Zalai Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

4 MHH Millil = Várjuk a lakosság­ további segítségét a halomsírok felkutatásában A Zala megyei Múzeumok Igazgatóságának szervezésé­ben az idén felmérésre kerül lehetőleg valamennyi halomsír Zala megyében. Megyénk az ország halomsírokban leggaz­dagabb vidékei közé tartozik, ám ennek dacára az ismert lelőhelyek száma alacsony. A fő gondot az jelenti, hogy ezek az időszámításunkkal csaknem egyidős sírhalmok csak igen kivételes esetben maradtak fenn nyílt területen, ahol könnyű lenne azonosítani őket. Leggyakrabban az erdő­ségekben, rejtőznek, ahol szán­tás vagy földmunka nem egyengethette el ezeket a hóna­pokat, púpokat, hányásokat, dombokat — mikor hogyan nevezik a környékbeliek eze­ket a lapos, kerek, 5—15 mé­ter átmérőjű, cipó formájú alakzatokat. Magasságuk dur­ván az átmérőjük tízszerese, általában derékig érnek, de az átlagosnál nagyobb kompok esetében az embermagasságot is meghaladhatják. Semmiféle jel nincs rajtuk. A néphit gyakran véli ősi földpincének, ágyúállásnak, sátorhelynek. Ha sírnak tartják, akkor az a feltételezések szerint avar, hun, kun, tatár, török, vagy rác­ eredetű, pedig a római hó­dítás korában készült vala­mennyi. Ezek a halmok szinte kizá­rólag szegény temetkezéseket takarnak, viszont számuk és területi megoszlásuk nagyon fontos adatokat szolgáltat a régészet számára. Ezért tűztük ki célul a zalaegerszegi és a lenti járás erdeiben található halmok felkutatását és feltér­képezését, még mielőtt hollé­tük, amit elsősorban az idő­sebbek ismernek, végleg fele­désbe merülne. A helybeliek közreműködése nélkül ez a munka eleve kudarcra lenne ítélve, mert az erdők hatal­masak és a kompok kicsik, nem túl feltűnőek. Ezúton is szeretnénk köszö­netet mondani a következők­nek, akik eddig segítségünkre voltak ismeretlen vagy eldu­gott lelőhelyek felfedezésében: Bor Ferenc (Vakola), Dénes Gyula (Nemesnép), Lipics Jó­zsef (Pölöske), Nagy István (Vasboldogasszony), Joós Ist­ván (Gosztola), Hopp József (Nagykanizsa) és még sokan mások. Kérjük mindazokat — erdé­szeket, erdei dolgozókat, va­dászokat, gombázó helybelie­ket — akik létező vagy el­pusztult, magányosan vagy csoportban álló kompokról, földhányásokról tudnak bár­hol, segítsenek és írjanak a következő címre: Tábori László Nagykanizsa Kazanlak krt. 4/B 8800 N Közösen a nevelőotthon gyermekeiért 1980. július 1-től működik a Zala megyei tanács óvodás nevelőotthona Kehidakustány­­ban, 3—6 éves korú kisgyer­mekek részére. Az elmúlt két év tapasztalata igazolta, hogy a gyerekek igazi otthonra ta­láltak. Az itt dolgozók (3 férfi dolgozó kivételével) valameny­­nyien nők, többségük anya, akik anyai szeretettel nevelik, oktatják, ha betegek ápolják az itt élő kisgyermekeket. Az itt dolgozók (mosónők, taka­rítónők, konyhai dolgozók, fű­tők, karbantartó, éjszakások, gyermekfelügyelők, óvónők) egy közösséget alkotva, egy cél érdekében végzik munká­jukat. Valamennyi dolgozónak van kapcsolata a gyerekekkel, féltő gonddal óvják, nevelik őket. Egy-egy nevelőhöz tar­tozó gyerek szinte saját gyer­mekként kötődik a felnőtthöz. Fontos feladat az ismeretek pótlása, a felzárkóztatás, az érzelmi