Zalai Hírlap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
1986. május 1., csütörtök •• Üzemekben láttuk A Kanizsa Bútorgyár több új termékét is bemutatja az idei BNV-t. A prototípust gyártó üzemben elkészült az Ági ülőgarnitúra egyik darabja. A gyár bemutatótermének díszes példánya a Mónika garnitúra a Glóbusz szekrénysorral. Speciális hosszúvarratú automatát helyeztek üzembe a Color Ruházati Vállalat letenyei üzemében. A fotocellás vezérlésű berendezés több Programm beállítására alkalmas, jelentősen megkönnyítve egyes munkafolyamatokat. Képünkön: Tamás Zsuzsa és Fehér Ibolya a gép működésével ismerkednek. Speciális hangtompító tartályok gyártását kezdték meg a zalaszentgróti Uniferra Ipari Szövetkezetben. A nagy teljesítményű dízelmotoroknál felhasználásra kerülő tartályokból 27 darabot készítenek két típusban. Képünkön: Huszár Gyula és Vajda Miklós a kiszállítást készítik elő. Éljen pártunk és népünk egysége! Egy műszaki megoldás alkalmaságra vár Hogyan olcsóbb a nitrátmentesítés? A tudomány, a technika csodáival élő ember egyre gyakrabban kénytelen tudomásul venni, hogy a rohanásban bizony eléggé sok kárt okozott és okoz még ma is környezetének. A hulladékok szétszórásával, a különféle vegyi anyagok tömeges felhasználásával például az éltető víz nagyon sok helyen olyan mértékben szennyezetté vált, hogy fogyasztása egyenesen veszélyes. A lehulló savas esők, a mezőgazdaság által a talajba juttatott növényvédő szerek, műtrágyák stb. nagyon sok, önmagukban is veszélyes anyagot tartalmaznak. Nem is beszélve egyesek kölcsönhatásáról, amelyek következményei ma még nem is minden esetben ismertek. — Napjainkban a felszín alatti vizekben jelentősen emelkedett a nitrát-koncentráció — mondja Soós Ernő környezetvédelmi szakmérnök, az Április 4. Gépipari Művek Hidroplasztik Leányvállalatának alkalmazástechnikai osztályvezetője Nagykanizsán. Előfordulhatnak persze más veszélyeztető tényezők is, ám jelenleg a legfontosabb feladat az ivóvíz nitrátmentesítése. Az ivóvíz minőségére vonatkozó magyar szabvány 20— 40 milligramm mennyiségű nitrátot engedélyez egy liter vízben, ám a csecsemők részére 20 milligramm alatt kell maradni ennek az értéknek. Ma Magyarországon mintegy nyolcszáz veszélyeztetett település van, ahol nincs vízmű, vezetékes vízellátás, a hagyományos ásott kutak vizében a nitrátok mennyisége viszont meghaladja a szabvány által engedélyezettet. Zalában is jelentős azoknak a településeknek a száma, ahol a kútvíz nem fogyasztható. Ám víz nélkül nem lehet élni, tehát a gondokra is megoldást kell találni. A csúcstechnológiát a vízkezelésben a membrános vízkezelő készülékek jelentik, amelyek a fordított ozmózis elvén működnek. Hátrányuk, hogy meglehetősen drága maga a berendezés és költséges az üzemeltetés is. Működtetéséhez azonban nincs szükség vegyszerekre, nem bocsát mesterséges eredetű sókat a környezetbe , s ez döntő előny még akkor is, ha megnő a koncentráció a visszamaradó vízben. Leginkább Hollandiában terjedt el. Megoldást jelent továbbá a nitrátok ioncserélő berendezéssel való eltávolítása a vízből. Ennek az eljárásnak is éppúgy vannak előnyei, mint hátrányai. — Magyarországon több mint tíz esztendeje foglalkoznak a nitrátmentesítés kérdésével — tér át a hazai helyzetre az