Zalai Hírlap, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
4 MHH Millil = Várjuk a lakosság további segítségét a halomsírok felkutatásában A Zala megyei Múzeumok Igazgatóságának szervezésében az idén felmérésre kerül lehetőleg valamennyi halomsír Zala megyében. Megyénk az ország halomsírokban leggazdagabb vidékei közé tartozik, ám ennek dacára az ismert lelőhelyek száma alacsony. A fő gondot az jelenti, hogy ezek az időszámításunkkal csaknem egyidős sírhalmok csak igen kivételes esetben maradtak fenn nyílt területen, ahol könnyű lenne azonosítani őket. Leggyakrabban az erdőségekben, rejtőznek, ahol szántás vagy földmunka nem egyengethette el ezeket a hónapokat, púpokat, hányásokat, dombokat — mikor hogyan nevezik a környékbeliek ezeket a lapos, kerek, 5—15 méter átmérőjű, cipó formájú alakzatokat. Magasságuk durván az átmérőjük tízszerese, általában derékig érnek, de az átlagosnál nagyobb kompok esetében az embermagasságot is meghaladhatják. Semmiféle jel nincs rajtuk. A néphit gyakran véli ősi földpincének, ágyúállásnak, sátorhelynek. Ha sírnak tartják, akkor az a feltételezések szerint avar, hun, kun, tatár, török, vagy rác eredetű, pedig a római hódítás korában készült valamennyi. Ezek a halmok szinte kizárólag szegény temetkezéseket takarnak, viszont számuk és területi megoszlásuk nagyon fontos adatokat szolgáltat a régészet számára. Ezért tűztük ki célul a zalaegerszegi és a lenti járás erdeiben található halmok felkutatását és feltérképezését, még mielőtt hollétük, amit elsősorban az idősebbek ismernek, végleg feledésbe merülne. A helybeliek közreműködése nélkül ez a munka eleve kudarcra lenne ítélve, mert az erdők hatalmasak és a kompok kicsik, nem túl feltűnőek. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a következőknek, akik eddig segítségünkre voltak ismeretlen vagy eldugott lelőhelyek felfedezésében: Bor Ferenc (Vakola), Dénes Gyula (Nemesnép), Lipics József (Pölöske), Nagy István (Vasboldogasszony), Joós István (Gosztola), Hopp József (Nagykanizsa) és még sokan mások. Kérjük mindazokat — erdészeket, erdei dolgozókat, vadászokat, gombázó helybelieket — akik létező vagy elpusztult, magányosan vagy csoportban álló kompokról, földhányásokról tudnak bárhol, segítsenek és írjanak a következő címre: Tábori László Nagykanizsa Kazanlak krt. 4/B 8800 N Közösen a nevelőotthon gyermekeiért 1980. július 1-től működik a Zala megyei tanács óvodás nevelőotthona Kehidakustányban, 3—6 éves korú kisgyermekek részére. Az elmúlt két év tapasztalata igazolta, hogy a gyerekek igazi otthonra találtak. Az itt dolgozók (3 férfi dolgozó kivételével) valamenynyien nők, többségük anya, akik anyai szeretettel nevelik, oktatják, ha betegek ápolják az itt élő kisgyermekeket. Az itt dolgozók (mosónők, takarítónők, konyhai dolgozók, fűtők, karbantartó, éjszakások, gyermekfelügyelők, óvónők) egy közösséget alkotva, egy cél érdekében végzik munkájukat. Valamennyi dolgozónak van kapcsolata a gyerekekkel, féltő gonddal óvják, nevelik őket. Egy-egy nevelőhöz tartozó gyerek szinte saját gyermekként kötődik a felnőtthöz. Fontos feladat az ismeretek pótlása, a felzárkóztatás, az érzelmi egyensúly biztosítása, a korábbi sérelmek enyhítése (otthonról jött gyermekek esetében). Az itt dolgozók egyegy szabadnapon, szabad hétvégén elvisznek haza egy-egy kisgyermeket, hogy a szűkebb családi környezetet is megismerjék. Ünnepeinken valamennyi dolgozónk itt van az intézetben, együtt örülnek a gyerekekkel. Az ismeretek nyújtásában, a közeli és távolabbi környezet megismerésében sokat segítenek az intézményt patronáló vállalatok, szocialista brigádok. Rohanó életünkben szabadidejüket feláldozva hozzák el a család közelségét, sok-sok szeretetet a szocialista brigádok képviselői. Egy-egy brigádhoz tartozó