Zalai Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
Versenyfutás az eredményekért Ötletemberek a Kögáznál A Kögáz nyomásszabályozó családjának első darabját 1974-ben gyártották, majd 1977 óta évről évre növekszik e népszerű família. A műszaki fejlesztés sikere, hogy ma már külön típusok vannak forgalomban, amelyek háztartásokat, üzemeket, városrészeket, egész településeket látnak el földgázzal. Két típus BNV díjas, s érdekes módon még ezek után is mindig van valaki, aki a munka közben szerzett tapasztalatok alapján tovább korszerűsíti a nyomásszabályozókat. Az indíték: kevesebb anyagból, kevesebb munkával több eredményt Műszaki fejlesztéssel . Az elmúlt nyolc év alatt fokozatosan nőtt a termelés, javult termékeink minősége, de nem változtak az értékesítési árak, az egyre másra bekövetkező kohászati és energiaárváltozás ellenére sem. Mégis tavaly év végén a legnépszerűbb Kögáz—10 típusú nyomásszabályozónk árát csökkentettük — mondja Göndör István, a Kögáz osztályvezetője. — Gondolom volt alapja. — Tudatos, tervszerű vállalati fejlesztés eredménye volt ez a döntés. Olyan kollektív összefogás van mögötte, mérnökök, szakmunkások, technikusok részvételével, amely azóta is érezteti hatását. Szinte minden félévben történik valami korszerűsítés, újítás. A cél természetesen az eredmény növelése, az anyag és élőmunka ráfordítás csökkentése. A tömör fogalmazás mögött ezernyi megnyilvánulása bújik az emberi elme találékonyságának. Erről a Kögáz nagykanizsai ipartelepén győződhet meg a szemlélődő. — Ennek egyik biztosítéka a fiatal szakembergárda —bizonygatja Zelkes András mérnök, aki maga is a harmincas korosztály képviselője. — Műszaki fejlesztéseink minden területet érintenek. Születnek új berendezések, a régieknél a ráfordított munkaórát igyekszünk mérsékelni, de ezzel közel sincs még vége... lett, ma már elég az 1,4x1,0 méteres. Nagy különbség súlyban, mert a belső elrendezési technológia révén egész sor vaskohászati termék vált feleslegessé. Mivel e szekrényt egy győri ipari szövetkezet gyártja részünkre a szállítási költség sem ugyanaz mint korábban, mert több szekrény fér ugyanarra a teherszállító járműre. — Hogyan jutott eszébe, az elhelyezésen változtatni ? — Mint lakatos éppen eleget szereltem, emelgettem, s csinálom ma is. Túlságosan nagynak tartottam, amikor dolgoztam vele, vagyis nehéz volt — mondja mosolyogva a géplakatos. — De ez csak egy a folyamatos újítások közül — veszi át a szót Lelkes András. — Ennek a típusnak a biztonsági gyorselzáróját szinte teljes egészében áttervezte a műszaki- és gyártmányfejlesztési osztály, így évente 15 ezer óras forgácsolástól szabadulunk meg. Andris újításával pedig 1 15-tel növelhetjük az éves termelést. 200 kilót „Fogyott’ Antalics András géplakatos 1969 óta dolgozik itt, kezdet óta részt vesz a nyomásszabályozók szerelésében. Brigádjával már számos újítást adott be. Legutóbb egyedül iratkozott fel az újítók listájára, ötlete nyomán több mint kétszáz kilóval lett könnyebb a korábban 1,8 tormás Kögáz— 1500-as nyomásszabályozó. — Eszembe jutott, hogy a szabályozó vízszintesen is üzemel. Adott volt egy hatalmas szekrény, benne számos berendezés, műszer, alkatrész. Afféle kirakósdi játékot játszottam — fordítja laikus nyelvre az újítás lényegét a fiatalember. — Ezzel