osztályvezető. — Korábban központi támogatás is rendelkezésre állt a megoldás keresésére. Hol több, hol kevesebb szervezet foglalkozott a témával, legtöbbet mi és a Mélyépterv. Mindketten az ioncserélős eljárás megvalósítására kerestünk és találtunk műszaki megoldást, vagyis konstruáltunk üzemi méretekben gyártható és üzemszerűen működtethető berendezést. A használatához az illetékes hatóságok meg is adták — ideiglenes jelleggel, ami meghatározott idejű eredményes alkalmazás után végleges lehet — az üzemeltetési engedélyt. Néhány berendezésünket üzemeltették, illetve használják ma is Baranyában. Elterjedésről azonban nem beszélhetünk, az eredmények ellenére nincs érdeklődés iránta. — Vajon miért? — Ellenérvként hozzák fel, hogy alkalmazása nem végleges megoldás. Igaz, nem írható előnyére, hogy a működése során regenerálni kell és a keletkező szennyvíz sótalanítása pénzbe kerül, ám ha az utóbbi regionális méretekben kerül megvalósításra — aminek különösebb akadályai aligha lehetnek —, akkor járható útnak tartom e megoldás hazai elterjesztését. — Nem lehet, hogy mégis túl drága megoldásról van szó? — A membrános eljárás elterjesztéséhez sok pénzre és még hosszú évekre van szükség. Rövid időn belül aligha lesz vezetékes vízellátás a veszélyeztetett településeken. S amikor azt mondják, hogy csak átmeneti megoldás — mint a palackos és tasakos ellátás —, én azt teszem hozzá, hogy jóval kevesebbe kerülne vele a veszélyeztetett településeken az egészséges ivóvíz biztosítása, mint ma történik fuvarozással. — Somogyi — .ndh. [1]UII HlRUP■ 3 HÉVÍZTŐL Nemesbük felé haladva hajladozó emberek tűnnek fel a Mihályházi-hegy dűlőin. A Nap melegítő sugarait időnként hűvös szél keresztezi, s messze viszi a helyenként csomókban égő kóró füstjét. — A szőlő nagy részét kivágtuk az ősszel — mondja Kémeri Sándorné burgonyaültetés közben. — Abban tavasztól őszig benne kell lenni a kapának. Az uram beteges, nem bírtunk már vele. Ami megmaradt, az most rendben van. Jó föld van erre, ad ez bőven, amit csak rakunk bele. — Mit termelnek? — Krumplit, kukoricát most a szőlő helyén hagymát, de málna is van. Ami pedig minden nap kell a konyhára, azt otthon a ház körül termeljük meg. — Sok munkának egyszerre jött el az ideje ebben a tavaszban — mondja Kiss Boldizsár tsz nyugdíjas. — Az ősszel is későn került földbe a búzám, most vetettem meg pétisóval. A szomszédomé előbbre van, neki vannak gépei, nem késett meg úgy a munkákkal. — Mekkora a terület? — Ötszáz öl a búza, itt van 150 öl krumpli, meg a másik hegyen 130 öl. SZOLOKORDONOK közt idős néni hajladozik. Paprikát palántáz. — Ide is rakok egy keveset, a többit otthon ültetem a tikháznál — mondja. — Baromfiakkal is foglalkozik? — Nem, de mivel Tikk Imréné a nevem, gyakran így emlegetem — neveti el magát. — Értem. Akkor ez is Tikkház — mutatok a takaros hegyi hajlékra. — Nem, ez nyúlkatrac, kedvesem. _7 — Az én hozományom. A lánykori nevem Nyúl Szidónia. — Ritka, ha valaki szívesen tréfálkozik saját nevével. Nem haragszik ha megírom? — Nem hát, nem úgy loptuk. Bent a faluban is sokan tevékenykednek a ház körüli portákon. — Utcafronton van a kertünk egyik fele, nem lehet elhanyagolni — mondja Plótár Ferencné kiskapujára támaszkodva. — Tsz-nyugdíjas vagyok, 1200 él a háztáji földünk, azon