Zalai Hírlap, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1 2 ZALAI HÍRLAP 1990. SZEPTEMBER 1. Az Antall-kormány első 100 napjának értékelése A Magyar Köztársaság miniszterelnökségének sajtóirodája pénteken eljuttatta az MTI-hez a kormány első 100 napjának rövid áttekintését. A szabad választásokkal Ma­gyarországon nem kormányvál­tozás, hanem rendszerváltozás történt. Történelmi feladat, hogy az elnyomó és általános leromlást okozó államot polgárainak boldo­gulást adó hazává építsük át. Példátlan nehézségeink ellenére bíztató, hogy törekvéseink egybe­esnek a nemzet ébredő tettvágyá­­val és a környező országokban, sőt az egész világon zajló folyamatok­kal. A koalíciós kormány az első időszakra hármas célt tűzött maga elé. El akarta végezni a kormány­zati irányítás szervezeti, működé­­si rendjének átalakítását, a nem­zetközi kapcsolatok új alapokra helyezését, továbbá a gazdasági válság csillapítását és a vállalko­zások élénkítését. I. Békés átmenettel új demokratikus kormányzat A kormányzati munka folya­matos és hatékony működésének fenntartása mellett végre kellett hajtani azokat a szervezeti és személyi változásokat, amelyek képessé teszik az államigazgatást arra, hogy hitelesen és hatéko­nyan vigye végbe a politikai és gazdasági rendszerváltozást. Az új kormányzati struktúra létrehozása érdekében tett legje­lentősebb lépések: Az ország kormányozhatósá­­gának érdekében a koalíciós pár­tok az ellenzékkel együttműköd­ve úgy módosították az alkot­mányt, hogy csak azoknak a kér­déseknek az eldöntéséhez kelljen kétharmados többség, amelyek­nek a demokrácia szempontjából garanciális jelentőségük van. Az így letisztult jogi helyzetben az Országgyűlés megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökét. Átalakult a kormány szerkeze­te: megszűnt néhány — a régi rendszert szimbolizáló — minisz­térium és főhatóság, például az Országos Tervhivatal, a miniszter­­elnök-helyettesi beosztások stb., és a kor feladataihoz igazodó minisztériumok szerveződtek. Elkészültek a minisztériumok új hatáskörének megállapításá­hoz szükséges törvénymódosító javaslatok. A minisztériumok irányítása új alapokra került a felelős miniszter, a politikai állam­titkár, a közigazgatási államtitkár, valamint a helyettes államtitkárok kinevezésével. A tárca nélküli miniszterek és a miniszterelnökséghez tartozó államtitkárok lehetővé teszik az ügyek gyors, rugalmas kezelését és a tárcákhoz nem tartozó ügyek kormányszintű kezelését, így például a parlamenti képviselet­hez nem kellő mértékben jutott kisebbségek érdekvédelmét. A Belügyminisztérium a régi rendőrminisztériumból a közigaz­gatás minisztériumává alakult át. A biztonsági szolgálatok közvetlen felügyelete kikerült a miniszterel­nök alól, és megkezdődött az ala­pos átszervezésük. Folyik a honvédség átépítése, csökkent a létszám és a polgárság óhajával egyetértésben a sorka­tonai szolgálat ideje. Egyúttal hatékonyabbá vált a kiképzés és erősödött a katonák és tisztek nemzeti kötődése, megszűnt a politikai tiszt, a komisszár intéz­ménye. A zajos politikai viták ellenére a kormányzatnak sikerült elérnie, hogy szeptember 30-án megtör­ténhessék a valóban demokrati­kus helyi önkormányzatok meg­választása, és ezzel befejeződhes­sék a politikai rendszerváltozás. Természetesen a változás csak akkor lehet hiteles, ha együtt jár szükséges mértékű személycse­rékkel is. Jelenleg 132 helyettes államtitkárnál magasabb rangú köztisztviselője van az