Zalai Hírlap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
* CSALau Dadog a szerekt? Tanácsok kisgyermeket nevelőknek A kisgyermek beszédfejlődése megannyi apró örömöt jelent a szülőknek, a gyermek környezetének. Az édesanyák többsége boldogan, ugyanakkor némi félelemmel figyeli a pici testi és szellemi fejlődését, megpróbálva minden elfogultságot nélkülözve megállapítani, hogy gyermeke fejlődése a normális menettel megegyező-e, s bizony előfordul az, hogy valamit kritikusabban szemlél a kelleténél. Ez szokott előfordulni abban az esetben is, amikor a már mondatokban beszélő kisgyermek (2,5—3,5 éves korban) akadozva kezd beszélni, ismétli a szavak elejét, esetleg egész szavakat is. Ilyenkor megszületik a rémült felismerés: dadog a gyerek. Ez még önmagában nem jelent roszszat, de az elkeseredett szülők egy része nekikezd, hogy saját elképzelései szerint javítsa a beszédhibát, s ez, kellő hozzáértés hiányában súlyos következményeket vonhat maga után, azaz, többet ártanak a szülők gyermekük beszédének, mintha semmit se tennének. Az élettani dadogás nem kóros folyamat, de azzá teheti a szülők és a tágabb környezet reakciója. Helytelen reagálás esetén az igazi dadogás melegágyává válhat ez a teljesen ártalmatlan, fiziológiás folyamat. Épp ezért fontos néhány tanács figyelembevétele az ilyen gyermek nevelése során. — Nem szabad a gyermekben tudatosítani azt, hogy dadog! A beszédével kapcsolatos aggodalmakról, jelenlétében senki ne beszéljen! — Nem szabad ismételtetm, javítani az akadozva mondott szót! Megszidni a dadogás miatt a legnagyobb vétek!! Ez a gyermek figyelmét beszédére irányítja, s minthogy a számára legszeretettebbtől, a szülőtől érkezik az elégedetlenség, a rosszallás, mindent meg fog próbálni annak érdekében, hogy jobban beszéljen. Ebből viszont újabb bajok származnak : egy komoly érzelmi és izomfeszültség jön létre, s a gyermek minél jobban akar beszélni, annál görcsösebbek lesznek a beszédszervei, azaz, annál jobban fog dadogni. " — Ne kelljen a gyereknek szerepelnie! Sajnos sok családban alakult ki az a rossz szokás, hogy vendégségek, baráti látogatások alkalmával „produkáltatják” a gyereket: mesélnie kell, verselnie, énekelnie — ha van hozzá kedve, ha nincs. Félelmében, hogy produkciója nem sikerül, feszültté válik, szorongóvá, s beszédteljesítménye is romlani fog. A kudarc, amely éri, fokozott, hiszen mások előtt történt. Az ilyen esetek előbbutóbb beszédfélelemhez vezetnek. — A beszélő kisgyermeket lehetőleg ne szakítsák félbe! Hadd legyen ideje nyugodtan kibeszélni magát! Ne érezhesse azt, hogy sietnie kell a beszéddel, mert különben, nem hallgatják végig. — Ha úgy érzik, hogy a gyerek fáradtabb, dekoncentrált, beszéltessék kevesebbet! — Ha az akadozásokat észlelik, kissé megváltoztatott formában ismételjék meg a mondatot, időt hagyva ezzel a gyermeknek a gondolkodáshoz. — Ha lehet, énekeljenek, verseljenek együtt a gyerekkel ! Énekléskor a figyelem a dallamra irányul, nem pedig a beszédmozgásokra. Súlyos, igazi dadogok sem akadoznak énekléskor. Verseléskor jó, ha a mondanivalót mozgással kísérik, mintegy koreografálva a verset. A gyermek a