Zalai Hírlap, 1989. június (45. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) egy órán át tartó szavazási procedúra következett. A mó­dosító törvényjavaslatokról külön-külön döntöttek a kép­viselők. Elsőként a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvény­­javaslat fölött szavaztak, illet­ve a mezőgazdasági bizottság és egyes képviselők önálló ki­egészítéseiről. A törvényjavas­latot végül is általánosságban és részleteiben egy ellenszava­zattal és 11 tartózkodással el­fogadták. A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti szava­zás következett. Először a mezőgazdasági bizottság 8 pontba sűrített módosításairól külön-külön döntöttek, ezek felét elfogadták, a többit kü­lönböző szavazati arányban elutasították. Ezt követően az önálló és még fenntartott képviselői javaslatok felett szavaztak. A leghosszabb sza­vazási eljárás még csak ez­után következett, mégpedig Tállassy Frigyes képviselő tu­catnyi javaslatáról. A kimerí­tő procedúra után a parla­ment végül is 11 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett el­fogadta a földtörvény módo­sítását. Az erdőről és a vadgazdál­kodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítását célzó törvényjavaslatról — miután azt az előző nap nem bocsá­tották részletes vitára, és így átdolgozásra visszautalták az előterjesztőnek — most nem kellett dönteni. Ugyanakkor 9 ellenszavazat és 10 tartózko­dás mellett a testület úgy döntött, hogy a kormány még az idén terjesszen be új vad­­gazdálkodásról és vadá­szatról szóló törvényjavas­latot a parlamentnek. Napirend szerint ezután az Országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéját hallgatta meg a Büntető Tör­vénykönyv módosításáról szó­ló törvényjavaslatról. Eltörölték a halálbüntetést politikai bűncselekményekért — Az indítvány, amely el­törli a halálbüntetést az ál­lam ellen elkövetett bűncse­lekmények esetében, minden bizonnyal nem igényel hosz­­szas indoklást — kezdte fel­szólalását a miniszter. — A képviselők előtt is jól ismert, hogy a magyar politikai kul­túrának az a sajnálatosan tradicionális vonása, amely az erőszaknak oly nagy he­lyet adott, magában foglalta azt a törvény adta lehetősé­get is, amellyel politikai el­lenfeleket, politikai vitákat büntető eljárással, esetleg ha­lálos ítélettel intéztek el. Az is jól ismert, hogy Magyar­­országon 1849 óta 14 minisz­terelnök lelte halálát vérpa­don, lett öngyilkos, illetve hunyt el emigrációban. Különösen időszerűvé te­szi e törvényjavaslat elfo­gadását, hogy hazánk e napokban az utolsó kivég­zett magyar miniszterel­nökre emlékezik. Bár a politikai bűncselek­ményekre vonatkozó törvény­­javaslat csak júniusban ke­rül az Országgyűlés elé, szim­bolikus jelentése van annak, hogy a parlament most mint­egy soron kívül határoz e törvénymódosítás sorsáról, kinyilvánítva ezzel, hogy Ma­gyarország egyszer s minden­korra szakítani kíván ezzel a sajnálatos politikai tradíció­val — hangoztatta a minisz­ter. Mivel hozzászólásra sem je­lentkezett senki, az expozét azonnal határozathozatal kö­vette. A beterjesztett törvény­­javaslatot az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. Törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör­vényjavaslat előterjesztője ugyancsak az igazságügymi­niszter volt. Kulcsár Kálmán expozéjában elmondta: a népszavazás intézménye biz­tosítja a parlament ellenőrzé­sét. A népi kezdeményezés — ha közvetetten is — ugyan­csak ellát bizonyos ellenőrzési funkciót azáltal, hogy hangot ad a választópolgárok hiány­érzetének a parlament műkö­désével kapcsolatban. Az ál­lampolgárok ilyenkor azt fe­jezik ki, hogy döntést várnak valamely, a parlament hatás­körébe tartozó kérdésben, s ezért ezt a döntést maguk kezdeményezik. A törvényjavaslat célja — szögezte le Kulcsár Kálmán —, hogy életre