egyensúly biztosítása, a korábbi sérelmek enyhítése (otthonról jött gyermekek ese­tében). Az itt dolgozók egy­­egy szabadnapon, szabad­ hét­végén elvisznek haza egy-egy kisgyermeket, hogy a szűkebb családi környezetet is megis­merjék. Ünnepeinken vala­mennyi dolgozónk itt van az intézetben, együtt örülnek a gyerekekkel. Az ismeretek nyújtásában, a közeli és távo­labbi környezet megismerésé­ben sokat segítenek az intéz­ményt patronáló vállalatok, szocialista brigádok. Rohanó életünkben szabadidejüket fel­áldozva hozzák el a család kö­zelségét, sok-sok szeretetet a szocialista brigádok képvise­lői. Egy-egy brigádhoz tartozó gyermekcsoport már név sze­­rint ismeri a kedves néniket, bácsikat Az EIVRT zalaegerszegi gyáregység versenyiroda veze­tője, Farkas József fáradságot nem kímélve szervezi, irányít­ja a kapcsolatot intézmé­nyünkkel. Az anyagi segítsé­gen túl a gyerekek hétköznap­jait igyekeznek szebbé, emlé­kezetesebbé tenni. Egy-egy csoport születésnapját meg­szervezik, tortát hoznak, me­leg, családias légkört teremte­nek pillanatok alatt a gyer­mekcsoportban. A zalaszent- Szétl Rekord Ruhaipari Szö­vetkezet három alkalommal biztosította az autóbuszt szá­munkra. Zalakarosra, s két alkalommal Veszprémbe az állatkertbe vittük el a gyere­keket. A hévízi Honvéd Szana­tórium szocialista brigádjai sokat segítenek a parkosítás­ban, rendszeresen látogatják intézetünket. A Zalaegerszegi Szolgáltató Szövetkezet szocia­lista brigádjai, a nőbizottság, a KISZ-szervezet tagjai elsők voltak a kapcsolatteremtésben, gyermekeink frizuráit ők tartják rendben. Kitisztították takaróinkat, fektetőhuzatain­kat, megjavítják a kis cipőket. A Zalaszentgróti Uniferra Szö­vetkezet szocialista brigádjai részt vettek a kerítés javítá­sában, ha gyors segítségre van szükség, rájuk mindig számít­hatunk. A keszthelyi rendelő­­intézet szocialista brigádjának tagjai ünnepeink mindenkori résztvevői. Ők az egyik nagy­csoport patronálok Valameny­­nyi kisgyermek ismerősként üdvözli őket, ha hozzánk ér­keznek. A Keszthelyi Város-­ gazd­álkodási Vállalat­ kerté­szeti telep dolgozói több alka­lommal biztosították a szebb­nél szebb szobanövényeket in­tézetünk díszítéséhez. Meghív­ták a gyerekeket a kertészet­be, hogy a növények fejlődé­sét, gondozását közelről , is megfigyelhessék, ismereteket szerezzenek a való világról, az emberek munkájáról. A Zala megyei tanács pártalapszerve­­zete társadalmi munkából jut­tatott a gyerekeknek játékra 4000 forintot. Örömmel és kel­lemes meglepetéssel vettük tudomásul a Zala megyei KISZ-bizottság tájékoztatását az év végén. Ajándékozó le­vél kíséretében közölték ve­lünk, hogy az intézet ottho­nossá tételére átutaltak ré­szünkre 30 000 forintot. Új magyar zene a rádióban „Az új magyar zene a kö­zönség és a kritikusok 1982. évi díjáért” elnevezésű rádiós zenei szemlén a kritikusok zsűrije Kurtág György: A bol­dogult R. V. Truszova üzenetei című művének, a közönség­­zsűri pedig Kósa György: Ho­mályban című kompozíciójá­nak ítélte díját. A Magyar Rádió 1972-ben rendelte meg első ízben az új magyar zene szemléjét. Az el­múlt időszakban olyan ki­emelkedő alkotásokra szavaz­tak a zsűrik, mint például