Zalai Hírlap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
_______ (Folytatás az 1. oldalról.) adóreform is kell. Kitért arra is, hogy Andráshidán az egyik hozzászóló csodásnak, de nem igaznak minősítette programját, s őróla azt mondta: mintha más bolygóról jött volna. Úgy érzi, a jelen valóságából indul ki, s így akar tenni a jövő Magyarországáért. S hogy miért csak most vált aktuálissá mindez az MSZMP számára? Azért, mert előbb a párton belül is meg kellett vívni a harcot a reformokért. Szólt még a falusi közösségekről, amelyeknek egyaránt hasznos tagja a tanító, a pap, és a pártitkár is. Gonosz dolog volt az, amikor az embereket világnézeti és vallásos alapon ítélték meg. A hívőktől sok mindent lehet tanulni, s rászolgáltak arra, ha éppenséggel templomot akarnak építeni, abban támogatni kell őket. Az Ellenzéki Választási Koalíció közös jelöltjére — dr. Marx Gyulára — Rácz Sándor tett javaslatot. Szólt a szabad választásról, s abbeli reményéről, hogy az országnak lesz gazdája. Jelenleg ugyanis szerinte nincs, mert a tulajdont elvették gazdáitól. Amikor azt mondta: látja a jelenlevők szemében, hogy mást akarnak, valaki megjegyezte a hallgatóság soraiból: „A jelöltről beszéljen!” Dr. Marx Gyula azzal kezdte, hogy ilyen jelölőgyűlés valószínűleg utoljára van Magyarországon, ugyanis új választási törvény készül, s az megszünteti ezt a ceremóniát. Az aprófalvak lakosságához szólva tanácsolta: ne nagy pártokba tömörüljenek, hanem szervezzék meg önmagukat, tegyék rendbe sorsukat. Hozzanak létre gazdaköröket, s olyan szövetkezeteket alakítsanak, amelyek megvédik őket az állami kereskedelem kiszákmányolásától, attól, hogy potom pénzért vásárolja meg terményeiket, s azokat busás haszonnal továbbadja. Szokatlanul röviden szólt a Magyar Szociáldemokrata Párt jelöltjéről Teszári Ferenc. A jelöltnek ajánlott dr. Schein István utalt a román buldózerpolitikára, amelyhez hasonlót szép csendben a magyar pártállam is folytatott körzetesítéssel, települések, iskolák és más intézmények öszszevonásával. Megemlítette azt is, hogy az emberek a hajszoltságtól 40 éves korukra tönkre mennek, s nincs pap, aki a lelküket istápolná, s nincs orvos, aki a testüket gyógyítaná. Kijáróknak nevezte azokat a vezetőket, akik jobb híján városról ingáznak falura, s mivel nem ott élnek, nem érzik magukénak a községbeliek gondjait, ő is sajnálkozását fejezte ki a régi közösségek — dalárdák, tűzoltó egytelek — megszűnése miatt, s annak az egyet nem értésének is hangot adott, hogy nem a falvakban döntöttek a falvakban élők sorsáról. A képviselő feladata nem lehet más, minthogy meghallgassa választóit, s annak alapján lépjen fel érdekükben. A politikai és a gazdasági rendszer megreformálása kapcsán szóba hozta a piacgazdaság megteremtésének szükségességét. S hogy tulajdonképpen mit akar az MSZDP? Jelzők nélküli demokráciát, emberi értékeken alapuló társadalmat. Itt sem lévén javaslat más jelöltre, a kérdések és felszólalások következtek. Elsőként Szabó István kért szót. Mint mondta: kezdenek ismertté lenni a reformkommunziista és a reformmozgalom kifejezések. Ám a marxizmusban újabban olyan fogalmakat használnak — például piacgazdaság, önkormányzat —, amiket máshonnan vettek át. Győrffy Istvánban a reform, a megújulás iránti elkötelezett embert látja. Dr. Lukács Zoltán mindhárom