Zalai Hírlap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1., szombat Csirkék a tehénistállóban Alkalmazkodnak a változó feltételekhez a kanizsai Alkotmány tsz-ben A nagykanizsai Alkotmány tsz szabadhegyi Volt tehenészetében most csirkék kapirgálnak.A jászlak, marhaitatók mögött szokatlan látvány a sok szárnyas. — Valóban furcsa volt ezt megszokni — mondja a tehenészből lett baromfigondozó, Jassó László. — Itt dolgozom már hetventől. Mindig marhatelep volt ez, tavaly történt a váltás, hozták az aprójószágot. Először pulykát, aztán később a csirkéket. Az állományt a sbajcsai telepre vitték. Messze lett volna oda átjárni, így inkább baromfigondozó lettem. — Hányan dolgoznak a telepen? — Kilencen voltunk, az átállás után is itt maradtunk valamennyien. Persze, azóta már cserélődtek a személyek. Valójában ez sokkal könnyebb, de én mégis jobban szerettem a tehenészetet. — Van velük dolog, több minta pulykákkal — mondja a szomszédos istállóban foglalatoskodó Ács Józsefné. — Éjjel is kell etetni, a pulykáknál nem. Csak kisegítőben vagyok itt, Bagoláról járok át, különben pulykagondozó vagyok. A szövetkezet éves árbevételi tervét a korábbinál 25 százalékkal magasabbra tette. — A többlet megtermeléséből hogyan veszi ki részét az állattenyésztés — kérdeztük a szövetkezet elnökét, Mikes Józsefet. — Tavaly 168 millió forint volt az árbevételünk, az idén pedig 210 millió a terv. A többletből a növénytermesztés nyolcmilliós részt vállalt, tehát a jelentősebb többletet az állattenyésztésben kell produkálnunk — mondja. — Átszervezéseket hajtottunk végre a gazdaságunkban, szem előtt tartva, hogy mindig gyorsan, a körülményekhez igazodva váltani tudjunk, ha kell. Az állattenyésztés növeléséve a háztáji felé is fordultunk, mind a tejtermelésmind a pulyka-, és a csirkekihelyezés tekintetében. Egyébként az átcsoportosítással kiürült szabadhegyi telep egy héten belül újra visszaalakítható az eredeti célra, ha a marhaállomány növelését tartjukérdemesnek. Mibe kerül az esetleges átállás? — Minden felszerelés a helyén maradt. Hogy az istállót a baromfinevelésre alkalmassá tegyük, a legolcsóbb megoldást választottuk. Energiatakarékos gáz hősugárzókat szereltünk fel, ami összesen 84 ezer forintba került. Ezek üzemeltetési költsége, bekerülése is csak a fele annak, mintha kályhákat vásároltunk volna. — Hozza-e a várt többletet az állattenyésztés? — A tervezett volument sajnos nem tudtuk megvalósítani, ugyanis a pulykahizlaláshoz nem lehetett beszerezni elegendő napos állományt. Ellensúlyozására a broilercsirke nevelést emeltük 50 ezer darabbal, de így is tízmillió forint lemaradás várható az előirányzott termeléshez viszonyítva. — Hogyan alakult a háztájiba való kihelyezés?— Nagy az érdeklődés. A 70 ezer pulykának több mint felét nevelik a háztájiban, a 452 ezer broilercsirkéből pedig 28 ezret. Idén 250 darab hízóbikát adunk le, ebből 25 darab a kihelyezett. A borjúnevelésben kimondottan a háztájira alapozunk. Lelkiismeretes, hozzáértő vállalkozóink vannak, egyetlen borjúelhullás sem történt. Nőtt a fejőstehén kihelyezés is, az év végére eléri a 200 darabot. A megváltozott termelési szerkezettel — a tervezettnél kisebb mértékű pulykahizlalás mellett is — a tavalyinál húsz százalékos