Ba­lassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért és Durkó Zsolt: Sír­felirat Aquincumban című mű­ve. A közönségdíj idei nyerte­se, Kósa György nem először szerepelt sikeresen a verse­nyen: tavaly — Hajnal Anna dalok című kompozíciójáért — a kritikusok zsűrijének díjával jutalmazták. A nyertes zenei műveket február 1-én, kedden 20.40 perctől hallhatják az érdeklő­dők a Kossuth-tudón. ZALAI HÍRLAP Valamennyi kollégám, mun­katársam nevében szeretném megköszönni az intézmények, közösségek, szocialista brigá­dok segítését. Köszönjük, hogy a gyerekek személyiségformá­lásában, nyugodt, derűs életük kialakításában részt vállalnak. Köszönjük, hogy érzik velünk együtt a felelősséget a gyerek­közösség szebb, boldogabb életének megteremtéséért, se­gítenek olyan alapot biztosí­tani, amelyre az iskola bizto­san építhet, s később, az is­kolát elvégezve a társadalom aktív, hasznos tagjaivá vál­hatnak gyermekeink. Hercz Jánosné óv. otthon vezető Nekik csak füt... Szalai Gyuláné, a zalaeger­szegi Űrhajós utcai óvoda ve­zetője annak közlését kéri, hogy az 1983. január 27-i szá­munkban megjelent, „A hamis tanú visszalépett” című cikk­ben szereplő Papp Ottó, Átal­­szegett u. 21. sz. alatti lakos nem a közölt munkahelyen, azaz náluk, hanem a VI. sz. bölcsődében dolgozik. Az Űr­hajós úti óvodának nincs is férfi dolgozója. A szerk. megjegyzése: Va­lóban Papp Ottó a zalaeger­szegi városi tanács egészség­­ügyi osztálya alkalmazásában áll, mint az Űrhajós utcai böl­csőde fűtője. Mivel azonban a két intézménynek közös a fű­tőrendszere, így értelemsze­rűen közös a fűtőjük is. Sza­lai Gyuláné figyelmét bizo­nyára elkerülte, hogy nevezet­tel munkaszerződést is kötöt­tek, mely szerint „Papp Ottó a VI. sz. bölcsőde és az Űr­hajós utcai óvoda dolgozója... 1982. november 11-től 1983. augusztus 31-ig látja el az óvo­dában is a fűtői teendőket. Mi szükség a mellvédre? A „Mindenki szájaíze sze­rint?” című, január 23-án kö­zölt cikkhez szeretnék pár szó­val hozzászólni. Hogy mind­járt a közepénél kezdjem, nem hiszem, hogy a szolgáltató egységek ellen lenne bárkinek is kifogása, hanem azok építé­szeti stílusával van a baj. Nem tudom egy ilyen pavi­lonsornak miért kell az égbe nyúlni? Szerintem az a baj, hogy az épület 4 méter ma­gas és még a tetőze körben épülő másfél méter mellvéd teljesen felesleges cicoma, fe­lesleges téglapazarlás. Annak a mellvédnek, vagy minek, je­lentősége nincs, legalább is nem látszik. Lehet, hogy aki megtervezte, az sem tudta, hogy minek rajzolta a tervre. Ha mielőttünk is rákerül a tetőre az a mellvéd, én az ab­lakaimból csak egy tűzfalat fogok látni. Nekem az a tűzfal látvány nem ér meg 550 000 forintot. Ez az egyik. A má­sik: Ezen az útszakaszon már több baleset is volt. A szol­gáltató egységek elkészültével még többre lehet számolni, hiszen nagyon forgalmas he­lyen vannak. Az üzletek vár­ható forgalmát tekintve min­denki ott fog átmenni, ahol éppen éri. Én ésszerűbbnek találtam volna a Berzsenyi ol­dalra tervezni a pavilonokat Hosszabb, összefüggő járda mellett nem lenne olyan bal­esetveszélyes. Visszatérve az előzőre, tehát többünket BE­FALAZTAK! Boleman Lajosné Zalaegerszeg Stadion u. 1. 