Zalai Hírlap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. május 1., csütörtök •• Üzemekben láttuk A Kanizsa Bútorgyár több új termékét is bemutatja az idei BNV-t. A prototípust gyártó üzemben elkészült az Ági ülő­garnitúra egyik darabja. A gyár bemutatótermének dí­szes példánya a Mónika gar­nitúra a Glóbusz szekrény­sorral. Speciális hosszúvarratú automatát helyeztek üzembe a Co­lor Ruházati Vállalat letenyei üzemében. A fotocellás ve­zérlésű berendezés több Programm beállítására alkalmas, jelentősen megkönnyítve egyes munkafolyamatokat. Ké­pünkön: Tamás Zsuzsa és Fehér Ibolya a gép működésével ismerkednek. Speciális hangtompító tartályok gyártását kezdték meg a zalaszentgróti Uniferra Ipari Szövetkezetben. A nagy telje­sítményű dízelmotoroknál felhasználásra kerülő tartályok­ból 27 darabot készítenek két típusban. Képünkön: Huszár Gyula és Vajda Miklós a kiszállítást készítik elő. Éljen pártunk és népünk egysége! Egy műszaki megoldás alkalmaságra vár Hogyan olcsóbb a nitrátmentesítés? A tudomány, a technika csodáival élő ember egyre gyakrabban kénytelen tudo­másul venni, hogy a rohanás­ban bizony eléggé sok kárt okozott és okoz még ma is környezetének. A hulladékok szétszórásával, a különféle vegyi anyagok tömeges fel­­használásával például az élte­tő víz nagyon sok helyen olyan mértékben szennyezetté vált, hogy fogyasztása egyene­sen veszélyes. A lehulló savas esők, a mezőgazdaság által a talajba juttatott növényvédő szerek, műtrágyák stb. nagyon sok, önmagukban is veszélyes anyagot tartalmaznak. Nem is beszélve egyesek kölcsönhatásáról, amelyek következményei ma még nem is minden esetben ismertek. — Napjainkban a felszín alatti vizekben jelentősen emelkedett a nitrát-koncent­ráció — mondja Soós Ernő környezetvédelmi szakmérnök, az Április 4. Gépipari Művek Hidroplasztik Leányvállalatá­nak alkalmazástechnikai osz­tályvezetője Nagykanizsán.­­ Előfordulhatnak persze más veszélyeztető tényezők is, ám jelenleg a legfontosabb fel­adat az ivóvíz nitrátmentesí­tése. Az ivóvíz minőségére vo­natkozó magyar szabvány 20— 40 milligramm mennyiségű nitrátot engedélyez egy liter vízben, ám a csecsemők részé­re 20 milligramm alatt kell maradni ennek az értéknek. Ma Magyarországon mintegy nyolcszáz veszélyeztetett tele­pülés van, ahol nincs vízmű, vezetékes vízellátás, a hagyo­mányos ásott kutak vizében a nitrátok mennyisége viszont meghaladja a szabvány által engedélyezettet. Zalában is je­lentős azoknak a települések­nek a száma, ahol a kútvíz nem fogyasztható. Ám víz nélkül nem lehet élni, tehát a gondokra is megoldást kell ta­lálni. A csúcstechnológiát a vízke­zelésben a membrános vízke­zelő készülékek jelentik, ame­lyek a fordított ozmózis elvén működnek. Hátrányuk, hogy meglehetősen drága maga a berendezés és költséges az üzemeltetés is. Működtetésé­hez azonban nincs szükség vegyszerekre, nem bocsát mesterséges ere­detű sókat a környezetbe , s ez döntő előny még akkor is, ha megnő a koncentráció a visszamaradó vízben. Legin­kább Hollandiában terjedt el. Megoldást jelent továbbá a nitrátok ioncserélő berende­zéssel való eltávolítása a víz­ből. Ennek az eljárásnak is éppúgy vannak előnyei, mint hátrányai. — Magyarországon több mint tíz esztendeje foglalkoz­nak a nitrátmentesítés kérdé­sével — tér át a hazai hely­zetre az osztályvezető. — Ko­rábban központi