Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986. július 3., csütörtök Egy felmérés megszívlelendő tapasztalatai Mit kívánnak tenni a nyugdíjasokért a KFV-nél? Az MSZMP XIII., valamint a szakszervezetek XXV. kongresszusa kiemelt figyelmet fordított a munkában megöregedett, mintegy 2,5 millió nyugdíjas helyzetének elemzésére. A kongresszusi dokumentumok leszögezték, hogy az életkörülmények romlása különösen az alacsony nyugdíjúakat érinti. Ebből indult ki a KFV szakszervezeti bizottsága is, amikor elhatározta: felmérést készít a vállalat nyugdíjasainak helyzetéről, illetve megpróbálnak segíteni a maguk módján. A több hónapig tartó felmérés befejeződött, s a tapasztalatokat és a tennivalókat nemrég megtárgyalta a vállalati szakszervezeti bizottság. Erről beszélgettünk Szalai Géza vszb-titkárral. — Még az év elején megfogalmaztuk tennivalóinkat, hiszen már a vállalati szintű választások előkészítése során, a beszámolók vitájában sokan szorgalmazták: javítani kell a nyugdíjasaink helyzetén — kezdte Szalai Géza. — A tervszerű és szervezett munka érdekében a vszb mellett működő nyugdíjas munkabizottságot hoztunk létre. Márciusban — a dolgozóink véleményének kikérése után — úgy döntöttünk, hogy egy napi keresetnek megfelelő öszszeget ajánlunk fel a nyereségrészesedésből, volt kollégáink megsegítésére. Közel másfél millió forintról van szó. Ez azonban csak az egyik lehetőségünk. — Mire voltak kíváncsiak a felmérés során? — Két oldalnyi kérdést állítottunk össze, amelyek alapján nyugdíjasaink anyagi, egészségi állapotát, s közérzetüket kívántuk megismerni. Hatvankilenc aktivistánk majd kétezer volt dolgozónkat keresett fel. Mivel elsősorban a gázdíjkedvezményezettek listáját vehettük alapul a névsor összeállításánál, körük napról-napra bővül azóta is. Nehezítette a feladatot, hogy szinte az ország minden megyéjében akad nyugdíjasunk. A nagy létszám mellett főleg emiatt húzódott el a februárban elkezdett felmérés. Szerencsére ma már elmondhatom, viszonylag reális képet kaptunk az életükről. Általában örömmel fogadták, hogy végre valaki rájuk nyitja az ajtót, ám az iselgondolkodtató, hogy 15-en elzárkóztak a beszélgetés elől. — A köztudatban az olajosok a jól keresők táborába tartoznak. Végül is milyen kép állt össze, hogyan élnek a KFV nyugdíjasai? — Vállalatunknál az átlagnyugdíj 4513 forint. Ez azonban önmagában nem tükrözi a valós helyzetet, mert a megkérdezettek közül 496 fő 3500 forintnál kevesebb nyugdíjat kap és ugyancsak népes a 2300—3000 forint közöttiek névsora. Gyakorlatilag min-den üzemünknél akadt 5—15 olyan nyugdíjasunk, akik különösen nehéz körülmények között élnek. Minden negyedik volt dolgozónk életszínvonala az átlag alatt van. Fő-leg olyanokról vanszó, akik koroknál, megrokkant egészségi állapotuknál fogva egyéb jövedelemhez már nem juthatnak, még a kiskertből sem. Ugyanakkor ugyanennyi nyugdíjasunk kifejezetten jó anyagi körülmények között él. — Túl az említetteken: milyen kívánságai vannak a KFV nyugdíjasainak? — Nem minden a több forint! Főleg az érdekelné őket, mi újság a vállalatnál. Tréfásan mondom: mi, aktív dolgozók örülünk, ha két hétre eltávozhatunk. Őket pedig az izgatja, am lehet a többiekkel az üzemmel. Nagyon sokan már azzal is beérnék, ha rendszeresen olvashatnák az üzemi újságunkat. Természetesen az üdültetési lehetőség szintén beszédtéma volt. Mi is tudjuk, hogy az évi 80—100 férőhely kevés ... Emellett sokan félve, szinte csak unszolásra bökték ki, hogy bizony a gyerekek sem nyitják rájuk az ajtót. — A szakszervezet kedvezményei csak a szakszervezeti