azután elértem, hogy míg korábban 1,9x1,4 méteres szekrény kel Mihelyt elolvad a hó, megjelennek a gépek a mezőn, a vezetőfülkében ülő emberek már kora tavasszal napszítta barnák. Hiába vezették be a szabad szombatot, az ötnapos munkahetet, nekik a tennivalók sürgőssége diktálja a tempót. Amit régen az egész falu népe kemény munkával végzett el, most ők néhányan megbirkóznak vele gépeikkel. A kehidakustányi termelőszövetkezet gyülevészi határában beszélgettünk mai mezei munkásokkal. kr ■na« ■■■■ A Zetor Crystal vezetőfülkéjében Kiss Sándor éppen egy nagy könyvben böngész. Műszaki hiba adódott, a gépe nem bírja el a Hesston takarjmánybetakarítót, át kell adnia a társának. A műszaki könyv segítségével próbál választ kapni a hiba okára. Kiss Sán- Idor régi masiniszta, amikor megalakult 1959-ben Tilajban a kistermelőszövetkezet, akkor kezdte a traktorozást. Hogy hány gép volt azóta a kezében, gondolkodnia kell, amíg összeszedi és nem is biztos a felsorolás. Egész életében a mozgékony, sokféle munkára alkalmas közép gépekkel dolgozott, így azután tavasztól őszig mindig volt mit tennie. — A tavasszal a talajmunkákat végeztem, eke, tárcsa, kombinátor munkagépekkel, most meg a fűkaszálásban veszek részt. Jó messze, bent a Zala parton szedjük össze a savanyúbb füveket. A Hesszon felszecskázza, itt az úthoz közel depóba rakjuk, a gyülevészi majorban levő állatok téli táj kormánya lesz. A réti munka megtart aratásig, akkor meg a tarlón folytatjuk. A szövetkezet egyik legrégibb, legtapasztaltabb traktorosa. Őt választották meg a gépészek munkahelyi tanácskozásvezetőnek. A tilaji traktoros egyre több szállal kötődik a termelőszövetkezethez. Két éve a felesége is úgy gondolta, munkát vállal, baromfigondozó lett a szövetkezetben. Hamarosan a lánya is követi, most érettségizik Zalaegerszegen a közgazdasági szakközépiskolában és megvan már a helye a termelőszövetkezet számviteli csoportjánál — Azért régebben könnyebb volt a munka — mosolyodik el az általában jókedélyű traktoros. — Nem számított, ha éj- félig ment is az ember a gép- 'ppel. Most már a műszak vége felé zsiborognak a végtagok és kétévenként kell egy sor in- ' jekció, hogy a derekam megjavuljon. Az ugyancsak tilaji Csákány Imre szintén a régi tsz dolgozók közé tartozik. Legtöbbször Kiss Sándorral együtt járja gépével a mezőket Már nem számít, hogy falujától elég messze, a Zala túloldalán kell végeznie a munkát, ismerősek a táblák mindenütt. — Nehéz a traktoros munka — mondja a szikár ember. — Az időjárással sokszor fel kell venni a versenyt és az sem mindegy, hogyan végzi el az ember a rábízottakat. — Milyen volt az idei tavasz? — Mindig akad nehéz és váratlan feladat. Mint ahogyan most is. A Hesston géppel még nem dolgoztam, különben is új, tavaly vette a gazdaság, de csak őszre, a kukoricasilózáshoz ért ide. A terep is nehéz, ott bent süppedős a talaj. Kátyús földúton indul el a gépével a legelő szélén. Ott messze látszik a lekapcsolt munkagép, azzal dolgozik majd. Aztán ha letelik a műszak, otthon még akad tennivaló a háztájiban is. ■ Egy tehenet tart és annak ellátása még akikor is ad munkát, ha a fele ■sége is segít. Lóth József, a kehidakustányi termelőszövetkezet egyik legújabb traktorosa, csak három éve dolgozik a gazdaságban. A szaktudása, gyakorlata