Zalai Hírlap, 1990. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) TÜRJÉN az általános iskola adott otthont a 2-es szavazókör­nek. Ottjártunkkor is jópáran várakoztak a fülkék előtt. — Rendben, fegyelmezetten megy a szavazás, nem panasz­­kodhatunk közömbösségre sem— mondta Gyöngy Ferenc szavazó­­bizottsági elnök. —Alig több, mint másfél órája kezdődött el a sza­­vazás, de a jogosultak egytizede itt járt már. Pontosabban: a 843 állampolgárból 80-an megjelentek a bizottság előtt. Tóth Sándor helybeli lakost — szavazása után — ugyancsak az esélyekről faggattuk. — Három jelölt indult T­ujén — újságolta a fiatalember. — Kettő­nek, közülük komoly esélye van a „harcban". Remélem, a jobb győz ezúttal! A 3-as szavazókor a tsz irodá­nál „ütött sátrat”. Még nem volt 9 óra, s a 630 listán szereplő türjei lakos közül 86-an voksoltak már. — Talán, egyfordulós lesz a választás—jegyezte meg az itteni bizottság elnöke, László József.— Eddig „simán" mentek a dolgok, reméljük, megfelelő számban ide­jönnek a türjeiek. A három polgármesterjelölt mindegyikének esélyt ad Böröcz Tamás, akit a fülkéből kilépése után kérdezünk. De megjegyezte: akárcsak a sportban, itt is lehet­nek meglepetések. ZALASZENTGRÓTON a városi művelődési központban kapott otthont a 3-as szavazókor. A bi­zottság elnökétől, Kovács Gyulánétól megtudtuk: az első három órában összesen 150-en szavaztak.­­ Nyolcszázhatvannégy név szerepel a listánkon, így az eltelt rövid időt figyelembe véve nem érzem rossznak az eddigi arányt — mondta. — Minden bizonnyal a délelőtti istentisztelet után is jön egy újabb,, hullám", és sokan nem is tervezték, hogy ebéd előtt jön­nének. Dr. Pais Lászlót, — aki felesé­gével jött szavazni — a szentgróti jelöltek esélyeiről kérdeztük u­­gyancsak. — Három jelölt van a listán, de — véleményem szerint — csak ketten esélyesek közülük. Nevek nélkül úgy vélem, hogy a fiatalabb korosztályba tartozó jelöltek szá­míthatnak több szavazatra. A KISSZENTGRÓTI városrészben „üzemelt" az 1-es szavazókor. Még tizet sem mutatott az óra, amikor a 733 szavazásra jogosult helybeliből 89 már leadta szavazatát. — Remélhetően meglesz a szükséges létszám — bizakodott Németh József, a bizottság elnö­ke. — Különösebb esemény nem történt ezidáig, szerintem megfe­lelő volt az előzetes propaganda, tájékozottak az emberek, tudják mi a tétje a szavazatuknak. — Még öt perc sem telt reggel hattól, s az első szavazó már jött hozzánk — újságolta ZALA­­CSÁNYBAN Beleznai László, a szavazóbizottság elnöke. — Alig van még 10 óra, de már 150-en elhagyták a fülkét. Este hatig 663 szavazatra számítunk, ha minden­ki kivétel nélkül megjelenik. Ezi­dáig fennakadás, technikai prob­léma sem volt, s eddig azoknak sem lett igazuk, akik teljes közöm­bösséget jósoltak. Fél tizenegy tájban érkeztünk NAGYKAPORNAKRA, ahol Foki Istvántól, a szavazóbizottság elnö­kétől ugyancsak azt a felvilágosí­tást kaptuk, hogy simán mennek a dolgok.