Zalai Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

1985. január 3., csütörtök ZALAI HÍRLAP Más a táj Petrikeresztúron Nyolc évvel a szakszövetkezet fúziója után Már erősödtek, formálódtak megyeszerte a termelő­­szövetkezetek, ám Petrikeresztúron még mindig a szö­vetkezés kezdetleges formája, a szakszövetkezet mű­ködött. Ez jószerivel egyet jelentett az egyéni gaz­dálkodással. Nem is vitték sokra az itteni emberek. Fogytak a faluból a munkát bírók, s ezzel együtt szaporodott a parlagon hagyott föld. Látva az egyre tarthatatlanabbá váló helyzetet, a szomszédos nagy­­lengyeli termelőszövetkezethez való fúziót ajánlották a szakszövetkezet maradék tagjainak. Éltek a felkí­nált lehetőséggel, azóta eltűntek a kis parcellákat el­választó mezsgyék. Mostanra megváltozott a táj, nagy tömbökben terem a gabona, az ipari vagy a takar­mánynövény. Mi történt a petrikeresztúri emberek­kel, a volt szakszövetkezeti tagokkal és azok köve­tőivel ? Parcellák nélkül — Tag lettem a termelő­­szövetkezetben — mondja Kiss Istvánné, a közös gazda­ság ormándlaki takarmányke­verő-üzemének munkásasszo­­nya. — Nekünk, petrikeresz­­túriaknak megváltást jelentett a közös. Miért mondom ezt? Mert mi, szakszövetkezetiek továbbra is igásállatokkal mű­veltük a földet, aratáskor és csépléskor pedig ott volt az a sok oda-vissza munka. Ahogy mondani szokás: látástól va­­kulásig dolgoztunk, a látsza­ta mégis kevés volt. Persze, most is akad dolgunk épp elég, ám tisztességes a kere­set és van bőven szabadidő is. — Most viszont ingázni kell! — Negyedóra az út a gaz­daság autóbuszával. Kissné szorgalma köztudot­tan párját ritkítja. Gyakran férfiakat helyettesít a mun­kahelyén, ahol a zsákolás is a tennivalók között szerepel Meg is kapta a Kiváló Mun­káért miniszteri kitüntetést . Méghozzá azon az ünnepsé­gen, amikor a termelőszövet­kezet is kiváló lett. — Kétszeres öröm ért ak­kor. Tudja, milyen nagyszerű érzés egy jól gazdálkodó üzem megbecsült és elismert dolgo­zójának lenni? — Milyennek látja a petri­keresztúri határt? — Csak a háztáji földek­ maradtak parcellákban. A nagy táblákon ma olyan gé­pek dolgoznak, amelyek meg­kímélik az­ embert a keserves munkától. És évről-évre töb­bet terem a föld, így mind­­annyiunknak több jut. Kedvezmények a közöstől Falujuk határáról Horváth Józsefné is hasonlóan véleke­dik. De mostani munkahelyé­ről, az ugyancsak Ormándla­­kon levő sertéstelepről is jót mond. Van ott minden, ami elviselhetővé teszi az állat­­gondozói munkát, ezért aztán társával nem különösebb fá­radsággal ellátja a 360—380 jószágot. A munka végezté­vel pedig ott a rendezett zu­hanyozó, az öltöző, ahol ru­hát válthatnak. — A nőknek nagy segítsé­get jelent, hogy nem kell itt­hon a következő napra ebé­det fűzni. Miután olcsón kap­juk a kosztot és azt kulturált körülmények között fogyaszt­hatjuk el a telep étkezdéjé­ben — mondja az asszony. Nem mindig volt így ebben a gazdaságban sem. Ő tudja ezt igazán, hiszen amikor még Keresztúron szakszövet­kezet volt, akkor a tsz tégla­gyárában dolgozott. Később néhány évre elpártolt a gaz­daságtól, ám tavaly ismét visszatalált. — A lányom hívott vissza, aki szintén a gazdaságban dolgozott. Igaza volt, így kö­zel vagyok az otthonhoz és amíg Egerszegen dolgoztam, nagy változásokon ment ke­resztül a tsz. Hogy mást ne mondjak, azóta épült a kor­szerű sertéstelep, ahol jó kol­lektívában lehetek. Ráadásul­ az elmúlt évek­ben olyan szintű lett a mun­kaszervezés, hogy bőven jut szabadidő is. — Három unokám van, ha velük lehetek, akkor vagyok a legboldogabb. De szívesen megyek a munkatársakkal ki­rándulásra. Az idén például Bábolnán voltunk, s mint tsz dolgozó, üdültem már Buda­pesten a rózsadombi SZOT- üdülőben is. Hogy beleszólhassanak a tsz ügyeibe A közös gazdaság autósze­relője, Csalló Gábor szintén megelőzte a szakszövetkeze­tet ő tíz esztendeje dolgozó­ja a téesznek. — Az utóbbi években pe­dig a közös egyik gazdájának is mondhatom