tagdíjat rendszeresen fizetőknek járnak. E téren mit tapasztaltak? — így igaz, ám a meglátogatottak több mint 40 százaléka már nem szakszervezeti tag. Részben saját hibájukként ismerik el, de okolják a szakszervezeti szerveket is, miszerint nem jelentették át őket a lakóhelyhez közeli alapszervezetbe, vagy a bizalmiak nem kopogtattak be otthonukba. Többségük szívesen tartozna újra a szervezett dolgozók táborába, sőt visszamenőleg is rendezné az ezzel kapcsolatos anyagiakat, erre azonban „hivatalosan” nincs mód. — A hivatalos jelzőt megnyomta ... — Hát igen. Keressük ugyanis a lehetőségét, hogy ahol mi mulasztottunk ezügyben, ott valamiféle méltányossági alapot teremtsünk. Ez azonban nem csupán rajtunk múlik. Hozzáteszem: felmérésünkből kiindulva más vállalatok iparágak nyugdíjasai is elmondhatnának hasonlót. Sok egyéb felszínre került gond mellett ezzel kapcsolatban is eljártunk illetékes helyeken. Talán sikerrel. — A vszb saját keretein belül hol tud enyhíteni a felvetett gondokon? — A vállalat jóléti alapjában és a szakszervezeti bizottságok költségvetésében bizonyos összegek rendelkezésére álltak korábban is a legnehezebb helyzetben lévők megsegítésére. Ezekből tavaly 213 főnek mintegy 190 ezer forint segélyt fizettünk ki, valamennyien szakszervezeti tagok voltak. Idén, a már említett felajánlás jóvoltából — a rászorulóknak — mintegy 1,3 millió forintot juttathattunk, ezer—ötezer forint közötti összegben. Ezt a bányásznap előtt — augusztus 11-től —■ postázzuk, illetve adjuk át. Az Olajmunkás című újságunk megküldésére nem vállalkozhatunk, miután ezt a mi költségvetésünk sem győzné. Ezért azon törjük a fejünket, hogy legalább községenként egy-egy példányt eljuttatunk volt dolgozóinknak. Mivel újabban a szakszervezeti bizottságaink kezdeményezhetik a kivételes nyugellátást, a jövőben ezzel a lehetőséggel is jobban élni kívánunk. Egyébként utóbb 80 dolgozónk esetében e vonatkozásban már eredménnyel jártunk el. Az igényeknek megfelelően a jövőben a nyugdíjas találkozókra — a szakszervezeti tagságtól függetlenül — meghívunk mindenkit. Ezzel párhuzamosan a leginkább rászorulók és az egyedül élők névsorát eljuttatjuk a hajdani szűkebb kollektívákhoz, bízva abban, hogy nem hagyják őket egyedül ezután. — Említette, hogy nem teljes még a nyugdíjasaik névsora. A később jelentkezők — Zalából például a homokkomáriak sincsenek rajta a gázkedvezményezettek névsorán — hol vehetik fel a kapcsolatot a vállalattal, s ők hogyan részesülhetnek az említett juttatásokból? — Fontos feladatunk a teljes névsor összeállítása — december 31-ig. A jelentkezők a lakóhelyükhöz legközelebbi üzemünk szakszervezeti bizottságánál kopogtathatnak. Számolva azzal, hogy a rászorulók száma növekedni fog, a már említett felajánlásból több mint 120 ezer forintot az ő részükre tartalékoltunk. A segélyezettek névsorát az üzemi faliújságokra, hirdetőtáblákra is kifüggesztjük július 10—20 között. A beérkező észrevételek, reklamációk alapján az üzemi és irodai szakszervezeti bizottságok végzik el a szükséges korrekciót, ahogyan a segélyek differenciálásáról is ők döntenek — mondta befejezésül Szalai Géza. Győri András A KERMI megtiltotta A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) megállapította, hogy a Kontakta szentesi gyárában előállított DAF—162—b és DAF—162—k típusú védőérintkezés, falon kívüli csatlakozóaljzatok minősége a jóváhagyott mintától a biztonságot veszélyeztető mértékben eltér. A védőérintkezők tönkremennek, hegyőrödnek, használatuk balesetveszélyes, ezért rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. A