Zalai Hírlap, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. január 2., hétfő Húsz millió még áron van Teljesítette tervét a zalaegerszegi Ganz A szeptemberben önállóságot kapott zalaegerszegi Ganz Sze­relvény- és Gépgyártó Vállalat helyzetéről Bakos Gyula mű­szaki igazgatóhelyettestől az alábbiakat tudtuk meg: " Négy hónap alatt 19­7 milliós árbevételi téri­ realizá­lódott, amihez 15 milliós nye­reség kapcsolódik. A többlet­­teljesítés a november 28-a óta még vasúti vagonban veszteg­lő húsz millió forint értékű exportküldemény kilépésétől függ. Gyakorlatilag mi de­cember 23-án befejeztük a múlt évet, s azóta csak nagyon kevesen — a legszükségesebb tennivalók elvégzéséhez nél­külözhet­etlen dolgozók — tar­tózkodnak a gyárban. Csomagolókról és a szállítá­siakról van szó elsősorban, mert a még raktárban lévő­ késztermékeik közül azért van kiszállítani való a hazai meg­rendelőknek is. Miután part­nereiknél is év végi leltározás folyik, ilyenkor az érintett vasúti járműjavító üzemek sem fogadnak semmiféle kül­deményt. Ezért most kell út­nak indítani a nélkülözhetet­len pótalkatrészeket, hogy azok január másodikén a címzetteknél legyenek. December 30-án mintegy kétszázan leltározták a befeje­zetlen termékeket és a kész­árut, ami körülbelül 50 millió forint nagyságrendű, s 4—5000 tételből állt. Ez ugyan soknak tűnik, ám a sok éves tapaszta­latok szerint ennyi kell a zök­kenőmentes átmenethez, az új évi termelés beindításához.­­ A lakatosok 1989. évi ka­pacitása 105, a forgácsolóké 60 százalékban van leterhelve. Lehetséges, hogy január hu­szadikán már nem lesz egyet­len szabad normapercünk sem, ami a korábbi gazdánál elkép­zelhetetlen volt. Ráadásul két igen jelentős tőkés exportról van szó, heti 20 ezer olajipari szerelvény osztrák és évi 20 ezer vonógömb nyugatnémet megrendelésre történő legyár­tásáról. Egyébként rendkívül fárasztó évet zártunk. Sokáig tartott a szanálási eljárás, azt követően pedig a kétszeri át­szervezés csak növelte a bi­zonytalanságot, amit most igyekszünk feledtetni — mondta az igazgatóhelyettes, aki ezúton is szeretné kifejez­ni a vállalatvezetés elismeré­sét a zalaegerszegi kollektíva helytállásáért. Lehetőségek mindkét fél számára Találkozás osztrák üzletemberekkel Reformelképzeléseink egyik legfontosabb eleme, hogy nem csak a nagyipart kívánja szer­vesen hozzákapcsolni a világ­­gazdasági folyamatokhoz, ha­nem azt célozza, hogy a kül­piaci kapcsolatok keresztül­­kasul átszőjék egész népgaz­daságunkat — beleértve a magánvállalkozásokat is. A közelmúltban Sopronban megnyílt osztrák autókiállítás jól példázza a gazdasági mik­­roszférában létrejött kapcso­latfelvételeket, amelyeket vi­lágszerte egészen természetes­nek tartanak, hazánkban vi­szont még újdonságszámba mennek. A bemutató ünnepé­lyes megnyitóján megjelent osztrák üzletemberek és ma­gyar­ vendégeik­ között konk­rét üzleti kapcsolat ugyan még nem jöhetett létre, de a párbeszéd lehetősége megte­remtődött. Edgar Maurer, Wiener- Neustadt-i autókereskedő —, aki Vokswagenek és Audik forgalmazásával foglalkozik — készségesen mutatja be vál­lalkozását , éves múltra visszatekintő csa­ládi vállalkozást vezeti — megerősíti szavait. — Az általam forgalmazott Mazdák minden piacon, így Magyarországon is kelendő termékek lehetnek, ha külke­reskedelmünket tovább libe­ralizálják — mondja. — Bí­zunk abban, hogy gazdasági elképzeléseik valóra válnak, s ez számunkra is több lehető­séget tartogat. Ittlétünk célja elsősorban egy hosszútávú üz­leti kapcsolat kialakítása. A két üzletember egybe­hangzóan olyan előnyöket kí­nál, amelyek nálunk ma még szinte csodaszámba mennek. Nemcsak újonnan vásárolt hanem használt autóikhoz is 48 órán belül biztosítják az alkatrészt. A bemutatót megtekintő szakemberek feltehetőleg nem a vásárlók körét szaporítják majd, mégis sok kérdés hang­zott el részükről. Papp Ákos, a Zalaegerszegi Autójavító Kisvállalat igazga­tója érdeklődésük okát így fo­galmazta meg: — Mindenképpen érdekel­tek vagyunk a Magyarország­ra bekerülő külföldi kocsik javításának, szervizelési lehe­tőségeinek megteremtésében. Fia sikerül e korszerű jármű­vek szolgáltatási hátterét lét­rehozni, az jelentős technoló­giai előrelépést jelentene szá­munkra, s természetesen a bevétel növekedése sem elha­nyagolható. L. I­. Az ú­j Volkswagen Passat. (ZH fotó — Kiss Ferenc felvételei) Edgar Maurer: Herbert Hönigmann. — Cégem hatvan éves múlt­ra tekinthet vissza, bár én csak 7 éve vagyok a tulajdo­nosa. Húsz—harminc kocsi van egyidejűleg autóházam­ban, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezekből lehet válogatni. Több mint húsz alkalmazottal dolgozom, akik részben eladással, rész­ben javítással és szerviztevé­kenységgel foglalkoznak. Hogy miért vagyunk itt? A nyári soproni Carussel 88 kiállítá­son már megjelentem autóim­mal, s akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy tekin­tettel a várható itteni válto­zásokra, jobban meg kell is­mertetnünk magunkat a ha­társzél közelében élő magya­rokkal. Nyugodtan mondha­tom, nekünk Sopron közelebb van, mint Bécs. Reméljük, hogy üzleteket tudunk kötni a jövőben, bár illúzióink ter­mészetesen nincsenek. Azaz tudjuk, hogy a schillingért történő vásárlás egyelőre be­határolja lehetőségeinket. De reménykedünk, hogy valami­kor ez a korlátozás is meg­szűnik. Kiállítótársa, Herbert Hö­­nigmann úr­­, aki az apjától átvett, s több mint harminc A bocföldi tanács elnöke,, Horváth Béla azzal kezdte, hogy a tervezett célkitűzéseik szinte maradéktalanul megva­lósultak. 1988-ban 8,8 millió forinttal gazdálkodhattak. En­nek 80 százaléka működési költségeket fedezett, a fenn­maradó részből felújítottak, tataroztak, illetve a tervezett iskolaépítésre tartalékoltak. — Működési bevételeinket túl is teljesítettük, mivel kü­lönböző rendezvények és te­rembérleti díjak címén 54 ezer forinttal több folyt be a tervezettnél. — Adóval is ilyen jól áll­nak? — Alapvetően igen. Csupán azt nem terveztük, hogy 1987. évi túlfizetés miatt kisiparo­sainknak nekünk kellett 70 ezer forintot visszatéríteni. A tehát székhely és társközsé­günkben, Csatárban maradék­talanul fizették, az ebből be­folyt 160 ezer forintot 1989 második felében induló isko­laépítésre tartalékoltuk. — Nagy az építkezési kedv Bocföldén. — Valóban. 