magam, hiszen tagja lettem a szövetkezetnek. — Mi volt az elhatározás indítéka? — Mi, fiatalok nem mindig voltunk elégedettek az idő­sebbek döntésével, ezért úgy gondoltuk, ha tagok leszünk, beleszólhatunk a tsz sorsának alakításába, így is lett. Azóta nekünk is jobb. Érthető az elégedettsége. Építkezik, s jelentős fuvar­kedvezménnyel segíti a ter­melőszövetkezet. — Nemcsak fuvarral! öt­venezer forint kamatmentes kölcsönt is kaptam a gazda­ságtól. Ám nem falujában, hanem Gellénházán építi új ottho­nát. — Miért? — Mert keresztúri laká­sunkban hiába szereltettük be a vízvezetéket, évek óta csak ígérik, hogy lesz vízmű a faluban. Aztán az iskolából is iratraktárat csináltak, nem­hogy munkalehetőséget te­remtettek volna ott a falusi­aknak. — És van alkalom a szóra­kozásra? Aki építkezik, az nem ér rá ilyesmire. A két szép fi­am nevelése a szórakozásunk. Ez nagyon szép kikapcsoló­dás. A huszonéves Simon Tibor még legényember, így szíve­sen látogatja a környékbeli bálokat a barátaival. Ha vi­szont munkába szólítják a termetes fiatalembert, akkor teljesíti a megbízást, s nem ismer lehetetlent. Mondják, hogy kocsikísérőként képes akár egy vagont is kirakni egyedül. Közel a munkahely . Arra azért még nem volt példa. Persze, ha úgy adódna, akkor sem ijednék meg. Kü­lönben is, megfizetik a telje­sítményt. Tavaly új bérrend­szert vezettek be nálunk, az­óta legalább egy ezressel töb­bet viszek haza havonta. — Mire gyűjt? — Talán hátra. Gondolnom kell lassan a családalapítás­ra. A szakszövetkezeti fúzió idején került a gazdasághoz. — Ha akkor nem jön a ter­melőszövetkezet, járhattam volna Egerszegre, így viszont itthon vagyok és mint any­­nyian mások, én is jól élek­ a falumban. Lám nemcsak a petrike­­resztúri táj lett más, de sok falubeli ember is megtalálta helyét. . . Nemecz Ferenc A Duna Cipőgyárnak a Hatvan melletti Kerekharasztra telepített gyáregységében közel 1 millió pár női cipőt és csizmát gyártottak tavaly, aminek felét a Szovjetunióba exportálták. Villamos mozdonyok vontatják a szerelvényeket Dombó­várig a Budapest—Pécs vasútvonalon. A szerelők a kitű­zött határidő előtt a felszabadulási kongresszusi munkaver­seny keretében végeztek munkájukkal. Téli aratás a martonvásári kutatóintézetben Beérett a búza, aratásra ké­szülnek az MTA martonvásá­ri mezőgazdasági kutatóinté­zetének fitotronjában. A téli aratás már megszokott a tudo­mányos intézményben, az összkomfortos növényház , a genetikai- és a nemesítési ku­tatásokat segítő és meggyor­sító fitofron — lehetővé teszi, hogy az évszakok változásától függetlenül évente két—három alkalommal is betakarítsák az érett kalászokat. A legkivá­lóbb hazai és külföldi törzsek­ből, vonalakból előállított ne­­mesítményeket a programoz­ható hőmérsékletű, szabályoz­ható fényerősségű fitotron kamrákban három—négy hó­nap alatt nevelik fel. A virág­cserépben termesztett növé­nyek minden fejlődési szaka­szát rögzítik. Az aratás szer­száma a kisolló: a növények minden porcikáját összegyűj­tik, vizsgálják. A fitotronban csak a neme­sítési időszak egyik szakaszát töltik a jövendő fajták, végle­ges kipróbálásukra a szabad ég alatt, a tenyészkertekben kerül sor. (MTI) Gyermekek veszélyben, állami gondozásban Helyzetfelmérés a letenyei tanács vb ülésén A LETENYEI nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága a múlt évben is tárgyalt a veszé­lyeztetett gyerekek helyzetéről. Mivel akkor nem találták ki­elégítőnek a fiatalok e rétegé­vel való társadalmi törődést, ezért pedagógusokból, védőnők­ből és társadalmi aktívákból ál­ló, a gyámhatósággal szorosan együttműködő gyermek- és ifjúságvédelmi szakbizottság létrehozása mellett döntött. E bizottság tagjai célul tűzték ki többek közt, hogy felkutatják azokat a gyermekeket, akik­nek a mostoha családi körül­ményeik miatt szükségük van a társadalmi segítségre. Az el­telt időszakban végzett mun­kát a napokban a városi jogú nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága értékelte. Amint a beszámolókból és hozzászólásokból kiderült: a felderítő munka eredménye­ként az 1983-as évben nyilván­tartott 6 veszélyeztetett kisko­rúval szemben az idén 17 gyermek sorsát kísérik figye­lemmel. Ahol nincs más megoldás, ott a gyermek állami gondo­zásba vételét kénytelenek kez­deményezni. Az idén — több­nyire a szülők felelőtlen, mun­kakerülő életmódja miatt — majdnem háromszor annyi gyermeket emeltek ki a neve­lésükre alkalmatlan családból, mint tavaly. Ahol csupán a rossz anyagi körülmények okozzák a veszélyhelyzetet, ott a tanács segélyekkel enyhít a gondokon. Ebben az évben 68-an rendkívüli, 8-an rend­szeres nevelési segélyt kaptak. A segélyezetteket a nevelőszü­lői felügyelők és a tanács gyámügyese rendszeresen el­lenőrzik, látogatják. SOKAT JAVULT az elmúlt évihez képest a tankötelezett­ség betartása. Igazolatlan hiányzások azonban még min­dig előfordulnak, aminek az oka legtöbbször az, hogy a ré­­szegeskedő szülők kocsmai körútjaikra magukkal viszik gyerekeiket is. S ők — míg a felnőttek bent mulatoznak — hajnalig szobroznak odakint, éhezve-fázva. É­lesen vetődött fel a végrehajtó bizottság ülé­sén, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, mert így a gyermekek is rászoknak a zül­lött életmódra. Ilyen és ehhez hasonló ese­tekben a gyámhatóságnak szi­gorúan élnie kell a szülők büntetőjogi felelősségrevoná­­sával, mert — mint a vb-ülé­­sen hozzászóló fiatalkorúak ügyésze hangsúlyozta — ezek az apák és anyák magatartá­sukkal gyermekeik testi és szellemi fejlődését veszélyez­tetik. Letenye környékén az utób­bi években emelkedett a fia­talkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. Sok a durva, gátlástalan rablás, a testi sértés és a nemi erőszak. Jelenleg hét 18 éven aluli sze­mély áll pártfogói felügyelet alatt. Az ő sorsukat egy hiva­tásos és két társadalmi párt­fogó egyengeti. Látszólag nem sok sikerrel, hisz a pártfogol­tak közül­ hármat nemrég ítél­tek el rablásért. Az ellenőrzés fokozásának szükségességét indokolja az olyan közösségek sajátos élet­vitele, amelyek nemcsak a sa­ját gyermekeiket tartják em­beri tartózkodásra alkalmat­lan körülmények között, ha­nem búvóhelyet nyújtanak a javítóintézetekből, nevelőott­honokból szökötteknek is. Ezeken a ,,bűntanyákon” szin­te állandóan lézeng egy-két szökött gyerek, akik — lévén, hogy semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek — előbb­­utóbb bűncselekményeket kö­vetnek el. A végrehajtó bizottság ha­tározottan állást foglalt amel­lett, hogy szigorítani kell a szórakozóhelyek vezetőinek a felelősségét. Ha másként nem sikerül, hát büntetésekkel. Tarthatatlan ugyanis az az ál­lapot, hogy az italboltokban ré­szegen randalírozó fiatalokat is kiszolgálnak szeszes itallal. Az elkövetkező időszak fel­adatai között határozta meg a letenyei vb, hogy szorítsák rá a szülőket a veszélyeztetett gyermekek óvodába járatásá­ra. Ez azért lenne fontos, hogy az érintettek mielőbb hozzá­szokjanak a rendezett közös­ségi élethez, s biztosítsák testi és szellemi fejlődésüket, mert csak így csökkenthető az álta­lános iskolában a lemaradá­suk. HATÁROZATOT hoztak a rendkívüli segélykeret fel­emeléséről, hogy még többet segíthesenek a rászoruló kis­korúakon. Felveszik a kapcso­latot a gazdasági szervezetek vezetőivel, a munkahelyi kol­lektívákkal, szocialista brigá­dokkal, hogy közösen megpró­bálják a dalmitalán szülőket munkára szoktatni. A jövőben több segítséget várnak a KTSZ, a Hazafias Népfront és a Vö­röskereszt aktíváitól is a ve­­szélyeztetett kiskorúak felku­tatásában. Fincza Zsuzsa _______ — Agrárszakember-képzés, tudományos kutató- és gya­korlati munka folyik nálunk. Sokan úgy gondolják, hogy itt valamiféle speciális módsze­rek érvényesülnek a pártmun­kában, azaz másként dolgo­zunk, mint az üzemi, a hiva­tali vagy más pártszerveknél. Erről szó sincs. Az alapszer­vezetekre építve váltjuk való­ra mi is a párthatározatokból ránk háruló