Zalai Hírlap, 1991. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

___­______|__________ ____ ] /, v| I R 2005 I ■■■ ^ 1991. JANUÁR 2., SZERDA Zalai Hírlap ­ Göncz Árpád újévi köszöntője ! Göncz Árpád köztársasági elnök az új év alkal­mából köszöntőt mondott, amely január 1-je első perceiben hangzott el a rádióban és a televízióban. Honfitársaim! Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden polgárának, s hazánk ha­tárain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kíván­hatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon so­kunknak igencsak nehéz esztendje ígérkezik. Ne áltassuk magunkat, amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül összeomlott. Lát­szólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Vissza­út nincs. Ebből a helyzetből csak előre menekülhe­tünk: alkalmazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjé­hez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkere­kedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepe­tést: kiderült, hogy nem elég jogszabályokból, törvé­nyekből, parlamentarizmusból felhúznunk a demok­rácia intézmény­falait, attól az épület még nem vá­lik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lak­ható legyen, be is kell rendeznünk, az pedig gazda­sági kérdés. De ameddig idáig eljutunk — márpedig biztos, hogy eljutunk —, meg kell tanulnunk békes­ségben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll, ehhez mástól — kívülről — hiába vá­runk segítséget. De valjuk be, ugyancsak sokan meg­tanultuk már ennek a művészetét. Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben. Sült galambot senkitől nem várhatunk. A kormány­tól is csak egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tár­ja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizo­nyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mek­kora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdeké­­be­n­ kinek mekkorát. Mert ha az ország a jövőjé­ért lemon­­d a.lisz- , .­­­génység egyenlőségéről, azt jegge­i alá, hogy elviselhetetlen teher senkire ne harj* .n, s'1' - átmenet árát 'a­ ki a teherbírása ará­nyáb­ól í. zságosan fizesse. Mert a nép nem sta­tisztikai adu *nemzet megmaradása nemcsak szel­lem, de betevőfalat kérdése is. Sok mindenről le kell majd mondanunk, sok olyasmiről, amit pótolnunk évekbe telik. De emberekről lemondanunk nem sza­bad, s ez nem csupán szociálpolitika, hanem minde­­kelőtt tudatos és minden politikai döntést átható­­-választás kérdése. A nyugattól csak egyet várhatunk: döbbenjen rá végre, hogy önmagán segít, ha Kelet-Közép-Európa keserves jelenén könnyít. Amit mi tettünk az egysé­ges Európa létrejötte érdekében, azt önmagunkért is tettük: amit ők tesznek Európa valóságos egysége érdekében, azt ők sem csak értünk teszik, hanem önmagukért is, hiszen nem csak a politikai, hanem a gazdasági nyomor is fertőz. De legtöbbet önmagunktól várhatunk és kell is el­várnunk: társadalmi méretű együttérzést és együtt­működést. Háborút, ostromot, forradalmat, árvizet és földindulást, sőt szegénységet is csak társadal­mi együttérzés, kölcsönös segítőszándék segít átvé­szelni. A társadalmat ilyenkor a módosabbak ön­ként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jószomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze. Ez ter­mészetes érdekvédelmi szövetség a munkahelyen és lakóhelyen, ez válik utóbb — egy szinttel feljebb — minden politikai és szakmai érdekvédelem isko­lájává, műhelyévé, kemény magjává. Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik—nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, ami­ket elkövettünk — igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vet­tük ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást. Azt hiszem, ami volt, az végérvényesen elmúlt, legfeljebb a csökevénye él már mindannyiunkban, a gondolkozásunkban, a cselekedeteinkben, s ideje már, hogy végre előre te­kintsünk, s magunk vállaljuk a sorsunkért a felelős­séget. S kérem, ne higgyék, hogy ha nehéz évet ígé­rek, borúlátó vagyok, derűs csak az lehet, aki szá­mot vet a valósággal. Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenöt­ben és ötvenhatban. Ismerem az országot, tudom hogy a türelmetlenség színe alatt most is tettvágy fe­szül, mint akkor, ráadásul most nem romokból kell az országot felépítenünk, s nem világhatalmakkal állunk szemben, csak a­­ magunk szegénységének és igényeinek feszítő ellentétével, amit ha könnyen nem is, de föl lehet oldani Igen: 1991 embert próbáló és emberséget próbá­­ló, társadalomkovácsoló esztendő lesz, történelem­formáló esztendő — s hiszem hogy nem közös szé­gyenünk, hanem mindannyiunk közös büszkesége. Ehhez adjon az Isten mindannyiunknak erőt, egészséget, türelmet és bölcsességet. (MTI) Isten veled 1990 Milyen furcsa is az időszámí­tás. Ma azt mondjuk a tegnapról, hogy tavaly, tegnap még azt mondtuk a máról, hogy jövőre. A jövő immár jelenné változott, s a prognózis nem sok jót ígér. Ám mégis úgy tűnik, az emberek optimisták, hisz rég nem volt ilyen hangos, petárdapuffogtatós, tüzi­­játékos szilveszterünk. S mi több! A vidámság, a hangulat is mintha emelkedettebb lett volna, amolyan igazi „magyarosdi", mindent be­leadó mulatság. Munkatársaink Keszthelyen, Hévízen, Nagykapor­­nakon és Nagykanizsán örökítet­ték meg az óesztendő utolsó napjának pillanatait. (Képes beszámolónk a lap 4. oldalán.) A prímás húzza, a pincér viszi... Hajnali sürgés a hévízi Aquában. Támasz... avagy menjünk már. Maratoni szavazás a költségvetésről I_ A n /» Mi/m/ir/ifi/i rxr/zín»*/) fi' / Az Országgyűlésre váró hosszú költségvetési szava­zási procedúra előtt — vasárnap reggel — Antall Jó­zsefi miniszterelnök kért szót, a kormány nevében, a Tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek a parlamentáris demokráciában kötelező jeleként. An­tall József azzal nyitotta beszédét: nem kíván hosszú érvelésbe kezdeni a költségvetéstervezet mellett, hi­szen az újonnan kijelölt pénzügyminiszter és a tárca államtitkára már kifejtette a kormány álláspontját. A miniszterelnök ismételten kijelentette, hogy a költségvetést év közben módosítani kell majd, időről időre szembesítve a tényekkel, ez alapvető érdeke az országnak, a parlamentnek és a kormánynak is. Véle­ménye szerint nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés a költ­ségvetés elfogadásakor a fő felelősséget a kormányko­alícióra hárítja, de a jelenlegihez hasonló válsághely­zetekben nemcsak a kormánypártokat terheli felelős­ség. Az ellenzéktől azt kérte: vegye figyelembe az adott politikai helyzetet, a gazdasági viszonyokat és az or­szág előtt álló feladatokat. Mintegy 12 órás szavazás után az Országgyűlés az éjszakai órák­ban jóváhagyta a kormány által beterjesztett és a képviselők javas­­latai révén számos tekintetben módosított jövő évi költségvetést. Ennek megfelelően 1991-ben 78,786 milliárd forint lesz a defi­cit, valamivel több a tervezettnél. A vita főleg arról folyt, hol lehet a kiadásokat jelentős mértékben csökkenteni, hogy más területen a lakosság terheit könnyíteni tud­ják, s több támogatást kaphassa­nak az önkormányzatok. Végül is a T. Ház, amely alapvetően elfo­gadta a parlament Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottsága által előterjesztett javaslatokat, mint­egy 24 milliárd forint értékű kia­dáscsökkentést fogadott el, első­sorban az államigazgatási közpon­ti ráfordításokat faragták le jelen­tős mértékben. Délelőtt az ebédszünetig össze­sen 340 körüli módosító indít­ványból több mint száz javaslatot vitattak meg, s azok közül 30-at fogadtak el. Csökkentették 100 millióval a Világkiállítási Program­­iroda, 50 millióval a Központi Kor­mányüdülő, 600 millióval a biz­tonsági szolgálatok, valamint 50 millióval a Tudománypolitikai Alap, 30 millióval az MTESZ, 20 millióval a Magyar Gazdasági Ka­mara, továbbá 245 millióval az új alapítványok, 50 