Zalai Hírlap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
1989. január 2., hétfő Húsz millió még áron van Teljesítette tervét a zalaegerszegi Ganz A szeptemberben önállóságot kapott zalaegerszegi Ganz Szerelvény- és Gépgyártó Vállalat helyzetéről Bakos Gyula műszaki igazgatóhelyettestől az alábbiakat tudtuk meg: " Négy hónap alatt 197 milliós árbevételi téri realizálódott, amihez 15 milliós nyereség kapcsolódik. A többletteljesítés a november 28-a óta még vasúti vagonban veszteglő húsz millió forint értékű exportküldemény kilépésétől függ. Gyakorlatilag mi december 23-án befejeztük a múlt évet, s azóta csak nagyon kevesen — a legszükségesebb tennivalók elvégzéséhez nélkülözhetetlen dolgozók — tartózkodnak a gyárban. Csomagolókról és a szállításiakról van szó elsősorban, mert a még raktárban lévő késztermékeik közül azért van kiszállítani való a hazai megrendelőknek is. Miután partnereiknél is év végi leltározás folyik, ilyenkor az érintett vasúti járműjavító üzemek sem fogadnak semmiféle küldeményt. Ezért most kell útnak indítani a nélkülözhetetlen pótalkatrészeket, hogy azok január másodikén a címzetteknél legyenek. December 30-án mintegy kétszázan leltározták a befejezetlen termékeket és a készárut, ami körülbelül 50 millió forint nagyságrendű, s 4—5000 tételből állt. Ez ugyan soknak tűnik, ám a sok éves tapasztalatok szerint ennyi kell a zökkenőmentes átmenethez, az új évi termelés beindításához. A lakatosok 1989. évi kapacitása 105, a forgácsolóké 60 százalékban van leterhelve. Lehetséges, hogy január huszadikán már nem lesz egyetlen szabad normapercünk sem, ami a korábbi gazdánál elképzelhetetlen volt. Ráadásul két igen jelentős tőkés exportról van szó, heti 20 ezer olajipari szerelvény osztrák és évi 20 ezer vonógömb nyugatnémet megrendelésre történő legyártásáról. Egyébként rendkívül fárasztó évet zártunk. Sokáig tartott a szanálási eljárás, azt követően pedig a kétszeri átszervezés csak növelte a bizonytalanságot, amit most igyekszünk feledtetni — mondta az igazgatóhelyettes, aki ezúton is szeretné kifejezni a vállalatvezetés elismerését a zalaegerszegi kollektíva helytállásáért. Lehetőségek mindkét fél számára Találkozás osztrák üzletemberekkel Reformelképzeléseink egyik legfontosabb eleme, hogy nem csak a nagyipart kívánja szervesen hozzákapcsolni a világgazdasági folyamatokhoz, hanem azt célozza, hogy a külpiaci kapcsolatok keresztülkasul átszőjék egész népgazdaságunkat — beleértve a magánvállalkozásokat is. A közelmúltban Sopronban megnyílt osztrák autókiállítás jól példázza a gazdasági mikroszférában létrejött kapcsolatfelvételeket, amelyeket világszerte egészen természetesnek tartanak, hazánkban viszont még újdonságszámba mennek. A bemutató ünnepélyes megnyitóján megjelent osztrák üzletemberek és magyar vendégeik között konkrét üzleti kapcsolat ugyan még nem jöhetett létre, de a párbeszéd lehetősége megteremtődött. Edgar Maurer, Wiener- Neustadt-i autókereskedő —, aki Vokswagenek és Audik forgalmazásával foglalkozik — készségesen mutatja be vállalkozását , éves múltra visszatekintő családi vállalkozást vezeti — megerősíti szavait. — Az általam forgalmazott Mazdák minden piacon, így Magyarországon is kelendő termékek lehetnek, ha külkereskedelmünket tovább liberalizálják — mondja. — Bízunk abban, hogy gazdasági elképzeléseik valóra válnak, s ez számunkra is több lehetőséget tartogat. Ittlétünk célja elsősorban egy hosszútávú üzleti kapcsolat kialakítása. A két üzletember egybehangzóan olyan előnyöket kínál, amelyek nálunk ma még szinte csodaszámba mennek. Nemcsak újonnan vásárolt hanem használt autóikhoz is 48 órán belül biztosítják az alkatrészt. A bemutatót megtekintő szakemberek feltehetőleg nem a vásárlók körét szaporítják majd, mégis sok kérdés hangzott el részükről. Papp Ákos, a Zalaegerszegi Autójavító Kisvállalat igazgatója érdeklődésük okát így fogalmazta