Zalai Hírlap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

_______ (Folytatás az 1. oldalról.) adóreform is kell. Kitért arra is, hogy Andráshidán az egyik hozzászóló csodásnak, de nem igaznak minősítette program­ját, s őróla azt mondta: mint­ha más bolygóról jött volna. Úgy érzi, a jelen valóságából indul ki, s így akar tenni a jö­vő Magyarországáért. S hogy miért csak most vált aktuális­sá mindez az MSZMP számá­ra? Azért, mert előbb a pár­ton belül is meg kellett vívni a harcot a reformokért. Szólt még a falusi közösségekről, amelyeknek egyaránt hasznos tagja a tanító­, a pap, és a pártitkár is. Gonosz dolog volt az, amikor az embereket világ­nézeti és vallásos alapon ítél­ték meg. A hívőktől sok min­dent lehet tanulni, s rászolgál­tak arra, ha éppenséggel temp­lomot akarnak építeni, abban támogatni kell őket. Az Ellenzéki Választási Koa­líció közös jelöltjére — dr. Marx Gyulára — Rácz Sándor tett javaslatot. Szólt a szabad választásról, s abbeli reményé­ről, hogy az országnak lesz gazdája. Jelenleg ugyanis sze­rinte nincs, mert a tulajdont elvették gazdáitól. Amikor azt mondta: látja a jelenlevők szemében, hogy mást akarnak, valaki megjegyezte a hallga­tóság soraiból: „A jelöltről beszéljen!” Dr. Marx Gyula azzal kezd­te, hogy ilyen jelölőgyűlés va­lószínűleg utoljára van Ma­gyarországon, ugyanis új vá­lasztási törvény készül, s az megszünteti ezt a cere­móniát. Az aprófalvak la­kosságához szólva tanácsol­ta: ne nagy pártokba tö­mörüljenek, hanem szervezzék meg önmagukat, tegyék rendbe sorsukat. Hozzanak létre gaz­daköröket, s olyan szövetkeze­teket alakítsanak, amelyek megvédik őket az állami keres­kedelem kiszákmányolásától, attól, hogy potom pénzért vá­sárolja meg terményeiket, s azokat busás haszonnal to­vábbadja. Szokatlanul röviden szólt a Magyar Szociáldemokrata Párt jelöltjéről Teszári Ferenc. A jelöltnek ajánlott dr. Schein István utalt a román buldózerpolitikára, amelyhez hasonlót szép csendben a ma­gyar pártállam is folytatott körzetesítéssel, települések, is­kolák és más intézmények ösz­­szevonásával. Megemlítette azt is, hogy az emberek a hajszoltságtól 40 éves korukra tönkre mennek, s nincs pap, aki a lelküket istápolná, s nincs orvos, aki a testüket gyógyítaná. Kijáróknak nevez­te azokat a vezetőket, akik jobb híján városról ingáznak falura, s mivel nem ott élnek, nem érzik magukénak a köz­ségbeliek gondjait, ő is sajnál­kozását fejezte ki a régi kö­zösségek — dalárdák, tűzoltó egytelek — megszűnése miatt, s annak az egyet nem értésé­nek is hangot adott, hogy nem a falvakban döntöttek a fal­vakban élők sorsáról. A kép­viselő feladata nem lehet más, minthogy meghallgassa válasz­tóit, s annak alapján lépjen fel érdekükben. A politikai és a gazdasági rendszer megrefor­málása kapcsán szóba hozta a piacgazdaság megteremtésének szükségességét. S hogy tulaj­donképpen mit akar az MSZDP? Jelzők nélküli de­mokráciát, emberi értékeken alapuló társadalmat. Itt sem lévén javaslat más jelöltre, a kérdések és felszó­lalások következtek. Elsőként Szabó István kért szót. Mint mondta: kezdenek ismertté lenni a reformkom­­munziista és a reformmozga­lom kifejezések. Ám a mar­xizmusban újabban olyan fo­galmakat használnak — pél­dául piacgazdaság, önkor­mányzat —, amiket máshon­nan vettek át. Győrffy Ist­vánban a reform, a megúju­lás iránti elkötelezett embert látja. Dr. Lukács Zoltán mindhá­rom