jelölthöz intézte kérdéseit. Elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a képviselőjelöltek milyen társadalombiztosítási törvényt szavaznának meg a parlamentben? Mi a véleményük a farmergazdaságról? S miként foglalnának állást a Bős—Nagymaros vitában? A következő felszólaló megjegyezte: reméli, ha valamelyik jelöltet megválasztják képviselőnek, nem úgy viselkedik, mint az elődök, akiket szinte alig láttak a településeken. Egy hölgy afelől érdeklődött, vajon a képviselőjelöltek mit tennének annak érdekében, hogy Gyűrűs — Pókaszepetk társközsége — ne néptelenedjen el, s az ott élő idős emberek jobb körülmények között éljenek? Újvári Csaba úgy vélekedett, hogy az MSZMP az elmúlt időszakban bebizonyította kormányzóképtelenségét. Ilyen előzmények után miként tud helyes utat mutatni ez a párt? Dr. Marx Gyulától megkérdezték, mit ért azon a kifejezésen, hogy rendőrállam, s mi a véleménye a munkásőrségről? Győrffy Istvánt arról faggatták, hogy ismer-e olyan országot, ahol a szocialista rendszer jólétet teremtett? Nem tartja-e cinikusnak, hogy az MSZMP az ellenzéktől veszi a programot? S egyáltalán, mennyiben különbözik ő a szintén MSZMP-tag Varga Gyulától? Mindhárom képviselőjelöltnek szólt a kérdésmi a véleményük a családi adóztatásról? Baksa Zoltán a fiatalok problémáit feszegette. Szóvátette a vezetők irreálisan magas premizálását, amin ugyancsak változtatni kellene. Gergely Albert a pártok egymás közötti, olykor elmérgesedő villongásának veszélyére hívta fel a figyelmet, s mint említette: az előítéletek eluralkodásának beláthatatlan következményei lehetnek. Tölgyesi László, zalaegerszegi párton kívüli azért tiszteli Győrffy Istvánt, mert az MSZMP zászlaja alá állt. Ám ugyanakkor sajnálja, mert az a zászló bemocskolódott. Az ugyancsak zalaegerszegi Horváth Imre Győrffy Istvántól arról érdeklődött, hogy miként akar fellépni bizonyos kiváltságos helyzetben lévő rétegek, osztályok előjogainak megszüntetése érdekében? Hozzá és dr. Schein Istvánhoz intézte a kérdést: felkeresték-e a régebbi országgyűlési képviselőt, hogy ezt vagy azt tegye meg? S ha a régebbi honatya hibát követett el, azt miért nem tették szóvá? A tizenharmadiknak szót kérő Bicsák Lászlónét az érdekelte, hogy a leendő képviselők a parlamentben miként foglalnának állást a román kérdésben. A következő felszólaló arra hívta fel a figyelmet, hogy Győrffy István egy választási szövetség képviselője, ezért az ellenzékiek ne pártpolitikai vitát szítsanak, ha a személyéről esik szó. Simon Irén félelmének adott hangot. Ugyanis az MDF állítja, hogy az előző kommunista képviselő nem képviselte a népet. A hozzászóló hozzátette, hogy őt, az MSZMP-tagot sem. S amikor Marx doktortól megkérdezték: miként képviselné a parlamentben az MSZMP-t, azt válaszolta: „miként ők bennünket.” Ezek szerint Marx Gyula győzelme esetén megintcsak képviselő nélkül maradok? — tette fel a kérdést. Gaál Mihály nagykapornaki választó elmondta, hogy neki a két fiatalabb jelölt programja a szimpatikusabb, mert mentesek a gyűlölködéstől, s jobban látják a falusiak gondjára-bajára a gyógymódot. Foki Árpád Marx doktorhoz intézte megjegyzését: nem elegendő, ha a falusi ember „szervezkedik”, a fejlődéshez pénz is kell. A szervezkedésből nem lesz az idős néniknek ivóvíz, önkormányzat, nem szűnik meg az agrárolló — a nép szegény marad. Berta Ferenc 63 éves tsz-nyugdíjast a Zalai Hírlap olvasása győzte meg arról, hogy Győrffy István a nép jelöltje, mert jól látja a reformokat. Hozzátette, 40 évvel ezelőtt nem került annyi a szegény ember asztalára, mint amenynyit manapság a szemétbe dobunk. Orosz Miklós szerint nem az egyszerű párttagok közösségét kell mocskolni, hanem a meggazdagodott „szocialista burzsoáziát” elűzni. Halász János Egervárról utazott Pókaszepetkre, hogy faluja égető gondjairól, a közlekedés és a közbiztonság tarthatatlan helyzetéről beszámoljon. Pintér József figyelmeztette a különböző szervezeteket, hogy tisztességes eszközökkel küzdjenek. Úgy látja, mindhárrom program a három gyűlés során csiszolódott, s jobb lett, s szerinte nem szégyen, ha a pártok tanulnak egymástól. A maga részéről örül, hogy a jelölőgyűlések során találkozott az ellenzék képviselőivel. : Simon Gyula a szélsőséges megnyilvánulásoktól óvott. : Németh Géza újra feltette a kérdést: mi Győrffy István véleménye a pártvagyon sorsá- ' ról? Heves István helyesli, hogy a választások során ne az érzelmekre, hanem az értelemre hallgassanak az állampolgárok. Részletes tájékoztatást kért Győrffy Istvántól és Schein Istvántól: mit kívánnak tenni a falvakért? Pehm István kihangsúlyozta, hogy egy demokratikus, független, szabad Magyarországot kívánnak, s bármelyikük is lesz a képviselő, a magyar népért küzdjön és azt szolgálja. Varjú Andrea megkérdezte, mit kívánnak a jelöltek a fiatalok érdekében tenni? Markovics Lajos mindhárom képviselőtől kérdezte: miként kívánják kiemelni az iskolát az erkölcsi, pedagógiai válságból? Móricz János kételkedett abban, hogy a jelöltek képesek lesznek — a mai szerződési fegyelmet ismerve — kivívni, hogy ne emelje fel a kormány a 3 százalékos kedvezményes kamatot. Nagy Elemér — bár mind a három jelöltet tiszteli, Marx doktor politikai feddhetetlenségében látja a győzelem zálogát. Juhász Zoltán Marx Gyula agrárreform-elképzeléseire volt kiváncsi és az oktatási reform megvalósításával kapcsolatos terveit tudakolta. Schein Istvántól a hitoktatásról alkotott elképzeléseit kérdezte. Király Jenő szerint felesleges kiadást jelent a munkásőrség fenntartása, hiszen a fegyveres testületek ellátják a haza és a rend védelmét. Csöngey Dénes, az MDF országos fórumának képviseletében elmondta, hogy Marx doktor bátran lehet higgadt és nyugodt, mert az MSZMP nem tudja behozni a 40 év alatt szerzett hátrányt, nem képesek felülkerekedni a reformerők sem. Véleménye szerint Győrffy István és Schein István nem tudja beváltani az ígéreteit. Kárászné Rácz Lídia amellett tette le voksát, hogy mind a három képviselő-jelölt hiteles ember. Figyelmeztetett arra, hogy Magyarországot csak nemzeti összefogással lehet a haladás "útján segíteni, s a pártoknak arra kell törekedniük, hogy megteremtsék a nemzeti egységet. — Köszönöm, hogy megint ilyen sok kérdést kaptam — kezdte meg a válaszadást Győrffy István, és elsőként arról szólt, hogy a marxizmus folyamatosan fejlődő elmélet, s éppen az volt a baj, hogy voltak, akik lezártnak tekintették. Ismét többen tették fel az MSZMP múltját és jelenét érintő kérdéseket, melyekre válaszolva elmondta, hogy neki nem lesz annyi ideje, hogy a 40 év hibáit újabb 40 év alatt segítsen helyrehozni, de azt kötelességének érzi, hogy ebből a