jegyzik meg a Debrecenből érkezett kirándulócsoport tagjai. — Sokra mennétek vele, ha I a bor is eredeti néha lenne — I kuncognak a vidéket jobban I ismerők. I A Henz-féle malom az eredeti helyén áll A békalencsés víz már nem forgatja a mohától zöld, roskatag malomkereket. A kirándulók mégis szívesen barangolnak zegzugos belsejében, s gondolatban megpróbálják nyomon követni a gabona útját. ★ A zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumot havonta 10 ezren — magyarok, külföldiek — keresik fel A környékbeliek csupán azért is, hogy néhány órát töltsenek hamisítatlan falusi hangulatban. Fincza Zsuzsa A favágítő trrikójában, csak díszlet a fejsze. A Henz-féle malom, kerekeit csak a képzelet forgatja. (Polgár Tamás felvételei) Világtükör Ez az úr nem más, mint Adi Dossier, a világhírű Adidas sportszergyártó cég alapítója. A megelégedettségre most különös oka van, a közelmúltban lezajlott labdarúgó világbajnokságon a résztvevő huszonnégy csapat közül huszonkettő Adidas szerelésben vonult a pályára. Kell-e ennél jobb reklám egy olyan cég számára, amelynél bizony dolgoznia kell az üzletkötőknek, hiszen csak sportcipőkből naponta 280 ezer pár a termelés. Egy kis fekete — ez a divat az NSZK, Hollandia és Svédország bizonyos köreiben. Mármint egy kis fekete gyerek, de legalábbis színesbőrű. Hollandiában már cég is alakult az igények kielégítésére. Sri Lankából szerzik be a színesbőrű gyerekeket, s gyors adaptálást biztosítanak. Úgy tűnik, az igényeket azonban ők sem győzik, mert máris virágzik a feketepiac. A hírek szerint Bangkokban 50 dollárért veszik a színesbőrű gyerekeket, de New Yorkban már 15 ezer dollárt is kapnak értük. A képen Jorge Ramiez kolumbiai paraszt emberkereskedők markába került két gyermeke, a 7 éves Maria Helena és a 8 éves José Dániel. A hétgyermekes parasztember munkájából hazatérve egy napon az vette észre, hogy hét gyermeke közül a nevezett kettő hiányzik. Mint kiderült, távollétében sógornője adta el őket gyermekkereskedőknek 600 dollárért. Jackie ismét házasodni készül? A hírek szerint a szép özvegy férjhez megy pénzügyi tanácsadójához és állandó kísérőjéhez, Maurice Tempelsman-hoz, bár ez mezalansznak tűnik olyan férjek, mint John F. Kennedy és Onassis után. Van azonban nagyobb bökkenő is: Tempelsman ugyanis nős. Na de a boldogság útjából ennél nagyobb akadályt is elhárított már két, egymásért dobogó szín. Hasonló képek tucatjával jelentek meg a harmincas évek elejének világgazdasági válsága idején: munkára várók állnak sort a munkaközvetítőben. Ez a felvétel azonban most készült. NSZK-beli fiatalok, idősebbek várnak kiközvetítésre. A válság tehát egyre erősebben érezteti hatását az egyik legfejlettebb nyugati államban is. Ez még érthetőbbé teszi, hogy Schmidt kancellár Reagen embergópolitikája ellenére kanadai útja során kijelentette: „Megvalósul a szovjet—nyugatnémet földgázegyezmény.” ZALAI HÍRLAP 1992. augusztus ) Hogy tekintélye legyen a pirosnak Megbírságolták a tilosba hajló gépjárművezetőket Július 18-i számunkban jelent meg riportunk arról a közlekedési akcióról, amelynek során a többi között Zalaegerszegen a közlekedési lámpák tilos jelzésénél áthaladó járművek ellenőrzését végezte a rendőrség. A pirosba bájtokról fényképfelvételek készültek. Akkor azt ígértük, hogy a tilosba hajtók szabálysértési tárgyalásáról is tájékoztatjuk olvasóinkat. Nos, a hét szabálytalankodó közül négynek július 29-én volt a tárgyalása a zalaegerszegi városi és járási rendőrkapitányságon. Két gépkocsivezető más megyében lakik, velük szemben az ott illetékes hatóság folytat eljárást Sibenperné dr. Cziráki Éva rendőr hadnagy szabálysértési előadó elsőként Beke József Zalaegerszeg, Teskándi utca 20. szám alatti lakos ügyét tárgyalja, aki