jelölthöz intézte kérdé­seit. Elsősorban arra volt kí­váncsi, hogy a képviselőjelöl­tek milyen társadalombiztosí­tási törvényt szavaznának meg a parlamentben? Mi a véleményük a farmergazda­ságról? S miként foglalnának állást a Bős—Nagymaros vi­tában? A következő felszólaló meg­jegyezte: reméli, ha valame­lyik jelöltet megválasztják képviselőnek, nem úgy visel­kedik, mint az elődök, akiket szinte alig láttak a települé­seken. Egy hölgy afelől érdeklő­dött, vajon a képviselőjelöl­tek mit tennének annak ér­dekében, hogy Gyűrűs — Pó­­kaszepetk társközsége — ne néptelenedjen el, s az ott élő idős emberek jobb körülmé­nyek között éljenek? Újvári Csaba úgy véleke­dett,­ hogy az MSZMP az el­múlt időszakban bebizonyí­totta kormányzóképtelenségét. Ilyen előzmények után mi­ként tud helyes utat mutatni ez a párt? Dr. Marx Gyulától meg­kérdezték, mit ért azon a ki­fejezésen, hogy rendőrállam, s mi a véleménye a munkás­őrségről? Győrffy Istvánt arról fag­gatták, hogy ismer-e olyan országot, ahol a szocialista rendszer jólétet teremtett? Nem tartja-e cinikusnak, hogy az MSZMP az ellenzéktől ve­szi a programot? S egyálta­lán, mennyiben különbözik ő a szintén MSZMP-tag Varga Gyulától? Mindhárom képvi­selőjelöltnek szólt a kérdés­­mi a véleményük a családi adóztatásról? Baksa Zoltán a fiatalok problémáit feszegette. Szóvá­­tette a vezetők irreálisan ma­gas premizálását, amin ugyancsak változtatni kellene. Gergely Albert a pártok egymás közötti, olykor el­mérgesedő villongásának ve­szélyére hívta fel a figyel­met, s mint említette: az elő­ítéletek eluralkodásának be­láthatatlan következményei lehetnek. Tölgyesi László, zalaeger­szegi párton kívüli azért tisz­teli Győrffy Istvánt, mert az MSZMP zászlaja alá állt. Ám ugyanakkor sajnálja, mert az a zászló bemocskolódott. Az ugyancsak zalaegerszegi Horváth Imre Győrffy Ist­vántól arról érdeklődött, hogy miként akar fellépni bizonyos kiváltságos hely­zetben lévő rétegek, osz­tályok előjogainak megszün­tetése érdekében? Hozzá és dr. Schein Istvánhoz intézte a kérdést: felkeresték-e a ré­gebbi országgyűlési képvise­lőt, hogy ezt vagy azt tegye meg? S ha a régebbi honatya hibát követett el, azt miért nem tették szóvá? A tizenharmadiknak szót kérő Bicsák Lászlónét az ér­dekelte, hogy a leendő képvi­selők a parlamentben miként foglalnának állást a román kérdésben. A következő fel­szólaló arra hívta fel a figyel­met, hogy Győrffy István egy választási szövetség képviselő­je, ezért az ellenzékiek ne pártpolitikai vitát szítsanak, ha a személyéről esik szó. Simon Irén félelmének adott hangot. Ugyanis az MDF ál­lítja, hogy az előző kommu­nista képviselő nem képviselte a népet. A hozzászóló hozzá­tette, hogy őt, az MSZMP-ta­­got sem. S amikor Marx dok­tortól megkérdezték: miként képviselné a parlamentben az MSZMP-t, azt válaszolta: „mi­ként ők bennünket.” Ezek sze­rint Marx Gyula győzelme esetén megintcsak képviselő nélkül maradok? — tette fel a kérdést. Gaál Mihály nagykapornaki választó elmondta, hogy neki a két fiatalabb jelölt program­ja a szimpatikusabb, mert mentesek a gyűlölködéstől, s jobban látják a falusiak gond­­jára-bajára a gyógymódot. Foki Árpád Marx doktorhoz intézte megjegyzését: nem ele­gendő, ha a falusi ember „szervezkedik”, a fejlődéshez pénz is kell. A szervezkedés­ből nem lesz az idős néniknek ivóvíz, önkormányzat, nem szűnik meg az agrárolló — a nép szegény marad. Berta