Zalai Hírlap, 1986. július (42. évfolyam, 155-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

1986. július 3., csütörtök Egy felmérés megszívlelendő tapasztalatai Mit kívánnak tenni a nyugdíjasokért a KFV-nél? Az MSZMP XIII., valamint a szakszervezetek XXV. kongresszusa kiemelt figyelmet fordított a munkában megöregedett, mintegy 2,5 millió nyugdíjas helyzetének elemzésére. A kongresszusi dokumentumok leszögezték, hogy az életkörülmények romlása különösen az alacsony nyugdíjúakat érinti. Ebből indult ki a KFV szakszer­vezeti bizottsága is, amikor elhatározta: felmérést ké­szít a vállalat nyugdíjasainak helyzetéről, illetve meg­próbálnak segíteni a maguk módján. A több hónapig tartó felmérés befejeződött, s a tapasztalatokat és a tennivalókat nemrég megtárgyalta a vállalati szakszer­vezeti bizottság. Erről beszélgettünk Szalai Géza vszb­­-titkárral. — Még az év elején meg­fogalmaztuk tennivalóinkat,­­ hiszen már a vállalati szintű­­ választások előkészítése során,­­ a beszámolók vitájában sokan­­ szorgalmazták: javítani kell a­­ nyugdíjasaink helyzetén — kezdte Szalai Géza. — A tervszerű és szervezett mun­ka érdekében a vszb mellett­­ működő nyugdíjas munkabi­zottságot hoztunk létre. Már­ciusban — a dolgozóink vé­­­­leményének kikérése után — úgy döntöttünk, hogy egy na­pi keresetnek megfelelő ösz­­szeget ajánlunk fel a nyere­ségrészesedésből, volt kollé­gáink megsegítésére. Közel másfél millió forintról van szó. Ez azonban csak az egyik lehetőségünk. — Mire voltak kíváncsiak a felmérés során? — Két oldalnyi kérdést ál­lítottunk össze, amelyek alap­ján nyugdíjasaink anyagi, egészségi állapotát, s közérze­tüket kívántuk megismerni. Hatvankilenc aktivistánk majd kétezer volt dolgozónkat keresett fel. Mivel elsősorban a gázdíjkedvezményezettek listáját vehettük alapul a névsor összeállításánál, körük napról-napra bővül azóta is. Nehezítette a feladatot, hogy szinte az ország minden me­gyéjében akad nyugdíjasunk. A nagy létszám mellett főleg emiatt húzódott el a február­ban elkezdett felmérés. Sze­rencsére ma már elmondha­tom, viszonylag reális képet kaptunk az életükről. Általá­ban örömmel fogadták, hogy végre valaki rájuk nyitja az ajtót, ám az is­­elgondolkod­tató, hogy 15-en elzárkóztak a beszélgetés elől. — A köztudatban az olajo­sok a jól keresők táborába tartoznak. Végül is milyen kép állt össze, hogyan élnek a KFV nyugdíjasai? — Vállalatunknál az átlag­nyugdíj 4513 forint. Ez azon­ban önmagában nem tükrözi a valós helyzetet, mert a megkérdezettek közül 496 fő 3500 forintnál kevesebb nyug­díjat kap és ugyancsak népes a 2300—3000 forint közöttiek névsora. Gyakorlatilag min-­­­den üzemünknél akadt 5—15­­ olyan nyugdíjasunk, akik kü­lönösen nehéz körülmények között élnek. Minden negye­dik volt dolgozónk életszín­vonala az átlag alatt van. Fő-­­­leg olyanokról van­­szó, akik koroknál, megrokkant egész­ségi állapotuknál fogva egyéb jövedelemhez már nem jut­hatnak, még a kiskertből sem. Ugyanakkor ugyanennyi nyugdíjasunk kifejezetten jó anyagi körülmények között él. — Túl az említetteken: mi­lyen kívánságai vannak a KFV nyugdíjasainak? — Nem minden a több fo­rint! Főleg az érdekelné őket, mi újság a vállalatnál. Tré­fásan mondom: mi, aktív dol­gozók örülünk, ha két hétre eltávozhatunk. Őket pedig az izgatja, am­ lehet a többiek­kel az üzemmel. Nagyon so­kan már azzal is beérnék, ha rendszeresen olvashatnák az üzemi újságunkat. Természe­tesen az üdültetési lehetőség szintén beszédtéma volt. Mi is tudjuk, hogy az évi 80—100 férőhely kevés ... Emellett so­kan félve, szinte csak unszo­lásra bökték ki, hogy bizony a gyerekek sem nyitják rájuk az ajtót. — A