1/17. A fenti levelet nem azért közöltük, mintha egyetérte­­nénk olvasónk mondanivaló­jával, csupán hogy tükrözzünk egy, a környéken nem egye­dülálló aggodalmat. Az a véle­ményünk, hogy a városban, la­kótelepen lakás kompromisz­­szumokat feltételez. A szolgál­tató pavilonsor nyújtotta elő­nyök az egész lakóközösség számára bizonyosan feledtetik azokat a hátrányokat, amelyek elhelyezésükkel járnak. Az üzleteken elhelyezett mellvéd rendeltetésétől várjuk a tervező építész, illetve az en­gedélyező műszaki osztály vá­­­­laszát. (A szerk.) A fontossági sorrend betartásával Néhány hete olvastam az új­ságban, hogy a Nagykanizsa határában levő úgynevezett Lazsnakpatak medrét négy ki­lométer hosszúságban rende­zik. Nagyon helyes, hogy eze­ket a kis patakokat és árko­kat kitisztítják, mert a tavaszi árvizek idején károkat okoz­nak. Helyes lenne azonban, ha a sorrendet is megállapítanák és aszerint kezdenék meg a rendezést, hogy melyik patak okozhatja jelenleg a legna­gyobb kárt, ha idejében nem tisztítják a medrét. Sokat fog­lalkoztam ezzel a kérdéssel és az én meglátásom szerint jelenleg a legnagyobb veszélyt a Mántapatak állapota jelenti. Ugyanis ez a patak vezeti le a környék legtöbb vizét és az állapota jelenleg a legel­hanyagoltabb és ezzel veszé­lyezteti Kiskanizsának az egész belső területét. A patak nem tudja jelen állapotában levezetni a medrébe ömlő csa­padékvizeket, melynek követ­keztében Kiskanizsa északi ré­széről a város középpontja felé úgy megnö­vekedett a talajvíz, hogy a Varasdi utca és a Baj­­csy-Zsilinszky utca közti ker­tek terményeit teljesen tönk­retette és már a házak vona­láig terjed. Ezenkívül még na­gyobb veszélyt jelent a Fel­­szabadulás térnél levő iskolá­nak. Ugyanis ezt az iskolát a Mántapatak kiskanizsai sza­kaszán a pataktól délre ter­jedő két utcaközi vizesárokra és az alatta vonuló talajvíz vonalára építették. Mivel ezzel elzárták a vizek áramlását, a talajvíz feltört, s a fenti te­rületeken a terményekben okoz kárt, az iskolánál pedig visszanyomja a szennyvizet. Szerintem tehát az egész környéken a legsürgősebb vízlevezetési munka a Mánta­patak rendezése, a Principá­lisba való beömlésétől kezdve legalább a Császárrét vona­láig, valamint a Varasdi utca és a Baj­csy-Zsilinszky utca közti terület, a Varasdi utca utcai vizének sürgős rende­zése. Dr. Fülöp György Nagykanizsa Somogyi B. u. 6. 1983. február . Miért nem ad bet­ölési engedélyt a Dédász? Másfél éves problémámmal fordulok önökhöz. A hévízi autóparkolóban 1981. nyarán 6 szolgáltató pa­vilon épült. A tanács adta a területet, egységes tervek alapján épültek fel ezek a szolgáltató pavilonok. Az épü­let fűtési lehetősége csak hő-, tárolós villanykályhával bizto­sított, mivel a tervező így ké­szítette el a terveket. Ezt a keszthelyi Dédász jóváhagyta. Amikor azonban az épületek elkészültek, bekötési engedélyt csak három épület kapott. Én 1981. október elején ad­tam be kérelmet, szinte első­ként. Ennek ellenére — nagy meglepetésemre — 1981. no­vember 16-i levelükkel bekö­tési kérelmemet elutasították, holott az üvegcsiszoló meg­kapta. Utána a szaruműves kisiparos kapott engedélyt, mire én újrakérvényeztem és 1982. május 28-án ezt ismét