Ferenc 63 éves tsz­­-nyugdíjast a Zalai Hírlap ol­vasása győzte meg arról, hogy Győrffy István a nép jelöltje, mert jól látja a reformokat. Hozzátette, 40 évvel ezelőtt nem került annyi a szegény ember asztalára, mint ameny­­nyit manapság a szemétbe do­bunk. Orosz Miklós szerint nem az egyszerű párttagok közösségét kell mocskolni, ha­nem a meggazdagodott „szo­cialista burzsoáziát” elűzni. Halász János Egervárról utazott Pókaszepetkre, hogy faluja égető gondjairól, a köz­lekedés és a közbiztonság tarthatatlan helyzetéről beszá­moljon. Pintér József figyelmeztette a különböző szervezeteket, hogy tisztességes eszközökkel­­ küzdjenek. Úgy látja, mindhár­­­rom program a három gyűlés­­ során csiszolódott, s jobb lett,­­ s szerinte nem szégyen, ha a pártok tanulnak egymástól. A maga részéről örül, hogy a jelölőgyűlések során találko­zott az ellenzék képviselőivel. : Simon Gyula a szélsőséges megnyilvánulásoktól óvott. : Németh Géza újra feltette a kérdést: mi Győrffy István vé­leménye a pártvagyon sorsá- ' ról? Heves István helyesli,­­ hogy a választások során ne az érzelmekre, hanem az ér­telemre hallgassanak az ál­lampolgárok. Részletes tájé­koztatást kért Győrffy Ist­vántól és Schein Istvántól: mit kívánnak tenni a fal­vakért? Pehm István ki­hangsúlyozta, hogy egy de­mokratikus, független, szabad Magyarországot kívánnak, s bármelyikük is lesz a képvise­lő, a magyar népért küzdjön és azt szolgálja. Varjú Andrea megkérdezte, mit kívánnak a jelöltek a fia­talok érdekében tenni? Marko­­vics Lajos mindhárom képvi­selőtől kérdezte: miként kíván­ják kiemelni az iskolát az er­kölcsi, pedagógiai válságból? Móricz János kételkedett ab­ban, hogy a jelöltek képesek lesznek — a mai szerződési fe­gyelmet ismerve — kivívni, hogy ne emelje fel a kormány a 3 százalékos kedvezményes kamatot. Nagy Elemér — bár mind a három jelöltet tiszteli, Marx doktor politikai feddhe­tetlenségében látja a győzelem zálogát. Juhász Zoltán Marx Gyula agrárreform-elképzeléseire volt kiváncsi és az oktatási reform megvalósításával kapcsolatos terveit tudakolta. Schein Ist­vántól a hitoktatásról alkotott elképzeléseit kérdezte. Király Jenő szerint felesleges kiadást jelent a munkásőrség fenntar­tása, hiszen a fegyveres testü­letek ellátják a haza és a rend védelmét. Csöngey Dénes, az MDF or­szágos fórumának képviseleté­ben elmondta, hogy Marx dok­tor bátran lehet higgadt és nyugodt, mert az MSZMP n­em tudja behozni a 40 év alatt szerzett hátrányt, nem képesek felülkerekedni a reformerők sem. Véleménye szerint Győr­ffy István és Schein István nem tudja beváltani az ígére­teit. Kárászné Rácz Lídia amellett tette le voksát, hogy mind a három képviselő-jelölt hiteles ember. Figyelmeztetett arra, hogy Magyarországot csak nemzeti összefogással le­het a haladás "útján segíteni, s a pártoknak arra kell töreked­niük, hogy megteremtsék a nemzeti egységet. — Köszönöm, hogy megint ilyen sok kérdést kaptam — kezdte meg a válaszadást Győrffy István, és elsőként arról szólt, hogy a marxizmus folyamatosan fejlődő elmélet, s éppen az volt a baj, hogy voltak, akik lezártnak tekin­tették. Ismét többen tették fel az MSZMP múltját és jelenét érintő kérdéseket, melyekre válaszolva elmondta, hogy neki nem lesz annyi ideje, hogy a 40 év hibáit újabb 40 év alatt segítsen helyrehozni, de azt kötelességének érzi, hogy ebből a nehéz örökség­ből annyit tegyen jóvá, amennyit