szakszervezet kedvez­ményei csak a szakszervezeti tagdíjat rendszeresen fizetők­nek járnak. E téren mit ta­pasztaltak? — így igaz, ám a megláto­­gatottak több mint 40 száza­léka már nem szakszervezeti tag. Részben saját hibájuk­ként ismerik el, de okolják a szakszervezeti szerveket is, miszerint nem jelentették át őket a lakóhelyhez közeli alapszervezetbe, vagy a bizal­miak nem kopogtattak be ott­honukba. Többségük szívesen tartozna újra a szervezett dolgozók táborába, sőt vissza­menőleg is rendezné az ezzel kapcsolatos anyagiakat, erre azonban „hivatalosan” nincs mód. — A hivatalos jelzőt meg­nyomta ... — Hát igen. Keressük ugyanis a lehetőségét, hogy ahol mi mulasztottunk ezügy­­ben, ott valamiféle méltá­nyossági alapot teremtsünk. Ez azonban nem csupán raj­tunk múlik. Hozzáteszem: fel­mérésünkből kiindulva más vállalatok iparágak nyugdíja­sai is elmondhatnának hason­lót. Sok egyéb felszínre került gond mellett ezzel kapcsolat­ban is eljártunk illetékes he­lyeken. Talán sikerrel. — A vszb saját keretein be­lül hol tud enyhíteni a felve­tett gondokon? — A vállalat jóléti alapjá­ban és a szakszervezeti bi­zottságok költségvetésében bi­zonyos összegek rendelkezésére álltak korábban is a legnehe­zebb helyzetben lévők megse­gítésére. Ezekből tavaly 213 főnek mintegy 190 ezer forint segélyt fizettünk ki, vala­mennyien szakszervezeti tagok voltak. Idén, a már említett felajánlás jóvoltából — a rá­szorulóknak — mintegy 1,3 millió forintot juttathattunk, ezer—ötezer forint közötti összegben. Ezt a bányásznap előtt — augusztus 11-től —■ postázzuk, illetve adjuk át. Az Olajmunkás című újsá­gunk megküldésére nem vál­lalkozhatunk, miután ezt a mi költségvetésünk sem győzné. Ezért azon törjük a fejünket, hogy legalább községenként egy-egy példányt eljuttatunk volt dolgozóinknak. Mivel újabban a szakszervezeti bi­zottságaink kezdeményezhetik a kivételes nyugellátást, a jö­vőben ezzel a lehetőséggel is jobban élni kívánunk. Egyéb­ként utóbb 80 dolgozónk ese­tében e vonatkozásban már eredménnyel jártunk el. Az igényeknek megfelelően a jö­vőben a nyugdíjas találkozók­ra — a szakszervezeti tagság­tól függetlenül — meghívunk mindenkit. Ezzel párhuzamo­san a leginkább rászorulók és az egyedül élők névsorát el­juttatjuk a hajdani szűkebb kollektívákhoz, bízva abban, hogy nem hagyják őket egyedül ezután. — Említette, hogy nem tel­jes még a nyugdíjasaik név­sora. A később jelentkezők — Zalából például a homokko­­máriak sincsenek rajta a gáz­kedvezményezettek névsorán — hol vehetik fel a kapcso­latot a vállalattal, s ők ho­gyan részesülhetnek az emlí­tett juttatásokból? — Fontos feladatunk a tel­jes névsor összeállítása — de­cember 31-ig. A jelentkezők a lakóhelyükhöz legközelebbi üzemünk szakszervezeti bi­zottságánál kopogtathatnak. Számolva azzal, hogy a rászo­rulók száma növekedni fog, a már említett felajánlásból több mint 120 ezer forintot az ő részükre tartalékoltunk. A segélyezettek névsorát az üzemi faliújságokra, hirdető­táblákra is kifüggesztjük jú­lius 10—20 között. A beérke­ző észrevételek, reklamációk alapján az üzemi és irodai szakszervezeti bizottságok végzik el a szükséges korrek­ciót, ahogyan a segélyek dif­ferenciálásáról is ők dönte­nek — mondta befejezésül Szalai Géza. Győri András A KERMI megtiltotta A Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) meg­állapította, hogy a Kontakta szentesi gyárában előállított DAF—162—b és DAF—162—­k típusú védőérintkezés, falon kívüli csatlakozóaljzatok mi­nősége a jóváhagyott mintá­tól a biztonságot veszélyezte­tő mértékben eltér. A védő­érintkezők tönkremennek, he­győrödnek, használatuk bal­esetveszélyes, ezért