Zalai Hírlap, 1990. december (46. évfolyam, 281-305. szám)
1990-12-01 / 281. szám
1990. DECEMBER 1. Zalai Hírlap Törékeny üvegexport... A magyar gazdaság ringjében sok és kemény ütést kapott az idén a Pannonglas Üvegipari Rt. Nagykanizsai Üveggyára. Év elején a szocialista export leállítása egy ideig k.o.-val is fenyegetett, ám kissé ingatagon, de kibírták az idei négy negyedéves menetet. Igaz, nem minden fájdalom nélkül. A gyár ez évre tervezett bevételeinek tíz százalékáról kénytelen lemondani.— Két nagy felvevőnket, a szovjet piacot egész évre, a csehet pedig az első négy hónapra veszítettük el az exportstop következtében — tájékoztat Bencze Péter igazgató. — Előbbiek a hőálló üvegtermékeink döntő nagyságú vásárlói voltak, a csehszlovákok pedig legnagyobb volumenű termelésünk, az injekciós ampullák külföldi megrendelői. Az ampullagyártó kapacitásunk évente 290 millió darabos, de a belföldi keresletcsökkenést is figyelembe véve 18 százalékkal kevesebbet tudunk belőle gyártani. A csehek igénye egyébként év elejétől változatlan, 110 millió ampullát várnak tőlünk. Májusban oldották fel velük szemben az exportstoppot, azóta teljes erővel megy a munka, hogy év végéig szállítani tudjuk ezt a mennyiséget. A hőálló üvegféleségek esetében — laboratóriumi és háztartási edényekről van szó — viszont egyetlen lehetőségünk volt, mégpedig a nyugat-európai piacok meghódítása. Ez sikerült is. Idén megdupláztuk e téren a termelésünket. Ebből a termékcsaládból egymillió dollár értékben szállítunk az NSZK-ba, valamint Olasz- és Svédországba. A korábban is tőkés exportcikknek számító hőpalackbetétek iránt szintén rendkívül visszaesett a kereslet. Hónapokon keresztül nem tudtuk kitölteni a gyártókapacitásunkat, s így a tavalyi egymillió hatszázezer darabnak idén csak a felét értékesíthettük. Ha ehhez a mennyiséghez hozzászámítjuk az energiaárak emelkedését is, akkor sajnos azt kell mondanom, nem kifizetődő ez a termelés. A palackbetétek gyártó berendezései fölött is eljárt az idő, felújításuk túl nagy költségbe kerülne. Ezért jövő évtől visszafogjuk a hőpalackbetétek gyártását — mondja az igazgató. A döntésnek azonban foglalkoztatási következménye is lesz, hiszen mintegy nyolcvan dolgozónak ad jelenleg munkát e tevékenység. A vezető olyan átszervezést említ, amelynek révén az itt dolgozókra szükség lesz továbbra is. Mindent elkövetnek, hogy megtartsák őket. Mivel a jelenleg is exportképes hőkancsó és hőtárbetéteknek biztos piaca van Németországban, ezen a szálon akarják felfuttatni a termelést. Erre a célra azonban újabb gépre van szükség. Egy német partnerünkkel kötött bérleti szerződés alapján már ebben a hónapban megérkezik a szükséges célgép, amit januárban beszerelünk és üzembe állítunk — így Bencze Péter. Tehát nemcsak az üveg, hanem az üvegexport is törékeny. A kanizsai gyárban többek között abban bíznak, hogy a részvénytársaság központi segítségével előbb utóbb az ampullákat is elfogadható minőségűvé teszik a tőkés piac számára. Legsürgetőbb feladatnak addig is az energiafogyasztás csökkentése számít. A novemberi díjemeléseket követően ugyanis már az idei utolsó két hónapban 16 millió forinttal emelkedett az energiaköltség, így jövőre a jelenlegi tarifákat figyelembe véve 100 milliós pluszkiadásra lehet számítani az üveggyárban. A Pannonglas megkezdte a versenyfutást az emelkedő költségekkel. Ennek jegyében jövőre a korábbi elképzelésekkel szemben újabb kemence-rekonstrukciót akarnak végrehajtani Kanizsán, hogy felére csökkentsék az üvegolvasztó áramfogyasztását. Ez pedig csupán helyi erőből nem valósítható meg. — Hajdú — Naponta háromezer hőkancsó és hőtárbetét készül a gyárban. (Mészáros T. László felvétele) Megkérdeztük... Miért mondott le a murakeresztúri polgármester? Gyorsan terjed a hír Murakeresztúron és környékén, de Nagykanizsán is, hogy lemondott dr. Béli József, a község nemrégiben megválasztott polgármestere. Mint, ahogy ez lenni szokott, a hírhez mindenféle mendemondák kapcsolódtak a lemondás