meg: — Mindenképpen érdekeltek vagyunk a Magyarországra bekerülő külföldi kocsik javításának, szervizelési lehetőségeinek megteremtésében. Fia sikerül e korszerű járművek szolgáltatási hátterét létrehozni, az jelentős technológiai előrelépést jelentene számunkra, s természetesen a bevétel növekedése sem elhanyagolható. L. I. Az új Volkswagen Passat. (ZH fotó — Kiss Ferenc felvételei) Edgar Maurer: Herbert Hönigmann. — Cégem hatvan éves múltra tekinthet vissza, bár én csak 7 éve vagyok a tulajdonosa. Húsz—harminc kocsi van egyidejűleg autóházamban, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezekből lehet válogatni. Több mint húsz alkalmazottal dolgozom, akik részben eladással, részben javítással és szerviztevékenységgel foglalkoznak. Hogy miért vagyunk itt? A nyári soproni Carussel 88 kiállításon már megjelentem autóimmal, s akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy tekintettel a várható itteni változásokra, jobban meg kell ismertetnünk magunkat a határszél közelében élő magyarokkal. Nyugodtan mondhatom, nekünk Sopron közelebb van, mint Bécs. Reméljük, hogy üzleteket tudunk kötni a jövőben, bár illúzióink természetesen nincsenek. Azaz tudjuk, hogy a schillingért történő vásárlás egyelőre behatárolja lehetőségeinket. De reménykedünk, hogy valamikor ez a korlátozás is megszűnik. Kiállítótársa, Herbert Hönigmann úr, aki az apjától átvett, s több mint harminc A bocföldi tanács elnöke,, Horváth Béla azzal kezdte, hogy a tervezett célkitűzéseik szinte maradéktalanul megvalósultak. 1988-ban 8,8 millió forinttal gazdálkodhattak. Ennek 80 százaléka működési költségeket fedezett, a fennmaradó részből felújítottak, tataroztak, illetve a tervezett iskolaépítésre tartalékoltak. — Működési bevételeinket túl is teljesítettük, mivel különböző rendezvények és terembérleti díjak címén 54 ezer forinttal több folyt be a tervezettnél. — Adóval is ilyen jól állnak? — Alapvetően igen. Csupán azt nem terveztük, hogy 1987. évi túlfizetés miatt kisiparosainknak nekünk kellett 70 ezer forintot visszatéríteni. A tehát székhely és társközségünkben, Csatárban maradéktalanul fizették, az ebből befolyt 160 ezer forintot 1989 második felében induló iskolaépítésre tartalékoltuk. — Nagy az építkezési kedv Bocföldén. — Valóban. 1988-ban már csak két házhelyet tudtunk értékesíteni, ezért kerül sor továbbiak kialakítására. Az építkezők 80 százaléka helybéliek gyermeke, illetve távolabbi településeken élők, akiket vonz a város közelsége Csatárban is lesz vevő 12 új telekre. — Volt nagyobb értékű beruházás, felújítás? — Az említett ok, tartalékolás az iskolaépítés miatt, nem. Az orvosi rendelő kapott 40 ezer forintért egy EKG műszert, hasonló értékben felújítottuk a csatári kultúrotthon színpadát. Itt terveztünk több kisebb javítást, de végül úgy döntöttünk, 1989-ben teljesen felújítjuk az épületet. Igény volt a közvilágítás bővítésére, korszerűsítésére. Ennek során 10 új lámpát szereltek fel, 20-at korszerűbbre cseréltek 50 ezer forintos költséggel. Az autóbusz várók — négy van —, „üveg gondját" végleg megoldották : alumínium lemezek kerültek a törékeny oldalfalak helyére Erre 20 ezer forintot fordítottak. A költségeket csökkentette a csatári kiszesek e téren végzett társadalmi munkája. A bocföldi Kossuth utcában 300 méter járda épült 35 ezer forintos költséggel. Itt is jeleskedtek a lakók a társadalmi munkában, melynek összértéke a tanács területén egymillió forint. A városkörnyéki alapba 115 ezer forintot fizettünk be, de ugyanebből a forrásból 2 utcánkat felújították. Hat fiatal család kapott 30—30 ezer forint vissza nem térítendő lakásépítési támogatást. Atelefonhálózat korszerűsítésére 60 ezer forintot utaltunk át. Egyik legnagyobb kiadásunk, s talán a legkellemesebb is: az 1984-ben felvett vízműépítési hitel 350 ezer forintos,de utolsó részletének a visszafizetése. — Mik lesznek az idei legfőbb