Zalai Hírlap, 1990. november (46. évfolyam, 256-280. szám)

1990-11-01 / 256. szám

1990. NOVEMBER 1. ZALAI HÍRLAP Így látja az alkotmányjogász A benzincsatában veszélybe került a jogállam Úgy tűnik, mintha egy régi köhögi hagyomány, az Aranybul­la már sokszor — utoljára a ki­egyezéskor — hatálytalanított híres ellenállási záradéka kelt volna életre az elmúlt hétvégén az eltorlaszolt utakon. Az Aranybul­la, ismerte „szerződés-szegés” esetén a hatalommal való szem­benállás közjogi fogalmát. A 31. cikkely sokat idézett 2. paragra­fusa mentességet biztosítva, azért adta meg az akkori „polgároknak” az ellenállás jogát, hogy ők „a királyoknak minden hűtlenség szégyen vallása nélkül ellentáll­­hassanak és ellentmondhassanak mindörökké.” A modern alkotmányok általá­ban nem ismernek ilyen, a ter­mészetjog által is vallott lehető­ségeket, feloldásokat, sőt inkább a jogok határainak kicövekelésé­­re törekszenek. A hatalom­­megosztás elvére, a fékek és egyen­súlyok rendszerére épülő modern demokráciákban nincs szükség a zsarnoki hatalom ellen szóló el­lenállási záradékokra. Hatályos közjogunk nem ismert ellenállási jogot, bár a politikai karakter­hagyományok minden bizonnyal örökletesek. Márpedig ha ilyen jogi tétel nincs, az alkotmányjog né­zőpontjából egy tény van: al­kotmány- és törvénysértés történt. Mentesítő jogi rendelkezés hiányában tehát nem a legsze­rencsésebb „polgári engedet­lenségi mozgalomként” értékelni a történteket. Az alkotmány és az al­kotmányos jogszabályok ugyanis a társadalom valamennyi szer­vezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötele­zőek. (vö. Alkotmány 77. paragra­fus (2) bek.) Hol sérült meg a jogállam? Több síkon! Megsértet­ték a gyülekezési jogot az ellen­­szegülési mozgalomban részt vevő állampolgárok és érdekképviselet­i szervezetek azért, mert közterü­leten a bejelentési kötelezettség elmulasztásával gyülekeztek, amit egyébként szinte valamennyi európai alkotmány megkíván, il­letve szankcionál. A blokád során leginkább az a klasszikus rendezőelv tört dara­bokra, miszerint a jogok gyakor­lása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Márpedig a blokád mindenekelőtt más állampolgárok mozgássza­badságát sértette. A blokád alatt voltak olyan, a szervezők kezéből kicsúszó pillanatok, amikor reális veszély volt a társadalmi anarchia, amely magával hozhatta volna akár a szükségállapot bevezetését is. Megsértette a jogállamot a közhatalom is, mert — egyébként vitathatatlanul bölcs politikai megfontolásokból — nem tett eleget törvényi kötelezettségének, sőt nyilatkozataiban lefegyverez­te önmagát. A jogállamhoz való zavart viszonyt jelző, szereptévesz­­tő nyilatkozatok hangzottak el. A független rendőrszakszervezet, illetve a fővárosi rendőrfőkapitány nyilatkozata humánus ugyan, de félreteszi a törvényt; az államfői nyilatkozat, amely jószándékú, részben elvonja a kormány ha­táskörét; a kormány nyilatkoza­ta, büntetlenséget ígér, holott ez az igazságszolgáltatás hatásköre lenne; a legnagyobb ellenzéki párt nyilatkozata, amely jogosnak tartja a megmozdulást; a kor­mánypárt tüntetésre hívó, a tömegkommunikációban elhang­zó nyilatkozata. Persze kétségtelen, hogy az ügynek legalább annyi politikai és morális, mint jogi összefüggése van. Ez a meghasonlás lehet a magyarázata a szerepzavarnak is. A mélyebb politikai összefüggések köréből csak egy észrevételt: a civil társadalom hézagairól tudósító első nagy társadalmi visszajelzés, az önkormányzati választások után most derült ki a második nagy hiány, a kialakulatlan ér­­dekképviseleti rendszer, a kiépí­­tetlen érdekegyeztetési mechaniz­mus. A túlpártosodás, s az ezekre épülő kormányzás mindaddig elnyomta, felfalta vagy nem vette komolyan ezeket a fontos, a tár­sadalmat összetartó szerveződési elveket. Ez pedig már az új politi­kai elit