­­— Rövidesen elérjük a kétszá­­zadik szavazót — pillantott a lis­tára az elnök. —Hétszázhatvan­­nyolc nevet tartalmaz a nyilván­tartásunk, s én abban bízom, hogy ebéd után az eddigieknél is többen megérkeznek. A településen két polgármes­terjelölt mérkőzött a tisztségért. — Igazán esélye csak egyikük­nek van — vélte Végh Sándor választópolgár. — Most már csak azt szeretném, hogy az nyerjen, akire én is szavaztam. BAKON Kránicz Nándorral ta­lálkoztunk össze a szavazóhelyi­ség bejáratánál. Egy kicsit szomo­rú volt, pedig a fia az egyik pol­gármesterjelölt. Négyen pályáztak erre a tisztségre. — Dupla az izgalom — mond­ta. — Nem csak a szavazás miatt, hanem azért is, mert nem tudom kiengedik-e a fiamat a kanizsai kórházból. Közlekedési baleset érte Letenyénél és megsérült. Most indulunk meglátogatni, mi van vele. Bent a szavazóhelyiségben megtudtuk, hogy ebben a község­ben nincs különösebb pártosko­dás, a függetlenek társaságában egyedül az Agrárszövetség neve szerepel a szavazólapokon. Ám az is csak azért, mert az Agrárszö­vetség egyik megyei vezetője itt lakik. ALSÓFAROSPUSZTÁN a bolttal, a klubbal közös épületben szavaztak a helybeliek. Az előszobában feltűntek a fogason a lila és fehér színű papi stólák. Mint kiderült, nem véletlenül, mert a választási helyiség szokott az istentisztelet színhelyéül is szolgálni. — Egy éve van ez így, de most elmaradt a mise, ez volt a megál­lapodás — mondták. — Az oltárt és az egyéb kellékeket átpakoltuk. Hahóinak ebből a részéből 147 választót várunk, negyven száza­léka már a reggeli órákban lesza­vazott. Borostás ember került elő a fülkéből. Schóber Miklós, motor­­fűrészkezelő. — Nem értem rá még borotvál­kozni, mert előbbrevaló volt az otthoni munka. Van két disznó. A napokban meg rengeteg volt a munka a gazdaságban. Itt dolgo­zom Bakon. De ma aztán a pihe­nés lesz a program Bőszoknyás, feketekeszkenős, ünneplőbe öltözött törékeny idős asszony böngészte GELSE köz­pontjában a jelöltek fényképmá­solatos plakátját. — Még nem döntött? — kér­deztem. — Egyiket se ismerem csak kiváncsi vagyok. Szentbalázsról jöttem a misére. Többen vagyunk, mert tudja, itt máma különleges mise lesz. Tumózer Lajos tartja a gyémánt miséjét. Minálunk Szent­­balázson volt káplán, Pölöskefőn plébános és sok év után Gelséről ment a papi nyugdíjas otthonba Fehérvárra. Majd mise után me­gyek szavazni otthon. — Én már túl vagyok rajta — mondta Pölöskey István nyugdí­­jas. — Úgy választottam, hogy nem pártokat, hanem az embereket néztem, hiszen mindenki ismeri itt egymást Csakhát most aggódok, mert a falu népét egymásnak ugrasztották, majdnem ölre men­­tek, feljelentgetések voltak. Félek, hogy megmarad az ellentét, ami senkinek se lenne jó. Azelőtt az ember csak szavazott, most vá­laszthat, de úgy látszik, nem tud vele élni igazán? A kezdet: kevés érdeklődő, így fogalmaztak a bizottság tagjai a ZALASZABARI választó helyiség­ben. Az 552 polgárból még ötve­­nen se fordultak meg a mise kez­detéig. Talán majd utána, meg délután, bizakodtak. Zalaszent­­mihályon hasonló volt a helyzet, itt azonban a szentmihálynapi búcsú különleges helyzetet te­remtett. Nyilván sokan fogadtak vendégeket, s inkább délután jön össze a nép a község központjá­ban, ahol az utóbbi években ennyi vásározó egyszer sem kínálta a portékáját. Részeg trombitás fúj­­ta kivörösödve