országnak, közülük 38-an viselték az előző kormány alatt vezető hivatalt, 94- en teljesen újak. A kormányzat az oktatást a válságból való kitörési pontnak tekinti, ámde a szükséges intéz­kedések — valóban hatékony iskolarendszer kidolgozása, új szellemű pedagógusképzés, új tankönyvek írása, pénzügyi ala­pok előteremtése stb. — 100 nap alatt nem hozhatóak meg. A munkanélküliség súlyos gondja nyomasztja a kormányzatot is. Készül a szociális háló, megtörtént a minimálbér meghatározása, folyik a foglalkoztatási alap feltöl­tése. A kormány véglegesen leállítot­ta a nagymarosi építkezést, nem vett részt a bősi műveletekben, és szilárdan eltökélt nemzeti kin­csünk, természeti erőforrásaink védelmében. Nem csehszlovák belügynek, hanem nemzetközi kérdésnek tekinti a bősi építke­zést. Tisztázza az egyházak műkö­déséhez szükséges vagyontárgyak visszaadásának elveit, ami távol­ról sem jelenti az összes volt egy­házi tulajdon visszaállítását. II. Új külpolitikai orientáció A kormányzatnak a külpoliti­ka új elveinek megállapításánál egymásnak ellentmondó szem­pontokat kellett mérlegelnie. Miközben megszüntette a koráb­bi egyoldalúságokat, helyreállítva az ország függetlenségét és szu­verenitását, kiépítette az ország jövője szempontjából meghatáro­zó nyugat-európai és közös piaci kapcsolatokat, úgy járt el, hogy ne veszélyeztesse a Szovjetunióval megkötött csapatkivonási egyez­mény végrehajtását és az új eu­rópai biztonsági rendszer kialakí­tását célzó tárgyalásokat. A kor­mány a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszk­vai ülésén egyértelműen kifejezés­re juttatta Magyarország kilépési szándékát a katonai szervezetből, hangsúlyozva azt, hogy ezen döntésünk nem irányul egyetlen VSZ-tagország ellen sem, és kife­jezte hosszú távú politikai és gazdasági érdekeltségünket a Szovjetunióval fenntartott kap­csolatokban. Az új magyar kormány minő­ségileg más alapokra helyezte a vezető nyugat-európai hatalmak­kal, kormányokkal fennálló kap­csolatot. Ezt segítette, hogy a kormánykoalíció pártjai ugyan­azoknak a nemzetközi pártszövet­ségeknek a tagjait, mint a legtöbb nyugat-európai kormányzó párt. Nyilvánvalóan a közös eszmei alapok és politikai nézetek az együttműködés más szintjeit nyitják meg Magyarország szá­mára a gazdasági vagy éppen a biztonságpolitikai együttműködés területén. A kormányfő brüsszeli tárgyalása során memorandumot nyújtott át az EGK soros elnöké­nek, ami reális lehetőséget nyújt, hogy kétoldalú társulási szerződés jöjjön létre 1992 elején a Magyar Köztársaság és az Európai Közös­ség között. Ez a szerződés, vala­mint az EFTA-val aláírt szándék­­nyilatkozat szerint megkötendő szerződések kedvező feltételeket teremtenek az európai gazdasági vérkeringésbe való bekapcsoló­dásunkhoz. Magyar kormányfő elsőként tett hivatalos látogatást a NATO székházában. A kelet-európai államok közül elsőként jeleztük, hogy a NATO mellett diplomáciai összekötő irodát nyitunk. A ma­gyar kormány 48 órán belül csat­lakozott az Irak ellen elrendelt Biztonsági Tanács szankciókhoz. A nyugat-európai országok foga­dókészségét jelzi, hogy az elmúlt hónapokban tíz ország szüntette meg a vízumkötelezettséget pol­gárainkkal szemben. A kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a szomszéd or­szágokhoz fűződő viszony folya­matos javításának. Az ötoldali (Ausztria, Olaszország, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia — Szlovénia, Horvátország —, Magyarország) együttműködés