Zalai Hírlap, 1988. július (44. évfolyam, 157-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat szám . »mai Mitthi» Elhagyott legelők, korán kiselejtezett tehenek Avagy miért költséges a szarvasmarhatartás Zalában? A szarvasmarhaállomány — főleg a tehénlétszám — megyénkben az országosnál nagyobb mértékben csökkent az elmúlt esztendőben. Ez és a tenyésztéssel összefüggő sok más kérdés késztette a Magyar Agrártudományi Egyesület Zala Megyei Szervezetének vezetőségét, hogy áttekintse, elemezze az ágazat jelenlegi helyzetét, problémáit. Kevesebb kínálat tejből A létszámadatok újabb és újabb állománycsökkenésről tanúskodnak és már veszélyes mértéket öltenek, hiszen e jószágok száma nem éri el a 68 ezret. Ebből, nem egészen 27 ezer a tehén, hét százalékkal kevesebb, mint egy esztendővel korábban. Különösen a kistermelői tehénlétszám apad az átlagosnál is nagyobb mértékben, s mostanra éppen csak meghaladja a nyolc és fél ezret. Amint Fábián Zoltán, az álattenyésztési vállalat igazgatója, MAE vezetőségi tag fogalmaz: Az állami és az üzemi intézkedések nem tudják a csökkenés ütemét lassítani. A kistermelők termelési biztonságát növeli ugyan az intervenciósüszőborjú-felvásárlás garantálása, a vémhelüsző előállítási szerződések fenntartása, viszont a tehéntartás állami támogatásának csökkentése kedvezőtlen hatást keltett. A fonák helyzetről árulkodik az a tény, hogy a háztájiba kihelyezett tehenek tartása több vonatkozásban is nagyobb biztonságot jelent a kistermelő részére, mint a saját tehén tartása. Az ágazati hatékonyság fokozásának alapvető feltétele az átlagos tejtermelés növekedése. Ez az elmúlt években dinamikusan fejlődött, s a nagyüzemi éves átlag 4448 liter. Ez azonban tavaly már nem tudta pótolni a kistermelői szektor tejkínálatának csökkenését, így a megyei felvásárlás az előző évinek 99 százaléka lett. Az idei év első öt hónapjában pedig tovább mérséklődött az ezen időszakban értékesített tej aránya, ami csupán 97,5 százalék. Kevesebb a tej azért is, mert súlyos gondokat okoz a technikai hiányosságok miatt bekövetkező tőgygyulladás — indokolja a mérsékeltebb üzemi termelést Fábián Zoltán, majd annak a véleményének ad hangot, hogy a nem megfelelő időben és módon végzett kezelések jelentős termelés-kieséseket okoznak, tetemes károkkal járva a tejipari feldolgozás számára is. A termelést, végül pedig az eredményt befolyásoló körülmények közül a tartástechnológia szerepe is jelentős. Az országoshoz viszonyítva Zalában a korszerű férőhelyek aránya kedvezőtlen: 14 tsz szakosított telepén a tehénállomány negyven százaléka termel. Máshol nem megfelelő gépesítettséggel, nehéz munkakörülmények között dolgoznak a gondozók, s jelentősek a termelés többletköltségei, az istállókat rossz hatásfokkal lehet csak üzemeltetni. A takarmányozás f°gyatékosságai Ez utóbbi helyeken tapasztalható áldatlan állapotok megszüntetése érdekében jelenleg négy mezőgazdasági üzemben folyamatban van a tehenészeti telepek rekonstrukciója. Fülöp Győző, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője örvendetesnek mondja, hogy elindult a jó irányú fejlesztés folyamata. Ez sajnos hamar meg is torpant, mert jelenleg nincs állami támogatás. Sokak véleménye szerint a takarmánygazdálkodásban van a termelés fellendülésének legfőbb akadálya. A tömegtakarmányok minősége, energia- és