okát illetően. Mi az illetékeseket kérdeztük meg. A murakeresztúri polgármesteri hivatalban Kassai József alpolgármester — aki társadalmi munkában látja el funkcióját — válaszolt kérdésünkre. — A hír igaz — mondta. — Dr. Béli József valóban benyújtotta lemondását. Indokként megromlott egészségi állapotát említette, s ezt mindenképpen méltányolnunk kellett. — Ezek után, hogyan tovább? — Az nyilvánvaló, hogy új polgármestert kell választani, de erre legkorábban december közepén kerülhet sor. Pontos időpontot a választási bizottság még nem határozott meg. Addig is, amíg ez megtörténik, a képvielő-testület a jogszabályoknak megfelelően dolgozik tovább. Van azonban egy közbeeső, nagyon fontos feladatunk, ez a jegyzői pályázatok elbírálása. Ez feltétele az önkormányzat rendeltetésszerű működésének. — Vannak-e újabb jelöltek a polgármesteri funkció betöltésére? — Miután a jegyzői pályázatok elbírálása megtörtént, falugyűlést hívunk össze, ahol egyrészt ismertetjük a lemondás okait, másrészt felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy a jelölésnél körültekintően járjanak el. Konkrét jelölt egyelőre nincs. — Ki viseli az új választás költségeit? —A jogszabály szerint ez az önkormányzatot terheli, s mivel előreláthatólag kétfordulós választás lesz, elég sok pénzünkbe fog kerülni. Dr. Béli Józsefet a pécsi klinikán ápolták, sikerült vele is beszélnünk, mivel már hazatért. —A lemondásom egyetlen oka megromlott egészségi állapotom— közölte. — Már régebben is voltak egészségi problémáim, amik most újakkal tetéződtek. Pécsett és Szombathelyen is voltam kórházban. Miután kiderült, hogy nem átmeneti állapotról van szó, úgy gondoltam, hogy felelőtlenség lenne a tisztséget továbbra is vállalnom. Annak nincs értelme, hogy két hetet dolgozom, két hónapig pedig betegállományban vagyok. Őszintén mondom, nagyon sajnálom a helyzet ilyetén alakulását, hiszen a fiatalokból álló és nagyon agilis képviselő-testülettel szívesen dolgoztam volna együtt Z. T. I. Már csak „maszatolásra” futotta... Megszűnt a gyantagyártás az egerszegi Erdő (nélküli) kémiában Eddig hazai forrásból is hozzá lehetett jutni a természetes fenyőgyantához, nem véletlenül ragadt rá tehát az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat zalaegerszegi gyáregységére a közismertebb „gyantagyár” elnevezés. Ugyanis az utóbbi évtizedekben az országban egyedül az egerszegi üzem foglalkozott szinte ipari kuriózumként a fenyőgyanta csapolásával és begyűjtésével. Azért a múlt idő, mert az idei „fenyőcsapolási" szezon végeztével úgy döntött a vállalat, hogy felhagy ezzel a tevékenységgel. A „gyantázás" hőskorában, úgy húsz évvel ezelőtt még 350 ezer csapolásra alkalmas fenyőt tartottak számon az országban, elsősorban a Dunántúlon. Megszokott volt az évente 700 tonna mennyiségű gyanta kinyerése, amit speciális területeken — porcelán és egyes különleges papírfajták gyártása — még ma sem lehet a mesterségesen előállított vegyipari anyagokkal helyettesíteni. Magát a csapolást sehol a világon nem tudták gépesíteni, mivel nehéz terepen végzett, ügyességet igénylő munka volt, amit korábban száznegyven — idén már csak hat — alkalmazott végzett. Nyomukban Zalában is jól felismerhetők voltak a jellegzetes V alakban rovátkolt fenyőtörzsek. Idén már kevesebb mint 60 ezer csapolásra alkalmas fenyővel számolhattak, ennyire csökkent az állomány. Az idei 58 tonnás fenyőgyanta mennyiség olyan kevés, amellyel jövőre már nem érdemes bemaszatolni sem a feldolgozó készülékeket — mondták az üzemben. Persze azzal a „tragédiával" nem kell majd számolni, hogy vonógyanta hiánya miatt zenészek százai dobhatják sutba hegedűjüket. Kínai, indiai importból pótolja majd e hiányt a kereskedelem. Az egerszegi gyáregységnek sem a kevés gyanta a legnagyobb gondja, hiszen idén meglesz a tervek szerinti 137 millió forintos bevételük. Elsősorban a bitumenemulzió, valamint a bútorgyártásban használatos impregnált papír előállítása hozza a bevételt. Az azonban bizonytalan, hogy