árbevétel emelkedéssel számolnak a szövetkezetben. A növénytermesztés megközelítőleg hozta a várt eredményt. A gazdaságra kedvezően hat a megnövelt háztáji állatkihelyezés, a tervezett hatmilliós nyereség egyharmada ettől várható. A közös állattartás feltételeinek további javítására ötmillió forintos költséggel járó rekonstrukció kezdődött a bajcsai tehenészeti telepen saját kivitelezéssel. Szénapajtát építenek a takarmány megfelelő tárolása érdekében, valamint 22 férőhelyes elkülönítő istállót ami az egészségesebb körülményeket szolgálja majd. A beruházással a jövő évben készülnek el. — Korányi — Jassó László több mint tízezer szárnyast gondoz Szabadhegyen. (ZH fotó — Berde Réka felvétele) Szénszállal erősített műanyag Szénszállal erősített műanyagok előállításával kísérleteznek a Budaplast Fővárosi Műanyagipari Vállalatnál. A szénből készült igen vékony, s rendkívül nagy szakítószilárdságú szálak használata különféle szerkezeti anyagok erősítésére világszerte újdonság. Ezt az új anyagot eddig a legfejlettebb országokban főként a repülőgépek, rakéták külső burkolatának kialakításához használták. A szénszállal erősített műanyagok sokkal szilárdabbak a fémnél, súlyuk azonban jóval kisebb. A szénszálnak ezt a kedvező tulajdonságát igyekeznek újabban kihasználni az autóiparban is, különféle karoszszéria elemek elkészítéséhez. Az új szerkezetű anyagokkal egyrészt fokozzák az autók biztonságát, másrészt pedig csökkenteni tudják a gépkocsik fogyasztását azzal, hogy kisebb lesz a súlyuk. A szénszálak alkalmazásának várhatóan nagy jelentősége lesz a műszaki műanyagcikkek előállításában is. A Budaplastnál egyelőre egy igen nagy teherbírású, a Villamosipari kutatóintézettelközösen kifejlesztett műanyagrúd kialakításához alkalmazzák a szénszálat. Erre a rúdra rögzítik azokat a műanyag tányérokat, amelyek a villanyoszlopokon megtartják és elszigetelik egymástól a nagyfeszültségű vezetékeket. Egy-egy műanyagrúdnak több tonnányi súlyt kell megtartania, s erre csak akkor alkalmas, ha szénszállal erősítik. A vállalat szakemberei most arra törekszenek, hogy tökéletesítsék eljárásukat, s ha ez sikerrel jár, további új, nagyjelentőségű műszaki műanyag cikkekkel bővítsék termékeik választékát, így külföldi partnereikkel is előnyös üzleteket köthetnek. (MTI) róknak, mind az ösztönösség híveinek tanácsaitól elhatárolta magát. Helyes álláspontot alakított ki a vezetés a fejlesztési ütemről folyó vitában is. Minden siettetés — állapították meg — azerőszak alkalmazásának veszélyét rejti magában. Viszont az az érvelés, hogy ha már minden gazdasági alap megvan az adott — tulajdonképpen így kellene mondani: jövendő... — nagyüzemben, csak akkor lehet szervezni a parasztokat a közös gazdálkodásra, ugyancsak elfogadhatatlan megközelítése volt a kényes feladatnak. A gazdasági feltételek jelentősége persze nem lebecsülhető, de azért az adott helyzetben a politikai feltételek voltak az elsődlegesek. Megint — mert már az első két nekifutáskor is — jelentkeztek a nézeteltérések az úgynevezett kettős feladatról: egyidőben történjen-e a szocialista átszervezés és a mezőgazdasági termelés növelése? E kérdésben tulajdonképpen a két szélsőség, a bal- és a jobboldal egy platformra került: nem hitték