Zalai Hírlap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) Ezeket a büntetéseket tehát nem hajtják végre, hanem törvényi kegyelem következ­tében törlik. Eljárási kegye­lemben részesülnek azok is, akik ellen büntetőjogi eljárás van folyamatban a fenti bűn­­cselekmény miatt, de ezt a büntető eljárást egy korábbi törvényi rendelkezés folytán e törvény hatályba léptéig felfüggesztették. Nem kerül tehát senki sem olyan hát­rányba, amely méltánytalan lenne az új törvény életbe léptetése folytán. Egy másik büntetőjogi ren­delkezés módosítása kapcsán Kulcsár Kálmán indoklásként elmondotta, minthogy az or­szág gazdasági szerkezetének átalakulása következtében ed­dig is és ezután is egyre több ember került, illetve kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs átmenetileg munkája, ezért azokat a büntetőjogi ren­delkezéseket, amelyek az úgynevezett közveszélyes munkakerüléssel kapcsola­tosan a büntetőjogban vagy a szabálysértés kö­rében eddig szerepeltek, ugyancsak törölni kell. Erre egyébként a megválto­zott gazdasági körülménye­ken túl másfajta nemzetközi szerződésekből fakadó kötele­zettségeink miatt is szükség van, így tehát előterjesztést tettünk ennek a büntetőjogi tényállásnak a Büntető Tör­vénykönyvből és szabálysér­tési tényállásnak a szabály­­sértések köréből való törlésé­re. A végre nem hajtott bün­tetések esetében szükségessé vált megfelelő átmeneti ren­delkezéseket a törvény ebben az esetben is tartalmazza. Végezetül utalt arra, hogy a tervek szerint a honvédel­mi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi törvénymódosí­tás július 1-jével lépne ha­tályba. A hatályba léptetés­nek azonban van még egy feltétele, éspedig az, hogy ki­hirdessék a törvényt. Mivel a kihirdetés július 1 - je előtt nem oldható meg, az igazság­ügyminiszter kérte az Országgyűlést: mindkét törvényjavaslatot úgy fogadja el, hogy azok a kihirdetés napján lép­nek hatályba. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság képviseleté­ben Tallóssy Frigyes (Buda­pest, 24. vk.) a testület egyet­értő véleményét tolmácsolta. Elmondta: a bizottság tár­gyalta Novák Béla képviselő­nek azt az indítványát, hogy az üzérkedés bűntettével kap­csolatosan a törvényi tényál­lás módosuljon. Ezzel a fel­vetéssel a minisztérium is egyetértett, s úgy foglalt ál­lást, hogy az üzérkedés bűntettét a Büntető Törvénykönyv ál­talános felülvizsgálata ke­retében, ez év második fe­lében kívánja tárgyalni. Mivel sem az általános, sem a részletes vitához nem kívántak hozzászólni a kép­viselők, csak az maradt hát­ra, hogy a Sinkovics Mátyás által benyújtott módosító ja­vaslatot véleményezze az il­letékes bizottság. Az ehhez szükséges idő erejéig az el­nök felfüggesztette a tanács­kozást. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság ülése a vártnál hosszabb ideig tartott, ezért az elnök elrendelte, hogy az interpellációkkal foly­tatódjék a munka. További interpellációk Varga Imre (országos lista) a gödöllői Grassalkovich kas­tély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kultusz­­miniszterhez. A képviselő ag­godalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drámai szavakkal ecsetelte a különleges építé­szeti érték állapotát. A kép­viselő kérte a művelődési mi­nisztert: szerezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szervezzenek nép­főiskolát. Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában elmon­dotta, hogy a kastély haszno­sításának legnagyobb gátja jelenleg a kezelési jog rende­zetlensége. Amennyiben az Országgyűlés a Minisztertaná­csot felszólítja a kezelési jog egyszerűsítésére, úgy a tárca szívesen átveszi a kezelési jo­got, esetleg a Gödöllői Vá­rosi Tanáccsal megosztva. A ház restaurálása a felmérések szerint 5-6 milliárd forintot tenne ki, ezt nem lehet költ­ségvetésből biztosítani. A he­­lyi tanács a helyrehozatalról francia vállalkozókkal folytat tárgyalásokat, ám ezek éppen Ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Péntek reggel, az ülésszak munkanapjának megnyitása előtt tanácskozást tartott az Országgyűlés külügyi bizottsá­ga. A testület elsőként nyilatkozatot szövegezett meg a nagy francia forradalom 200. évfordulója alkalmából. A vi­lágtörténelmi jelentőségű esemény bicentenáriumáról meg­emlékező dokumentumot a parlament elé terjeszti a bizott­ság. A külügyi bizottság ezután személyi kérdéseket tár­gyalt. A testület kialakította véleményét Tatai Ilona jelöléséről hazánk moszkvai nagyköveti posztjára. A jelölt meghall­gatása után a bizottság úgy döntött, hogy a nagyköveti ki­nevezéssel kapcsolatos kérdéseket további mérlegelésre visszautalja a kormánynak. Ezután a külügyi bizottság a testület elnöki tisztének be­töltéséről határozott. A bizottság élén vállalt munkájának méltatásával egyhangúlag felmentették e tisztéből Szűrös Mátyást, akit házelnöki teendői foglalnak le. A külügyi bi­zottság új elnökévé egyhangú szavazással Berecz Jánost választották meg. A külügyi bizottságának ülése után a testület elnöki tisz­tére újonnan megválasztott Berecz János rövid nyilatkoza­tot adott az MTI munkatársának: — Korábban nem szerettem azt a megfogalmazást, hogy valaki megtiszteltetésnek tartja, ha megválasztják ilyen vagy olyan funkcióra, mert ez gyakran formális volt. Most viszont őszintén mondom: örömömre szolgál a külügyi bi­zottság mai döntése. Ugyanis egy tevékeny, a politikában súllyal és befolyással rendelkező bizottság elnöki tisztét tölthetem be. Ebben az esetben tehát nem formális, repre­zentatív funkcióról, hanem egy nagy ütemet diktáló Ország­­gyűlés nagyon aktív külügyi bizottságának tisztéről van szó. — Az elmúlt két—három évben, amióta az Országgyűlés munkájában fordulat következett be, igen markánsan vál­tozott a külügyi bizottság tevékenysége is. A testület kiala­kította önálló arculatát, politikai vonalát, amely nemcsak az eddigi „barátságok" ápolását jelenti, hanem széles körű parlamenti kapcsolatokkal a népek közeledését és a béke erősítését szolgálja. Különösen fontosnak tartom, amit a külügyi bizottság eddig az európai régióban tett; nemcsak támogatta, hanem kezdeményezően erősítette is a helsinki folyamatot. Igazán markáns eredményként ítélhetők meg például az Európa Tanáccsal kialakított kapcsolatok, ösz­­szességében a magyar törvényhozás külügyi bizottsága köz­vetlenül is hozzájárul az Európai Ház építéséhez.­­Mindezek alapján úgy ítélem meg, hogy a külügyi bizottság új elnö­kének nem valamiféle fordulatot kell végrehajtania, hanem az eddigi eredményekre építve folytatnia kell a kapcsolat­­építést, s akkor méltó lehet a bizalomra. ,imai hibup a kezelési jog tisztázatlansá­ga miatt rekedtek meg. Ha a művelődési tárca megkapja a kezelési jogot — és ezért fi­zetni nem kell — a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériummal közösen haj­landó a kastély idegenforgal­mi és kulturális hasznosításá­nak tervezetét kidolgozni. Varga Imre a miniszteri vá­lasszal egyetértett, az Ország­­gyűlés két tartózkodás mel­lett ugyancsak elfogadta azt. Az interpellációk sorát meg­szakítva egy kérdésre is vá­laszolt a művelődési minisz­ter. Antal Imre (Pest m., 19. vk.) az idegen nyelvek isko­lai fakultatív oktatásának be­vezetésével kapcsolatos intéz­kedések iránt érdeklődött. Glatz Ferenc elmondta, hogy a minisztérium felmér­te az általános és középisko­lák nyelvtanár-igényét és eb­ből megálapította, hogy az ezredfordulóig a tudo­mányegyetemeken több mint kétszeresére, a ta­nárképző intézményekben pedig több mint hatszo­rosára kell bővíteni a nyugati nyelvek oktatását. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen és néhány vi­déki egyetemen idegennyelvi fakultásokat hoznak létre, máshol ilyen tanszékeket. A tárca igénybe kívánja venni a Világbank segítségét is, to­vábbá Ausztriával és az NSZK-val megállapodott, hogy ezekből az országokból 38, illetve 40 nyelvtanár ér­kezik hazánkba. Magyarországi orosznyelv­­-tanárok átképzésére pedig az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 135 millió forintot biztosít. Békési Istvánné (Pest m., 3. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a 34/1986. PM­­- rendelettel módosított 10/ 1961. PM-rendelet módosítá­sa tárgyában. Mint mondotta, a jelenlegi rendelkezések sze­rint ha törvényes öröklés vagy végintézkedés nyomán a hagyaték az államra száll, ak­kor a helyi tanács gyakorolja az örököst megillető jogokat, viseli a hagyatékkal kapcsola­tos terheket. Ez azt jelenti, hogy például egy szociális ott­honban évekig gondozott sze­mély halála esetén örökös, végrendelet vagy bármilyen felajánlás hiányában az a ta­nács örökös, ahol helyileg a szociális otthon működik, bár fenntartás szempontjából semmi köze a szociális ott­honhoz. Ezért szorgalmazta a képviselő a rendelet olyan értelmű módosítását, hogy intéz­ményben — tehát szociális otthonban — gondozott el­hunyt személy esetén az intézmény örököljön. Az interpellációra Békesi László pénzügyminiszter vá­laszolt. Kijelentette: a felve­tett gondolatokkal egyetért, s 1990. január 1-jétől — össz­hangban az állami tulajdon és ezen belül a tanácsi önkor­mányzati tulajdon megte­remtésével — a jogszabály fentiek szerinti módosítását tervezik. A választ mind a képvise­lő, mind az Országgyűlés el­fogadta. Lovik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási ju­talékról, behajtási prémiu­mokról és illetékprémiumok­ról szóló PM-rendeletek meg­változtatása tárgyában inter­pellált a pénzügyminiszterhez. Elmondta: a PM-rendelet visszavonását azért tartja in­dokoltnak, mert a jutalékokat és prémiumokat olyan címen fizetik ki, amely mögött nem áll plusz munka. Egymillió forint adó beszedéséért 100 ezer forintot fizetnek ki egy községi tanácsnál két ember­nek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztériumban együttvéve. Kérte a pénzügy­­minisztert: tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen cí­men a minisztériumban hány fő és milyen összegű jutalom­ban részesül, illetőleg meny­nyi jutalékot fizetnek ki a megyei illetékhivatalok és a megyei tanácsok dolgozóinak. Békési László válaszában hangsúlyozta, hogy az érde­keltségi rendszert nyilvános PM-rendelet szabályozza. A lényeg: az említett jutalékban mindazon tanácsi dolgozók — nem csak pénzügyi és adóügyi alkalmazottak — részesülhet­nek, akik részt vesznek az adóhiány feltárásában. Egy­úttal leszögezte: ilyen címen a Pénzügyminisztérium dol­gozói nem kaphatnak és nem is kapnak prémiumot, illető­leg jutalékot. A kifizetésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok akik közvetlenül tár­ták fel, illetve hajtották be az adókülönbözetet, évente legfeljebb 100 ezer forint bruttó jutalomban részesülhetnek. Elmondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hátralék „van kint” illetékekből, illetve a tanácsokat megillető lakossági adóhátralékból az országban. Ebből évente átlagosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgozók, akiknek az ösztönzésére a PM-rendelet lehetőséget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy az adóellen­őrzést nem munkaidőben, ha­nem utána végzik. Végezetül rámutatott: a szóban forgó jogcímen 1988-ban 7360 dolgo­zó között osztottak szét 137 millió forintot, s ez egy főre számítva 18 ezer forint brut­tó összeget jelent. Mindezeket figyelembe véve a pénzügymi­niszter nem értett egyet a PM-rendelet megszüntetésé­vel. Lovik Lászlóné nem fogad­ta el Békesi László válaszát. Az interpellációra adott vá­laszt az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 80-an tar­tózkodtak, ezért az interpellá­ciót a terv- és költségvetési bizottsághoz utalták