Zalai Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 2-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

2 _ Kim Jung Szám lemondott Szöul (TASZSZ): Szomba­ton bejelentette lemondását Kim Jung Szám, az Újraegye­sítés Demokratikus Pártja — az egyik legnagyobb dél-ko­reai ellenzéki tömörülés — elnöke, akit azonban a párt képviselői szerint minden bi­zonnyal visszaállítanak poszt­jára az UDP küszöbön álló, rendkívüli kongresszusán. Kim Jung Szam lemondó nyilatkozatában közölte: ma­gára vállalja a felelősséget azért, hogy a decemberi el­nökválasztások előtt kudarcba fulladtak az ellenzék erőinek egyesítésére tett kísérletek s emiatt nem sikerült eltávolí­tani a katonai rezsimet az ország éléről. A hírt közlő Kyodo japán hírügynökség mindazonáltal idézte a párt több vezető képviselőjét, akik szerint Kimet „bizonyosan” ismét megválasztják az UDP elnökévé a párt január 6-ára összehívott, rendkívüli kong­resszusán, mivel „ez szolgálja leginkább az ellenzéki pártok egységét az idei évre meghir­detett parlamenti választások előtt”. A legnagyobb ellenzéki tö­mörülések megosztottsága miatt a kormánypárt jelöltje, Ro Te Vu futott be győztes­ként a legutóbbi elnökválasz­táson, jóllehet az érvényes szavazatoknak mindössze har­madát tudhatta magáénak. Az államelnöknek vissza kellene vonulnia Újabb támadás Waldheim ellen Bécs (AP, MTI), Ausztria egyik vezető konzervatív napi­lapjának főszerkesztője lemon­dásra szólította fel Kurt Wald­heim államfőt. Ez a Waldheim elleni leghevesebb támadás az­óta, hogy karácsonykor Kurt Blecha osztrák belügyminisz­ter kijelentette: véleménye szerint az államelnöknek visz­­sza kellene vonulnia. A Salzburger Nachrichten főszerkesztője újévi vezércik­kében rámutatott: Waldheim­­nek a háborús múltjával kap­csolatos bírálatokra adott vá­laszai nem bizonyultak meg­nyugtatónak s az ügy, amely az államelnök személyes tragé­diája, még nagyobb tragédia a nemzetre. Mint ismeretes, az 1986-ban, a konzervatív Osztrák Néppárt jelöltjeként megválasztott ál­lamfő csak utólag, külföldi, fő­ként amerikai közléseket kö­vetően erősítette meg, hogy 1941—45 között egy háborús bűnöket elkövetett német had­seregcsoport tisztjeként szol­gált a Balkánon. Az amerikai kormány ezek után megtiltotta beutazását az országba. Nincs bizonyíték arra, hogy a korábbi osztrák külügyminiszter és ENSZ-főtitkár személyesen há­borús bűnöket követett volna el, de visszatetszést keltett vé­dekezése, amikor arról beszélt, hogy a hitleri hadseregben „csak a kötelességét teljesítet­te”. Ez súlyosan sérti a náciz­mus áldozatait, mutatott most rá a konzervatív osztrák lap. Nagy feltűnést keltett, hogy a minap Karl Blecha, az Oszt­rák Szocialista Párt alelnöke, belügyminiszter nyilatkozott úgy a Die Presse című bécsi polgári lapban, hogy „szemé­lyes véleménye szerint” Wald­­heimnek le kellene mondania. A szocialista párt koalícióban kormányoz a Néppárttal, amelynek elnöke Alois Mock alkancellár állt annak idején Kurt Waldheim jelölése mö­gött. A Salzburger Nachrichten emlékeztetett arra, hogy idén, amikor megemlékeznek Auszt­ria náci megszállásának 50. év­fordulójáról, a Waldheim-ügy fokozottan a figyelem közép­pontjába kerül majd. Kurt Waldheim háborús szerepét — az osztrák kor­mány kezdeményezésére, az elnök hozzájárulásával — nemzetközi történész-bizottság vizsgálja, amely várhatóan január végén hozza nyilvános­ságra jelentését. ­i salvadori harcok mérlege San Salvador (AP). A sal­­vadori hazafias erők rádiója, a kormány és a katolikus egyház az új év első napján egyaránt megvonta a polgár­­háború