Zalai Hírlap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
1989. szeptember 1., péntek A tervek elkészültek — a felújítások egy része elmaradt Nehéz helyzetben a Nagykanizsai IKKV Aligha esünk túlzásba, ha azt állítjuk, hogy megyénkben az állami bérlakások állagára leginkább Nagykanizsán panaszkodnak. Tény, hogy a dél-zalai városban a felújításokkal — a tervezetthez képest — lemaradásban vannak. Szapulják is emiatt az érintett lakók az Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalatot, mondván: most már végre tehetnének valamit az áldatlanállapotok felszámolása érdekében. A napokban mi is arról érdeklődtünk a cégnél: vajon mi okozta e helyzet kialakulását, s milyenek a jövőbeni kilátások? — Az utóbbi időben valóban éleshangú kritikákkal illetik tevékenységünket — tájékoztatott Lakatos Ferenc igazgató. — Kezdjük egy rövid történelmi visszapillantással. Az 1 KV-kat a negyvenes évek végén azzal a céllal hozták létre, hogy kezelői legyenek az állami bérlakásoknak. Akkoriban viszont az így befolyt lakbér egy részét be kellett fizetnünk az államkasszába. A fennmaradó összeg legfeljebb az üzemeltetésre volt elegendő, felújításokra már nem maradt pénz. Emiatt az amúgy is sebtében lakhatóvá tett épületek állaga megállíthatatlanul romlott. Állami támogatást kaptak —A hetvenes években megkapták a várva várt állami támogatást. . . — így igaz, s ennek köszönhetően elkezdhettük az érdemi munkát. A hetvenes évek derekától emeletráépítések, tetőtérbeépítések, felújítások százai jelzik tevékenységünket. Évente negyven-ötven lakást korszerűsítettünk, komfortosítottunk. Sőt, 1980-ban a bérlők körében felmérést végeztünk, megkérdeztük őket, ki akarja közülük komfortosítani a lakását. Sokan azért nem éltek ezzel a lehetőséggel, mert utána több lakbért kellett volna fizetniük. Sajnos, a nyolcvanas évek közepétől ismételten megszaporodtak a gondok a vállalat háza táján, újra pénzhiánnyal küszködtek. Pedig a város több pontján égető szükség lenne a felújítási munkálatok elvégzésére. Még mindig meglehetősen magas — hétszázhatvan körül mozog — a félkomfortos, komfort nélküli, valamint a szükséglakások száma. Ezekben az épületekben a lakók egyre türelmetlenebbek. Ugyanakkor megoldhatatlannak tűnő problémát okoz, hogy a régi komfortos házakban élők ugyanannyi lakbért fizetnek, mint akik vadonatúj otthonba költöznek.• A VII. ötéves tervidőszak elején, szinte évenkénti bontásban meghatároztuk a felújítandó lakások számát, s ezt a lakókkal egyeztettük — folytatja az igazgató. — Viszonyán ilyen célra fordítható összeg csökkent ugyanakkor emelkedtek az építőanyagárak. Az idén például 39,9 millió forintot költhetünk ilyen célra. Szerencsére a megyei tanácstól ehhez még kapunk pénzt. Sajnos, ennek ellenére előfordulhat, hogy még a sürgősebb esetekben sem tudunk mindig eleget tenni az elvárásoknak. Szomorú vigasz, hogy a felújítási, illetve a kivitelezési tervek készen vannak. Sikertelen próbálkozzánok — Egy 1982-es keltezésű rendelkezés lehetővé teszi, hogy, az állami lakótömb lakóiból úgynevezett bérlőközösség alakuljon. Miért nem agitálnak e jónak tűnő kezdeményezés mellett? — E tekintetben széles körű propagandát fejtettünk ki, melynek eredményeként két lakóközösség alakult. Az ezekbe tömörült emberek vállalták — természetesen a részünkről történő térítés fejében — a lakások üzemeltetési feltételeinek megteremtését. Többek között az épületek és környékük rendbetételét, tisztántartását. Az egyik még működik, a másik pedig a lakók egymás közötti civakodása miatt