Zalai Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

1984. november 1. Háttérből az élvonalba a kehidai tehenészek Hosszú ideig — mint a za­lai gazdaságok legtöbbjében­­— a kehidakustányi termelő­­szövetkezetben is alacsony szinten stagnált a tejtermelés. Néhány esztendeje elmozdul­tak a holtpontról, az idén pe­dig jelentős termelésnöveke­déssel hívták fel magukra a figyelmet a szövetkezet tehe­nészei. A félévkor készült ér­tékelés 442 literes termelés­i növekedést mutat — ezzel el­sők a megyében —, s az így elért 2434 literes teljesítmé­nyükkel jóval túlhaladták a megyei átlagot. A harmadik negyedév elmúltával is jó eredményekről tudnak számot adni, a közel négyszázas te­henészet átlaga most 3455 liter tej. Nem kétséges, hogy messze elkerülhetik a nem egészen négyezer literes éves hozamtervet, s ezzel felzár­kózhatnak a jól teljesítő üze­mek közé. Tavaly a közös te­henészetből valamivel több mint 14 ezer hektoliter tejet­­szállított el a feldol­nzóinak, ezt a mennyiséget az idén már a múlt hónap végére megkö­zelítették. A tehenészekkel beszélgettünk termelési sike­rükről és munkájukról, kell, hogy melyik állatnak, mennyi abrakra van szüksége és ahhoz mérten kell adagol­ni. Apasztáskor ez különösen fontos. Az etetéssel is el lehet rontani egy jó fejős tehenet. Azok közül való, akik nem szívesen hagyják másokra az állatok gondviselését.­­ Bizony meggondolja az ember, hogy elmenjen-e sza­badságra, hiszen visszajötte­­kor nem tudni, hogyan talál­­ja az állatokat. Mondtuk is az elnökünknek, hogy a mos­tani nyolccal szemben hat fix gondozóval és két biztos vál­tóval, hajlandók vagyunk el­látni a több mint kétszáz jó­szágot. Traktorosból tehenész Több éven át traktorosa volt a gazdaságnak Kasza György, aztán egyszer-­­ csak tehenész­rém és több a , ------­szabadidőm. Nos, mind a kettő bejött — mondja. — Persze a mostani munkahelyemen ünnepnapo­kon is éppen úgy kell dolgoz­ni, mint hétköznapokon. Nap­közben, a két műszak között viszont lehet itthon gazdál­kodni vagy más munkát vál­lalni a közösben. — Melyiket teszi? — Ezt is, azt is. A takar­mánytermelés nálunk az állat­­tenyésztés feladata. Amikor eljön a betakarítás ideje, akkor napközben is a közös­ben dolgozok. Van is becsü­lete nálunk az állattenyész­tőnek. Például elvitt minket a gazdaság kirándulásra Cseh­szlovákiába, legutóbb pedig a BNV volt az útiprogramunk. Egyébként mivel a feleségem­mel együtt dolgozói vagyunk a közösnek, ketten nyolcvanezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk a szövetkezettől. Öt év elkötelezettséget vállal­tunk. Ha azt megtartjuk , miért ne tennénk, ki kívánko­zik el a jó munkahelyről? — negyvenezer­­forintot elenged a gazdaság. Most, talán évek múltán is majd ezt mondhatom. Jó kö­zösségbe kerültem. Segítenek, mert hiába az elméleti isme­ret, az idősebbek nagyobb gyakorlati, tapasztalata nélkü­lözhetetlen. A fiatal fiú standján a ter­melési átlag valamivel meg­haladja az istálló átlagát. — Örülök, hogy nem mara­dok el a többiektől. A meny­­nyiség mellett persze nagyon vigyázok, a tej tisztaságára. — Az állattenyésztésben dolgozóknak kevés idő jut a szórakozásra. — Azt sem vonom meg ma­gamtól. Legkésőbb este nyolc­ra hazaérek, akkor még van idő arra is. Különben, ha kez­dőként az ember már az első hónapban is meg tudja keresni a négy és félezer forintot, akkor van értelme lemondani néhanapján a klubról, a disz­kóról. Közben eljött az esti etetés, a fejés ideje. Búcsúznak a te­henészek. Nekik a munka méginkább parancsol, mint másoknak. Nemecz Ferenc A fejő Gondos Je­nő fejőmunkás venhárom te­ rem i­dén van. Na­ ,, ponta reggel és W N­SNp? este