Zalai Hírlap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
1989. április 1., szombat ___adta______ mmhshup. Ülést tartott Zala Megye Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról.) fent, hogy a többi megyéhez viszonyítva a legalacsonyabb létszámúak közé fog tartozni a Zala Megyei Tanács apparátusa. A tegnapi ülést megelőzően került sor a tanácstagi csoportok tanácskozásaira. Az ezeken elhangzott észrevételekre reagálva az előadó többek közt kifejtette: azért nem tartották szükségesnek a másutt alkalmazott főosztályi szervezet kialakítását, mert csökkenteni akarták a vezetői szintek számát. A két elnökhelyettes meghagyását a felügyeleti jogaik változatlanul hagyása indokolta. A vita kezdete előtt Ács Gyula azt kérdezte, hogy indokolt-e a tsz-ek törvényességi felügyeletét a termelésellátási osztályra bízni, amikor jövő év elejétől várhatóan ezt a feladatot a cégbíróságok veszik át. A vb-titkár válasza: nem biztos, hogy erre 1990 januárjában sor kerül, s ha igen, akkor sem okoz gondot a feladatok átadása az arra hivatott szervezetnek. A felszólalások sorát dr. Kustos Lajos kezdte. A tervezett átszervezést nagy horderejűnek ítélte, külön kiemelve időzítésének helyességét, mondván: erre akkor kerül sor, amikor országosan napirenden van a politikai, állami intézményrendszer korszerűsítése. Helyeslően szólt arról, hogy ebben a folyamatban Zala úgy tartozik a kezdeményezőkhöz, hogy közben más régiók tapasztalataira is épít. A városkörnyéki tanácstagi csoport nevében annak a véleménynek is hangot adott, hogy a vezetői, tisztségviselői posztok számában nem terveznek változtatást, holott vannak helyek, ahol egy elnökhelyettest alkalmaznak. Bohár Margit az ügyrendi bizottság és a fenti tanácstagi csoport észrevételeit tolmácsolva többek közt elmondta: nem célszerű az intézménygazdálkodás feladatait szétaprózni, több osztályra bízni. Pénzes Jenő úgy ítélte meg, hogy önállóan, felelősséggeldolgozó szakigazgatási szervek esetében nincs szükség az osztályok fölé helyezett elnökhelyettesekre. Elmondta még: ha a tanács elnöke humán beállítottságú, akkor melléje reál végzettségű helyettes kellene. Benedek Tibor a szakszervezetek képviselőjeként is szólva kifejtette: a létszámleépítések miatt felszabaduló negyven ember további sorsának rendezésében a Közalkalmazottak Szakszervezete is partnere a megyei vezetésnek. A 15 százalékos leépítés nyomán felszabaduló bér egy részét a maradék, más részét pedig a községi tanácsoknál dolgozók fizetésének a rendezésére kellene fordítani. Dr. Szalay Dénes több érvet is felsorakoztatott az elnökhelyettesek számának megtartása mellett. Így egyebek mellett megemlítette: a lakossággal való kapcsolattartás is fontos feladata a tisztségviselőknek. Ugyancsak ő a személyzetisek humán osztályokon — így a művelődésügyben, valamint az egészségügyben — való megtartása mellett állt ki. Guitprechtné Molnár Erzsébet a községi tanácsok nevében üdvözölte a megyei átszervezést, amitől munkamódszerbeli változást is vár. A napirendi pont lezárásaként Varga László tanácselnök leszögezte: az átszervezés önmagában semmit sem old meg. Megteremti viszont egy más szellemű ügyintézés feltételeit, nagyobb beleszólást és beavatottságot biztosítva a testületeknek. Az elnökhelyettesekről elmondta: nem is annyira ellenőrző, mint inkább integráló szerepük lesz a jövőben. Az elnök kompromisszumos javaslatként felvetette, hogy a tanács a gazdálkodási ügyek közgazdasági osztályhoz való csatolás