Zalai Hírlap, 1989. június (45. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) egy órán át tartó szavazási procedúra következett. A módosító törvényjavaslatokról külön-külön döntöttek a képviselők. Elsőként a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fölött szavaztak, illetve a mezőgazdasági bizottság és egyes képviselők önálló kiegészítéseiről. A törvényjavaslatot végül is általánosságban és részleteiben egy ellenszavazattal és 11 tartózkodással elfogadták. A földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti szavazás következett. Először a mezőgazdasági bizottság 8 pontba sűrített módosításairól külön-külön döntöttek, ezek felét elfogadták, a többit különböző szavazati arányban elutasították. Ezt követően az önálló és még fenntartott képviselői javaslatok felett szavaztak. A leghosszabb szavazási eljárás még csak ezután következett, mégpedig Tállassy Frigyes képviselő tucatnyi javaslatáról. A kimerítő procedúra után a parlament végül is 11 ellenszavazat és 21 tartózkodás mellett elfogadta a földtörvény módosítását. Az erdőről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosítását célzó törvényjavaslatról — miután azt az előző nap nem bocsátották részletes vitára, és így átdolgozásra visszautalták az előterjesztőnek — most nem kellett dönteni. Ugyanakkor 9 ellenszavazat és 10 tartózkodás mellett a testület úgy döntött, hogy a kormány még az idén terjesszen be új vadgazdálkodásról és vadászatról szóló törvényjavaslatot a parlamentnek. Napirend szerint ezután az Országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter expozéját hallgatta meg a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatról. Eltörölték a halálbüntetést politikai bűncselekményekért — Az indítvány, amely eltörli a halálbüntetést az állam ellen elkövetett bűncselekmények esetében, minden bizonnyal nem igényel hoszszas indoklást — kezdte felszólalását a miniszter. — A képviselők előtt is jól ismert, hogy a magyar politikai kultúrának az a sajnálatosan tradicionális vonása, amely az erőszaknak oly nagy helyet adott, magában foglalta azt a törvény adta lehetőséget is, amellyel politikai ellenfeleket, politikai vitákat büntető eljárással, esetleg halálos ítélettel intéztek el. Az is jól ismert, hogy Magyarországon 1849 óta 14 miniszterelnök lelte halálát vérpadon, lett öngyilkos, illetve hunyt el emigrációban. Különösen időszerűvé teszi e törvényjavaslat elfogadását, hogy hazánk e napokban az utolsó kivégzett magyar miniszterelnökre emlékezik. Bár a politikai bűncselekményekre vonatkozó törvényjavaslat csak júniusban kerül az Országgyűlés elé, szimbolikus jelentése van annak, hogy a parlament most mintegy soron kívül határoz e törvénymódosítás sorsáról, kinyilvánítva ezzel, hogy Magyarország egyszer s mindenkorra szakítani kíván ezzel a sajnálatos politikai tradícióval — hangoztatta a miniszter. Mivel hozzászólásra sem jelentkezett senki, az expozét azonnal határozathozatal követte. A beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. Törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat előterjesztője ugyancsak az igazságügyminiszter volt. Kulcsár Kálmán expozéjában elmondta: a népszavazás intézménye biztosítja a parlament ellenőrzését. A népi kezdeményezés — ha közvetetten is — ugyancsak ellát bizonyos ellenőrzési funkciót azáltal, hogy hangot ad a választópolgárok hiányérzetének a parlament működésével kapcsolatban. Az állampolgárok ilyenkor azt fejezik ki, hogy döntést várnak valamely, a parlament hatáskörébe tartozó kérdésben, s ezért ezt a döntést maguk kezdeményezik. A törvényjavaslat célja — szögezte le Kulcsár Kálmán —, hogy életre keltse hazánkban a közvetlen demokráciának egyik fontos jogintézményét, ezzel is gazdagítva a politikai rendszer demokratikus működésének alkotmányjogi garanciáit. A jogállamiság útján haladva újra kell gondolni és szabályozni az állam és az állampolgár viszonyrendszerét; biztosítani kell a hatalom társadalmi ellenőrzését. Az állampolgárt valóban polgárrá kell tenni, olyanná, aki részt vesz a hatalom gyakorlásában, s befolyásolni tudja az állami döntéseket. A népszavazás a népszuverenitás elvű hatalomgyakorlás másodlagos intézménye a népképviselet útján történő hatalomgyakorláshoz képest. A mostani törvényjavaslat ezért a képviseleti demokráciát kiegészítő, annak legitimálását erősítő intézményként közelíti meg a népszavazást. Ebből következik az is, hogy a népszavazás alkotmányos intézménnyé válásával sem billenhet át a törvényhozói hatalmi túlsúly, a folyamatos törvényalkotás nem lehet a népszavazás feladata. A népszavazásról szóló törvények alapkérdései közé tartozik; mi lehet, s mi nem a népi akaratnyilvánítás tárgya; milyen kérdésekben kell elrendelni a népszavazást, s annak eredménye milyen jogi következményekkel jár. Nem kevésbé fontos annak eldöntése, hogy csak országos vagy a helyi szintekre is kidolgozott rendszert kell-e kiépíteni. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a parlament elé. Az Országgyűlés által elfogadott új alkotmányt is népszavazással kell megerősíteni. Más esetekben a kezdeményezések alapján a parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését, vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal — kizárja a népszavazás köréből a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvényeket és a személyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bős-nagymarosi beruházás kérdésére. Elmondta, hogy a kormány az ügy politikai jelentőségére való tekintettel mindenképpen nyitva akarta hagyni a beruházás kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Ezért született meg kompromisszumos megoldásként a törvényjavaslat 37. szakaszának 2. bekezdése. A törvényszakaszhoz fűzött indoklásban a törvényelőkészítők azt is világossá tették, hogy egy hosszú távon működő demokratikus jogi intézmény megalapozását tartják céljuknak, s nem egy „lex-Nagymaros” (egy külön Nagymarosra vonatkozó jogszabály) megalkotását. A miniszter hangoztatta: az Országgyűlés feladata. _____ hogy ezt a zárórendelkezést a törvényjavaslat általános értékelésétől függetlenül minősítse, eldöntse, szükség van-e erre az átmeneti jogi megoldásra — mondotta végezetül Kulcsár Kálmán. Filló Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében megállapította: a politikai intézményrendszer demokratizálásának és a jogállamiságnak fontos garanciája leTisztelt Országgyűlés! Társadalmunk, mint élő organizmus, az utóbbi hónapokban hihetetlenül erős ingereknek van kitéve. S azt látjuk, hogy ezekre az ingerekre a szokásosnál vagy indokoltnál intenzívebben reagál. Nem csoda. A védőréteg ugyanis az utóbbi évtizedek történelmi koptatása nyomán vészesen elvékonyodott, az idegvégződések már csupaszak. Ilyenkor már a simogatás is fáj, hát még a pofon. De nincs módunk egy országméretű inkubátorba viszszavonulni. Gyorsan fel kell mérni, honnan és milyen erősségű csapásokra számíthatunk, s az élő szervezet, a társadalom alkalmazkodóképességét ezekhez méretezve kell felerősíteni. Aki felelősséget érez a nemzet sorsáért, ebben veszi ki részét. Belső kór támadását legyengült szervezetünk nem heverné ki. A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Ismereteit és következtetéseit nem tartja titokban. Az Önökre és a népre tartozik. Tudniuk kell minden lényegest, ami alapján megítélhetik: miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány érdeke és más különérdeke nincs! Hamis hangok azok, amelyek a kormánynak a néptől idegen érdekeket tulajdonítanak és a nép érdekeit a kormánynyal szemben védeni akarják. Ebben csak Önök, a parlament illetékes. Az emberek a társadalomirányítástól, benne elsősorban a kormánytól a csodát várják: legyenek alapvető változások, de ne legyenek vesztesek, veszteségek. Fájdalom nélkül szülessünk újjá, és éles konfliktusok nélkül menjen végbe az átalakulás. A kormány erre nem tud vállalkozni! De kötelessége világossá tenni, milyen világban kell élnünk és megküzdenünk mindennapjainkért! Felelőssége, hogy időben felismerje és közvetítse a nemzetközi hatásokat. A politikai és gazdasági reformok megvalósításával kell keretet adnia a békés átmenethez. A politikai átalakulás folyamata már zajlik. Nem kevesebbről van szó, mint a több évtizedes kelet-európai politikai örökség teljes meghaladásáról, a pártállam felszámolásáról, a társadalmi érdektagozódást kifejező plurális politikai szerkezet kiépítéséről, egy valóban demokratikus politikai rendszer kialakításáról. Kérhet a törvényjavaslat elfogadása. Mivel egyetlen képviselő sem jelentkezett hozzászólásra, határozathozatal következett. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés három tartózkodással elfogadta. A képviselők a módosító javaslatokkal is egyetértettek, Lányom zászlajára ez mind fel van írva! Az alapvetően pozitív változásoknak az elsorvasztott politikai kultúra miatt természetes, bár nem kívánatos hordaléka: az egyes politikai szervezetek identitásválsága; a méltatlan belső viták; a suta és felelőtlen politikai megnyilatkozások; sokszor az elemi politikai tisztesség hiánya; a nyilvánossággal való visszaélés. Hinnünk kell — és segítenünk is — abban, hogy e hordalék a partra vetődjék. És emiatt, hogy most még a felszínen úszik, nem fékezhetjük le azt az ütemet, melyet a kormány a parlamenttel szoros együttműködésben diktál a politikai intézményrendszer, az államszervezet átépítésében. Vannak, akik ezt gyorsnak tartják. Úgy vélik, hogy a párttörvény, az új alkotmány tervezetének kidolgozása, az államhatalom szervezetei közötti munkamegosztás megújítása, a választási törvény előkészítése azért megy oly sietve, hogy jogtalan előnyhöz juttassa a ma még szervezettebb MSZMP-erőket. Ezt a feltételezést visszautasítom, mert a kormányról sanda szándékokat feltételez. Vezetésem alatt a kormány követhet el hibát, de tisztességtelenséget soha! Célunk mielőbb kiépíteni államéletünkben azt a működőképes, demokratikus struktúrát, amely képes konszenzust teremteni társadalmi és gazdasági kibontakozásunk alapvető kérdéseiben. Azt látom célszerűnek, ha ezt a folyamatot a legmagasabb fordulatszámmal hajtjuk végre. Bízom abban, hogy erről az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőivel meg tudunk állapodni. A kritikákat majd megvitatjuk, a tapasztalatokat értékeljük, a szükséges korrekciókat pedig majd elvégezzük. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Miklósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. A kormány vállalja: minden olyan változtatást, amelyben az említett és más törvénytervezeteket illetően a tárgyalásokon a pártok megállapodnak, változtatás nélkül kész a Parlament elé terjeszteni! Tisztelt Országgyűlés! A mostani parlamenti ülésszak napirendi pontjaira pillantva két szó jutott az eszembe: az oldás és a kötés. A legfőbb kérdés ugyanis minden témánál az: — hogyan tudjuk oldani a múlt jelenünket is gúzsba kötő kötelékeit; és — hogyan tudunk olyan új kötéseket létrehozni, amelyek már egy elképzelt jövő erős alapszövetét képezik. E szövetben idegen anyagból szőtt szálak nem lehetnek, még átfestve sem. A sztálini modellt tehát nem megreformálni akarjuk, hanem elvetjük. Ugyanakkor egyértelműen tovább akarjuk szőni reformtörténetünk fonalát, építkezni kívánunk abból a reformörökségből, amely — ha felemás is —, de eredményeket ért el a sztálinista modell meghaladásában. Folytatunk és elvetünk. Intézményes garanciákat építünk ki, amelyek véglegesen megakadályozzák a visszatérést a sztálini modellhez, azért, hogy ebbe a szűk zsákba már ne lehessen visszadugni a magyarokat. Ezt a zsákot nem foltozgatjuk, hanem szétszabdaljuk! Ezeréves államiság, ezeréves történelmi fejlődés után most újabb felzárkózási szakasz kezdetén állunk. Ez most a kor parancsa. Olyan civilizációs feladatot mért ki ránk a sors, amelyet csakis a reformok útján lehet megvalósítani. Mernünk kell ennek nekifogni és ha merünk, akkor hihetünk is. Nem másokban, hanem önmagunkban. És ha magunkban hiszünk, akkor megtaláljuk azokat az embertársainkat is, akikben bízhatunk. Mindnyájan vizsgázni fogunk a következő években. Ez kemény vizsga lesz, amely megméri majd, mit tanultunk az ezeréves magyar történelemből. Csak akkor fogunk átmenni ezen a vizsgán, ha képesek leszünk a magyar történelem minden értékének egységes képviseletére és ha nem egymás ellen próbáljuk kijátszani a küzdelmesen létrehozott történelmi értékeket. Ezt a szellemet mindnyájunknak erősítenünk és építenünk kell magunk körül. Szorítsuk ki a megosztottság, a gyűlölködés erőit! Tisztelt Országgyűlés! A kormánynak a vázolt politikai átalakulási folyamatban súlyos társadalompolitikai és gazdasági feladatokkal is szembe kell néznie. A magyar gazdaság nehéz, válságos helyzetben van. Az elmúlt évtizedek során a szerkezetváltás nem járt sikerrel, az ország súlyosan eladósodott, a KGST-kapcsolatok motorból fékké váltak, a társadalomban súlyos szociális feszültségek halmozódtak fel, az erkölcsi értékrend megingott. Ezek részleteiről most nem kívánok szólni, csupán a gazdaság mozgásterét rendkívüli módon behatároló külső és belső adóssághelyzetről szeretném tájékoztatni önöket. Mai ismeretünk szerint, kendőzetlenül. Gazdaságunk pénzügyi stabilizálása, a piaci mechanizmusok kiépítése, a gazdasági folyamatok társadalmi ellenőrizhetősége egyaránt megkövetelte, hogy átfogóan elemezzük és feltárjuk államháztartásunk pénzügyi állapotát, külső és belső adóssághelyzetünket. Ez a munka az elmúlt év őszén indult meg. Erről a Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt év végén a Parlamentet tájékoztatta, s azt is jelezte, hogy a feltárás folytatódik. Ezzel a munkával összhangban először külföldi adóssághelyzetünket szeretném bemutatni. 