Zalai Hírlap, 1985. június (41. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1., szombat Kon éverés — háztájiban Állatkihelyezés a kanizsai Alkotmány tsz-ben Kevés beruházással, mérsékelt gondokkal jövedelmezően termelni — nem utópia. A gyakorlatban is megvalósult, hisz az elmúlt néhány évben jelentős mennyiségű állat került kihelyezésre a vállalkozó kistermelőkhöz. Ez hasznos megoldás a szövetkezeteimért is. Beruházás nélkül jutnak plusz férőhelyekhez, a többlettermék hasznán pedig osztoznak a partnerrel. Hogy mindenki jól jár, arra az állatkihelyezések puszta ténye, s egyre növekvő száma a bizonyíték. A nagykanizsai Alkotmány termelőszövetkezetben is bevált módszere ez az állattenyésztésnek. Három esztendeje kezdték szarvasmarhával, most 110 tehenük van kistermelőknél. A tavalyi kísérleti turnus után tavasszal elkezdődött a pulykák kihelyezése is. — Szövetkezetünk tíz esztendelye foglalkozik pulykával — tájékoztatott Steiner Zoltán főállattenyésztő. — A nemrég beindult, s azóta is szélesedő kihelyezésekkel az állattenyésztés kibocsátó képességét kívánjuk növelni. Az előnevelés feltételei adottak, utónevelésre kerülnek a pulykák kistermelőkhöz, akiket szövetkezetünk takarmánnyal, szaktanácsadással lát el, s természetesen az értékesítésről is gondoskodik. Idén eddig hétezer darabot helyeztünk ki, aminek nagy részét már el is szállította a feldolgozó. Nemsokára további tízezer kerül a háztájiba, s még mindig várjuk az újabb jelentkezőket, akikvállalkoznak a pulykahizlalásra. — Állategészségügyi szempontból van-e különbség a téeszben és a háztájiban hizlalt pulykák között? — A kistermelőknél semmi-vel sem kedvezőtlenebb a helyzet, alig van állatelhullás. Jó az alapanyag de a legkényesebb időszakot, az előnevelést egyébként is a szövetkezet istállóiban töltik a baromfik. Amikor épp arra kérem a főállattenyésztőt, ismertessen meg egyik partnerükkel, — jól az ilyen dolgot mindkét fél szemszögéből látni — belép az irodába Gál Sándor, az ingatlankezelő vállalat dolgozója, aki legutóbb hatszáz pulyka hizlalására kötött szerződést a termelőszövetkezettel. Készségesen invitál kiskanizsai há-zuk udvarán berendezett gaz-daságukba. — Mióta foglalkoznak állat- tartással? — faggatom már a szép, új családi ház hűvös szobájában a házaspárt. — Négy éve, amióta építsee- ezésbe kezdtünk — válaszolja Piriké, a feleség. — Először tojótyúkokat, majd broilereket, aztán tavaly óta sertéseket és pulyka,kát tartunk. Amellett , ugyanis, hogy jól jön az ebből befolyó pénz, még fontosabb, hogy itthon vagyok, nyugodt körülmények közt tudom nevelni nyolcéves kislányunkat és egyéves kisfiúnkat. — S ha már a pénznél tartunk, mennyit hoz a pulyka? — Ez a hatszázas turnus három hónap alatt körülbelül ötvenezer forintot hoz tisztán — mondja Gál Sándor. — A tavalyi első, ötszázas turnussal több probléma volt, de most igazán kitűnő állományt kaptunk. A hatszázból mindössze hat darab hullt el. További tizenkettőt különböző sérülések miatt kellett kényszervágnunk, mint például, hogy rátoltam a lábára a kocsit. Ezek persze nem vesztek kárba. — S ha a többi állatfajjal hasonlítják össze? — Egyértelműen a pulyka a legjövedelmezőbb, s a legkevesebb gond és munka is velük van. — Mennyi időt tölt a gondozásukkal? — fordulok az „illetékeshez”, a feleséghez. — Napi egy óránál több időt nem vesz el, de az intenzív munka, a két etetés ebből is csak mintegy húsz perc. Azért persze többször kinézek hozzájuk. Hogy meddig foglalkoznak még Gálék pulykahizlalással, s egyáltalán, meddig lesz ilyen jó piaca ennek a baromfinak, arra nincs pontos válasz. Nekik azonban már eddig is megérte. Bruckner Éva Akácmézzel telik a kaptár Gyűjtés idején egy dömeföldei méhésznél Jó méhész hírében áll a vidéken a dömeföldei Horváth Gyula. Évtizedek óta szenvedélyes „bogarász” s a dákai áfész méhész szakcsoportjának egyik aktív tagja. Méhészetének