Zalai Hírlap, 1990. december (46. évfolyam, 281-305. szám)

1990-12-01 / 281. szám

1990. DECEMBER 1. Zalai Hírlap Törékeny üvegexport... A magyar gazdaság ringj­ében sok és kemény ütést kapott az idén a Pannonglas Üvegipari Rt. Nagy­­kanizsai Üveggyára. Év elején a szocialista export leállítása egy ideig k.o.-val is fenyegetett, ám kissé ingatagon, de kibírták az idei négy negyedéves menetet. Igaz, nem minden fájdalom nélkül. A gyár ez évre tervezett bevételeinek tíz százalékáról kénytelen lemon­dani.­­— Két nagy felvevőnket, a szov­jet piacot egész évre, a csehet pe­dig az első négy hónapra veszítet­tük el az exportstop következté­ben — tájékoztat Bencze Péter igazgató. — Előbbiek a hőálló üvegtermékeink döntő nagyságú vásárlói voltak, a csehszlovákok pedig legnagyobb volumenű ter­melésünk, az injekciós ampullák külföldi megrendelői. Az ampul­lagyártó kapacitásunk évente 290 millió darabos, de a belföldi keres­letcsökkenést is figyelembe véve 18 százalékkal kevesebbet tudunk belőle gyártani. A csehek igénye egyébként év elejétől változatlan, 110 millió ampullát várnak tő­lünk. Májusban oldották fel velük szemben az exportstoppot, azóta teljes erővel megy a munka, hogy év végéig szállítani tudjuk ezt a mennyiséget. A hőálló üvegfélesé­gek esetében — laboratóriumi és háztartási edényekről van szó — viszont egyetlen lehetőségünk volt, mégpedig a nyugat-európai piacok meghódítása. Ez sikerült is. Idén megdupláztuk e téren a termelésünket. Ebből a termék­családból egymillió dollár érték­ben szállítunk az NSZK-ba, vala­mint Olasz- és Svédországba. A korábban is tőkés export­cikknek számító hőpalackbetétek iránt szintén rendkívül visszaesett a kereslet.­­ Hónapokon keresztül nem tudtuk kitölteni a gyártókapaci­tásunkat, s így a tavalyi egymillió hatszázezer darabnak idén csak a felét értékesíthettük. Ha ehhez a mennyiséghez hozzászámítjuk az energiaárak emelkedését is, ak­kor sajnos azt kell mondanom, nem kifizetődő ez a termelés. A pa­lackbetétek gyártó berendezései fölött is eljárt az idő, felújításuk túl nagy költségbe kerülne. Ezért jövő évtől visszafogjuk a hőpalack­­betétek gyártását — mondja az igazgató. A döntésnek azonban foglal­koztatási következménye is lesz, hiszen mintegy nyolcvan dolgozó­nak ad jelenleg munkát e tevé­kenység. A vezető olyan átszerve­zést említ, amelynek révén az itt dolgozókra szükség lesz továbbra is. Mindent elkövetnek, hogy meg­tartsák őket. Mivel a jelenleg is ex­portképes hőkancsó és hőtárbe­­téteknek biztos piaca van Német­országban, ezen a szálon akarják felfuttatni a termelést.­­ Erre a célra azonban újabb gépre van szükség. Egy német partnerünkkel kötött bérleti szer­ződés alapján már ebben a hónap­ban megérkezik a szükséges cél­gép, amit januárban beszerelünk és üzembe állítunk — így Bencze Péter. Tehát nemcsak az üveg, hanem az üvegexport is törékeny. A kani­zsai gyárban többek között abban bíznak, hogy a részvénytársaság központi segítségével előbb utóbb az ampullákat is elfogadható mi­nőségűvé teszik a tőkés piac szá­mára. Legsürgetőbb feladatnak addig is az energiafogyasztás csök­kentése számít. A novemberi díj­emeléseket követően ugyanis már az idei utolsó két hónapban 16 millió forinttal emelkedett az ener­giaköltség, így