Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-01 / 77. szám

1989. április 1., szombat ___adta______ mm­hshup. Ülést tartott Zala Megye Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) fent, hogy a többi megyéhez viszonyítva a legalacsonyabb létszámúak közé fog tartozni a Zala Megyei Tanács appará­tusa. A tegnapi ülést megelőzően került sor a tanácstagi csopor­tok tanácskozásaira. Az eze­ken elhangzott észrevételekre reagálva az előadó többek közt kifejtette: azért nem tar­tották szükségesnek a másutt alkalmazott főosztályi szerve­zet kialakítását, mert csökken­teni akarták a vezetői szintek számát. A két elnökhelyettes meghagyását a felügyeleti jo­gaik változatlanul hagyása in­dokolta. A vita kezdete előtt Ács Gyula azt kérdezte, hogy in­dokolt-e a tsz-ek törvényessé­gi felügyeletét a termelésellá­tási osztályra bízni, amikor jövő év elejétől várhatóan ezt a feladatot a cégbíróságok ve­szik át. A vb-titkár válasza: nem biztos, hogy erre 1990 ja­nuárjában sor kerül, s ha igen, akkor sem okoz gondot a feladatok átadása az arra hivatott szervezetnek. A felszólalások sorát dr. Kustos Lajos kezdte. A terve­zett átszervezést nagy hord­erejűnek ítélte, külön kiemel­ve időzítésének helyességét, mondván: erre akkor kerül sor, amikor országosan napi­renden van a politikai, állami intézményrendszer korszerűsí­tése. Helyeslően szólt arról, hogy ebben a folyamatban Za­la úgy tartozik a kezdeménye­zőkhöz, hogy közben más ré­giók tapasztalataira is épít. A városkörnyéki tanácstagi cso­port nevében annak a véle­ménynek is hangot adott, hogy a vezetői, tisztségviselői posztok számában nem tervez­nek változtatást, holott van­nak helyek, ahol egy elnök­­helyettest alkalmaznak. Bohár Margit az ügyrendi bizottság és a fenti tanácstagi csoport észrevételeit tolmá­csolva többek közt elmondta: nem célszerű az intézménygaz­dálkodás feladatait szétapróz­ni, több osztályra bízni. Pén­zes Jenő úgy ítélte meg, hogy önállóan, felelősséggel­­dolgozó szakigazgatási szervek eseté­ben nincs szükség az osztályok fölé helyezett elnökhelyette­sekre. Elmondta még: ha a ta­nács elnöke humán beállított­ságú, akkor melléje reál vég­zettségű helyettes kellene. Be­nedek Tibor a szakszervezetek képviselőjeként is szólva ki­fejtette: a létszámleépítések miatt felszabaduló negyven ember további sorsának ren­dezésében a Közalkalmazottak Szakszervezete is partnere a megyei vezetésnek. A 15 szá­zalékos leépítés nyomán fel­szabaduló bér egy részét a maradék, más részét pedig a községi tanácsoknál dolgozók fizetésének a rendezésére kel­lene fordítani. Dr. Szalay Dé­nes több érvet is felsorakoz­tatott az elnökhelyettesek szá­mának megtartása mellett. Így egyebek mellett megemlí­tette: a lakossággal való kap­csolattartás is fontos feladata a tisztségviselőknek. Ugyan­csak ő a személyzetisek hu­mán osztályokon — így a mű­velődésügyben, valamint az egészségügyben — való meg­tartása mellett állt ki. Guit­­prechtné Molnár Erzsébet a községi tanácsok nevében üd­vözölte a megyei átszervezést, amitől munkamódszerbeli vál­tozást is vár. A napirendi pont lezárása­ként Varga László tanácsel­nök leszögezte: az átszervezés önmagában semmit sem old meg. Megteremti viszont egy más szellemű ügyintézés fel­tételeit, nagyobb beleszólást és beavatottságot biztosítva a testületeknek. Az elnökhelyet­tesekről elmondta: nem is annyira ellenőrző, mint in­kább integráló szerepük lesz a jövőben. Az elnök kompromisszumos javaslatként felvetette, hogy a tanács a gazdálkodási ügyek közgazdasági osztályhoz való