ideális helyet talált családi háza kertjének árnyas fái között. Ott találkoztunk. — Ha valamivel előbb érkeznek, akkor tanúi lehettek volna a méhész számára mindig bravúros munkának: az imént fogtam be egy rajt — emeli le fejvédő hálóját. — Miért szöktek ki a kaptárból? — Biztosan zsúfoltan voltak. Időnként kiszámíthatatlanok. Most se gondoltam, hogy kora délelőtt kirajzanak. — Mikor van a szökésük ideje? — Inkább dél tájban, amikor nagy már a meleg. Akácvirágzáskor a méhészek körében nagy divat a vándoroltatás: Tolnától Vasig járják az erdőket, napokra letelepedve az akácosokban. — Én ezt nem csinálom. Amott a hegyoldal tele van akácfával, de tavasztól őszig kitűnő legelőjük van itt, a közelben mindig díszlik valami mézelő növény, így aztán helyben is megtalálom a számításomat. Különben velem együtt a kaptáraim is megöregedtek, olyan is van közöttük, amit kezdetkor építettem, annak pedig már negyven esztendeje. Most félszáznyi méhcsalád hordja szakadatlanul a mézek legjobbikát, az illatozó akácvirágból. — Sajnos csak félszáz — kesereg a méhész. — Többnek kellene lenni? — Beteleltetéskor a családok száma közel volt a százhoz. A szigorú tél megfelezte az állományt. Ilyen nagy károm még soha sem volt. — Hasonló igen? — Egyszer, amikor olyan rossz évünk volt, hogy egy hízóbika árát megevett az akkori negyven családom. Most kitűnő idejük van a méheknek, dolgoznak is határtalan szorgalommal. — Ha jó az akác, márpedig most jó, valamelyest pótolhatják a veszteségemet a megmaradt bogarak. Igyekezetükkel meg a kaptárak egyre növekvő súlyával is elégedett vagyok. — Lesz vevő a mézre? — Az idén biztosan, hiszen a család veszteséggel nem vagyok egyedül. De különben is, szakcsoportunkban biztonságos az értékesítés. Először 15 mázsára szerződtem, de a tél végén, látva a kárt, kétharmadát visszamondtam. Virágpor gyűjtésre pedig egyáltalán nem mertem vállalkozni. — Jut méz a családnak is? — Maradni kell abból. Én magam is szeretem. Naponta megeszem a virágporos méz adagomat és megiszom a kupica propoliszos pálinkát. Hetven felé járva, talán ezért jó az egészségem, ma is bírom a munkát. — A méhészkedés munka vagy szenvedély? — Nekem a utóbbi. Igaz, gyakran fárasztó szenvedély, de azzal együtt szép. Ha valaki ezt egyszer elkezdi, nem tud nála nélkül meglenni. Meséli a méhész, hogy az első családot vette. De pénzért akkoriban nem adták, búzával fizetett. Nagy bánata volt, amikor hamarosan elpusztult a szerzeménye. És újra kezdte. Mert akkor már rabja lett a méhészkedésnek. — Paraszt vagyok, de a méhek elragadó munkája mindig érdekelt, azokra nem sajnáltam a pénzt, előbb vagy utóbb többszörösen visszafizették. Most is ebben bízom. .. Nemecz Ferenc A méhész elégedetten szemléli a méhek igyekezetét. mm hsbaps Tasári szó merit's cSÜTÖRTÖK ESTE ^ pontosan hat órakor, mint eddig annyiszor, most is a Rákóczi induló hangjaival ért véget a 81. tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a beruházási javak nagy seregszemléje. Az is szokás, hogy ilyenkor a vásár minden résztvevője, kiállítók, üzletemberek, külföldiek és magyarok gyors mérleget, mintegy számvetést készítenek szereplésük, vásárfia-újdonságuk üzleti sikereiről. Ezt tette mindenki a pavilonokban, a külföldiek klubjában, és a tárgyalótermekben. Az utolsó nap első óráiban még csak a gyorsmérlegek mutatnak tiszta képet a kilencnapos vásárélet eredményeiről. De máris megállapítható, hogy az idei tavaszi BNV a budapesti vásátörténetében egyértelműen a legnagyobb sikert hozta, úgy kerül be a vásárkrónikába, mint a legeredményesebb rendezvény, kiállítás. Jellemző volt például, hogy a magyar vállalatok minden eddiginél nagyobb aktivitással, élénkebb kereskedelmi kapcsolatápolással vettek részt. Elmondhatjuk, amit már régen szerettünk volna megállapítani: a vásár igazi munkahely lett A vásár az idén is betöltötte azt a szerepét, hogy