meddig. Jövőre ugyanis tovább csökkenő bel- és külföldi igényekkel számolnak, s a megoldást itt is egy privatizációs lépésben látják. További kérdés azonban ennek módja. Egyes nézetek szerint csak akkor szabad a vállalatot átalakítani, ha akad tőkeerős jelentkező. Mások szerint viszont nagyobb esélyei lennének a kisebb egységenként történő privatizálásnak. — Hajdú — Nagy főnökök üdültek a bányászok pénzén (Folytatás az 1. oldalról.) — Ügyész úr! Mennyiben igaz a híresztelés, miszerint egyesek protekcióval jutottak hozzá kedvezményes szakszervezeti beutalójegyekhez? — Dávid László, a Bányász Gyógyüdülő igazgatója és dr. Lukács Ferenc igazgatóhelyettes 1987 és 1990 között — a bányavállalatok által fenntartott létesítményben —valóban több személynek jogosulatlanul adtak beutalójegyet. Mind kiderült: akadtak olyan vezetők, illetve ügyintézők, akik az üdülő működtetéséhez, fenntartásához közvetett formában hozzájárultak. Ezek a többségükben jómódú „vendégek" főként a környező megyékből, valamint Tatabánya, Miskolc és Budapest vonzáskörzetéből érkeztek. Ezen kívül az igazgató és helyettese ismerőseiknek és külföldön élő magyaroknak, illetve más állampolgároknak is állítottak ki kedvezményes beutalójegyeket. — A beutalás rendjét a SZOT üdülési szabályzata, egy pénzügyminiszteri rendelet és a bányavállalatok üdültetési szabályzata határozta meg. Eszerint az érintettek mégis megtalálták a kiskaput? — Egyes személyeknek — gazdasági és szakszervezeti vezetőknek — szobákat tartottak fenn a gyógyintézményben. Ezt részben jogosan, részben pedig jogtalanul tették. Továbbá létezett egy olyan gyakorlat, hogy az üdülőjegyek vállalatok közötti szétosztását koordináló szakszervezeti bizottság visszatartott magának beutalójegyeket. Ezen kívül különböző vezetők és más személyek megkeresték az üdülő vezetőjét, hogy akár maguknak, vagy másoknak elhelyezést kérjenek. Továbbá említést érdemel, hogy voltak ahonnan szervezési hiba, vagy visszamondás miatt megmaradt beutalójegyeket szabálytalanul, kitöltetlenül elküldték az üdülőbe. — Voltaképpen ezekkel a jegyekkel kezdtek manipulálni a gyanúsítottak... — így igaz! A már említett személyeknek a beutalókat nem az előírásnak megfelelő önköltségi, hanem kedvezményes áron adták. Egyébként a kedvezményes beutalójegyek ára évenként változott. A nyugdíjas kedvezményű beutaló 1280 forint, a nem nyugdíjas, de kedvezményes beutaló pedig 2100 forint volt. Ezért az illető két hétig teljes ellátást és gyógyszolgáltatást is kapott. Érdemes megjegyezni: az önköltségi tarifa körülbelül hétezer forinttól—kilencezerhétszáz forintba került volna. Mivel az üdülőben a jelzett időpontban szállodaszerű értékesítés is történt, az említett önköltségi ár — különösen a külföldiek esetében — még ennél is drágább volt. A különbözet befizetésére persze nem került sor. — Mennyien vették igénybe ilyen módon a szolgáltatásokat? — 1987-ben 19 belföldi és 16 külföldi, 1988-ban 36 belföldi és 14 külföldi, tavaly pedig 34 belföldi és 6 külföldi. A beutalójegyeket — valótlan adatokkal — a gyógyüdülő vezetői töltötték ki. Igyekeztek azt a látszatot kelteni, mintha az érintettek valamelyik bányavállalat dolgozói lennének. — Hol történt e fiktív üdülőjegyek átadása, s ki vette át az értük járó pénzt? — Előfordult, hogy a portán már előre tudtak érkezésekről. Olyan is megtörtént, hogy az érdeklődőt egyenesen az igazgatóhoz, vagy a helyetteséhez irányították. Minden esetben e két vezető döntött az adható „kedvezmény” mértékéről. E tárgyalásokat követően — amit az érintettek elsősorban Dávid Lászlóval folytattak — került sor a beutalójegyek kitöltésére. Az ezért járó pénzt több alkalommal Dávid László vette át, de előfordult, amikor portán, vagy az adminisztrációnál fizettek. Ezek a beutalójegyek az üdülő nyilvántartásában nem szerepeltek, a pénz átvételéről elismervény nem készült, ráadásul az így kapott pénzt szabálytalanul is továbbították... — Ez hogyan értendő? — Valamelyik bányavállalati dolgozótól