csak lehet. — Nem időszerű, hogy pusztán azért, mert valaki az MSZMP tagja, „szalonképte­len” jelzővel illessék — mond­ta, majd immár harmadszor is megerősítette, hogy ő a re­formok iránt elkötelezett szárny képviselője, s ebben a szárnyban nagyon sok olyan hozzáértő, képzett ember van, aki eddig nem juthatott szó­hoz. A falun élők életfeltéte­leinek javításáról szólva ki­emelte, hogy bármilyen tu­lajdonú és működési rendsze­rű formát jónak tartana — így a farmergazdaságot is —, amelyik jövedelmez. A társa­dalombiztosítás és a gyógyí­tás ingyenességét úgy képzeli el, hogy a társadalombiztosító üzleti vállalkozóként bánjon az állampolgároktól befolyt összegekkel, s ezen felül sen­kinek se kelljen a gyógyulá­sért pénzt adnia. — Román kérdés nincs ál­talában — felelte a kérdező­nek —, csak konkrét kérdés­ben szavazhatnék, s akkor a katonai konfrontációt bizto­san elutasítanám, de az ott élő magyarokért minden se­gítségnyújtásra kész lennék — felelte Győrffy István, majd azzal folytatta, hogy a Bős—Nagymaros kérdésben kitart korábbi válasza mel­lett, azaz, hogy a választópol­gárok többségi akarata sze­rint döntene. A Központi prémiumrend­szer már nem létezik, a vál­lalati kollektíváknak kell él­ni az igazságos elosztás lehe­tőségével. A volt képviselő mulasztását, akkor, rajta kellett volna számon kérni, én viszont még nem bizo­nyíthattam — hangzott a vá­lasz. Végezetül kihangsúlyoz­ta, hogy a közmegegyezést, az egyetlen lehetséges útnak tartja a változáshoz, s biztos abban, hogy erre két jelölt­társában korrekt, jószándékú partnerre találna. Válaszait dr. Marx Gyula is a társadalombiztosításnál kezdte: szerinte ebbe bele kell, hogy épüljön a magán­tőke, mert jobb, ha az orvos­kollégái nem távol-keleti utakra fizetnek be, hanem ide. A farmergazdaságok lét­rehozását reálisnak tartja, s csak a jól működő nagyüze­meket hagyná meg. Az ellen­zéki szövetség szórólapján szereplő „rendőrállam” kifeje­zésre és a munkásőrség sor­sára rákérdeznek azt vála­szolta : ezzel kapcsolatban már kifejtették nézetüket. Szerinte a „párthadsereget” csak át akarják festeni. — Ami az adórendszert il­leti, azzal kapcsolatban még tanulnom kell, de a többgyer­mekeseket, idős kisnyugdíja­sokat szükséges tehermentesí­teni — válaszolta egy másik kérdésre. Miután az egyik vá­lasztó számokkal támasztotta alá, hogy a semlegesség drá­ga dolog lenne — a jelölt azt állította, hogy a magyar költ­ségvetés 47 százaléka (?!) ka­tonai kiadásokra megy el. A román kérdés kezelésében Győrffy Istvánnal értett egyet. A továbbiakban kifej­tette, hogy a negyven évnek vannak eredményei is, a fia­talok helyzetén, sorsán pedig elsősorban az állami alapok­ból lehetne könnyíteni. Más kérdések kapcsán elmondta, hogy az oktatásban is a plu­ralizmus híve, a hitélettel kapcsolatban pedig úgy vélte, hogy a keresztények is nyu­godtan kiállhatnak a maguk hite mellett. — Nem alka­lom-személyiség vagyok, még­ha többen aggódnak is az egészségem, teherbíróképessé­gem miatt — válaszolta egy személyes jellegű kérdésre Ezután dr. Schein István válaszai következtek, s ezek elején ő is csatlakozott Győr­ffy Istvánnak a társadalombiz­tosítással kapcsolatos állás­pontjához, ugyanígy a farmer­­gazdaságok és Bős—Nagyma­ros ügyében is. Gyűrűs hely­zete­ kapcsán úgy véle: az ap­rófalvak elhalása majdnem megállíthatatlan, a kisközség­ben az alapellátást javítaná, esetleg