mellett foglaljon állást, ugyanakkor a személyzeti kérdések maradjanak a humán osztályoknál. Ezt többségi szavazattal — 44 igennel és 18 nemmel — elfogadta a testület. Ugyancsak a többség — mindössze 5 tartózkodással — a két elnökhelyettesi státusz megtartása mellett voksolt. A tanács határozata szerint a mostani osztályvezetők és szakititkárok munkaviszonyát — a felmondási idő betartásával — a mai nappal felmondják. Az új tanácsi szervezet kialakításának időpontja szeptember 1-je. A tanács pályázatot ír ki az alábbi osztályok vezetői álláshelyének betöltésére: elnöki hivatal, igazgatási osztály, közgazdasági osztály, műszaki osztály, művelődési és sportosztály, szervezési és terhek beosztásával való viszszaélésért, jogtalan anyagi előnyök megszerzéséért, illetve elfogadásáért, az általa irányított apparátusnak a feltárt ügyekben kifogásolható munkájáért. A vizsgálatok során egyetlen olyan tény sem került felszínre, hogy valamely közreműködő szerv, vagy személy által elkövetett jogsértés, szabálytalanság Mózes Pál kárára történt volna. Ezekből a városi tanács elnöke minden esetben csak előnyöket élvezett, ami kizárja a közreműködők részéről a vétlen tévedés lehetőségét. A feljogi osztály, szociális és egészségügyi osztály, valamint termelési és ellátásfelügyeleti osztály. A pályázatok elbírálására a május 24-ére összehívandó tanácsülésen kerül sor. Az új osztályvezetőket június 1-jével nevezik ki. zárt tények egy része a hivatali visszaélés büntetőjogi tényállását is megvalósítja, azonban elévülés miatt a büntető felelősségrevonás már nem kezdeményezhető. A döntés meghozatalánál a megyei végrehajtó bizottság elismerte Mózes Pál életútjának értékét, de ennek ellenére beosztásához méltatlan magatartása és a jogtalan személyes előnyök megszerzése, illetve elfogadása miatt az elbocsátás fegyelmi büntetést tartotta a feltárt tényekkel összhangban levőnek, nem teszem, két dolog motiválta: az egyik, hogy a nagykanizsai városi tanács ülése nem vette tudomásul a megyei tanács vb. döntését, másrészt pedig láttam, hogy a közvélemény ugyan megosztott, de sok az irányomba megnyilvánuló pozitív megnyilvánulás is — említette többek között Mózes Pál, majd több, a vizsgálat során nyilatkozó, illetve tanúskodó személlyel szemben hivatkozott rosszindulatú, törlesztő szándékú magatartásra, s arra is célzott, hogy valamiféle irányított, elsősorban a párt részéről érkező nyomást is érzett. Elbocsátás helyett szigorú megrovás Mint ismeretes, a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1989. február 7-ei ülésén elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta Mózes Pál nagykanizsai tanácselnököt, az alábbi indokok alapján: A Zrínyi u. 45. számú lakás felújítási és emeletráépítési terveit átdolgozták, amelynek eredményeként az I. emelet 7. számú lakás alapterülete 28 négyzetméterrel nőtt, kialakítása eltért a szokványostól. E lakás Mózes Pál részére került kiutalásra. Az áttervezést a vizsgálat megállapításai szerint Mózes Pál kezdeményezte, amelyet a fegyelmi bizottság jelentését követően a meghallgatott tanúk nyilatkozata is megerősít. A lakás kiutalására a korábbi 4 szobás lakásának cseréjével került sor. A szobaszám 1,5-tel történő csökkenése miatt 163 800 forint igénybevételi különbözethez jutott, mindössze 13 négyzetméteres lakásalapterület csökkenés mellett. Lakásának kiutalása előtt abban belső többletmunkákat rendelt meg. A megrendelés nem volt egyértelmű és konkrét, a számla nem volt