mozgásokra irányítja figyelmét, s beszéde folyamatos lesz. — Olyan légkört kell teremteni a kisgyermeknek, amelyben a család teljes jogú tagjának érzi magát. Érezze, hogy személye fontos a szülőknek! Ez különösen és kifejezetten fontos akkor, ha a kicsi gyereknek testvére születik, s kezd kialakulni a testvérféltékenység. Sok komoly bajnak volt már eredője, hogy a gyermek úgy érezte, a „másik” megérkezésével ő háttérbe szorult. Ezt az érzést a lehető leghamarabb meg kell szüntetni, mert bizonytalanná, félénkké, szorongóvá válhat a gyerek, s a lelki labilitás, a szülők „elvesztésének” érzete kiválthatja az arra hajlamos kisgyermek dadogását. — Minthogy dadogásra az érzékenyebb gyermekek különösen hajlamosak, igyekezzünk őket megóvni a félelem, a feszültség, a bűntudat érzésétől, ezen érzéseket kiváltó hatásoktól. (Pl.: sötét szobában tartózkodás, életkori sajátosságaiknak nem megfelelő tv-műsorok, kitalált lényekkel való ijesztgetés stb.) A fenti tanácsok figyelembevételével, alkalmazásával meg tudják óvni gyermeküket attól, hogy az élettani dadogás igazivá alakuljon! Ha azonban a beszéd folyamatossága 5-5,3 éves korra sem alakul ki, logopédushoz kell fordulni! V. A. Tapétázás házilag Mióta hasznos divattá vált a barkácsolás, sokan vállalkoznak arra, hogy maguk tapétázzák lakásukat. Mielőtt azonban rászánjuk magunkat, nem árt néhány fontos tudnivalót megismerni. Először is mérjük le a falak tapétázásra kerülő felületét A négyzetméterben számított végeredményből vonjuk le az ajtók és ablakok méreteit Tapétázás előtt a falakat nagyon gondosan készítsük elő, mert ez a megbízható, jó tapétázás alapja. A régi, málladozó festékréteget kaparjuk le, a falakat gletteléssel dolgozzuk teljesen simára. A rossz felületű falakat ajánlatos a glettelés előtt enyves vízzel egyenletesen átkenni. Ehhez főzzünk 1 kg enyvet 5 liter vízben. Ha a fal már teljesen sírna, csiszoljuk át és poroljuk le szőrkefével. A tapétázás szerszámai: kenőecset, simítókefe, simítóhenger, vágókés, vágóolló, varrathenger. Következhet a tapéta leszabása. A mennyezetre kerülő csíkokat aszerint méretezzük, hogy csak a mennyezetet, vagy pedig néhány centiméter széles csíkban a falakat is fedni akarjuk. Ügyeljünk, hogy a tapétacsíkok az ablakra merőlegesen fussanak, így a toldások helyei jobban eltűnnek! Az oldalfalakra kerülő tapétát felülről lefelé haladva, a mennyezeti tapéta végétől mérve szabjuk le. Itt azért nehezebb a dolgunk, mert számolnunk kell az ajtók és ablakok felületével és a szögletek kivágásával. A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, a tapétacsíkok felragasztása. A csíkokat hátoldalukkal felfelé fordítva fektessük hosszú asztalra (szétnyitható konyha- vagy ebédlőasztalra), majd az előírásoknak megfelelően egyenletesen kenjük fel a ragasztót (1). A bekent csíkot óvatosan és vigyázva hajtsuk össze úgy, hogy a szélek pontosan fedjék egymást. Ez azért fontos, mert a következőkben a tapéta fehér szegélyét ollóval le kell vágnunk, másrészt a ragasztóval bekent túlnyúló rész hozzáragadhatna valamihez (2). Az összehajtogatott tapétát 3—4 percig hagyjuk pihenni, hogy a ragasztóanyag