jövőre a jelenlegi ta­rifákat figyelembe véve 100 milli­ós pluszkiadásra lehet számítani az üveggyárban. A Pannonglas megkezdte a versenyfutást az emelkedő költségekkel. Ennek je­gyében jövőre a korábbi elképze­lésekkel szemben újabb kemen­ce-rekonstrukciót akarnak végre­hajtani Kanizsán, hogy felére csökkentsék az üvegolvasztó áramfogyasztását. Ez pedig csu­pán helyi erőből nem valósítható meg. — Hajdú — Naponta háromezer hőkancsó és hőtárbetét készül a gyárban. (Mészáros T. László felvétele) Megkérdeztük... Miért mondott le a murakeresztúri polgármester? Gyorsan terjed a hír Murake­­resztúron és környékén, de Nagy­kanizsán is, hogy lemondott dr. Béli József, a község nemrégiben megválasztott polgármestere. Mint, ahogy ez lenni szokott, a hír­hez mindenféle mendemondák kapcsolódtak a lemondás okát il­letően. Mi az illetékeseket kérdez­tük meg. A murakeresztúri polgár­­mesteri hivatalban Kassai József alpolgármester — aki társadalmi munkában látja el funkcióját — válaszolt kérdésünkre. — A hír igaz — mondta. — Dr. Béli József valóban benyújtotta le­mondását. Indokként megromlott egészségi állapotát említette, s ezt mindenképpen méltányolnunk kel­lett. — Ezek után, hogyan tovább? — Az nyilvánvaló, hogy új pol­gármestert kell választani, de erre legkorábban december közepén kerülhet sor. Pontos időpontot a vá­lasztási bizottság még nem hatá­rozott meg. Addig is, amíg ez meg­történik, a képvielő-testület a jog­szabályoknak megfelelően dolgo­zik tovább. Van azonban egy köz­beeső, nagyon fontos feladatunk, ez a jegyzői pályázatok elbírálá­sa. Ez feltétele az önkormányzat rendeltetésszerű működésének. — Vannak-e újabb jelöltek a polgármesteri funkció betöltésé­re? — Miután a jegyzői pályázatok elbírálása megtörtént, falugyűlést hívunk össze, ahol egyrészt ismer­tetjük a lemondás okait, másrészt felhívjuk a lakosság figyelmét ar­ra, hogy a jelölésnél körültekintő­en járjanak el. Konkrét jelölt egye­lőre nincs. — Ki viseli az új választás költ­ségeit? —A jogszabály szerint ez az ön­­kormányzatot terheli, s mivel elő­reláthatólag kétfordulós választás lesz, elég sok pénzünkbe fog ke­rülni. Dr. Béli Józsefet a pécsi klini­kán ápolták, sikerült vele is be­szélnünk, mivel már hazatért. —A lemondásom egyetlen oka megromlott egészségi állapotom— közölte. — Már régebben is voltak egészségi problémáim, amik most újakkal tetéződtek. Pécsett és Szombathelyen is voltam kórház­ban. Miután kiderült, hogy nem át­meneti állapotról van szó, úgy gon­doltam, hogy felelőtlenség lenne a tisztséget továbbra is vállalnom. Annak nincs értelme, hogy két he­tet dolgozom, két hónapig pedig be­tegállományban vagyok. Őszintén mondom, nagyon sajnálom a hely­zet ilyetén alakulását, hiszen a fi­atalokból álló és nagyon agilis kép­viselő-testülettel szívesen dolgoz­tam volna együtt Z. T. I. Már csak „maszatolásra” futotta... Megszűnt a gyantagyártás az egerszegi Erdő (nélküli) kémiában Eddig hazai forrásból is hozzá lehetett jutni a természetes fenyő­gyantához, nem véletlenül ragadt rá tehát az Erdőkémia Erdőgaz­dasági Vegyi és Ipari Vállalat za­laegerszegi gyáregységére a közis­mertebb „gyantagyár” elnevezés. Ugyanis az utóbbi évtizedekben az országban egyedül az egerszegi üzem