találkozik a v Ijószágaival alkalmazott tankfejés és a zöldtakarmány gépesített beszállítása jelenti. — Nekem azért jó munka­helyem lett — mondja a har­mincas férfi. — Két éve va­gyok fejő, azelőtt a növendé­kek gondozása volt a mun­kám, télen etettem, nyáron le­geltettem. Azok közül nyolcat most saját standomon fejek, jó közepesen adják a tejet a magyar­ tarkák. A többi vi­szont fekete-tarka, nagy há­zamra képes állat, így együtt fejtem már a jószágaimtól 840 litert is naponta, abban a hó­napban 22 ezer liter tejet küldtem a tejházba. Az etető Az etetőként dolgozó Pál László vajon hogyan tudja befolyásolni a termelést? — Sok múlik a jószágok el­­­ látásán, lehet azt rosszul vagy jól csi­nálni — mond­ja. — Én in­kább az utóbbi híve vagyok. Ha nem azt ten­ném, megpirongatna miatta a társam, akinek a fejes a fela­data. Nekünk pontosan tudni Az utánpótlás A viszonylag fiatal gondozói gárdának — úgy tűnik — lesz utánpótlá­ssá: a 17 éves Kámán Lajos néhány hónap­ja került fejé­nek a telepre. — A gazda­ság ösztöndíja­ ........... faként ezt a szakmát tanul­ *” .......... * tam — mondja. — Eddig nem bántam meg a pályaválasz. Nincs víz, villany és gáz... Meghiúsult a szepetneki óvoda-átadás Az eredeti, augusztus végi átadás helyett tanácsi enge­déllyel október 20-ra módosí­tott határidőre sem készült el a szepetneki óvoda. Sőt, az október 30-i műszaki átadás- átvételi eljárás résztvevői sem fogadták el a kivitelező nagy­­kanizsai Építőipari Közös Vállalat készrejelentését, így az átadás meghiúsult. A szepetneki gyerekek te­hát továbbra is az életveszé­lyesnek nyilvánított épületben kénytelenek maradni, illetve az üres tanácselnöki szolgálati lakásban zsúfolódnak össze, amíg az építők — várhatóan 1985. januárjában lehet csak birtokba venni az intézményt — a jegyzőkönyvben rögzített hiányosságokat fel nem szá­molják. Részletek a jegyzőkönyvből: a tereprendezés és a kerítés hiányzik, a végleges elektro­mos bekötés nem történt meg, a mázolás csak részben ké­szült el, hiányzik a negatív vízminta, a kazánház üzem­­képtelen, a nagykonyhai gáz­készülékek beüzemelése nem történt meg... A kivitelezőnél ezt értik a „kész” alatt? Vajon a saját gyerekeiket, unokáikat is nyu­godt lelkiismerettel engednék az ilyen óvodába? — áts — ZALAI HÍRLAP A jövő Ikarusa Új autóbusz-család gyártá­sára készül az Ikarus. A bu­dapesti gyár már bemutatta az első 12 méter hosszú alap­típust, a székesfehérvári üzemben pedig ezekben a na­pokban készült el az IK 365-ös jelű 11 méter hosszú kísérleti típus. A következő években ezt gyártják majd nagy sorozatban. A 200-as tí­pust felváltó háromszázasok­ba nagyobb teljesítményű Rá­­ba-man motort építenek be. 6 fokozatú szinkron sebesség­­váltójú lesz, hátsó futómű­vükben egyf­okozatú áttételt alkalmaztak, s ezzel csökken­tik az Ikarus-autóbuszok jel­legzetes mozgó hangját. A 300-as család formájában is különbözik elődjétől. Vezető­ülésének homlokzatfala dom­borított, ez egész jármű belső terét poliuretánhabbal borít­ják, s ezzel ütközés esetére is minimálisra csökkentik az utasok sérülésveszélyét. For­matervezett ülései karcsúb­bak, kényelmesebbek, mint a kétszázas típusúaké. Jövőre újabb két IK 365-ös készül. Ezeket legnagyobb ve­vőivel próbáltatja ki a gyár. A terv az, hogy a ma még korszerű 200-as autóbuszokról fokozatosan térnek át az új 300-as család gyártására, így tehát egy ideig még párhuza­mosan készül a két típus. Ankét a környezetvédelemről a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen A Zala megyei Műszaki- Közgazdasági Napok kereté­ben A környezetvédelem idő­szerű kérdései címmel rendez­tek ankétot tegnap