gyermekcsoport már név szerint ismeri a kedves néniket, bácsikat Az EIVRT zalaegerszegi gyáregység versenyiroda vezetője, Farkas József fáradságot nem kímélve szervezi, irányítja a kapcsolatot intézményünkkel. Az anyagi segítségen túl a gyerekek hétköznapjait igyekeznek szebbé, emlékezetesebbé tenni. Egy-egy csoport születésnapját megszervezik, tortát hoznak, meleg, családias légkört teremtenek pillanatok alatt a gyermekcsoportban. A zalaszent- Szétl Rekord Ruhaipari Szövetkezet három alkalommal biztosította az autóbuszt számunkra. Zalakarosra, s két alkalommal Veszprémbe az állatkertbe vittük el a gyerekeket. A hévízi Honvéd Szanatórium szocialista brigádjai sokat segítenek a parkosításban, rendszeresen látogatják intézetünket. A Zalaegerszegi Szolgáltató Szövetkezet szocialista brigádjai, a nőbizottság, a KISZ-szervezet tagjai elsők voltak a kapcsolatteremtésben, gyermekeink frizuráit ők tartják rendben. Kitisztították takaróinkat, fektetőhuzatainkat, megjavítják a kis cipőket. A Zalaszentgróti Uniferra Szövetkezet szocialista brigádjai részt vettek a kerítés javításában, ha gyors segítségre van szükség, rájuk mindig számíthatunk. A keszthelyi rendelőintézet szocialista brigádjának tagjai ünnepeink mindenkori résztvevői. Ők az egyik nagycsoport patronálok Valamenynyi kisgyermek ismerősként üdvözli őket, ha hozzánk érkeznek. A Keszthelyi Város- gazdálkodási Vállalat kertészeti telep dolgozói több alkalommal biztosították a szebbnél szebb szobanövényeket intézetünk díszítéséhez. Meghívták a gyerekeket a kertészetbe, hogy a növények fejlődését, gondozását közelről , is megfigyelhessék, ismereteket szerezzenek a való világról, az emberek munkájáról. A Zala megyei tanács pártalapszervezete társadalmi munkából juttatott a gyerekeknek játékra 4000 forintot. Örömmel és kellemes meglepetéssel vettük tudomásul a Zala megyei KISZ-bizottság tájékoztatását az év végén. Ajándékozó levél kíséretében közölték velünk, hogy az intézet otthonossá tételére átutaltak részünkre 30 000 forintot. Új magyar zene a rádióban „Az új magyar zene a közönség és a kritikusok 1982. évi díjáért” elnevezésű rádiós zenei szemlén a kritikusok zsűrije Kurtág György: A boldogult R. V. Truszova üzenetei című művének, a közönségzsűri pedig Kósa György: Homályban című kompozíciójának ítélte díját. A Magyar Rádió 1972-ben rendelte meg első ízben az új magyar zene szemléjét. Az elmúlt időszakban olyan kiemelkedő alkotásokra szavaztak a zsűrik, mint például Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért és Durkó Zsolt: Sírfelirat Aquincumban című műve. A közönségdíj idei nyertese, Kósa György nem először szerepelt sikeresen a versenyen: tavaly — Hajnal Anna dalok című kompozíciójáért — a kritikusok zsűrijének díjával jutalmazták. A nyertes zenei műveket február 1-én, kedden 20.40 perctől hallhatják az érdeklődők a Kossuth-tudón. ZALAI HÍRLAP Valamennyi kollégám, munkatársam nevében szeretném megköszönni az intézmények, közösségek, szocialista brigádok segítését. Köszönjük, hogy a gyerekek személyiségformálásában, nyugodt, derűs életük kialakításában részt vállalnak. Köszönjük, hogy érzik velünk együtt a felelősséget a gyerekközösség szebb, boldogabb életének megteremtéséért, segítenek olyan alapot biztosítani, amelyre az iskola biztosan építhet, s később, az iskolát elvégezve a társadalom aktív, hasznos tagjaivá válhatnak gyermekeink. Hercz Jánosné óv. otthon vezető Nekik csak füt... Szalai Gyuláné, a zalaegerszegi Űrhajós utcai óvoda vezetője annak közlését kéri, hogy az 1983. január 27-i számunkban megjelent, „A hamis tanú visszalépett” című cikkben szereplő Papp Ottó, Átalszegett u. 21. sz. alatti lakos nem a közölt munkahelyen, azaz náluk, hanem a VI. sz. bölcsődében dolgozik. Az Űrhajós úti óvodának nincs is férfi dolgozója. A szerk. megjegyzése: Valóban Papp Ottó a zalaegerszegi városi tanács egészségügyi osztálya alkalmazásában áll, mint az Űrhajós utcai bölcsőde fűtője. Mivel azonban a két intézménynek közös a fűtőrendszere, így értelemszerűen közös a fűtőjük is. Szalai Gyuláné figyelmét bizonyára elkerülte, hogy nevezettel munkaszerződést is kötöttek, mely szerint „Papp Ottó a VI. sz. bölcsőde és az Űrhajós utcai óvoda dolgozója... 