MEEI állásfoglalása alapján a KERMI a balesetveszélyes csatlakozóaljzatok további árusítását megtiltja. Felhívja a forgalmazók figyelmét, hogy az árusítást haladéktalanul szüntessék meg, a vásárlók reklamációját a termékek minőségének további ellenőriztetése nélkül fogadják el, és a vételárat térítsék vissza. A bódéi elöljáró BÓDÉ 300 LAKOSÚ TELEPÜLÉS, egyike a Teskándi Községi Közös Tanács társközségeinek. Elöljárójának a múlt évben Nagy István választották. — Ha jól emlékszem 1967 óta vagyok tanácstag — kezdte, amikor tevékenységéről kérdeztük. — Úgy látszik, a falu lakói elégedettek eddigi munkámmal. Még fiatalon, a község KISZ -alapszervezetének titkáraként ismerkedett meg a tanácstagi tennivalókkal. — Annak idején a falu vezetése és a lakosság is alkalmasnak talált arra, hogy a körzetem lakóit is én képviseljem a tanácsban — mondja. — Bekerültem, s azóta csinálom, ami ezzel jár. öt választási ciklusban kaptam újra bizalmat. — Több gonddal, tennivalóval jár az új funkció, az elöljáróság? — Nem mondanám. A gondok növekedését számomra az jelenti hogy a nagyobb, az ország egészében jelentkező társadalmi, gazdasági nehézségek tükröződnek községünk életében is. HOGY MIT ÉRT EZEN? Példaként említi az egészséges víz hiányát a községben. Ám bármennyire régi gondja ez a községnek, ebben a tervciklusban még nem oldható meg, mivel a helyi és más erőforrások erre nem adnak lehetőséget. — A másik régi gondunk volt, hogy egyáltalán nem rendelkeztünk közösségi létesít-iménnyel. Egyedül az iskolaépület használható ilyen cél ,ra. Még a tanács-kirendeltség is bérelt helyen van. A tanács által megvásárolt épület alakításával, bővítésével egy többfunkciós létesítménnyel gyarapodik a községünk, s az orvosi rendelő is ide kerül. Elkészülte a falu közéletében is változást hozna. Mint Nagy István említi, eddig többnyire kisebb összejöveteleket — télen például elsősegélynyújtó tanfolyamot — tudtak csak rendezni, s jelenleg a mozi is az iskolaépületben üzemel. Ám, hogy e cél elérhető legyen, a falu lakóira is nagy feladat hárul. Ugyanis a tanácsi költségvetésből erre szánt 200 ezer forint mellé jelentős társadalmi munkát kell szervezni. — Eddig inkább csak a temetőkerítés, s a falurendezés munkái hoztak összefogást — folytatja az elöljáró —, ám ez az új cél remélhetőleg megnöveli majd a lakosság aktivitását. SZÓBA KERÜL a településfejlesztési hozzájárulás is, amit először itt elutasítottak, mondván: nekik nem érdekük a teskándi iskola felépítése. Ezért módosítottak az eredeti célkitűzésen, s az új orvosi rendelő, az elöljárósági iroda és a KISZ-klub kialakítása lett megjelölve helyi célként. Erre már igent mondtak a lakók. — Társközségként nem érezzük hátrányos helyzetben magunkat — folytatja Nagy István. — Az emberek tudják és megértik, hogy csak a helyi lehetőségeknek megfelelő mértékű fejlesztési elképzelésekről lehet szó. N. A. IZMAI NlUP Hajrá az év közepén Munkacsúcs elején az Erdőkémiánál — Június elején megközelítőleg az időarányos tervteljesítésnél tartottunk — mondta az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat Zalaegerszegi Gyáregységének gazdasági igazgatóhelyettese, Maráziné Rózsa Erzsébet. — Szeptember végén viszont — ha eredményes évet akarunk zárni — már kívánatos lenne az éves célok közel kilenctizedének a teljesítése. Vagyis a munka dandárját nálunk a három nyári hónap és a szeptember jelenti. Több terméküket szinte kizárólag ebben az időszakban kérik a vevők, így hát fokozzák a bitumen-emulzió, a tető- , szigetelő anyag kibocsátását, s a fenyőgyanta begyűjtésének is