nehéz örökségből annyit tegyen jóvá, amennyit csak lehet. — Nem időszerű, hogy pusztán azért, mert valaki az MSZMP tagja, „szalonképtelen” jelzővel illessék — mondta, majd immár harmadszor is megerősítette, hogy ő a reformok iránt elkötelezett szárny képviselője, s ebben a szárnyban nagyon sok olyan hozzáértő, képzett ember van, aki eddig nem juthatott szóhoz. A falun élők életfeltételeinek javításáról szólva kiemelte, hogy bármilyen tulajdonú és működési rendszerű formát jónak tartana — így a farmergazdaságot is —, amelyik jövedelmez. A társadalombiztosítás és a gyógyítás ingyenességét úgy képzeli el, hogy a társadalombiztosító üzleti vállalkozóként bánjon az állampolgároktól befolyt összegekkel, s ezen felül senkinek se kelljen a gyógyulásért pénzt adnia. — Román kérdés nincs általában — felelte a kérdezőnek —, csak konkrét kérdésben szavazhatnék, s akkor a katonai konfrontációt biztosan elutasítanám, de az ott élő magyarokért minden segítségnyújtásra kész lennék — felelte Győrffy István, majd azzal folytatta, hogy a Bős—Nagymaros kérdésben kitart korábbi válasza mellett, azaz, hogy a választópolgárok többségi akarata szerint döntene. A Központi prémiumrendszer már nem létezik, a vállalati kollektíváknak kell élni az igazságos elosztás lehetőségével. A volt képviselő mulasztását, akkor, rajta kellett volna számon kérni, én viszont még nem bizonyíthattam — hangzott a válasz. Végezetül kihangsúlyozta, hogy a közmegegyezést, az egyetlen lehetséges útnak tartja a változáshoz, s biztos abban, hogy erre két jelölttársában korrekt, jószándékú partnerre találna. Válaszait dr. Marx Gyula is a társadalombiztosításnál kezdte: szerinte ebbe bele kell, hogy épüljön a magántőke, mert jobb, ha az orvoskollégái nem távol-keleti utakra fizetnek be, hanem ide. A farmergazdaságok létrehozását reálisnak tartja, s csak a jól működő nagyüzemeket hagyná meg. Az ellenzéki szövetség szórólapján szereplő „rendőrállam” kifejezésre és a munkásőrség sorsára rákérdeznek azt válaszolta : ezzel kapcsolatban már kifejtették nézetüket. Szerinte a „párthadsereget” csak át akarják festeni. — Ami az adórendszert illeti, azzal kapcsolatban még tanulnom kell, de a többgyermekeseket, idős kisnyugdíjasokat szükséges tehermentesíteni — válaszolta egy másik kérdésre. Miután az egyik választó számokkal támasztotta alá, hogy a semlegesség drága dolog lenne — a jelölt azt állította, hogy a magyar költségvetés 47 százaléka (?!) katonai kiadásokra megy el. A román kérdés kezelésében Győrffy Istvánnal értett egyet. A továbbiakban kifejtette, hogy a negyven évnek vannak eredményei is, a fiatalok helyzetén, sorsán pedig elsősorban az állami alapokból lehetne könnyíteni. Más kérdések kapcsán elmondta, hogy az oktatásban is a pluralizmus híve, a hitélettel kapcsolatban pedig úgy vélte, hogy a keresztények is nyugodtan kiállhatnak a maguk hite mellett. — Nem alkalom-személyiség vagyok, mégha többen aggódnak is az egészségem, teherbíróképességem miatt — válaszolta egy személyes jellegű kérdésre Ezután dr. Schein István válaszai következtek, s ezek elején ő is csatlakozott Győrffy Istvánnak a társadalombiztosítással kapcsolatos álláspontjához, ugyanígy a farmergazdaságok és Bős—Nagymaros ügyében is. Gyűrűs helyzete kapcsán úgy véle: az aprófalvak elhalása majdnem megállíthatatlan, a kisközségben