fórumot teremtett az üzleti tárgyalásokra, a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére, a magyar és a külföldi kiállítók eszmecseréjében. A külföldi kiállítók legtöbbje nemcsak általánosságban folytatott párbeszédet magyar partnereivel, hanem konkrét üzleti megállapodások is születtek. A F ELTÜNŐ VOLT az idei tavaszi BNV-n, hogy igen sok külföldi, magas rangú vendég érkezett a vásár milliónyi árucikkének megtekintésére. A magyar gazdasági élet vezetői is többször meglátogatták a nemzetközi vásárt, és nemcsak a „tiszteletkor”, nemcsak a protokolláris szempontok kipipálása miatt, hanem komoly munkatárgyalásokat folytattak az iparág vezető képviselőivel, munkatársaival. A VII. ötéves terv előkészítésének évében vagyunk, s éppen emiatt figyelemreméltó jelenség volt az is, hogy az idei tavaszi BNV-n, ellentétben a korábbi évekkel sokkal több olyan együttműködési megállapodást kötöttek a magyar vállalatok, amelyek a következő évek megalapozottabb, sikeresebb gazdálkodására, termelésére vonatkoznak. Dr. Kőrösvölgyi László, a Hungexpo vezérigazgatója a vásárt értékelő nyilatkozatában kijelentette, hogy neki személy szerint, mint vásárrendezőnek az tetszett a legjobban az idei tavaszi BNV-n, hogy a résztvevő magyar vállalatok legtöbbje már jelezte: lekötötte a jövő évi tavaszi BNV kiállítási területének jó részét. Ez is üzleti siker. A magyar vállalatok a következő vásárban az ideinél nagyobb területen szeretnék bemutatni időközben születendő termékújdonságaikat. Ami pedig a területet illeti : soha ekkora területen nem rendeztek BNV-t Kőbányán, mint most, összesen 9 ezer négyzetméterrel nőtt a kiállítási terület, és jelentősen növekedett a kiállítók száma is. Mi lehet ennek az oka? Csábítólag hat a beruházási javak gyártóira, hogy a VII. ötéves terv előtt felélénkülés mutatkozik a magyar gazdasági életben, és a korábbi évek visszafogása után némi lendület tapasztalható a beruházások előkészítésében. A VÁSÁR — a mindenkori piac legérzékenyebb szeizmográfja. A vállalatok minden idegszálukkal a piac rezdülését figyelik, és vásári munkájuk is ehhez igazodik. Az idei tavaszi BNV-n régen látott élénkség mutatkozott. A lengyel kiállító vállalatok például soha nem jelentkeztek ilyen nagy számban, mint az idén, összesen 30 vállalat hozta Budapestre termékeit, elsősorban sajátos lengyel termékeket, és éppen azokat, amelyeket a magyar vállalatok keresnek. Például speciális építőipari gépeket, vagy alkatrészeket a Polski Fiat személygépkocsikhoz. Akármilyen is lesz végülis az idei tavaszi BNV-ről készített pontos és végleges mérleg, a legfontosabb tapasztalat e napokban már kézenfekvő: lassacskán kezd kifejlődni hazánkban is a piacorientált gazdaság, és ezzel párhuzamosan növekszik a korszerű marketingeszközök alkalmazásának jelentősége, szükségszerűsége. A VÁLLALATOKNÁL mind többen rádöbbennek arra, hogy ezek a nemzetközi árutalálkozók nemcsak kudarccal járhatnak, hanem jól felhasználva a kőbányai vásárfórumot, sikereket is érhetnek el. És az sem baj, hogyha nem a vásárban, hanem utána jelentkezik a konkrét üzlet, mert igaz, hogy a vásárokon is aláírnak fontos üzleti szerződéseket, jegyzőkönyveket — tudjuk, ezek többsége időzített aláírás — az érdemi munka a végső célért tulajdonképpen mindig a vásáron kezdődik. Ezt az alapvető szemléletváltozást is felismerték a magyar vállalatok az idei tavaszi BNV-n. Békés Attila 3 „ Nekem a ...” Önvallomások a Rekord Ruhaipari Szövetkezet szocialista brigádjainak tagjaitól A kérdések egyetlen téma körül forognak: mit jelent a dolgozóknak a szocialista brigádhoz való tartozás, egyáltalán a brigádmozgalom? Akik válaszolnak, a Zalaszentgróti Ruhaipari Szövetkezet tagjai. ő Simon Miklósné szabász, ő a Farkas Bertalan brigádot képviseli. A tettek embere. Bizonyítja ezt, hogy a május 1-én Kiváló címet szerzett szövetkezetben ő az Ipari Szövetkezetek