kellően részletes és több — ténylegesen elvégzett — munka költségét nem tartalmazta. A leszámlázott munka értéke 46 402 forinttal kevesebb volt a ténylegesen elvégzettnél, amelyet az eltérés nagyságrendjére tekintettel észlelni, illetve észrevételezni kellett volna. Személyes kezdeményezésére a lakása függőfolyosóján közel 6000 forint költséggel vaskeretes ajtó készült. Hasonló ajtó felszerelésére az épületben nem került sor. A Zrínyi u. 45. számú lakóépületet a felújítást és bővítést követő harmadik évben a bérlők részére értékesítették. A vonatkozó szabályok értelmezésére kiadott ÉVM. és PM. állásfoglalások ezen lakások értékesítését csak úgy tették lehetővé, ha a vételárat külön állapítják meg. 1988. január 1-től a korábbiaknál akár 100 százalékkal magasabb összegű vételár megállapítására lett volna lehetőség. Ennek ellenére Mózes Pál és lakótársai a lakásokat még a régi feltételekkel, a forgalmi érték 40 százalékáért vásárolták meg. Az adás-vételi szerződés aláírására 1988. október 4-én került sor, október 6-án pedig a városi tanács új rendeletet alkotott, amelyben a vételárat 50 százalékra emelte fel. A tanácsrendelet tervezetét Mózes Pál aláírásával 1988. augusztusa óta társadalmi vitára bocsátották. Tekintettel arra, hogy a felújított bérlakások 5 éven belüli elidegenítésének tilalma és más korlátozás 1988. január 1-gyel szűnt meg, szükséges lett volna a tanácsrendelet módosítása és az értékesítés azt követően történő lebonyolítása. Mózes Pál személyes magatartása is közrejátszott abban, hogy a lakást 141 000 forinttal olcsóbban vásárolta meg, mint tehette volna 1988 október 6-a után. Ezen kívül a többi lakónál is tapasztalható különbségek milliós nagyságrendű bevételtől fosztották meg a vállalatot, közvetve a városi tanácsot. A gépkocsi tároló építési engedélyezése során az engedélyező hatóság figyelmem kívül hagyta az ÉVM. rendeletben foglaltakat, mely szerint a telek beépítési százaléka maximum 45 lehet. Az IKV kérelmének megfelelően — a tényleges helyzetet figyelmen kívül hagyva — minősítette ideiglenesnek, vagy véglegesnek a garázs építési engedélyét, összegezve megállapítható, hogy Mózes Pált felelősség A fellebbezés A határozat ellen Mózes Pál fellebbezett, kérve, hogy „a fegyelmi büntetést megváltoztatni, a büntetés mértékét enyhíteni szíveskedjenek”. — Cselekményeim — tartalmazza többek között a kérelem — figyelmetlenségből, gondatlanságból fakadtak, azokat nem tudatosan, nem szándékosan követtem el. Tény az is, hogy nem jártam el kellő körültekintéssel, túlzott bizalommal voltam az ügyeim intézésével foglalkozó szervek dolgozói és vezetői iránt. Elnöki indoklás A napirendi pont tárgyalása során Varga László tanácselnök — többek között — hangsúlyozta: — Mindanynyian felelünk egy elengedhetetlenül szükséges morális megtisztulásért, egy következetesen alkalmazott felelősségi gyakorlatért — ez ad mandátumot az élet minden területén hasonló magtartás számonkéréséhez. Csak így szerezhetjükvissza a velünk kapcsolatban megrendült bizalmat, s így tesszük a legtöbbet egymás megvédéséért is. Kitért azokra a nézetekre, amelyek szerint Mózes Pál egy „koncepciós per” áldozata, s itt tulajdonképpen egy „Kanizsa ellenes koalíció viszi át a saját akaratát”. A régi indulatok felkorbácsolásával születnek kimutatások Kanizsa mellőzöttségéről, Zalaegerszeg eltúlzott fejlesztéséről, s a jelen fegyelmi ügyet mint az ezt ellenző tanácselnök félreállítását értékelik. Nagy munkával — mindenfajta