csatolás mellett foglaljon ál­lást, ugyanakkor a személyze­ti kérdések maradjanak a hu­mán osztályoknál. Ezt többsé­gi szavazattal — 44 igennel és 18 nemmel — elfogadta a tes­tület. Ugyancsak a többség — mindössze 5 tartózkodással — a két elnökhelyettesi státusz megtartása mellett voksolt. A tanács határozata szerint a mostani osztályvezetők és szakititkárok munkaviszonyát — a felmondási idő betartá­sával — a mai nappal fel­mondják. Az új tanácsi szer­vezet kialakításának időpont­ja szeptember 1-je. A tanács pályázatot ír ki az alábbi osztályok vezetői álláshelyé­nek betöltésére: elnöki hi­vatal, igazgatási osztály, köz­­gazdasági osztály, műsza­ki osztály, művelődési és sportosztály, szervezési és terhek­ beosztásával való visz­­szaélésért, jogtalan anyagi előnyök megszerzéséért, illet­ve elfogadásáért, az általa irányított apparátusnak a fel­tárt ügyekben kifogásolható munkájáért. A vizsgálatok so­rán egyetlen olyan tény sem került felszínre, hogy vala­mely közreműködő szerv, vagy személy által elkövetett jog­sértés, szabálytalanság Mózes Pál kárára történt volna. Ezekből a városi tanács elnö­ke minden esetben csak elő­nyöket élvezett, ami kizárja a közreműködők részéről a vét­len tévedés lehetőségét. A fel­jogi osztály, szociális és egész­ségügyi osztály, valamint ter­melési és ellátásfelügyeleti osztály. A pályázatok elbírá­lására a május 24-ére össze­hívandó tanácsülésen kerül sor. Az új osztályvezetőket június 1-jével nevezik ki. zárt tények egy része a hiva­tali visszaélés büntetőjogi tényállását is megvalósítja, azonban elévülés miatt a bün­tető felelősségrevonás már nem kezdeményezhető. A döntés meghozatalánál a megyei végrehajtó bizottság elismerte Mózes Pál életútjá­nak értékét, de ennek ellené­re beosztásához méltatlan ma­gatartása és a jogtalan szemé­lyes előnyök megszerzése, illetve elfogadása miatt az el­bocsátás fegyelmi büntetést tartotta a feltárt tényekkel összhangban levőnek, nem teszem, két dolog moti­válta: az egyik, hogy a nagy­­kanizsai városi tanács ülése nem vette tudomásul a me­gyei tanács vb. döntését, más­részt pedig láttam, hogy a közvélemény ugyan megosz­tott, de sok az irányomba megnyilvánuló pozitív meg­nyilvánulás is — említette többek között Mózes Pál, majd több, a vizsgálat során nyilatkozó, illetve tanúskodó személlyel szemben hivatko­zott rosszindulatú, törlesztő szándékú magatartásra, s arra is célzott, hogy valamiféle irányított, elsősorban a párt részéről érkező nyomást is ér­zett. Elbocsátás helyett szigorú megrovás Mint ismeretes, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 1989. február 7-ei ülésén el­bocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta Mózes Pál nagykani­zsai tanácselnököt, az alábbi indokok alapján: A Zrínyi u. 45. számú lakás felújítási és emeletráépítési terveit átdolgozták, amelynek eredményeként az I. emelet 7. számú lakás alapterülete 28 négyzetméterrel nőtt, kialakí­tása eltért a szokványostól. E lakás Mózes Pál részére került kiutalásra. Az áttervezést a vizsgálat megállapításai szerint Mózes Pál kezdeményezte, amelyet a fegyelmi bizottság jelentését követően a meghall­gatott tanúk nyilatkozata is megerősít. A lakás kiutalására a koráb­bi 4 szobás lakásának cseréjé­vel került sor. A szobaszám­ 1,5-tel történő csökkenése miatt 163 800 forint igénybevételi kü­lönbözethez jutott, mindössze 13 négyzetméteres lakásalap­terület csökkenés mellett. Lakásának kiutalása előtt ab­ban belső többletmunkákat rendelt meg. A megrendelés nem volt egyértelmű és konk­rét, a számla nem