idegenforgalmi jellegű fejlesztést ajánlana. A mun­kásőrségről annyit mondott: ha címkét váltott, tegye le a fegy­vert is. Megvizsgálná a csa­ládi adózás valóságosságát, a lakásügyet pedig piaci alapok­ra kellene helyezni. A semle­gességről: úgy véli, az nemzet­közi folyamatok függvénye, s hosszú távú ügy. Ami a múlt­béli szegénységet illeti, azt a most is létezővel nem lehet összevetni, de azt megtűrni sem. Pártja faluprogramjára utalva elmondta, hogy annak középpontjában a valódi ön­­kormányzat, s a megtermelt javak értékének helyben tartá­sa áll. •— Nemzeti egysé­günk dolgában — mondot­ta végül — vitázunk, boxo­­lunk, tárgyalunk, ennél többet én sem tudok tenni. Szavazás előtt a levezető el­nök bejelentette, hogy 707-en vettek részt a pókaszepetki je­lölőgyűlésen, ebből szavazásra jogosultak 547 -en. Közülük 262-en voksoltak Győrffy Ist­vánra, 207-en dr. Marx Gyu­lára és 292-en dr. Schein Ist­vánra. Végezetül ismertették a há­rom jelölőgyűlés összesített eredményét. Ennek megfele­lően Győrffy István 1042, dr. Marx Gyula 1088, dr. Schein István 818 szavazatot kapott. A végeredmény százalékos számításban a következőkép­pen alakult: Győrffy István 44,6, dr. Marx Gyula 46,63, dr Schein István 35,06 százalék Ezzel mindhárom jelölt név i­n felkerül a szavazólapra szep­­­­tember 16-án. 1989. szeptember 1. péntek Elutazott hazánkból a thaiföldi trónörökös Hivatalos magyarországi lá­togatásának befejeztével csü­törtökön elutazott Budapestről Maha Vadzsiralongkorn koro­naherceg, a Thaiföldi Király­ság trónörököse. Vadzsiralong­­korn herceget a délutáni órák­ban vendéglátója Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnö­ke búcsúztatta katonai tiszte­letadás mellett a Ferihegyi re­pülőtéren. A trónörökös látogatásának negyedik, befejező napján dél­előtt megtekintette az Állami Népi Együttes műsorát a tár­sulat székházában. Kora dél­után szállásán kereste fel a herceget Pozsgay Imre állam­miniszter. A kötetlen légkörű eszme­cserém Pozsgay Imre tájékoz­tatta Maha Vadzsiralongkorn herceget a magyar politikai re­formfolyamatról. Reményét fejezte ki, hogy a hazai közélet demokratikus átalakulása az eddigieknél is kedvezőbb hát­teret biztosít Magyarország külpolitikai törekvéseinek va­lóra váltásához. A koronaherceg arról tájé­koztatta tárgyalópartnerét, hogy látogatása során nagy ér­deklődéssel kísérte a magyar­­országi fejleményeket, a poli­tikai, gazdasági reformfolya­matot. Egyben biztosította tár­gyalópartnerét személyes jóin­dulatáról, támogatásáról a magyar—thaiföldi kontaktusok erősítésében. Grósz Károly a nógrádiak küldötte Ülést tartott csütörtökön az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottsága ; a tanácskozáson jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. A testület első olvasatban megvitatta a szeptember 23-ra tervezett megyei pártértekez­letre késztett politikai prog­ramtervezetet. Végezetül kongresszusi kül­dötteket választott a megyei pártbizottság. A titkos szava­zással választott négy küldött egyike Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Horn Gyula Berlinben tárgyal Berlin (MTI)­ Csütörtökön délben váratlanul az NDK fő­városába érkezett Horn Gyu­la, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A schöne­­feldi repülőtérről a magyar politikus egyenesen a berlini külügyminisztériumba hajta­tott, hogy megkezdje tárgya­lásait az NDK illetékeseivel. Az NDK