ez a legkedvezőbb időszaka. Feszített, közel háromszáz milliós termelési terv áll az idén a gyáregység előtt. — Munkaerő-gondjaink nincsenek — mondja a termelést irányító Kulics Lajos. — Az év során rendszeres nálunk az átcsoportosítás és így mindig elegendő munkáskéz áll rendelkezésre. A gyantagyűjtőknél azonban már gondok jelentkeznek az utánpótlással. Egyre kevesebb fiatal vállalja az erdőn a törzsek csapolását. Lehetőségeinken belül igyekszünk mindent megtenni a termelés fenntartásáért — hiszen a gyantára szükség van az országban —, ám az is igaz, hogy a korábbi 350—360 ezer darabról napjainkra a felére csökkent a csapolható fenyők száma. — Természetesen nemcsak a feszített árbevételi tervet kell teljesíteni — folytatja Marázsné. — A huszonhatmillió forintos nyereségterv az összes tartalék bevetését jelenti. A félévhez közeledve nem panaszkodhatunk, ám a költségekkel az év végéig nagyon csínján kell bánni. Mint megtudtuk, bizonyos költségek a termelés nagyságától függetlenül jelentkeznek, ezek aránya csak a termékek mennyiségének növelésével, de legalább optimális szinten tartásával csökkenthető. Gondok ugyan nincsenek, de kellemetlen, hogy az új tetőszigetelő-anyaghoz a védőanyagot szállító partner csak nagyon korlátozott mennyiségben tud az idén teljesíteni. — Csökkenthetők-e tovább a termelési költségek? — Az első negyedév — a fűtés miatt ugyanis akkor magas az energiafogyasztás — kedvező volt. További jelentős megtakarításokra már nincs lehetőség, mivel az évek során az anyag-, energia- és eszközfelhasználást az optimálishoz közelítettük. Az elmúlt évek beruházásai korszerű technológiát hoztak létre. Több olyan terméket gyártunk, amit a hazai felhasználók korábban csak importból tudtak beszerezni. — Mennyi importot igényelnek? — Ennek értéke lényegesen alacsonyabb, mintha készárut kellene behozni. Egyébként folyamatosan dolgozunk a szakintézetekkel együtt a hazai alapanyagelőállítás fejlesztésén, azaz az import csökkentésén — mérlegel Kulics Lajos. — A tervek, a feladatok nagyon is testreszabottak. Vannak gondok is, ám mindemellett — a hajrához érkezve — az eddigi eredményeket és a lehetőségeket ismerve, kedvezőnek ítéljük meg a helyzetünket. Azaz bízunk abban, hogy a kampány végén, október elején már az éves terv teljesítése is biztosított lesz — , mondja befejezésül Maráziné Rózsa Erzsébet, S. L. Csökkenő létszám az állami és szövetkezeti szektorban Kiegyensúlyozottabbá vált az ország munkaerőhelyzete Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal megállapításai szerint az idei év első hónapjaiban az ország munkaerőhelyzete összességében a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb volt. Az iparban — főként az állami iparban — stabilizálódott a létszám. A tapasztalatok szerint , azonban a vállalatok , munkaerőgazdálkodása még mindig nem eléggé tervszerű. A létszám — elsősorban a kvalifikált szakemberek — megtartására törekednek sok esetben akkor is, ha a termelés munkaerőigénye ezt nem indokolja. A nem eléggé körültekintő munkaerőgazdálkodás is közrejátszik abban, hogy nem növekszik megfelelően a népgazdaság teljesítőképessége. Az idei népgazdasági terv az állami vállalatoknál, szövetkezeteknél foglalkoztatottaik számának 0,8 százalékos csökkenésével számolt. Ezen belül termelő népgazdasági ágakban 1,3 százalékos csökkenést, a nem termelőkben pedig 0,8 százalékos növekedést irányzott elő. Az év első negyedében termelésben foglalkoztatottak száma 2 százalékkal, a számítottnál nagyobb mértékben csökkent. Az eltérés döntően abból