volt kellően részletes és több — ténylegesen elvégzett — munka költségét nem tartalmazta. A leszámlá­zott munka értéke 46 402 fo­rinttal kevesebb volt a tényle­gesen elvégzettnél, amelyet az eltérés nagyságrendjére tekin­tettel észlelni, illetve észrevé­telezni kellett volna. Személyes kezdeményezésére a lakása függőfolyosóján közel 6000 forint költséggel vaskere­tes ajtó készült. Hasonló ajtó felszerelésére az épületben nem került sor. A Zrínyi u. 45. számú lakó­épületet a felújítást és bővítést követő harmadik évben a bér­lők részére értékesítették. A vonatkozó szabályok értelme­zésére kiadott ÉVM. és PM. ál­lásfoglalások ezen lakások ér­tékesítését csak úgy tették le­hetővé, ha a vételárat külön állapítják meg. 1988. január 1-től a korábbiaknál akár 100 százalékkal magasabb összegű vételár megállapítására lett volna lehetőség. Ennek ellené­re Mózes Pál és lakótársai a lakásokat még a régi feltéte­lekkel, a forgalmi érték 40 százalékáért vásárolták meg. Az adás-vételi szerződés alá­írására 1988. október 4-én ke­rült sor, október 6-án pedig a városi tanács új rendeletet al­kotott, amelyben a vét­elárat 50 százalékra emelte fel. A tanácsrendelet tervezetét Mó­zes Pál aláírásával 1988. augusztusa óta társadalmi vi­tára bocsátották. Tekintettel arra, hogy a felújított bérla­kások 5 éven belüli elidegení­tésének tilalma és más korlá­tozás 1988. január 1-gyel szűnt meg, szükséges lett volna a ta­nácsrendelet módosítása és az értékesítés azt követően törté­nő lebonyolítása. Mózes Pál személyes magatartása is köz­rejátszott abban, hogy a lakást 141 000 forinttal olcsóbban vá­sárolta meg, mint tehette vol­na 1988 október 6-a után. Ezen kívül a többi lakónál is tapasztalható különbségek milliós nagyságrendű bevétel­től fosztották meg a vállalatot, közvetve a városi tanácsot. A gépkocsi tároló építési en­gedélyezése során az engedé­lyező hatóság figyelmem kívül hagyta az ÉVM. rendeletben foglaltakat, mely szerint a te­lek beépítési százaléka maxi­mum 45 lehet. Az IKV kérel­mének megfelelően — a tény­leges helyzetet figyelmen kí­vül hagyva — minősítette ideiglenesnek, vagy végleges­nek a garázs építési engedé­lyét, összegezve megállapítható, hogy Mózes Pált felelősség A fellebbezés A határozat ellen Mózes Pál fellebbezett, kérve, hogy „a fegyelmi büntetést megvál­toztatni, a büntetés mértékét enyhíteni szíveskedjenek”. — Cselekményeim — tartalmaz­za többek között a kérelem — figyelmetlenségből, gondatlan­ságból fakadtak, azokat nem tudatosan, nem szándékosan követtem el. Tény az is, hogy nem jártam el kellő körülte­kintéssel, túlzott bizalommal voltam az ügyeim intézésével foglalkozó szervek dolgozói és vezetői iránt. Elnöki indoklás A napirendi pont tárgyalá­sa során Varga László tanács­elnök — többek között — hangsúlyozta: — Mindany­nyian felelünk egy elengedhe­tetlenül szükséges morális megtisztulásért, egy követke­zetesen alkalmazott felelőssé­gi gyakorlatért — ez ad man­dátumot az élet minden terü­letén hasonló magtartás szá­monkéréséhez. Csak így sze­rezhetjük­­vissza a velünk kapcsolatban megrendült bi­zalmat, s így tesszük a leg­többet egymás megvédéséért is. Kitért azokra a nézetekre, amelyek szerint Mózes Pál egy „koncepciós per” áldoza­ta, s itt tulajdonképpen egy „Kanizsa ellenes koalíció vi­szi át a saját akaratát”. A régi indulatok felkorbácsolá­sával születnek kimutatások Kanizsa mellőzöttségéről, Za­laegerszeg eltúlzott fejleszté­séről, s a jelen fegyelmi ügyet mint az ezt ellenző tanácsel­nök félreállítását értékelik. Nagy munkával — minden­fajta