Zalai Hírlap, 1989. november (45. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról b) zottság vizsgálta. Ennek alap­ján az a döntés született, hogy az Országos Árhivatal az érintett tárcákkal kialakí­tott előzetes egyeztetés alap­ján a jövő évi termésre új gabonaárakat állapított meg. Ez addig érvényes, amíg az ártörvényt az Országgyűlés meg nem tárgyalja. Ennek várható időpontja jövő év eleje. A válasszal a képviselő egyetértett, s az Országgyűlés is elfogadta. A szeptember 26-án kezdő­dött ülésszakon Técsy László (Szabolcs-Szatmár m., 19. vk.) interpellált a miniszterelnök­höz annak érdekében, hogy a mezőgazdasági ágazatban 1990. január 1-jétől oldják fel a keresetszabályozást. A kormány megbízásából az in­terpellációra a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszolt, azt azonban sem a képviselő, sem a parlament nem fogadta el. Az Ország­­gyűlés mezőgazdasági bizott­ságának és a minisztérium­nak a véleménye szerint — ahogyan ez az újabb válasz­ban olvasható — annak, hogy a mezőgazdasági jövedelmek elmaradtak a többi ágazatétól, nem a keresetszabályozás az oka. Ha azonban indokolt a mezőgazdaság kiemelése a keresetszabályozásból, ez csak a vállalkozási nyereségadóról szóló törvény módosításakor válik lehetségessé. Az interpelláló képviselő a választ kizárólag azzal a meg­kötéssel fogadta el, hogy a mezőgazdasági kereset­­szabályozás megszűnése kerüljön be az adótör­vény-tervezetbe. A választ az Országgyűlés el­utasította. Bozsó Jánosné (Tolna m., 7. vk.) és Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) a szeptemberi ülésszakon Kár­páti Ferenc honvédelmi mi­niszterhez interpelláltak a megüresedett vagy részben kihasznált, illetve a szovjet csapatok által kiürített kecs­keméti laktanyák hasznosítá­sa érdekében. Az interpellá­ciókra az a válasz született, hogy a laktanyák hasznosítá­sára a kormány által felállí­tott tárcaközi bizottság tesz konkrét javaslatot, ennek ki­alakítása a napokban várha­tó. Az interpellációkat tár­gyaló honvédelmi bizottság megítélése szerint egyébként ez a kérdéskör nem parla­menti, hanem kormányzati és helyi intézkedéseket igényel. Mindezekre tekintettel Hor­váth Lajos azt javasolta Bo­zsó Jánosnénak és az Ország­­gyűlésnek, hogy értsen egyet a bizottság jelentésével, illet­ve a plénum a kormány dön­tésétől függően határozzon arról: a további vizsgálattal melyik bizottságot bízza meg. A javaslattal a képviselőnő egyetértett. A másik interpel­láló, Debreczeni József vi­szont ezt nem tehette, hiszen a téma tárgyalásakor nem volt a teremben. Árvai Lászlóné (Heves m., l. vk.) a családjogi törvény módosítása tárgyában inter­pellált az igazságügyminisz­terhez. A Családvédő Bizott­ság egyik tagjaként arra kér­te a parlamentet, hogy újból módosítsák az 1986- ban hozott családjogi tör­vényt, ugyanis annak több pontját az élet nem iga­zolta. A képviselőnő példaként em­lítette, hogy a törvény ked­vezőtlen hatásaként draszti­kusan csökkent az örökbefo­gadott gyermekek száma. Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter válaszában el­mondta: a kormány hamaro­san beterjeszti a módosító ja­vaslatot az Országgyűlés elé, így ezt a Ház még az idén megvitathatja. A miniszter vá­laszát az interpelláló képvise­lő és az Országgyűlés is elfo­gadta. Fenyvesi Henrik (Somogy m. , 7. vk.) a pénzügyminisz­terhez interpellált a fizető­­vendéglátásról szóló minisz­tertanácsi, illetve pénzügymi­niszteri rendelet módosítása tárgyában. Elmondotta, hogy az üdülőkörzetekben, a Bala­ton környékén az állandó la­kosságra méretezett költség­­vetésből nem tudják a ven­déglátáshoz szükséges infra­struktúrát kialakítani. Véle­ménye szerint a Balatonnál termelődő jövedelmek jóval nagyobb részét kellene a térség fejlesztésére fordítani. A jelenlegi jogszabály azon­ban ezt nem teszi lehetővé. Békesi László pénzügymi­niszter elmondotta, hogy a kormány több területen ter­vez változtatást. Így ennek eredményeként az idén a gyógy- és üdülőhelyi díjakból 400 millió forint bevételhez kívánják juttatni a kiemelt üdülőkörzeteket. Jövőre pe­dig minden egyes forint gyógy- és üdülőhelyi díjhoz két forint állami támogatást adnak, s az ebből származó fejlesztési forrás elérheti a másfél milliárd forintot. 