millióval az Ál­lami Vagyonügynökség, 200 mil­lióval a Központi Statisztikai Hi­vatal, 200 millióval a Miniszterel­nökség és 1 milliárddal a Belügy­minisztérium támogatását. Keve­sebbet juttattak állami kitünteté­sekre is: az erre fordítható keretet 92,6 millióról 50 millió forintra csökkentették. Több olyan indítványt elfogad­tak, amely a Magyarországon élő nemzetiségek anyagi helyzetét hi­vatott javítani, hozzájárulva kul­turális-oktatási lehetőségeik fej­lesztéséhez. A képviselők jóváhagyták, s meg is tapsolták azt az indítványt, hogy a művészeti, közművelődési és közgyűjteményi dolgozók bérét 1991-ben további 10 százalékkal, összesen tehát 30 százalékkal emeljék. Több pontban is kedvezőbben alakul az önkormányzatok anya­gi helyzete. Jövőre a költségvetés a személyi jövedelemadó-bevéte­leket központosítja, majd annak egy részét újra elosztja. Az önkor­mányzatok általában megkapják a befizetett adó felét. Ahol azon­ban ez az összeg túl kevés, a költ­ségvetés többet folyósít. Délután négy óráig még min­dig csak a módosító indítványok valamivel több, mint feléig jutot­tak el a képviselők. A Belügymi­nisztérium kulturális, sport- és jó­léti intézményeinek kiadásaiból, beruházási ráfordításaiból és egyéb költségeiből 1 milliárd forin­tot faragtak le. Csökkentették a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériuma kezelésébe ke­rülő Befektetési Alap állami támo­gatását 3-ról 1,5 milliárd forint­ra. A Népjóléti Minisztérium felü­gyelete alá tartozó Lakásügyi Hi­vatal, tervezett támogatását, a 37,5 millió forintot teljes egészé­ben megvonták. Csökkentették 200 millió fo­rinttal Külügyminisztérium kül­képviseleteinek, szintén 200 mil­lió forinttal a földművelésügyi szakigazgatási szolgálatási és in­formatikai intézmények, továbbá 300 millió forinttal az agrárkuta­tó intézetek, 200 millióval a Mun­kaügyi Minisztérium és háttérin­tézményeinek állami támogatását. A délutáni szavazási menetben elsősorban a Pénzügyminisztéri­um, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium állami tá­mogatását csökkentették, s töb­bek között a televízióra fordítható költségvetési kiadások növelésé­ről is határoztak. A képviselők úgy ítélték meg, hogy az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal kiadásai 300 millió forinttal, a Zárolt Álla­mi Vagyonkezelő Intézet támoga­tása 200 millió forinttal csökkent­hető. A védelemmel összefüggő tartalékoknál 200 milliót, az ön­­kormányzati adók feldolgozására adott támogatásnál 100 milliót, a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatásnál 1 milliárdot, egyéb vállalati támogatásoknál (Folytatás a 2. oldalon.) „Lélekben szeretnék egyesülni veletek” Pápai üzenet a magyaroknak II. János Pál pápa újévi üzenetet küldött a magyarok­nak. A pápai üzenetet az Esztergomi Érseki Főhatóság jut­tatta el hétfőn az MTI-nek. „A nemes magyar nemzet szeretett fiainak! Ennek az 1991 -es esztendő­nek, vagyis annak az évnek a kez­detén, amelynek során lelkipász­tori látogatást teszek hazátokban, lélekben szeretnék egyesülni vele­tek az imádságos várakozásban. Szeretnék belépni családi ottho­naitokba köszöntésemmel és bá­torításommal, hogy biztosítsalak mindnyájatokat atyai szeretetem­­ről és buzdítsalak benneteket ar­ra, hogy ebben az új esztendőben egyre jobban mélyedjetek el a ke­resztény hitben. Sajátos módon is közel akarok lenni a püspökökhöz, a papokhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnő­vérekhez, annak a lelkipásztori erőfeszítésnek a tudatában, ame­lyet az új idők követelnek meg tő­lünk. Az egész magyar népre kérem Isten bőséges áldását, hogy biza­lommal és erős lélekkel nézhessen szembe az új esztendővel. A Boldogságos Szűz Mária a „Magyarok Nagyasszonya" legyen az a csillag, amely utat mutat a ma­gyar katolikusoknak ebben az egy­ház és a haza számára egyaránt fontos időszakban. Mindnyájatoknak boldog új évet kívánok, különleges apostoli áldásommal. II. János Pál pápa" (MTI)

Next