rendelte­tésszerű használatra alkal­matlanok. A MEEI állásfoglalása alap­ján a KERMI a balesetveszé­lyes csatlakozóaljzatok továb­bi árusítását megtiltja. Fel­hívja a forgalmazók figyelmét, hogy az árusítást haladéktala­nul szüntessék meg, a vásár­lók reklamációját a termékek minőségének további ellen­­őriztetése nélkül fogadják el, és a vételárat térítsék vissza. A bódéi elöljáró BÓDÉ 300 LAKOSÚ TELE­PÜLÉS, egyike a Teskándi Községi Közös Tanács társ­községeinek. Elöljárójának a múlt évben Nagy István vá­lasztották. — Ha jól emlékszem 1967 óta vagyok tanácstag — kezd­te, amikor tevékenységéről kérdeztük. — Úgy látszik, a falu lakói elégedettek eddigi munkámmal. Még fiatalon, a község KISZ -alapszervezetének titkára­ként ismerkedett meg a ta­nácstagi tennivalókkal. — Annak idején a­ falu ve­zetése és a lakosság is alkal­masnak talált arra, hogy a körzetem lakóit is én képvi­seljem a tanácsban — mond­ja. — Bekerültem, s azóta csi­nálom, ami ezzel jár. öt vá­lasztási ciklusban kaptam új­ra bizalmat. — Több gonddal, tennivaló­val jár az új funkció, az elöl­járóság?­ — Nem mondanám. A gon­dok növekedését számomra az jelenti hogy a nagyobb, az ország egészében jelentkező társadalmi, gazdasági nehéz­ségek tükröződnek közsé­günk életében is. HOGY MIT ÉRT EZEN? Példaként említi az egészsé­ges víz hiányát a községben. Ám bármennyire régi gond­ja ez a községnek, ebben a tervciklusban még nem old­ható meg, mivel a helyi és más erőforrások erre nem ad­nak lehetőséget. — A másik régi gondunk volt, hogy egyáltalán nem ren­­­­delkeztünk közösségi létesít-­i­ménnyel. Egyedül az iskola­­épület használható ilyen cél­ ,­ra. Még a tanács-kirendeltség is bérelt helyen van. A ta­nács által megvásárolt épület alakításával, bővítésével egy többfunkciós létesítménnyel gyarapodik a községünk, s az orvosi rendelő is ide kerül. Elkészülte a falu közéleté­ben is változást hozna. Mint Nagy István említi, eddig többnyire kisebb összejövete­leket — télen például elsőse­gélynyújtó tanfolyamot — tudtak csak rendezni, s je­lenleg a mozi is az iskolaépü­letben üzemel. Ám, hogy e cél elérhető legyen, a falu lakói­ra is nagy feladat hárul. Ugyanis a tanácsi költségve­tésből erre szánt 200 ezer fo­rint mellé jelentős társadal­mi munkát kell szervezni. — Eddig inkább csak a te­mető­kerítés, s a falurendezés munkái hoztak összefogást — folytatja az elöljáró —, ám ez az új cél remélhetőleg meg­növeli majd a lakosság akti­vitását. SZÓBA KERÜL a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás is, amit először itt elutasítottak, mondván: nekik nem érdekük a teskándi iskola felépítése. Ezért módosítottak az erede­ti célkitűzésen, s az új orvosi rendelő, az elöljárósági iroda és a KISZ-klub kialakítása lett megjelölve helyi célként. Erre már igent mondtak a la­kók. — Társközségként nem érez­zük hátrányos helyzetben magunkat — folytatja Nagy István. — Az emberek tud­ják és megértik, hogy csak a helyi lehetőségeknek meg­felelő mértékű fejlesztési el­képzelésekről lehet szó. N. A. IZMAI Nl­UP Hajrá az év közepén Munkacsúcs elején az Erdőkémiánál — Június elején megközelí­tőleg az időarányos tervtelje­sítésnél tartottunk — mondta az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat Zala­egerszegi Gyáregységének gaz­dasági igazgatóhelyettese, Ma­ráziné Rózsa Erzsébet. — Szeptember végén viszont — ha eredményes évet akarunk zárni — már kívánatos lenne az éves célok közel kilenctize­dének a teljesítése. Vagyis a munka dandárját nálunk a há­rom nyári hónap és a szep­tember jelenti. Több terméküket szinte ki­zárólag ebben az időszakban kérik a vevők, így hát fokoz­zák a bitumen-emulzió, a tető- , szigetelő