Zalai Hírlap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

1986. június 2., hétfő Iskola a gyárban új szakmát tanulhatnak a Nagykanizsai Üveggyár dolgozói A NAGYKANIZSAI ÜVEG­GYÁRBAN reggel 8 óra után diákként drukkoló felnőttek gyülekeznek a tanácsterem előtt. Az előző napi írásbeli vizsgán túljutva már a szó­beli beszámolóra várakoznak — nem kis izgalommal! A szokatlan képre Somos­­keőy István, a gyár igazgatója ad magyarázatot: — A felnőttoktatás új for­máját valósítjuk meg, mely­nek lényege az, hogy a gyá­ron belül teremtünk lehetősé­get — elsősorban nődolgo­zóinknak — szakmunkásbizo­nyítvány megszerzésére, egy speciális hőpalackampulla- és fiolagyártó - szakmában. Az asszonyok nálunk eddig se­géd-, vagy betanított mun­kásként dolgoztak, mivel nem létezett számukra olyan szak­ma, amit megtanulhattak és hasznosíthattak volna. Így lé­nyegében az ő érdekükben született az ötlet, jelezve: nemcsak hirdetni akarjuk a nőkkel való törődést, hanem tenni is szándékozunk értük, az ő érdekükben . .. — ... amely egyúttal a gyár érdeke is .. . — Természetesen, hiszen ha érzik a törődést, a támo­gatást, akkor nyilván erőseb­ben kötődnek a gyárhoz. Másrészt: nekünk sem mind­egy, hogy a nagy értékű gé­peket szakképzetlen, vagy ép­penséggel jól felkészült dol­gozó asszonyok kezelik. Valóban megérett már a változásra a helyzet, hiszen — mint megtudtuk — míg a szakmunkásoknak csupán 10 százalékát, addig a betanított munkásoknak a 75 százalékát adták a nők. Ezen az arányon változtatni kellett. „Szakmát adni az asszonyoknak” — ez lett a jelszó. De a vezetővé válásnak is egyik feltétele a szakmunkásbizonyítvány. De szóljunk a férfiakról is, akik 26 fővel képviseltették magukat a 40 fős csoportban, s valamennyien lakatosok. — A nőpolitikán kívül más szempontok is motiválták kezdeményezésünket. Ma, amikor a gépek és technoló­giák szinte napról napra vál­toznak, szükség van arra, hogy a dolgozók is lépést tartsanak a fejlődéssel. Gép­lakatos szakmunkásaink iránt ugyanekkor természetes kö­vetelmény, hogy speciális üvegipari ismeretekkel is rendelkezzenek, azaz jelen esetben legyen szakképesíté­sük hőpalack-, ampulla- és fiolagyártásból is. TÉVED, AKI azt gondolja, hogy a gyár vezetőinek e rendkívül praktikus kezdemé­nyezése könnyedén valósult meg. Maga az ágazati képzés is csak pár évvel ezelőtt, 1979-ben kapott létjogosultsá­got, s az abban foglalt 16 szakma között az üvegipari egyáltalán nem szerepelt. En­nek igényét a Nagykanizsai Üveggyár vezetői vetették fel, bár akkor még nem is sejtet­ték, milyen idő- és energia­­igényes lesz megvalósítása. Az engedély megszerzése sem ment egyik pillanatról a má­sikra, a szervezésről nem is beszélve. Ráadásul ez az ága­zati szakma teljesen új, így hát szakirodalma sem volt, ezért a tankönyvet a gyár négytagú kollektívája írta. Mint mondják, a nyomdai át­futás ideje még a megírásnál is hosszabb volt... Az elő­adásokat hetente 2x3 órában az itteni mérnökök tartották. S jelentős anyagi áldozatot is hozott a gyár a speciális kép­zés megvalósításáért. — Vajon megéri-e mindez? — Ha csak annyit értünk el, hogy dolgozóink érzik, törő­dünk velük, már akkor meg­érte. De biztos vagyok ab­ban, hogy ez a befektetés hosszú távon szakmailag és gazdaságilag is kamatozni fog. Mert ezt az első próbálko­zást természetesen további beiskolázások követik a jövő­ben. ★ OTTJÁRTUNKKOR a cso­portnak a fele vizsgázott, ugyanis az 5 napos tanulmá­nyi szabadságot nem lehetett egyszerre kiadni mind a 40 főnek. Elsőként középkorú asszony lép ki a teremből, fá­radtan, de mosolyogva. Na­gyot sóhajt, örül, hogy