azonban a régi gépészek közé sorolja. Még a türjei gépállomáson kezdetig azután a Zalaszentgróti Állami Gazdaságban dolgozott. Szerelői, vagy ahogyan ő mondja, szervizes gyakorlata is van. A termelőszövetkezetben Rába Steiger traktort kapott. Most egy Zetor Crystallal igazítja, tömöríti a fásiló depót az egyik megbetegedett traktoros helyett. A társai megugratják: ugyan bizony eldugtad a Rábát a csalánba, még műtrágyát is szórtál, hogy jobban benője a gaz. — A Rába most tényleg pihen — mondja Lóth József. — Ott van a központi gépudvaron. Egyébként sokat dolgozom vele, sok órát teljesítek. — A keresete? — Tavaly körülbelül hatvanezer forint jött össze, ebben nincs benne a részesedés. Lóth József Zalaszentlászlón lakik, a felesége is a termelőszövetkezet dolgozója. Korábban baromfit gondozott, most szarvasmarha gondozásért számolják el neki a munkaórákat. Két gyerekük van, általános iskolások. Zöld takarmánykeverékkel megrakott Ifa teherautó fordul a fadepóra és leborítja a terhét. Amíg áll a füvet betakarító Hesston gép, a szállító kocsik a másik üzemrészből hordják a takarmányt, ezzel dúsítva jobb lesz a szenázs. A traktoros pedig a Zetorral indul eltéríteni, tömöríteni. üti — Állatgondozó vagyok Vörös majorból — mutatkozik be Lakner József. — Mivelhogy az állattenyésztési ágazat felelős a takarmány készítésért, mi váltós állatgondozók is végzünk mezei munkát. Régi vágású parasztember, sültös sapkában, csizmában, sötétkék kötényben. Az a dolga, hogy segítsen a depót eligazítani, mert a gép az aprólékosabb munkához nem ért. — Valamikor mennyien dolgoztunk a réteken — emlékszik vissza. — Most elvégzik a gépek. Kezdettől tsz-dolgozó vagyok. A zalaszentlászlói kis tsz-ben 1957-ben kezdtem a közös munkák Voltam fejőgulyás, sertésgondozó, most meg váltós vagytok Vörös majorban, ahol növendékmarhákat, hízóüszőket és hízóbikákat tart a gazdaságunk. Itt a silózásnál is váltjuk egymást. — Jó takarmányuk szokott lenni ? — Érdekünk, hogy az legyen. De miként sikerül, az bizony függ az időjárástól is. Az esőfelhők mögül előbukkan a Nap. Szaló Árpád, a szövetkezet gépészeti főágazatvezetője átnéz a folyó mellett húzódó legelőn túlra, ahol E—301-es szálas takarmánybetakarító vágja a füvet és most kötik rá a Hesston gépet a Zetorra. — Jó gépész gárdánk van, sok munka vár rájuk — mondja. — Ha csak az állattenyésztés igényét nézem, ötszázhatvan hektár rét—legelő kaszálását kell elvégeznünk június közepéig, s utána a lucerna második növedéke következik. Általában ki tudjuk elégíteni minden ágazat gépigényét. Bozsér Erzsébet Hódít a műanyag Hogy ez a szám sok vagy kevés, ahhoz tudni kell, ezekből a berendezésekből alig győzik kielégíteni az igényeket. Szüntelen fejlesztés, újítási kedv eredménye, hogy míg 1980-ban 100, 1981-ben 150, tavaly közel 300 darabot gyártottak, s idén tovább emelkedett a terv. Mindezt immár évek óta gyakorlatilag azonos létszámmal valósítja meg a gyár. Hasonló a szisztéma a többi típusnál. A legkisebb, a Kögáz—10 házi gáznyomás,szabályozó. Ennél a néhány kilós berendezésnél nem a súlycsökkenés az igazi feladat. — Nem mindegy mennyi munkaórát fordítunk rá, mert létszámmal senki sem győzné az idei 10 ezer darabos tervet, a tavalyi hétezer után — mondja Horváth László üzemvezető. — Természetesen