tennivalók? — A tervek már készülnek az új iskolához. Az említett több mint 80 új telek kialakítása, a gázprogram előkészítése. Tanácstagjaink házrólházra járva ismertetik a lehetőségeket, s a várható költségeket. A kábeltelevízió-hálózat kiépítéséhez eddig 177 család jelezte a költségek viselését. Ez — műholdadás és URH, a nálunk fogható csatorna vételével — 10 ezer 500 forintba kerül családonként. M. F. A tervezett célkitűzések megvalósultak Számvetés a becföldi tanácson _ l.Apta__ Csak együtt fejleszthető a környezetvédelem és az idegenforgalom A keszthelyi párt-vb a közös tennivalókról A Keszthelyi Városi Pártbizottság — a térségi gazdaságpolitikai értékelések és feladatmeghatározások során — évente hangsúlyosan foglalkozik a zalai Balaton-part, valamint Hévíz idegenforgalmával. Az eltelt esztendő tapasztalatainak elemzése és a körülmények további javításának lehetőségei kerültek a városi párt vb legutóbi ülésének napirendjére. Az elmúlt szezonra is jellemző volt, hogy már a felkészülés időszakában megfogalmazódtak az infrastruktúra és a kereskedelmi ellátottság viszonylag alacsony színvonalából, továbbá a szűk programkínálatból eredő gondok. Ugyanakkor a szezonvégi értékelés növekvő idegenforgalmi bevételről és jövedelmezőségről tanúskodik. Újra felmerült, hogy a turizmus növekedéséhez képest a fogadás feltételeinek a javítása lépéshátrányban van. A vendégfogadás körülményeinek továbbfejlesztése érdekében az idegenforgalmi munkabizottság számos javaslattal élt. Kimondták: a városi tanács idegenforgalmi koncepciójához kapcsolódóan indokolt külön megvizsgálni, hogy a most készülő fejlesztési terv realizálása miként hat majd a térség munkaerő helyzetére. Továbbá jelenleg is érződik például annak hiánya, hogy a városban nincs felsőfokú vendéglátói képzés. Szükséges az intenzív nyelvoktatás jelenleginél szélesebb körű megszervezése is. Keszthelyen és Hévízen célszerű volna a főszezon idejére éjjelnappal nyitvatartó információs irodát létrehozni. Elhangzott, hogy a feltételek javítását célzó munkát érdekeltségi alapokra kell helyezni, hiszen enélkül nem érhető el a kívánt eredmény. A kereskedelem főszezoni nyújtott nyitvatartással jó színvonalú ellátást tudna biztosítani, ám nincs kellő ösztönző rendszere a megvalósításhoz. Kedvező tapasztalatokat hozott viszont az idegenforgalmi idény széthúzására szervezett Balatoni ősz programsorozata. Hasonló, tíztizenkét napos tavaszi és őszi rendezvények számottevően enyhíthetik a szezonalitásból adódó gondokat, sőt javíthatják az idegenforgalom eredményességét. A munkabizottság megállapítása szerint a térség idegenforgalmának további növelésére számos olyan lehetőség kínálkozik, amit az érdekeltek még nem aknáztak ki. A viszonylag szerény lehetőségek mellett is nagyobb mértékben lehetne élni rangos sport és kulturális rendezvényekkel, a kongresszusi turizmus meghonosításával. Utóbbi gazdája, az Agrártudományi Egyetem az eddiginél nagyobb szerepre törekedve tudna mind szorosabban kapcsolódni a város idegenforgalmának szélesítéséhez. A Balaton és a gyógyvíz hírneve, jó megközelíthetősége stb. indokolja, hogy Keszthely, Hévíz és a zalai Balaton-part községei idegenforgalmi szempontból is egységes rendszert képezzenek. A hévízi tó védelmével kapcsolatosan a vb megerősítette a munkabizottság azon állásfoglalását, hogy a vízminőség óvása érdekében nem lehet engedményt tenni a bauxitbányászat javára. Magyarán: a tavat minden eszközzel védeni kell. Megfogalmazódott: tovább kell szorgalmazni a fejlesztések érdekében azt is, hogy az idegenforgalomban képződő helyi bevételek ne áramoljanak ki a térségből, mint az a távoli , központú vendéglátó üzemeknél jellemző. A városi pártbizottság munkaprogramja is leszögezi, hogy a térség jövőjét meghatározó idegenforgalom és környezetvédelem fejlesztése alapvető politikai érdek, melynek érvényesítéséhez a