keretében máris gyakorlati eredményeket értünk el a közös infrastruktúra-fejlesztési és környezetvédelmi program­ok­­ban. A kormány külpolitikája egyik sarkpontjaként kezeli a nemzeti kisebbségek ügyét, és ezért min­den nemzetközi diplomáciai lehe­tőséget megragadott, hogy előse­gítse a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek jogainak érvényesülését. Egyszersmind külön államtitkárságot állított fel a hazánkban élő nemzetiségek jogainak teljes megbecsülése, helyzetének további javítása érde­kében. Összegezve: elmondhatjuk, hogy az ország megtette a döntő irányváltást ahhoz, hogy egyen­­rangú partner legyen az európai demokráciák közösségében, de természetesen az év hátralevő részében is még fontos lépéseket fogunk megtenni ezen az úton. A politikai és pénzügyi körök jelzései alapján Magyarország iránt a bizalom új, magasabb szinten helyreállt. III. Gazdasági válságkezelés és gyorsprogram A kormány első gazdasági lépé­seinek meghozatalát az nehezítet­te meg, hogy egyidejűleg kellett a helyzetet felmérni, kordában tar­tani a válságot, valamint beindí­tani a föllendülést szolgáló gaz­dasági folyamatokat. A kormány­zattal szembeni első kihívás az volt, hogy sikerül-e elkerülni a fizetőképtelenséget. A választások idején ugyanis mintegy 800 millió dollár összegű külföldi betétet vontak ki Magyarországról. A külföldi utak egyik, akkor nem hangoztatott célja az volt, hogy ezt a katasztrofális folyamatot meg­fordítsuk. A rendszerváltozás politikai kockázatai miatt megingott bizal­mat sikerült helyreállítani. Az ország fizetőképességének finan­szírozása az idei évre megoldott. Sikerült visszahozni az ország­ba több száz millió dollár rövid lejáratú betétet. Sikerült a külföl­di tőke számára fenntartani a korábban kialakított kedvező befektetési képet. A magyar állam­­­polgárok e három hónap alatt megduplázták a hazai bankokban tartott devizabetétjeiket, amely így augusztus végére mintegy 650 millió dollárra nőtt. Ez az igazi jele a lakossági­ befektetői bizalom­nak. Ugyanezt a bizalmat tükrö­zi, hogy az első félévigén robba­násszerűen gyarapodó magánvál­lalkozások nem torpantak meg, az alapítás változatlanul nagy len­dülettel folyik.. A másik veszély az infláció­­gyorsulás, a költségvetési egyen­súly felborulása. Az IMF-fel (Nemzetközi Valuta Alap) kötött megállapodás szerint az idei év költségvetési hiánya nem halad­hatja meg a 10 milliárd forintot. Ám a hiány már a kormány hiva­talba lépésekor jócskán túllépte ezt a szintet. A kormány a költ­ségvetési egyensúly javítása érde­kében kényszerült a támogatás­­megvonás és a központi áremelés eszközéhez fordulni, s eltökélt abban, hogy még a jogos szociális és bérigényeknek is csak olyan mértékben enged, hogy azok ne veszélyeztessék a nemzetgazdaság pénzügyi egyensúlyát és az inflá­cióellenes gazdaságpolitikát. Szembe kell néznünk a KGST- államok válságából eredő súlyos problémákkal is. A KGST-keres­­kedelem radikális csökkenése és az iraki gazdasági embargó súlyos terheket jelent gazdaságunknak. A gazdasági gyorsprogram keretében megkezdődött a magán­­tulajdonra épülő piacgazdaságot kialakító folyamatok beindítása. Ahhoz, hogy a jövő év elején for­dulatot lehessen elérni a piac­gazdaságra történő áttérésben, több téren már az idén haladást kell elérni. Mivel e fordulatot csak a termelőeszközök minél nagyobb részének mihamarabbi magán­­tulajdonba kerülése alapozhatja meg, a kormány kidolgozta és elfogadta