tavalyi mérlegét, ám a közölt adatok meglehetősen ellentmondóak. A Farabundo Marti nevét viselő gerillamozgalom rádió­ja szerint 1987-ben 8875 kor­mánykatona vesztette életét a harcmezőkön, a harci csele­kedetek csaknem 44 millió dolláros kárt okoztak a kis közép-amerikai ország gazda­ságában. Az adás a gerillák veszteségeiről nem tett emlí­tést. A salvadori hadsereg ve­zérkari főnökének újévi köz­leménye szerint a kormány­erők tavaly 1004 baloldali fegyverest öltek meg, 847-et fogságba ejtettek. A főtiszt a reguláris haderő veszteségeit ugyanakkor 470 főben jelölte meg, a sebesültek számát 2815-re tette. A salvadori főváros érseke is közzétette a katolikus egy­ház által összeállí­tott vesz­tesé­gmérleget, amely szerint tavaly az erőszakcselekmé­­nyek miatt összesen 1309 sze­mély vesztette életét; a ha­lottak közül 500 a kormány­erők soraiban teljesített szol­­gálatot. Szikh terrorakciók Indiában ti­­-Delhi (MTI): Véres ter­­rorista gyilkosságokkal kö­szöntött az újév Pandzsáb in­diai szövetségi államra. A szombati lapok jelentése sze­rint szikh fegyveresek az el­múlt huszonnégy órában ti­zenkilenc embert öltek meg és további ötöt sebesítettek meg Pandzsáb különböző körzetei­ben. A szomszédos Harijána államban a hindu sovinizmus talaján álló Bharatija Dzsa­­nata Párt egy törvényhozójá­ra támadt rá két terrorista: a képviselő súlyosan megsebe­sült a merényletkísérletben. A pandzsábi gyilkosságok közül a legvéresebb egy ki­lenc tagú család kiirtása volt Csimabat faluban. Az áldoza­tok között három kiskorú gyermek is van. A merényle­tet a szikh család ellen a „Khalisztáni Felszabadító Erők” elnevezésű terrorszer­vezet hajtotta végre. A hely­színen hátrahagyott röpcédulá­ján a kivégzőosztag azt állí­totta, hogy a gyilkosságot bosszúból követték el, mert a családfő rendőrségi besúgó volt. Egy másik faluban szikh terroristák vaktában adtak le lövéseket, négy ember halálát okozva. A független szikh állam, Khalisztán megteremtését kö­vetelő szélsőséges terrorista mozgalom a nyolcvanas évek elején éledt fel az indiai szö­vetségi államban. A pandzsá­­bi válság azóta is az ország legégetőbb belpolitikai prob­lémája. Vonatrobbantás Mozambikban Maputo (AFP) A mozam­biki hírügynökség szombati közleménye szerint 22 fő éle­tét vesztette, 71 személy pe­dig megsebesült csütörtökön egy személyvonat ellen végre­hajtott robbantásos merénylet során. Roelof (Pik) Botha dél-afrikai külügyminiszter ugyancsak szombaton kormá­nya nevében elhatárolta ma­gát a Renamo terrorszervezet merényletétől. Mozambiki­­sajtójelentések Dél-Afrikát teszik felelőssé az akcióért, utalva arra, hogy a két or­szág között 1984-ben kötött nyomati meg nem támadási egyezmény ellenére Pretoria továbbra is támogatja a Re­­namo-t. A kormányellenes szerve­zet csütörtökön aknát helye­zett el egy vasútvonalon,­­ az ország északnyugati részében levő Maomba térségében — adta hírül az AIM mozambi­ki hírügynökség. A robbanás következtében kisiklott egy mintegy 1500 munkást szállí­tó vonat, legkevesebb 22 sze­mély életét vesztette, s het­vennél többen megsérültek. A kisiklott vonatot ezután meg­támadták a Renamo egységei, az utasokat kifosztották, s több személyt elraboltak. A Renamo egyik Lissza­bonban tartózkodó képviselő­je a merénylet hírére reagál­va csak annyit közölt, hogy az ilyen cselekmények beleil­leszkednek a kormányellenes szervezet stratégiájába. Botha a mozambiki kor­mányhoz intézett üzenetében kormánya „mély sajnálkozá­sát” fejezte ki a merénylet miatt, s visszautasította, hogy Pretoriának köze lenne az akcióhoz. Egyben