felelőssége is. Ami a moralitást illeti, kinek­­kinek pártállása, világnézete döntötte el, hova állt, kinek adott igazat. Sokszorosan kettészakadt az ország, van bizalomhiány és megértő bizalom, ezt tükrözte vissza a válságot értékelő parla­menti vita is. De amíg a politikai és a morális igazság többféle lehet, a jogi igaz­ság egy és oszthatatlan, és ezeket a nézőpontokat nagy hiba lenne összekeverni. A törvényt, amíg az hatályban van, tisztelni kell. Ha nincs bizalom a kormány iránt, tőle a bizalmat alkotmányos úton szokás megvonni, s alkotmányos úton lehet azt esetleg szélesebb, koalíciós alapokra helyezni. Ha nem jók az erre szolgáló alkot­mányos eszközök, akkor a tör­vényeken, az alkotmányon kell változtatni. A kormányok persze a láthatatlan alkotmányok alap­ján, jogállamon kívüli eszközök­kel is megbuktathattak, lemon­dathattak, térdre kényszeríthe­­tőek. Ismer a történelem ilyen, a társadalmi energiák kiszabadu­lását követő példákat is, igaz nem egyszer az ország ment rá. A jogállam társadalmi szer­ződés és ez a feszült októberi hétvégén felbomlani látszott. A kiváltó okok elemzése, a tanulsá­gok levonása mellett nem szabad humánumból, tapintatból agyon­hallgatni a„precedens” jogszerűt­lenségét. A jogállamon túli mezők­re lépve olyan precedens jött lét­re, amelynek következményei beláthatatlanok. A jogállam és a társadalmi béke alapját ugyanis a törvények tisztelete és mások jogainak tiszteletben tartása képezi. Ha jogállamban élünk, ahol a törvényeket politikai meg­fontolásokból nem teszik félre — márpedig most sokszorosan ez történt — létrejöhet a társadalmi béke és bizalom. Ellenkező esetben aligha. Kukorelli István így volt '47-ben Az idős gazda folytatja Két testes ló játszi könnyedség­gel húzza maga után a koronát. Magágyat készít segítőivel a kis parcellácskán a szentliszlói Tóth Kovács Gábor. Szokatlan ez a faj­ta földművelés a fejlett technika korában, a harmadik évezredhez közeledvén. De a gazda ezt szokta meg, nem tudna megválni lovaitól. — Nyugdíjas olajmunkásként, most megint a földön folytatom — említi. — Hány évesen? —Jóval túl vagyok a hetvenen. Látja ez a baj, az idő eljárt. — Mégis bírja a munkát? — Csak módjával. A lábaim, a derekam már nem a régi. Nehe­zen engedelmeskednek. A nőtlen fiam persze segítségemre van. — Miért csinálja? — Mert kedvelem a lovakat és szeretek a földön dolgozni. —Valamikor mégis elhagyta az olajiparért. — Oka volt annak. Földművelő ember voltam én, de amikor 1959- ben jött a téesz, elmenekültem előle. A föld és más értékem viszont a szövetkezetbe került. — Abból már visszaigényelt? — Nem kértem még vissza semmit. A mai bizonytalanságban megbízást a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereinek kör­nyezetbarát technológiák kidol­gozására — említette az igazgató. A zalaegerszegi gyárban heten­te 8 tonna iszap és maradék elé­getését kell biztonságos körülmé­nyek között megoldani. A tec­hnológiai szennyvíz elhelyezése érdekében a debreceni tudomány­­egyetem szakembereivel vették fel a kapcsolatot. Találmányi szinten rendezett a kérdés, s amint a kutatási tématerv összeáll azon­nal megkezdhető a műszaki ter­vezés. A zalaegerszegiek jövőre szeretnék indítani a beruházási programot. — Gyárunk a Balaton vízgyűr­nekem sincs önbizalmam. Majd talán később, amikor a föld körül is rendeződnek a dolgok. — Honnan a mostani terület? — Ilyen kis elhagyott tartalék területeket, zártkerteket kérnek. Két holdra való az egész. Takar­mányt termelek az állatoknak. — Ezen meg lehet élni? — A nyugdíjjal együtt, igen. Van tehenem is, a borjakat eladom növendékként, vagy meghízlalva vágóba. Amikor nyugdíjas lettem, akkor vettem egy lovat, később a másikat. A csikókat szintén vásárra viszem. Mostanában különösen jó pénzt adnak értük. — Nem lenne jobb egy kis trak­tor? — Azzal én nem