anyag kibocsátását, s a fenyőgyanta begyűjtésének is ez a legkedvezőbb időszaka. Feszített, közel háromszáz milliós termelési terv áll az idén a gyáregység előtt. — Munkaerő-gondjaink nin­csenek — mondja a termelést irányító Kulics Lajos. — Az év során rendszeres nálunk az át­csoportosítás és így mindig elegendő munkáskéz áll ren­delkezésre. A gyantagyűjtők­nél azonban már gondok je­lentkeznek az utánpótlással. Egyre kevesebb fiatal vállalja az erdőn a törzsek csapolását. Lehetőségeinken belül igyek­szünk mindent megtenni a termelés fenntartásáért — hi­szen a gyantára szükség van az országban —, ám az is igaz, hogy a korábbi 350—360 ezer darabról napjainkra a felére csökkent a csapolható fenyők száma. — Természetesen nemcsak a feszített árbevételi tervet kell teljesíteni — folytatja Mará­­zsné. — A huszonhatmillió fo­rintos nyereségterv az összes tartalék bevetését jelenti. A félévhez közeledve nem pa­naszkodhatunk, ám a költsé­gekkel az év végéig nagyon csínján kell bánni. Mint megtudtuk, bizonyos költségek a termelés nagysá­gától függetlenül jelentkez­nek, ezek aránya csak a ter­mékek mennyiségének növelé­sével, de legalább optimális szinten tartásával csökkenthe­tő. Gondok ugyan nincsenek, de kellemetlen, hogy az új te­tőszigetelő-anyaghoz a védő­anyagot szállító partner csak nagyon korlátozott mennyiség­ben tud az idén teljesíteni. — Csökkenthetők-e tovább­­ a termelési költségek? — Az első negyedév — a fű­tés miatt ugyanis akkor ma­gas az energiafogyasztás — kedvező volt. További jelentős megtakarításokra már nincs lehetőség, mivel az évek során az anyag-, energia- és eszköz­felhasználást az optimálishoz közelítettük. Az elmúlt évek beruházásai korszerű techno­lógiát hoztak létre. Több olyan terméket gyártunk, amit a ha­zai felhasználók korábban csak importból tudtak beszerezni. — Mennyi importot igényel­nek? — Ennek értéke lényegesen alacsonyabb, mintha készárut kellene behozni. Egyébként fo­lyamatosan dolgozunk a szak­intézetekkel együtt a hazai alapanyagelőállítás fejleszté­sén, azaz az import csökken­tésén — mérlegel Kulics Lajos. — A tervek, a feladatok na­gyon is testreszabottak. Van­nak gondok is, ám mindemel­lett — a hajrához érkezve — az eddigi eredményeket és a lehetőségeket ismerve, kedve­zőnek ítéljük meg a helyzetün­ket. Azaz bízunk abban, hogy a kampány végén, október elején már az éves terv telje­sítése is biztosított lesz — , mondja befejezésül Maráziné Rózsa Erzsébet, S. L. Csökkenő létszám az állami és szövetkezeti szektorban Kiegyensúlyozottabbá vált az ország munkaerőhelyzete Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal megállapítása­i szerint az idei év első hónap­jaiban az ország munkaerő­­helyzete összességében a ko­rábbiaknál kiegyensúlyozot­­ta­bb volt. Az iparban — fő­ként az állami iparban — stabilizálódott a létszám. A tapasztalatok szerint , azonban a vállalatok , munkaerőgazdálkodása még mindig nem eléggé tervszerű. A létszám — elsősorban a kvalifikált szakemberek — megtartására törekednek sok esetben akkor is, ha a ter­melés munkaerőigénye ezt nem indokolja. A nem elég­gé körül­tekintő munkaerőgaz­dálkodás is közrejátszik ab­ban, hogy nem növekszik megfelelően a népgazdaság teljesítőképessége. Az idei népgazdasági terv az állami vállalatoknál, szö­vetkezeteknél foglalkoztatot­taik számának 0,8 százalékos csökkenésével számolt. Ezen belül termelő népgazdasági ágakban 1,3 százalékos csök­kenést, a nem termelőkben p­edig 0,8 százalékos növeke­dést irányzott elő. Az év első negyedében termelésben foglalkozta­tottak száma 2 százalék­kal, a számítottnál na­gyobb mértékben csök­kent. Az­­ eltérés döntően abból adódott, hogy