a tulajdonreform tézi­seit. A parlament elé terjesztette az úgynevezett előprivatizációs törvényt, amely a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok priva­tizációjára nyújt lehetőséget. Ennek az országgyűlési elfogadá­sával kezdődhet a privatizáció első, nagyobb szakasza. Hama­rosan az Országgyűlés elé kerül a termőföld tulajdonjogának ren­dezéséről szóló törvénytervezet. Ugyancsak készül az átfogó pri­vatizációs és hozzá kapcsolódóan a volt tulajdonosok kártalanítását rendező törvénytervezet is. Sikerült a t­u­la­j­don reformmal és a privatizációval kapcsolatban olyan irányokat kidolgozni, ame­lyekre az ősszel új törvényeket­ és egy gyors és tömeges lefutású privatizációs gyakorlatot lehet ráépíteni. Nem sikerült, de nem is sike­rülhetett a lakosság széles töme­geiben felkelteni azt az érzést, hogy végre elindul a gazdaság a javulás felé — ennek első jelei jövő év végére, 1992 elejére lesznek érez­hetőek. A kormány tisztában van azzal, hogy e kérdések jelentősen meg­osztják a magyar társadalmat, hiszen az egyes rétegeknek más és más­­a vagyoni érdeke. Ennek ellenére a nemzetgazdaság távlati érdekeit szem előtt tartva, a par­lamenti és parlamenten kívüli ellenvetések ellenére, de azokból is okulva, megvalósítja a privati­zációs programját. A Kárpótlási Hivatal fölállítá­sával orvosolni kívánja az­­állam" által okozott sebeket, de tudja, hogy teljes igazságtételre lehető­ség sem anyagi, sem jogi értelem­ben nincs. A nemzeti köztehervi­selés gondolata arra serkent, hogy az ország elsősorban a jövőbe tekintsen, mert arra vezet a vál­ságból a kiút. Természetesen a nemzeti közteherviselésnek vo­natkoznia kell a korábbi rendszer haszonélvezőire is. Ezért a kor­mány — a jogállamiság és a tör­vényesség keretein belül—vállal­­­ja a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselő­csoportjá­nak igazságtétel csomagtervében jelzett társadalmi igényeket is. A munkanélküliség valóban növekvő, de az állami szektor gyors fogyását még alapvetően ellensúlyozni tudja a magánszek­tor bővülése. Részben az a kor­mány politikája, hogy minden eszközzel erősíti a magánvállal­kozást, a vegyesvállalatokat, a pénzintézeteket és minden új vállalkozást — részben pedig az ennek ellenére minden bizonnyal növekvő munkanélküliséget egy szociális védőhálóval csillapítja. Feltöltjük a Foglalkoztatási Ala­pot, és kialakítjuk a védőháló többi elemét is. A szegénység a legkeserűbb örökséget és kockázatot jelenti az új kormánynak. A legszegényebb csoport életszínvonala ugyan nem romlik, de a középrétegekből nagyobb csoportoknak vezet lefelé a jövedelem-pozíciója. A tömeges szegénységet egy új népjóléti programmal próbáljuk megelőzni. Mindenekelőtt a nyugdíjasok és a több szempontból hátrányos hely­zetű csoportok további leszaka­dását fogjuk szociálpolitikai eszközökkel megállítani. A vállalkozásélénkítő eszközök arra lesznek képesek, hogy a kereső szegények munkahelyet, jobban fizető és biztosabb munkahelyet találjanak. A pénzügyi fegyelem helyreál­lítása érdekében a kormány prog­ramot dolgozott ki a sorban állá­sok kezelésére, így megkezdte clearing-körök szervezését több kereskedelmi bank bevonásával, a sorbanállás megfigyelését, a legnagyobb adósok listájának összeállítását, új típusú váltó bevezetésével kapcsolatos jog­szabály kidolgozását, Állami Le­számítoló Intézet felállítását stb. Mintegy 100 vállalat működik tartósan veszteségesen, ebből mintegy 40-50 vállalat tartozik a