foglalkozott szinte ipari ku­riózumként a fenyőgyanta csapo­lásával és begyűjtésével. Azért a múlt idő, mert az idei „fenyőcsapolási" szezon végezté­vel úgy döntött a vállalat, hogy fel­hagy ezzel a tevékenységgel. A „gyantázás" hőskorában, úgy húsz évvel ezelőtt még 350 ezer csapolásra alkalmas fenyőt tartot­tak számon az országban, elsősor­ban a Dunántúlon. Megszokott volt az évente 700 tonna mennyi­ségű gyanta kinyerése, amit spe­ciális területeken — porcelán és egyes különleges papírfajták gyár­tása — még ma sem lehet a mes­terségesen előállított vegyipari anyagokkal helyettesíteni. Magát a csapolást sehol a világon nem tudták gépesíteni, mivel nehéz te­repen végzett, ügyességet igénylő munka volt, amit korábban száz­negyven — idén már csak hat — alkalmazott végzett. Nyomukban Zalában is jól felismerhetők vol­tak a jellegzetes V alakban rovát­kolt fenyőtörzsek. Idén már kevesebb mint 60 ezer csapolásra alkalmas fenyővel szá­molhattak, ennyire csökkent az ál­lomány. Az idei 58 tonnás fenyő­gyanta mennyiség olyan kevés, amellyel jövőre már nem érdemes bemaszatolni sem a feldolgozó ké­szülékeket — mondták az üzem­ben. Persze azzal a „tragédiával" nem kell majd számolni, hogy vo­nógyanta hiánya miatt zenészek százai dobhatják sutba hegedű­jüket. Kínai, indiai importból pó­tolja majd e hiányt a kereskede­lem. Az egerszegi gyáregységnek sem a kevés gyanta a legnagyobb gondja, hiszen idén meglesz a ter­vek szerinti 137 millió forintos be­vételük. Elsősorban a bitumene­mulzió, valamint a bútorgyártás­ban használatos impregnált papír előállítása hozza a bevételt. Az azonban bizonytalan, hogy med­dig. Jövőre ugyanis tovább csök­kenő bel- és külföldi igényekkel számolnak, s a megoldást itt is egy privatizációs lépésben látják. To­vábbi kérdés azonban ennek mód­ja. Egyes nézetek szerint csak ak­kor szabad a vállalatot átalakíta­­ni, ha akad tőkeerős jelentkező. Mások szerint viszont nagyobb esélyei lennének a kisebb egysé­genként történő privatizálásnak. — Hajdú — Nagy főnökök üdültek a bányászok pénzén (Folytatás az 1. oldalról.) — Ügyész úr! Mennyiben igaz a híresztelés, miszerint egyesek protekcióval jutottak hozzá ked­vezményes szakszervezeti beuta­lójegyekhez? — Dávid László, a Bányász Gyógyüdülő igazgatója és dr. Lu­kács Ferenc igazgatóhelyettes 1987 és 1990 között — a bánya­­vállalatok által fenntartott létesít­ményben —valóban több személy­nek jogosulatlanul adtak beutal­­­ójegyet. Mind kiderült: akadtak olyan vezetők, illetve ügyintézők, akik az üdülő működtetéséhez, fenntartásához közvetett formá­ban hozzájárultak. Ezek a több­ségükben jómódú „vendégek" fő­ként a környező megyékből, vala­mint Tatabánya, Miskolc és Bu­dapest vonzáskörzetéből érkeztek. Ezen kívül az igazgató és helyet­tese ismerőseiknek és külföldön élő magyaroknak, illetve más ál­lampolgároknak is állítottak ki kedvezményes beutalójegyeket. — A beutalás rendjét a SZOT üdülési szabályzata, egy pénz­ügyminiszteri rendelet és a bá­nyavállalatok üdültetési sza­bályzata határozta meg. Esze­rint az érintettek mégis megta­lálták a kiskaput? — Egyes személyeknek — gaz­dasági és szakszervezeti vezetők­nek — szobákat tartottak fenn a gyógyintézményben. Ezt részben jogosan, részben pedig jogtalanul