1991- ben a pénzügyi kormányzat törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé a helyi adózta­tás rendszeréről. Ennek meg­felelően a helyi önkormányzatok fognak dönteni a lakás, a telekadó, a településfej­lesztési hozzájárulás mér­tékéről és felhasználásá­ról. A képviselő és az Ország­­gyűlés a pénzügyminiszter vá­laszát elfogadta. Papp Elemér (Zala m., 4. vk.) a gyermek és ifjúsági üdültetés preferálása tárgyá­ban interpellált a pénzügymi­niszterhez. Megdöbbenve ér­tesültem róla — mondotta —, hogy a költségvetési koncep­cióban a körzeti, területi fel­adatok között nem preferált a gyermek és ifjúsági üdül­tetés. Az önkormányzatoknak nincs elegendő pénzük ennek finanszírozására. Akármeny­­nyire rossz az ország anyagi helyzete, mindez megenged­hetetlen. Békesi László pénzügymi­niszter válaszában hangsú­lyozta, hogy az 1990-es költ­ségvetés jóváhagyása előtt hiba lenne a kormány részé­ről elígérkezni egyes részlet­­kérdésekben. Az 1990-es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról hogy elvonnák a támogatást a gyermek és ifjúsági üdültetéstől. Az viszont igaz — ismerte el —, hogy az államháztartás nehézségei miatt várhatóan nem nőhet e preferencia ösz­­szege. A képviselő és az Or­szággyűlés egyaránt elfogadta a választ. Dr. Karvalits Ferenc (Zala m., 1. vk.) a helyi közlekedés­ben bevezetett forgalmi jut­tatás és a helyközi közlekedés támogatási rendszere ügyében interpellált a közlekedési, hír­közlési és építésügyi minisz­terhez. Elégedetlenségének adott hangot, mivel már ko­rábban is intézkedéseket kért ebben a sokakat foglalkoztató ügyben, s ígéretet kapott a felülvizsgálatra. A helyzet vi­szont nem változott, a kiste­lepülések közlekedési feltéte­lei egyre rosszabbak. A minisztérium nevében Udvari László államtitkár kérte, hogy a tárcát érintő interpellációkra a bős-nagy­marosi beruházás vitája után válaszolhasson. Börcsök Dezső (Budapest 38., vk.) a Külügyminiszterhez és a kereskedelmi miniszter­hez interpellált. Arra kért vá­laszt: mit tesznek annak ér­dekében, hogy a külképvisele­tek és a kereskedelmi kiren­deltségek megfelelő informá­ciókkal láthassák el a magyar gazdasági élet és a hivatalos szervek vezetőit a hazánkba érkező üzletfelekről. Beck Tamás kereskedelmi miniszter válaszában rámuta­tott: a külképviseleteken és ke­reskedelmi kirendeltsége­ken dolgozók kiválasztá­sában mindinkább a rá­termettség, az idegennyelv -tudás, a szakmai képzett­ség és gyakorlat szem­pontjai érvényesülnek. A gondot azonban nem az in­formáció megszerzése okozza — hiszen erre megvannak a megfelelő módszerek —, ha­nem az, hogy nem tudják, mi­lyen információkra van szük­ség itthon. A miniszteri válasszal a képviselő egyetértett és azt az Országgyűlés is elfogadta. Szigethy Dezső (Győr-Sop­­ron m., 14. vk.) a lakossági valutacsekk mielőbbi meg­szüntetését, egy igazságosabb lakossági valutaellátási rend­szer bevezetését szorgalmazta a pénzügyminiszterhez inté­zett interpellációjában. Az interpellációra Tarafás Imre, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese — élve a Ház­szabály adta lehetőséggel — harminc napon belül írásban válaszol. Fehérné Eke Katalin (Bor­­sod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.) és Simon Péter (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 10. vk.) a petrolkémiai benzinellátásról szóló jogszabály érvényesítését szolgáló intézkedésekről kért tájékoztatást interpellációjá­ban a miniszterelnöktől. Az interpellációra a kor­mány megbízásából Beck Ta­más válaszolt. Mint mondotta, a külkereskedelem a hiányzó vegyipari benzinmennyiséget — miután a kormány döntése alapján a lakossági benzinfo­gyasztás elsőbbséget élvez — csak tőkés importból tudta és tudja pótolni. A külkereske­delmi szervezetek felajánlot­ták a dollár elszámolású ipa­ri benzin importját, s erre most is lehetőség van, igaz, a hazainál jóval magasabb áron. Egyelőre más megoldási lehe­tőség nincs. A miniszteri válasszal az interpelláló képviselők egyet­értettek, és az Országgyűlés is elfogadta. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) a Magyarországon mű­ködő nemzetiségi iskolákban folyó anyanyelvi oktatás ügyé­ben interpellált a művelődési miniszterhez. Nehezményezte, hogy évekkel ezelőtt megszün­­tették a nemzetiségi iskolák­ban az anyanyelvi oktatás le­hetőségét. Glatz Ferenc újból elismé­telte azt a véleményét, ame­lyet már a Parlament kultu­rális bizottságában is kifej­tett: a hazai kisebbségi anya­nyelvi oktatás alanyi jogon jár minden magyar állampol­gárnak. A miniszter határo­zottan leszögezte: vissza kell vonni az 1960-ban az e tárgy­körben kiadott miniszteri utasítást, s újat kell kibocsá­tani. Ennek előkészítését már megkezdték. Glatz Ferenc be­jelentette: a Pénzügyminisztériumtól ígéretet kapott arra, hogy a hazai kisebbségek isko­láztatásának megoldására juttatnak a szétosztandó pártvagyonból. Az interpelláló Bánffy György köszönettel elfogadta a miniszteri választ, s az Or­szággyűlés is egyetértett azzal. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.) ugyancsak a művelődési miniszterhez intézett interpel­lációt az önálló igazgatású né­met nemzetiségi gimnázium és diákotthon létesítése ügyé­ben. Glatz Ferenc kedvező vá­laszt tudott adni a képviselő­nek. Elmondta, hogy a szük­séges összegek rendelkezésre állnak, s véleménye szerint 2 -3 év alatt megvalósul a kép­viselő által felvetett elképze- Az interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is el­fogadta a miniszteri választ. Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyá­ban interpellált a honvédelmi miniszterhez. Véleménye sze­rint Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyve meg­döbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czine­­ge Lajos minisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jelle­mezték. A képviselő elmond­ta: a könyv szerzőjét Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter parancsára 1989. november 1-jétől nyug­állományba helyezték. Király Ferenc véleménye szerint ez a minősíthetet­len eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjé­nek nem egyszer hangoz­tatott megújulási szándé­kát. Ezek után a képviselő egyér­telmű választ kért a minisz­tertől: nem lát-e ellentmon­dást a parlamentben tapasz­talt rokonszenves reformista liberális magatartása és Bo­kor Imre ellen alkalmazott „merev retorzió” között; a fel­tárt tények alapján milyen szervezési és személyi kon­zekvenciákat kíván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter vá­laszában utalt arra, hogy Né­meth Miklós miniszterelnök­től hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte. A minisz­terelnök felkérte a honvédel­mi bizottság elnökét, s né­hány tagját erre a munkára, amely megkezdődött. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jószándékában nem ké­telkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas beosztású, a had­seregen kívül álló politikai és állami vezetőktől kért véle­ményt. Sajnos, érdemi vá­laszt nem kapott, Kár — tet­te hozzá a miniszter. Majd ki­jelentette: a könyv jórészt olyan kérdéseket érint, ame­lyek döntően a múlt több év­tizedére vonatkoznak. Véleménye szerint a bizott­ságnak módjában áll az in­terpelláló képviselőnek azt a megállapítását is megvizsgál­ni, hogy Bokor Imre nyugdí­jaztatása „reflexszerű, beideg­­ződött retorzió-e”. A minisz­ter úgy ítélte meg, hogy tör­vényes, kellően körültekintő, mindent mérlegelő intézkedés volt. Beszámolt, arról is, hogy a könyv szerzője néhány nap­ja vette át tudományos tévé- Ifonosppport, a hrnypHelmi mi­niszter által odaítélt Strom­feld Aurél-díjat. Mindezek után a miniszter — tekintet­tel a még folyamatban lévő vizsgálatra — kérte a képvi­selőt és az Országgyűlést: a Házszabály értelmében tegye lehetővé, hogy az interpellációra harminc napon belül térjenek visz­­sza. Remélhetőleg addig a vizsgálat is befejeződik. Az elnöklő Jakab Róbertné a Házszabály értelmében nem kért szavazást. A parlamentnek a program szerint még több interpellá­ciót kellett volna megtárgyal­nia, de mivel az interpelláló képviselők még a szakbizott­ságok ülésein vettek részt, át­tértek a kérdések tárgyalásá­ra. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) az igazságügyminisz­terhez intézett kérdést. Azt tudakolta a képviselő, hogy miért 10 ezer forint a vásá­rolható részvények alsó érték­határa. Szerinte ez túl magas. Ezzel a kispénzű tömegek nagy részét fosztják meg et­től a befektetési lehetőségtől. Kulcsár Kálmán igazság­ügyminiszter elmondotta: egyetért a felvetéssel, s e té­ren változás várható. Elké­szült az értékpapírtörvény, s ez már újra szabályozza a mérté­ket, jóval alacsonyabb összegben határozva meg a vásárolható részvény minimális értékhatárát. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.) soron kívül szót kérve, a Magyarországra me­nekültek ügyére kívánta fel­hívni képviselő­társai figyel­mét. Drámai szavakkal ecsetel­te az erdélyi menekültek helyzetét. Az elnöklő Jakab Róbertné javaslatára a képviselők köz­­felkiáltással egyetértettek az országos összefogásra buzdító felhívással. iára! hírlap Az MSZP parlamenti csoportjának felhívása: Ne uralkodhasson el az ellenségeskedés! A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja a bé­kés átmenet politikai feltételeinek megteremtésében vál­lalt kötelezettségeinek történelmi súlyát és felelősségét át­érezve, a nyilvánosság erejét igénybe véve felhívással for­dul a parlamenthez, az ország felelős politikai tényezőihez, pártokhoz, társadalmi szervezetekhez, mozgalmakhoz, az ország sorsáról, jövőjéről felelősen gondolkodó magyar ál­lampolgárokhoz. A demokráciába való békés politikai átmenetnek és fel­tételeinek biztosítása minden demokratikus politikai té­nyezőnek legfőbb törekvése, hőn áhított célja, egyben tör­ténelmi felelőssége. Csak az erőszakmentes folyamat felel meg a nemzet érdekeinek és vezethet a válság leküzdéséhez, a felemel­kedéshez. A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoport­ja ezért a nehézségek és remények feszültségeitől vibráló közhangulatban a békés átmenetet veszélyeztetőnek és felelőtlennek tart minden szélsőséges megnyilvánulást. Kéri a társadalom demokratikus erőit: józan mértéktar­tással segítsék elő, hogy az amúgy is ellentétes érzelmek­kel telített politikai légkörben, közhangulatban ne ural­kodhasson el az ellenségeskedés. Határoljuk el magunkat és óvjuk meg szervezeteink te­kintélyét mindazoktól: — akik demokráciát hirdetnek, de az anarchia felé ta­szítanak; — akik az erőszak ellen prédikálnak, s közben szellemi terrort alkalmaznak; — akik szabadságot hirdetnek, de másokat száműzné­nek a közéletből; — akik pluralizmust igényelnek, de a más nézetűekkel szemben türelmetlenek; — akik közmegegyezést kívánnak, de sokakat ebből ki­rekesztenek; — akik a nyilvánosság erejét felelőtlen agitációra, iz­gatásra használják; — akik békéről szónokolnak, ugyanakkor ellenséges ér­zületet, indulatokat, félelmet keltenek. Az MSZP képviselőcsoportjának tagjai a Magyar Köz­társaság kikiáltásának és az 1956-os népfelkelés méltóság­­teljes megünneplésének résztvevőiként őszinte örömmel láthatták a jelenlevők nagy többségének alkalomhoz illő emelkedettségét. Sajnálattal tapasztaltuk ugyanitt a magyar történelem legrosszabb emlékeit felidéző végletes megnyilatkozásokat is, demagóg szovjetellenességet, gyűlölködő antikommunis­­ta hangulatkeltést, a parlamentünket is becsmérlő kiroha­násokat. Mindezek ellen ezúton is határozottan tiltako­zunk. A változásokat békés úton elérni akarók körében visz­­szatetszést, sokakban megdöbbenést és félelmet keltett. Velük együtt azt valljuk, hogy a demokrácia ott kezdő­dik, ahol a félelem megszűnik. A Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportja kéri az Országgyűlést, a