pártalapszervezetek, s az állami és társadalmi tömegszervezetek hatékony együttműködése szükséges. H. Á. Sok a hiánycikk, szabadságon a szerelők A téli gépjavítás szünetében A két ünnep között csak ügyeleti szolgálatot tartottak a zalaszentgróti termelőszövetkezet gépműhelyének dolgozói, hogy az eseti munkák elvégzéséhez mindig legyen szakképzett ember készenlétben. Pihenőben voltak a szerelők, mint mondták: rájuk fér. Ősszel is sokat túlóráztak a műhelyben dolgozók és a határban szorgoskodó gépészek. — Legtöbbjüknek maradt még az esztendő végére is jónéhány nap szabadsága, most azt töltik le valamennyien — indokolta a beosztottak távollétét Fodor József gépműhelyvezető. Akik pedig már korábban „elhasználták” a szabadságukat, azok is kaptak most fizetésnélkülit, így 55 napot adtak az érintetteknek. — Több lenne a költség, mint a haszon, ha a néhány dolgozó foglalkoztatásáért üzemeltetnénk a műhelyt — folytatta a műhelyvezető. — Aztán igénylik is az emberek a szabadidőt, hiszen olyanokról van szó, akik kora tavasztól, késő őszig nyújtott vagy kettős műszakban dolgoztak a műhelyben és kint a földeken. — Az idő viszont most is sürget, ha itt lesz a tavaszi munkák ideje, s a gépeknek menni kell. — Harminc erő- és önjáró munkagépet kell rendbehoznunk a március közepére ütemezett szemléig, hogy a mustra után, a fejtrágyázás és a cukorrépa-vetés kezdetéig, minden szükséges eszköz üzemképes legyen — mondta Frailer László ágazatvezető. — Nem vagyunk hátrányban, sőt a szerelők mostani szabadságolását isszámítva, két hetes előnyünk van. Ha valami hátráltatja a gépjavítást, akkor, az inkább a gyakori alkatrészhiány. A kétmillió forintos raktárkészletük kevés ahhoz, hogy minden szükséges, mindig kéznél legyen. A pénzügyi gazdálkodásuk pedig nem tűr meg nagyobb készletet. — Nem is lenne többre szükség, ha az ellátó kereskedelemnél mindig megkapnánk a szükséges pótdarabokat, ha hozzájuk biztosra mehetnénk — vette vissza a szót a műhelyvezető. — Szeptemberben összeállítottam egy hosszú listát a téli gépjavításhoz szükséges alkatrészekből. Közülük nagyon keveset kaptunk meg, ezért aztán koldulunk a szomszédos gazdaságoktól vagy csereberélünk. — Milyen korban vannak a gépek? — öregek, legalább ötven százalékuk már nullára íródott, azaz nincs értékük, ezért aztán a műszaki állapotuk minimális, az ilyenek pedig sok javítást, alkatrészt igényelnek — válaszolt Frailer László. A műszaki raktárban Pados Jánostól a készlet összetételéről érdeklődtünk. — A szerelők igényét úgy kétharmad részben képesek vagyunk kielégíteni, a baj ott van, hogy mindig az nincs, ami éppen a legsürgősebben kellene — mondta a raktáros. — Krónikus hiánycikk? — A Zetor Crystalok alkatrészellátása a legkriminálisabb. Vég nélkül sorolhatnám, ami nincs az ilyen traktorokhoz. — Többször kellett kiselejtezett Crystal-traktort vennünk vagy a magunkét szétszedni, hogy hozzájussunk használható alkatrészekhez — tette hozzá Fodor József. — De más gépek alkatrészellátása is akadozik időnként. Itt van ez az MTZ 50-eshez szükséges mütyür — mutatja —, 450 forint darabja, de közel egy esztendőt vártunk a megérkezésére. Most is a jó ismeretség révén sikerült csak szerezni az egyik ellátó vállalatnál. Áradt a panasz a gépjavítás felelőseiből, bizonyára nem ok nélkül, hiszen amit mondtak, nyomban bizonyították is a megrendeléseikkel, azok visszaigazolásával. A raktáros pedig azért méltatlankodott, hogy újabban a csavarok fejének mérete nem egyezik meg a korábbiakéval ezért pedig szükség lenne új kulcsokra, amit úgyszintén nem lehet kapni. — Sok a gondunk-bajunk, de a munkák kezdetére mindig „összehozzuk” valahogyan a gépeinket — mondta a műhelyvezető. — Persze a téli javítás milyenségét nem is csak a gépszemlén, hanem majd a mezei munkák idején mérhetjük le. Mi a tőlünk telhető legjobban akarjuk felkészíteni a termeléshez szükséges munkaeszközöket. N. F. 3