tették. Továbbá létezett egy olyan gyakorlat, hogy az üdülőjegyek vállalatok közötti szétosztását ko­ordináló szakszervezeti bizottság visszatartott magának beutalóje­gyeket. Ezen kívül különböző ve­zetők és más személyek megkeres­ték az üdülő vezetőjét, hogy akár maguknak, vagy másoknak elhe­lyezést kérjenek. Továbbá említést érdemel, hogy voltak ahonnan szervezési hiba, vagy visszamon­dás miatt megmaradt beutalóje­gyeket szabálytalanul, kitöltetle­nül elküldték az üdülőbe. — Voltaképpen ezekkel a je­gyekkel kezdtek manipulálni a gyanúsítottak... — így igaz! A már említett sze­mélyeknek a beutalókat nem az előírásnak megfelelő önköltségi, hanem kedvezményes áron adták. Egyébként a kedvezményes beu­talójegyek ára évenként változott. A nyugdíjas kedvezményű beuta­ló 1280 forint, a nem nyugdíjas, de kedvezményes beutaló pedig 2100 forint volt. Ezért az illető két hétig teljes ellátást és gyógyszol­­gáltatást is kapott. Érdemes meg­jegyezni: az önköltségi tarifa kö­rülbelül hétezer forinttól—kilenc­­­ezerhétszáz forintba került volna. Mivel az üdülőben a jelzett idő­pontban szállodaszerű értékesítés is történt, az említett önköltségi ár — különösen a külföldiek ese­tében — még ennél is drágább volt. A különbözet befizetésére persze nem került sor. — Mennyien vették igénybe ilyen módon a szolgáltatásokat? — 1987-ben 19 belföldi és 16 külföldi, 1988-ban 36 belföldi és 14 külföldi, tavaly pedig 34 belföl­di és 6 külföldi. A beutalójegyeket — valótlan adatokkal — a gyógy­üdülő vezetői töltötték ki. Igyekez­tek azt a látszatot kelteni, mintha az érintettek valamelyik bányavál­lalat dolgozói lennének. — Hol történt e fiktív üdülő­jegyek átadása, s ki vette át az értük járó pénzt? — Előfordult, hogy a portán már előre tudtak érkezésekről. Olyan is megtörtént, hogy az ér­deklődőt egyenesen az igazgató­hoz, vagy a helyetteséhez irányí­tották. Minden esetben e két ve­zető döntött az adható „kedvez­mény” mértékéről. E tárgyaláso­kat követően — amit az érintettek elsősorban Dávid Lászlóval foly­tattak — került sor a beutalóje­gyek kitöltésére. Az ezért járó pénzt több alkalommal Dávid László vette át, de előfordult, ami­kor portán, vagy az adminisztrá­ciónál fizettek. Ezek a beutalóje­gyek az üdülő nyilvántartásában nem szerepeltek, a pénz átvételé­ről elismervény nem készült, ráa­dásul az így kapott pénzt szabály­talanul is továbbították... — Ez hogyan értendő? — Valamelyik bányavállalati dolgozótól küldték el az így befolyt összeget! Volt dolgozó, aki nem fi­zette be maradéktalanul a gond­jaira bízott pénzt, hanem abból ti­zenhatezer forintot zsebrevágott. — Miként kerülhettek forga­lomba olyan beutalójegyek, amelyek nem szerepeltek a nyil­vántartásokban? — A Tatabányai Szénbányák egyik dolgozója — aki a beutalóje­gyek legyártásáért és őrzéséért volt felelős — olyan sorszámozott je­gyeket vitt a hévízi üdülőbe, ami­lyeneket hivatalosan soha nem hoztak forgalomba. Jogilag ér­vénytelenek voltak, hiányzott az anyagi fedezetük, ráadásul a szükséges pecsétek és aláírások is hiányoztak róluk. Ezeket a bi­ankó jegyeket is felhasználták. —Mekkora veszteséget okoz­tak az említett manipulációk­kal a gyógyüdülőnek? — Dávid László több mint egy­millió, dr. Lukács Ferenc pedig kö­zel