elutasították, mondván, nem bírja el a hálózat a terhelést. Ekkor ért a második megle­petés, mivel 1982. októberé­ben a sport­ruházati kiskeres­kedő 2 darab 5 kW kályhára megkapta az engedélyt. Gon­doltam, bővítették a hálózatot. Ismét írtam a Dédász-nak és ők 1983. január 23-i levelük­kel ismét elutasították, s kö­zölték, hogy saját vállalkozás­ban építsem ki a vezetéksza­kaszt kb. 30 000 forint összeg­ben. Ehhez még szeretném hoz­zátenni, hogy szűcs kisiparos vagyok, tehát kizárólag téli üzemeléssel dolgozom. Nem így például a szarus, aki té­len nincs is nyitva, de a kály­hája üzemel. És még annyit, hogy a tanács nem engedélyez kéményépítést, így más fűtési lehetőség nincs. Szeretném tudni, mi alapján lett elosztva az adott kv, ki döntötte­­el, hogy kinek van nagyobb szüksége a téli fűtés­re, ki kapjon engedélyt a hő­tárolós kályhák bekötésére. Máté Árpád szűcs kisiparos Nemesbük, Rákóczi u. 29. Ismerkedés — „távirati stílusban”? A Népsport január 28-i szá­mában a Körkép — labdarú­gásról — Szükség van az át­adásaira — című cikkben ol­vasom, hogy Galántai Tibor ismét a ZTE játékosa lett. Te­kintettel a zalai NB I-es csa­pat jelenlegi helyzetére, — erősítésre szorul — ezt senki nem vitatja, ez érthető. Olvas­va tovább a cikket, idézem Balogh János, a ZTE elnöké­nek nyilatkozatát: ... Az ősz folyamán hosszú beszélgeté­sekre került sor a játékosok­kal. Meghallgattuk valameny­­nyiüket, véleményüket, tervei­ket. ... Gassz arról, mi az oka nagyfokú visszaesésének. Töb­bek között megemlítette, hogy hiányzik a csapatból Galántai, akinek nagyon hasznosak vol­tak az átadásai, amelyekből sok gólt fejelt... A szakve­zetés is úgy látta, hogy szük­ség van rá. Bízunk abban, hogy hamar beilleszkedik az együttesbe... . Nos, ez az amit én nem ér­tek ! Jelenleg Gass Dél-Ame­rikában jár a Vasassal — köl­­csönjátékosként. Galántai ne­vét pedig a túrára utazó ZTE csapatában sem olvastam. Ha a „szakvezetés” egy kicsit is körültekintő lenne, akkor két ilyen kitűnő labdarúgónak —, akik az együttes fő erősségei lehetnek majd tavasszal — éppen az ilyen formába hozó és összeszoktató mérkőzéseken kellene együtt szerepelnie, egymás gondolatát is megis­merni ! A ZTE helyzetében elég lesz talán, ha az amúgy is ideges és forró hangulatú tétmérkőzéseken „ismerked­nek” majd a játékosok?! Per­sze lehet, hogy úgy gondolják a ZTE csapatánál — elég is­meretséget kötni „távirati stí­lusban” Zalaegerszeg—Jugosz­lávia—Dél-Amerika között is? Tisztelettel egy régi szur­koló: Molnár András Keszthely Gagarin u. 7. Nem mulasztott a gépkocsi­vezető Fábián István, pusztaszent- l­ászlói olvasónk levelére, me­lyet január 18-i számunkban Feltételes-e a megálló? cím­mel közöltük. A Volán 16. sz. Vállalattól a következő választ kaptuk: — A munkanapokon 5.20- kor induló Zalaegerszeg—Pu­sz­­taszentlászló—Bucsuta vi­szonylatban közlekedő autó­busznak menetrend szerint Pusztaszentlászlón csak a pos­ta előtt kell megállnia. Az autóbusz gépkocsivezető tehát nem követett el mulasz­tást, amikor Pusztaszentlászló olajtelepnél nem állt meg. Tulipán József igazgatóhelyettes A gyertyaszentelői medve és az irodalom Évenként visszatérő téma a medve február 2-i, gyertya­szentelő