fehérjetartalma nem minden gazdaságban megfelelő, de a minőségének megóvása is hagy kívánnivalót maga után. Nagy hiba egyes telepeken a legeltetés hiánya, ami egyben az állatok jártatását, mozgatását is erősen korlátozza. Feltétlenül szükségesnek tartja az ásványi anyagok kellő adagolását dr. Tóth Tibor főállatorvos, a megyei állategészségügyi állomás igazgatója, mert azok hiánya a szaporodásbiológiában okoz súlyos gondokat. Ez a hiba pedig szinte naponta előfordul a tehenészetekben, főlegott, ahol nem legeltetnek. S még valamit szóvátesz: tapasztalatai szerint nagy a selejtezési arány a megye tehenészeteiben, ami ugyancsak alaposan megdrágítja a termelést. Ez utóbbit Fábián Zoltán is alátámasztja. A hasznos élettartam a teheneknél rövid, selejtezéskor a jószágok életkora mindössze 5,3 év átlagosan. Ehhez viszont a felnevelési hiányosságok is hozzájárulnak, hiszen az úszőnevelés minőségét több gazdaságban jogosan lehet kritizálni. Emellett a magas abrakfogyasztás következménye a májelfajulás és ez jelentős hányadát teszi ki a tehenek kiesésének. Költségnövelő is az indokolatlanul sok abrak, az egyre dráguló tápok túlzott adagolása. Annál is inkább, mert — mint Józsa Tibor, a zalacsébi Feta igazgatója mondja — van néhány kijelölt szervezet az országban, amelyik a kurrens fehérjehordozókat tetemes felárral forgalmazza. Helyesebben csak diszponálja anélkül, hogy egyáltalán mást tenne a jelentős részben import termékkel. Kevés a borjú A tehenészet húshasznosítású ágazatáról a szakosodás óta egyfolytában vitatkoznak a szakemberek, miközben az érintett állatok száma szinte jelentéktelenné zsugorodott a megyében. Nem is csoda. Amikor sehogyan se akar sikerülni az úgynevezett zöldre elletés, vannak üzemek, ahol a borjaknak csupán hatvan százaléka született meg május végéig. Ezért is a húságazat kilónkénti hozamának szűkített költsége 118 forint, míg a szabadpiacon a hízóknak való jószág kilója nyolcvan forint körül alakul. A szakemberek véleményéből kiderül, hogy — valahol, valamikor — Zalában felbomlott a tehenészetek biológiája, amiért persze korántsem az állatok hibáztathatók. Ennek az egyenes következménye a mostani helyzet, ami kellő törődéssel, áldozatvállalással megváltoztatható.______N. F. Az elmúlt napokban egymás után röppentek fel a hírek a mezőgazdasági túltermelésből adódó konfliktusokról. Kiskőrösön a szőlőtermelők tüntettek amiatt, hogy nem veszik át tőlük a bort, ezzel szemben nagy mennyiségben importálunk ebből az italból. Néhány nap múlva a burgonyatermelők panaszát hallhattuk a rádióban, miszerint még a szerződött hat forintos kilónkénti árért sem kell a krumplijuk, ugyanakkor a piacon 15-től 30 forintig, vagy még ennél is magasabb áron kínálják a kereskedők a burgonya kilóját. A legújabb túltermelési hír: nem kell a tojás. Hiába van érvényes szerződése a termelőknek, a felvásárlók nem tudják átvenni az egyre gyarapodó készletet, mert a piac telített, s ráadásul most érkezett be egy nagyobb mennyiségű import ... Mi a megoldás, ha nem kell a tojás? A termelők azt mondják, le kell vágni a tojó tyúkokat, s így majd megcsappan a kínálat és akár újból négy forint is lehet a tojás darabja — a télen ... Ez csupán három példa az immár évről-évre ismétlődő, s szinte ciklikusnak mondható keresleti—kínálati ellentmondásokra. Az történik, hogy most túlkínálat