prekoncepció nélkül — kidolgoztattuk ennek egzakt kimutatásait, s azt szégyenkezés nélkül minden kanizsai rendelkezésére bocsátjuk. Azzal együtt természetesen, hogy bizonyos megyei funkciók ellátása — nem elvtelenül — némileg jobb kondíciókat teremtett a megyeszékhely vonatkozásában. Ezek után az elnöklő Szabó Károly tanácselnök-helyettes ismertette Móz£s Pál lemondó nyilatkozatát megyei tanácstagságáról, s megkérdezte az érintettet, kíván-e szólni a tanácsiillésához ? Mózes Pál véleménye Bevezetőül elmondta, hogy hosszú tanácsi szolgálata idején mindig vállalta a vitát a város érdekében, megkövetelte a kemény, pontos munkát, éppen ezért nem mindenki tartotta kellemes partnernek, s „ezért aztán törlesztettek is.” — Fellebbezésemet, noha először úgy nyilatkoztam, hogy Sikerül-e a fordulat? Nehéz helyzetben a Lenti Építőipari Szövetkezet Nem kis erőfeszítésébe kerül a Lenti Építőipari Szövetkezetnek a talpon maradás. Az utóbbi években ugyanis fokozatosan romlottak a szövetkezet működési feltételei, amelyek közt a vállalatok, intézmények visszafogott építési kedvét tartják meghatározónak. Így már az idei — nagyon óvatos 26 és fél milliós — árbevételi tervükkel is 500 ezer forinttal alacsonyabb produktumot tűztek ki célként. zn. ouu / ci/tvcóci/ kcguagjuuu munkaadói a Lenti környéki tsz-ek, a KFV és a Zefag Lenti Fűrészüzeme, ahol tavaly fejezték be a telep fűtésrekonstrukcióját. Bár a szövetkezetre eddig sem volt jellemző, hogy komplett épületkivitelezésekre kapott volna megbízásokat, idén még kritikusabbá vált a helyzetük. Tervezett munkáik között folyamatban van a rédicsi termelőszövetkezet megrendelésére végzett épületkorszerűsítés, amely mintegy 6 millió forintot hozhat az idén, s a KFV gellénházi üzemében végzett fenntartási munkák sem jelentenek 2,5 milliónál többet. Jelenleg is dolgoznak Lentiben a munkásőr-székház tatarozásán, a felsoroltakon kívül azonban nagyon kevés a biztos bevételilehetőség. Egyedüli biztosnak látszó támpont az évente 3 millió forint nagyságrendű transzportbetongyártás és értékesítés, valamint szintén a szövetkezetben készített lakatos acélszerkezetek, s az egyedi nyílászárók értékesítéséből származó bevétel lehet. A gondokat csak súlyosbítja, hogy tavaly 12 dolgozó — többségük szakmunkás — hagyta el a szövetkezetet. Ez önmagában nem nagy szám, de figyelembe véve, hogy tavaly még 90 volt az összlétszám, túlságosan is jelentős ez a vérveszteség. Az okok közt nem kell sokáig kutatni: az építőiparban a 80—90 ezer forint éves átlagbér alacsony, s a szövetkezetben a tavalyi béremelést követően emelkedtek ennyire a fizetések. A vezetők építőipari dekonjunktúrára panaszkodnak, s a kisvárosban jelenlevő két megyei építőipari nagyvállalat konkurenciájára. Panaszkodni persze kevés, s ezt ők is érzik. Tekintve, hogy az idei másfélmilliós nyereség már a tervek szerint is egymillióval kevesebb lesz, mint a tavalyi, a dolgozók nem számíthatnak további béremelésre. Hogy a további elvándorlásnak elejét vegyék, két intézkedést foganatosítottak a szövetkezetnél. Egyrészt a munkafeltételeket javítják nagyobb teljesítményű kisgépek beszerzésével, az első félévijén 200 ezer forintot költenek e célra. Továbbá, mint Keszthelyi Jenő elnök elmondta, március 1-jével házon belüli bérreformot vezettek be. Minden szakmunkára előre megállapított bérutalványt dolgoztak ki, amit teljesítményekkel arányos mozgóbérrel lehet növelni. Hogy miből teremtik meg a mozgóbérhez szükséges többletet? Terveik