1982. november 11-től 1983. augusztus 31-ig látja el az óvodában is a fűtői teendőket. Mi szükség a mellvédre? A „Mindenki szájaíze szerint?” című, január 23-án közölt cikkhez szeretnék pár szóval hozzászólni. Hogy mindjárt a közepénél kezdjem, nem hiszem, hogy a szolgáltató egységek ellen lenne bárkinek is kifogása, hanem azok építészeti stílusával van a baj. Nem tudom egy ilyen pavilonsornak miért kell az égbe nyúlni? Szerintem az a baj, hogy az épület 4 méter magas és még a tetőze körben épülő másfél méter mellvéd teljesen felesleges cicoma, felesleges téglapazarlás. Annak a mellvédnek, vagy minek, jelentősége nincs, legalább is nem látszik. Lehet, hogy aki megtervezte, az sem tudta, hogy minek rajzolta a tervre. Ha mielőttünk is rákerül a tetőre az a mellvéd, én az ablakaimból csak egy tűzfalat fogok látni. Nekem az a tűzfal látvány nem ér meg 550 000 forintot. Ez az egyik. A másik: Ezen az útszakaszon már több baleset is volt. A szolgáltató egységek elkészültével még többre lehet számolni, hiszen nagyon forgalmas helyen vannak. Az üzletek várható forgalmát tekintve mindenki ott fog átmenni, ahol éppen éri. Én ésszerűbbnek találtam volna a Berzsenyi oldalra tervezni a pavilonokat Hosszabb, összefüggő járda mellett nem lenne olyan balesetveszélyes. Visszatérve az előzőre, tehát többünket BEFALAZTAK! Boleman Lajosné Zalaegerszeg Stadion u. 1. 1/17. A fenti levelet nem azért közöltük, mintha egyetértenénk olvasónk mondanivalójával, csupán hogy tükrözzünk egy, a környéken nem egyedülálló aggodalmat. Az a véleményünk, hogy a városban, lakótelepen lakás kompromiszszumokat feltételez. A szolgáltató pavilonsor nyújtotta előnyök az egész lakóközösség számára bizonyosan feledtetik azokat a hátrányokat, amelyek elhelyezésükkel járnak. Az üzleteken elhelyezett mellvéd rendeltetésétől várjuk a tervező építész, illetve az engedélyező műszaki osztály válaszát. (A szerk.) A fontossági sorrend betartásával Néhány hete olvastam az újságban, hogy a Nagykanizsa határában levő úgynevezett Lazsnakpatak medrét négy kilométer hosszúságban rendezik. Nagyon helyes, hogy ezeket a kis patakokat és árkokat kitisztítják, mert a tavaszi árvizek idején károkat okoznak. Helyes lenne azonban, ha a sorrendet is megállapítanák és aszerint kezdenék meg a rendezést, hogy melyik patak okozhatja jelenleg a legnagyobb kárt, ha idejében nem tisztítják a medrét. Sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel és az én meglátásom szerint jelenleg a legnagyobb veszélyt a Mántapatak állapota jelenti. Ugyanis ez a patak vezeti le a környék legtöbb vizét és az állapota jelenleg a legelhanyagoltabb és ezzel veszélyezteti Kiskanizsának az egész belső területét. A patak nem tudja jelen állapotában levezetni a medrébe ömlő csapadékvizeket, melynek következtében Kiskanizsa északi részéről a város középpontja felé úgy megnövekedett a talajvíz, hogy a Varasdi utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közti kertek terményeit teljesen tönkretette és már a házak vonaláig terjed. Ezenkívül még nagyobb veszélyt jelent a Felszabadulás térnél levő iskolának. Ugyanis ezt az iskolát a Mántapatak kiskanizsai szakaszán a pataktól délre terjedő két utcaközi vizesárokra és az alatta vonuló talajvíz vonalára építették. Mivel ezzel elzárták a vizek áramlását, a talajvíz feltört, s a fenti területeken a terményekben okoz kárt, az iskolánál pedig visszanyomja a szennyvizet. Szerintem tehát az egész környéken a legsürgősebb vízlevezetési munka a Mántapatak rendezése, a Principálisba való beömlésétől kezdve legalább a Császárrét vonaláig, valamint a Varasdi utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca közti terület, a Varasdi utca utcai vizének sürgős rendezése. Dr. Fülöp György Nagykanizsa Somogyi B. u. 6. 