prekoncepció nélkül — kidolgoztattuk ennek egzakt kimutatásait, s azt szégyen­kezés nélkül minden kanizsai rendelkezésére bocsátjuk. Az­zal együtt természetesen, hogy bizonyos megyei funkciók el­látása — nem elvtelenül — némileg jobb kondíciókat te­remtett a megyeszékhely vo­natkozásában. Ezek után az elnöklő Szabó Károly tanácselnök-helyettes ismertette Móz£s Pál lemondó nyilatkozatát megyei tanács­tagságáról, s megkérdezte az érintettet, kíván-e szólni a tanácsiillésához ? Mózes Pál véleménye Bevezetőül elmondta, hogy hosszú tanácsi szolgálata ide­jén mindig vállalta a vitát a város érdekében, megkövetel­te a kemény, pontos munkát, éppen ezért nem mindenki tartotta kellemes partnernek, s „ezért aztán törlesztettek is.” — Fellebbezésemet, noha elő­ször úgy nyilatkoztam, hogy Sikerül-e a fordulat? Nehéz helyzetben a Lenti Építőipari Szövetkezet Nem kis erőfeszítésébe kerül a Lenti Építőipari Szövetkezetnek a talpon maradás. Az utóbbi években ugyanis fokozatosan romlottak a szövetkezet működé­si feltételei, amelyek közt a vállalatok, intézmények visszafogott építési kedvét tartják meghatározónak. Így már az idei — nagyon óvatos 26 és fél milliós — árbevételi tervükkel is 500 ezer forinttal alacsonyabb produktumot tűztek ki célként. zn. ouu / ci/tvcóci/ kcguagj­uuu munkaadói a Lenti környéki tsz-ek, a KFV és a Zefag Len­ti Fűrészüzeme, ahol tavaly fejezték be a telep fűtésre­konstrukcióját. Bár a szövet­kezetre eddig sem volt jel­lemző, hogy komplett épület­kivitelezésekre kapott volna megbízásokat, idén még kriti­­kusabbá vált a helyzetük. Tervezett munkáik között fo­lyamatban van a rédicsi ter­melőszövetkezet megrendelésé­re végzett épületkorszerűsítés, amely mintegy 6 millió forin­tot hozhat az idén, s a KFV gellénházi üzemében végzett fenntartási munkák sem je­lentenek 2,5 milliónál többet. Jelenleg is dolgoznak Lenti­ben a munkásőr-székház tata­rozásán, a felsoroltakon kívül azonban nagyon kevés a biz­tos bevételi­­lehetőség. Egyedü­li biztosnak látszó támpont az évente 3 millió forint nagyság­­rendű transzportbetongyártás és értékesítés, valamint szin­tén a szövetkezetben készített lakatos acélszerkezetek, s az egyedi nyílászárók értékesíté­séből származó bevétel lehet. A gondokat csak súlyosbít­ja, hogy tavaly 12 dolgozó — többségük szakmunkás — hagyta el a szövetkezetet. Ez önmagában nem nagy szám, de figyelembe véve, hogy ta­valy még 90 volt az összlét­­szám, túlságosan is jelentős ez a vérveszteség. Az okok közt nem kell sokáig kutatni: az építőiparban a 80—90 ezer fo­rint éves átlagbér alacsony, s a szövetkezetben a tavalyi béremelést követően emelked­tek ennyire a fizetések. A ve­zetők építőipari dekonjunktú­rára panaszkodnak, s a kisvá­rosban jelenlevő két megyei építőipari nagyvállalat kon­kurenciájára. Panaszkodni persze kevés, s ezt ők is ér­zik. Tekintve, hogy az idei más­félmilliós nyereség már a ter­vek szerint is egymillióval ke­vesebb lesz, mint a tavalyi, a dolgozók nem számíthatnak további béremelésre. Hogy a további elvándorlásnak elejét vegyék, két intézkedést foga­natosítottak a szövetkezetnél. Egyrészt a munkafeltételeket javítják nagyobb teljesítmé­nyű kisgépek beszerzésével, az első félévijén 200 ezer forintot költenek e célra. Továbbá, mint Keszthelyi Jenő elnök elmondta, március 1-jével há­zon belüli bérreformot vezet­tek be. Minden szakmunkára előre megállapított bérutal­ványt dolgoztak ki, amit tel­jesítményekkel arányos moz­góbérrel lehet növelni. Hogy miből teremtik meg a mozgó­bérhez szükséges többletet? Terveik