is, itthon is termelünk mindent. Ha az egyik helyen éppen nem sikerül valami, akkor lesz a másikon. — Ma kukoricaszárat égettünk, a menyem és a nászasszony volt kint segíteni — mondja az éppen hazatérő gazda. — Nem csak a késői kikelet, az öregség is hátráltat már minket. Csökkentettük is a háztájit, kevesebb az állat. Baromfi van, meg két malacot veszünk hamarosan, a gyerekek besegítenek a tartásba. — Kell, hogy valami legyen a ház körül. A gyerekek is sokszor hoznak vendéget, most meg a hegyszomszédoknál lesz lakodalom, nekik is küldtünk harminc tojást — említik. — Jó ha van miből adni. SZINTE TENYÉRNYI kis ásott föld gereblyézéséből egyenesedik föl Gyenes néni. — Csak egy-két sort vetek mindenből, ami magamnak kell. A telet a lányomnál töltöttem, Pécsen. Pár napja jöttem, ahogy az idő elkezdett javulni. Sok hó volt itt Zalában, látszik a beázott menynyezetről. Nyolcvan éves vagyok, özvegy, költözködök minden ősszel meg tavasszal, mint sok madár. — Megjött, Gyenes néni? Hogy van Gyenes néni? — szólongatják meg az arra járók. Mindenkinek van hozzá pár jól eső, érdeklődő szava, miközben szaporán járnak a kapák, gereblyék. — Korányi — r- :J_ r_ _/2-1 Ä - : ^ - , -: . .~-5_- ---■ ' ; . -J?3gr -5,, Nemesbüki kertekben Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint a kiskereskedelem forgalma az év első negyedében 121,6 milliárd forint volt; folyó áron 8,2, összehasonlítható árakon 2,8 százalékkal többet értékesítettek, mint egy évvel korábban. Mennyiségben az élelmiszerek és a vendéglátás forgalma gyarapodott a legnagyobb mértékben. A márciusi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy az előző időszakhoz képest lényeges változás nem volt tapasztalható, az alapvető igényeket kielégítette a kereskedelem. Az élelmiszerkínálat kiegyensúlyozottnak bizonyult a hónap folyamán. A vegyesiparcikkek közül márciusban valamelyest javult a szilárd tüzelésű kályhák, a gázbojlerek, a hűtőszekrények, a magnetofonok, a lemezjátszók és a zománcozott edények választéka. (MTI) " Érdek és partszerveset sokakat foglalkoztatnak tavalyi gazdálkodásunk negatív tapasztalatai. Mint ismeretes, politikusok és iparunk vezetői nemrég riadót is fújtak amiatt, hogy a magyar gazdaság nem a népgazdasági tervben kijelölt pályán halad. A csökkent teljesítmény ellenére az iparban nem kívánatos bérkiáramlás történt, a konvertibilis export jelentősen elmaradt az előirányzattól, miközben nagyon is nőtt a behozatal. Mint kiderült, a komoly szabályozási fogyatékosságok mellett a vállalatok is felelősek a helyzetért. A teljesítménytől elszakadt béremelések, a nyugati exportfeladatok elhanyagolása, az amortizációs alapok felélése béradónak mind azt mutatja, zavar támadt az érdekek értékrendjében. Úgy tűnik sok helyütt, hogy a pillanatnyi érdekek elhomályosították a jövő építésének, megalapozásának természetes igényét, a helyi érdek pedig az ország gazdasági egyensúlyának szükségességét, fizetőképességünk megőrzését fedte el. Megkérdezik, hogyan fordulhatott elő ez a pártszervezetek szeme láttára, egyáltalán, mi ma a kommunista közösségek feladata, amikor az új vállalati irányítási forma nagyfokú önállósággal párosul? Milyen érdekek védelmét vállalja föl a pártszervezet? A válasz egyszerű, meg bonyolult is. Egyszerű felelet, de