a hangszerét, pró­bálta túlharsogni a körhinta egyfolytában lambadát bömbölő hangszóróit. Fiatal lányokat kér­deztem szavaztak-e már? — Ajaj! Mielőtt eljöttünk a búcsúra. A könyveket árusító zalaeger­szegi fiatalember elmondta, nem érdekli a választás. — Eddig minden választáson ott voltam. Most nem megyek, mert nem változott semmi. Sőt, több az áremelés. A jelölteket se ismerem. — Még nem tudom hogy elme­gyek-e szavazni — mondta kese­­rűen Dénes István nyugdíjas. — Az este megint áremeléseket jelen­tettek be a tv-ben, miben bízzon az ember? Ránk nyugdíjasokra mi vár? A feleségem szívbeteg, föl­­münk nincs, miből tudjuk kiegé­szíteni a nyugdíjat? Állattartás? Ilyen takarmányárak mellett? Most hallom, micsoda pénzt ígér­tek a jugók abraktakarmányért. Aztán a jelölteknél se az számított, hogy ki mennyire iskolázott, al­kalmas. Elég sokan vagyunk a faluban, akik fontolgatják, elmen­­jenek-e szavazni Zsongott a búcsús sereg, az árusok versengtek a vevőkért. Az áraikat azonban nem volt jó hal­­lani. KESZTHELYEN, a Fő téri 11- es számú szavazókörben reggel 8 óra tájban csupán a szavazatsze­dő bizottsággal találkozhattunk. Mint megtudtuk, a körzethez tartozó 852 szavazásra jogosult állampolgár közül a reggeli órákig még csak néhányan járultak az urnákhoz. Lovrek Ferencné, a bizottság elnöke elmondta, hogy a nyitáskor holland vendégeket fogadtak. Délben a városházának négy tagú küldöttsége tekintette meg az urnazárást, tájékozódtak a szavazás mikéntjéről, s szót váltottak az elsőként érkező vá­lasztópolgárral . Hallottuk, hogy szombaton vagy tíz lagzi volt a városban, s talán ez is befolyásolja, hogy csak később várható nagyobb forga­lom. A beszélgetés közben érke­zett Kelemen Ferenc családjával. — Együtt jöttünk szavazni, de véleményeink különbözőek, amit kölcsönösen tiszteletben tartunk— mondta a családfő a fülkéből jövet. —Én munkás vagyok, a feleségem óvónő, a lányom pedig tanácsi dolgozó. Magam hosszas gondol­kodás után döntöttem. A vélemé­nyem az, hogy van mit képviselni ebben a városban, s bárki is kerül a testületbe körzetünkből, azt várom tőle, hogy érdemben képvi­selje valamennyiünk ügyét. A 308-as számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben beren­dezett 4-es és 5-ös körben két fiatallal találkoztunk, akik éppen sorkatonák. Vilisics Attila Buda­pesten, Tánczos László pedig helyben teljesít szolgálatot. — A választási gyűléseken sajnos nem tudtunk résztvenni, de ismerjük a jelölteket — mondták. — Egyébként közösen alakítottuk ki az álláspontunkat, hogy kire voksoljunk. Egyazon körzetben lakunk mindketten. HÉVÍZEN a Petőfi utcai 1-es számú szavazókörbe 178 állam­polgárt vártak tegnap, tíz óráig mintegy 20 százalékuk jelent meg. — A községben ez a legkisebb körzet — jegyezte meg Szerdahe­lyi Jenő, a bizottság elnöke. — A tapasztalatok szerint felkészülten jönnek szavazni az emberekjó volt a propaganda, a felvilágosítás a szavazás mikéntjéről. Aki voksol­ni akar, az határozottan, meggon­doltan teszi. A választék meglehetősen bő, hiszen a polgármesterjelöltek száma öt, míg a képviselőtestület­be 36 személy közül választhat­tak 11 -et