megpuhuljon. Helyezzünk a kezünk ügyébe egy puhaszőrű kefét (pl. tiszta partvist), majd a biztonságos létrán jól elhelyezkedve, nyissuk szét egyik szélénél fogva a tapétacsíkot, és két sarkát illesszük a mennyezethez. A lecsüngő részt bal kezünkkel megtartva jobb kezünkkel a tapétát a felső szélének közepétől a szelek felé haladva, keféljük simára (3). Ezután a tapétát folyamatosan húzzuk szét és keféljük a mennyezetre. Nagyobb felületeknél a kefés simítást a csík közepén kezdjük és onnan haladunk a szélek felé. A következő csíkok elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy azok mintegy fél centiméter szélesen fedjék az előzőt! Amikor a csillárhoz vagy más függesztett tárgyhoz érünk, a megkezdett csíkot csak a csillárig vágjuk fel, hogy a csíkot — az akadályon túl túljutva — tovább tudjuk simítani (4). Ezután következhet az oldalfalak bevonása. A tapétacsíkok felragasztását mindig a fénytől — az ablak melletti faltól — kiindulva végezzük. A csíkok kenése és összehajtása az előzők szerint történik. Ha az oldalfalakra kerülő tapéták anyaga vastagabb lenne, akkor ragasztóval való bekenés után hosszabb ideig pihentessük. A tapéta szétbontásakor az összeragasztott csipkot engedjük a lábfejünkre (5), majd illesszük az oldalfal vonalához. Vigyázzunk, nehogy a nedves tapéta saját súlyától elszakadjon. A következő sorok illesztésekor a tapéta felső szélét egyik kezünkkel a falhoz nyomjuk úgy, hogy a fél centiméternyi átfedést is beállítjuk, a másik késünk felse mozgatásával pedig végig beállítjuk a teljes átfedést. A falakon levő villanykapcsolók és foglalatok fedőlapját szereljük le, és amikor a simítással odaérünk, megfelelő méretű keresztvágással alakítsuk ki a széthajtható nyílást (6). A fedőlapokat csavarozzuk vissza és újból keféljük le a tapétát. Ha a ragasztóanyagi széleken kitüremlene, tiszta ruhával gondosan töröljük le B. K. ZALAI HÍRLAP 1982. szeptember . Házi szabás-varrás II. Blúz-alap szabásminta centi (mert azt már rámértük az A—N-re). J-től K-ig: 2 centi. K-tól L-ig: oldalhossza P-től L-ig: mellbőség negyede. E—L között kirajzoljuk a karöltőt. Ez a hátán csak enyhén görbül! Kivágjuk, magunkhoz illesztjük, korrigáljuk, majdkésőbb eltávolítandó ragasztószalaggal) állítsuk össze az elejét a hátával, mell- és hátbevarrásait is hajtsuk vagy ragasszuk össze, és egészében is próbáljuk fel. Attól kell, módosítsuk. Ismét kideríthetően tegyük el Aki nem bír magával, máris rögtönözhet egy mellénykét. (Ajánlatos maradék vagy bontott anyagból készíteni, hiszen az első szárnypróbálgatás esetleg nem jár teljes sikerrel.) Fontos: az eleje közepét egyenes szálszövés-irányban tegyük az anyagra A lita közepét ugyanígy, de ha elég az anyagunk, hajtsuk ketté, s a hajtásra — közvetlenül — fektessük a háta szabásmintát. Máshol mindig és mindenütt rá kell hagynunk a varrásra, behajtásra! A ráhagyás ez esetben — és átlagosan — 2—3 centi (ahol ettől eltér, alkalomadtán közöljük). A két mellénykét körülhorgolhatjuk azonos, vagy élénk, eltérő színű fonallal. Záródását cipzárral (bevarrása bonyolultabb), vagy horgolt hurkokkal-gombokkal oldjuk meg. Hegyes kivágás nyomvonalát