lehetségesnek a kettős feladat megoldását; a balosok úgy vélték, a nagy cél oltárán áldozni kell, tudomásul venni a termelés visszaesését, a jobboldaliak a termelést, ellátást féltve inkább leálltak volna, vagy beláthatatlan jövőbe tolták volna az átszervezés lebonyolítását. Az MSZMP a kettős feladat egyidejű megvalósítását választotta, és ennek érdekében minden intézkedést megtett. Ebben a legfontosabb volt az önkéntesség szigorú őrzése, és persze az is, hogy minden lépés után megerősítette a „talajt” és csak azután tette meg a következő lépést. Vagyis miután 1959. elején a mozgalom két hónap alatt 342 ezer új taggal gyarapodva a tsz-földek aránya 34 százalékra nőtt, leállt az átszervezés szorgalmazásával. 1959—60 tele volt a következő ütem, ekkor 380 ezerrel nőtt a tagság száma, és a terület már 56 százalék volt. 1960—61 telén ismét 340 ezer ember lépett a szövetkezés útjára, s ezzel a termelőszövetkezetek összterülete már a szántóföld egészének 76 százalékát tette ki. Az új szövetkezetek megszilárdulásában fontos szerepet játszott az is, hogy a bevitt állatokért, eszközökért térítést, a földekért pedig földjáradékot fizettek. 1960-ban például a tagságnak kifezethető összes jövedelem 7,8 százalékát földjáradék címén fizették ki. Nagy hatást tett az is, hogy a társadalombiztosítást, beleértve az öregségi nyugdíj fizetését, fokozatosan kiterjesztették a termelőszövetkezeti tagokra. Nyugdíjas paraszt — ez valami egészen új, rendkívül vonzó volt a falusi lakosságnak. Elkezdődött — a szövetkezeti önállóság alapján — a jobban teljesítményekhez igazodó, ösztönző jövedelemelosztási rendszerek kipróbálása és alkalmazása is — az addig alkalmzott egységes munkaegységrendszer helyett. Új, e valódi szövetkezeti elvet közvetítő gyakorlat volt az is, hogy egyre inkább a szövetkezeti tagságélett a döntő szó a helyi vezetők kiválasztásában. Ennek eredményeként többnyire tisztelt és elismert gazdák kerültek a szövetkezetek élére, nemegyszer olyanok, akiket — egykor indokolatlanul — kuláklistára tettek. Általában elv lett, hogy a tagokat soha sem régebbi osztályhelyzetük, hanem a szövetkezetben végzett munkájuk alapján kell megítélni. Lehetővé vált, hogy a kulákok szintén tagjaivá váljanak a szövetkezetnek. Sőt, ha becsületesen dolgoztak, két év után tisztségeket is kaphattak. A mezőgazdaság átszervezése a szocializmus alapjainak lerakása szempontjából óriási akció volt, amelyben az oroszlánrész a falusi pártszervezetekre és a falu komunistáira hárult, és ehhez segítséget kaptak a munkás elvtársaiktól is. A régi termelőszövetkezetek tagjai is jelentős munkát végeztek, az ő legfőbb érveik a saját termelőszövetkezetük eredményei voltak. A tapintat és megértés vezérelte a szervezők munkáját, hiszen meg kellett érteniök a parasztok gyötrődését, át kellett élniök bizonytalankodásukat, kételyeiket, félelmeiket — mindazt, ami az embert mozgatja, mikor élete nagy elhatározását teszi meg. Nemes János (Következik: Értelmiség és a kulturális politika). Nyitott szemmel járni Munkavédelmi őrök a Zalavolánnál A tavalyi gondok után a Zalavolán gazdasági és tömegszervezeti vezetése a munkavédelmi őrmozgalom megerősítését tartotta egyik legfontosabb feladatának. Volt egy kis zavar társadalmi