esetén senki sem „nyeli le” a többletet, vagyis a veszteség kockázatával a termelőnek is számolnia kell- Jó — mondhatják erre a termelők —, de akkor miért drága mégis a piacon az, amiből sok van? Miért nem veszi meg a zalai zöldséges például húsz forintért az itt termett őszi barackot a kistermelőtől akkor, amikor a vevőnek negyvenért kínálja? Azért, mert ahol például a barack nagy tömegben előbb beérik, ott pár forintért is tud vásárolni. A termelő az ilyen tények láttán jogosan érez kiszolgáltatottságot, s fájdalmasan nézi, miként megy tönkre, semmisül meg a termése ... Belekell ebbe a helyzetbe nyugodnia vagy tehet-e ellene valamit? Mint látjuk, a bor esetében elérték a termelők azt, hogy nézné, milyen ahazai piac valós helyzete, igénye. De hát ilyen akciókról egyelőre nincs tudomásunk, csak a sopánkodásokról van hírünk. Persze, az efféle ügyek nyilvánosságra hozatalának is van eredménye. A tojástúlkínálatra például azonnal reagáltak olyanok, akiknek pont erre az árura volt szükségük és kiderült, az import is csökkenthető. Vagyis a hírverésnek van eredménye. Az új szakszervezeti tisztségviselők A Szakszervezetek Megyei Tanácsa június 28-i ülésén vezető titkárául választotta Salamon Bélát, titkárnak pedig Tornyos Csabát. Az alábbiakban az új tisztségviselők szólnak életükről, munkásságukról. Salamon Béla, az SZMT vezető titkára pártbizottságon dolgozott. A Politikai Főiskola elvégzése után a KFV párttitkára lett. 1979-ben választották a nagykanizsai pártbizottság titkárává. — Hogyan érintette, hogy az SZMT jelölő bizottsága megkereste? — Nem ismeretlen számomra a szakszervezeti mozgalom, hiszen pártmunkásként is foglalkoztam a tömegszervezetekkel. — Az SZMT vezető tisztségeire most több jelöltet is állítottak. Milyen érzés volt „versenyezni” ? — Nem nyertesnek érzem magam, hanem olyannak, akire a választás esett. Amikor a jelölő bizottság felkeresett, azt válaszoltam, hogy egyenlő induló esélyek mellett vállalom a jelölést. Ez végülis adva volt Persze, természetes emberi érzésként bennem is volt drukk, a megméretés izgalma. De most, s a jövőben, a politikai intézményrendszer megújításának menetében még inkább együtt kell élni az ilyen megmérettetésekkel. — Az elmúlt, eseményekben gazdag időszakban a szakszervezeti mozgalom is változásokat élt meg. Milyen teendőket lát maga előtt új tisztében? — A politikai intézményrendszer fontos eleme a szakszervezet, s így ennek is meg kell újulnia. Vissza kell nyerni a tagság bizalmát. Ennek eszköze többek között a testületi munka demokratikusabbá tétele. Be kell vonni a tagságot a döntéselőkészítésbe, az ellenőrzésbe, jobban kell tájékoztatni a feladatokról, kitérve az esetenként elkerülhetetlen kompromisszumok okaira is. Az érdekkép-A 47 éves új -------------------vezető titkár AttSokk. 1960 óta vesztek részt a mozgat- ® nL mi-politikai tpl életben. Előbb Ikv politikai mun- * katársa, majd pedig titkára * volt az egykori zalaegerszegi Sf __ ^___ járás KISZ-bizottságának. Ezt követően ugyancsak az egerszegi járási viseleti munkát teljesen új alapokra szükséges helyezni, hiszen nap mint nap változik a befogadó környezet. Példaként itt csak a készülő társasági és egyesületi törvényre utalnék. A munkahelyeken is másképpen kell dolgoznia a szakszervezetnek, például nem a technológiára vagy a szervezési kérdésekre kell