a Keszt­helyi Agrártudományi Egyete­men. Dr. Debreczeni Béla, az egyetem rektora nyitotta meg a díszteremben folyó egészna­pos programot, majd Rakon­­czay Zoltán mondott vitaindí­tó beszédet. A környezetvéde­lem időszerű kérdéseit ele­mezve többek közt a környe­zetszennyezésről, a demográ­fiai robbanásról­, a nyersanyag­hiányról, a természeti kincsek aránytalan elosztásáról, s a Földnek, mint élettérnek a korlátozott voltáról beszélt. Az ezt követő vita után öt kutató — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, a helyi egyetem, a Nyugat-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai — tartott elő­adást. A fő téma a Balaton és környezetének védelme volt, ezen belül foglalkoztak a fel­szín alatti vizekkel, a szennye­ző források felderítésével, a nád és a hínár szerepével, a vízminőség-ellenőrző rendsze­rek és beavatkozások módjai­val, megvitatták a Zala folyó szerepét, az ipari eredetű lég­szennyező anyagok szántóföldi kultúrnövényekre gyakorolt hatását. Nemcsak a nagyüzemek­ben, a háztáji gadaságok­­ban is van munka bőven ezekben a késő őszi napok­ban. Kukoricával, takar­mányrépával megrakott te­­henes fogatok, motoros háztáji szekerek döcögnek az utakon. Az iparban dol­gozó és falun élő kétlaki munkások közül is sokan vették ki a szabadságukat, hogy közreműködjenek az őszi termények betakarítá­sában. Így azután a hetési végeken sem volt nehéz lencsevégre kapni különfé­le háztáji munkákat. 1. Súlyos ugyan a kuko­ricacsövekkel megrakott vesszőkosár, Kiss Ferenc Nemesnépen azonban alig szuszog, amikor a létra fo­kain föllépdet vele a pad­lásra. Ahogy Kissék szá­molják, még egy szűk sze­kérre való maradt kint másnapra. Mindketten tsz­­-nyugdíjasok, s most már csak a háztájival foglal­koznak, ám azt vallják, nincs rossz föld, csak rossz gazda, ezért aztán minde­nük megterem szorgos munkájuk eredményeként. Két hízót, két tehenet és egy növendékmarhát tarta­nak. 2. Az ugyancsak nemesnépi Szép Gyula hosszú éveken keresztül dolgozott a szent­­györgyvölgyi termelőszövet­kezet szarvasmarha telepén. Most nyugdíjasan sem tud elszakadni az állatoktól. Az imént érkezett haza a ház­táji kukoricatörésből, és az esti fejésig még megjáratja a három tehenét az őszi, üde legelőn, amit a közös gazdaságtól bérel a háza közelében. 3. Minden termény beke­rült már Komlósi Albertné márokföldi tsz-nyugdíjas háztáji földjéről. A Cseszt­­regen lakó gyermekei köz­reműködésével, az utolsó­nak maradt szüret is befe­jeződött. A hetési táj régi, jellegzetes szőlőfajtáit, a nohát és a mélyvörös kor­­mint szedték le a faluvégi kis szőlőben. Azt mondják, ebbe aztán cukor nem ke­rül. .. Befejeződött a soproni szüret Szerdán befejeződött a szü­ret a soproni történelmi bor­vidéken, ahol a korai fehér szőlőfélék szedését már szep­tember második felében meg­kezdték. A mennyiség a várt­nál gyengébb volt, a minőség viszont jobb. Június végén számos szőlőtáblát ért jégve­rés, s a termésmennyiséget az is erősen befolyásolta, hogy a szőlő legintenzívebb fejlődési szakaszában kevés volt a csa­padék. Csaknem 2 ezer hektár nagyüzemi és háztáji terület­ről takarították be a szőlőter­mést. A vidék legnagyobb szőlőtermelő gazdaságában, a Soproni Állami Gazdaságban több mint 600 hektáron szüre­teltek, s a hektáronkénti ter­mésátlag 5,3 tonna volt, ami­nél jóval többet vártak, össze­sen 3200 tonna szőlőt szedtek le a gazdaság dolgozói, vala­mint a szüretet segítő diákok, üzemi munkások. Az állami gazdaságban nagymennyiségű mustsűrít­ményt is készítettek, amivel feljavíthatták az alacsony cu­korfokú mustokat. A sűrít­ményből a kistermelők is kap­tak. A pincékben már