feladatokat, cél­kitűzéseket. Azon igyekszünk, hogy a hozzánk tartozó hét alapszervezetben tevékenyke­dő 224 párttagunk — köztük a 23 fős hallgatói alapszerve­zet tagjainak — szakmai kép­zettsége állandóan gyarapod­jon, politikai látóköre széle­sedjen. Így jobban tudják hal­latni szavukat, érvényesíteni befolyásukat az egyetemen fo­lyó munkában, elősegítve a párt politikájának helyi meg­valósítását — mondja dr. Tóth Ferencné adjunktus, az egye­temi pártbizottság titkára. A párttitkár-asszony 1957- ben szerzett agrármérnöki diplomát, öt évet töltött egy állami gazdaságban és ugyan­ennyit a minisztériumban. Eközben elvégezte a mezőgaz­dasági tanárképzőt, a tudomá­nyos szocializmus szakot és folyamatosan tanított is. 1967- ben került Keszthelyre, ahol — férje is egyetemi oktató — a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom történeté­vel ismerteti meg a jövő szak­embereit, de tanít az ML esti egyetemen is. A kétcsaládos anya tagja az egyetemi és a városi tanácsnak, éppen tíz esztendeje alapszervezeti párt­titkár, s másfél hónapja lát­ja el a pártbizottság titkári tisztét. — Kettős titkári minőség­ben adtam számot a 36 fős alapszervezetemben a mun­kánkról. A beszámoló elkészí­tésénél — ahogy korábbi dön­téseink előtt is — alapoztam a párttagok, de a pártonkívüli szakemberek véleményére, s teszem ezt ezután is, mert így megalapozottabb az állásfogla­lás — mondja. — Az intézmé­nyi pártbizottság és a végre­hajtó bizottság tagjai aktívan dolgoznak, sokat segítenek a szakmai vezetéssel együtt. Ez szükséges is, mert más egy alapszervezet és más a párt­­bizottság munkájának az irá­nyítása. A pártmunkánkban alapvető feladatként foglalko­zunk az oktatási és tudomány­­politikai párthatározatok rea­lizálásával, a politikai munka eszközeinek felhasználásával. Az állásfoglalások szellemé­ben munkálkodunk például a tanterv és a tananyag korsze­rűsítésén. A keretek és a prog­ram kidolgozása folyik. Ennek gyakorlati haszna abban lesz, hogy termékenyebbé válik a szellemi tőke, s a helyi, vala­mint a mosonmagyaróvári ka­ron tanulók ismereteinek gya­rapodásában gyümölcsözik, a még jobb együttműködés ré­vén. Magas színvonalú az okta­tó-nevelő, a tudományos kuta­tó és a gyakorlati munka az egyetemen. A pártbizottság és az alapszervezetek vezetése mindehhez biztosítja az alko­tó politikai légkört. Olyan szemlélet szélesítése érdeké­ben munkálkodnak, amely elő­segíti, hogy az elméleti kuta­tásoknak és a kísérletezések­nek minél gyorsabban legyen meg a gyakorlati hasznuk, ke­vesebb legyen az átfutási idő.­­ Jól szolgálja és segíti ezt az, hogy a párttag oktatók, kutatók és a technikai személy­zet nem elkülönülve, hanem egy területre koncentrálva al­kotja a kommunista kollektí­­vát. S éppen a beszámoló tag­gyűlések tapasztalatai bizo­nyítják, hogy nemcsak átfog­ják, hanem gazdái is terüle­tük politikai—mozgalmi—gaz­dasági életének. Minden elvi— politikai vagy személyes kér­désben kikérjük a véleményü­ket, megvitatjuk a tapasztala­tokat. A döntés után ily módon egységesebb a végrehajtás — említi a párttitkár asszony. — Gondok? — kérdez visz­­sza. Mindennap adódnak, ám éppen azért vagyunk, hogy megoldjuk fezeket, s előbbre jussunk a politikai, szakmai célkitűzések teljesítésében. Ehhez a feltételek adottak, ki­alakultak és jól beváltak a mozgalmi módszerek. További finomításukkal, a gyakorlati élethez igazításukkal még eredményesebbé válhat a po­litikai munkánk. — tj — Számvetés közben Pártmunka a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen Lezajlottak a beszámoló taggyűlések a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem hét pártalapszervezeténél, ahol elemezték és értékelték az elmúlt öt évben végzett po­litikai munkát, s meghatározták a további teendőket. Hasonló számvetésre készül az alapszervezeteket irá­nyító intézményi pártbizottság is. Vajon hogyan segí­tette a pártbizottság az alapszervezetek és az intéz­mény munkáját?

Next