kétszázezer forintnyi vagyoni hátrányt okozott. Hangsúlyozom: ezt a pénzt nem ők vették fel, ha­nem összesen ennyi bevételtől es­tek el az üdülőt fenntartó bánya­­vállalatok. — Az a hír járja, hogy Dávid László gyanúsítottnak volt egy tisztázatlan selejtezési ügye is a cégnél... — Valóban, 1988 májusában leselejteztetett bútort és azt a la­kására szállította. Ennek ellenér­tékét — 5902 forintot — a pénz­tárba befizette. Az ügy egyetlen szépséghibája, hogy a tényleges selejtezésre — jogszabályi okok miatt — csak 1988 decemberében kerülhetett volna sor. Egyébként az igazságügyi szakértő a bútor ér­tékét 23 ezer 310 forintban álla­pította meg. A két összeg közötti különbözettel a gyanúsított szin­tén az üdülőt károsította meg. — Miként foglalható össze az ügy tanulsága? — Sajnálatosnak tartom, hogy ilyen egyáltalán előfordulhatott. Nem vitás, hogy nagy erkölcsi és természetesen anyagi kár érte a bányásztársadalmat. A bányavál­lalatoknál is valószínűleg dolgoz­nak olyan emberek, akik rossz szociális körülmények között él­nek. S az a legsajnálatosabb, ők ritkán engedhetik meg maguk­nak, hogy olyan kiemelt üdülőhe­lyen töltsenek el néhány hetet, mint Hévíz... Egyébként az ügy vádiratát hétfőn átadjuk a megyei bíróságnak. Völgyi Ferenc Zala megyében forgalmas helyen (esetleg főút vagy sétálóutca) 80 négyzetmétertől üzlethelyiséget keresünk. Novomatic Hungária Kft., Budapest, Váci út 177. 1138 Telefon: 1401-579 vagy 1299-070/55 mellék. *21423/ 1* Elindultak a tehervonatok is Péntekre virradóan elindultak Magyarországról azok a kelet-né­metországi rendeltetésű teherva­gonok, amelyek a volt NDK vasu­tasainak sztrájkja miatt kénysze­rültek veszteglésre magyar terü­leten. Mint Simon László, a MÁV Vezérigazgatóság üzemviteli főosz­tályának helyettes vezetője el­mondta az MTI munkatársának, a német vasutasok csütörtökön délben oldották fel a sztrájkot, ám először a csehszlovák vasútnak kellett útnak indítania a területén rekedt szerelvényeket, hogy felsza­badítsa a hálózatot a Magyaror­szágról érkező szerelvények előtt. A reggeli órákig hét Németország­ba tartó tehervonatot bocsátottak útjára a magyar vasutasok, s fo­lyamatosan további 28 szerelvényt indítanak el. A normalizálódó nemzetközi te­herszállításnak megfelelően a MÁV feloldotta a sztrájk miatt el­rendelt fuvarozási korlátozásokat, így újra megkezdődött a keletné­met tartományokba címzett vago­nok megrakása, s a MÁV ismét fo­gadja az ilyen tranzitszállítmányo­kat is a jugoszláv, a román és a szovjet vasutaktól. A sztrájk mi­att magyar területen összetorló­dott mintegy 1500 tehervagonból 1350 volt üres, ezek kocsibérletét a MÁV természetesen áthárítja a német vasútra. (MTI) AZ ELVNKER Kft. Nagykanizsán, Szabadság téri boltjában kínálja. — Villanyszerelési anyagok: vezetékek, csövek, kontállux szerelvények; — Műszaki cikkek: Grundig videomagnók, sétáló magnók, Lehel hűtők és fagyasztók, csillárok és falikarok; — Vízvezeték és fűtés szerelési anyagok: Grundfoss szivattyúk; — Vegyszerálló szerelvények: Műanyag golyóscsapok széles választékát. Már kaphatók a WARM-rendszer elemei és kiegészítői, v­alamint alumíniumradiátorok. Ha épít vagy szépít keressen fel minket! ELINKER KFT. Nagykanizsa, Szabadság tér 12.

Next