aktíváink körében a munkavédelem feladatainak országos szintű szétválasztását követően. Nem látták tisztán, mi is a szerepük ebben az új helyzetben. Ezt kellett először is rendeznünk — mondja Zumbok László, a Zalavolán szakszervezeti bizottságának munkavédelmi ellenőre. — Aztán azt próbáltuk elérni, hogy a munkavédelmi őreink észrevételei ne csak meghallgatásra találjanak, hanem intézkedés is legyen ezt követően. — A tapasztalat talán a legfontosabb munkánkban — vélekedik Bencze József autószerelő, a megyeszékhelyi fődarabjavító műhely munkavédelmi őre. — A tekintély is fontos, hogy a munkatársak jobb szinten kell intézkedni, az bizony néha késik. A zalaegerszegi központi buszállomáson sikerül elkapni Németh József jegykezelőt. Az éppen beérkező zalafaszentmihályi járattal jött. — Szentmihályon lakom, hajnali négy órától dolgozom — magyarázza. — Hogyan lehet munkavédelmi őr, aki állandóan a járaton tartózkodik? — Az egyik feladatom éppen ennek az állomásnak a felügyelete. Abeállók, a buszok, az utasok, a gépkocsivezetők mind adhatnak munkát nekem. Bárhol járok, nem feledhetem, hogy nekem nem csak a jegyek kiadása a feladatom. Ha a busz padlóját felolajozták, vagy a vezetőfülkében idegen tartózkodik, szólnom kell érte. — Az utasok is elfogadják az észrevételeit? — Általában igen. Legtöbbször meg sem kell mondanom, hogy munkavédelmi őr vagyok. Persze, volt már félreértés is abból, hogy ezt nem jeleztem előre. Nemrégiben Zalaegerszegen, az egyik helyijáraton észrevettem, hogy a vezetőfülkében áll egy nő és a vezetővel beszélget. Mikor rászóltam, azt válaszolta, hogy ne irigykedjem, legközelebb majd engem látogat meg. Természetesen a félreértés tisztázása után pironkodva hagyta el a fülkét. — Fontosnak tartja megbízatását? — Nem számolom azt, hogy hány esetben tettem szóvá szabálytalan dolgokat, de ha csak egy kis részükben sikerült megelőzni balesetet, akkor már volt értelme az egésznek. Lukácsffy Dénes elfogadják az észrevételeinket, s ne felesleges zargatásnak tekintsék, ha szólunk. Tanulók is vannak a műhelyben, rájuk még jobban kell vigyázni. Egyébként nem nagy dolgokról van szó, de csak egy kis forgács kerüljön az ember szemébe, az is nagyon fáj. Védőszemüveg használata, a megfelelő kötelek az emelésnél, ez az a terület, ahol én segíteni tudok. — Erkölcsi, anyagi elismerés? — Nekem elég, ha érzem, hogy a többiek számítanak rám. Ám igaztalan lennék, ha elhallgatnám: a vezetőim is hangot adtak már elégedettségüknek. Anyagi elismerés talán ezután lesz, az új szabályzatunk erre lehetőséget biztosít. Varga Csaba, a központi szerelőműhely munkavédelmi őre már tíz éve látja el ezt a megbízatást. — Sok dolgot észrevesz az, aki nyitott szemmel jár, csak éppen ritkán szól érte. Minek ártsam bele magam a mások dolgába — gondolja. Pedig mindenki lehetne ez, csak éppen akarnia kellene. Ez lenne az igazi — mondja elgondolkozva. — Persze, azért nem panaszkodom. Az emberek egyre inkább felismerik, hogy munkájuk során egymásra vannak utalva, vigyáznunk kell egymás testi épségére. — Van foganatja észrevételeinek? — Feltétlenül. Munkatársaim jól tudják, az ő érdekükben szólok. De ha maga 3 A Veszprémi Bakonyművek Keszthelyi Gyárában augusztusban kezdték meg a Lada Szamara