1988-ban már csak két házhelyet tudtunk értékesíteni, ezért kerül sor továbbiak kialakítására. Az építkezők 80 százaléka hely­béliek gyermeke, illetve távo­labbi településeken élők, aki­ket vonz a város közelsége Csatárban is lesz vevő 12 új telekre. — Volt nagyobb értékű be­ruházás, felújítás? — Az említett ok, tartalé­kolás az iskola­építés miatt, nem. Az orvosi rendelő ka­pott 40 ezer forintért egy EKG műszert, hasonló érték­ben felújítottuk a csatári kul­túrotthon színpadát. Itt ter­veztünk több kisebb javítást, de végül úgy döntöttünk, 1989-ben teljesen felújítjuk az épületet. Igény volt a közvilágítás bővítésére, korszerűsítésére. Ennek során 10 új lámpát szereltek fel, 20-at korsze­rűbbre cseréltek 50 ezer fo­rintos költséggel. Az autóbusz várók — négy van —, „üveg gondját" végleg megoldották : alumínium lemezek kerültek a törékeny oldalfalak helyére Erre 20 ezer forintot fordítot­tak. A költségeket csökkentet­te a csatári kiszesek e téren végzett társadalmi munkája. A bocföldi Kossuth utcában 300 méter járda épült 35 ezer forintos költséggel. Itt is je­leskedtek a lakók a társadal­mi munkában, melynek össz­értéke a tanács területén egy­millió forint.­­ A városkörnyéki alapba 115 ezer forintot fizettünk be, de ugyanebből a forrásból 2 utcánkat felújították. Hat fia­tal család kapott 30—30 ezer forint vissza nem térítendő lakásépítési támogatást. A­­te­lefonhálózat korszerűsítésére 60 ezer forintot utaltunk át. Egyik legnagyobb kiadásunk, s talán a legkellemesebb is: az 1984-ben felvett vízműépí­tési hitel 350 ezer forintos,de utolsó részletének a visszafi­zetése. — Mik lesznek az idei leg­főbb tennivalók? — A ter­vek már készülnek az új iskolához. Az említett több mint 80 új telek kialakí­tása, a gázprogram előkészí­tése. Tanácstagjaink házról­­házra járva ismertetik a le­hetőségeket, s a várható költ­ségeket. A kábeltelevízió-há­lózat kiépítéséhez eddig 177 család jelezte a költségek vi­selését. Ez — műhold­adás és URH, a nálunk fogható csa­torna vételével — 10 ezer 500 forintba kerül családonként. M. F. A tervezett célkitűzések megvalósultak Számvetés a becföldi tanácson _ l.Apta__ Csak együtt fej­leszthető a környezetvédelem és az idegenforgalom A keszthelyi párt-vb a közös tennivalókról A Keszthelyi Városi Párt­bizottság — a térségi gazda­ságpolitikai értékelések és feladatmeghatározások sorá­n — évente hangsúlyosan fog­lalkozik a zalai Balaton-part, valamint Hévíz idegenforgal­mával. Az eltelt esztendő ta­pasztalatainak elemzése és a körülmények további javítá­sának lehetőségei kerültek a városi párt vb legutóbi ülésé­nek napirendjére. Az elmúlt szezonra is jel­lemző volt, hogy már a fel­készülés időszakában megfo­galmazódtak az infrastruktú­ra és a kereskedelmi ellátott­ság viszonylag alacsony szín­vonalából, továbbá a szűk programkínálatból eredő gon­dok. Ugyanakkor a szezonvé­gi értékelés növekvő idegen­­forgalmi bevételről és jöve­delmezőségről tanúskodik. Újra felmerült, hogy a turiz­mus növekedéséhez képest a fogadás feltételeinek a javí­tása lépéshátrányban van. A vendégfogadás körülmé­nyeinek továbbfejlesztése ér­dekében az idegenforgalmi munkabizottság számos ja­vaslattal élt. Kimondták: a városi tanács idegenforgalmi