Tisztelt Képviselőket, hogy utasítsák vissza, határolják el magukat azoktól a megnyilvánulások­tól, törekvésektől, nyilvánvaló provokációktól, amelyek a békés átmenetet veszélyeztetik, s ezzel a nemzet érdekeit sértik. A Tisztelt Parlament magatartásával ebben a kérdés­ben is tegyen tanúbizonyságot történelmi felelősségérze­téről, politikai érzékenységéről, példát mutatva és ösztön­zést adva a demokratikus erőknek, higgadtságával a bi­zalmat erősítve a becsületes állampolgárokban. Budapest, 1989. október 31. MSZP parlamenti csoportja 1989. november 1., szerda Népszavazás novemberben és januárban Más kérdések után Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.) az Állami Számvevőszék tisztség­viselőinek jelölésére alakult bizottság állásfoglalásáról tá­jékoztatta az Országgyűlést. Elmondta, hogy a bizottság el­sősorban azt tartotta szem előtt: olyan vezetőket kell vá­lasztani, akik kiállják a politikai és a tágabb köz­vélemény minden próbá­ját. Kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelöltjeit vegye szavazólapra, majd titkos szavazással döntsön. Ezután Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 10. vk.), a terv- és költségve­tési bizottság tájékoztatóját ismertette. Mint mondotta a bizottság az Állami Számvevő­­szék elnökének Hagelmayer Istvánt, elnökhelyetteseinek pedig Kupa Mihályt és Sándor Istvánt javasolta. A Ház megbízott elnöke kü­­lön-külön szavazásra tette fel, hogy az említett nevek felke­rüljenek-e a szavazólapokra. Hagelmayer István és Sándor István jelölésével az Ország­­gyűlés egyetértett, ugyanakkor azonban Kupa Mihály neve nem került fel a szavazólapra, mivel ehhez nem kapta meg a képviselők többségének jóvá­hagyását. Fodor István ezt követően bejelentette, hogy a mostani ülésszakon nem tudják meg­választani az Alkotmánybíró­ság tagjait, ugyanis az előké­szítő bizottság nem fejezte be az ezzel kapcsolatos munkáját, s további egyeztetésekre van szükség az Ellenzéki Kerekasz­tal, valamint a jogi, igazgatási i­nsz­uli­áció viselőivel. Erre tehát csak a következő ülésszakon kerülhet sor. Emiatt értelemszerűen az Állami Számvevőszék teljes tisztikarát is csak azon az ülé­sen választhatják meg. Tekin­tettel azonban arra, hogy az Állami Számvevőszéknek mi­nél előbb el kell kezdenie munkáját, az elnök javasolta: a két elfogadott jelöltről még ezen az ülésen döntsön az Or­szággyűlés. A jelölések befejeztével folytatódott a népszavazások, elrendeléséről, illetve­ a köz­­társasági elnök-választás kiírá­sáról hétfő délután megsza­kadt plenáris vita. A jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság több ülésen kialakított állásfoglalását az állampolgári kezdeményezésre kiírandó nép­szavazásról Kereszti Csaba, a bizottság előadója ismertette. Mint mondotta: az SZDSZ aláírásgyűjtő ívein feltünte­tett négy kérdést egyetlen szövegszerű változtatással, és más sorrendben javasolja a szavazólapon feltüntetni. A kérdések után zárójelben ma­gyarázó szövegek szerepelnek annak érdekében, hogy az ál­lampolgárok egyértelmű vá­laszt adhassanak. A bizottság elutasította azt a javaslatot, hogy a nép­szavazást és az elnökvá­lasztást egy időpontban tartsák meg. Egyetértett viszont azzal, hogy az állampolgári kezdeménye­zésre kiírandó népszavazást az SZDSZ négy kérdésében no­vember 26-án, a Magyar Köz­társaság címeréről a kormány kezdeményezésére kiírandó népszavazást, valamint a köz­­társaságielnök-választást egy időpontban, 1990. január 7-én tartsák meg. Az esetleges má­sodik elnökválasztási forduló időpontjául január 14-e meg­jelölését támogatna. A bizottsági tájékoztatót kö­vetően Kürti László (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 2. vk.), Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) és Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.) fűzött vé­leményt a napirendhez, majd hosszas vita után a parla­ment úgy határozott: az állampolgári kezdemé­nyezésű népszavazást no­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next