felbomlott. Olyan lakóközösségek még nem jelezték megalakulási szándékukat, amelyek esetleg az említetteken kívül a karbantartási, valamint a javítási munkálatok elvégzését is magukra vállalták volna, természetesen térítés fejében. Ha ilyen tekintetben egyezségre tudnánk jutni, akkor még lakbért sem kérnénk tőlük. Nyílt titok: az a célunk, hogy a tulajdonosi szemléletet erősítsük az emberekben, hogy jobban vigyázzanak a közös vagyonra. Mint a beszélgetésünk során kiderült, a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a bérlők megvennék a lakásokat. Igen ám, de ennek több akadálya van. Az idős emberek egy része a gyermekének már vásárolt lakást és arra nem maradt pénzük, hogy saját bérleményüket kifizessék. Számunkra olykor még az is gondot jelent, hogy otthonukban a tűzhelyet kicseréltessék. A fiatalok pedig úgy gondolkodnak, hogy miért vegyenek meg egy lerobbant lakást, amikor annak rendbetételére már az első percben tetemes pénzt kellene áldozni. Sokkal egyszerűbb, ha az OTP-nek nyújtják be lakáskérelmüket. A pluszmunka két oldala Vélemények a túlórákról a Bakony Művek Keszthelyi Gyáregységében Idén létszámhiány miatt két szakaszban is csökkentette termelését a Bakony Művek , Keszthelyi Gyáregysége. Az év elején 12, majd később 18 eltávozó dolgozó munkatevékenységét kellett visszavennie a veszprémi központnak. Ezzel az intézkedéssel az egy műszakban működő részlegek munkája és a foglalkoztatás jobb arányba került, ám a napi nyolc óra rendszerint így sem elegendő a feladatok elvégzéséhez. Mit jelent a túlóra a dolgozóknak és a gyáregységnek? Erről érdeklődtünk amunkapadok mellett. — Nekem abból kell megélnem, amit itt keresek. A túlóra is éppen, hogy azt a pluszt adja, amivel együtt fedezni tudom a havi rendszeres, illetve legszükségesebb kiadásaimat — mondta Kottán Istvánné, a szerelde szalagjának egyik dolgozója. — Szükségem van tehát a pénzre, ám nem mindegy, hogy nyolc, vagy tíz-tizenkét órai munkából megyek haza, miután az otthoni teendőket is el kell látni. — Mennyit keres? — A legutóbbi fizetéskor 5900 forintot vettem fel, de benne volt hét délutáni pluszműszak és három szombat. — Azt tartjuk igazságtalannak, hogy a túlórapénzekből vesznek le a legtöbbet — tette hozzá Bihari Sándorné. — Egyébként olyan alacsonyak a béreink, hogy ha nem végeznénk többletmunkát, adóznunk sem kellene. — Idén nem volt béremelés? — De igen. Tíz százalék, az év elején. De semmit sem nyertünk vele, mert a teljesítménybérek maradtak. Sajnos, a körülmények viszont olyanok, hogy nem lehet elérni a száz százalékot, akkor pedig az órabérünknek is csak egy kisebb hányadával számolnak el bennünket. Így tehát túlóra nélkül nincs pénz. — Mi akadályozza a jobb teljesítést? — Rendkívül rossz az anyagellátás, amit kapunk abban meg sok a selejt — válaszolta Bihariné. — A gyújtáselosztók szerelésénél válogatni kell az alkatrészeket. Szinte nincs nap, hogy folyamatosan végig tudnánk dolgozni a munkaidőt, mert mindig hiányzik valami, amire várni kell. Ha mindez elkerülhető volna, el lehetne érni itt a 120 százalékot is, amivel már tisztességes fizetésünk lenne túlórák nélkül is. Mi ezt szeretnénk. — Jól tudjuk, hogy a munkát el kell végezni, az utcáról nem hívhatnak be senkit helyettünk, ha lejárt a munkaidőnk — vette vissza a szót Kottán Istvánná. — Egyébként, míg nem kellett ennyit túlórázni, jobban jöttünk ki, teljesítményarányosan mozgóbért kaptunk. Ebből a pénzből most a túlórákat fizetik, így tehát többletmunkával juthatunk hozzá. A teljesítményekről és a