Skodájával a Marx térről piros jelzésnél kanyarodott a Kossuth utca felé. A fiatalember a következőket mondja: — Piros semmi esetre sem lehetett, maximum sárga. Gyorsan mentem, nem tudtam volna megállni a stopvonal előtt. — Tudja, hogy sárga jelzésnél is meg kell már állni? — Tudom, de a gyakorlatban másként alakul minden. Igaz, fékeznem kellett, mert az előttem haladó kispolszki igen lassan ment. — Mert már annak a vezetője is tétovázott, hogy átmenjen-e a sárga fénynél. De ő még átért a lámpa tilosra váltása előtt. — Én nem tudtam volna megállni és úgy áttértem, hogy nem veszélyeztettem senkit. — Amit mond — mármint, hogy nem tudott megállni — , abból az tűnik ki, hogy már eleve nem biztonságosan közelítette meg a kereszteződést. A szabálysértési előadó elmondja még, hogy ez a cselekmény — az áthaladási elsőbbség szabályainak durva megszegése — ötezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható és a jogosítványt két hónaptól egy évig terjedő időre be lehet vonni. Beke Józsefet 3500 forintra bírságolja, és három hónapra eltiltja a vezetéstől. Varga József a Volán 16-os Vállalat autóbuszával fordult tilosban a Kovács Károly térről a Marx térre. — Emlékszem az esetre. Nekünk itt három sávot kell rövid szakaszon belül váltani és egy Trabant megzavart. Láttam a sárgára váltó lámpát, de nem fékeztem, tele volt a kocsi utasokkal. Ha ráfékezek, elesnek az emberek és baj történik. Az átcsúszást választottam. A lámpa pirosra váltását nem vettem észre. Többet ilyen nem fordul elő, ígérem. Tizennyolc éve vezetek autóbuszt, mztén balesetmentesen elérem az egymillió kilométert. Tekintettel családi körülményeire, Varga Józsefet 3500 forintra bírságolják, s elrendelik a határozat munkahelyen való közzétételét. Az autóbuszvezető nem fellebbez. A PV 9500 rendszámú Trabant vezetője, Szili Zoltán Zalaegerszeg, Hegyi utca 25. szám alatti lakos a következőt mondja: — A sárgánál gázt adtam, hogy átérjek. • Még láttam, amint néhány méterrel a stop vonal előtt a lámpa pirosra vált, de ekkor már csak a kereszteződésben tudtam volna megállni. — Sietett valahova? — Nem. Előttem, s utánam sem volt senki, megállhattam volna. Szili Zoltánt körülményeire tekintettel 2800 forintra bírságolják, és 4 hónapra bevonják a vezetői engedélyét. A fiatalember szintén nem fellebbez. Nem így Dang Ferenc Zalaegerszeg, Hegyalja utca 9. szám alatti lakos, aki elismeri ugyan, hogy a ZT 87-44-es forgalmi rendszámú kispolszkijával belehajtott a pirosba, mert lassú ez a kocsi, s nem tudta vele gyorsan elhagyni a kereszteződést, de nagy szüksége van a jogosítványra. — A pénzt még valahogy kinyögném, de az eltiltás ellen fellebbezek — mondja, őt 3 ezer forintra bírságolták, és 4 hónapra tiltották el a vezetéstől Nem vitatja a pirosba hajtás tényét — illetve lehetőségét — Peresei Zoltán Zalaegerszeg, Stadion utca 1. szám alatti lakos sem, aki Trabantjával közlekedett a Kovács Károly téren ebben az időben, de őt is súlyosan érinti az eltiltás. Háromezer forintra bírságolták és 4 hónapra tiltották el a vezetéstől. — Fellebbezek az elfurás miatt. Kell a kocsi, kisállatokat tartok, s lápot hordok vele — érvel. S végül egy megjegyzés a tárgyalások tanulságaként: A gépkocsivezetők úgy érezték, nem veszélyeztettek senkit, amikor a tiloson „átcsúsztak”, s igen fájón érintette őket a vezetői engedélyük bevonása. Érdemes tanulni a történtekből, mert a gyakorlat, a hatóság embereinek tapasztalata más. Éppen a közlekedési lámpáknál gyakori súlyos veszélyhelyzetek, balesetek miatt fokozza a rendőrség ezeken a pontokon a hasonló ellenőrzéseket. Úgy tűnik szükség is van rá ahhoz, hogy tekintélye legyen a pirosnak. (A fellebbezéseket egyébként a másodfokú szabálysértési hatóság elutasította. Győrffy István