legnagyobb sorban álló vállalatok közé. Augusztusban elindult az első 7 vállalat elleni felszámolási eljárás, amelyet szeptemberben újabb csődeljárási csomag követ. A kormány vállalkozás- és versenyélénkítési politikájának egyik legfontosabb területe a pia­ci résztvevők számának növelése. Ez a privatizáció, a decentralizá­ció, a reorganizáció kormányzati eszközein keresztül valósítható meg, jelesen az Állami Vagyon­ügynökség hathatós közreműkö­désével. Sajnos a mintegy 5 hetes parlamenti vita miatt e konkrét intézkedések csak most indulnak be. A kormány kidolgozta a pri­vatizációs hitel, az egzisztencia­alapítási hitel és a privatizációs kötvény új pénzügyi feltételeit. E három vállalkozásélénkítést célzó pénzügyi forrás szeptembertől hozzáférhető. A kormány a privatizációs fo­lyamat több éves időszaka alatt is köteles gondoskodni arról, hogy az egyelőre állami tulajdonban maradó vállalatok nyugodt körül­mények között termelhessenek. U­gyanakkor figyelembe véve azt a társdalmi kívánságot, hogy a rendszerváltásból következő sze­mélyi konzekvenciákat ebben a szférában is hagyni kell érvénye­sülni, a kormány rendelettel lehe­tővé tette a vállalati tanácsok újraválasztását és a jelenlegi vál­lalatvezetők megerősítését, vagy leváltását és az igazgatói tisztség pályázat útján történő betöltését. Fenntartja azt a szándékát, hogy a fennmaradó állami válla­latoknál a vállalati tanács vagy közgyűlés által történő irányítási rendszert megszünteti. Ennek a rendelkezésnek a kizárólagos célja az volt, hogy az átmeneti időre is lehetővé váljék az elmúlt rend­szerben politikai megfontolásból kinevezett gazdasági vezetők le­cserélése. A kormány összeállította azok­nak a vállalatoknak a körét, amelyek az utóbbi 3 évben társa­sági halmazzá alakultak át, meg­tartva egy kislétszámú állami vagyonközpontot, és felkérte az Állami Vagyonügynökség igazga­tótanácsát, hogy indítsa meg e vál­lalati kör államigazgatási irányí­tás alá vonását és állami befek­tető társasági formába való áta­lakítását. A külföldi befektetések teljes körű szabályozására ősszel új befektetési törvény készül. Szeptemberben a kormány nyilvánosságra hozza a gazdaság állapotát hitelesen elemző teljes körű jelentését (Fehér Könyv), valamint a 3 éves kormányprog­ramot. A Magyar Köztársaság Miniszterelnökségének Sajtóirodája (MTI) Magyar—finn kormányfői tárgyalások (Folytatás a 2. oldalon.D­uia nemzetközi elszigetelését. A feszültséget enyhíteni szeretnénk, és szívesen tárgyalnánk, ha esélyt látnánk a helyzet javítására — nyilatkozta a magyar kormányfő, aki a nap folyamán látogatást tett a Nokia-cégnél. Ezt követően a magyar mi­niszterelnök orvostörténészekkel találkozott kötetlen beszélgetés keretében. Ma Antall József és a kísére­tében levő MDF-delegáció a finn Nemzeti Koalíciós Párt vezetőivel ül tárgyalóasztalhoz. Helsinki (MTI): Az Európai Demokrata Szövetség tizenhar­madik pártvezetői konferenciája pénteken záró­ közlemény elfoga­dásával­ fejeződött be. Külügyminiszteri látogatás Londonban Jeszenszky Géza külügymi­niszter szeptember 2-a és 4-e között, a brit kormány vendége­ként hivatalos látogatást tesz Londonban. A Parasztszövetség moszkvai megbeszélései Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter, a Magyar Parasztszö­vetség országos főtitkára vezeté­sével pénteken hazaérkezett Moszkvából az a küldöttség, amely a Szovjet Parasztszövetség meghí­vására 5 napig tartózkodott a Szovjetunióban. Hitel hazánknak