támogatás is rendelkezésre állt a megoldás keresésére. Hol több, hol ke­vesebb szervezet foglalkozott a témával, legtöbbet mi és a Mélyépterv. Mindketten az ioncserélős eljárás megvalósí­tására kerestünk és találtunk műszaki megoldást, vagyis konstruáltunk üzemi méretek­ben gyártható és üzemszerűen működtethető berendezést. A használatához az illetékes ha­tóságok meg is adták — ideig­lenes jelleggel, ami meghatá­rozott idejű eredményes al­kalmazás után végleges lehet — az üzemeltetési engedélyt. Néhány berendezésünket üzemeltették, illetve használ­ják ma is Baranyában. Elter­jedésről azonban nem beszél­hetünk, az eredmények elle­nére nincs érdeklődés iránta. — Vajon miért? — Ellenérvként hozzák fel, hogy alkalmazása nem végle­ges megoldás. Igaz, nem írha­tó előnyére, hogy a működése során regenerálni kell és a keletkező szennyvíz sóta­­lanítása pénzbe kerül, ám ha az utóbbi regionális méretek­ben kerül megvalósításra — aminek különösebb akadályai aligha lehetnek —, akkor jár­ható útnak tartom e megol­dás hazai elterjesztését. — Nem lehet, hogy mégis túl drága megoldásról van szó? — A membrános eljárás el­terjesztéséhez sok pénzre és még hosszú évekre van szük­ség. Rövid időn belül aligha lesz vezetékes vízellátás a ve­szélyeztetett településeken. S amikor azt mondják, hogy csak átmeneti megoldás — mint a palackos és tasakos el­látás —, én azt teszem hozzá, hogy jóval kevesebbe kerülne vele a veszélyeztetett települé­seken az egészséges ivóvíz biz­tosítása, mint ma történik fu­varozással. — Somogyi — .ndh. [1]UII HlRUP■ 3 HÉVÍZTŐL Nemesbük felé haladva hajladozó emberek tűnnek fel a Mihályházi-hegy dűlőin. A Nap melegítő suga­rait időnként hűvös szél ke­resztezi, s messze viszi a he­lyenként csomókban égő kóró füstjét. — A szőlő nagy részét ki­vágtuk az ősszel — mondja Kémeri Sándorné burgonya­­ültetés közben. — Abban ta­vasztól őszig benne kell lenni a kapának. Az uram beteges, nem bírtunk már vele. Ami megmaradt, az most rendben van. Jó föld van erre, ad ez bőven, amit csak rakunk bele. — Mit termelnek? — Krumplit, kukoricát most a szőlő helyén hagymát, de málna is van. Ami pedig minden nap kell a konyhára, azt otthon a ház körül ter­meljük meg. — Sok munkának egyszer­re jött el az ideje ebben a tavaszban — mondja Kiss Boldizsár tsz nyugdíjas. — Az ősszel is későn került földbe a búzám, most vetettem meg pétisóval. A szomszédomé előbbre van, neki vannak gé­pei, nem késett meg úgy a munkákkal. — Mekkora a terület? — Ötszáz öl a búza, itt van 150 öl krumpli, meg a másik hegyen 130 öl. SZOLOKORDONOK közt idős néni hajladozik. Papri­kát palántáz. — Ide is rakok egy keveset, a többit otthon ültetem a tikháznál — mondja. — Baromfiakkal is foglal­kozik? — Nem, de mivel Tikk Im­­réné a nevem, gyakran így emlegetem — neveti el ma­gát. — Értem. Akkor ez is Tikk­­ház — mutatok a takaros hegyi hajlékra. — Nem, ez nyúlkatrac, ked­vesem. _­7 — Az én hozományom. A lánykori nevem Nyúl Szidó­nia. — Ritka, ha valaki szíve­sen tréfálkozik saját nevével. Nem haragszik ha megírom? — Nem hát, nem úgy lop­tuk. Bent a faluban is sokan te­vékenykednek a ház körüli portákon. — Utcafronton van a ker­tünk egyik fele, nem lehet el­hanyagolni — mondja Plótár Ferencné kis­kapujára tá­maszkodva. — Tsz-nyugdíjas vagyok, 1200 él a háztáji föl­dünk, azon is, itthon is ter­melünk mindent. Ha