tudnék mit kezdeni, nem nekem való. A lovak többet érnek. — Így művelni a földet viszont korszerűtlen, tényleg a negyven­­hetes állapotok konzer­válása. — Viszont ezeket én is elveze­tem a gyeplőnél fogva, a traktor pedig elragadna. Amíg bírom, kitartok a jószágok és a föld mel­lett. 1 b N. F. 1 rr i­s­i­­­t ( Régi módi magágykészítés, 1990 őszén. (Mészáros T. László felvétele) Szükség van érdekképviseleti törvényre Sajtótájékoztató az OKISZ-ban Az utóbbi napok eseményei arra mindenképpen felhívták a figyelmet, hogy az érdekképvise­letek szerepe meghatározó, ám még mindig hiányzik egy olyan jogszabály, amely tételesen rendezné a kormány és az érdek­­képviselet közötti viszonyt — mondotta Köveskuti Lajos az OKISZ elnöke a szervezet szék­házában szerdán tartott sajtó­tájékoztatón. A továbbiakban hangsúlyozta: a mintegy évi 200 milliárd forint árbevételt elérő 3400 ipari szö­vetkezet az idén rendkívül nehéz, egy részük katasztrofális helyzet­be került. Ennek oka egyértel­műen a piaci veszteség. Éppen ezért — és ez már a sajtótájékoztató másik témája volt — immár elengedhetetlen az új szövetkezeti törvény mihamarab­bi megalkotása. Ennek tartalmaz­nia kell a szövetkezeti tulajdon­reformot is. Az OKISZ úgy véli, az elkövet­kezendő időben jelentősen meg­nő gazdasági érdek­védelmi szerepe. Ennek első jelei máris tapasztalhatók: a promtinkasszó megszüntetése miatt a szövet­kezetek egy része az egyik pillanat­ról a másikra került katasztrofá­lis helyzetbe. Megsegítésükre az OKISZ tárgyalásokat kezdemé­nyez a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával és több bankkal rövidlejáratú, ked­vezményes hitelek felvételének lehetőségéről. (MTI) 3 Környezetbarát termékek a Caoláról Beszélgetés Mazzag István igazgatóval a termékszerkezet-korszerűsítés halaszthatatlan tennivalóiról Az idei őszi Budapesti Nemzet­közi Vásár díjával kitüntetett za­laegerszegi Caola-gyár az 1972-es indulás óta talán legjelentősebb változtatásokra készül. Mazzag István igazgatóval a termékszer­kezet váltás halaszthatatlan ten­nivalóiról beszélgettünk.­­ A nyolcvanas években kié­pült gyártókapacitásunk elsősor­ban a környezetvédelmi előírások változása miatti feltételeknek napjainkban alig felel meg. Az új előírások ismeretében adtunk terén fekszik, s emiatt különösen szem előtt tevékenykedünk. A szigorodó környezetvédelmi felté­teleknek csak akkor tudunk megfelelni — a csapadékvíz elve­zetésétől kezdve a technológiai szennyvizek kezeléséig—, ha nem sajnáljuk a korszerű szennyvízke­zelési technológiák meghono­sítását. Gyárunkban ezidáig si­került megoldani a biztonságos szennyvízkezelést, és így fennál­lásunk óta szennyvízbírságot nem is fizettünk. — Mekkora tömegű anyag tisz­tításáról kell gondoskodni? — Naponta 20-25 köbméter technológiai szennyvíz — a már említett heti 8 tonna iszapon kí­vül — az amit a környező olajfú­rásokba rétegvízként megfelelő előtisztítás után visszajuttatunk. Az iszapot eddig a beleznai hul­ladéktárolóba szállítottuk, ezt szeretnénk felszámolni. Nem szabad ugyanis belenyugodni, hogy elegendő a szennyező anya­gok átmeneti elhelyezése, hanem gondolkodni kell, hogyan lehet azokat tovább hasznosítani. Ennek figyelembe vételével első lépésként szeretnénk az iszapot és egyéb technológiai maradékokat a mikoldpusztai lenfeldolgozó­ban elégetni. Erre az engedélyt be­szereztük és ezentúl nem kell Be­­leznára szállítani a mel­léktermékeket. Ráadásul Mikol­­dpusztán a technológiai gőz elő­állítására nagyszerűen felhasz­nálható a hulladékanyag. Az igazgató azzal folytatta, hogy jövőre megteremtik az elavult szennyvízkezelő rekonstrukciójá­nak anyagi feltételét valamint a veszélyes anyagok megsemmisí­tésére saját égető berendezést állítanak be. Ez utóbbi alkalma­zása esetén természetesen a köz­vetlen környezetet maximálisan megvédik. — A