az Amikor megszólal a tele- «járSufcs fon, kissé ha- htározatlanul já? » nyúl a házi 1 8$ f*i€ központnak is ■ s * beillő ^készülék kell szoknom meg Tornyos Csaba, az SZMT újdonsült titkára. Amikor eddigi pályafutásáról és mozgalmi munkájáról kérdezzük, azt mondja: néhány év kitérővel minden Zalaegerszeghez köti. — 1944-ben születtem a megyeszékhelyen, s a középiskola elvégzése után a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szereztem meg a népművelési könyvtár szakos tanári diplomát. Be kell vallanom, akkor még szinte semmit sem tudtam a szakszervezeti munkáról. Véletlen, de ma már tudom, hogy szerencsés véletlen révén kerültem kapcsolatba a szakszervezeti mozgalommal. Fiatal diplomásként az akkori Megyei Művelődési Központban keresett állást, amely akkor szakszervezeti intézmény volt. Módszertani előadó, csoportvezető, majd igazgató-helyettesként dolgozott 29 éves koráig. — Eddigi munkám során ezt a korszakot tartom a legszebb időszaknak, s a tapasztalatszerzés éveinek — folytatja. — Mint népművelő, a szakszervezeti klubmozgalom, a kulturális élet szervezése volt energiát fordítani, de nem szabad tűrni az ütemtelenséget vagy a lélektelen vezetést és minden olyan esetben kiállásra van szükség, amikor a dolgozó ember érdeke csorbul. S mindezekkel együtt nagyobb rugalmasság szükséges az élet, a társadalmi valóság új jelenségeihez, feladataihoz. R. F. a feladatom, majd 1973-ban kaptam lehetőséget az SZMT kulturális bizottságának vezetésére. A nyolcvanas évek elejétől — miután elvégeztem a Politikai Főiskolát — a kulturális osztály vezetőjeként, később pedig politikai főmunkatársként dolgoztam tovább. A többszöri váltás során mindvégig a kulturális élet, közművelődés berkeiben maradt. — Mint titkár is megtartom ezt a területet. Egyrészt ez a szakmám, másrészt hihetetlenül sok szállal kapcsolódik a szakszervezeti munkához, még konkrétabban az érdekvédelemhez. Megemlíti, hogy ismerősei közül többen megmosolyogtak, amikor — egyéb publikációi közt — „A művészet, mint termelőerő’’ címmel jelent meg cikke az egyik kulturális folyóiratban. — Hogy lehet egy lapon említeni e kettőt? Az emberek értelmi, érzelmi élete és a kreatív gondolkodás fejlesztése igencsak szoros kapcsolatban van a korszerű termeléssel. A sokoldalú képzés, konvertálható tudás pedig önvédelem, személyes érdekvédelem is a mai kor kihívására. A szakszervezeteknek lassan évszázados hagyományai vannak hazánkban e téren. A hagyományokkal pedig nem lehet megelégedni, folytatni kell őket — fogalmazza meg programnak is beillő gondolatait Tornyos Csaba. H. P. Tornyos Csaba, az SZMT titkára Fagyálló-lapok — exportra Sikeres próbaüzem után Tófejen A Zalakerámia tófeji rekonstrukciója befejeződött, s eredményesen zárták a próbaüzem első szakaszát is. A tófeji üzem rekonstrukciójára 1986-ban pályázott a vállalat — az 1973-as csempeüzemi technológia cseréjét energiatakarékos megoldássaltervezték felváltani —, mintegy 150 millió forintos költségelőirányzattal. Ebből a keretösszegből nyugati gépekre és a gyorségetési eljárás know-how vásárlására 85 millió devizaforint felhasználásával számoltak. Az évi 700 ezer négyzetméter konvertálható kapacitású — fagyálló és porózus termékek gyártására egyaránt alkalmas — üzem megvalósítására 70 milliós bankhitel, 40 milliós kötvény-kibocsátás, 10 milliós OMFB-támogatás