küldték el az így befolyt összeget! Volt dolgozó, aki nem fizette be maradéktalanul a gondjaira bízott pénzt, hanem abból tizenhatezer forintot zsebrevágott. — Miként kerülhettek forgalomba olyan beutalójegyek, amelyek nem szerepeltek a nyilvántartásokban? — A Tatabányai Szénbányák egyik dolgozója — aki a beutalójegyek legyártásáért és őrzéséért volt felelős — olyan sorszámozott jegyeket vitt a hévízi üdülőbe, amilyeneket hivatalosan soha nem hoztak forgalomba. Jogilag érvénytelenek voltak, hiányzott az anyagi fedezetük, ráadásul a szükséges pecsétek és aláírások is hiányoztak róluk. Ezeket a biankó jegyeket is felhasználták. —Mekkora veszteséget okoztak az említett manipulációkkal a gyógyüdülőnek? — Dávid László több mint egymillió, dr. Lukács Ferenc pedig közel kétszázezer forintnyi vagyoni hátrányt okozott. Hangsúlyozom: ezt a pénzt nem ők vették fel, hanem összesen ennyi bevételtől estek el az üdülőt fenntartó bányavállalatok. — Az a hír járja, hogy Dávid László gyanúsítottnak volt egy tisztázatlan selejtezési ügye is a cégnél... — Valóban, 1988 májusában leselejteztetett bútort és azt a lakására szállította. Ennek ellenértékét — 5902 forintot — a pénztárba befizette. Az ügy egyetlen szépséghibája, hogy a tényleges selejtezésre — jogszabályi okok miatt — csak 1988 decemberében kerülhetett volna sor. Egyébként az igazságügyi szakértő a bútor értékét 23 ezer 310 forintban állapította meg. A két összeg közötti különbözettel a gyanúsított szintén az üdülőt károsította meg. — Miként foglalható össze az ügy tanulsága? — Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen egyáltalán előfordulhatott. Nem vitás, hogy nagy erkölcsi és természetesen anyagi kár érte a bányásztársadalmat. A bányavállalatoknál is valószínűleg dolgoznak olyan emberek, akik rossz szociális körülmények között élnek. S az a legsajnálatosabb, ők ritkán engedhetik meg maguknak, hogy olyan kiemelt üdülőhelyen töltsenek el néhány hetet, mint Hévíz... Egyébként az ügy vádiratát hétfőn átadjuk a megyei bíróságnak. Völgyi Ferenc Zala megyében forgalmas helyen (esetleg főút vagy sétálóutca) 80 négyzetmétertől üzlethelyiséget keresünk. Novomatic Hungária Kft., Budapest, Váci út 177. 1138 Telefon: 1401-579 vagy 1299-070/55 mellék. *21423/ 1* Elindultak a tehervonatok is Péntekre virradóan elindultak Magyarországról azok a kelet-németországi rendeltetésű tehervagonok, amelyek a volt NDK vasutasainak sztrájkja miatt kényszerültek veszteglésre magyar területen. Mint Simon László, a MÁV Vezérigazgatóság üzemviteli főosztályának helyettes vezetője elmondta az MTI munkatársának, a német vasutasok csütörtökön délben oldották fel a sztrájkot, ám először a csehszlovák vasútnak kellett útnak indítania a területén rekedt szerelvényeket, hogy felszabadítsa a hálózatot a Magyarországról érkező szerelvények előtt. A reggeli órákig hét Németországba tartó tehervonatot bocsátottak útjára a magyar vasutasok, s folyamatosan további 28 szerelvényt indítanak el. A normalizálódó nemzetközi teherszállításnak megfelelően a MÁV feloldotta a sztrájk miatt elrendelt fuvarozási korlátozásokat, így újra megkezdődött a keletnémet tartományokba címzett vagonok megrakása, s a MÁV ismét fogadja az ilyen tranzitszállítmányokat is a jugoszláv, a román és a szovjet vasutaktól. A sztrájk miatt magyar területen összetorlódott mintegy 1500 tehervagonból 1350 volt üres, ezek kocsibérletét a MÁV természetesen áthárítja a német vasútra. (MTI) AZ ELVNKER Kft. Nagykanizsán, Szabadság téri boltjában kínálja. — Villanyszerelési anyagok: vezetékek, csövek, kontállux szerelvények; — Műszaki cikkek: Grundig videomagnók, sétáló magnók, Lehel hűtők és fagyasztók, csillárok és falikarok; — Vízvezeték és fűtés szerelési anyagok: Grundfoss szivattyúk; — Vegyszerálló szerelvények: Műanyag golyóscsapok széles választékát. Már kaphatók a WARM-rendszer elemei és kiegészítői, valamint alumíniumradiátorok. Ha épít vagy szépít keressen fel minket! ELINKER KFT. Nagykanizsa, Szabadság tér 12.