szerint az ösztönzők hatására bekövetkező idő- il­letve költségmegtakarításból. A terv szép, bár nem új, sőt régóta alkalmazni kellene. Közben persze a minőségre is nagyobb gondot kellene fordí­tani, hiszen a garanciális ja­vítások — mert a rédicsi üzemfelújítás sem ment hibát­lanul — elvihetik a még nem is létező mozgóbért. H. P. További felszólalások A továbbiakban Marton Boldizsárné tanácstag kért szót, aki a megyei tanácsta­gok nagykanizsai csoportja nevében méltatta Mózes Pál munkásságát, érdemeit, s az elkövetett hibával jobban arányban álló, kevésbé súlyos büntetést javasolt, illetve a döntéshez titkos szavazást kért. Az elnöklő Szabó Károly ezután az ügyben eljárt fe­gyelmi bizottság vezetőjét, dr. Tóth Józsefet kérdezte, van-e a leírtakon kívül mon­danivalója a tanácstagság szá­mára. Dr. Tóth erre nemlege­sen nyilatkozott, illetve hozzá­fűzte, hogy a megyei tanács vb. igazgatási osztálya —, melynek ő a vezetője — sze­rint a kanizsai tanácselnök lakáscseréje jogilag az érvé­nyes jogszabályok szellemé­ben bonyolódott le. Szavazás következett, mely szerint a jelenlévő 64 tanács­tagból 51-en a fegyelmi ügy titkos szavazással történő el­döntésére voksoltak. Döntés előtt még két köz­bevető felszólalás hangzott el: Varga László tanácselnök jel­lemző epizódként elmondta, hogy a végrehajtó bizottság döntésekor még a vezető tiszt­ségviselők is fele—fele arány­ban voksoltak, ami valamifé­le „pártmegrendelés” esetén aligha képzelhető el. Mózes Pál egy további terhelő tanú vélhető elfogultságának okai­ról beszélt, s végezetül hang­súlyozta, a döntéstől függet­lenül „én Nagykanizsán ta­nácselnökként nem kívánok dolgozni”. A szavazás A tanács szavazatszedő bi­zottságot választott, mely Bo­hár Margit elnökletével — némi, az őszi parlamenti ta­nácstalanságra emlékeztető formai vitát követően — 64 szavazólapot osztott ki, rajta két alternatívával: 1. Hely­benhagyja a végrehajtó bi­zottság döntését; 2. Helyt ad Mózes Pál fellebbezésének. A szavazatszámlálás 32—32- es eredményt mutatott, tehát ismétlésre került sor. (Közben a szereplők annyiban változ­tak, hogy két fő elment, ket­ten pedig újonnan kapcsolód­tak be a szavazásba)­ Ez a voksolás 30—34-es eredmény­nyel azt a döntést vonta ma­gával, hogy a tanács helyt adott Mózes Pál fellebbezésé­nek. A továbbiakban — többségi akarattal elhatározott — nyílt szavazás döntött az enyhébb büntetésnemek alkalmazásá­ról. Három alternatíva közül 4 fő megrovás, 34 fő szigorú megrovás büntetést tartott in­dokoltnak, 15 tanácstag pedig a „meghatározott kedvezmé­nyek és juttatások megvonása, csökkentése” mellett szava­zott, végeredményben tehát „a szigorú megrovás” fegyel­mi büntetést szabta ki a ta­nács. Az eredményhirdetést köve­tően Mózes Pál megköszönte az emberséges döntést, s egy­úttal közölte, hogy a megyei tanácstagságáról való lemon­dását visszavonja. Szigorúbb mércével Ezután Karvalits Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára kért szót, aki elmondta: eddig éppen azért nem nyil­vánított véleményt, nehogy valakit is befolyásoljon a dön­tésében. Többről volt ma itt szó — hangsúlyozta —, mint egy személyi ügyről: annak a berendezkedésnek a zavarai­ról, amelyek ilyen ügyekhez elvezetnek, s amelyeknek út­ját kell állni; olyan eljárá­sokról, amelyek ugyan sza­bályszerűek, de mélységesen eltérnek az állampolgárok jog- és igazságérzetétől. Örü­lök, hogy Mózes Pál úgy érez­te, hogy a párt, a párttagság szigorúbban, kritikusabban ítéli meg az ilyen jelensége­ket és az érintett személyek magatartását. 3

Next