közölte, hogy a dél-afrikai hatóságok készek orvosi segítséget nyúj­tani a rászorulóknak, s haj­landóak részt venni a vasút­vonal helyreállításában is. __adta____ fmim hrr up| Szihanuk újabb találkozót javasol Párizsban Párizs (MTI, Reuter): Noro­dom Szihanuk herceg, volt kambodzsai államfő azzal a kéréssel fordult Hun Sen kambodzsai miniszterelnök­höz, hogy januárra tervezett újabb találkozójuk helyszínét változtassák meg, ne Phenjan­­ban, hanem Franciaországban tartsák következő tárgyalásu­kat. A hírt Szihanuk egyik munkatársa közölte szomba­ton a francia fővárosban. Szihanuk a hét elején köz­leményt juttatott el a francia sajtónak, s ebben éppen azt jelentette be, hogy a találko­zó nem Franciaországban lesz, hanem a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság fővárosá­ban. Szihanuk munkatársa ezút­tal azt is jelezte, hogy a kam­bodzsai ellenzéki vezető az eredetileg tervezett időpontnál korábban, még január 27-e előtt kíván tárgyalni Hun Sennel. A kambodzsai kormányfő és Szihanuk december elején Franciaországban találkozott első ízben. Megbeszéléseik eredménye egy négypontos megállapodás, amely egyebek között kimondta a tárgyalá­sok folytatását is. Szihanuk nem sokkal később azt közöl­te, hogy meghatározatlan idő­­re felfüggeszti a párbeszédet a kambodzsai kormány veze­tőjével, de ezt a döntését­, rö­vid idő múltán módosította. ★ Hanoi (MTI): 1987-ben a kambodzsai népi fegyveres erők 8 579, Thaiföld felől be­törő ellenzéki fegyverest tet­tek harcképtelenné — adja tudtul az SPK kambodzsai hírügynökségnek a tavalyi harcokról közzétett jelentése. Az összegzés — amelyet el­ső ízben hoztak nyilvánosság­ra — a továbbiakban megem­líti: a thai légierő tavaly 811 alkalommal végzett felderítést Kambodzsa területe felett. A thai haditengerészet összesen 864 alkalommal sértette meg Kambodzsa területi vizeit. A harcok során a kam­bodzsai erők több mint négy­ezer fegyvert zsákmányoltak. Az SPK jelentése a saját veszteségekről nem tudósít. TELEX TELEX TELEX Üdvözlő távirat Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki jókívánságait U San Yu elnöknek, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából. Grósz Károly, a Minisztertanács el­nöke U Maung Maung Kha miniszterelnöknek küldött üd­vözlő táviratot. Kiváló munkásőregység Több éve nyújtott kiemel­kedő munkájáért, s 1987-ben elért kiváló­ teljesítményéért az idén a Székesfehérvári Dr. Münnich Ferenc Munkásőr­egység nyerte el a „Munkás­őrség Kiváló Egysége” címet és a vele járó vándorzászlót. A székesfehérvári és a város­­környéki ipari és mezőgazda­­sági nagyüzemek munkásőreit tömörítő kollektívának egy­­séggyűlés keretében Borbély Sándor, a Munkásőrség orszá­gos parancsnoka adta át va­sárnap Székesfehérvárott a magas elismerést. Goria Ázsiába utazott Giovanni Goria olasz mi­niszterelnök szombaton egy­hetes ázsiai körútra indult. Malajziát, Szingapúrt, Indoné­ziát és Indiát érintő utazásán elkíséri Giulio Andreotti kül­ügyminiszter, valamint, egy főként üzletemberekből álló delegáció. 1988. január 4., heilt. Döntő szakasz HÉTFŐ REGGEL, a mun­kaidő kezdetekor döntő sza­kaszához érkezik a peresztroj­ka, a szovjetunióbeli reform­­folyamat. Jóllehet a vállala­tok működését szabályozó új törvény már elsejével ha­tályba lépett, akárcsak ná­lunk, a Szovjetunióban is csak január 4-én kezdődik a lényegi munka. S akárcsak nálunk, ott is számos újdon­sággal köszönt be 1988. Szovjet és külföldi elemzők egyetértenek abban, hogy a reform csakis a gazdasági fejlődés ütemével mérhető — legalábbis abszolút számok­ban. Az eddigi lépések, a