keltse hazánkban a közvetlen demokráciának egyik fontos jogintézmé­nyét, ezzel is gazdagítva a politikai rendszer de­mokratikus működésének alkotmányjogi garanciáit. A jogállamiság útján halad­va újra kell gondolni és sza­bályozni az állam és az ál­lampolgár viszonyrendszerét; biztosítani kell a hatalom tár­sadalmi ellenőrzését. Az ál­lampolgárt valóban polgárrá kell tenni, olyanná, aki részt vesz a hatalom gyakorlásában, s befolyásolni tudja az állami döntéseket. A népszavazás a népszuve­­renitás­ elvű hatalomgyakor­lás másodlagos intézménye a népképviselet útján történő hatalomgyakorláshoz képest. A mostani törvényjavaslat ezért a képviseleti demokrá­ciát kiegészítő, annak legiti­málását erősítő intézmény­ként közelíti meg a népsza­vazást. Ebből következik az is, hogy a népszavazás alkot­mányos intézménnyé válásá­val sem billenhet át a tör­vényhozói hatalmi túlsúly, a folyamatos törvényalkotás nem lehet a népszavazás fela­data. A népszavazásról szóló törvények alapkérdései közé tartozik; mi lehet, s mi nem a népi akaratnyilvánítás tár­gya; mily­en kérdésekben kell elrendelni a népszavazást, s annak eredménye milyen jogi következményekkel jár. Nem kevésbé fontos annak eldön­tése, hogy csak országos vagy a helyi szintekre is kidolgo­zott rendszert kell-e kiépíte­ni. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezde­ményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a parlament elé. Az Ország­­gyűlés által elfogadott új al­kotmányt is népszavazással kell megerősíteni. Más esetek­ben a kezdeményezések alap­ján a parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését, vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal — kizárja a népszavazás köréből a költ­ségvetésről, a központi adó­nemekről és illetékekről, va­lamint a helyi adók központi feltételeiről­ szóló törvénye­ket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvé­nyeket és a személyi kérdé­seket. Ami a nemzetközi szerződé­seket illeti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bős-nagyma­rosi beruházás kérdésére. El­mondta, hogy a kormány az ügy politi­kai jelentőségére való te­kintettel mindenképpen nyitva akarta hagyni a beruházás kérdésében a visszamenőleges népszava­zás lehetőségét. Ezért született meg kompro­misszumos megoldásként a törvényjavaslat 37. szakaszá­nak 2. bekezdése. A törvény­­szakaszhoz fűzött indoklásban a törvényelőkészítők azt is világossá tették, hogy egy hosszú távon működő demok­ratikus jogi intézmény meg­alapozását tartják céljuknak, s nem egy „lex-Nagymaros” (egy külön Nagymarosra vo­natkozó jogszabály) megalko­tását. A miniszter hangoztat­ta: az Országgyűlés feladata. _____ hogy ezt a zárórendelkezést a törvényjavaslat általános ér­tékelésétől függetlenül minő­sítse, eldöntse, szükség van-e erre az átmeneti jogi megol­dásra — mondotta végezetül Kulcsár Kálmán. Filló Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevé­ben megállapította: a politi­kai intézményrendszer demok­ratizálásának és a jogállami­ságnak fontos garanciája le­Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk, mint élő or­ganizmus, az utóbbi hónapok­ban hihetetlenül erős ingerek­nek van kitéve. S azt látjuk, hogy ezekre az ingerekre a szokásosnál vagy indokoltnál intenzívebben reagál. Nem csoda. A védőréteg ugyanis az utóbbi évtizedek történel­mi koptatása nyomán vésze­sen elvékonyodott, az ideg­végződések már csupaszak. Ilyenkor már a simogatás is fáj, hát még a pofon. De nincs módunk egy or­­szágméretű inkubátorba visz­­szavonulni. Gyorsan fel kell mérni, honnan és milyen erősségű csapásokra számít­hatunk, s az élő szervezet, a társadalom alkalmazkodóké­pességét ezekhez méretezve kell felerősíteni. Aki felelősséget érez a nem­zet sorsáért, ebben veszi ki részét. Belső kór támadását legyengült szervezetünk