forr­nak az új borok. A vidék jel­legzetes borát a kékfrankost különös gonddal kezelik, s ka­rácsonyra már forgalomba is hozzák. (MTI) 3 ír Őszinte eszmecserék ember és ember KAPCSOLATA mindig alapvetően fontos volt a párt történetében. A párbeszéd — amelynek során ki-ki őszintén elmondja véleményét — a po­litikai munka elengedhetetlen eleme, s tükre is lehet annak. Ebbe a tükörbe néznek bele a pártalapszervezetek, amikor a vezetőségek tagjai elbeszélget­nek az alapszervezetek tag­jaival. Ezekben a hetekben kerül sor az egyéni beszélge­tések legtöbbjére, hiszen a beszámoló párttaggyűlések so­rozata — ezeket követően — november tizenötödikétől kez­dődik, és tart egy hónapig. Az alapvető téma a XII. pártkongresszus óta végzett munka értékelése. Mégpedig — és ezt külön hangsúlyozni kell — helyi értékelése, hiszen ahány pártalapszervezet, any­­nyiféle munkahelyi vagy la­kóhelyi közösség mindennap­jairól van szó. Évek, évtize­dek óta együtt dolgozó, vagy együtt élő embereket jelente­nek ezek a kommunista kö­zösségek, ahol a vezetőség tagjai sokszor szinte családias kapcsolatban vannak az alap­szervezeti tagokkal,­­ joggal érzik úgy: nyitott könyv szá­mukra a másik ember. T­E VAJON a mindenna­­pi rohanásban mennyi­re volt idejük olvasni ebből a nyitott könyvből? Hiszen a titkárnak és az „egyszerű” párttagnak egyaránt megvan a maga dolga a műhelyben, vagy a földeken, az íróasztal mellett vagy a tanári kated­rán, a pult mögött vagy a mű­tőasztalnál. Életünk mai tem­pója ritkán ad alkalmat el­mélyült beszélgetésre. Pedig sok olyan párttag van, aki évekig nem kér szót a nyilvá­nosság előtt, ám ha kettesben, hármasban leülnek vele be­szélgetni, kiderül, hogy na­­gyon is határozott véleménye van mindenről, okosan érvel, s észrevételei megszívlelen­dők. Az is kiderülhet, hogy sú­lyos gond nyomasztja, amely­ről nem akart a nyilvánosság előtt beszélni, de ha emberi­séggel melléállnak, örömmel fogadja a segítséget. Sokszor előfordul, hogy egyszerű fél­reértés, jelentéktelennek tűnő mellőzés tesz passzívvá olyan embereket, akiknek korábban lételemük volt a közösségi munka, az, hogy mások ügyes-bajos dolgával törődje­nek. Az őszinte beszélgetés tisztázhatja a félreértéseket, orvosolhatja az esetleges sé­relmeket. M­­ONDANIVALÓ AKAD MINDENÜTT, a párt­tagok elvárják, hogy vélemé­nyüket megkérdezzék, hogy a kölcsönös nyíltság és bizalom légkörében fejthessék ki állás­­pontjukat. Arról is, hogy mi­lyen tekintélye van a párt­aln­pszer­vezetnek, hogy miként alakult a kommunista közös­ség élete, munkája a legutób­bi pártkongresszus óta, hogy miképpen tudott hatni a kör­nyezetében élő pártonkívü­­liekre. Hogy milyenek a párt­taggyűlések, hogy miként le­hetne erősíteni a pártcsopor­tok szerepét, vagy például, hogy milyen információk bir­tokában lehetne növelni a po­litikai meggyőződés hatékony­ságát. Arról is őszintén kell be­szélni, ezeken az eszmecseré­ken, hogy a vezetőség miként ítéli meg a párttag tevékeny­ségét, pártmegbizatásának tel­jesítését véleményt cserélni arról, mennyire képviseli a párt politikáját a vitákban, vagy megmarad-e a kívülálló kényelmes szerepében. Lénye­ges kérdés, hogy a kommunis­tát milyen kapcsolat fűzi pár­­tonkívüli társaihoz, hogy mennyire ismeri, s mennyire igyekszik befolyásolni azok véleményét. Tanulságosak lehetnek a pártvezetőségek számára az új párttagokkal folytatott beszél­getések, s értékes észrevételei lehetnek az eltérő sajátosságú más alapszervezetekből érke­zett kommunistáknak is. AZ ÚJONNAN FELVETT és a máshonnan érke­zett párttagok véleménye sem nélkülözhető a folytonosság­hoz, s a folyamatos megúju­láshoz I. E.

Next