bel­politikai és gazdasági életben végbement változások csak azt a célt szolgálhatták, hogy előkészítsék a hatalmas or­szág minden sarkára kiterje­dő megújulást. Ennek tartó­pillére pedig nem lehet más, mint a gazdaság korszerűsíté­se, hosszútávú fejlődésének megalapozása. A vállalatok mostantól már nem csak „kí­sérleti jelleggel” hanem tör­vényes keretek között, min­denhol egyforma játékszabá­lyok szerint, maguk határoz­hatnak egy sor olyan kérdés­ben, amelyet eddig felsőbb irányító szervek döntöttek el — sokszor a szükséges infor­mációk nélkül, néha többezer kilométer távolságból. A teljes önelszámolás rend­szere szerint a vállalatoknak törekedniük kell majd saját nyereségük növelésére, hiszen ezekből az alapokból lehet csak biztosítani a szociális és gazdasági gyarapodást, rész­ben a technológiai fejlőt is. A korábbi tervutasít mechanizmus egyes elemei menetileg azonban még ma maradnak, a minisztériuma,­ a veszteséges vállalatok tá­mogatására még átcsoportosít­hatják a máshol megtermelt jövedelmet. Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy egy ilyen mértékű reform bizonyos kockázattal is jár. Lehetetlen mindent előre kiszámítani, s az irányító ap­parátusban dolgozó 18—20 millió ember gondolkodás­­módja sem alakítható át egy­­csapásra. A következő évek fogják csak megmutatni, mennyire volt körültekintő az átalakítás előkészítése, vajon helyesen ismerték-e fel a ter­veket kidolgozó közgazdászok a gazdasági és társadalmi szükségszerűségeket. Brit atomkísérletek Védőfelszerelés nélküli katonákat vezényeltek a helyszínre London (MTI, TASZSZ): Kártérítést követel a tory kormánytól az évtizedekkel ezelőtti brit atomkísérletek áldozatai számára a munkás­párti árnyékkormány hadügy­miniszter-jelöltje. Denzil Davies közölte: a 30 éves titkossági zárlat lejártá­val, pénteken napvilágra ke­rült adatok szerint az ötvenes években védőfelszerelés nél­küli brit katonák ezreit vezé­nyelték a csendes-óceáni és dél-ausztráliai nukleáris kí­sérleti telepekre, légköri atomrobbantások után. A kí­sérlet azt volt hivatott kide­ríteni, hogy a radioaktív su­gárzás milyen hatásokat gya­korol az emberi szervezetre — mondotta Davies. A kato­nák közül azóta sokan meg­haltak már rákban és egyéb, sugárzás okozta betegségek­ben. Az ellenzéki miniszter-je­lölt szerint Harold MacMillan konzervatív kormánya annak idején e kísérlettel is arról kívánta meggyőzni a wa­shingtoni kormányt, hogy ér­demes együtt.”" -Britanniáb­­­ek korszer A kötelező­­ zárlat pénteki feloldásával nyilvánosságra került a sella­­fieldi atomerőmű 1957-ben bekövetkezett balesete is, amelyet a MacMillan-kor­­mány annak idején teljesség­gel eltussolt. A hír után a brit kabinet a bírálatok ke­reszttüzébe került: az ír kor­mány követelte a jelenleg atomhulladék-feldolgozásra használt létesítmény azonnali bezárását, mivel az üzem az Ír-tengerbe üríti ipaari szennyvizét. Dublin szerint emiatt a tengerrész a világ leginkább sugárszennyezett természetes vízfelületének számít. Tony Benn egykori mun­káspárti energiaügyi minisz­ter azt rótta fel a kormány­nak, hogy a sellafieldi inci­denshez hasonló esetek tucat­jait tartja még mindig titok­ban. Közcselekvéssel az értékek gyarapításáért Nagykanizsán Olyan időszakban élünk amikor nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális-művészeti és a közösségi életben is fel­értékelődnek az előremutató kezdeményezések, a tartalmas, új minőséget teremtő vállal­kozások. Arról van szó, hogy a gazdasági szféra kibontako­zást megcélzó lépései mellett az emberek szívesen munkál­kodnak