az alapellátást javítaná, esetleg idegenforgalmi jellegű fejlesztést ajánlana. A munkásőrségről annyit mondott: ha címkét váltott, tegye le a fegyvert is. Megvizsgálná a családi adózás valóságosságát, a lakásügyet pedig piaci alapokra kellene helyezni. A semlegességről: úgy véli, az nemzetközi folyamatok függvénye, s hosszú távú ügy. Ami a múltbéli szegénységet illeti, azt a most is létezővel nem lehet összevetni, de azt megtűrni sem. Pártja faluprogramjára utalva elmondta, hogy annak középpontjában a valódi önkormányzat, s a megtermelt javak értékének helyben tartása áll. •— Nemzeti egységünk dolgában — mondotta végül — vitázunk, boxolunk, tárgyalunk, ennél többet én sem tudok tenni. Szavazás előtt a levezető elnök bejelentette, hogy 707-en vettek részt a pókaszepetki jelölőgyűlésen, ebből szavazásra jogosultak 547 -en. Közülük 262-en voksoltak Győrffy Istvánra, 207-en dr. Marx Gyulára és 292-en dr. Schein Istvánra. Végezetül ismertették a három jelölőgyűlés összesített eredményét. Ennek megfelelően Győrffy István 1042, dr. Marx Gyula 1088, dr. Schein István 818 szavazatot kapott. A végeredmény százalékos számításban a következőképpen alakult: Győrffy István 44,6, dr. Marx Gyula 46,63, dr Schein István 35,06 százalék Ezzel mindhárom jelölt név in felkerül a szavazólapra szeptember 16-án. 1989. szeptember 1. péntek Elutazott hazánkból a thaiföldi trónörökös Hivatalos magyarországi látogatásának befejeztével csütörtökön elutazott Budapestről Maha Vadzsiralongkorn koronaherceg, a Thaiföldi Királyság trónörököse. Vadzsiralongkorn herceget a délutáni órákban vendéglátója Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke búcsúztatta katonai tiszteletadás mellett a Ferihegyi repülőtéren. A trónörökös látogatásának negyedik, befejező napján délelőtt megtekintette az Állami Népi Együttes műsorát a társulat székházában. Kora délután szállásán kereste fel a herceget Pozsgay Imre államminiszter. A kötetlen légkörű eszmecserém Pozsgay Imre tájékoztatta Maha Vadzsiralongkorn herceget a magyar politikai reformfolyamatról. Reményét fejezte ki, hogy a hazai közélet demokratikus átalakulása az eddigieknél is kedvezőbb hátteret biztosít Magyarország külpolitikai törekvéseinek valóra váltásához. A koronaherceg arról tájékoztatta tárgyalópartnerét, hogy látogatása során nagy érdeklődéssel kísérte a magyarországi fejleményeket, a politikai, gazdasági reformfolyamatot. Egyben biztosította tárgyalópartnerét személyes jóindulatáról, támogatásáról a magyar—thaiföldi kontaktusok erősítésében. Grósz Károly a nógrádiak küldötte Ülést tartott csütörtökön az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága ; a tanácskozáson jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. A testület első olvasatban megvitatta a szeptember 23-ra tervezett megyei pártértekezletre késztett politikai programtervezetet. Végezetül kongresszusi küldötteket választott a megyei pártbizottság. A titkos szavazással választott négy küldött egyike Grósz Károly, az MSZMP főtitkára. Horn Gyula Berlinben tárgyal Berlin (MTI) Csütörtökön délben váratlanul az NDK fővárosába érkezett Horn Gyula, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. A schönefeldi repülőtérről a magyar politikus egyenesen a berlini külügyminisztériumba hajtatott, hogy megkezdje tárgyalásait az NDK