koncepciójához kapcsolódóan indokolt külön megvizsgálni, hogy a most készülő fejlesz­tési terv realizálása miként hat majd a térség munkaerő helyzetére. Továbbá jelenleg is érződik például annak hiá­nya, hogy a városban nincs felsőfokú vendéglátói képzés. Szükséges az intenzív nyelv­­oktatás jelenleginél szélesebb körű megszervezése is. Keszt­helyen és Hévízen célszerű volna a főszezon idejére éjjel­­nappal nyitvatartó informá­ciós irodát létrehozni. Elhangzott, hogy a feltéte­lek javítását célzó munkát érdekeltségi alapokra kell he­lyezni, hiszen enélkül nem érhető el a­ kívánt eredmény. A kereskedelem főszezoni nyújtott nyitvatartással jó színvonalú ellátást tudna biz­tosítani, ám nincs kellő ösz­tönző rendszere a megvalósí­táshoz. Kedvező tapasztalato­kat hozott viszont az idegen­­forgalmi idény széthúzására szervezett Balatoni ősz prog­ramsorozata. Hasonló, tíz­­tizenkét napos tavaszi és őszi rendezvények számottevően enyhíthetik a szezonalitásból adódó gondokat, sőt javíthat­ják az idegenforgalom ered­ményességét. A munkabizottság megálla­pítása szerint a térség idegen­­forgalmának további növelé­sére számos olyan lehetőség kínálkozik, amit az érdekel­tek még nem aknáztak ki. A viszonylag szerény lehetősé­gek mellett is nagyobb mér­tékben lehetne élni rangos sport és kulturális rendezvé­nyekkel, a kongresszusi turiz­mus meghonosításával. Utób­bi gazdája, az Agrártudomá­nyi Egyetem az eddiginél na­gyobb szerepre törekedve tud­na mind szorosabban kap­csolódni a város idegenfor­galmának szélesítéséhez. A Balaton és a gyógyvíz hírne­ve, jó megközelíthetősége stb. indokolja, hogy Keszthely, Hévíz és a zalai Balaton-part­ községei idegenforgalmi szem­pontból is egységes rendszert képezzenek. A hévízi tó védelmével kap­csolatosan a vb megerősítette a munkabizottság azon állás­­foglalását, hogy a vízminőség óvása érdekében nem lehet engedményt tenni a bauxit­bányászat javára. Magyarán: a tavat minden eszközzel vé­deni kell. Megfogalmazódott: tovább kell szorgalmazni a fejlesztések érdekében azt is, hogy az idegenforgalomban képződő helyi bevételek ne áramoljanak ki a térségből, mint az a távoli , központú vendéglátó üzemeknél jel­lemző. A városi pártbizottság mun­kaprogramja is leszögezi, hogy a térség jövőjét megha­tározó idegenforgalom és kör­nyezetvédelem fejlesztése alapvető politikai érdek, mely­nek érvényesítéséhez a párt­­alapszervezetek, s az állami és társadalmi tömegszervezetek hatékony együttműködése szükséges. H. Á. Sok a hiánycikk, szabadságon a szerelők A téli gépjavítás szünetében A két ünnep között csak ügyeleti szolgálatot tartottak a zalaszentgróti termelőszö­vetkezet gépműhelyének dol­gozói, hogy az eseti munkák elvégzéséhez mindig legyen szakképzett ember készenlét­ben. Pihenőben voltak a sze­relők, mint mondták: rájuk fér. Ősszel is sokat túlóráztak a műhelyben dolgozók és a határban szorgoskodó gépé­szek. — Legtöbbjüknek maradt még az esztendő végére is jó­­néhány nap szabadsága, most azt töltik le valamennyien — indokolta a beosztottak távol­létét Fodor József gépműhely­vezető. Akik pedig már korábban „elhasználták” a szabadságu­kat, azok is kaptak most fize­tésnélkülit, így 