szerint az ösztönzők hatására bekövetkező idő- illetve költségmegtakarításból. A terv szép, bár nem új, sőt régóta alkalmazni kellene. Közben persze a minőségre is nagyobb gondot kellene fordítani, hiszen a garanciális javítások — mert a rédicsi üzemfelújítás sem ment hibátlanul — elvihetik a még nem is létező mozgóbért. H. P. További felszólalások A továbbiakban Marton Boldizsárné tanácstag kért szót, aki a megyei tanácstagok nagykanizsai csoportja nevében méltatta Mózes Pál munkásságát, érdemeit, s az elkövetett hibával jobban arányban álló, kevésbé súlyos büntetést javasolt, illetve a döntéshez titkos szavazást kért. Az elnöklő Szabó Károly ezután az ügyben eljárt fegyelmi bizottság vezetőjét, dr. Tóth Józsefet kérdezte, van-e a leírtakon kívül mondanivalója a tanácstagság számára. Dr. Tóth erre nemlegesen nyilatkozott, illetve hozzáfűzte, hogy a megyei tanács vb. igazgatási osztálya —, melynek ő a vezetője — szerint a kanizsai tanácselnök lakáscseréje jogilag az érvényes jogszabályok szellemében bonyolódott le. Szavazás következett, mely szerint a jelenlévő 64 tanácstagból 51-en a fegyelmi ügy titkos szavazással történő eldöntésére voksoltak. Döntés előtt még két közbevető felszólalás hangzott el: Varga László tanácselnök jellemző epizódként elmondta, hogy a végrehajtó bizottság döntésekor még a vezető tisztségviselők is fele—fele arányban voksoltak, ami valamiféle „pártmegrendelés” esetén aligha képzelhető el. Mózes Pál egy további terhelő tanú vélhető elfogultságának okairól beszélt, s végezetül hangsúlyozta, a döntéstől függetlenül „én Nagykanizsán tanácselnökként nem kívánok dolgozni”. A szavazás A tanács szavazatszedő bizottságot választott, mely Bohár Margit elnökletével — némi, az őszi parlamenti tanácstalanságra emlékeztető formai vitát követően — 64 szavazólapot osztott ki, rajta két alternatívával: 1. Helybenhagyja a végrehajtó bizottság döntését; 2. Helyt ad Mózes Pál fellebbezésének. A szavazatszámlálás 32—32- es eredményt mutatott, tehát ismétlésre került sor. (Közben a szereplők annyiban változtak, hogy két fő elment, ketten pedig újonnan kapcsolódtak be a szavazásba) Ez a voksolás 30—34-es eredménynyel azt a döntést vonta magával, hogy a tanács helyt adott Mózes Pál fellebbezésének. A továbbiakban — többségi akarattal elhatározott — nyílt szavazás döntött az enyhébb büntetésnemek alkalmazásáról. Három alternatíva közül 4 fő megrovás, 34 fő szigorú megrovás büntetést tartott indokoltnak, 15 tanácstag pedig a „meghatározott kedvezmények és juttatások megvonása, csökkentése” mellett szavazott, végeredményben tehát „a szigorú megrovás” fegyelmi büntetést szabta ki a tanács. Az eredményhirdetést követően Mózes Pál megköszönte az emberséges döntést, s egyúttal közölte, hogy a megyei tanácstagságáról való lemondását visszavonja. Szigorúbb mércével Ezután Karvalits Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára kért szót, aki elmondta: eddig éppen azért nem nyilvánított véleményt, nehogy valakit is befolyásoljon a döntésében. Többről volt ma itt szó — hangsúlyozta —, mint egy személyi ügyről: annak a berendezkedésnek a zavarairól, amelyek ilyen ügyekhez elvezetnek, s amelyeknek útját kell állni; olyan eljárásokról, amelyek ugyan szabályszerűek, de mélységesen eltérnek az állampolgárok jog- és igazságérzetétől. Örülök, hogy Mózes Pál úgy érezte, hogy a párt, a párttagság szigorúbban, kritikusabban ítéli meg az ilyen jelenségeket és az érintett személyek magatartását. 3