hírközlő szervei nem jelentették Horn érke­zését, sem a külügyminiszté­­riumi tárgyalások tényét, így csak találgatni lehet arra vo­natkozóan, kivel és miről folytat megbeszélést augusz­tus utolsó napján a magyar diplomácia vezetője. Megbíz­ható körökből származó érte­sülés szerint Horn egyik tár­gyaló partnere Oskar Fischer külügyminiszter, s állítólag fogadja a magyar politikust Günter Mittag, az NSZEP KB titkára is. Ami a tárgyalások témáját illeti, a szigorú titoktartás el­lenére — vagy éppen ezért — berlini tudósítók kizártnak tartják, hogy ne az osztrák határon át Magyarországról Nyugatra távozni óhajtó NDK-állampolgárok sorsa áll­na a tárgyalások középpont­jában. Ezzel­ kapcsolatban nyugat-berlini rádióállomások felröppentették a hírt, mi­szerint az NSZK hatóságai szeptember 6-ra ötven vasúti személyszállító vagont ren­deltek az osztrák államvasu­­taktól. E vasúti kocsik mint­egy 3000 személy befogadásá­ra képesek. A hírek szerint a szerelvények segítségével Ma­gyarországról Ausztriába ér­kező, nagyszámú NDK-polgár utazhatna a jövő héten az NSZK-ba. Szűnjön meg a két katonai tömb Európában Sajtótájékoztató Király Zoltán képviselő javaslatáról Az európai országokban ál­lomásozó idegen csapatok tel­jes kivonására tett javaslatot Király Zoltán országgyűlési képviselő. Javaslatában szor­galmazza, hogy a volt szövet­séges hatalmak és az érdekelt országok, vagy a helsinki zá­róokmányt aláíró államok kül­ügyminiszterei még 1989-ben Budapesten vagy Nyugat-Ber­­linben kezdjenek tárgyalásokat annak érdekében, hogy 1995-re valamennyi európai országból távozzanak az ott állomásozó idegen csapatok. Ezzel egyide­jűleg pedig a NATO-t és a Varsói Szerződést létrehozó országok kimondhatnák a két katonai tömb megszűnését. A most nyilvánosságra ho­zott javaslatot csütörtökön a Parlamentben ismertette Ki­rály Zoltán az újságírókkal. A Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok kivoná­sáról Király Zoltán úgy véle­kedett, hogy ezt csak az össz­európai rendezés keretébe il­lesztve lehetne megvalósíta­ni. A sajtótájékoztatón Király Zoltán javaslatának ismerteté­se mellett bejelentették az ugyancsak az ő felvetése nyo­mán szerveződött ellenzék képviselői csoportosulás létre­jöttét. MSZMP városi első titkárok tanácskozása Keszthelyen (Folytatás az 1. oldalról.) s annak térségi teendőiben az akcióegység kialakítását, a politikai élet tartalmi meg­újítását segítő kérdések fel­színre juttatásának és megol­dásának elősegítését, a választ­mány vezetésével közösen — az autonómia figyelembe vételé­vel — a megyei politika alakí­tásában való aktív részvételt. Rövidtávú feladatként jelöl­ték meg az MSZMP kongresz­­szusának előkészítésében a tar­talmi és képviseleti munka egységes elősegítését, valamint a választási program közös, ki­dolgozását, majd a kongresz­­szust követő időszakra az ak­cióegység fő teendőinek ki­munkálását, azok végrehaá­sának elősegítését. A politikai aktualitású adódó egyeztető fórumok zigazdái felváltva lesznek mai városi pártbizottsági üléseikre párbeszédre hív választmány és a koordir iroda vezetőit. A várost titkárok kezdeményezésű felelősségteljes önállóság párttagság véleményére kívánják segíteni a­z új struktúrában a közt­itkai akarat érvényesít akcióegység biztosításé állapodtak abban is,­­ közelebb szeptember Zalaegerszegen túl ahol az időközi­vé kapcsolatos tapasztal­­tatják meg.

Next