nem heverné ki. A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Ismere­teit és következtetéseit nem tartja titokban. Az Önökre és a népre tartozik. Tudniuk kell minden lé­nyegest, ami alapján meg­ítélhetik: miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány érdeke és más különérdeke nincs! Hamis hangok azok, amelyek a kormánynak a néptől ide­gen érdekeket tulajdonítanak és a nép érdekeit a kormány­nyal szemben védeni akarják. Ebben csak Önök, a parla­ment illetékes. Az emberek a társadalom­­irányítástól, benne elsősorban a kormánytól a csodát vár­ják: legyenek alapvető válto­zások, de ne legyenek veszte­sek, veszteségek. Fájdalom nélkül szülessünk újjá, és éles konfliktusok nélkül menjen végbe az átalakulás. A kormány erre nem tud vállalkozni! De kötelessége világossá tenni, milyen világ­ban kell élnünk és megküz­­denünk mindennapjainkért! Felelőssége, hogy időben fel­ismerje és közvetítse a nem­zetközi hatásokat. A politikai és gazdasági reformok meg­valósításával kell­ keretet ad­nia a békés átmenethez. A politikai átalakulás fo­lyamata már zajlik. Nem kevesebbről van szó, mint a több évtizedes ke­let-európai politikai örök­ség teljes meghaladásáról, a pártállam felszámolásá­ról, a társadalmi érdektagozódást kifejező plurális politikai szerkezet kiépítéséről, egy va­lóban demokratikus politikai rendszer kialakításáról. Kér­het a törvényjavaslat elfoga­dása. Mivel egyetlen képviselő sem jelentkezett hozzászólás­ra, határozathozatal követke­zett. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör­vényjavaslatot az Országgyű­lés három tartózkodással el­fogadta. A képviselők a mó­dosító javaslatokkal is egyet­értettek, Lányom zászlajára ez mind fel van írva! Az alapvetően pozitív vál­tozásoknak az elsorvasztott politikai kultúra miatt termé­szetes, bár nem kívánatos hordaléka: az egyes politikai szervezetek identitásválsága; a méltatlan belső viták; a su­ta és felelőtlen politikai meg­nyilatkozások; sokszor az elemi politikai tisztesség hiá­nya; a nyilvánossággal­ való visszaélés. Hinnünk kell — és segíte­nünk is — abban, hogy e hor­dalék a partra vetődjék. És emiatt, hogy most még a fel­színen úszik, nem fékezhetjük le azt az ütemet, melyet a kormány a parlamenttel szoros együttműködésben diktál a politikai intézményrend­szer, az államszervezet át­építésében. Vannak, akik ezt gyorsnak tartják. Úgy vélik, hogy a párttörvény, az új alkotmány tervezetének kidolgozása, az államhatalom szervezetei kö­zötti munkamegosztás meg­újítása, a választási törvény előkészítése azért megy oly si­etve, hogy jogtalan előnyhöz juttassa a ma még szervezet­tebb MSZMP-erőket. Ezt a feltételezést visszautasítom, mert a kormányról sanda szándékokat feltételez. Vezetésem alatt a kormány követhet el hibát, de tisztes­ségtelenséget soha! Célun­k mielőbb kiépíteni államéletünkben azt a műkö­dőképes, demokratikus struk­túrát, amely képes konszen­zust teremteni társadalmi és gazdasági kibontakozásunk alapvető kérdéseiben. Azt lá­tom célszerűnek, ha ezt a fo­lyamatot a legmagasabb for­dulatszámmal hajtjuk végre. Bízom abban, hogy erről az Ellenzéki Kerekasztal résztve­vőivel meg tudunk állapodni. A kritikákat majd megvitat­juk, a tapasztalatokat értékel­jük, a szükséges korrekciókat pedig majd elvégezzük. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetés­ről szóló 1988. évi XVII. tör­vény módosításáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását kezd­te meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavas­latot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Mik­lósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. A kormány vállalja: minden olyan változtatást, amelyben az említett és más törvénytervezeteket illetően a tárgyalásokon a pártok megállapodnak, változtatás nélkül kész a Parlament elé terjeszteni! Tisztelt Országgyűlés! A mostani parlamenti ülés­szak napirendi pontjaira pil­lantva két szó jutott az eszem­be: az oldás és a kötés. A legfőbb kérdés ugyanis minden témánál az: — ho­gyan tudjuk oldani a múlt je­lenünket is gúzsba kötő köte­lékeit; és — hogyan tudu­nk olyan új kötéseket létrehoz­ni, amelyek már egy elképzelt jövő erős alapszövetét képe­zik. E szövetben idegen anyag­ból szőtt szálak nem lehetnek, még átfestve sem. A sztálini modellt tehát nem megrefor­málni akarjuk, hanem elvet­jük. Ugyanakkor egyértelműen tovább akarjuk szőni reform­történetünk fonalát, építkezni kívánunk abból a reformörök­­ségből, amely — ha felemás is —, de eredményeket ért el a sztálinista modell meghala­dásában. Folytatunk és elvetünk. In­tézményes garanciákat épí­tünk ki, amelyek véglegesen megakadályozzák a visszaté­rést a sztálini modellhez, azért, hogy ebbe a s­zűk zsákba már ne lehessen visszadugni a ma­gyarokat. Ezt a zsákot nem foltozgatjuk, hanem szétszab­daljuk! Ezeréves államiság, ezeréves történelmi fejlődés után most újabb felzárkózási szakasz kezdetén állunk. Ez most a kor parancsa. Olyan civilizációs felada­tot mért ki ránk a sors, amelyet csakis a reformok útján lehet megvalósítani. Mernünk kell ennek nekifog­ni és ha merünk, akkor hihe­tünk is. Nem másokban, ha­nem önmagunkban. És ha ma­gunkban hiszünk, akkor meg­találjuk azokat az embertár­sainkat is, akikben bízhatunk. Mindnyájan vizsgázni fo­gunk a következő években. Ez kemény vizsga lesz, amely megméri majd, mit tanultunk az ezeréves magyar történe­lemből. Csak akkor fogunk át­menni ezen a vizsgán, ha ké­pesek leszünk a magyar tör­ténelem minden értékének egységes képviseletére és ha nem egymás ellen próbáljuk kijátszani a küzdelmesen lét­rehozott történelmi értékeket. Ezt a szellemet mindnyájunk­nak erősítenünk és építenünk kell magunk körül. Szorítsuk ki a megosztottság, a gyűlöl­ködés erőit! Tisztelt Országgyűlés!­ A kormánynak a vázolt po­litikai átalakulási folyamatban súlyos társadalompolitikai és gazdasági­ feladatokkal is szembe kell néznie. A magyar gazdaság nehéz, válságos helyzetben van. Az elmúlt évtizedek során a szerkezetváltás nem járt sikerrel, az ország súlyosan eladóso­dott, a KGST-kapcsolatok mo­torból fékké váltak, a társa­dalomban súlyos szociális fe­szültségek halmozódtak fel, az erkölcsi értékrend megingott. Ezek részleteiről most nem kívánok szólni, csupán a gaz­daság mozgásterét rendkívüli módon behatároló külső és belső adóssághelyzetről szeret­ném tájékoztatni önöket. Mai ismeretünk szerint, kendőzet­lenül. Gazdaságunk pénzügyi sta­bilizálása, a piaci mechaniz­musok kiépítése, a gazdasági folyamatok társadalmi ellen­őrizhetősége egyaránt megkö­vetelte, hogy átfogóan elemez­zük és feltárjuk államháztar­tásunk pénzügyi állapotát, külső és belső adóssághelyze­tünket. Ez a munka az elmúlt év őszén indult meg. Erről a Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt év végén a Parla­mentet tájékoztatta, s azt is jelezte, hogy a feltárás foly­tatódik. Ezzel a munkával összhang­ban először külföldi adósság­helyzetünket szeretném bemu­tatni. 1989 március végén a tény­leges­­népgazdasági terhet je­lentő nettó kamatozó konver­tibilis tartozásunk 14,5 milli­árd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dollárral meghalad­ja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok­ emelkedése, részben a tervezettnél rosz­­szabb konvertibilis folyó fize­tési mérleg miatt. Az év első négy hónapjá­ban közel 700 millió dol­lár hiányt mutatott a fo­lyó fizetési mérleg egyen­lege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadási többlettel és a turizmussal hozható összefüg­gésbe, a konvertibilis elszá­molású áruforgalom ugyanis lényegében a tervezett pályán