az egyik helyen éppen nem sikerül va­lami, akkor lesz a másikon. — Ma kukorica­szárat éget­tünk, a menyem és a nász­asszony volt kint segíteni — mondja az éppen hazatérő gazda. — Nem csak a késői kikelet, az öregség is hátrál­tat már minket. Csökkentet­tük is a háztájit, kevesebb az állat. Baromfi van, meg két malacot veszünk hamarosan, a gyerekek besegítenek a tar­tásba. — Kell, h­ogy valami legyen a ház körül. A gyerekek is sokszor hoznak vendéget, most meg a hegyszomszédok­­nál lesz lakodalom, nekik is küldtünk harminc tojást — említik. — Jó ha van miből adni. SZINTE TENYÉRNYI kis ásott föld gereblyézéséből egyenesedik föl Gyenes néni. — Csak egy-két sort vetek mindenből, ami magamnak kell. A telet a lányomnál töl­töttem, Pécsen. Pár napja jöt­tem, ahogy az idő elkezdett javulni. Sok hó volt itt Zalá­ban, látszik a beázott meny­­nyezetről. Nyolcvan éves va­gyok, özvegy, költözködök minden ősszel meg tavasszal, mint sok madár. — Megjött, Gyenes néni? Hogy van Gyenes néni? — szólongatják meg az arra já­rók. Mindenkinek van hozzá pár jól eső, érdeklődő szava, miközben szaporán járnak a kapák, gereblyék. — Korányi — r- :J_ r_ _/2-1 Ä - : ^ - , -: . .~-5_- ---■ ' ; . -J?3gr -5,, Nemesbüki kertekben Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelentése szerint a kiskereskedelem for­galma az év első negyedében 121,6 milliárd forint volt; fo­lyó áron 8,2, összehasonlítha­tó árakon 2,8 százalékkal töb­bet értékesítettek, mint egy évvel korábban. Mennyiség­ben az élelmiszerek és a ven­déglátás forgalma gyarapo­dott a legnagyobb mértékben. A márciusi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy az előző időszakhoz képest lé­nyeges változás nem volt ta­pasztalható, az alapvető igé­nyeket kielégítette a kereske­delem. Az élelmiszerkínálat ki­egyensúlyozottnak bizonyult a hónap folyamán. A vegyesiparcikkek közül márciusban valamelyest ja­vult a szilárd tüzelésű kály­hák, a gázbojlerek, a hűtő­­szekrények, a magnetofonok, a lemezjátszók és a zomán­cozott edények választéka. (MTI) ­" Érdek és partszerveset sokakat foglalkoztatnak tavalyi gazdálkodásunk negatív tapasztalatai. Mint is­meretes, politikusok és ipa­runk vezetői nemrég riadót is fújtak amiatt, hogy a magyar gazdaság nem a népgazdasá­gi tervben kijelölt pályán halad. A csökkent teljesít­mény ellenére az iparban nem kívánatos bérkiáramlás történt, a konvertibilis ex­port jelentősen elmaradt az előirányzattól, miközben na­gyon is nőtt a behozatal. Mint kiderült, a komoly szabályozási fogyatékosságok mellett a vállalatok is felelő­sek a­ helyzetért. A teljesít­ménytől elszakadt béremelé­sek, a nyugati exportfelada­tok elhanyagolása, az amorti­zációs alapok felélése bér­adónak mind azt mutatja, za­var támadt az érdekek érték­rendjében. Úgy tűnik sok he­lyütt, hogy a pillanatnyi ér­dekek elhomályosították a jö­vő építésének, megalapozásá­nak természetes igényét, a helyi érdek pedig az ország gazdasági egyensúlyának szükségességét, fizetőképessé­günk megőrzését fedte el. Megkérdezik, hogyan fordul­hatott elő ez a pártszerveze­tek szeme láttára, egyáltalán, mi ma a kommunista közös­ségek feladata, amikor az új vállalati irányítási forma nagyfokú önállósággal páro­sul? Milyen érdekek védel­mét vállalja föl a pártszerve­zet? A válasz egyszerű, meg bo­nyolult is. Egyszerű felelet, de igaz, az üzemekben a pártszerveknek a párt gazda­ságpolitikáját kell képvisel­niük. Ez a politika az ország és az egész lakosság érdeké­ben fogalmazódott meg a XIII. kongresszuson. Lényege a dinamizálás, külső egyen­súlyunk megőrzése, antiinflá­ciós politika.