55 napot adtak az érintetteknek. — Több lenne a költség, mint a haszon, ha a néhány dolgozó foglalkoztatásáért üzemeltetnénk a műhelyt — folytatta a műhelyvezető. — Aztán igénylik is az emberek a szabadidőt, hiszen olyanok­ról van szó, akik kora tavasz­tól, késő őszig nyújtott vagy kettős műszakban dolgoztak a műhelyben és kint a földeken. — Az idő viszont most is sürget, ha itt lesz a tavaszi munkák ideje, s a gépeknek menni kell. — Harminc erő- és önjáró munkagépet kell rendbehoz­nunk a március közepére üte­mezett szemléig, hogy a must­ra után, a fejtrágyázás és a cukorrépa-vetés kezdetéig, minden szükséges eszköz üzemképes legyen — mondta Frailer László ágazatvezető. — Nem vagyunk hátrányban, sőt a szerelők mostani szabad­ságolását is­­számítva, két he­tes előnyünk van. Ha valami hátráltatja a gép­javítást, akkor, az inkább a gyakori alkatrészhiány. A kétmillió forintos raktárkész­letük kevés ahhoz, hogy min­den szükséges, mindig kéznél legyen. A pénzügyi gazdálko­dásuk pedig nem tűr meg na­gyobb készletet. — Nem is lenne többre szükség, ha az ellátó kereske­delemnél mindig megkapnánk a szükséges pótdarabokat, ha hozzájuk biztosra mehetnénk — vette vissza a szót a mű­helyvezető. — Szeptemberben összeállítottam egy hosszú lis­tát a téli gépjavításhoz szük­séges alkatrészekből. Közülük nagyon keveset kaptunk meg, ezért aztán koldulunk a szom­szédos gazdaságoktól vagy cse­reberélünk. — Milyen korban vannak a gépek? — öregek, legalább ötven százalékuk már nullára író­dott, azaz nincs értékük, ezért aztán a műszaki állapotuk minimális, az ilyenek pedig sok javítást, alkatrészt igé­nyelnek — válaszolt Frailer László. A műszaki raktárban Pados Jánostól a készlet összetéte­léről érdeklődtünk. — A szerelők igényét úgy kétharmad részben képesek vagyunk kielégíteni, a baj ott van, hogy mindig az nincs, ami éppen a legsürgősebben kelle­ne — mondta a raktáros. — Krónikus hiánycikk? — A Zetor Crystalok alkat­részellátása a legkrimináli­­sabb. Vég nélkül sorolhatnám, ami nincs az ilyen traktorok­hoz. — Többször kellett kiselej­tezett Crystal-traktort ven­nünk vagy a magunkét szét­szedni, hogy hozzájussunk használható alkatrészekhez — tette hozzá Fodor József. — De­ más gépek alkatrészellátá­sa is akadozik időnként. Itt van ez az MTZ 50-eshez szük­séges mütyür — mutatja —, 450 forint darabja, de közel egy esztendőt vártunk a meg­érkezésére. Most is a jó isme­retség révén sikerült csak szerezni az egyik ellátó vál­lalatnál. Áradt a panasz a gépjaví­tás felelőseiből, bizonyára nem ok nélkül, hiszen amit mondtak, nyomban bizonyítot­ták is a megrendeléseikkel, azok visszaigazolásával. A raktáros pedig azért méltat­lankodott, hogy újabban a csavarok fejének mérete nem egyezik meg a korábbiakéval ezért pedig szükség lenne új kulcsokra, amit úgyszintén nem lehet kapni. — Sok a gondunk-bajunk, de a munkák kezdetére min­dig „összehozzuk” valahogyan a gépeinket — mondta a mű­helyvezető. — Persze a téli ja­vítás milyenségét nem is csak a gépszemlén, hanem majd a mezei munkák idején mérhet­jük le. Mi a tőlünk telhető legjobban akarjuk felkészíte­­ni a termeléshez szükséges munkaeszközöket. N. F. 3

Next