igaz, az üzemekben a pártszerveknek a párt gazdaságpolitikáját kell képviselniük. Ez a politika az ország és az egész lakosság érdekében fogalmazódott meg a XIII. kongresszuson. Lényege a dinamizálás, külső egyensúlyunk megőrzése, antiinflációs politika.nem szükséges hosszanbizonygatni, hogy ahol visszaesett a termelés, de jelentős béremelést adtak, elhanyagoltákaz exportot, ott egészen más pályán haladtak, mint amelyet a gazdaságpolitika megszabott. Elfeledkeztek arról, hogy először az értékteremtésről kell gondoskodni, s csak azután a boríték tartalmáról, ha nem akarjuk a belső egyensúlyunkat — a létbiztonság fontos feltételét feláldozni. Az ügyeskedés, hogy a túlzott béremelés terheit a gépek, berendezések felújítására jutó pénzekből fedezzék, már azt is mutatta: nem csak a népgazdasági érdek megsértésére került sor, hanem az üzemek normális működésének veszélyeztetésére is. Ezért nem igaz az, hogy amikor a pártszervezet a gazdaságpolitika irányvonalának követésére szólít fel, egyedül a népgazdasági érdeket képviseli. Az elkövetett vállalati hibák hosszú távon az üzemeknek is csak károkat okoznának. Azt mondottuk, a választív bonyolult is. Miért? Adott helyen a gazdaságpolitika primátusát hirdetni kell a helyi gyakorlattal szemben is, s ez nem egyszerű. Hagyjuk meg, népszerűnek éppen nem nevezhető szót emelni a béremelések ellen. Mégis meg lehet ezt tenni! Ebben a párttagok mellé áll minden olyan dolgozó, akinek tisztessége nem engedi meg, hogy olyasmiért fizessék, amiért nem dolgozott meg. De a helytelen gyakorlatot a vállalati tanácsok döntése sem szentesítheti. E testületek tiszte, feladata a hatékonyabb gazdálkodás előmozdítása, a vállalati stratégia kimunkálása. Az üzemek jövőjét adták a vállalati tanácsok kezébe. Szereptévesztés tehát, ahol ez a testület az igazgató, a többi vezető fizetésének felemelésével kezdte működését, és nem a teljesítmények növelését célzó intézkedések meghozatalával. Erre mindenütt fel kellett volna hívni a figyelmüket, még akkor is, ha úgy tűnt volna, hogy a bírálat türelmetlenség a működésüket éppen megkezdő vállalati tanácsokkal szemben. A pártszervezeteknek különben is van módjuk az új testületbe bekerült kommunistákon, a tekintélyes szakembereken keresztül úgy hatni a vállalati tanácsokra, hogy az eszmei irányítást ne tekintsék hatáskörük megsértésének, beleszólásnak. Érdekekről beszéltünk. Nem ítéljük el egyiket sem, hiszen az érdek veleszületik az emberrel, a réteg, a csoport helyzetéből adódó objektív állapot. Abban sincs semmi különös, hogy a pillanatnyi érdek eltérhet a távlatitól, egyes üzemek közvetlen érdekei is szembe kerülhetnek egymással, meg az összvállalati célokkal, és végső soron az ország gazdasági fejlődésének szükségleteivel. Az a pártszervezet jár el jól, amely az üzemből talán nem is látható átfogóbb, távlatibb érdekeket, a nagyobb közösség javát tudatosítja, másfelől pedig jelzi, ha tartósan megbomlik az összhang a vállalati gazdálkodás feltételei és a célok között. A kormány más intézkedésekkel is elősegíti, hogy az üzemek — űrrepülési hasonlattal szólva — a kijelölt pályára álljanak. Ehhez azonban „hajtóerőre” is szükség van: ez lehet a kommunisták szava, a pártszervezetek figyelmes, meggyőző, s mozgósító munkája is. Komornik Ferenc