személygépkocsik elektronikus gyújtáselosztóinak gyártását. Még ebben az évben több mint 123 300-at gyártanak szovjet megrendelésre. (ZH fotó : Berde Réka felvétele) Kényszerpályán a fakitermelés Hihetetlennek tűnik, de mégis igaz, hogy ami olcsóbban megvalósítható, az majdhogynem tiltva van, sőt bűn, a drága viszont szinte minden korlátozás nélkül kivitelezhető. A kustánszegi termelőszövetkezet vezetői méltatlankodnak, hogy saját fakitermelő brigádjukat képtelenek anyagilag több és jobb munkára ösztönözni, mivel a bérgazdálkodás előírása korlátokat állít: a bérszínvonal esetleges túllépése miatt nagy összegű büntetést fizethetnek, amit nem vállalhatnak. Értik ők, hogy miért van szükség a bérek szigorú szabályozására, hiszen a pénz korlátlan kiáramlásával újabb és újabb kielégítetlen keresletek adódhatnak. Amire viszont ők sem, mások sem találnak magyarázatot, ugyanazért a munkáért miért fizethető kívülállóknak — az ő esetükben távolról jött géemkás brigádnak — négyszer—ötször annyi pénzt, mint saját dolgozóiknak?! Az utóbbiaknak kifizetett kerek összegek az üzemi gazdálkodásban költségként jelentkeznek, míg a saját dolgozóknak elszámolt kevesebb forint az árgus szemekkel ellenőrzött béralapot terheli. A becföldi termelőszövetkezetet elsősorban az vitte a géemikus kényszerpályára, hogy alkalmas fűrészhez hosszú idő óta nem tudnak hozzájutni. Hogyan,hogyan sem, a bérmunkát vállalóknak van olyan motoros fűrészük, amivel szaporán dönthetik az erdő fáit. Persze, náluk is több pénzért dolgoznak az idegenek. A gazdaság béralapját azonban itt sem terheli a bérmunka ellenértéke. Ráadásul a „külsősök” felügyelet nélkül, tisztességesen elvégzik a munkájukat, mégpedig sokkal gyorsabban, mint az alulfizetett „házi” brigád. Az idegen brigád foglalkoztatása mellett döntött a söjtöri termelőszövetkezet is. Bár ezt szintén kényszerpályának tartják, nem volt más választásuk. A 650 hektárnyi erdejükből évente 3300 köbméter fát kell kitermelni, amire a négy tagú saját kollektíva — láfogatos közelítéssel — képtelen. Hogy vegyenek LKT-gépet? Drágának tartják, s kapacitását sem tudnák lekötni kellően. A velük kapcsolatban levő géemások viszont műszakilag jól felszereltek, ezért teljesíteni tudják a tsz megbízását. A söjtörieket szintén a szűkös béralap is kényszerítette az idegen munkaerő foglalkoztatására. Költség vagy béralap? Leginkább ez dönti el, hogy a fakitermelésnek melyik módját választja egyik vagy másik mezőgazdasági üzem. Végül is önámításként lehet felfogni a bér körüli cifra dolgokat. A vásárlóerőt az egyik is, a másik is növeli, sőt a gmknak kifizetett összeg méginkább, hiszen az adózás után is sokkal több pénzhez jutnak az erdőirtásra vállalkozók, mint a szövetkezet dolgos gazdái, szorgalmas alkalmazottai. Vannak már gazdaságok, ahol gmk-helyettesítőként úgynevezett átalánydíjas vállalkozásban termeltetik ki a fát saját brigádjaikkal. Ez értelmesebbnek látszik, mert a vállalkozókon kívül az országnak, az üzemnek is megvan a haszna, hiszen a dolgozó rákényszerül saját eszközeinek megóvására, különös érdeke, hogy takarékoskodjék az üzemanyaggal. E módszer követése talán eltérítheti a jelenlegi kényszerpályáról az erdőműveléssel, a fakitermeléssel foglalkozó üzemeket. N. F.