munkafeltételek körülményeiről megkérdeztük Szép Lászlót, a gyáregység igazgatóját is. — Valóban sok minden hátráltatja a megfelelő teljesítményt — mondta. — A féléves tervünktől két százalékkal elmaradtunk. A két- és háromműszakos üzemrészekben ma is van létszámgondunk, kevés a betanított munkás. A gyár közel húsz éve kezdte a működését, termelőberendezéseink zöme még eredeti, tehát régi gép. A minőségi követelmények növekedtek, s ezt a jelenlegi berendezésekkel egyre nehezebb teljesíteni. Több felújítás — természetesen pénzhiány miatt — elmaradt, a meghibásodások során kieséseink voltak és vannak a termelésből, s emiatt sok a sebsejt is. Ezeket csak túlórával lehet pótolni, ami ilyen rendszerességgel végül is senkinek sem jó. Annyi azonban már jött a konyhára, hogy idén lehetőségünk lesz a 13. havi munkabér kifizetésére, javítva ezzel a bérezésben kialakult kedvezőtlen helyzeten. Ennek húsz százalékát a napokban fizetjük ki dolgozóinknak. Horányi Árpád Falusiak vajry városiak? Ságodiak mindennapjairól Azzal, hogy bizonyos falvakat a városokhoz kapcsoltak, önmagukban az ott élők nem lettek igazán városlakók, nem élvezhetik azonnal a településforma előnyeit. Sőt, gyakran hátrány érte őket egynémely téren. Zalaegerszegen a ságodi városrész lakóival beszélgettünk mindennapjaikról. — Bármennyire is zalaegerszeginek számítunk papíron, szinte mostanáig falusi körülmények között éltünk — kezdte Horváth Károly tanácstag, a 407. Szakmunkásképző Iskola szakoktatója. — A közeljövőben azonban a gáz ideérkezése sokat változtat a helyzetünkön, komfortosabban élhetünk. A 220 családból 160 az átemelő berendezés kialakításához is hozzájárult egységesen ezer forinttal. Ezt a legmagasabb kamatra tettük be, hogy a szükséges anyagiak időben rendelkezésre álljanak. Egyébként lakóházanként 30— 35 ezer forintba kerül a gáz bevezetése. — Az ezer forint azért vált szükségessé, mert a vezeték a Zala folyó túloldalán található, így átemelő szükséges. Ehhez a tanács 3 milliót biztosít — kapcsolódott az elhangzottakhoz Kosi József gépkocsivezető, a HNF városkörzeti bizottságának tagja. — Várhatóan egy év múlva kezdődnek a munkálatok, amelyek eredményeként remélhetőleg 1993- ra a ságodi otthonokban is vezetékes gázon főhet az étel. — A tömegközlekedésünk nem a városrészhez méltó — így a tanácstag. — Igaz, munkába és hazajáráshoz van elegendő, buszjárat. Más a gond! Errefelé nem küldenek csuklóst még mutatóba sem, így nagy a zsúfoltság. Amikor ezt szóvátettük, azt a választ kaptuk a Volántól, hogy azért nem kapunk csuklós járművet, mert a megforduláshoz nem áll elegendő hely a rendelkezésre. Ha ez gond, akkor megoldjuk. Pár százezer forint kell hozzá és persze társadalmi munka. Ez utóbbit megszervezzük, az előbbihez viszont a tanácstól kéne több megértés. — A zsúfoltság nemcsak a csuklós buszok hiányával függ össze — vélte Kosi József. — Reggel és délután még egyegy járat elkelne. Még rosszabb a helyzet hétvégén. A Volán takarékoskodik, ezt megértjük. De más is értsd meg azt, hogy az itt élők néha-néha színházba, moziba mennének, de Ságodból munkaszüneti napon este fél nyolckor indul az utolsó busz, kilenckor pedig érkezik. — A gondokat csak növeli, hogy a településrészről az általános iskola harmadik osztályától felfelé a város belső részébe járnak busszal az iskolások — folytatta Horváth Károly. — A fiatalok számára mennyire vonzó ez a városrész? — Szerencsére nem beszélhetünk elöregedésről, s főképp nem tömeges elvándorlásról — hangzott a válasz. — Persze célszerű lenne, ha a