további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. vk.) a csődbe jutott állami vállalatok felszámolása során a szövetkezeti szektorba tar­tozó gazdálkodó szervezeteket hátrányosan érintő intézkedé­sek tárgyában interpellált. Arra az alkotmány- és törvénysértő gyakorlatra hívta fel a figyelmet, amely hátrányos helyzet­be hozza a szövetkezete­ket, ha a felszámolás alatt lévő állami vállalatokkal szemben érvényesíteni kí­vánják követeléseiket. A képviselő megkérdezte: hajlandó-e az állam a tulaj­donában lévő vállalatotok tar­tozásaiért készfizető kezesként helytállni? Békesi László a kormány megbízásából elmondta, hogy az alkotmányjogi tanács az érintett minisztériumokkal és a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsával közösen dolgozik a probléma meg­szüntetésén. E munka lezárá­sáig, de legkésőbb 30 napig haladékot kért, ígérve, hogy az interpelláló képviselőt és az Országgyűlést tájékoztatni fogja az eredményről. Szavaz az Országgyűlés,­lamint a jogi, igazgatási és javaslat kívül­­ egy képviselő igazságügyi bizottság által ki- — Török Sándor — is tett dolgozott módosító törvény- kiegészítő javaslatot. Elfogadták a Büntető Törvénykönyv módosítását A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság az ülés szü­netében tartott tanácskozását követően, dr. Sinkovics Má­tyás indítványa alapján újabb módosító javaslatokat terjesz­tett a Parlament elé, így a testület ismét visszatért az el­fogadott napirend szerinti munkához. A javaslatokkal Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter egyetértett. A bizottsági jelentés indít­ványozta : a szolgálatmegta­gadásért kiszabható büntetés időtartama 5 év helyett 3 év legyen. Ezt a javaslatot egy tartózkodással fogadta el az Országgyűlés. Azt a módosító indítványt, hogy a törvény ne július 1-jén, hanem kihirde­tése napján lépjen hatályba, egy ellenszavazattal fogadta el a törvényhozó testület. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Bün­tető Törvénykönyv módosítá­sáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Következő napirendi pont­ként a földtörvény módosítá­sát tárgyalta meg az Ország­­gyűlés. A mezőgazdasági, va- 1989. július 1., szombat Vita a földtörvény korszerűsítéséről A mezőgazdasági bizottság előadójaként Solymosi József (Tolna m., 4. vk.) összegezte a gyakorlati végrehajtás el­lentmondásait remélhetően feloldó módosítások lényegét. Mint mondotta, a módosítások nélkül rom­lanának a lakásépítésnél a telekhez jutás feltételei, mivel állami ingatlanok, így építési telkek sem len­nének eladhatók. Ugyanakkor az állami tulaj­donú termőföldek esetében sem lehetne változtatni a ke­zelői szervezeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem lenne bevihető. A módo­sító javaslatok révén viszont elkerülhető a kezelői jogkör­rel kapcsolatos valamennyi probléma. A képviselői kiegészítést is­mertetve a bizottsági előadó elmondta: ennek lényege sze­rint a jövőben nem idegenít­hető el a szövetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevékenység bizto­sítása céljából ingyenesen ka­pott az államtól. A szolgálta­tási tevékenység megszűnté­vel ugyanis a tulajdonjog visszaszáll az államra. Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.) a földtörvény módosí­tásával kapcsolatos aggályai­nak adott hangot. Véleménye szerint a 13. paragrafus a tár­sadalmi szervezeteket megkü­lönböztetett helyzetbe hozza. Korábban a társadalmi szer­vezetek a megszerzett ingat­lanoknál csak kezelői jogot­ kaphattak. Az alkotmány ugyanis csak állami és szö­vetkezeti tulajdont ismert el, így tehát ha elfogadják ezt a paragrafust, rendezetlenné válik jó néhány olyan ingat­lan helyzete, amely társadal­mi szervezetek kezében van. Azt is kifogásolta a képvise­lő, hogy a törvényjavaslat le­hetetlenné teszi a társadalmi szervezetek önálló gazdálko­dását, hiszen nem léphetnek be különböző társasági és vál­lalati formákba. A képviselő szükségesnek tartotta, hogy ezek a szervezetek számoljanak el a kezelé­sükben lévő ingatlanok eredetével és csak az őket ténylegesen megillető in­gatlanok maradjanak ná­luk, ezekkel azonban gaz­dálkodhassanak is. Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.) a magyar paraszt régi sérelmeire hívta fel a fi­gyelmet, amelyeket, úgy tű­nik, a mostani törvénymódo­sítással sem tudnak orvosol­­ni. Mint mondotta, abba kü­lönösen nem tudnak belenyu­godni, hogy a több község tsz-éből és területéből egye­sített tsz-ek a tulajdonukban lévő földeket — a tulajdonosi jogokat gyakorolva — zárt­kert, hétvégi telek vagy ipari telep céljára eladhatják, a földmegváltási árnál jóval magasabb áron. Nyomatéko­san felhívta a figyelmet: minden, a közösség köz­­igazgatási területén lévő föld eladása elsősorban az adott faluközösség létfel­tételeinek javítását kell, hogy szolgálja. A mostani földtörvény és egyéb jogszabályok azonban ezt nem biztosítják. Olyan törvényt kell alkotni, hogy a faluközösség beleegyezése nél­kül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméterét se le­hessen kiárusítani. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.) úgy vélte: a tör­vény két vitatott rendelkezé­se, a 12-es és a 13-as parag­rafus jelenleg érvényes meg­fogalmazásban túlmegy azo­kon a célokon, amelyeket a törvény elfogadása idején Tal­lóssy Frigyes javasolt. Ezért az Országgyűlésnek nem sza­bad kétségeket hagynia afe­lől, miként kell az általa mó­dosított rendelkezéseket értel­mezni. A képviselőnő állást foglalt amellett, hogy az érin­tett előírásokat határozottan egyértelművé tegyék, hozzák összhangba a képviselői ja­vaslatban annak idején meg­fogalmazott eredeti szándékok­kal, s ne kényszerítsék „bo­nyolult agytornára” a végre­hajtókat. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) azzal a szándékkal kért szót, hogy most ismétel­ten megvilágítsa azt a javas­latát, amelyet a földtörvény­nyel kapcsolatban korábban előterjesztett. Akkori indítvá­nyának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadalmi szer­vek, amelyek nem tulaj­donosai az állami ingat­lannak, ne adhassák azt el. Volt azonban egy másik ve­­tülete is a kérdésnek: azt sze­rette volna elérni, hogy az egykori községi és városi föl­dek tulajdonjoga ne változzék addig, amíg a tulajdonjogi re­formot ki nem dolgozzák; ma­gyarán: addig fagyasszák be ezeknek az ingatlanoknak a tu­lajdonjogát. A képviselő ugyanis attól tartott, hogy enélkül a jövőben kialakuló önkormányzatok vagyon nél­kül maradnak. Tallóssy Fri­gyes egy további problémára is felhívta a figyelmet: sokan azért csatároznak, hogy a ke­zelői jog legyen azonos a tu­lajdonjoggal. Ha ezt elfogad­nák — vélekedett —, nagy hi­bát követnének el. A jelenle­gi kezelők ugyanis igen nagy értékű állami tulajdonok fe­lett szereznének új módon rendelkezési jogot. Szót kért a vitában Kulcsár Kálmán is. Kifejtette: a módosító javaslat sze­rint a társadalmi szerve­zetek kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének, mint a többi tulajdonos, mert vannak olyan tulaj­donaik, amelyek nem a költségvetés révén kerül­tek hozzájuk. Török Sándor módosító ja­vaslatával Kulcsár Kálmán nem értett egyet, mondván: az indítvány elfogadása azt jelentené, hogy különösebb indok nélkül visszaállamosíta­nak vagy államosítanak bizo­nyos földterületeket. A módo­sító indítvány szerinti egye­süléssel létrejövő termelőszö­vetkezetek gazdagodnának, mert korábban egyesített szervezetek tulajdonaiból ke­rülnének jobb helyzetbe. Ez méltánytalan, szemben áll az egyesülés logikájával — hang­súlyozta az igazságügyminisz­ter. Tallóssy Frigyes javaslatá­val kapcsolatban rámutatott: a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium infor­mációi szerint 1968 óta már (Folytatás a 3. oldalon.)

Next