lakó- és munkahelyi közösségük arculatának gaz­dagodásáért, városuk szellemi gyarapodásáért, sőt áldoznak is a kulturális értékek meg­születése reményében. Mind­ennek számos jele van Nagy­kanizsán is, ahol például két egyesület megalapításával egyesítették erőiket e célok jegyében a helyi lokálpatrió­ták. Mit hozhat ez az össze­fogás — érdeklődtünk Sala­mon Bélától, a­ városi pártbi­zottság titkárától, miután a város vezető párttestülete köz­tudottan ez ügyben is kezde­ményező szerepet vállal. — 1986-ban múzeumbarátok egyesülete alakult városunk­ban, a közelmúltban pedig hasonlóképp tennivágyó kani­zsaiak megalapították a Nagy­kanizsai Városvédő Egyesüle­tet — foglalta össze a ténye­ket Salamon Béla. — Olyan vállalkozásokról van szó, me­lyek újabb, örvendetes bizo­nyítékkal szolgálnak arról, hogy közös értékeink megőr­zése, gyarapítása nemcsak foglalkoztatja a lakosság je­lentős részét, hanem tenni is kívánnak — és nem is keve­set — ezügyben. Mi régtől tapasztaltuk ennek jeleit és ezért is támogattuk szívesen e két egyesület létrejöttét. Úgy ítéljük meg, hogy sokat tehetnek a városért. Olyan energiákat szabadíthatnak fel és állíthatnak várospolitikai céljaink szolgálatába, melyek­nek eddig talán nem volt kel­lő intézményesített működési tere, segítségnyújtási lehető­sége.­­ Anyagi támogatást várnak netán a múzeumi munkához, avagy a vá­rosszépítéshez a lakos­ságtól? — Korántsem erről van szó, miként reményeink és a tapasztaltak szerint a két egyesület tagjai sem pusztán erre szövetkeztek. Rengeteg olyan ember él Kanizsán és környékén, aki eddig is szív­ügyének tekintette a múzeumi munka pártolását, vagy a vá­roskép gazdagsását, színesíté­sét, értékeink megőrzését. Ők korábban is sokat tettek pél­dául múzeuális tárgyak fel­ajánlásával, de felhívták a fi­gyelmet pusztuló, kallódó ér­tékekre is, másrészt segítették a város arculatának szépíté­sét. Hadd mondjam el, hogy az utóbbi években nem egy, igazán sikeres kanizsai mú­zeumi, helytörténeti kiállítás — a szakemberek a meg­mondhatói — talán sohasem jöhetett volna létre a lakos­ság és különféle szervek tá­mogatása nélkül, miként a városszépítés sem kaphatott volna lendületet nélkülük. Ezek az önzetlen emberek a maguk részéről sokat tettek hozzá a tanács ezirányú erő­feszítéseihez, melynek méltó elismerése volt, hogy Kanizsa Hild-érmet kapott a műem­lékek újjávarázsolásáért, s a modern városkép kialakítá­sáért. Persze, nem közömbös, hogy a városvédő egyesület —, miként alapszabálya is ki­mondja — anyagiakkal, így közcélú terveit sok tekintet­ben megalapozó egyéni, vál­lalati felajánlásokkal, továbbá közmunkák szervezésével, sőt a pénzügyi alapjait bővítő üzleti vállalkozások haszná­val is hozzá kíván járulni a városszépítési program sike­réhez. De ennél fontosabb, hogy teret adhat azoknak az embereknek, akikben egészsé­ges ambíció munkál Kanizsa arculatának szebbé, otthono­sabbá tételéért. Vagyis igazi közösségi célhoz mozgósíthat ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJÉBEN Mihail Gorbacsov is szólt az átalakítás és a világpolitikai helyzet összefüggéseiről. Ma­gyarország azonban nem csak ilyen áttételesen érdekelt a szovjet gazdasági sikerekben, hiszen alapvető érdekünk, hogy korszerűsödjenek a két ország közti együttműködés formái, nem is beszélve a KGST modernizálásáról. Ed­dig is figyelemmel kísértük a szovjetunióbeli változásokat, ám aligha túlzás azt állítani, hogy most minden kis hírt még alaposabban kell majd átolvasni. Nem „tiszteletből", hanem­ azért, mert valójában döntő szakaszához érkezett a peresztrojka.

Next