­­n­em szükséges hosszan­­­­­bizonygatni, hogy ahol visszaesett a termelés, de je­lentős béremelést adtak, elha­nyagolták­­az exportot, ott egészen más pályán haladtak, mint amelyet a gazdaságpoli­tika megszabott. Elfeledkez­tek arról, hogy először az ér­tékteremtésről kell gondos­kodni, s csak azután a borí­ték tartalmáról, ha nem akar­juk a belső egyensúlyunkat — a létbiztonság fontos feltételét­­ feláldozni. Az ügyeskedés, hogy a túlzott béremelés ter­heit a gépek, berendezések felújítására jutó pénzekből fedezzék, már azt is mutatta: nem csak a népgazdasági ér­dek megsértésére került sor, hanem az üzemek normális működésének veszélyeztetésé­re is. Ezért nem igaz az, hogy amikor a pártszervezet a gazdaságpolitika irányvonalá­nak követésére szólít fel, egyedül a népgazdasági érde­ket képviseli. Az elkövetett vállalati hibák hosszú távon az üzemeknek is csak káro­kat okoznának. Azt mondottuk, a válasz­tív­ bonyolult is. Miért? Adott helyen a gazdaságpoli­tika primátusát hirdetni kell a helyi gyakorlattal szemben is, s ez nem egyszerű. Hagy­juk meg, népszerűnek éppen nem nevezhető szót emelni a béremelések ellen. Mégis meg lehet ezt tenni! Ebben a párt­tagok mellé áll minden olyan dolgozó, akinek tisztessége nem engedi meg, hogy olyas­miért fizessék, amiért nem dolgozott meg. De a helytelen gyakorlatot a vállalati taná­csok döntése sem szentesíthe­ti. E testületek tiszte, felada­ta a hatékonyabb gazdálko­dás előmozdítása, a vállalati stratégia kimunkálása. Az üzemek jövőjét adták a vál­lalati tanácsok kezébe. Sze­reptévesztés tehát, ahol ez a testület az igazgató, a többi vezető fizetésének felemelésé­vel kezdte működését, és nem a teljesítmények növelé­sét célzó intézkedések megho­zatalával. Erre mindenütt fel kellett volna hívni a figyel­müket, még akkor is, ha úgy tűnt volna, hogy a bírálat türelmetlenség a működésü­ket éppen megkezdő vállalati tanácsokkal szemben. A párt­­szervezeteknek különben is van módjuk az új testületbe bekerült kommunistákon, a tekintélyes szakembereken ke­resztül úgy hatni a vállalati tanácsokra, hogy az eszmei irányítást ne tekintsék hatás­körük megsértésének, beleszó­lásnak. Érdekekről beszéltünk. Nem ítéljük el egyiket sem, hiszen az érdek veleszületik az em­berrel, a réteg, a csoport helyzetéből adódó objektív állapot. Abban sincs semmi különös, hogy a pillanatnyi érdek eltérhet a távlatitól, egyes üzemek közvetlen érde­kei is szembe kerülhetnek egymással, meg az összválla­­lati célokkal, és végső soron az ország gazdasági fejlődé­sének szükségleteivel. Az a pártszervezet jár el jól, amely az üzemből talán nem is lát­ható átfogóbb, távlatibb érde­keket, a nagyobb közösség ja­vát tudatosítja, másfelől pe­dig jelzi, ha tartósan meg­bomlik az összhang a vállala­ti gazdálkodás feltételei és a célok között. A kormány más intézke­­désekkel is elősegíti, hogy az üzemek — űrrepülési hasonlattal szólva — a kije­lölt pályára álljanak. Ehhez azonban „hajtóerőre” is szük­ség van: ez lehet a kommu­nisták szava, a pártszerveze­tek figyelmes, meggyőző, s mozgósító munkája is. Komornik Ferenc

Next