halad. A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dollár adósságot és 5,8 milliárd dol­lár követelést tart nyilván. A követelések majdnem fele, 2,7 milliárd dollár azonban ké­tes, sőt csaknem biztos, hogy nem térül meg. Ezért az ösz­­szeget a szanálási folyamat vé­gén mint veszteséget le kell írni. Ezt számításba véve jön ki, hogy nettó kamatozó adós­ságunk ténylegesen 14,5 mil­liárd dollár. Az államháztartás — főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhal­mozódott adóssága következ­tében — az első negyedév vé­gén 630 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciálisan még nö­veli a mintegy 160 milliárd forint összegű állami garan­cia, amelyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsoló­dóan vállalt. Ez a belföldi ál­lamadósságot közel 800 mil­­(Folytatás a 3. oldalon.) Németh Miklós beszéde MŰI HÍMLIP Zalaiakkal a Parlament folyosóján Halasztásra már nincs idő... Méltóságteljes csend fogadja a parlamenti ülésre érkezőket. A kupola alatt merőben más a kép: zsibongva, régi ismerős­ként üdvözlik egymást a hon­atyák. Aztán megszólal a csen­gő, jelezve, hogy a májusban immár másodszor összehívott Országgyűlés megkezdi mun­káját. Az első nap zalai ese­ménnyel indult: döntöttek a megüresedett képviselői helyek betöltéséről, így a mandátumá­ról lemondott Varga Gyula (Zala megye 2. vk.) helyére Szabó János, eddigi pótképvi­selőt igazolta a parlament. A képviselők tapssal köszöntötték új társukat, akiről akkor még senki sem tudta, hogy — amint azt lapunkban közöltük — szintén visszaadta mandátu­mát (ezért az ülésszakon nem is vett részt) ... A továbbiakban már minden a napirendnek megfelelően történt. Az első nap króniká­jához tartozik még Szűrös Má­tyás házelnök ama javaslata — okulva az előző ülésszak gyak­ran üres szócséplésén —, mi­szerint a felszólalások időtar­tamát tíz percben célszerű ma­ximálni. Ezt az indítványt egy tartózkodás és két ellenszava­zat mellett elfogadták a kép­viselők. ★ Végighallgatva a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társa­ságok átalakulásáról szóló igazságügyminiszteri expozét, s az ezzel összefüggésben levő törvények módosítására vonat­kozó indítványokat, folyosói beszélgetésre kértük dr. Vár­helyi Józsefet, a zalai képvise­lőcsoport újdonsült vezetőjét. — Alig pár napja töltöm be e tisztet, s máris akadt néhány sürgős intéznivaló — említi a képviselő. — Fontos, hogy elő­dömtől mielőbb átvegyem a fo­lyamatban levő ügyeket, hiszen a csoportunk munkája nem szenvedhet törést. — Vállalati vezetőként a mostani napirend különösen érinti.­­ Ma minden vezetőt rend­kívüli módon érdekel az átala­kulási törvény. Felmerült ugyan, hogy e téma tárgyalá­sát az Országgyűlés halassza későbbre, mert továbbra is el­döntetlen dolgokkal kell szem­benéznünk; ilyen például a vagyonértékelés rendszere. E dolgok megoldatlansága miatt azonban nem szabad az átala­kulási törvény elfogadását el­halasztani, hiszen további vá­rakozásra nincs idő. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ko­rántsem lehet arra számítani, miszerint a parlament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor. A törvény egy lehetőség, amivel élhetnek majd a gaz­dálkodók. ★ Az ülésszak témája a mező­­gazdasági szövetkezetekről, a földről, s az erdő- és vadgaz­dálkodásról szóló törvények módosítása is. — Bár önhibámon kívül nem tudtam részt venni az Ország­­gyűlést megelőző bizottsági munkában, ahol sok minden módosulhat — mondja Bors­fai Zoltánné —, az írásos anyagból viszont arra a követ­keztetésre jutottam, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak az eddiginél lényegesen na­gyobb beleszólása lesz a közös ügyeibe. S persze, a régen óhajtott nagyobb, sőt valódi önállóságát is megkaphatjuk mi, szövetkezők. A témához dr. Pálfi Dénes is hozzászól. 1989. június 2., péntek

Next