1983. február . Miért nem ad betölési engedélyt a Dédász? Másfél éves problémámmal fordulok önökhöz. A hévízi autóparkolóban 1981. nyarán 6 szolgáltató pavilon épült. A tanács adta a területet, egységes tervek alapján épültek fel ezek a szolgáltató pavilonok. Az épület fűtési lehetősége csak hő-, tárolós villanykályhával biztosított, mivel a tervező így készítette el a terveket. Ezt a keszthelyi Dédász jóváhagyta. Amikor azonban az épületek elkészültek, bekötési engedélyt csak három épület kapott. Én 1981. október elején adtam be kérelmet, szinte elsőként. Ennek ellenére — nagy meglepetésemre — 1981. november 16-i levelükkel bekötési kérelmemet elutasították, holott az üvegcsiszoló megkapta. Utána a szaruműves kisiparos kapott engedélyt, mire én újrakérvényeztem és 1982. május 28-án ezt ismét elutasították, mondván, nem bírja el a hálózat a terhelést. Ekkor ért a második meglepetés, mivel 1982. októberében a sportruházati kiskereskedő 2 darab 5 kW kályhára megkapta az engedélyt. Gondoltam, bővítették a hálózatot. Ismét írtam a Dédász-nak és ők 1983. január 23-i levelükkel ismét elutasították, s közölték, hogy saját vállalkozásban építsem ki a vezetékszakaszt kb. 30 000 forint összegben. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy szűcs kisiparos vagyok, tehát kizárólag téli üzemeléssel dolgozom. Nem így például a szarus, aki télen nincs is nyitva, de a kályhája üzemel. És még annyit, hogy a tanács nem engedélyez kéményépítést, így más fűtési lehetőség nincs. Szeretném tudni, mi alapján lett elosztva az adott kv, ki döntötteel, hogy kinek van nagyobb szüksége a téli fűtésre, ki kapjon engedélyt a hőtárolós kályhák bekötésére. Máté Árpád szűcs kisiparos Nemesbük, Rákóczi u. 29. Ismerkedés — „távirati stílusban”? A Népsport január 28-i számában a Körkép — labdarúgásról — Szükség van az átadásaira — című cikkben olvasom, hogy Galántai Tibor ismét a ZTE játékosa lett. Tekintettel a zalai NB I-es csapat jelenlegi helyzetére, — erősítésre szorul — ezt senki nem vitatja, ez érthető. Olvasva tovább a cikket, idézem Balogh János, a ZTE elnökének nyilatkozatát: ... Az ősz folyamán hosszú beszélgetésekre került sor a játékosokkal. Meghallgattuk valamenynyiüket, véleményüket, terveiket. ... Gassz arról, mi az oka nagyfokú visszaesésének. Többek között megemlítette, hogy hiányzik a csapatból Galántai, akinek nagyon hasznosak voltak az átadásai, amelyekből sok gólt fejelt... A szakvezetés is úgy látta, hogy szükség van rá. Bízunk abban, hogy hamar beilleszkedik az együttesbe... . Nos, ez az amit én nem értek ! Jelenleg Gass Dél-Amerikában jár a Vasassal — kölcsönjátékosként. Galántai nevét pedig a túrára utazó ZTE csapatában sem olvastam. Ha a „szakvezetés” egy kicsit is körültekintő lenne, akkor két ilyen kitűnő labdarúgónak —, akik az együttes fő erősségei lehetnek majd tavasszal — éppen az ilyen formába hozó és összeszoktató mérkőzéseken kellene együtt szerepelnie, egymás gondolatát is megismerni ! A ZTE helyzetében elég lesz talán, ha az amúgy is ideges és forró hangulatú tétmérkőzéseken „ismerkednek” majd a játékosok?! Persze lehet, hogy úgy gondolják a ZTE csapatánál — elég ismeretséget kötni „távirati stílusban” Zalaegerszeg—Jugoszlávia—Dél-Amerika között is? Tisztelettel egy régi szurkoló: Molnár András Keszthely Gagarin u. 7. Nem mulasztott