a mezőgazdasá­gi szövetkezetekben 6,3 szá­zalékkal — a számítottnál lé­nyegesen jobban — fogyott a létszám. Viszonylag nagy lét­számcsökkenés tapasztalható az építőiparban, az állami mező- és erdőgazdálkodásban, valamint a belkereskedelem­ben is. A számítottnál ke­vésbé fogyott viszont az ipar­ban dolgozók száma, s jelen­tős a létszámnövekedés a hír­közlésben. Az előrejelzések szerint a főbb ágazatok létszám alakulásában vár­hatóan folytatódnak az előző évekre jellemző tendenciák. A mezőgazdaságban ez évben is számottevően — öt—hat százalék körül — csökken a foglalkoztatottak száma. Az iparban a számítottnál vala­mivel kisebb, az építőiparban és a belkereskedelemben pe­dig valamivel nagyobb mér­tékben csökken a létszám. Éves szinten összességében a tervezettnél valamivel na­gyobb, egy százalék körüli létszámcsökkenés várható az állami vállalatoknál és szö­vetkezeteknél. (MTI) Több, mint ócskapiac Népszerű a keszthelyi autóbontó A keszthelyi autószerviz használtautó és bontott alkat­rész-kereskedelmi részlege ta­valy 1,3 millió forint tiszta nyereséget könyvelhetett el, az összeg harmada a bontásból származik. Sok vagy kevés? Nézőpont kérdése.­­ Tavaly 27 millió forint volt a forgalmunk, az idén jóval több lesz — mutat körbe a szerviz hátsó traktusába szo­rult részleg udvarán a vezető, Tiszamarti Márton. — Ha it 300 ezer forintért adunk el alkat­részeket, s ezek között ott van­nak a pár forintos tételek is. Nem unatkozunk. Az udvar látványa szélsősé­geket mutat: egyik oldalon a kiglancolt, eladásra váró hasz­nált személygépkocsik, a má­sikon a roncsok, illetve a már szétszedett, fődarabonként kü­lön rakott hajdani autók.­­ Debrecenből jött a múlt­kor egy bácsi, s nem hitt a szemének, mert volt a raktár­ban Moszkvicsba való sebvál­tónk — említi a legutóbbi szto­rit Kálóczi Lajos, s mondja, hogy tucatszám tud hasonlót. A helyettes­ vezető szerint nemcsak amiatt felkapott a szolgáltatásuk, hogy hiányt pótolnak, hanem mert olcsók is. — Katalógusunk van az új alkatrészek árairól, s annak alapján állapítjuk meg a hasz­nált darab értékét. Általában harmad- és vagy ötödáron ta­lálnak vevőre. Érdemes körülnézni a rak­tárban : precíz rendben sora­koznak ott a csüngőkartonok­kal, címkékkel ellátott alkat­részek. A háromtagú bontási bizottság minden apró mü­tyürt feltűntet a bontási jegy­zőkönyvben, így bármikor el­lenőrizheti bárki. A legkere­settebbek a Ladák, Zsigulik és Wartburgok elemei, de előfor­dulnak furcsa kívánságok is.­­ A beérkezett autóktól függ a kínálatunk, hiszen csak azokat bonthatjuk. Olyasmi vi­szont előfordul, hogy egy más típusú kocsi alkatrészével he­lyettesítik a hiányzót. A cross­­autósok felkapott beszerzőhe­lye lettünk: kiszereltetik a mo­tort, a sebességváltót, az érté­kesebb fődarabokat, s viszik a kasznit átalakítani a verseny­hez. Olcsón jutnak hozzá és nincs nagy baj, ha összetörik — mondja Tiszamarti Márton. Szinte az egész országgal ke­reskedelmi kapcsolatban áll­nak. Ha megéri, a Tiszántúlról is elhozzák a leadott vagy ka­rambolos autót, az Állami Biz­tosítóval kötött szerződés ér­telmében pedig ők kapják a megyében megsérült, totálká­ros kocsikat. Amit nem érde­mes már megcsinálni, az auto­matikusan a szerelők kezébe kerül. Jó üzleti érzék is kell az autószerelő szakma mellé, hogy ne fizessenek rá a boltra. A kuncsaftjaik széles körből ke­rülnek ki. Az igények növeke­dését mutatja egyébként, hogy épül az új bontóhelyiségük. — Ezt a fiatal Zastavát kár lenne szétszedni — mutat a betört orrú, ám ezt leszámítva egészen elfogadható autóra Kálóczi Lajos. — Valakinek biztosan megéri megcsináltat­ni, így legyen. Kaiser László _ 3

Next