illetékeseivel. Az NDK hírközlő szervei nem jelentették Horn érkezését, sem a külügyminisztériumi tárgyalások tényét, így csak találgatni lehet arra vonatkozóan, kivel és miről folytat megbeszélést augusztus utolsó napján a magyar diplomácia vezetője. Megbízható körökből származó értesülés szerint Horn egyik tárgyaló partnere Oskar Fischer külügyminiszter, s állítólag fogadja a magyar politikust Günter Mittag, az NSZEP KB titkára is. Ami a tárgyalások témáját illeti, a szigorú titoktartás ellenére — vagy éppen ezért — berlini tudósítók kizártnak tartják, hogy ne az osztrák határon át Magyarországról Nyugatra távozni óhajtó NDK-állampolgárok sorsa állna a tárgyalások középpontjában. Ezzel kapcsolatban nyugat-berlini rádióállomások felröppentették a hírt, miszerint az NSZK hatóságai szeptember 6-ra ötven vasúti személyszállító vagont rendeltek az osztrák államvasutaktól. E vasúti kocsik mintegy 3000 személy befogadására képesek. A hírek szerint a szerelvények segítségével Magyarországról Ausztriába érkező, nagyszámú NDK-polgár utazhatna a jövő héten az NSZK-ba. Szűnjön meg a két katonai tömb Európában Sajtótájékoztató Király Zoltán képviselő javaslatáról Az európai országokban állomásozó idegen csapatok teljes kivonására tett javaslatot Király Zoltán országgyűlési képviselő. Javaslatában szorgalmazza, hogy a volt szövetséges hatalmak és az érdekelt országok, vagy a helsinki záróokmányt aláíró államok külügyminiszterei még 1989-ben Budapesten vagy Nyugat-Berlinben kezdjenek tárgyalásokat annak érdekében, hogy 1995-re valamennyi európai országból távozzanak az ott állomásozó idegen csapatok. Ezzel egyidejűleg pedig a NATO-t és a Varsói Szerződést létrehozó országok kimondhatnák a két katonai tömb megszűnését. A most nyilvánosságra hozott javaslatot csütörtökön a Parlamentben ismertette Király Zoltán az újságírókkal. A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról Király Zoltán úgy vélekedett, hogy ezt csak az összeurópai rendezés keretébe illesztve lehetne megvalósítani. A sajtótájékoztatón Király Zoltán javaslatának ismertetése mellett bejelentették az ugyancsak az ő felvetése nyomán szerveződött ellenzék képviselői csoportosulás létrejöttét. MSZMP városi első titkárok tanácskozása Keszthelyen (Folytatás az 1. oldalról.) s annak térségi teendőiben az akcióegység kialakítását, a politikai élet tartalmi megújítását segítő kérdések felszínre juttatásának és megoldásának elősegítését, a választmány vezetésével közösen — az autonómia figyelembe vételével — a megyei politika alakításában való aktív részvételt. Rövidtávú feladatként jelölték meg az MSZMP kongreszszusának előkészítésében a tartalmi és képviseleti munka egységes elősegítését, valamint a választási program közös, kidolgozását, majd a kongreszszust követő időszakra az akcióegység fő teendőinek kimunkálását, azok végrehaásának elősegítését. A politikai aktualitású adódó egyeztető fórumok zigazdái felváltva lesznek mai városi pártbizottsági üléseikre párbeszédre hív választmány és a koordir iroda vezetőit. A várost titkárok kezdeményezésű felelősségteljes önállóság párttagság véleményére kívánják segíteni az új struktúrában a köztitkai akarat érvényesít akcióegység biztosításé állapodtak abban is, közelebb szeptember Zalaegerszegen túl ahol az időközivé kapcsolatos tapasztaltatják meg.