a hévíziek. KARMACS egyetlen választó­­körzetében a szavazók mintegy 15 százaléka már a kora reggeli órák­ban leadta voksát, később is fo­lyamatosan érkeztek, többnyire családostól. —Azt szeretnénk, ha nem csak akkor keltenénk a jelölteknek, amikor szavazni kell — mondta Dom­ján József és felesége. — Azokra voksoltunk, akikről úgy gondoljuk, hogy eszerint cseleked­nek majd. A bizottság előkészítette a mozgó urnát, mint Kása Marian­na elnök elmondta, délelőtt egy személy kérte, hogy a lakásán szavazhasson lábtörése miatt. A keszthelyi városi tanácson működő választási irodában a szavazóköri adatok első összesí­tése szerint gyér volt a délelőtti részvételi arány a városban. A különböző körzetekben a válasz­tópolgárok 9—22 százaléka adta le voksát, az arány így összessé­gében — közel a félidőhöz — nem érte el a 16 százalékot. RÉDICSEN hajnali negyed hat­kor már megjelent a 2-es szava­zókörben — a művelődési házban — az első polgár, akinek az órája még a nyári időszámítás szerint járt. Fél tízig a szavazásra jogo­sultak harminc százaléka járult az urna elé, köztük a nyolcvanegy éves Fekete Vendel aki ezúttal is kötelességének érezte a vokso­lást. Lyndvadedesen Farkas Lajos, a szavazatszámláló bizottság elnö­ke elmondta, hogy összesen 48 választót várnak, és háromne­gyed tízig 33-an jöttek el a régi elöljárósági épületben kialakított szavazókörbe. Gosztolán ottjár­tunkkor éppen Varga József helyi polgármesterj­elölt adta fel szava­zatát.­­Az elöljárósági épület mellett már áll a nyilvános telefonfülke, szomszédságában a törpevízmű és a műemlék kápolna. Mindez, szerintem azt mutatja, hogy e kistelepülésnek nemcsak jelene, hanem jövője is van. A leendő háromtagú képviselőtestület és a lakosság javíthat a sorsán, ha megkaphatjuk a vadászati jogot csakúgy, mint a környező közhír lakossági erdőket. Ugyanakkor sok fiatal érdeklődik a telkek iránt a szép és nyugalmas gosztolai környezet miatt. LENTIBEN, a Sólyom László Művelődési Központban negyed 11-ig a választópolgárok 18—20 százaléka jelent meg a 2-es sza­vazókörben, köztük Lakatos Ro­land negyedikes gimnazista, aki először szavazott: — Aki most nem jön el, az nem támogatja a rend­szerváltás programját. A polgár­­mesterjelölteknek vannak előnyös és hátrányos tulajdonságaik, de tudom, kire adom a voksomat. Ami a jövőnket illeti, a pénz beszél csak legyen honnan előteremteni Ezért kell jól sáfárkodni a lehetőségek­kel. — Ha a lakosság komolyan veszi ezt a napot, akkor valóban a szabad akarat érvényesülhet — vélekedett Simon Ede, aki a fele­ségével jött el szavazni. — A leen­dő képviselőtestületet alkalmas­nak tartom a városirányításra, persze megfelelő tanácsadó tes­tülettel kiegészítve. LETENYÉRE menet benéz­tünk a máhomfai városrészbe, ahol 11 óra körül 19 százalékos volt a részvétel. Letenyén, a Fáklya Művelődé­si Ház előtt (1-es szavazóker.) Horváth Lászlóval találkoztunk, aki így beszélt: — Huszonöt éve vagyok lete­­nyei lakos és szerintem legyen a polgármester az eddigi tanácsel­nök, mert ő már sokat letett a város asztalára. A Kisgazda Pártnak és a Kereszténydemokrata Néppárt­nak semmilyen koncepciója