városi tanács nemcsak Csúcsban és Andráshidán sajátítana ki építési területeket! Ha lehetőség lenne rá, még többen választanák a fiatalabb korosztályból Ságodot a letelepedésre. — Csatolt településeken a lakosság közérzetének egyik alapvető meghatározója a tanáccsal való mindennapos kapcsolat. Erről mi a véleményük? — A tanácsi kirendeltség heti egy alkalommal áll az itt lakók rendelkezésére — jegyezte meg a tanácstag. — Kerek-perec kimondom, hogy így nem sok értelme van! Azért sem, mert olyan tanácsi dolgozót küldenek ki rendszeresen, akinek nincs is felhatalmazása tényleges ügyintézésre. Azaz, ha komolyabb ügyük van az embereknek, mindenképpen be kell buszozniuk a városba. Ez bizony nem jól van így. — Országgyűlési képviselőt is választunk a közeljövőben — kapcsolódott az elhangzottakhoz Kosi József. — Az előző honatya, Varga Gyula tevékenységének kritikája, hogy egyetlen egyszer sem fordult meg a településen, talán csak hallotta, hogy itt is élnek emberek. — Egy ízben kerestem fel fogadóóráján, bent Egerszegen a hulladéklerakási ügyben, akkor sem intézkedett semmit — fűzte hozzá rezignáltan Horváth Károly. — De hagyjuk a múltat, a jövőre tekintsünk! Van gondunk, feladatunk bőven. Például a hírközlés is lehetne jobb. Az alsó buszmegállónál van nyilvános telefonfülke, de többet rossz, mint jó. Az iskolai készülék távhívásra is alkalmas, csakhogy az intézmény nincs mindig nyitva. A tanácsi kirendeltségen lévő telefonvonallal ugyanez a helyzet, itt már régóta indokolt lett volna a készüléket az előtérbe kihelyezni. Nem megkerülhető egy városrész megismerésénél a bolti vagy az egészségügyi ellátás helyzete sem. — E téren jobban állunk más városrésznél — mondta Kosi József. — A bevásárlások egy részét viszonylag könynyen elvégzik azok, akik a városban dolgoznak. Persze gondolni kell azokra is — elsősorban idősebbekre —, akik ritkábban mozdulnak ki otthonról. A ságodi élelmiszerbolt korszerűnek mondható, tavalytól önkiszolgáló rendszerben üzemel. — Kifogásunk viszont, hogy az olcsóbb húskészítményekből kevesebb érkezik, mint amire igény lenne — fűzte hozzá Horváth Károly. Az egészségügyi ellátásról elmondták, hogy heti egy alkalommal rendel a körzeti orvos, aki ugyancsak „bentről” érkezik. Ez így kevés, hiszen a pár órában zömében receptírásra, vérnyomásmérésre futja az időből. — Ha már panaszkodunk, szóvátesszük, hogy a körzetes rendőrt csak nagyritkán, legfeljebb mutatóban látjuk errefelé — mondta végezetül a tanácstag. — Bár sok gond, nincs, azért olykor jó lenne a rendőri jelenlét, különösen a hétvégeken. H. L. raigh^hi^p Vihar előtti csend Az országos helyzethez hasonlóan, Nagykanizsán is vihar előtti csend honol az állami bérlakások házatáján. Csupán találgatni lehet ezeknek az építményeknek a további sorsát. Ki lesz a gazdájuk a jövőben? A helyi tanács, vagy az ingatlankezelő vállalat? Ezt még nem tudni. Egyvalami viszont biztos: a lakások állaga tovább romlik, a lakók türelme pedig fogytán van... V. F. r. Dr. Karvayi. Dr. Karvalits Ferenc azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy levelét, amelyet az MSZMP Központi Bizottságához intézett, a megye párttagságának tájékoztatása érdekében lapunkban közöljük. az MSZiyit. 