Magyarország 500 millió már­ka, korábban már kilátásba he­lyezett hitelt kap nyugatnémet bankoktól, részben szövetségi kezességvállalással —jelentette a Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteken exkluzív értesülésként. A tizenkét hónapra szóló hitelt a Deutsche Bank vezetésével nyu­gatnémet bankkonzorcium nyújt­ja a Magyar Nemzeti Banknak. A „lengyel­ piac végnapjai (?) Kanizsán (Folytatás az 1. oldalról.) Mi maradtunk, kiváncsiak lévén a fejleményekre. Mintegy 15 perc múlva megjelent a helyszínen két egyenruhás rendőr. Elgondol­kodhattunk: negyedórával előbb a megfigyelők vajon honnét tud­hatták, hogy ellenőrzés lesz? (^„Minyimum” árak) A piac­­nyugalmát" ez a kis incidens nem nagyon zavarta meg. A lengyelek, litvánok, románok továbbra is hangos szóval közöl­ték a „minyimum” árakat, s a vásárlók tovább özönlöttek. Az ő véleményükre is kiváncsiak vol­tunk. — Ha sikerülne lenyesegetni a vadhajtásokat, így a szerencsejá­tékot, s zárt területen, komoly el­lenőrzés alatt működne a­ lengyel piac­, akkor igenis hasznos lenne, főként a kiskeresetű emberek szempontjából — mondta a DKG egy dolgozója, aki saját bevallása szerint gyakran megfordult és vásárol is itt, majd így folytatta: — Nem megszüntetni kellene, hanem áthelyezni. Azt mondják, hogy valutáznak... Ez valóban így van, de nemcsak itt csinálják ezt. Ki kell nézni a tanács épületének ablakán: az ottani parkolóban éppúgy megy az üzletelés. A lengyel­ piac megszüntetésével tehát nem szűnik meg a valutázás. Sánta István, a Tungsram dolgozója: — Helyeslem e piac megszüntetését, mert az ország minden részéből ide csalogatja a csőcseléket. Ez a bűnözés meleg­ágya! Akik itt nappal szerencse­­játékot játszanak, valószínűleg éjjelre sem távoznak a városból s megpróbálják kiegészíteni a déle­lőtt kicsalt pénzt. Ezért szaporod­nak a gépkocsifeltörések, lopások. — Hisz abban, hogy meg lehet szüntetni egyik napról a másik­ra? — Igen, én ezt elképzelhetőnek tartom, de ehhez az kell hogy a rendőrség, s minden más illetékes hatóság következetes legyen! Géppisztoly ^ a pokróc alatt... ^ A köztudatban úgy él, hogy a ,lengyel­ piac" legnagyobb haszon­élvezői a környező vendéglátóipa­ri egységek. Az egyik söröző veze­tőjének véleménye: —A piac ezen a helyen és ilyen formában nagyon rossz dolog, mivel a tanács nem tudja megfe­lelően ellenőrizni Ez már akkora, hogy ellenőrizhetetlen. Volt olyan alkalom, amikor a szovjetek gép­pisztolyt árultak a pokróc alatt, s még megjelent a fehér por­ is, a kábítószer. A valuta-üzérkedés már nem is feltűnő! — Ha jól értem, akkor az a véleménye, hogy nem megszün­tetni kellene, hanem áthelyezni. — Így igaz! Ha megfelelően el­lenőrizhető területre helyezik át, akkor nyugodtan működhetne. — Ebben az esetben viszont elesnének bizonyos haszontól... — Valóban jelentettek plusz forgalmat az itt áruló külföldiek. Egy idő után azonban több volt az általuk okozott kár, mint a bevé­tel. Mondok példákat: a mosdóból minden mozdíthatót leszereltek. Hangoskodtak, randalíroztak, s emiatt a törzsvendégek egy része elmaradt. Nekünk pedig a törzs­vendégekre kell alapozni a forgal­munkat. Ezért egy idő óta a len­gyeleket, litvánokat csak akkor szolgálják ki, ha nem helyben fo­gyasztanak. Papírpohárban, üveg betéttel elvihetik az italt, de a helységben nem fogyaszthatnak. Többféle vélemény, eltérő el­képzelések. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz szeptember 3-a után... Z. T. I. 59

Next