napi viselkedése. Mindannyian figyeljük ezen a napon az időjárást: kint ma­rad-e a medve? Visszatér-e barlangjába? Mit jósol ne­künk: jön-e végre a tavasz, vagy marad-e a tél? A medvével kapcsolatos idő­járási jóslást hazánkban Jókai Mór Új földesúr című regénye terjesztette el. A regényben le­írt „medvefilozófia” népi ere­detű változatát hiába keressük ugyanis az elmúlt századok ka­lendáriumaiban, vagy a nép­rajzi feljegyzésekben. Ha van­nak is ehhez hasonlók, úgy azok január 25-re, Pál fordu­lásával kapcsolatosak. Rozs­nyón feljegyeztek például egy gyermekmondókát: Kitapodott a medve, De csak nem lett jókedve. Kifordult, megfordult, Visszalépett, megmozdult. Krúdy Gyula írja híres Ál­moskönyvében, a babonás na­pok című fejezetben, hogy Pál fordulása napján fordul meg a medve a barlangjában. Ezek összevethetők, a gyer­tyaszentelő napi hiedelemmel, de valószínűleg már a Jókai­­regény hatására keletkeztek. Sokan tételezték fel tehát, hogy a gyertyaszentelői med­­veidőjóslás kizárólagosan a nagy magyar mesemondó, Jó­kai Mór írói fantáziájának szülötte. Annál érdekesebb, hogy Vic­tor Hugo Nyomorultak című regényében is olvashatunk er­ről az időjós medvéről: „A tél egyik napján délután rövid időre előtűnt a nap, de febru­ár 2-ika volt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, amelynek ál­­n­ok, hatheti fagyot jelentő napsütése Laensberg Máténak a következő, méltán klasszikus két sort sugalmazta: Ha süt a nap, a medve odvába tér, sietve.“ Mathieu Laensberg —, akire Victor Hugo hivatkozott, — a XVII. században élt Liége vá­rosában, s a Szt. Bertalan templomnak volt kanonok­­a. Neki tulajdonítják az 1636- ban megjelent Liégei Almanach szerzőségét. Ez a könyv időjá­rási és egyéb eseményekre vo­natkozó jóslásokat tartalma­zott. Ha tovább tallózunk a világ­­irodalomban, John Steinbeck Rosszkedvű tele című regényé­ben is találkozunk egy téli ál­mot alvó állattal és ugyanez­zel a hiedelemmel. Így olvas­hatunk erről: „Itt a tavasz Baker úr, — mondta Ethan — idén is igaza volt a mormotá­­nak­.” Amerikában tehát a medve helyett a mormota jósol, és ő is pontosan február 2-án! A szabály egyébként a jól ismert: ha a mormota ezen a­ napon előjön üregéből és meglátja árnyékát, visszabújik és to­vábbi hat hétig bent marad. A szikrázó napsütés ugyanis a tél folytatódását jelenti. Ennek következménye aztán a rossz termés, ezért figyelik a farme­rek a mormota viselkedését ezen a napon. Az Egyesült Államokban egyébként február 2-át „mor­mota napnak” is nevezik, — Groundhog Day, Woodchuk Day. — Missouri államban pe­dig ezt a napot a törvényhozó testület törvénybe is iktatta. Pennsylvaniában van egy Mormota Klub, melynek tagjai ezen a napon ünnepélyesen vonulnak ki a külön e célra tartott mormotájuk üregéhez hogy lássák, milyen időjárást jósol a klub kedvence, amikor álmából felriasztják. Úgy hír­lik, hogy mormotájuk csak ép­pen annyit szokott tévedni mint amennyit a hivatásos me­teorológusok. A németeknél a borz jósol februárban. Egy népi rigmus szerint, ha a borz gyertyaszen­telő hetében a napon sütkérez­het, úgy négy hétre rá sietve fog visszabújni kotorékjába. Visszatér a hideg tél. Pozder Miklós

Next