1989 március végén a ténylegesnépgazdasági terhet jelentő nettó kamatozó konvertibilis tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dollárral meghaladja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok emelkedése, részben a tervezettnél roszszabb konvertibilis folyó fizetési mérleg miatt. Az év első négy hónapjában közel 700 millió dollár hiányt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadási többlettel és a turizmussal hozható összefüggésbe, a konvertibilis elszámolású áruforgalom ugyanis lényegében a tervezett pályán halad. A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dollár adósságot és 5,8 milliárd dollár követelést tart nyilván. A követelések majdnem fele, 2,7 milliárd dollár azonban kétes, sőt csaknem biztos, hogy nem térül meg. Ezért az öszszeget a szanálási folyamat végén mint veszteséget le kell írni. Ezt számításba véve jön ki, hogy nettó kamatozó adósságunk ténylegesen 14,5 milliárd dollár. Az államháztartás — főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében — az első negyedév végén 630 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciálisan még növeli a mintegy 160 milliárd forint összegű állami garancia, amelyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi államadósságot közel 800 mil(Folytatás a 3. oldalon.) Németh Miklós beszéde MŰI HÍMLIP Zalaiakkal a Parlament folyosóján Halasztásra már nincs idő... Méltóságteljes csend fogadja a parlamenti ülésre érkezőket. A kupola alatt merőben más a kép: zsibongva, régi ismerősként üdvözlik egymást a honatyák. Aztán megszólal a csengő, jelezve, hogy a májusban immár másodszor összehívott Országgyűlés megkezdi munkáját. Az első nap zalai eseménnyel indult: döntöttek a megüresedett képviselői helyek betöltéséről, így a mandátumáról lemondott Varga Gyula (Zala megye 2. vk.) helyére Szabó János, eddigi pótképviselőt igazolta a parlament. A képviselők tapssal köszöntötték új társukat, akiről akkor még senki sem tudta, hogy — amint azt lapunkban közöltük — szintén visszaadta mandátumát (ezért az ülésszakon nem is vett részt) ... A továbbiakban már minden a napirendnek megfelelően történt. Az első nap krónikájához tartozik még Szűrös Mátyás házelnök ama javaslata — okulva az előző ülésszak gyakran üres szócséplésén —, miszerint a felszólalások időtartamát tíz percben célszerű maximálni. Ezt az indítványt egy tartózkodás és két ellenszavazat mellett elfogadták a képviselők. ★ Végighallgatva a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló igazságügyminiszteri expozét, s az ezzel összefüggésben levő törvények módosítására vonatkozó indítványokat, folyosói beszélgetésre kértük dr. Várhelyi Józsefet, a zalai képviselőcsoport újdonsült vezetőjét. — Alig pár napja töltöm be e tisztet, s máris akadt néhány sürgős intéznivaló — említi a képviselő. — Fontos, hogy elődömtől mielőbb átvegyem a folyamatban levő ügyeket, hiszen a csoportunk munkája nem szenvedhet törést. — Vállalati vezetőként a mostani napirend különösen érinti. Ma minden vezetőt rendkívüli módon érdekel az átalakulási törvény. Felmerült ugyan, hogy e téma tárgyalását az Országgyűlés halassza későbbre, mert továbbra is eldöntetlen dolgokkal kell szembenéznünk; ilyen például a vagyonértékelés rendszere. E dolgok megoldatlansága miatt azonban nem szabad az átalakulási törvény elfogadását elhalasztani, hiszen további várakozásra nincs idő. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy korántsem lehet arra számítani, miszerint a parlament döntése nyomán az állami vállalatok tömeges átalakulására kerülne sor. A törvény egy lehetőség, amivel élhetnek majd a gazdálkodók. ★ Az ülésszak témája a mezőgazdasági szövetkezetekről, a földről, s az erdő- és vadgazdálkodásról szóló törvények módosítása is. — Bár önhibámon kívül nem tudtam részt venni az Országgyűlést megelőző bizottsági munkában, ahol sok minden módosulhat — mondja Borsfai Zoltánné —, az írásos anyagból viszont arra a következtetésre jutottam, hogy a termelőszövetkezetek tagjainak az eddiginél lényegesen nagyobb beleszólása lesz a közös ügyeibe. S persze, a régen óhajtott nagyobb, sőt valódi önállóságát is megkaphatjuk mi, szövetkezők. A témához dr. Pálfi Dénes is hozzászól. 1989. június 2., péntek