túl van a vizsgán. — Az eredményt még nem tudom, csak délután hirdetik ki. Úgy érzem, a tegnapi írás­belim jól sikerült, a mai szó­belitől sokkal jobban féltem. Szakmai és társadalmi—poli­tikai ismeretekből kellett vizsgázni — mondja Bazsó Ferencné, a vállalat egyik legeredményesebben dolgozó brigádjának vezetője. A magas, jóképű Nagy Ist­ván géplakatos még kint vá­rakozik. Nem látszik rajta, hogy izgulna. — Egy kis drukk ilyenkor azért mindig van, de lénye­gében tisztában vagyok a dol­gokkal. Eddigi gyakorlati ta­pasztalataim és a jegyzet alapján alaposan föl tudtam készülni — mondja, s nevet, amikor próbaként belekérde­zünk a könyv tartalomjegyzé­kének fura címeibe: mit jelent „lefenekelés”, „szája­­lás”, „szájforrasztás” — a kisujjában vannak e fogal­mak. — Géplakatosként, naponta szükségem van arra, hogy is­merjem a speciális üvegipari tudnivalókat, ezért éreztem fontosnak a második szakma megszerzését. Ezt persze ki­zárólag a mi gyárunkban tu­dom hasznosítani, mert az or­szágban máshol nem foglal­koznak ilyen munkával. — Ezek szerint — tetszik, nem tetszik — a kanizsai üveggyárhoz van kötve ... — Nem is szándékozom el­menni innét! Megbecsülnek, jól érzem magam. Pillér Éva Egy lépéssel a társaik élűtt Már az első fizetésre várnak nyérker.-só v.l mijáU ■' gyök. Mire osztálytársaim 4gpK||j szem haza —----­mondja öröm- Barcza Zoltán mel Barcza Zoltán, a keszthelyi Hotel Helikon legifjabb szakácsa, aki társait egy lépéssel meg­előzve vehette át a szakács mesterségről tanúskodó szak­munkásbizonyítványt. Azon kevesek egyike vagyok, aki őrsi szakácsként kezdte úttörő koromban az ismerke­dést a szakácsművészettel. A túrák, kirándulások során vettem először fakanalat a kezembe és kaptam lehetősé­get az önálló főzőcskére. Amikor a társaim összevesz­tek a kondér alján maradt paprikáskrumplin, eldöntöt­tem, hogy szakács leszek. A csöglei fiatalember azóta nemcsak elérte célját, hanem már diákként bizonyított is. Hiszen a Juventus Oktatási Kabinetből, mint a szakmai háziverseny legjobbja került a területi, majd az országos vetélkedőre. Ott sem kellett szégyenkeznie. Tulajdonkép­pen, mint a legjobbak egyike, kapta kézhez áprilisban a bi­zonyítványt. — Az elért eredmény jutal­mának érzem a munkahelye­met, ahol a modern konyhán nagyszerű körülmények kö­zött dolgozhatok. Barcza Zoltán szép tervek­kel indul a pályán. A folya­matos szakmai továbbképzés mellett szeretne leérettségiz­ni, akárcsak a hozzá hason­lóan indult pályakezdő autó­szerelő szakmunkás Illés Ká­roly, aki a keszthelyi Ipari Szakmunkásképző Intézet za­­laszentgróti tagozatán kapott képesítést. Amellett, hogy az intézményből kikerülő első autószerelő garnitúra egyike, az iskola büszkesége is, hi­szen a Szakma Kiváló Tanu­lója országos versenyen elő­kelő 3. helyet szerzett. — Úgy is mondhatnám, hogy a dobogóról egyenesen ide a munkahelyemre, az ÉPFÜ türjei leányvállalatá­hoz jöttem. Gyerekkori vá­gyam teljesült. Mindig ra­jongtam az autókért — vall­ja az iskolaköpeny helyett már munkásruhát viselő fia­talember. — Azt hiszem mon­danom sem kell, hogy a vá­ratlanul ért siker után közös volt az örömöm a családdal, tanáraimmal, diáktársaimmal és természetesen a vállalat dolgozóival is. Itt készültem a szakmára 3 éven át, ennek a kollektívának és a szakokta­tóimnak köszönhetem jórészt az eredményeimet is. Mi sem természetesebb, mint az, hogy itt szeretném kamatoztatni a szaktudásomat is Mint meg­tudtuk, nem­csak szakterü­letén szerzett érdemeket az iskolájától nemrég elkö­szönt diák, hanem a kö­zösségi munká­ban is. Elsős- Illés Károly­ként titkári