és 30 milliós alapjuttatás szolgáltatta a fedezetet. Versenytárgyalások kezdődtek. Kivitelezőt kellett keresni, aki azután szinte helyszíni művezetéssel dolgozott. Az átépítéshez 1987 augusztusában hozzá lehetett fogni, míg a gépek szerelése a múlt év decemberében kezdődhetett el. A hidegjáratások áprilisban lezajlottak, a hivatalos próbaüzem kezdetét egyöntetűen április 25-től számította a beruházó és a kivitelező. A garanciális mérések igazolták, hogy a leszállított, beállított, valamint beüzemelt gyártósor komplett, azaz megfelel a szerződésben vállalt követelményeknek. A mérések szerint naponta 2100 négyzetméteres termelést produkáltak 89,4 százalékban első osztályú minőséggel, a szerződésben szereplő napi 2000 négyzetméterrel és 80 százalékos részaránnyal szemben. A tesztelés, illetve a próbaüzem során végzett laboratóriumi vizsgálat alapján igazolható,hogy a késztermék megfelel a szabvány követelményeinek. A próbaüzemi eredmények alapján igen jelentős — többek között 1,3 millió köbméter földgáz — az energiamegtakarítás is. A kivitelezés, a szerelés és a szabályozás megfelelő műszaki színvonalon, jó minőségben valósult meg. Az időközbeni árfolyamváltozások miatt a gépköltség magasabb a tervezettnél, de a vámköltségek csökkenése, illetve a tervezettnél nagyobb összegű kötvénykibocsátás ezt fedezi. Ez idáig nem volt üzemzavar a tófeji üzemben. Maximálisan ki kell használni a technológia adta lehetőségeket, ezért idén várhatóan 50 ezer négyzetméternyi fagyálló-lapot exportálnak a tófejiek. Jövőre pedig ennek akár kétszeresét is, hogy a hazai igények kielégítéséhez szükséges importanyagok beszerzésének feltételét megteremtsék. A tervek szerint szeptemberben indítják majd a rekonstrukciós beruházás próbaüzemének második szakát, amikor az úgynevezett porózus — nem fagyálló — padlólapgyártási technológia vizsgázik a gyakorlatban. 3 Hol „szálljon ringbe” a termelő? leállították az importot. De mi lesz, ha import nélkül sem fogy a készlet? Elkerülhetetlen az árcsökkentés és ha már nem éri meg, akkor akár a termelés abbahagyása is. De tehet a termelő az ellen is, hogy ne semmisüljön meg az áruja. Például maga jelenik meg a piacon eladóként és letöri az árakat. A burgonya esetében például a hat forintos felvásárlási árnál valamivel drágábban is adhatja a krumplit és mégis azonnal tőle vesznek az emberek — ráadásul nagyobb mennyiségben —, s nem a kereskedőtől. Megteheti ezt a tojástermelő is. Bizonyára sikere lenne az akciójának, s ez esetben is az ő áruja fogyna el, nem pedig az importból behozott. Egy ilyen veszteségnél nyilván a jövőben az importőr is jobbanmeg-S azt is tudjuk, hogy erre a hírverésre — ha hangosabbra sikerül, s eljut a fogyasztó fülébe is — a kereskedelem is másként reagál. Jó néhány termelői kedvezményes akció ugyanis azért bukott meg, mert éppen a kereskedelem nem volt hajlandó a termelő árengedményét tovább biztosítani a fogyasztóknak, mert ez utóbbiak nem tudtak arról, hogy a boltok engedménnyel kapják a sört vagy a csirkét. IV/T ést már azért egyre JTl világosabb a képlet. Az áruvisszatartás és az ár magasan tartása ellen úgy is védekezhet a termelő, ha ő maga tesz az ellen, hogy ne legyen nagy a vesztesége. Vagyis ott száll a ringbe, ahol a felvásárlók, a kereskedők a legerősebbnek hiszik magukat — a fogyasztói piacon. — Győrffy —