környezetvédelem a ter­melés szerves része. Már említet­tem, nem mindegy, hogy milyen környezetet hagyunk unokáink­ra. De ennél sokkal fontosabb, hogy a piac is ezt igényli tőlünk, ugyanis Nyugaton egyre inkább a környezetbarát szerek forgalma­zását követelik a kereskedők. Elég csak arra utalni, hogy egyre ke­vesebb nyugati megrendelő fogad­ja el a PVC-csomagolóanyagot. A béltartalom is rendkívül fontos, biológiailag lebontható összetételt várnak. Ez érthető, hiszen ezeket a szereket is háztartásban hasz­nálják, s nem mindegy. Hogy a mosogatóvízzel a közcsatornába, majd az élővízbe került szennyvíz milyen koncentrációban tartal­maz káros anyagot. Az igazgató értékelését tovább­gondolva meg kell említeni az átalakulóban lévő magyar vásár­lói szokásokat. A magyar életvitel is megköveteli a háztartásvegyi­pari termékek széleskörű alkal­mazását, de a divatot követni nagyon nehéz, mert a környezet­barát termékek túl drágák. Ráa­dásul a magyar gazdaság olyan amilyen, s az életszínvonal stag­nálás miatt érezhetően vissza­szorulóban van a slágercikkek iránti kereslet. Amíg a hazai ipar a környezetbarát és olcsó cik­kekből kevesebbet tud ajánlani külföldre, addig a kapacitás­feles­leg lekötése is nehézkes. A gyárt­mányszerkezet átalakítása ezért az exportszerkezet váltását köve­teli, s ha ennek megfelel, akkor végül is jól jár majd a hazai fo­gyasztó is. — Mennyiben veszik figyelem­be a piaci jelzéseket? — Ez a legfontosabb. Hiba volt korábban, hogy kevés pénzt for­dítottunk a vásárlói igények be­folyásolására, nevezetesen a rek­lámra. Pedig ez is a kereskedelem fontos része. Hiba volt, hogy az új terméket csak a kifejlesztéséig menedzseltük — a bértartalom és a csomagolás részletkérdéseinek tisztázásáig - de a fogyasztókig nem vittük tovább. Pedig igenis csak akkor lehet arról érdemben beszélni, hogyan kell takarékosan alkalmazni egy új mosogatószert, ha felhasználásával kap­csolatosan a reklámot is mi szer­vezzük. Egyébként a jövőben nem szabad különbséget tennünk hazai és külföldi felhasználásra szánt termék között, az alapvető cél csak a versenyképesség lehet. —Itthon is megnézik hogy mire adják a nehezen megkeresett fo­rintokat. Van-e, lesz-e újdonság? — Október végéig kellett össze­állítani a központi kutatási és fejlesztő bázis igényének megfe­lelően a jövő évi gyártmányfejlesz­tési programot. Lesz bőven ér­dekesség, mert váltanunk kell. Hamarosan a boltokban lesz a Smaragd és a Topáz után a Zafír és a drágakő-sorozat újabb tagja, a Rubin sampon és habfürdő. Továbbá a versenyképes arcvíz és tini­ készítmények. —Zalaegerszegen hosszú évek óta száznál több, főleg olcsóbb kategóriájú termék készült. Van-e ezzel összefüggésben változás? — Nem lehet egyik napról a másikra a tömeg által keresett Pitralonról és Barbon arcvízről lemondanunk, s helyettük drá­gább cikket ajánljunk, mert nem biztos, hogy a megszaporodott konkurenciából minket választa­nak majd. — Milyen az idei gazdasági év? — Szeptember elejéig ismert a nyereségünk, nincs baj. — Máskor, év vége felé króni­kus alapanyaghiányra szoktak hivatkozni­. — Valóban, a bővített újrater­melés feltétele az anyagellátás. Az év közepétől, a központi vezetés­ben történt változás óta gyökeres a javulás. (A korábbi zalaegersze­gi igazgató kapott vezérigazgató­ként bizalmat a vállalati tanács­tól.) Döntés született arról is, hogy jövőre magunk vesszük kezünk­be sorsunk alakítását, s ennek szellemében kell kapcsolatot te­remteni többek között a papírgyá­rakkal, a nyomdákkal és így to­vább. Nem jelentéktelen szerep­­vállalás ez, mert a raktárköltsé­gek alakulása alapjaiban befo­lyásolja a termelési költségeket, azaz a gazdaságosságot — vála­szolta kérdéseinkre többek között az igazgató.­ ­. . — áts— Laboratóriumi ellenőrzésen a BNV-díjas Nett-termékcsalád. (Polgár Tamás felvétele)

Next