adódott, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekben 6,3 százalékkal — a számítottnál lényegesen jobban — fogyott a létszám. Viszonylag nagy létszámcsökkenés tapasztalható az építőiparban, az állami mező- és erdőgazdálkodásban, valamint a belkereskedelemben is. A számítottnál kevésbé fogyott viszont az iparban dolgozók száma, s jelentős a létszámnövekedés a hírközlésben. Az előrejelzések szerint a főbb ágazatok létszám alakulásában várhatóan folytatódnak az előző évekre jellemző tendenciák. A mezőgazdaságban ez évben is számottevően — öt—hat százalék körül — csökken a foglalkoztatottak száma. Az iparban a számítottnál valamivel kisebb, az építőiparban és a belkereskedelemben pedig valamivel nagyobb mértékben csökken a létszám. Éves szinten összességében a tervezettnél valamivel nagyobb, egy százalék körüli létszámcsökkenés várható az állami vállalatoknál és szövetkezeteknél. (MTI) Több, mint ócskapiac Népszerű a keszthelyi autóbontó A keszthelyi autószerviz használtautó és bontott alkatrész-kereskedelmi részlege tavaly 1,3 millió forint tiszta nyereséget könyvelhetett el, az összeg harmada a bontásból származik. Sok vagy kevés? Nézőpont kérdése. Tavaly 27 millió forint volt a forgalmunk, az idén jóval több lesz — mutat körbe a szerviz hátsó traktusába szorult részleg udvarán a vezető, Tiszamarti Márton. — Ha it 300 ezer forintért adunk el alkatrészeket, s ezek között ott vannak a pár forintos tételek is. Nem unatkozunk. Az udvar látványa szélsőségeket mutat: egyik oldalon a kiglancolt, eladásra váró használt személygépkocsik, a másikon a roncsok, illetve a már szétszedett, fődarabonként külön rakott hajdani autók. Debrecenből jött a múltkor egy bácsi, s nem hitt a szemének, mert volt a raktárban Moszkvicsba való sebváltónk — említi a legutóbbi sztorit Kálóczi Lajos, s mondja, hogy tucatszám tud hasonlót. A helyettes vezető szerint nemcsak amiatt felkapott a szolgáltatásuk, hogy hiányt pótolnak, hanem mert olcsók is. — Katalógusunk van az új alkatrészek árairól, s annak alapján állapítjuk meg a használt darab értékét. Általában harmad- és vagy ötödáron találnak vevőre. Érdemes körülnézni a raktárban : precíz rendben sorakoznak ott a csüngőkartonokkal, címkékkel ellátott alkatrészek. A háromtagú bontási bizottság minden apró mütyürt feltűntet a bontási jegyzőkönyvben, így bármikor ellenőrizheti bárki. A legkeresettebbek a Ladák, Zsigulik és Wartburgok elemei, de előfordulnak furcsa kívánságok is. A beérkezett autóktól függ a kínálatunk, hiszen csak azokat bonthatjuk. Olyasmi viszont előfordul, hogy egy más típusú kocsi alkatrészével helyettesítik a hiányzót. A crossautósok felkapott beszerzőhelye lettünk: kiszereltetik a motort, a sebességváltót, az értékesebb fődarabokat, s viszik a kasznit átalakítani a versenyhez. Olcsón jutnak hozzá és nincs nagy baj, ha összetörik — mondja Tiszamarti Márton. Szinte az egész országgal kereskedelmi kapcsolatban állnak. Ha megéri, a Tiszántúlról is elhozzák a leadott vagy karambolos autót, az Állami Biztosítóval kötött szerződés értelmében pedig ők kapják a megyében megsérült, totálkáros kocsikat. Amit nem érdemes már megcsinálni, az automatikusan a szerelők kezébe kerül. Jó üzleti érzék is kell az autószerelő szakma mellé, hogy ne fizessenek rá a boltra. A kuncsaftjaik széles körből kerülnek ki. Az igények növekedését mutatja egyébként, hogy épül az új bontóhelyiségük. — Ezt a fiatal Zastavát kár lenne szétszedni — mutat a betört orrú, ám ezt leszámítva egészen elfogadható autóra Kálóczi Lajos. — Valakinek biztosan megéri megcsináltatni, így legyen. Kaiser László _ 3