a gépkocsivezető Fábián István, pusztaszent- lászlói olvasónk levelére, melyet január 18-i számunkban Feltételes-e a megálló? címmel közöltük. A Volán 16. sz. Vállalattól a következő választ kaptuk: — A munkanapokon 5.20- kor induló Zalaegerszeg—Pusztaszentlászló—Bucsuta viszonylatban közlekedő autóbusznak menetrend szerint Pusztaszentlászlón csak a posta előtt kell megállnia. Az autóbusz gépkocsivezető tehát nem követett el mulasztást, amikor Pusztaszentlászló olajtelepnél nem állt meg. Tulipán József igazgatóhelyettes A gyertyaszentelői medve és az irodalom Évenként visszatérő téma a medve február 2-i, gyertyaszentelő napi viselkedése. Mindannyian figyeljük ezen a napon az időjárást: kint marad-e a medve? Visszatér-e barlangjába? Mit jósol nekünk: jön-e végre a tavasz, vagy marad-e a tél? A medvével kapcsolatos időjárási jóslást hazánkban Jókai Mór Új földesúr című regénye terjesztette el. A regényben leírt „medvefilozófia” népi eredetű változatát hiába keressük ugyanis az elmúlt századok kalendáriumaiban, vagy a néprajzi feljegyzésekben. Ha vannak is ehhez hasonlók, úgy azok január 25-re, Pál fordulásával kapcsolatosak. Rozsnyón feljegyeztek például egy gyermekmondókát: Kitapodott a medve, De csak nem lett jókedve. Kifordult, megfordult, Visszalépett, megmozdult. Krúdy Gyula írja híres Álmoskönyvében, a babonás napok című fejezetben, hogy Pál fordulása napján fordul meg a medve a barlangjában. Ezek összevethetők, a gyertyaszentelő napi hiedelemmel, de valószínűleg már a Jókairegény hatására keletkeztek. Sokan tételezték fel tehát, hogy a gyertyaszentelői medveidőjóslás kizárólagosan a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór írói fantáziájának szülötte. Annál érdekesebb, hogy Victor Hugo Nyomorultak című regényében is olvashatunk erről az időjós medvéről: „A tél egyik napján délután rövid időre előtűnt a nap, de február 2-ika volt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, amelynek álnok, hatheti fagyot jelentő napsütése Laensberg Máténak a következő, méltán klasszikus két sort sugalmazta: Ha süt a nap, a medve odvába tér, sietve.“ Mathieu Laensberg —, akire Victor Hugo hivatkozott, — a XVII. században élt Liége városában, s a Szt. Bertalan templomnak volt kanonoka. Neki tulajdonítják az 1636- ban megjelent Liégei Almanach szerzőségét. Ez a könyv időjárási és egyéb eseményekre vonatkozó jóslásokat tartalmazott. Ha tovább tallózunk a világirodalomban, John Steinbeck Rosszkedvű tele című regényében is találkozunk egy téli álmot alvó állattal és ugyanezzel a hiedelemmel. Így olvashatunk erről: „Itt a tavasz Baker úr, — mondta Ethan — idén is igaza volt a mormotának.” Amerikában tehát a medve helyett a mormota jósol, és ő is pontosan február 2-án! A szabály egyébként a jól ismert: ha a mormota ezen a napon előjön üregéből és meglátja árnyékát, visszabújik és további hat hétig bent marad. A szikrázó napsütés ugyanis a tél folytatódását jelenti. Ennek következménye aztán a rossz termés, ezért figyelik a farmerek a mormota viselkedését ezen a napon. Az Egyesült Államokban egyébként február 2-át „mormota napnak” is nevezik, — Groundhog Day, Woodchuk Day. — Missouri államban pedig ezt a napot a törvényhozó testület törvénybe is iktatta. Pennsylvaniában van egy Mormota Klub, melynek tagjai ezen a napon ünnepélyesen vonulnak ki a külön e célra tartott mormotájuk üregéhez hogy lássák, milyen időjárást jósol a klub kedvence, amikor álmából felriasztják. Úgy hírlik, hogy mormotájuk csak éppen annyit szokott tévedni mint amennyit a hivatásos meteorológusok. A németeknél a borz jósol februárban. Egy népi rigmus szerint, ha a borz gyertyaszentelő hetében a napon sütkérezhet, úgy négy hétre rá sietve fog visszabújni kotorékjába. Visszatér a hideg tél. Pozder Miklós