minden újítás kisebb nagyobb összeggel faragja az önköltséget is. Az egyik ilyen „faragó” , Mózer József. — Mi végezzük az alkatrészgyártás műszerész munkáit. Némelyiket előbb megmunkáljuk, mert csak azután lehet beszerelni. A sorozatgyártás óta ezzel foglalkozom. A fejlesztők azóta 15 fém alkatrészt váltottak ki olyan fröccsöntött műanyagalkatrésszel, amely nem igényel megmunkálást, ez pedig a szerelési időt is jelentősen mérsékelte. Mi pedig olyan célszerszámokat találtunk ki, amelyek tovább csökkentik az alkatrészgyártás, az összeszerelés idejét Főleg Varga Lajos munkatársam jeleskedik, ő már közel 10 ésszerűsítést, újítást mondhat magáénak. — És ön? — Legutóbb a szabályozó- I padok membrán kivágó szerszámait újítottam. Ezzel egy korábban kézzel végzett munkafázist gépesítettünk. — És túrt a kézi munka kiváltásán, a szerelési idő csökkentésén, ez is jelentős — mondja az üzemvezető. Ha valaki, ő igazán tudja. Győri András A gumiipar megrendelésére gyártanak alapanyagot a bánokszentgyörgyi termelőszövetkezet szövödéjében. A 60 szövőgépen havonta 80 ezer méter szövet készül. Egy visszahívás tanulságai A VASSZERKEZETI MŰHELY szakszervezeti főbizalmiját — mielőtt még a mandátuma lejárt volna — a munkások visszahívták. Helyére az egyik szocialista brigád vezetőjét állították. Mindkettőjüket jól ismerem, némi meglepetéssel hallottam hát a hírt. S mert e látszólag elszigetelt, ezért nem túlzottan nagyjelentőségű eseménynek vannak általánosabb érvényű tanulságai, úgy vélem, érdemes néhány szót ejteni erről. A téma kiindulópontja: az előző főbizalmi amolyan mindenesféle a műhelyben. Jó öt esztendeje került ide a technikumi érettségi után. Az itt honos szakmákat közelebbről nem ismerte, a műszaki rajzokhoz viszont értett, és jó szervezési képességeket is feltételeztek róla. Figyelmessége, a munkásokhoz fűződő barátsága révén hamar befogadták, aligha volt meglepő tehát, hogy őt választották főbizalmivá. Jó ideig nem is volt semmi baj. Mi történt hát? Ha egyetlen mondattal kellene válaszolni erre, azt felelhetjük: gyengesége, határozatlansága tűnt elő. A munkahelyi értekezleten a dolgozók nyíltan szóvá tették a sűrűsödő gondokat, hibákat. Elmondták: kevés az anyag, nem folyamatos a termelés, gyakori az állásidő, ezért csökkennek a keresetek is. A fegyelmezetlenebbek kezdtek visszaélni a munkaerőhiánnyal. MIT TEHET ilyenkor a bizalmi? Úgy tűnt, nem sokat. A szervezetlenséget, az anyagellátási hibákat ugyan szóvá tette az üzem és a vállalat vezetőinek, kapott is ígéreteket, ezeket rendre-sorra továbbította a munkásoknak, aztán maradt minden a régiben. A fegyelmezetleneket is próbálta meggyőzni: tartsanak ki, ne hagyják cserben munkahelyüket. Mindez, persze, édeskeveset segített a szervezetlenségen, fluktuáción. Ami az új bizalmit illeti, lakatosból lett az egyik legjobban dolgozó szocialista brigád vezetője. Első látásra úgy tűnhet, aligha képzelhetünk el nála gorombább brigádvezetőt; a legkisebb hiba, fegyelmezetlenség elég ahhoz, hogy ingerültté váljék. De az is igaz, hogy mindig vállalja a szakmailag legbonyolultabb munkát, s ha kell, kétszer akkora teljesítményre képes, mint bárki a beosztottjai közül. A munkások pedig ezt tartják róla: igaz, szid bennünket, néha goromba is, de a brigádjában lehet a