szaggatva kirajzoltuk. Jó munkát! P. G. Minden ruhafelsőrész és blúz készítéséhez alapot nyújt az itt lerajzolt alapszabásminta. A betűk magyarázata a következő. (A csomagolópapír képezi a minta első- és oldalsó szélét.) A-tól B-ig: eleje hosszú. B- től G-ig: 7—8 centi (nagyobb nyakbőségnél az utóbbi). Az A—C-vonaltól derékszöget rajzolunk a C-pontra. Rámérjük a C-től D-ig távolságot: 6 centit. D-től E-ig: 14 centi. Ettől lefelé derékszöget rajzolunk, rámérjük az E-től F-ig: 6 centit. D-t összekötjük F-el; ez a vállvonal. Öblös körívet rajzolunk B és D között: ez lesz a nyakkivágás. Megfelezzük a B—F távolságot (vállvonalat). Innen szaggatott vonallal függőlegest rajzolunk, és G-től H-ig rámérjük a mellmagasságot. A H-ponttól vízszintes szaggatott vonalat húzunk a papír széléig, és I- vel jelöljük.. Az I-jeltől bemérünk tíz és fél centit (ez a két mellbimbó közötti távolság fele). Aki e távolságot ellenőrzi, és kiderül, hogy a sajátja eltér a megszokott 21 centitől, módosítsa az I-től H-ig távolságot szükség szerint! Az A- tól befelé 10 centit mérünk, ezt a pontot J-vel jelöljük. A J-től bemérünk 5 centit, K- val jelöljük. A derékbőség negyedéből kivonunk 10 centit (ezt ugyanis már rámértük az A—J-távolságra), és a maradékot rámérjük a K—L távolságra. Az L-betűtől derékszöget húzunk fölfelé, rámérünk (mellbőség szerint, ki ’ kisebbet, ki nagyobbat) 2—4 centit. M-betűvel jelöljük ezt a pontot, és P-ig rámérjük az oldalhoszszat plusz 3—4 centit (erősebbek a 4 centit). Az F és a P betű között kirajzoljuk a karöltőt, a vállszéltől egy darabig függőlegesen, onnan öblösen a P betűig. P-től N-ig 5 centit mérünk, N-től O'-ig 2—4 centit (ez lesz az oldal-mellvarrás). P-től U-ig: mellbőség negyede plusz 2 centi. A felrajzolt mintát kiszabjuk, magunkhoz — a rajtunklevő, jó méretű, lehetőleg passzent mellényhez stb. — illesztve ellenőrizzük: jó helyen van-e a derékvonal, oldalvarrás, váll varrás, mellvarrás. Ahol szükséges, módosítjuk; ha kell, javítva ismét elkészítjük. Kész az eleje fele! Következik a háta fele. Szintén a csomagolópapír lesz az alsó-oldalsó széle. A-tól C-ig: háta hossza plusz 2 centi. C- től derékszöget húzunk az A— C-vonalra. C-től D-ig: 6 centi. B-től D-ig megrajzoljuk a nyakkivágást. D-től E-ig: 14 centi. E-től derékszög a C—E vonalra. E-től F-ig: 4 centi. Összekötjük a D—F-et, ez lesz a vállvonal. B-től H-ig: 10 centi. Innen derékszögű szaggatott vonalra mérjük a hátszélesség felét (H-tól G-ig). A- tól N-ig: 8 centi. N-től M-ig: 3 centi. M-től I-ig: 11 centi. O—I-ig is 11 centi. Az N—I —M pontokat összekötjük, ez lesz a hátbevarrás. M-től J-ig: derékbőség negyede mínusz . Eleje fele Háza fele He Hány ke Kazanlaki ínyencségek Kora tavasztól késő őszig a ■ turisták ezrei keresik fel a fes-tői Sipka-szorost, Sipka városikát és Kazanlakot. A környező hegyekben tett fárasztó kis rándulások után jólesik megzlelni a kazanlaki konyha különlegességeit. Az alábbiakban ezekből adunk néhányat közre. „Szekerecsovoi” leves hozzávalók: 250 g bab, 100 g hagyma, 250 g friss káposzta, 300 g bárány- vagy birkahús, 150 g reszelt fehérsajt, és 40 ml étolaj. Vágjuk kockára a húst, és főzzük rövid ideig enyhén sózott vízben.’ Ezután adagoljuk hozzá az összevájgott zöldséget és olajat, majd folytassuk a főzést, amíg a hús megpuhul. Végül öntsük hozzá a reszelt sajtot és 5 perc múl Iva vegyük le a tűzről. A levest petrezselyemmel és borssal ízesítve tálaljuk. Csirke „Kazanlak-módra” Hozzávalók: 800 g csirke, 150 g káposzta, 15 ml száraz fehér bor, 100 g hagyma, 80 g gomba, 25 g sűrített paradicsom, 100 ml étolaj, 5 g pirospaprika, bors és tetszés szerinti só. Vágjuk részekre a csirkét és süssük az olajban. Adjuk hozzá a szeletelt hagymát és gombát, valamint a sűrített paradicsomot és sót. Fokozatosan öntsük hozzá a bort, majd adjuk hozzá az előzőleg elkészített párolt káposztát. Az így kapott ételt tovább sütjük, közben petrezselyemmel és borssal ízesítjük. Ehhez az ételhez a , kazanlakiak száraz vörös bort fogyasztanak. Almakrém Hozzávalók: 50 g alma, 250 g porcukor, ,4 tojás, 1 citrom. Megsütjük az almát és átpaszírozzuk, ezután tojásfehérjével és porcukorral erősen öszszekeverjük. Végül citromlével ízesítjük. A krémet almaszeletekkel tálaljuk. /órás gyermekjátékok Kötélugrálás 2—3 méteres kötél végét fogják ketten, és a meghajlított kötélen átszökdel a harmadik. Következő változatai , vannak: kettős szökdelés páros lábbal egy helyben; egyes szökdelés páros lábbal egy helyben; szökdelés páros lábbal egy helyben; szökdelés váltott lábakkal; szökdelés keresztbe tett lábbal; kettős szökdelés páros lábbal egy helyben; egyes szökdelés páros lábbal egy helyben; szökdelés váltott lábbal; a meghajtott ■ kötélen átfut, vigyázva, hogy ne fogják meg. Kufferozás | Egyik sorban fiúk, a másikban leányok állnak szemben. Az első fiú odamegy valame■lyik lányhoz, előtte szó nélkül meghajol. Ha a lány szívesen fogadja, akkor a háta mögé áll, de ha nem, akkor visszamegy a helyére. Ha végül marad, akit senki sem fogad, a párok feltartott keze között végig kell futnia a soron, miközben nagyokat ütnek rá. Holdazás A bújócskajáték egyik fajtája. A ,hód’ eltakarja magát, hogy ne lássa, ki hova bújik, vagyis ,kumm’ megy. Mikor a többiek elbújtak, kiáltják: .Hód!’ A hold keresi őket, s akit úgy lát meg hátulról, hogy mind a két lábát is látja.A nevét kiáltja, s helyet cserél vele. Ezért arra törekszenek, hogy a holddal mindig szembe fordulva legyenek, s legalább az egyik lábukat eltakarják. Csillagozás Fiúk golyós játéka. Megegyezés szerinti távolságból gurítják 4. golyót a lyuk felé. Aki elsőnek dobja a lyukba, 100 pontot kap, aki mellé gurítja, s csak úgy lövi, vagyis pöcköli bele, csak 10 pontot kaphat. Ha valamelyiküknek van 1000 pontja, beleteszi a lyukba a golyót, s befogja a másiknak a szemét, úgy keresteti meg vele. Ha megtalálja, újra kezdődik a játék. Lyukba labdázás A fiúk országneveket, a leányok virágnevet választanak. A földbe vájt lyukba teszik a labdát, s azt körülállják a labda felé nyújtott kézzel. A játékvezető elkiáltja valamelyik ország — vagy virágnevet, s annak viselőjének fel kell kapnia a labdát, és valakit meg kell dobnia. Ha ez sikerül, a megdobott játékos rossz pontot kap, ha nem, akkor pedig a hibázó játékosnak jár a rossz pont. Tóth Ibenné