3 Központi Bizottságáb. Tisztelt Központi Bizottság! A megtisztelő bizalmukat, mellyel soraikba választottak, vissza kell adnom önöknek. Megválasztásom előtt jelölésemmel kapcsolatos kétségeimet megosztottam a testülettel, ezeket sajnos nem eloszlatta, igenis gyorsan igazolta az élet. A központi bizottsági tagságomat egy pillanatig sem személyes érdemeimnek tulajdonítottam, hanem úgy fogtam fel, mint ami egy megye pártmozgalmának és az azt szolgáló első titkárnak szól. Ezt a funkciót pedig a Zala megyei pártértekezlet óta nem én töltöm be, ezért is lemondásomat politikai kötelezettségnek tartom. Döntéseim, köztük az, mellyel nem vállaltam jelöltséget egy új megyei pártstruktúra első titkári posztjára és most, hogy távozni kívánok a Központi Bizottságból, ezek ugyan személyes elhatározások, de mélyen összefüggnek a párt jelenlegi helyzetének következményeivel. A változás, megújulás elkötelezett híveként is tudnom kellett megítélni, hogy mit vagyok képes őszinte hittel, teljes meggyőződéssel, tiszta lelkiismerettel vállalni. Pártéletünk politikai, szervezeti, működési folyamataiban, eseményeiben olyanokkal is szembe találtam magam, mellyel mint párttag még szervezeten belül vitában lehetek, de már ezek szolgálatában vezetői tisztséget nem vállalhatok. Bizalmukat megköszönve kérem felmentésemet. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Karvalits Ferenc Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) kidolgozott javaslatokat közösen véglegesíteni. Mindez a mecseki ügyben egyelőre nem sikerült. A Minisztertanács csütörtöki ülésén meg kellett állapítani, hogy Ózddal ellentétben a Mecseki Szénbányáknál a vállalatvezetés, a helyi pártszervek és a szakszervezet vezetése nem tudott olyan politikai feltételeket kialakítani, hogy a tárgyalások normális mederben maradjanak. Bajnok Zsolt ezután a menekültté nyilvánítási eljárásról és a menekültek jogállásáról szóló két jogszabály-tervezetről szólt. A menekültként elismert személyek jogállásáról törvényerejű rendelet, a menekültként való elismerésről pedig kormányrendelet van előkészületben. A kormány ülésén a belügyminiszter elmondta, hogy az elmúlt időszakban a Romániából érkezett menekültek száma tovább nőtt. Ami a menekültek nemzetiség szerinti összetételét illeti : csökkent a magyar, miközben növekszik a román, illetve a német nemzetiségűek száma. A szóvivő közölte: az érintettek állampolgárságukat megtarthatják, de amennyiben megkapják a menekült státuszt, magyar állampolgárnak tekintendők. A rendelkezés csak az európai országokból érkezőkre vonatkozik. Bajnok Zsolt elmondta, hogy a kormány tárgyalt a tölgyerdők tömeges elhalásának okairól, s az ebből származó károk csökkentésének lehetőségéről. A károsult faanyag értéke másfél milliárd forint. A folyamatban egyaránt közrejátszik a környezetszennyezés, az elmúlt esztendők kevés csapadéka, a talajvízszint növekedése és a természetes vizek szennyezettsége. A végleges válasszal azonban a tudomány még adós. A Minisztertaisfács, ,sZepelyi kérdésben is határozott. A pénzügyminiszter javaslatára a kormány szeptember 30-i hatállyal felmentette tisztségéből Varga Béla pénzügyminiszter-helyettest, s utódaként október 1-jei hatállyal Nagy Istvánt nevezte ki. Bajnok Zsolt a tájékoztatót követően számos kérdést kapott a jelenlévő újságíróktól. Bajnok Zsolt cáfolta azt a nyugati sajtóban felröppent hírt, amely szerint a napokban 15 ezer NDK-beli állampolgár távozna hazánkból. Szerinte a híresztelésnek nincs konkrét alapja. Egy dán lap tudósítója erre reagálva azt az értesülését közölte, hogy állítólag a nyugatnémetek felkérték az osztrák államvasutakat, hogy ötven vasúti vagont biztosítsanak jövő szerdára, s így joggal feltételezhető, hogy NDK-beli állampolgárok tömegét várják Magyarországon keresztül. Bajnok Zsolt lakonikus válasza: „irigylem az optimizmusukat”.