legjobban keresni, itt mindig folyamatos a munka. Szavai árása, sőt életelve: ha mi tisztességgel dolgozunk, legalább ennnyi elvárható a „magasabb szintű” vezetőktől is. Az első jel után eltanácsolja a brigádból a fegyelmet sértőket, s kiharcolta, hogy az így megtakarított bér jó részét azok kapják, akik helyettük is dolgoznak. TANULSÁGOS volt maga a választás is, mert a brigádtajgok jócskán bírálták a brigádvezető hibáit, szemébe mondava, hogy aki társadalmi tisztséget vállal, az nem beszélhet akárhogy, annak kötelessége a személyes jó viszony a műhely dolgozóival. Ám mégis rászavaztak. Ez hát a történet, s talán arról is érdemes szólni, miért jegyeztem ide mindezt. Nos, napjainkban — klönösen a Központi Bizottság legutóbbi határozata ismeretében — sok szó esik az üzemi demokráciáról. A XII. kongresszus dokumentumaiban olvashatjuk: „Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásban, a helyi és közügyekbe való beleszólásra, növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat. Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszerében tovább kell fejleszteni”. Mindez pedig úgy kapcsolódik példánkhoz, hogy — az üzemi demokráciáról szólva — sokan kizárólag jogként értelmezik ezt a fogalmat. Mintha a jogok gyakorlásának, az üzemi demokrácia fejlesztésének nem lenne semmi köze a fegyelmezettebb, jobb munkához. Ilyen módon a demokrácia egyfajta, mondjuk így, szóbeliséggé szűkül, csupán az őszinte szónak, a hibák nyílt közlésének lehetőségére korlátozódik. Demokrácia ez is, de nemcsak ez. A Központi Bizottság határozatát olvasva nyilvánvaló, hogy a következő években csak akkor őrizhetjük meg kivívott életszínvonalunkat, csak úgy építhetjük eredményesen a szocialista társadalmat, ha jobban dolgozunk, ha tehát következetesen végrehajtjuk a munkafegyelem javítására, a termékek színvonalának és termelékenységének növelésére, az ipar szerkezeti átalakítására, a hatékonyságra irányuló terveket, határozatokat. TERMÉSZETESEN ennek része, feltétele a demokratizmus is, hiszen aligha nélkülözhető például a tervek, a feladatok nyílt vitája. Csakhogy mit ér ez a vita, ha nem követi a végrehajtás, a felelősebb munka? Ezért is mellőzhetetlen része az üzemi demokráciának ama másik oldal; az tehát, hogy nem elég közösen jó határozatokat hozni, de a végrehajtásért vállalt felelősség is közös. Aki az üzemi demokráciát csak jognak tekinti, az lényegében visszaél ezzel a joggal. Azért is kell egyértelművé tenni ezt, mert a technológiai fegyelem, a pontos munka nem lehet vita és szavazás tárgya. A demokrácia — beleértve természetesen az üzemi demokráciát is — csak társadalmi fegyelemmel párosulva funkcionálhat eredményesen. A vélemények kifejtésére alkalmas fórumok megszervezése, a bírálatok, javaslatok számontartása, a jó kezdeményezések megvalósítása szükségképpen követel szervezett munkát. Más szóval, ahol eltűrik a lazaságokat, ahol félnek fellépni a fegyelmezetlenekkel szemben, ott szervezhetnek bármily ülést, tanácskozást, fabatkát sem érnek a szónoklatok. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA (eltérően polgári előzményeitől) nem titkolja, hogy célt szolgál: a közösség, a többség érdekelt. Ezt pedig csak akkor teljesítheti, ha jogot és kötelességet szocialista szintézisben egyesít Földes József