nincs a városfejlesztéssel kapcsolatban. Az önkormányzatot egyébként is a fiatalok kezébe kell tenni. Letenye egyeduras városrészé­ben Király Ferenc, a bizottság elnöke arról tájékoztatott, hogy a részvétel délig 22 százalékos volt és délután nyolc helyre szállnak ki a mozgóurnával, mozgáskorlá­tozott és idős polgárokhoz. Körútunk a „végeken”, TÓT­­SZERDAHELYEN folytatódott, ahol a tanácson kialakított szavazókörben Dobos Vilmos elmondta, hogy reggel hat óra öt perckor a szavazatszámláló bizottság szegfűvel köszöntötte az első választópolgárt, a nyugdíjas Andrasek Györgyöt. A horvát nemzetiségi községben kilenc fős képviselőtestületet választanak. A déli harangszóig a 2-es szavazókörben 26 százalékos volt a részvétel. „Bog dej” (Isteft hozta) — kö­szöntötték a belépő menyecskét a bizottsági tagok és itt is érződött, hogy barátságos hangulatban zajlottak vasárnap a sorsdöntő önkormányzati választások. NAGYKANIZSA 7 óra 30 perc. Szabadság téri iskola. — Eddig hozzávetőlegesen 50-en voltak választani. Azt hittük, hogy a jó időre való tekintettel, hiszen sokan mennek szüretelni, sokkal nagyobb lesz a reggeli ro­ham — meditál dr. Sárváry Lász­ló, a szavazatszedő bizottság itt- i (Folytatás a 3. oldalon.) ZALAI HÍRLAP 1990. OKTÓBER 1. Holland megfigyelők Egerszegen — A város nagyon nyugodt — fogalmazza meg diplomat­­kusan benyomásait a helyha­tósági választáson tapasztal­takról Ronald Henkels, aki társnőjével együtt a Belügy­minisztérium meghívására, a Holland Önkormányzati Szö­­vetség megbízásából tartózko­dik Zalaegerszegen. Egyéb­ként ötventagú delegációjuk kisebb csoportokban számos városunkban gyűjti a tapasz­talatot. Mindketten a 72 ezer lako­sú Hengelóból jöttek, s az ot­tani önkormányzat tagjai. Ronald a szociáldemokrata beállítottságú Munkáspárt tagja, míg Vilma Pasman a liberális színezetű 66-os De­mokrata Párt képviselője. — Úgy véljük, hogy nagyon jól szervezett a választás, és semmiféle zavaró körülményt nem észleltünk — folytatja Ronald Henkels. — Csupán az a baj, hogy nagyon kevesen jöttek el szavazni, legalábbis addig, amíg mi meglátogat­tunk néhány szavazóhelyisé­get. Nálunk az idei önkormány­zati választásokon mintegy 60 százalékos volt a résztvétel, de rögtön hozzáteszem, hogy korábban ennél mindig jóval többen éltek állampolgári jo­gukkal. — Milyenek a benyomásaik Zalaegerszegről? És milyen Hengelo városa? — Sajnos nagyon keveset láttunk Zalaegerszegből, de amit láttunk, az nagyon tet­szett—válaszol Vilma Pasman. — Hengelo fiatal város, le­galábbis abban az értelemben, hogy kevés a régi ház benne, mivel a II. világháború során szinte teljesen lebombázták. Fejlett iparral rendelkezünk, így gépgyártó, elektronikai és vegyipari üzemek találhatók nálunk. No meg egy nagy kato­nai berendezéseket előállító gyár, amelynek munkahelyei most veszélybe kerültek, mivel Európában szerencsére bekö­szöntött a béke korszaka. Jövetelünknek egyébként az is a célja, hogy szorosabbra fűz­zük a kapcsolatot városunk és Zalaegerszeg között. A Holland Önkormányzati Szövetség képviselői a városi tanácson. Szemben balról Ronald Henkels, mellette Vilma Pasman.

Next