funkciót töltött be a KISZ- alapszervezetben, majd a diáktársadalom bizalmát él­vezve került az iskolai KISZ- bizottság élére. — Az iskolában átadtam a mozgalmi stafétabotot, itt az üzemi ifjúsági szervezetben azonban számítanak rám. Már közölték velem. Tudom, az igazi tanulás most követ­kezik, hiszen naponta új fe­ladat elé nézek, más-más gondokkal, problémákkal kell megküzdenem, s ahány meg­bízatást kapok, annyiszor vizsgázom újra és újra. Ha­marosan felvehetem az első fizetésemet... Jó érzés, ha meghálálni nem is tudom szüleim áldozatát, legalább két hónappal lerövidítettem az eltartásomat. Első fizeté­semből őket lepem meg vala­mi apró ajándékkal — mond­ja búcsúzóul a KISZ KB Di­csérő Oklevelével kitüntetett Illés Károly. Balázsi Mária Éva .Khi_ nui_ 3 Helikopter helyett ? Új típusú permetezőgép a galamboki tsz-ben Vissza a földi permetezőgé­pekhez — ezt ajánlják egyre többen a mostani helikopter­ínséges időkben, amikor kevés a gép és már-már megfizethe­tetlenül drága egyetlen légi óra, hogy a kártevőktől meg­­védhessék a szántóföldi növé­nyeket, az ültetvényeket. A ga­lamboki termelőszövetkezet­ben máris hallgattak a tanács­ra, s az IKR tagjaként bérbe vettek egy nagy teljesítményű permetezőgépet, amely fran­cia gyártmány, Evrard néven ismert, s hozzávetőleg egymil­lió forintba kerül. Egy tavaszi vetésű gabonatáblán Kaszás Sándor MTZ 80-as traktorával vontatja az új szerzeményt, a 48 szórófejes, 3200 literes tar­tállyal felszerelt permetezőt, amivel 24 méter szélességben, egyenletesen juttatja ki a nö­vényvédő szert. — Novor és SP permetezők­kel dolgoztam másfél évtize­den át, de azok közel sem tud­nak ennyit, mint ez a gépünk — dicséri a külsőre látványos eszközt a traktoros-növényvé­dő. — Előnyét én abban látom, hogy dupla teljesítményre ké­pes kisebb társainál, így ke­vesebb üzemanyaggal, feleany­­ayi fordulóval, tehát lényege­sen kevesebb taposással vég­zem a halaszthatatlan növény­­védelmi munkákat. Jónak tartják azért is, mert ez a gép mindig kéznél van a téeszben, nem úgy mint a he­likopter, ami ritkán áll ren­delkezésükre a kritikus idő­ben. — Kettős hasznosítású gé­pünk lesz a permetező — mondja Szita Béla főmezőgaz­dász. — A növényvédelem mel­lett nálunk alapgépe lesz majd a folyékony műtrágyá­zásnak. Ez utóbbit jövő évtől akarjuk alkalmazni, az IKR marcali keverőüzeméből kap­juk a permetezhető hatóanya­got. Számításaik szerint a két műveletet ötezer hektáron tud­ják évente elvégezni. A bábol­nai kísérletek azt tanúsítják, hogy 3—5 százalékos termés­többlet érhető el a gép alkal­mazásával, s ez a galambokiak esetében 2—3 millió forint ter­melési érték növekedést je­lenthet évente. Ezért is vették bérbe a permetezőt, no és azért, hogy mindig kellő idő­ben védhessék növényeiket a veszélyes kártevőktől. Hogy taposási kár se legyen, ez év őszétől a búzát művelő utas módszerrel vetik és termelik. — ne — Az Evrard-géppel tavaszi kalászost permeteznek Galambok határában A kiválasztottak felépültek Két esztendeje Zalaegersze­gen, a Kertvárosban kétszer hat lakásból álló lakóházat épített az OTP megrendelésé­re a Zala Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Az újszerű la­kótér-kialakítás sikert aratott. Az átadás alkalmával szerve­zett bemutatón kiállították a vállalat saját terveit is új tí­pusú lakásokra. A vélemény­gyűjtés a munkák zsűrizését, a szakemberek és a lakosság szavazását is jelentette a ki­állított dokumentációkról. A bemutató befejeztével döntés született arról, hogy a két legtöbb voksot kapott tervet megvalósítják. Azóta két év telt el, s ezek­ben a napokban — június 6-ig — az érdeklődők már meg is tekinthetik a megyeszékhely csácsbozsoki városrészében el­készült lakóházakat. S mit lát a szemlélődő? A vállalat mind­két típust olyan leendő vevők­nek szánta, akik kinőtték ki­sebb lakótelepi lakásukat, vagy például többgenerációs együtt­élésre vágynak és bár pénzük van, nem akarják az építkezés gondjait a nyakukba venni. A kétszintes, 97 és 113 négyzet­­méter alapterületű lakások belső elrendezése praktikus, emberléptékű tervezői gondol­kodásra utal. Az érdeklődők az elkészült lakások megtekintése mellett ezúttal is újabb terve­ket — a Zalaterv szakembe­reinek munkáit — tanulmá­nyozhatnak és véleményt mondhatnak az elképzelések­ről. Remélve, hogy idővel a kiválasztottakba lakóként is beköltözhetnek majd. Lakóház-bemutató Csácsbozsokon Két évvel a tervezés után a lakók rövidesen beköltözhet­nek a közvélemény által legjobbaknak ítélt lakóházakba. (ZH fotó — Tóth Csnda felvétel*) A zalai tsz-bányák szerepe a talajjavításban Pályázat mészkőőrlemény vilagálatra Néhány évvel ezelőtt kezdő­dött a Keszthely-környéki mészkőbányákból kinyert kő­por talajjavításra­ történő fel­­használása. A Rezi-Várvölgye termelőszövetkezet cserszegto­­maji bányájának őrleményéből négy évvel ezelőtt 8 ezer ton­nát használtak fel meszezésre, s ez időtől fokozatosan emel­kedtek a talajjavító kőpor iránti igények. A tavaly kibá­nyászott 37 ezer tonna őrlemény kétharmad részét értékesítette ilyen célra a szövetkezet, csak kisebb rész került építési fel­­használásra. Legnagyobb vásárlóik egyi­ke a Hajdú-Bihar megyei ko­mádi termelőszövetkezet, mely — több gazdaságra ki­terjedő talajjavító társulat gesztoraként — ez évre tízezer tonnát rendelt. Somogyi és Vas megyei üzemek is tartoznak a megrendelőik körébe. A cser­­szegtomaji bányán kívül a sár­melléki és az alsópáhoki szö­vetkezet kőfejtőiben is termel­nek hasonló anyagot. A kőport felhasználó gazda­ságokban ugyan kedvező ta­pasztalatok vannak a talaj ké­miai tulajdonságainak javítá­sát illetően, de a viszonylag nagy szemcseméret lassítja az így adagolt mész hasznosulá­sát. Ennek további tisztázásá­ra most közös kísérletek kez­dődtek. A Zala Megyei Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás, va­lamint a Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Zala Megyei Szö­vetsége szervezésével a három kőbányával rendelkező gazda­ság és a hahóti Rákóczi tsz együttesen jelentkezett a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által meghirde­tett, „Mészkőőrlemény előállí­tása — különös tekintettel a szemcseméretre — és hatás­tartalmának vizsgálata” című pályázatra. A pályázat elnyerése esetén a hahóti tsz-ben — ahol sok a savanyú talaj — indulnak majd kísérletek három évre tervezett kutatási programban. Ennek során a kőpor szemcseméret szerepének, valamint apróbb őrlemény esetén a szállítási és kiszórási lehetőségek vizsgála­tát végzik el. A bányákban az eddiginél jóval nagyobb meny­­nyiségű kőőrlemény előállítá­sára van lehetőség. Az alkal­mazásának szélesebb körű el­terjesztését célzó törekvések azért is jelentősek, mivel e tér­ség meliorációja során nagy területen lesz szükség a ké­miai talajjavításra, s a szállí­tási költségek is indokolják a helyi, gazdaságosan kitermel­hető meszező anyagok feltárá­sát. A cserszegtomaji termelő­­szövetkezet az idén négymillió forint, termelési adóból tör­leszthet. támogatást kapott a Pénzügyminisztériumtól a hagyományos bányászati tevé­kenység fejlesztésére. A talaj­javító bányatermék előállítása kiemelt fontosságú lehet, ha szerepet kaphat a komplex térségi meliorációban. H. A.

Next