Kiváló Dolgozója kitüntetést vehette át. A házi brigádversenyben a második lett kollektívájuk. — A szövetkezetnél 16 éve dolgozom. Ha nem érezném itt jól magamat, bizonyára továbbálltam volna. Brigádtagnak lenni jó érzés. Az ember tartozik valahová. Nagyon összetartó a mi kollektívánk. Társadalmi munkára nem kell agitálni, de más közös megmozdulásra sem. — Mire gondol? — Például arra, ha valaki megszorul a kapálással, mert mindenkinek van kertje, szőlője, akkor segítünk és szüreteltünk is már nem egyszer együtt. Ha valaki megbetegszik, már megy a „küldöttség” meglátogatni, gondjain enyhíteni. — Ha maga is megbetegedne, bár nem úgy látszik? — Szerencsére nem vagyok beteges, de jó érzés tudni, hogy adott esetben hozzám is eljönnének azok, akikkel itt naponta együtt dolgozunk. A Szabó Ferencné varrómunkás naponta 36 kilométert utazik a szövetkezet autóbuszán, Keledről jár dolgozni. Tizenkét éve kezdte, s egy év múlva abbahagyja, nyugdíjba vonul. A Gagarin brigád tagja. — Mit jelent nekem? Jó közösséget. A brigádban 41-en vagyunk, de csak látná, ha valaki bánatosan jön be! Mint a csirkék a kotlós szavára összefutunk, s vigasztaljuk. Itt senki sincs egyedül, egy nagy család tagjai vagyunk. Az összekovácsolódás állomásai a közös kirándulások. Megjártuk Lengyelországot, Csehszlovákiát, ott voltunk a szegedi szabadtéri játékokon. A férjem mindig velünk tart, de a többi asszonyoké is. Az előbb a bánatot említettem, de áll ez az örömre is: ha valaki boldog, akkor a brigád is boldog. — Sok nő, pletyka ... Elneveti magát. — Ez vele jár az élettel. De nálunk az a szokás, hogy mindenki szembe mondja meg a másiknak a véleményét. Nem tudok róla, hogy ebből valaha is harag támadt volna. — Egy év múlva nyugdíj. — Kettős érzés van bennem : örülök, hogy ezt megértem, ugyanakkor bánatos vagyok, hogy el kell válnom ettől a remek kollektívától. Brigádvezető Hencsei Józsefné a vasalóknál. A Petőfi brigád csak egy éve alakult, ő mégis 15 éve szocialista brigádtag. — Az új gépekkel együtt járt a belső átszervezés. „Jogilag” 15 éve brigádtag vagyok, de a jelenlegi kis kollektívánk csak egyéves múltra tekint vissza. — Sikerült összeszokni? — Nézze, a munkát mindenképpen el kell végezni! De nem mindegy, hogy az együtt „húzók” hogyan teszik ezt. Mi itt egyek vagyunk. Egyek a munkában, a közös kirándulásokban, színházlátogatásokon, tavaly a SZÚR-on. Felejthetetlenek a közös rendezvények, például a névnapok, amikor az ünnepeltet mindig megajándékozzuk. — A család? — Két általános iskolás kislányom van. — Ide hozná őket szakmát tanulni? — Ha úgy alakulna, igen. Új gépeink vannak, kitűnő minőséget lehet velük termelni. Mit mondjak? A brigádunk munkájára még nem volt kifogás. És ez a kollektív gondolkodásnak is köszönhető. Az Április 4. — már arany fokozatot is elnyert — szocialista brigád tagja Szabó Endréné a készáruraktárban. — Itt, a raktárban 11-en vagyunk brigádtagok. " Jómagam 16 éve a szövetkezet dolgozója. Mit jelent számomra a tagság? összetartozást, jobb munkahelyi légkört és kötelességet. Olyan dolgokat is megoldunk, amiket talán brigád nélkül nem menne. A vállalásunk feltételeiként a munkánkra jobban odafigyelünk, körültekintőbben dolgozunk, hisz termékeink jelentős része exportra indul. No, és munkafegyelmet, a hármas jelszónak megfelelő életvitelt. — Ha nem lenne? — Hiányozna, így jobban együtt vagyunk. Nem lehet vita tárgya, hogy ha kell, ráhúzzunk egy félórát. Nálunk a raktárban egyébként bevett szokás, hogy a munkaidőt általában negyedórával előbb kezdjük, s később végezzük. — Ez a „bemelegítés” ideje? — Nem, a feladatok miatt. És ha kell, mert itt a külföldi kamion, zokszó nélkül vállalja mindenki a túlórát, bár jóllehet otthon is munka várna rá. Magamról annyit, hogy reggel, ha felébredek, s az otthoni tennivalók végére járok, nagyon szívesen jövök be. Szeretek itt dolgozni. Mészáros Ferenc